Előre, 1978. március (32. évfolyam, 9419-9445. szám)

1978-03-15 / 9431. szám

2 A MAGYAR NEMZETISÉGŰ DOLGOZÓK TANÁCSA PLÉNUMÁNAK MUNKÁLATAI A TANÁCS FELADATAI A DOLGOZÓK MOZGÓSÍTÁSÁBAN A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT 1977. DECEMBERI ORSZÁGOS KONFERENCIÁJÁN ELFOGADOTT HATÁROZATOK VALÓRA VÁLTÁSÁÉRT Tisztelt elvtársak! A Magyar Nemzetiségű Dol­gozók Tanácsának plenáris ülé­se néhány hónappal azután ült össze, hogy lezajlott az RKP Országos Konferenciája, ez a párt és az egész nép számára nagyjelentőségű politikai ese­mény. Realista jellegüknél és mélységesen tudományos meg­alapozottságuknál fogva, az Or­szágos Konferencián a XI. kong­resszus által kijelölt orientációk szellemében elfogadott határo­zatok biztosítják a gazdasági­­társadalmi tevékenység minősé­gi színvonalának emelését és a nemzeti vagyon gyarapítását, né­pünk életszínvonalának hang­­súlyozottabb emelését, az egyre határozottabb előrejutást a sok­oldalúan fejlett szocialista tár­sadalom és a kommunizmus megteremtésének útján Romá­niában. A magyar nemzetiségű dolgo­zók, az egész néppel együtt nagy örömmel és megelégedéssel fo­gadták az Országos Konferen­cia dokumentumait, Nicolae Ceausescu elvtársnak, a párt fő­titkárának a jelentését, amely igazi mintaképét adja annak, hogy miként kell alkotóan, a dialektikus és történelmi mate­rialista szemlélet szellemében felvetni a román társadalom jelenlegi és jövőbeni fejlődésé­nek alapvető kérdéseit. A XI. kongresszus óta eltelt években kifejtett tevékenységnek a je­lentésben foglalt átfogó elem­zése, azok az irányvonalak és feladatok, amelyeket kijelöl a jövőbeni tevékenységhez, teljes egyetértésre találtak a magyar nemzetiségű dolgozók, akárcsak a haza összes fiainak soraiban. Valamennyiünk számára nagy­jelentőségű a párt Országos Konferenciájának az a határo­zata, hogy Nicolae Ceaușescu elvtárs jelentése legyen prog­­ramatikus dokumentum ré­szünkre, képezze az egész párt- és állami tevékenység alapját. A szilárd elkötelezettség lég­köre és az a lendület, amellyel népünk hozzálátott az Országos Konferencia határozatainak va­lóra váltásához, ragyogó kifeje­ződése a pártunk politikája és nemzetiségi különbség nélkül az összes dolgozók törekvései és létérdekei közötti teljes össz­hangnak. Amint kitűnik az Országos Konferencia elemzéséből és az 1977-es országos egységes gazda­sági-társadalmi fejlesztési terv teljesítésére vonatkozó, i. é. feb­ruár 5-én közzétett közlemény­ből, kimagasló eredményeket ér­tünk el, amelyek tükrözik a nemzetgazdaság kiegyensúlyo­zott és gyors ütemű fejlődését, az anyagi termelés ágaiban ki­bontakozó korszerűsítési folya­matok elmélyülését, a gazdasági tevékenység minőségi vetületei­­nek hangsúlyozottabb előtérbe jutását, a külkereskedelmi cse­rék bővülését. Az ipari össztermelés a múlt évben 12,5 százalékkal növeke­dett 1978-hoz viszonyítva, és 25,4 százalékkal 1975-höz viszonyítva. Értékben kifejezve az ipari ter­melés növekedése elérte a 84 milliárd lejt Az 1938-ban ter­melt acélmennyiség 284 ezer ton­na volt, a múlt évi acéltermelés pedig 11,5 millió tonna. A villa­­mosenergia-termelésre vonatko­zó adatok kimondottan bámula­tosak: 1,13 milliárd kilowattóra 1938-ban és közel 60 milliárd kilowattóra a múlt évben. Több száz példa közül, amelyek a fő ipari termékek termelésének nö­vekedését tükrözik, ennek a ket­tőnek, gazdasági és társadalmi jelentőségükön túlmenően, jel­képes értéke is van a haza gazdasági erejének gyors növe­kedését illetően. A mostani öt­éves terv eddig eltelt időszaká­ban több mint 1000 új ipari és agrozootechnikai termelőkapa­citást helyeztek üzembe, nagyon sok lakást és szociális-kulturális létesítményt adtak át a haszná­latnak. A mezőgazdaságban az évi ga­bonatermelés 4 millió tonnával haladja meg az előző ötéves terv évi átlagát; 1976-ban közel 20 millió, 1977-ben pedig 18 mil­lió tonna gabonát takarítottunk be. Úgyszintén növekedett a zöldség-, a gyümölcs- és a sző­lő-, valamint az ipari növény­termelés. Jelentős sikerek szü­lettek a szállításban és a táv­közlésben, az áruforgalomban. Szilárdsággal munkálkodtunk azon, hogy gyakorlatba ültessük a lakosság életszínvonalának hangsúlyozottabb emelésére vo­natkozó programot. Az ötéves terv első két esztendejében hoz­závetőleg 440 ezer új munkahely létesült. A javadalmazásemelés első szakaszának megvalósítása eredményeként, már a múlt év közepétől kezdve, a dolgozó sze­mélyzetnek a munka javadal­mazásából származó pénzjöve­delme 9,6 százalékkal lett na­gyobb 1976-hoz viszonyítva. A múlt év végéig 3,7 millió sze­mélynek emelkedett a javadal­mazása. A javadalmazásemelke­dés és az áraknak az előirány­zott szint alatt való tartása biz­tosította a dolgozó személyzet reális javadalmazásának 5,7 szá­zalékos növekedését a tervben előirányzott 3,2—3,8 százalékkal szemben. A parasztság pénz­jövedelme az elmúlt évben 6,9 százalékkal volt nagyobb, mint 1976-ban. A nyugdíjak átlagban 11,4 százalékkal emelkedtek. 1977 szeptember 1-től kezdve rátértünk az állami gyermekpót­lék első szakaszbeli növelésére, átlagosan 15 százalékkal. 1977- ben több mint 144 ezer lakás épült, melyekből 77,3 ezer álla­mi alapokból, 47,4 ezer pedig hitel és kivitelezés formájában nyújtott állami támogatással. Jelentős eredményeket értünk el a lakosság élelmi és ipari cik­kekkel való ellátásában is, to­vábbá a helységek közműellátá­­si-műszaki ellátottságának gya­rapításában, az oktatás és a la­kosság egészségvédelme anyagi alapjának fejlesztésében. Mint ismeretes, ettől az évtől kezdve rátértünk azoknak az intézkedéseknek a végrehajtásá­ra, amelyeket a pártvezetőség jelölt ki a munkahét fokozatos csökkentésére 48 óráról 44 órára. A párt Programjának, az öt­éves tervben foglalt fokozott és sokoldalú országfejlesztési elő­irányzatoknak a valóra váltásá­ban elért eredmények nemzeti­ségi különbség nélkül az összes dolgozók szoros egységben kifej­tett munkájának a gyümölcsei. Az ötéves terv első két eszten­dejében is világosan megnyilat­kozott pártunknak a termelő­erők területi elosztására irá­nyuló politikája, amely szerves részét képezi a haza általános gazdasági, társadalmi és kultu­rális fejlesztési irányvonalainak. Ennek a politikának a gyümöl­cseit továbbra is jelentős mér­tékben élvezték azok a megyék is, ahol a román dolgozók mel­lett magyar nemzetiségű mun­kások, szövetkezeti parasztok és értelmiségiek is élnek és dol­goznak. Sokatmondó, hogy Ko­vászos megyében az utóbbi két évben 35,8 százalékkal növeke­dett az össztermelés, Hargita megyében 30,3 százalékkal, Szi­lágy megyében pedig 54,5 szá­zalékkal. Pártunk politikája a termelő­erők ésszerű elosztására az or­szág egész területén az egyetlen módja annak, hogy megszűnje­nek a különböző vidékek és helységek közötti, a múltból örökölt nagy különbségek, csak ez a politika teremtheti meg a feltételeket nemzetiségi különb­ség nélkül az összes dolgozók­­ jogegyenlőségéhez és korlátlan érvényesüléséhez az élet minden területén. Ezzel a kérdéssel kap­csolatban Nicolae Ceaugescu elv­társ rámutatott, hogy „a problé­ma bármilyen más felvetése nem realista és csak árthat a széles néptömegek érdekeinek. Éppen ebből kiindulva, szilár­dan folytatjuk a termelőerők fejlesztését az ország egész te­rületén, emeljük az összes vidé­kek, az összes megyék civilizá­ciós fokát. Ezen az alapon te­remtjük meg a feltételeket a teljes mérvű érvényesüléshez az összes többi tevékenységi terü­leten, a saját nyelven való ta­nulásnak, a politikai és kulturá­lis életben való részvételnek a lehetőségét.“ A magyar nemzetiségű dolgo­zók, akiket mélyen áthat kom­munista pártunk általános poli­tikájának helyessége s akiket lelkesít ez a realista szemlélet, az egész néppel szoros egység­ben és testvériségben teljes ere­jükkel hozzájárulnak az összes gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális feladatok teljesíté­séhez. Jelen voltunk a terv teljesíté­séért vívott nagy küzdelemben, Románia állami függetlensége kivívásának centenáriuma meg­ünneplésén, az írók konferenciá­ján, az ipari, építőipari és szál­lítási dolgozók tanácsainak első kongresszusán, a szocialista me­zőgazdasági egységek vezetőta­nácsainak kongresszusán, a sza­vazó urnák előtt a képviselők megválasztására az államhatalom helyi szerveibe, a párt Országos Konferenciáján, január végén pedig, az egész országot uraló lelkes légkörben elküldtük fel­köszöntőnket Nicolae Ceaușescu elvtársnak, a Román Kommu­nista Párt főtitkárának, Románia Szocialista Köztársaság elnöké­nek. A Nicolae Ceaușescu elvtárs­hoz 60. születésnapja és több mint 45 esztendei forradalmi munkássága évfordulója alkal­mából intézett köszöntőnkben egyebek között ez áll: „Szeret­nék ezúttal is kiemelni szép és nagy családunk egységének és testvériségének ragyogó igazságát; ápoljuk ezt az érzelmet, amely lelkesít ben­nünket azért, hogy Romá­niának ezen a két évezre­des földjén, románok, magya­rok, németek, szerbek és más nemzetiségű állampolgárok, a teljes egyenlőség Napja alatt együtt élünk, dolgozunk és ál­modunk, és mindig szívünk leg­melegebb szeretetével gondo­lunk a haza első állampolgárá­ra, önre, Nicolae Ceausescu elv­társ, aki tettekben és szavak­ban egyaránt, egyformán, nem­zetiségre való tekintet nélkül értékeli az ország minden egyes fiát.“ Mint önök is tudják, minden egyes embernek a kifejtett te­vékenysége, az általa létrehozott anyagi és szellemi értékek sze­rinti megítélése alapelv politikai, gazdasági és társadalmi életünk­ben. Ennek az elvnek az érvé­nyesítése szocialista demokrá­ciánk beszédes bizonyítéka, a­­mely meghatározza az egyenlő­séget mind a jogok, mind pedig a kötelességek tekintetében. Ugyanakkor a jogegyenlőség, el­lentétben az egyenlőtlenség bár­milyen formájának megnyilvá­nulásával a társadalmi életben, a demokráciának nemcsak egyik mutatója,­ hanem egyik krité­riuma is. Országunk tapasztala­ta azt igazolja, hogy a jogegyen­lőséget hatékonyan csak úgy le­het megvalósítani, ha annak, jogi vetületei mellett, gazdasá­gi, politikai, társadalmi és kul­turális tartalma is van. Szocialista társadalmi életünk uralkodó vonása nemzetiségi különbség nélkül az összes dol­gozók korlátlan részvétele az ország politikai és társadalmi életében, a helyi és országos problémák megoldásában, a tár­sadalom vezetésében. Az állam­­hatalom központi és helyi szer­vei képezik a legszélesebb szer­vezeti keretet ahhoz, hogy az egész lakosság részt vegyen a közügyek irányításában. Annak a jognak és tényleges lehetőség­nek a biztosítása, hogy a képvi­selőket egyenlő, közvetlen és egyéni szavazattal válasszák meg, pártunk, új társadalmi rendszerünk egyik alapvető vív­mánya. A romániai magyar nemzetiség, a haza összes fiai­val együtt, egyenlő politikai­társadalmi és jogi feltételek kö­zött, minden szinten részt vesz a képviselőjelölt-állításban és a képviselők megválasztásában. Az összes dolgozók szabad részvé­telének ezt a széles körű, de­mokratikus keretét ennek az alapvető jognak a gyakorlásához ékesszólóan bizonyítja az állam­­hatalom központi és helyi szer­veinek összetétele. Az 1975. évi választások alkalmával a Nagy Nemzetgyűlés képviselőinek 8,2 százalékát a magyar dolgozók soraiból választották, a megyei néptanácsokban pedig 8,1 száza­lékos a részarányuk. A tavaly ősszel megválasztott képviselők­nek a municípiumi néptanácsok­ban 9,44 százaléka, a városi n­ép­­tanácsokban pedig 9,48 százalé­ka magyar nemzetiségű. Azok­ban a megyékben, ahol nagyobb számban élnek magyar nemzeti­ségű dolgozók, több a magyar nemzetiségű képviselő is, rész­arányuk tükrözi a magyar nem­zetiségű dolgozók részarányát az illető megye összlakosságában, így például a municípiumi nép­tanácsok magyar nemzetiségű képviselői Hargita megyében 86,49 százalékot, Szatmár me­gyében 47,06 százalékot, Bihar megyében pedig 40,68 százalékot képeznek. A városi néptaná­csokban Hargita megyében 73,16 százalékot, Kovászna megyében 66,67 százalékot, Kolozs megyé­ben pedig 27,40 százalékot ké­peznek a magyar nemzetiségű képviselők. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy az ország gazdasági-társa­dalmi és kulturális fejlődésével egyidejűleg mélyül a szocialista demokrácia, sokasodnak a köz­életben való érvényesülés lehe­tőségei nemzetiségi különbség nélkül az összes dolgozók szá­mára. Ezeknek a lehetőségeknek a kiaknázása azonban korrekt magatartást, magasfokú állam­­polgári és hazafiúi felelősségér­zetet követel meg. Ez elsőrendű követelmény minden dolgozóval szemben, lényeges feltétele szo­cialista társadalmunk általános haladásának. Országunk magyar nemzetisé­ge hagyományokban gazdag mű­velődési életet él, fokozza tevé­kenységét a tudomány, az iro­dalom és a zene, a színművé­szet, a képzőművészet és a nép­művészet terén, sajátos módon hozzájárul a haza közös kultu­rális kincsestárának gazdagítá­sához. Országunkban az egész politikai ideológiai és kulturális tevé­kenység a párt Programjának szellemében bontakozik ki. Szi­lárdan arra törekszünk, hogy még erőteljesebbé tegyük a har­cos, forradalmi szellemet, hogy előmozdítsuk az újat a társadal­mi-gazdasági élet minden terü­letén, arra törekszünk, hogy a dolgozók elsajátítsák a tudomá­nyos élet- és társadalomszem­léletet, hogy következetesen ér­vényre juttassuk az egész társa­dalmi életben a szocialista etika és méltányosság szabályait. Az együttélő nemzetiségek so­raiban kifejtett politikai-ideoló­giai és kulturális-nevelő tevé­kenységben, az általános fel­adatokkal szoros egységben, fi­gyelmet szenteltünk azoknak a követelményeknek is, amelyek az RKP nemzeti politikájából fakadnak. Állandóan szem előtt tartottuk, hogy a nemzeti kér­dés marxi-lenini megoldása pártunk részéről szocialista tár­sadalmunk egyik nagy forradal­mi vívmánya, hogy nemzetiségi különbség nélkül az összes dol­gozók jogegyenlősége az élet minden területén eleven, tagad­hatatlan valóság hazánkban. A magyar nyelvű oktatás, a ma­gyar nyelv használatához való jog a társadalmi tevékenység­ben, az újságok, a folyóiratok, a rádió- és televízió-műsorok, a kiadók, a színházak, a műve­lődési intézmények, a közmű­velődés átfogó rendszere, meg­annyi reális tényező, amely hozzájárul az anyanyelven tör­ténő neveléshez, a nemzeti ha­gyományok megőrzéséhez és ápolásához, a romániai magyar nemzetiség fejlődéséhez és ere­deti kultúrájának fejlődéséhez. A magyar nemzetiségű dolgo­zók, az egész néppel együtt, részt vesznek a Megéneklünk, Románia országos fesztivál át­fogó kulturális-művészeti moz­galmában, amelyet Nicolae Ceausescu elvtárs, az ország elnöke kezdeményezett. A fesz­tivál pezsgést váltott ki a ma­gyar nemzetiség soraiban is: ösztönzően hat a műkedvelő művészeti mozgalomra, az iro­dalmi alkotásra, a festészetre, a grafikára, a szobrászatra és a zenére, ösztönzően hat a je­lenkori valóságunkból és a sa­játos hagyományainkból ihlető­­dött művek alkotására. A ma­gyar nemzetiségű dolgozók szé­les körű részvételét a Meg­­éneklünk, Románia országos fesztivál 1976/1977-es kiadásában híven szemlélteti az a közel 3000 kulturális-művészeti együt­tes, amelyekben a műkedvelő művészek tízezrei, a vállalatok­ból és intézményekből, falvak­ból és iskolákból, hozzájárultak a dolgozók neveléséhez, szocia­lista tudatuk fejlesztéséhez, a haza összes fiai egységének és testvériségének erősítéséhez. A fesztivál országos döntőjében 80 együttest, előadót és alkotót tüntettek ki közülük különböző díjakkal. Itt kell megemlíte­nünk azt is, hogy csupán 1975- ben és 1976-ban a magyar szín­házak és színházi tagozatok 2710 előadást tartottak több mint egymillió néző előtt. A magyar népdalok ápolása terén gazdag tevékenységet fejt ki a Maros együttes, a hasonló jellegű Csík­szeredai és sepsiszentgyörgyi e­­gyü­ttesek, az „Electrecord“ vál­lalat, a rádió és a televízió ma­gyar adásainak szerkesztőségei. A múzeumok fejlesztésével és korszerűsítésével párhuzamosan növekszik ezek szerepe az új ember alakítását célzó tevé­kenységben. Abból kiindulva, hogy az összes értékek bele­tartoznak az ország egységes kincsestárába, a különböző tár­gyak feltárására, gyűjtésére, megőrzésére és értékesítésére irányuló tevékenység kiterjed azokra a tárgyakra is, amelyek a magyar nemzetiség történelmi múltjához, illetőleg jelenéhez kapcsolódnak. Sokatmondó pél­daként szolgálnak ebből a szempontból a sepsiszentgyörgyi, a Csíkszeredai, a székelyudvar­­helyi, a székelykeresztúri, a gyergyószentmiklósi múzeumok, a kolozsvár-napocai, a maros­­vásárhelyi, a nagyváradi, a gyu­lafehérvári, az enyedi és más múzeumok. Az országunkban megjelenő magyar nyelvű sajtó, rádió- és televízióadások hozzájárultak a párt ideológiai programjának valóra váltásához, az RKP X. és XI. kongresszusán, a Nicolae Ceausescu elvtárs beszédeiben egész népünk elé tűzött nagy­szerű feladatok teljesítéséhez. Ezek a tömegtájékoztatási esz­közök változatos publicisztikai formákban arra törekedtek, hogy népszerűsítsék a párt bél­és külpolitikáját, mozgósítsák az összes erőket a gazdasági feladatok teljesítésére és túl­szárnyalására, hogy hozzájárul­janak a szocialista hazafiság fejlesztéséhez, az anyanyelv á­­polásához, az összes román, magyar, német, szerb és más nemzetiségű dolgozók egységé­nek megszilárdításához. A magyar tannyelvű oktatási hálózat a­ jelenlegi tanévben 2679 egységet és tagozatot ölel fel, melyek közül 2481-ben nappali, 35-ben esti, 163-ban pedig látogatás nélküli oktatás folyik. A nappali oktatási há­lózatban 1098 óvoda és óvodai tagozat, 1271 általános iskola és 112 líceum működik. Ami a ta­nulókat illeti, a helyzet a kö­vetkező: 52 580 iskoláskor előtti gyermek, 170 945 általános isko­lai tanuló és 34 281 líceumi ta­nuló, akik közül 5253 tanuló esti tagozatra jár A tanulók megoszlása a különböző líceum­­típusok szerint a következő: az ipari líceumokban 20 526, a mezőgazdasági-ipari és erdésze­ti líceumokban 1904, a gazdasá­gi és közigazgatási jogi líceu­mokban 373, a pedagógiai lí­ceumokban 468, a művészeti líceumokban 136, a matemati­kai-fizikai líceumokban 3654, a természetrajzi líceumokban 755, a filozófiai-történelmi líceumok­ban 1212 tanuló. Román tan­nyelvű líceumokba 26 614 ma­gyar nemzetiségű tanuló jár, a szakmai iskolákba pedig 8061 tanuló. A magyar tannyelvű ok­tatásban — a felsőfokú oktatást nem számítva ide — összesen 13 064 óvónő, tanító és tanár ta­nít. A mostani egyetemi tanév­ben a magyar nemzetiségű hall­gatók száma 7497 s ezek 46,1 százaléka a műszaki oktatásban folytatja tanulmányait. Az anyagi és szellemi lehető­ségek bővülésének körülményei között, országunk magyar nem­zetisége hozzájárul a tudomá­nyos kutató tevékenységhez, a tudomány és technika fejlesz­téséhez. Számos magyar nem­zetiségű mérnök és technikus, kutató és tanerő dolgozik ál­lampolgári felelősségtudattal és szak­m­ai hozzáértéssel a kuta­tási tervekbe foglalt műszaki­­tudományos problémák megol­dásán. Számos magyar szerző műve jelent meg a műszaki, fizikai és matematikai, agro­technikai, biológiai, orvosi, nyelvészeti tudományok terén, az etnográfia és folklór, a pszi­­chológia, filozófia, történelem stb. területén. Az utóbbi évek­ben, a kutatói tevékenységben elért eredmények nyomán érez­hetően módosult a magyar nyelvű könyvtermés szerkezete is. A szépirodalmi művek mel­lett, amelyek hosszú időn át csaknem kizárólagosan uralták a kiadói tevékenység szerkeze­tét, jelenleg egyre fontosabb helyet töltenek be a tudomá­nyos és tudománynépszerűsítő művek. Azok a kiadók, amelyek az együttélő nemzetiségek nyelvén is nyomtatnak ki könyveket, hatékony eszközei a kultúra fejlesztésének, a dolgozók meg­ismerési színvonala emelésének, szocialista tudatuk fejlesztésé­nek. Ami a példányszámot il­leti, a magyar nyelvű könyv­termés jelentősen megnöveke­dett az utóbbi időben. Míg 1975-ben 216 könyveim 1 600 000 példányban jelent meg, 1976- ban 223 könyveim példányszáma meghaladta a 2,5 milliót, az el­múlt évben pedig 217 könyveim 2 millió 423 ezres példányszá­­mot ért el. A tudományos köny­vek részaránya 1976-ban 19,2 százalék volt, az elmúlt évben pedig 18,4 százalék. Ehhez az eredményhez a legjelentőseb­ben a Kriterion Könyvkiadó já­rult hozzá. A felsorolt tények természete­sen­­nem adnak teljes képet a romániai magyar nemzetiség­nek a politikai, gazdasági, tár­sadalmi és művelődési életben kifejtett munkájáról és ered­ményeiről, de úgy véljük, ele­gendőek bármilyen jóhiszemű ember számára, hogy meggyő­zően szemléltessék: ennek a nemzetiségnek az anyagi és szel­lemi javak létrehozására irá­nyuló tevékenysége nem volt soha olyan gyümölcsöző, olyan gazdag és sokoldalú, mint nap­jainkban. Megvannak hozzá az összes politikai, ideológiai, szer­vezeti és anyagi feltételek, hogy ez a tevékenység egyre jelentősebb sikereket érleljen. A párt Programjának a való­ra váltása, az ország szilárd előrejutása a kommunizmus fe­lé, a román nemzet felvirágzása, a román tudomány és kultúra, művészet és irodalom nagyará­nyú fejlődése egyben megterem­ti az egyre jobb feltételeket az együttélő nemzetiségek fejlődé­séhez, szellemi életük, nemzeti sajátosságuk érvényre jutásához. Románia Szocialista Köztársa­ság Magyar Nemzetiségű Dolgo­zóinak Tanácsa, ennek tagjai, részt vettek a pártunk és álla­munk életében, az egész nép életében lezajlott nagy politikai és társadalmi eseményekben, s arra törekedtek, hogy a haza összes fiaival együtt, hozzájárul­janak társadalmunk gyors ha­ladása problémáinak megoldásá­hoz. Mint a Szocialista Egység­front tagszervezete, a párt Köz­ponti Bizottságának irányításá­val részt vettünk a társadalmi­­politikai élet összes nagyjelentő­ségű problémáinak a megvitatá­sában, amelyek széles körű nyilvános eszmecsere tárgyát képezték. Tanácsunk minden egyes tag­ja, a maga tevékenységi terüle­tén, küzdött az összes gazdasági, politikai, társadalmi és kulturá­lis feladatok példás valóra vál­tásáért, az összes megyék anya­gi és szellemi haladásának meg­gyorsításáért, az országnak a szocialista civilizáció újabb ma­gaslataira való emelkedéséért. Megkülönböztetett figyelmet szenteltünk a párt nemzeti poli­tikája életbe ültetésének, nem­zeti különbség nélkül az összes dolgozók egysége és testvérisége megszilárdításának, a szocialista hazafiság érzelme ápolásának, a párt iránti hűség, a sokoldalú­an fejlett szocializmus romániai megteremtésének nagyszerű mű­ve iránti hűség ápolásának. A tanács és annak bürója munkájában jelentős helyen sze­repelt az arra irányuló törekvés, hogy megtaláljuk az útjait, mó­dozatait a pártvezetőség által ki­jelölt irányvonalak megvalósítá­sának­ az oktatás, az anyanyelv használata, a művészeti alkotás, a politikai és közművelődési munka terén. Ezekben a kérdé­sekben nem egyszer a legmaga­sabb szinten kérték ki a véle­ményünket, számos bejelentést és javaslatot tettünk, attól a gél­tól vezérelve, hogy ezek a te­vékenységek váljanak olyan sar­kalatos tényezőkké, amelyek jól meghatározott társadalmi-po­litikai funkciót töltenek be és egyben képezzék bizonyságait az ország összes állampolgárai jog­­egyenlőségének. Együttműködtünk a párt Köz­ponti Bizottságának osztályaival, a Szocialista Művelődési és Ne­velési Tanáccsal, a Nevelés- és Oktatásügyi Minisztériummal és más tényezőkkel az országunk magyar nemzetiségének munká­jával és életével kapcsolatos kérdések megvizsgálásában és hozzájárultunk a megoldásukat célzó javaslatok kidolgozásához. Elmondhatjuk, hogy tevékeny­ségünkben pártos elvszerűségről tettünk tanúbizonyságot, szilárd magatartást tanúsítottunk a so­vinizmus és nacionalizmus bármilyen megnyilvánulásával szemben, függetlenül attól, hogy milyen részről nyilvánult ez meg. Mi megértettük és meg­értjük, hogy a kombattivitás és a szilárdság hiánya az ilyen meg­nyilvánulásokkal szemben nagy károkat okoz népünknek, vala­mint békepolitikánknak, a kö­zös hazánk felvirágoztatásának szentelt összeforrott munkánk­nak. Ugyanakkor nyíltan meg kell mondanunk, hogy tevékenysé­günk gyümölcsözőbb lehetett volna, ha szigorúbban, rendsze­resebben végezzük — főként a bárógyűlések megtartása tekinte­tében — és ha a tanácsban részt vevő összes elvtársak állandóan kellő érettséget és öntudatossá­got tanúsítottak volna a munká­ban. Tisztelt elvtársak! Az ötéves terv első két eszten­dejében elért sikerek alapján, a termelési és beruházási anyagi ráfordítások csökkentése nyo­mán megnövekedett erőforrások alapján a párt Országos Kon­ferenciája elfogadta az ország gazdasági-társadalmi fejlesztésé­nek kiegészítő programját az 1980-ig terjedő időszakra. Ennek a programnak az értelmében az ipari termelés növekedése 100— 130 milliárd lejjel haladja meg az ötéves tervben eredetileg elő­irányzott szintet. Teljes meg­győződésünk, hogy a párt az egész nép­alkotó munkájának méreteihez szabta a gazdasági­társadalmi fejlesztési feladato­kat. Tudatában vagy­unk az Or­szágos Konferencián elfogadott határozatok fontosságának és mindent elkövetünk, szoros egy­ségben az összes dolgozókkal, a kijelölt feladatok, az ötéves terv összes mutatóinak teljesítése ér­dekében. A magyar nemzetiségű dolgo­zók hozzá fognak járulni az ösz­­szes termékek műszaki, minősé­gi színvonalának emeléséhez, ki­veszik részüket a mennyiségnek egy új minőséggé való átalakítá­sáért vívott harcból, azon mun­kálkodnak, hogy lerövidítsék a kutatás-tervezés-termelés ciklus időtartamát és alkalmazzák az új technológiákat, amelyek bizto­sítják a munkatermelékenység gyors növekedését, a nyersanya­gok és anyagok hatékony érté­kesítését, a fűtőanyag és az energia ésszerű felhasználását az összes termelő egységekben és ágazatokban. Azoknak a szektoroknak a munkásai, technikusai és mér­nökei, amelyek biztosítják a gaz­daság nyersanyag-alapját, foko­zott erőfeszítéseket tesznek az ismert források értékesítésére és újabb tartalékok feltárására. Ugyanakkor szükséges, hogy tel­jes erőnkkel hozzájáruljunk egy olyan átfogó tevékenység kifej­téséhez, amely elvezessen a nyersanyagok ésszerű felhaszná­lásához a feldolgozási vesztesé­gek szüntelen csökkentése révén, a termékek újratervezéséhez, a legfejlettebb technológiák alkal­mazásához, a pazarlás és a fele­lőtlen magatartás felszámolásá­hoz a nyersanyagok és anyagok felhasználására. Figyelembe véve, hogy az or­szág primér energia­mérlege el­sődleges fontosságú tényező, hogy az importnak csaknem 25 százalékát energiahordozó anya­gok képezik, határozottan részt kell vennünk azoknak az intéz­kedéseknek a végrehajtásában, amelyeket a párt- és az állam­vezetőség jelölt ki a fűtőanyag­gal és az energiával való éssze­rű gazdálkodás érdekében. Tudatában vagyunk annak, hogy a munkatermelékenység hangsúlyozottabb növelése első­rendű követelménye gazdasági fejlődésünknek, éppen ezért minden erőnkkel hozzá fogunk járulni a termelés gépesítéséhez és automatizálásához, a terme­lés és a munka tudományos megszervezéséhez, a munkafe­gyelem megszilárdításához és a munkaidő teljes kihasználásá­hoz, a dolgozó személyzet szak­­képzettségének emeléséhez. Az Országos Konferencia ha­tározatainak szellemében, a ma­gyar nemzetiségű dolgozók min­dent megtesznek az állóalapok hatékonyságának szüntelen nö­velése, a beruházási munkálatok olcsóbbá tétele, a termelési ka­pacitások és területek teljes kihasználása érdekében. Az a feladat, hogy 1980-ig érjük el az ezer lej állóalapra számított legkevesebb 1200 lej értékű ipa­ri termelést, kiemelt helyen fog szerepelni tevékenységünkben. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a földalap ésszerű kihasználására, a gabonaterme­lés — főként a kukoricaterme­­lés — növelésére, a zöldség- és ipari növény­termelés fokozásá­ra, a gyümölcs- és szőlőtermesz­tés fejlesztésére vonatkozó prog­ramok valóra váltására. Ugyan­akkor hozzájárulunk az állatte­nyésztési szektor fejlesztéséhez és korszerűsítéséhez, az állatál­lomány és az állattenyésztési szektor termelésének növelésé­hez. Annak a megértéséből kiin­dulva, hogy a produktív szektor fejlesztése lényeges feltétele az ötéves terv teljesítésének, tel­jes mértékben hozzájárulunk a beruházási terv idejében és egyre igényesebb minőségi szin­ten történő teljesítéséhez, s ily módon előmozdítjuk a párt kö­vetkezetes politikájának gya­korlatba ültetését a termelőerők ésszerű elhelyezésére az ország egész területén, az összes me­gyék gazdasági, társadalmi és kulturális színvonalának eme­lését. Az ország hangsúlyozott gaz­dasági erősödése, az összes ága­zatok gyors fejlesztése, a lakos­ság életszínvonalának emelése a felhalmozások magas rátájának eredményeként, nagy gyakorlati és elméleti jelentőségű tapasz­talat a társadalom párt általi vezetésének folyamatában, Ro­mánia jelenkori történelmében. Éppen ezért a jövőben is hatá­rozottan küzdünk azért, hogy töretlenül valóra váltsuk a párt politikáját, amelyet Nicolae Ceausescu elvtárs nem egyszer rendkívül világosan megfogal­mazott azzal kapcsolatban, hogy miként osztjuk el a nemzeti jövedelmet fejlesztési alapra és fogyasztási alapra, az ötéves tervben előirányzott arányban. Tanácsunk a jövőben is hoz­zájárul annak a politikai mun­kának a kibontakoztatásához, melynek célja az összes dolgo­zók mozgósítása az összes fel­adatok példás teljesítésére, minden munkahelyen, a szocia­lista tudat fejlesztése, a töme­gek általános megismerési és kulturális színvonalának eme­lése, arra törekszünk, hogy fej­lesszük az állampolgári felelős­ségtudatot, hogy mindenki is­merje és tartsa tiszteletben az ország törvényeit, hogy az ösz­­szes állampolgárok vegyenek részt a helyi és országos érde­kű társadalmi problémák meg­oldásában. Nemzetiségi különbség nélkül az összes dolgozók egységének és testvériségének megszilárdí­tása, szeretett hazánk szünte­len anyagi és szellemi felvirá­goztatásának szentelt közös munkájuk fejlesztése a jövőben is alapvető célja lesz taná­csunk és összes tagjai tevé­kenységének. Továbbra is tá­mogatni fogjuk a pártszerveket, a társadalmi és tömegszerveze­teket az arra irányuló munká­ban, hogy elmélyzüljön a román nemzet és az együttélő nemzeti­ségek szellemi értékeinek köl­csönös megismerése és értéke­lése, hogy tudatosuljanak a kö­zös eszmények és célok, egész népünk közös jelene és közös ragyogó jövője. Tisztelt elvtársak! Plenáris ülésünk a magyar nemzetiségű dolgozók nevében kifejezi teljes megelégedését a párt Országos Konferenciájának azzal a következtetésével kap­csolatban, hogy az élet, az utóbbi két évben lezajlott ese­mények teljes mértékben iga­zolták a XI. kongresszus, az RKP Programja értékelésének helyességét és tisztánlátását a nemzetközi helyzetre vonatko­zólag, igazolták a párt és az ál­lama külpolitikai irányvonalai­nak és tevékenységének helyes­ségét. Tanácsunk nagyra érté­keli Nicolae Ceausescu elvtárs­nak, a párt főtitkárának, Ro­mánia Szocialista Köztársaság elnökének kimagasló tevékeny­ségét, döntő szerepét pártunk és államunk külpolitikájának kidolgozásában, Jelentős hozzá­járulását a világ összes népei közötti közeledésért kifejtett nagy erőfeszítésekhez, egy új gazdasági rend megteremtésé­hez, amely új elvekre építse az államok közötti kapcsolato­kat ; nagyra értékeljük az ösz­­szes földrészeken elismert, fá­radhatatlan tevékenységét, a­­mellyel síkra száll azért, hogy az összes államok közötti kap­csolatokban érvényesüljenek a jogegyenlőség, a szuverenitás és nemzeti függetlenség, a bel­­ügyekbe való be nem avatko­zás elvei, minden nép azon jo­ga, hogy saját maga válassza meg társadalmi és politikai be­rendezkedését, minden egyes ország konkrét társadalmi és történelmi körülményeinek és az illető nép törekvéseinek megfelelően. A párt és az állam külpoli­tikájának valóra váltása, a je­lenkori világot foglalkoztató nagy politikai és gazdasági problémák megoldásához nyúj­tott számottevő hozzájárulása megnövelte Románia Szocialista Köztársaság tekintélyét a világ népei előtt. Az Országos Konferencián előterjesztett Jelentés átfogóan és mélyrehatóan elemzi a jelen­legi nemzetközi helyzetet és ki­jelöli pártunk és államunk kül­politikai orientációit. A jelen­kori világ fejlődési tendenciái­nak, a mélyreható átrétegződé­­seknek, az erőviszonyok nem­zetközi sűrőn történő változá­sainak feltárása politikailag rendkívül fontos a párt és az állam tevékenysége számára, egész népünk munkája számára. Pártunk átfogó és dinamikus nemzetközi tevékenységet fej­tett ki, amelyben jelentős he­lyen szerepel a szolidaritás, az egység és az együttműködés erősítése a szocialista országok­kal, hiszen ez döntő tényezője a szocializmus világbefolyásá­nak, egy demokratikus enyhülé­si és békepolitika előmozdítá­sának. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a nemzetközi kapcsolatok­nak pártunk és államunk által szorgalmazott elvei széles körű elismerésre találtak. Ismeretes, hogy országunk az összes álla­mokhoz fűződő kapcsolatait a teljes jogegyenlőség, a nemzeti függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartása, a belügyek­­be való be nem avatkozás, az erőszakról és az erőszakkal való fenyegetőzésről való lemondás elveire építi. Tanácsunk, a Szo­cialista Egységfront keretében, a jövőben is szilárdan fog küz­deni ezeknek az elveknek a tel­jes mérvű érvényesüléséért, mert ez a biztos alapja az álla­mok közötti egyenlő együttmű­ködésnek, a béke és biztonság légköre meghonosításának szer­te a világon. Olyan körülmények között, a­­mikor fokozódik a harc a világ újrafelosztásáért, amikor elmé­lyülnek az ellentmondások az államok és államcsoportosulások között, magukban hordozva újabb konfliktusok és háborúk veszélyét, pártunk és államunk határozottan síkra száll az álta­lános leszerelésért és elsősorban a nukleáris leszerelésért. Egész népünk egyöntetű egyetértésé­re talált az Országos Konferen­ciának az a megállapítása, hogy az összes haladó, antiim­­perialista erőknek, az összes népeknek cselekedniük kell a világ békéjét és biztonságát fe­nyegető súlyos veszélyek elhá­rításáért. Az Országos Konferencia újra leszögezte pártunk és államunk álláspontját azzal kapcsolatban, hogy folytatni kell az erőfeszí­téseket egy új gazdasági világ­rend megteremtéséért, amely helyezze új, egyenlőségi és mél­tányossági elvekre az összes ál­lamok közötti kapcsolatokat, biztosítsa a gyengén fejlett és fejlődő országok hozzájutását a modern technológiákhoz, te­remtsen kiegyensúlyozott fejlő­dési feltételeket a földgolyó különböző övezetei számára. Tisztelt elvtársak! A Románia sokoldalú fejlesz­tésében elért nagy megvalósítá­sok tükrözik, egész népünk ha­talmas alkotóerejét, nemzetiségi különbség nélkül az összes dol­gozók szoros egységben kifej­tett békés munkáját, a párt ve­zető szerepét és nagy tekinté­lyét, amely ragyogó programot állított elénk mindannyiunk je­lenére és jövőjére vonatkozólag. Ezer éve élünk együtt — ro­mánok, magyarok, németek és más nemzetiségű dolgozók —, van egy közös, szabad, szocia­lista hazánk, amelyet mi épí­tettünk valamennyien, s amely biztosítja számunkra az emberi méltóságot és az egyenlő ér­vényesülési jogokat az élet minden területén. Egyesít ben­nünket a közös múlt, a szabad­ságért és függetlenségért vívott közös harc, a nagy osztálycsa­ták, amelyekben váll váll mel­lett küzdöttünk a párt vezeté­sével, az elnyomás és megkü­lönböztetés mindenféle formája ellen. Szembeszegültünk az idők viszontagságaival és leküzdöt­tük a nehézségeket. Mindig e­­gyütt voltunk, jóban és rossz­ban. Együtt találtunk megoldá­sokat és együtt oldottuk meg a problémákat, nagyokat és kicsi­ket egyaránt. Kiemeltük az or­szágot a háborús romokból, váll váll mellett dolgoztunk és új, modern gazdaságot teremtet­tünk, amellyel méltán büszkél­kedhetünk a világ előtt. Figyelembe véve közös múl­tunkat, jelenünket és jövőnket, felvetődik a kérdés: milyen „jogcímen“, milyen „ésszerű“ és „humanitárius meggondolás“ alapján próbálnak beleavatkozni egyesek a belügyeinkbe és pró­bálnak megoldásokat adni ne­künk saját problémáinkra. Világos számunkra, hogy bi­zonyos ultrareakciós, neofasisz­ta, revizionista és imperialista körök ezen próbálkozásainak az a célja, hogy a nacionalizmus és a sovinizmus mérgezett fegy­verével széthúzást szítsanak, hogy lesújtsanak népünk létér­dekeire, demokratikus béke- és haladáspolitikánkra, az ország nemzeti függetlenségének és szuverenitásának megvédésére irányuló politikánkra. Úgy, ahogy eddig is megta­láltuk a legmegfelelőbb megol­dásokat az összes gazdasági, politikai és társadalmi problé­mákra, kétségtelenül meg fog­juk találni őket a jövőben is, az ország határain túli úgyne­vezett „jóakaróink“ „segítsége“ nélkül. Tanácsunk, az összes romániai magyar nemzetiségű dolgozók nevében, szilárdan visszaver bármilyen próbálko­zást arra, hogy beleavatkozza­nak belügyeinkbe, hogy bármi­lyen formában megsértsék né­pünk érdekeit, hogy ellenséges­kedéssel próbálják megmérgez­ni azokat a mélyen gyökerező és állhatatos testvéri kapcsola­tokat, amelyek szocialista egy­ségbe ötvözik, nemzetiségi kü­lönbség nélkül, közös szocialista hazánk összes dolgozóit. A román nép ma egységeseb­ben zárkózik fel, mint bármi­kor, a párt körül, a párt fő­titkára és az ország elnöke, Nicolae Ceausescu elvtárs kö­rül, s ez az egység a közös esz­ményekből fakad, pártunk bölcs egyenlőségi és méltányossági politikájából, a román társada­lom eleven valóságából, amely­ben minden ember és minden etnikai közösség fejleszti és kiteljesíti személyiségét. Mélységes meggyőződésünk, hogy az Országos Konferencián elfogadott határozatok híven fe­jezik ki a nép alapvető érde­keit, biztosítják az ország fel­­emelkedését a gazdasági és társadalmi fejlődés újabb lép­csőfokára, biztosítják a dolgo­zók jólétének szüntelen növeke­dését; ebben a meggyőződésben tanácsunk, a magyar munká­sok, parasztok és értelmiségiek ünnepélyesen megfogadják a pártvezetőség előtt, Nicolae Ceausescu elvtárs, a párt fő­titkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke előtt, hogy odaadással és forradalmi lendü­lettel, az ország összes fiaival szoros egységben és testvériség­ben fognak dolgozni az Orszá­gos Konferencián kitűzött ösz­­szes célkitűzések és feladatok megvalósításáért, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtéséért és Románia kommunizmus felé haladásáért. Er­őt er­j­észt­ette Péterfi István elvtárs, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának elnöke A Románia Szocialista Köz­társaság Magyar Nemzetiségű Dolgozói Tanácsának hétfői plénumán az előterjesztett be­számolók vitája során felszó­laltak a következő elvtársak: Jakabos Csaba István, a kéz­­divásárhelyi Csavargyár fő­mérnöke, Rácz Ernő, az RKP Kolozsvár-Napoca municípiu­mi bizottságának titkára, Gás­­pár Zsuzsanna, a Maros megyei filmterjesztő vállalat igazga­tója, Bodor Pál, a Román Rá­diótelevízió főszerkesztője, Kő­­míves Antal, a Szocialista Munka Hőse, a pécskai Avin­­tul mtsz elnöke, Kiss Albert, a marosvásárhelyi Metalotehni­­ca Vállalat igazgatója, Hor­váth Bisztrai Mária, a kolozs­vár-napocai Állami Magyar Színház igazgatója, Kovács Lajos, a nagyváradi Alexan­dru Moghiorov líceum igazga­tója, a Bihar megyei magyar nemzetiségű dolgozók taná­csának elnöke, Mátyás János, a Beszterce-Naszód megyei árpástól mtsz brigádosa, Pon­­grácz P. Mária, a temesvári Sza­bad Szó szerkesztője, Gergely János, a Szatmár megyei szo­cialista művelődési és neve­lési bizottság alelnöke, a ma­gyar nemzetiségű dolgozók ta­nácsának elnöke, Soós András, a dévai Decebal líceum taná­ra, a Hunyad megyei magyar nemzetiségű dolgozók tanácsá­nak elnöke, Gálfalvi Zsolt, A Hét szerkesztője, Cseresnyés Béla, az MTSZOSZ alelnöke, Hajdú Győző, az Igaz Szó fő­­szerkesztője, Szilágyi Gyula, a zilahi matematikai-fizikai lí­ceum aligazgatója, a Szilágy megyei magyar nemzetiségű dolgozók tanácsának elnöke, Fazekas Lajos, az RKP Har­gita megyei bizottságának el­ső titkára, Demény Lajos, a Nicolae Iorga Történelmi In­tézet tudományos kutatója, Iz­máei László, az enyedi Beth­len Gábor líceum igazgatója, Rácz Béla, a nagybányai Bá­nyavidéki Fáklya szerkesztője, Csíki Piroska, az RKP Ko­vászna megyei bizottságának titkára. ELŐRE - 1978. március 15.

Next