Előre, 1978. november (32. évfolyam, 9627-9652. szám)
1978-11-01 / 9627. szám
ELŐRE — 1978. november 1. PÉLDAMUTATÓ TAPASZTALATOK A TUDOMÁNYOS TERMELÉSSZERVEZÉS ÉS EREDMÉNYEI A SEGESVÁRI GÉPGYÁRBAN Ha az ember csupán egy rakás fát, vagy kupacnyi homokot hord be az udvarára, arra törekszik, hogy ezt a munkát minél gyorsabban, könnyebben, vagyis minimális idő- és erőráfordítással végezze el. Tudatosan vagy önkéntelenül is a legrövidebb útvonalon közlekedik, s a rakodásnál, ürítésnél is igyekszik minél optimálisabb megoldást találni. Hogyne lenne szükség akkor a munka minél jobb megszervezésére a gyárban, termelőegységben, ahol nem egy ember de százak, ezrek dolgoznak, s nem csupán anyagot mozgatnak, hanem új értéket termelnek, teremtenek. Azt az értéket, amit ma már — az új gazdasági-pénzügyi mechanizmus körülményei között — a vállalatok pontosan felmérnek, a nettó termelést feltüntető mutatószámok segítségével. Gazdasági fejlődésünk minőségi vetülete az, hogy ma már minden gyárban, vállalatban külön iroda, üzemosztály foglalkozik a munka- és termelés tudományos megszervezésével. Az pedig, hogy a jó, hatékony munka és termelésszervezés milyen tartalékokat szabadíthat fel az ipari egységekben — s nem csak ott — a segesvári Nicovala könnyűipari gépeket gyártó üzem eredményei is igazolják. Az utóbbi években, s különösen, mióta pártunk főtitkára nem egy beszédében a termelőfelületek jobb kihasználásának szükségességét, annak nagy gazdasági jelentőségét hangsúlyozta — a gyárakban, vállalatokban erőfeszítéseket tesznek az e téren létező belső tartalékok felfedésére. Az első és legkézenfekvőbb lépés majd minden egységben a raktárak által elfoglalt, tehát nem produktív felületek csökkentése volt. És marad egyelőre, lévén, hogy a korszerű raktározás megvalósítása távolról sem befejezett, hanem most körvonalazódó tevékenység országszerte. A segesvári üzemről azért kell szólnunk, mert itt késedelem nélkül rátértek az egyik legkorszerűbb raktározási mód, a függőleges raktárak létrehozásához. Maguk tervezték meg és gyártották le az ezekhez szükséges fémvázakat, polc- és fiókrendszereket, emelő- és raktározó gépeket. Az első kísérlet két, egyenként 2 méter magas raktár volt a hengerelt anyagok, illetve a gépszerelőelemek és csapágyak elhelyezésére. A szerszám-raktárt viszont már 4 méter magasra „futtatták“, hogy a félkészáru - raktár, a vállalat legnagyobb „tárolója“ már 8 méter magasra kússzon. Ez jó két emeletnyi magasságot jelent, amit a közepén létesített platformmal igyekeztek megközelíthetőbbé tenni, és természetesen maguk tervezte és gyártotta raktározó gépekkel. De megérte a fáradságot, mert az egyik üzemcsarnokban az így felszabadult 500 négyzetméternyi területre szerszámgépeket szereltek fel, melyekben évente 4 896 000 lej értékű terméket állítanak elő. Egy másik csarnokban pedig vulkanizáló műhelyt létesítettek, aminek évi termelése 31 000 000 lejre emelkedik, s a krómozóműhely kapacitását is megkétszerezték, így már nem kell Resicára járni hengereket krómoztatni, ami rengeteg idő- és szállítási költség megtakarítását eredményezte. A Segesváriaktól sokan tanulhatnának, nem ártana a mostanában erősen megritkult tapasztalatcseréket gyakoribbá tenni. De talán még ennél is érdekesebb, hasznosabb az a módszer, ahogyan az idén a szerelőrészleg munkáját megszervezték az üzemben. Asztalos Péter, a munkaszervezési iroda legrégibb, nagy tapasztalattal és fogékonysággal rendelkező tagja, és Baia Nicolae mérnök, az iroda új vezetője a Ganz-féle korszerű munkaszervezési módot — a termelési ciklus grafikonját — dolgozta ki minden alkatrészre, a kritikus út módszerének alkalmazásával. „Olvastam — mondja Asztalos Péter —, hogy az Apolló űrhajó szerelését — ezt vagy 25 állam 110 vállalatában mintegy másfélmillió alkatrészből szerelték össze — ugyanezzel a módszerrel szervezték meg. Különben hogyan érkeztek volna be mindig pontos időben a szükséges alkatrészek“. Az üzemben a szövőgépek szálellenőrző készülékének a szerelésénél úgy szervezték meg a gyártási ciklust, a munkahelyeket és a gyártás időtartamának megállapítását, hogy a készülék előállításánál az idén — a tavalyi kilenc szakmunkás helyett, — csak heten dolgoznak, és a tavalyi 1700— 1900 darab helyett, 2800—3000 darabot gyártanak minden hónapban. A ciklus grafikon módszerét kidolgozták és alkalmazzák még a vetélőtartók, vasalógépek, gumiprések, üvegszortírozó berendezések, hidraulikus szerkezetek szerelésénél is. A termelésben dolgozó szakemberek segítik a munkaszervezési osztályon dolgozók erőfeszítéseit, hogy minél több készülék, gép szereléséhez kidolgozzák és alkalmazzák ezt a korszerű, nagy termelékenységet biztosító,, a technika és technológia mai színvonalán álló termelés- és munkaszervezési módszert. Az új iránti fogékonyság, s az az operativitás, ahogyan a korszerű megvalósításokat a termelésbe bevezetik, láttatja eredményét. A segesvári üzem dolgozói termelékenységi feladatukat az év első kilenc hónapjára 109,5 százalékra teljesítették, vagyis közel 9000 lejjel több értéket állítottak elő fejenként, mint a múlt esztendő hasonló időszakában. Nem véletlen tehát, hogy össztermelési tervüket 109,5 százalékra, árutermelési feladatukat 106,6 százalékra, a nettó termelést pedig 104 százalékra realizálták az említett időszakban. És sokat mondó az a 10 millió lej értékű terven felüli termelés, amit év elején vállaltak, s már augusztus 4-én teljesítették. De mint már említettük, a tartalékok feltárása tovább tart a szereldében, és megkezdték a gyár másik két fontos részlegén — az öntödében és festődében — a belső szállítások gépesítését. Mindez tovább növeli a munka hatékonyságát a vállalatban, arra teremt lehetőséget, hogy az új gazdasági mechanizmus körülményei között sok új értéket állítsanak elő, nagy jövedelmet valósítsanak meg a nemzetgazdaságnak, és szép haszonrészesedés jusson esztendő végén mindazoknak, akik e szép eredményekhez hozzájárultak. Kovács N. Erzsébet A vállalat öntödéje, ahol gépesítik a belső szállítást DOLGOZZON A MINDEN VETŐGÉP! A szomszédos karácsonyfalvi gazdaságnál is láthatóan a vetés befejezésének az idénye határozza meg a napi teendőket. Mostanáig több mint 300 hektárt sikerült is bevetni, ám Mátyás Domokos és társainak igyekezete ellenére még sok a teendő. Számolva a körülményekkel, segítséget is biztosítottak a megyei szakvezetők, a távoli kászoni gazdaságból irányítottak át ide három gépesítőt Most az üzem növekszik, de az adott időjárási feltételek között rendkívül nehéz a magágyelőkészítés. Esetenként négy traktor tárcsáz egy vetőgép számára. A szövetkezetben különben befejezték a cukorrépa szedését, így most már csak néhány hektár takarmányrépa betakarítása van hátra. A Kishomoród forrásvidéke felé haladva az almási gépesítők helytállásáról is meggyőződhettünk. Itt is probléma a magágyelőkészítés. A vasárnapi ütemes szántással is tulajdonképpen a hét eleji nagyobb vetési teljesítményeket alapozták meg. Hangsúlyoznunk kell viszont azt is, hogy e napon a tagság is szorgalmasan dolgozott, a 45 hektár cukorrépából már az utolsó hektárokat takarították be, hat tehergépkocsi szállította a répát a szentpáli átvevő központba. Az elsődleges figyelem természetesen itt is a vetés meggyorsítására irányul. — Szombaton és vasárnap 9—9 traktor dolgozott — mondotta Demeter Vincze, a gépesítési részleg vezetője. Sándor Vilmos és Gábor József teljesítménye révén a bevetett terület 330 hektár fölé emelkedett. Változatlanul nagy gond viszont a talajelőkészítés. A megyei vetésszerkezetből adódóan a vidék szövetkezeteinek valóban sok gabonát kell most az ősszel elvetni. A sajátos időjárás is megnehezíti a talajelőkészítők dolgát, de még ilyen körülmények között is érvényt kell szerezni a minőségnek. A szövetkezetközi tanács területén az elmúlt hét végén még közel ezer hektár terület bevetése volt hátra, a termésnapi erőfeszítések révén viszont számottevően csökkent az adósság, hiszen az említett gazdaság mellett jól dolgoztak Szentmártonban, Abásfalván és Gyepesben is. Persze, így is száz hektárokat kell minél előbb bevetni, esetenként azokon a parcellákon, ahol most még a termés betakarítása folyik. A cukorrépa, igaz, lassan, mindenhol kikerül a földből, a szállítás is jó ütemben folyik, tehát e parcellákon nem lesz már fennakadás. Ezzel szemben hátra van a kukorica betakarításának egy része is, ezért szükséges, hogy az elkövetkező napokban minden erőt mozgósítva, az adott gépi erőt hatékonyan kihasználva előbbre jussanak a vetésben és a betakarításban. Nicolae Ceaușescu elvtárs nagyjelentőségű termésnapi beszéde e vidék dolgozói számára is ösztönzést jelent a jobb munkára. A hátralevő mezőgazdasági munkák mielőbbi elvégzésével, és mindenekelőtt a vetés befejezésével, majd az őszi talajforgatással alapozzák meg a jövő évi gazdag termést. Az utolsó hektárokon vetik a búzát a Brassó megyei hermányi téeszben (N. Buica felvétele) TEHERMENTESÍTÉS (Folytatás az 1. oldalról) teljesítmény együttvéve sem teszi ki az évi átadások felét. Az idénre beütemezett átadások 52 százaléka egyetlen negyedévre jó esetben két, két és fél hónapra maradt. Elsősorban azért, mert a beruházások mindegyike, mint általában lenni szokott, szeretett volna minél több időt nyerni. De nem a munka mielőbbi elvégzésével, hanem, ha csak lehet tologatásával, minél későbbi időponttal Az így megtervezett határidők eltolódtak azzal is, hogy egyes munkálatok a tervezettnél sokkal később indultak. Nem lehetett idejében felszabadítani a területet, nehezen készült el, illetve átdolgozásra szorult a dokumentációs anyag. Ha sikerül a legutóbbi elhatározás, az építők tovább növelik az évközben megszerzett előnyt, a beütemezett átadások nem maradnak el. Az előny növelésére azért is szükség van, mert hónapok óta következetesen emelkedik a megérkezett és szerelésre váró termelőberendezések értéke. Ha mindehhez és az időközben beérkező 3500 tonnát kitevő berendezéshez, amellyel eddig megkéstek a szállítók, meglesz a szükséges szerelőfelület, az építők valóban eleget tehetnek az átadási terv kitételeinek. Az idénre tervezett összes objektumok üzembe helyezéséhez azonban be kell érkeznie még 1000 tonna gépnek és felszerelésnek hazai szállítóktól és sok millió lejt kitevő berendezésnek importból. Az építtetők szerelő brigádjainak pedig — amint vállalták — sürgősen meg kell kezdeniük mindenütt a munkát, ahol szerelni lehet. Csakhogy helyenként még mindig csupán papíron léteznek. Várják, hogy a csarnokok egészen készen legyenek, az építő kivonuljon, a mellékmunkákat is átadja. Annak ellenére, hogy az építők részéről, most az utolsó hónapokban sokkal inkább, mint eddig, érvényesül a törekvés: tető alá hozni minél előbb a gépek, a termelőberendezések helyét, hogy jöhessenek a szerelők. KINEK VAN IGAZA? Nehéz lenne eldönteni. Mindenesetre az esztendő fogyatkozó hónapjaival arányosan szaporodnak az ilyen munkamódszerek; az építők, építtetők, a beruházási javak szállítói egymást okolják a határidők eltolódásáért, a késlekedésért. Erre nem került volna sor, vagy legalábbis sokkal kisebb mértékben, ha az átadási terv teljesítéséhez szükséges feltételek messzemenő figyelembe vételével állapították volna meg az összes elvégzendő munkálatok sorrendjét, a berendezések szállításának határidejét, megfelelő arányt teremtve a negyedévek, sőt a hónapok között is. Ha sokkal korábban, az esztendő első hónapjaiban, gondoltak volna az utolsókra... Minden bizonnyal az új tervév építkezéseinek jobb beütemezésével Kolozs megye beruházói elkerülik az ideihez hasonló torlódást. Azon lesznek, hogy jövőre az átadások arányosabban oszoljanak meg egész éven át, minél kevesebb maradjon az új esztendő feladatainak előkészítésével amúgy is zsúfoltabb utolsó negyedévre. TUDATOSAN, TERVSZERŰEN (Folytatás az 1. oldalról) Az úgynevezett kifogások közül néhányat még tavalyról, sőt azelőttről ismerünk, hadd említsük meg azokat. Szó van itt arról, hogy egyes megrendelők a kivitelezési dokumentációt nem adták át idejében, hogy bizonytalanságok mutatkoznak az új objektumok kapacitásával kapcsolatosan is, s hogy némely export-import szerződés megkötése is várat magára. Valójában azonban a rutin, az az avítt mentalitás uralkodik még elég sok esetben, hogy menet közben amúgy is megoldódik, tisztázódik minden, minek sietni törődni. Csakhogy az új gazdasági-pénzügyi mechanizmus, a vállalati önigazgatás és önrendelkezés ezt a szemléletmódot nem tűri meg: a kényelmességet, a felelősség alóli kibúvást. Munkásdemokráciánk új minősége merőben új gazdálkodási módot, magas rendű felelősségérzetet követel minden egyes vállalatvezetőtől és szakembertől, felelősségvállalást és távlatosságot a termelés ügyeinek irányításában, s mint írásunk bevezetőjében említettük, nemcsak jó, de korszerű gazdaszellemet, a nemzetgazdaságunk jövőjére építő cselekvő gondolkodást. Felmerül egy másik, ugyancsak lényegbevágó kérdés is, nevezetesen az, hogy egyes vállalatokban a jövő évi termelés előkészítését leszűkítik a szerződéskötésekre, s ha azokat nyélbeütötték, úgy minden rendben. Anélkül hogy a szerződések megkötésének és véglegesítésének a fontosságát eltagadnák, utalnunk kell itt arra, hogy a termelés jó menete — ha úgy tetszik a szerződési kötelezettségek betartása — egy egész sor komplex műszaki-szervezési intézkedés hozatalát és végrehajtását feltételezi, így az 1979. évi termelési tervre való felkészülés egyik , igen időszerű és sürgető teendőjét a gazdasági feladatok valós megalapozásához szükséges intézkedések kidolgozása képezi — szoros összhangban a létező termelőkapacitásokkal. Tehát már most mindent el kell követni annak érdekében, hogy az összes gépek és berendezések a tervezett paraméterek szintjén termeljenek majd. Úgyszintén a jövő esztendőben átadásra kerülő új létesítmények termelési lehetőségei is beható, felelős és reális elemzést kívánnak, hogy a tervévben ténylegesen szereplő termelési erőtartalékok kiszámításánál a maximális kapacitásra alapozzunk. De szorosan ide tartozik az anyagi erőforrások biztosításának a kérdése is, különös tekintettel az új termékek gyártásba vételére és a gyártmányfelújításra, a minőség szavatolására, s főleg a szerszámgépgyártásban - a cserealkatrészek biztosítására. Hiszen a gyártmányfelújítás, a választékbővítés, a termékminőség javítása — a hatékonysági fok növelése — alapvető és kötelező tervfeladata valamennyi vállalatnak, iparközpontnak és minisztériumnak, amivel már most, a termelés előkészítésének a fázisában számolni kell. Ugyanis a fenti elemeket az anyagmérlegtervben is figyelembe veszik, mint az anyag- és energiafogyasztás csökkentésének, a fogyasztási normákba való beilleszkedésnek meghatározó és kötelező tényezőit. Arról nem is szólva, hogy csalódni fognak azok a vállalatvezetők, akik még mindig azt hiszik, hogy túlfogyasztás esetén újabb pótkiutalásban részesítik egységüket. De ha csak a jelzés szándékával is, utalnunk kell a szállítások biztosításának a kérdésére is, különös hangsúllyal az építkezések ellátására, a gépkarbantartásra és a gépkocsipark kihasználására, amelynek az alapjait színtén most kell megvetni. Íme tehát, néhány olyan kérdés, sürgető teendő, mely nem várathat magára. A dolgozók tanácsainak megnövekedett hatásköre, a Dolgozók Országos Tanácsa Végrehajtó Bárójának legutóbbi ülésén elhatározott újabb feladatmegjelölések, a tisztségellátás pontosabb körvonalazása is valójában azt a célt szolgálja, hogy az új minőségi követelmények jegyében a lehető legnagyobb felelősségvállalással és kompetenciával intézzük a termelés mai és holnapi problémáit, amelyektől előrehaladásunk, népünk jóléte függ. És amelyen fokozott erőfeszítéssel, igényesen és egyre nagyobb hozzáértéssel valamennyien munkálkodunk. 3.- izmos testén sötét öltöny. Friss fehér ing, nyakkendő emeli ki gondosan borotvált arcának kemény vonásait. A tali-i Unirea szálló vendéglőterme néptelen ebben a koraesti órában. Még nem robajlik a zene, a pincérek osztozva unatkoznak, nyugodtan beszélgethetünk. — Mikor és hol született Schönberger Ferenc? — 1933 május 3-án, Hányadon. — Hol tanult, merre dolgozott eddig? — Lássuk csak: 1947—1950 között Kalánban inaskodtam, majd két évet öntősegédként dolgoztam ugyanott. Aztán két évet, 1952—1954 között, a temesvári Munkásegyetemre jártam. .. 1954—1959 között a fővárosi Politechnikai Intézet hallgatója voltam. 1959-ben mérnökként mentem vissza Kalánba s dolgoztam megszakítás nélkül 1970-ig, akkor kihelyeztek Vlahicára, ott voltam főmérnök egészen 1977-ig. — Hogy jött ide? — Olvastam a lapokból, hogy mi készült itt, majd láttam az építőtelep felavatásáról szóló tévériportot. Kezdtem érdeklődni. Sok mindent a sógoromtól tudtam meg, aki diáktársa volt a főiskolán Alexandra Dumitrachenak, az igazgatónak. Eljöttem, felkerestem. Azt mondta, nagy szüksége van hozzáértő munkaerőre ... Tavaly augusztus 1-től itt vagyok. — Csak az öntöde vonzotta? — A feleségem idevaló, apósomék is lasiban élnek. — Hol ismerkedett meg a feleségével? — Ő is diák volt Bukarestben. A testvére a politechnikán tanult, eljött hozzá egy diákösszejövetelre. Hát így jöttünk össze 1957-ben. — Mivel foglalkozik a felesége? — Elena is mérnök. Ugyancsak a kombinátban dolgozik, a bukaresti Szállítási Intézetben tanult. — Vlahicán is együtt voltak? — Nem, ő bent dolgozott Csíkszeredában a Bányavállalatnál ... Ott volt vasúti szállítás. A kombinátnak 70—80 km hosszúságú vasúti hálózata lesz, ennek az üzemeltetésével foglalkozik majd. — Hogy érezték magukat Csíkban? — Jól... Csak a téli nagy hideg volt kellemetlen. — A felesége tud magyarul? — Egy keveset, a gyerekek többet tudnak. — Keveset ül otthon? — Épp hogy látjuk egymást. — Szóval eddigi munkahelyei: Kalán, Vlahica, Iași... — Leszámítva a bukaresti diákéveket, most lakom először nagyvárosban. — Milyen szakfolyóiratokat járat? — A Kohászati Lapokat, azonkívül olvasom a fellelhető szakmunkákat. — A kombinátnak van már könyvtára? — Egyelőre nincs. Most gyűjtik a szakirodalmat. — Milyennek látja az öntödét? — Ilyen korszerű öntödében még nem dolgoztam. Ez a legmodernebb munkahelyem, olyan nagyméretű vasöntvényeket mint nálunk sehol sem öntenek az országban. Úgy van megépítve, hogy 100 tonna súlyig mindenféle darabot elő lehet állítani, amire csak nehézgépgyártásunknak szüksége van. Eddig már két kemence indult be, de négy lesz, meg két melegen tartó. — Jártam már néhány öntödében, először gyerekkoromban ... édesanyám vasgyári munkásnő volt Bukarestben. Meg a felszabadulás után épült vállalatokban is, de ilyen darurendszert még sehol sem láttam. Három szinten mozognak a híddaruk. — Nincs is. Az első szinten futók, az öt tonnások, az apró munkát végzik, így nincs szükség a nagy darunat a 32, 50, 80 vagy 124 tonnásokat igénybe venni. Az öntöde 311 méter hosszú és 98 méter széles, van mit járni benne bőven és megcsinálni is ... De jövőre teljesen elkészülünk... késleltetnek a felszerelést gyártók, így a szebeniek is, akik a formázó és keverő gépeket készítik ... Ezek nagy kapacitásúak, húsznegyven tonnát ■ termelnek óránként. Hát ezekből még nem érkezett meg egy darab se ... Vagy hatot kellene leszálltaniok. Ez visszafogja a munkát. Most egy óránként tíz tonnás teljesítőképességű formázó-keverő géppel dolgozunk. — Milyen sajátossága lesz az öntödének az eddigiekkel szemben? — Azonkívül, hogy bármilyen nagyméretű öntvényt előállít, nagy lesz a termelékenysége is. Eltűnik a kézi munka, a lapát. Eltűnik a döngölés, vibrátorokkal helyettesítjük a kézi munkát. De még nehezen mozgunk, még nincs meg a megfelelő felszerelés. Ha Szeben betartja a határidőt, már jobban állunk... És nem könynyű a tapasztalatlan, zömében fiatal munkaerő betanítása, el kell sajátítaniok az új technológiát. — Mit tesznek ezen a téren? — Tanítjuk őket, köztük vagyunk. Elméleti órákat is tartunk, de persze a gyakorlat a legalkalmasabb... rávezetjük őket, hogy jó és hogy nem ... Például eddig lasiban gyantát a formázásnál nem használtak. A gyantával preparált formákat nem kell döngölni, csak egy keveset megrázni. Ez nagy előny, 20—25 perc és már köt, lehet festeni... A régi módszernél melegíteni, szárítani kell. Ez legalább 3—4 órát vesz igénybe, akármilyen kicsi munka is legyen az. — Hogy állnak a munkaerővel? — Abban nincs hiány. Most is van több mint száz fiatal öntőnk, aki Brassóban, Bukarestben dolgozik, ott sajátítja el a szakma titkait, szokik a nagyüzemi légkörhöz. Ezek szakiskolát végeztek, egyelőre más városokban dolgoznak, még nem készült el a munkahelyük ... De itt is foglalkozunk két osztállyal, tanítjuk őket. Az ország számos városában dolgoznak moldvai öntők, akik haza szeretnének jönni. Naponta érdeklődnek és ugyanazt a kérdést teszik fel: mikor? Év végére újabb munkaalkalom nyílik számukra, átadjuk a még épülő acélöntödét, tehát járniuk kell. Probléma a lakás is. Az ország különböző vidékein dolgozó mérnökök családot alapítottak, jönnének mindenestül, végleg haza. Őket nem lehet otthonban elszállásolni. Eddig fiatalok jöttek főleg. De jönnének az idősebbek is. — Vlahicán is voltak kádergondok? — Miért ne lettek volna? Ott vezető káderben volt hiány. A fiatalok nem nagyon akartak maradni. A vlahicai munkások értik a szakmát, megbízhatóak. Ott él a hagyomány. Sokan lépnek nagyapáik, apáik örökébe. Nemzedékek váltják egymást immár 150 esztendeje. Ez nagyon sokat számít. Ez nagy erő. Itt az öntőmunkában nincs helyi hagyomány. Pár esztendővel ezelőtt csak a Nicolina vállalatnak volt egy kis öntödéje. Aztán épültek, de korántsem ilyen arányúak mint a kombináté, amely méretben, berendezés és termelőkapacitás tekintetében össze sem hasonlítható azokkal. — Önök beleszólnak a kombinát tervezésébe? Tárgyalnak a tervezőkkel? — Tárgyaltunk és tárgyalunk. Most főleg az acélöntödéről. És arról is, hogy mi kellene még a vasöntödébe is. Mert előfordult, hogy tévedtek, hogy hiányzik vagy hibádzik valami. Közös akaratunk, hogy javítsunk, hogy jó legyen. — Nyilván a tervezők számára is új volt a feladat. — Nem terveztek még ilyen öntödét. — Mi szorult például igazításra, módosításra? Mibe szóltak bele az öntök? — Például a forrházó-keverő gépek elhelyezésébe. Az eredeti terv nem a legmegfelelőbb helyet jelölte ki számukra. Aztán beiktattak a tervbe olyan gépet is, amire nincs szükségünk (meg is jöttek). Nem fognak ezek sem tétlenkedni, az acélöntödében szóhoz jutnak majd. Ide aztán más berendezést terveztek, a szükségletnek megfelelően. Hogy mondjak példát, a villanykemence kidöngöléséhez való keverőgép. De igaztalan ,volnék, ha nem említeném meg, hogy nem egy esetben a tervezők várakozáson felülit nyújtottak. Vegyük csak a tizenkét és fél tonnás villanykemencét. Ilyeneket első ízben terveztek és építettek nálunk az országban. Talán jobban működnek, mint a külföldi gyártmányok. — Merre járt külföldön? — Tapasztalatcserén, tanulmányúton megfordultam már a Német DK-ban és az NSZK- ban. — Térjünk vissza a tervezőkkel való együttműködésre. — Mondtam már, közös érdekünk, hogy a legmegfelelőbb legyen a berendezés, kaszooáljuk ki, ami felesleges. De beleszóltunk más ügyekkbe is. És talán nem eredménytelenül. A pucolonk is a legmodernebb lesz Romániában... 140 atmoszféra nyomású vízsugárral tisztítjuk majd az öntvényeket ... Javasoltuk az elfolyó víz újrafelhasználásának jövő módozatai. A homok kiszűrését, elhordását is módosítottuk. Az eredeti terv szerinti megoldás nem volt a legmegfelelőbb. Zavarta volna a többi munkafolyamatot. — A tervezők nem akadékoskodnak? — Talán meglepően hangzik, de nem. Igen rugalmasak, készségesek. Száztonnás darabokat vízzel pucolni nem is olyan egyszerű. Ennek a megoldása újdonság volt számukra is. Kalánban van egy ilyen berendezés, de azzal csak 15— 20 tonnás öntvényeket takarítanak... A mi pucolónk két kabinos, vagyis két irányból jön a vízsugár. — Milyen probléma foglalkoztatja Schönberger Ferencet, az öntőt? — Gyártanunk kell majd gömbgrafitos vasat. Ez részben helyettesíteni fogja az acélöntvényeket. Nagy szükségünk van rá. Most még kevés ilyen vasat öntünk Romániában, a technológia tökéletesítésre szorul még. De bízom benne, hogy sikerülni fog. Már öntöttem ilyet, több mint 1000 tonnát 1970-ben, Kalánban. De ezek mindössze tizenkét tonnás öntvények voltak. El akarjuk érni a húsz tonnás súlyú öntvényeket. — Mi az előnye a lemezgrafitos vassal szemben? — A gömbgrafitos vas szakítószilárdsága ■ csaknem duplája a lemezgrafitosnak, tehát tartósabb... Könnyebb önteni, mint az acélt, de az így nyert öntvénynek az acélhoz hasonló adottságai vannak. — Volt már munkabaleset az öntödében? — Nem volt. Reméljük, nem is lesz. Minden héten felkészítőt tartunk, de a különböző munkafolyamatok előtt a mesterek, csoportvezetők felhívják a dolgozók figyelmét, mire kell ügyelni, figyelemmel lenni. A vezető beosztásban levők munkavédelmi ismereteit negyedévenként írásbeli vizsgákon ellenőrizzük. S ha már szóba került a munkavédelem, elmondom, hogy a portalanító berendezésünk is be van már szerelve, de még nem műköödik. Minden munkahelyen van porelszívó készülék, mert az általános porelszívás nem várt be a gyakorlatban. Ezt mind a tapasztalat, mind a szakirodalom igazolja. — Milyen nyelveken olvas szakirodalmat? — Románul és magyarul, de elboldogulok az orosz és német nyelvű munkákkal is... Muszáj tájékozódni, nyomon követni a szakma fejlődését, az elméleti kutatások eredményeit. De igyekszem■ felhasználni a személyes kontaktusok, alkalmával kínálkozó informálódási lehetőséget is. — — A műszaki-tudományos tájékoztatás és tájékozódás kérdéseivel foglalkozó irodalom igen fontosnak tartja a kongresszusok, értekezletek résztvevőinek közvetlen információcseréjét. — így is van. Erről nem egyszer magam is meggyőződtem. Legutóbb a pár héttel ezelőtt Budapesten megtartott 45. Nemzetközi öntőkongresszuson (a 43. Bukarestben zajlott le). Harmincnyolcan vettünk részt Romániából, a faxiakat én képviseltem. De nemcsak külföldön volt ez így, Vlahicán is hasznosak voltak a közvetlen beszélgetések. — Vlahicán? — Igen. Meghívtuk az ágazat szakembereit, mérnököket, kutatókat. Hasznosak, gyümölcsözőek voltak minden szempontból... De nem csupán tanácskoztunk, meg vitatkoztunk, de futballoztunk is. A krumpliföldön rúgtuk a labdát, a kövérek a soványak ellen. Egykori tanárunk, Sofronie volt a bíró... A bukaresti Politechnikai Intézet kohászati tanszékének a vezetője. — Mivel töltötte szabad idejét? — Szeretünk kirándulni, túrázni. Az idén voltunk a Retyezátban. Szabad időben ellárogatunk színházba, operává. Bár az utóbbi években szüleiben voltam a szabadidőnek. Vizsgára készültem, referátumokat írtam. — Ülésszakokra készült? — Azokra is, de főleg a diszszertációmon dolgoztam. — Milyen témát választott? — Sofronie Laurentiu biztatott, fogjak,neki. Látta, min dolgozom az üzemben — figyelemmel kíséri, mit végeznek egykori tanítványai. A témaokat talán így lehetne magyarul megfogalmazni: Kísérletek a bimetalis öntvények előállítására. A vlahicai tapasztalatok alapján készül, ott dolgoztuk ki ezt az eljárást, bevált. A bukaresti, romani, iasi-i csőgyárak számára ilyen öntvényekből készülnek a kopásálló alkatrészek. — Mikor védi meg? — Már együtt van minden, egyes fejezeteket már meg is írom. Egységes, végleges formába kell önteni. Még konzultálni szeretném Sofronie professzort is. Nem akartam az utóbbi időben zaklatni, nagy csapás érte, a földrengéskor a Nestor-blokkban odaveszett a családja, nagyon letört volt, megviselte a tragédia. — Még egy utolsó kérdésem volna: milyen Alexandra Dumitrache? — Amilyennek egy mai igazgatónak lennie kell. Jó mérnök, körültekintő szervező el tud bánni az emberekkel is. Mindenkit meghallgat, kemény, szigorú, igényes. Vaslogikával tárja fel a hibát és udvariasan vesézi ki azt, aki hibázott. Nem kiabál... Tudja mit akar. Dédelgeti a gyárat, akár a tulajdon gyermekét. Schönberger Ferenc jellemzése másnap újfent József Attila sorait juttatták eszembe: az öntőműhely vasladik s piros kisdedet álmodik a vasöntő az ércformákba. A vidéket uraló XVII. századi Cetápuia várkolostorból madártávlatból is láttam az épülő Nehézgépgyártó Kombinát építőtelepét, már felhúzott és termelő csarnokait. Az öntöde hatalmas kék hajóként úszott a zöld mezőben. A kombinát mellett robogó szerelvény játékvonalnak tűnt a Dumitrachék és Schönbergerek kemény mindennapi munkájában, gondjaiban-örömében óriássá cseperedő-gyarapodó újszülött mellett. Balogh József „a való anyag teremtett minket” MINDENNAPOS ÉLETRAJZOK ESTI PÁRBESZÉD EGY VASGYÚRÓVAL