Előre, 1980. október (34. évfolyam, 10221-10247. szám)

1980-10-01 / 10221. szám

ELŐRE — 1980. október 1. A tulajdonos, a termelő és a Haszonélvező felelősségjével biztosítani a tervfeladatok példás teljesítését, irányítani a termelés sorsát A BELESZÓLÁS JOGA - A CSELEKVÉS KÖTELESSÉGE Mint azt pártunk főtitkára legutóbbi, a moldovai tájakon tett munkalátogatásai során elhangzott beszédeiben hangsúlyozta, ezekben a napokban az ország minden vállalatában megvitatják az 1981. évi tervfeladatokat, elemzik az új tervév előkészítésének módozatait. A soron lévő gyűlések témakörével szoros összefüggés­ben, a vállalati demokrácia legmagasabb fórumai, az elmúlt idő­szakban, a félévi munkaelemzések már feltárták az idei termelés sorsát befolyásoló tényezőket, keresték a nehézségek és problé­mák megoldásának útjait. Lényegében a jövő évi terv előkészítését szolgálták ezek a gyűlések is, hiszen mindennapi tevékenységünk, az év hátralévő részében elvégzett munkánk mennyisége és minő­sége döntően befolyásolja majd az 1981. évi indulást, az alapot a továbblépéshez. Ilyen gondolati összefüggésben kapott kiemelkedő jelentőséget a Csíkszeredai fonodában is a dolgozók félévi közgyűlése. Tizenöt hozzászólást, megannyi észrevételt, jobbító szándékú javaslatot rögzített a jegyzőkönyv. Közel két hónap telt el azóta. Azzal a szándékkal kerestük fel a vállalat dolgozóit, hogy megtudjuk, melyek voltak az akkori gyűlésen felvetett főbb problémák, mit tesznek most a javaslatok valóra váltásáért, milyen nehézségek­kel, gondokkal kell megküzdeniük azért, hogy sikerrel teljesíthes­sék­ a második félév feladatait, megfelelően előkészítsék az 1981- es tervévet. A fenti kérdésekre kapott válaszokat rögzítettük an­­kétunkban. Mi az oka annak, hogy 19428 órát álltak a gépek? Idézet a közgyűlés anyagá­ból: „A vállalat legnagyobb gondja a pótalkatrész-hi­ány. A szállítók nem tart­ják be a szerződéses köte­lezettségeiket, s így bármi­kor fennáll a termeléskie­sés veszélye. Az elmúlt időszakban a fővárosi tex­tilipari fémkellékeket gyár­tó vállalat 250 darab pótal­katrésszel maradt adós, a lugosi 9 Mai vállalat a szer­ződés 27 pontjából mind­össze 15-nek tett eleget, a kolozsvár-napocai Unirea vállalattól igényelt 74 féle tételből egy sem érkezett meg...“ Milyen változás történt ezen a téren a közgyűlés óta eltelt időszakban? GÁL LUCIA, az előkészítő részleg munkásnője: — Véle­ményem szerint kizárólag üte­mes munkával, maximális gép- és munkaidő-kihasználás­sal tehetünk eleget a fizikai termelés követelményeinek. Sajnos, a gyakori üzemhibák felborítják számításainkat. Egyre bonyolultabbá vált a gépjavítás, a hiányzó alkatré­szek miatt állniuk kell a gé­peknek, s ez termeléskiesé­sekhez vezet. A pótalkatré­szek egy részét helyben bizto­sítják a gépészek, de a legfon­tosabbakat eddig is, ezután is más gyáraktól kell kapnunk. Számunkra létfontosságú kér­dés, miként viszonyulnak a kooperáló vállalatok szerződé­ses kötelezettségeikhez. Pél­dás rendet és fegyelmet kelle­ne teremteni ezen a téren. Nem szeretnénk a jövő eszten­dőre is „magunkkal vinni“ e­­zeket az objektívnek nevezett, de végsősoron kötelességekhez való viszonyuláson múló, prob­lémákat. "DEMETER ANTAL, a kar­bantartó részleg mestere: — A gépállomány üzemképessé­gének biztosítása a gépészek feladata, mint ahogyan a gép­állásokért, és az ebből követ­kező kiesésekért is vállalnunk kell a felelősséget. _ Persze, könnyű volna kibújni a fele­lősség alól, az alkatrész-hiány­ra hivatkozni. Ezzel fedeznénk magunkat, de attól még a gé­pek nem mozdulnak. Ezért nem ülünk ölhetett kézzel. Az idők folyamán beszereztük a szükséges dokumentációt, sok alkatrészt magunk készítet­tünk, készítünk el. Többek között az eddig importból ér­kező meghajtó tengelyeket, a traktorgyár segítségével, hely­ben állítjuk elő. Sajnos, képte­lenek vagyunk mindenre vál­lalkozni, ehhez nincsenek meg a feltételeink, s csak magas költségekkel oldhatjuk meg egy-egy alkatrész helyettesíté­sét. Az idén például a fonó- és sodrógépekhez szükséges al­katrészeknek csak 20 százalé­ka érkezett meg. Egyedül a marosvásárhelyi IMATEX szál­lít példásan, betartja a határ­időt, a mennyiségi és minő­ségi igényeket. Az IMATEX példája igazolja, hogy törődés­sel és felelősségérzettel ezen a téren is rendet lehet teremte­ni. S ha már a rendről beszé­lünk, elmondom azt is, hogy nem vagyunk elégedettek a megyei műszaki-anyagi ellátó központ kínálatával. Alapvető, standard anyagok — anyacsa­varok, rugósáttételek, 5144-es STAS csavarok, sasszegek stb. —, hónapokig hiányoznak az ellátó központ raktárából, így aztán nem csoda, ha olyanok vagyunk, mint az árubeszer­zők. Javítás helyett sokat ki­lincselünk alkatrész, anyag után... LÁSZLÓ KÁROLY főmér­nök: — A közgyűlésen jelen volt az iparközpont képviselő­je, Plosceanu Victor elvtárs is, hallotta az alkatrész­­hiányra vonatkozó panaszokat. Felszólalásában úgy véleke­dett, hogy igyekezzünk helyi és megyei szinten megoldani ezt a kérdést, mert az iparköz­pont nem tud segíteni rajtunk. Nos, amit lehetett, már meg­tettünk ilyen vonatkozásban, s nem állunk meg a próbálko­zásokkal sem. De van néhány olyan kérdés, amely megha­ladja a vállalat erejét. Ki va­gyunk szolgáltatva az alkat­részgyártók kénye-kedvének. A gumi segédalkatrészek és kellékek is gondot okoznak. Kocsis Péter főtechnikus is­mertette a közgyűlésen, hogy az egyedüli gyártó, — a kons­­tancai Energia vállalat —, nem győzi fedezni az igényeket. Kocsis Péter javasolta: lévén ez más vállalatokat is érintő kérdés, nemzetgazdasági szin­ten központosítsák és igazít­sák a textilipar igényeihez a gumi segédalkatrészek gyártá­sát és szállítását... összegezve a hallottakat: Az első félévben 19 428 órát áll­tak a gépek a Csíkszeredai fo­nodában. Ennek legfőbb oka a pótalkatrészek és más műszaki kellékek hiánya volt.­ Sajnos, a helyzet most sem sokkal jobb. Viszont az alkatrész-szállító vállalatok — talán „negyedév­végi, évvégi hajrában“ — so­kat tehetnek azért, hogy a fo­nodában ne álljanak a gépek. Magas termelékenységgel, de méltányosan is! Idézet a közgyűlés anyagá­ból: „9132 óra gépállás az iga­zolt és igazolatlan hiányzá­soknak tudható be. Az iga­zolatlan hiányzások, kilépé­sek dolgozókként átlagosan 16 órát tettek ki, ez hozzá­vetőleg 24 tonna szálterme­lés kiesését jelenti.“ JÁNOSI STEFÁN, a sze­mélyzeti osztály vezetője: — Dolgozóink 80 százaléka nő, javarészt fiatal asszony, éppen ezért gyakoriak a szülési sza­badságok is. Az első negyed­évben az összmunkaidőből 131 ezer órát tettek ki a szülési- és betegszabadságok miatti termeléskiesések. A személy­zeti osztályra havonta átlago­san 600—700 beteglap érkezik, 23 százalékuk szülési szabad­ságot, 29 betegséget, a többi beteg gyermek gondozási sza­badságot igazol. Sokat vitatott kérdés a kisgyermekes anyák „fegyelmezetlensége“, az iga­zolatlan hiányzások, a javadal­mazás nélküli szabadságok,­ a „kétes“ betegpapírok... Meg­könnyítené a vállalati munka­erő-gazdálkodást, ha a törvé­nyek szellemében segítenék — rendeznék ennek a helyzetnek a tisztázását. Számunkra nem elhanyagolható tényező az sem, miként oldják meg az anyák a családi problémáikat. KÓSA ILONA, a pártbizott­ság titkára, a dolgozók taná­csának elnöke: — Vállalatunk 1977 óta az iparközpont min­taegysége, ahol kísérleti jel­leggel, csökkentett személyzeti állománnyal nyomon követik a munkatermelékenység nö­velési lehetőségeit. Nálunk, a más gyárakban alkalmazott 408 orsó helyett, három mun­kazónában, 612 orsó­ kiszolgá­lását végzik a dolgozók. Meg­álltuk a helyünket az új mód­szer alkalmazásában. Az első félévben 2,9 százalékkal szár­nyaltuk túl­ a tervezett terme­lékenységi mutatót. Ez azt iga­zolja, hogy asszonyaink sokat, nagyon sokat dolgoznak. Van itt viszont egy olyan kérdés, melyet joggal vetettek fel a dolgozók a közgyűlésen: a csökkentett munkahét prob­lémája. Vállalatunk rendsze­resen teljesíti tervét, minden feltételét biztosítjuk a csök­kentett munkahét alkalmazá­sának. Mégsem tudtuk kiadni a „szabad szombatokat“, mert az iparközpont viszonylatában szükség van gyárunk terme­lésére. Ezt is megértettük, azt viszont már nehéz megértetni a dolgozókkal, hogy más köny­­nyűipari vállalatok — ahol nem is olyan jók az eredmé­nyek, mint nálunk —, miért kapnak szabad szombatot. Mél­tánytalannak tartják azt, hogy amíg ők dolgozni jönnek, a szomszédos gyárakból buszok viszik kirándulni az embere­ket a szabad napokon. Ez a helyzet nem kedvez a jó mun­kalégkörnek, vitára ad alkal­mat, és ezt, részünkről, szeret­nénk mindenáron elkerülni. Meddig veri még az eső a gépeket, a nyersanyagot ? Idézet a közgyűlés anyagá­ból: „Javasoljuk, hogy az ipar­központ, az ez évre elő­irányzott 100 000 lejről 567 ezer lejre emelje fel az épí­tő-szerelő munkára elő­irányzott összeget, hogy be­fejezhessük a gyártórészleg födémszigetelési munká­latait. A tavaly megkezdett munkát az erre az eszten­dőre előirányzott összegből nem lehet befejezni, és így továbbra is befolyik a víz a munkacsarnokba.“ SZŐCS ANNA, az I-es csé­véző részleg munkásnője: — A tervezők hibájából hamar tönkrement az épületfödém vízszigetelő burkolata, tartha­tatlan helyzet az, hogy néz­zük, miként esik be az eső az értékes munkagépekre és a konténerekben lévő anyagra. Úgy vélem, az iparközpontnak mindent el kell követnie, hogy kiutalja a javításhoz szüksé­ges összeget. Ugyancsak ter­vezési hiba, hogy már az­ első perctől nem működtek az au­tomata légkondicionáló köz­pontok. A termelés jó mene­téhez a kinti hőmérséklettől függően, hideg, illetve meleg levegőre van szükség a csar­nokban. Az automata légkon­dicionálást nem tudták kija­vítani. A helyzetet úgy orvo­solta a gyár vezetősége, hogy váltásonként két munkást tett oda az öt légkondicionáló központ működtetéséhez. Ez csak részben oldja meg a leve­gő hőmérsékletének szabályo­zását. UNGUREANU LENKE, a fonórészleg munkásnője: — Hogyha a tiszta melánával dolgozunk, nem zavarnak a légkondicionálás zökkenői. Vannak viszont igényes nyers­anyagok, például a poliészter, hogyha nem biztosítják a szükséges meleg hőmérsékle­tet a csarnokban, nagyon ne­héz a poliészterrel dolgozni. Hiába igyekszik az ember, nem tud olyan teljesítményt nyújtani, mint hogyha jó fel­tételek mellett dolgozna. LÁSZLÓ KÁROLY: — A légkondicionálás kérdését a központokban dolgozó munká­sok figyelmének és fegyelmé­nek erősítésével megoldjuk. Nyilván nem olyan tökélete­sen, mint az automata eseté­ben. A nyersanyag „viselkedé­sét“ illetően, ennél nagyobb probléma az a négyszáz tonna anyag, melynek vegyi kezelős A sikeres tervteljesítés, a jó gazdálkodás titka KÖLLŐ TERÉZ, a fonórész­leg munkásnője: — Hat éve dolgozom három munkazónán, 612 orsóval. Nem könnyű, de jó időbeosztással, figyelemmel sikerül eleget tennem a köve­telményeknek. Átlagosan 2900- 3000 lejt keresek, de erre be­csületesen rá kell húzni, mert másképpen nem jön be. Ne­hézségeim akkor voltak, ami­kor nem tudtam mit kezdeni a kicsi gyermekeimmel. Aztán a bölcsőde segített. Véleményem szerint, nálunk rendkívül szorgalmas, ügyeskezű asszo­nyok dolgoznak, teljesítmé­nyük viszont attól is függ, hogy milyen segítséget kapnak a gyermekgondozásban, csa­ládi problémáik megoldásá­ban. Ha otthon rendben van minden, itt bent is jobban, gyorsabban mennek a dol­gok. A szociális gondok, az emberi problémák megoldásá­ban kapott segítség, szerintem, közvetlenül befolyásolja a munka termelékenységét. SZŐCS ANNA: — A norma teljesítése nem ördöngős do­log. Arról van szó, hogy ki mi­ként áll hozzá a munkához: téblábolni akar, vagy dolgozni. Persze, nem ártana, ha job­ban kímélnék az időnket, ne nekünk kelljen anyagért men­nünk, mert ezzel időt vesz a­ KÉT KÖZGYŰLÉS KÖZÖTT A CSÍKSZEREDAI FÉSÜLGYAPJAI-FONODÁBAN sőt Lavinetti nem végzi el tö­kéletesen. A jövőre nézve, javasoltuk az iparközpontnak, hogy csökkentse a Romestat­­tal kezelt melána mennyisé­get, hogy ez ne haladja meg a számunkra szükséges nyers­anyagok tíz százalékát. Csakis így tudunk beilleszkedni a faj­lagos fogyasztási normákba, és így teljesíthetjük a munkater­melékenységi mutatót is. Mert az említett nyersanyag felcsa­varodik, rátapad a gépekre, könnyen elszakad, ez pedig nagy anyagfogyasztással, kie­séssel jár. Még nem kaptunk választ erre a javaslatra. Jünk és kiesünk a munka­ütemből is. Több ember, kel­lene a belső anyagszállításhoz. Jó volna továbbá, ha az a­­nyag minőségéhez arányítanák a paramétereket, mert sajnos nem minden fajta nyersanyag jár az ember kedvébe, van olyan is, amire a munkás ön­hibáján kívül, több időt fecsé­rel el. Idézet a közgyűlés jegyző­könyvéből : „Lutsch Helmuth, a gu­mihenger előkészítő dolgo­zója javasolja: biztosítsa­nak mérőkészüléket a gu­mialkatrészek rugalmas­ságának mérésére, így ele­jét vehetik a hibásodás­­nak... Páll Klára mérnök, a festődő műhelyvezetője: szabjanak differenciált á­­rakat a különböző színár­nyalatú festett szálaknak, a költségesebb sötét színek ugyanis negatívan befolyá­solják az önköltségi árat, s így a vállalati költsége­ket is.“ .. .Ankétünk végére érkeztünk. A vélemények, javaslatok, prob­lémák összegezése helyett — a vállalat vezetősége kivonatolta a közgyűlésen felvetett kérdéseket, a hatáskörét meghaladóakat jegyzékben elküldte az iparközpontnak —, a magunk részéről, a megoldásokat sürgetjük. Hiszen az objektív — vagy annak neve­zett — nehézségek (mint például a pótalkatrész- és gumikellék hiány, a Romestattal kezelt nyersanyag minősége, a tetőfödém kijavítása stb.), akárcsak a termelés szubjektív vetületeit érintő kérdések effektív megoldása teszi valóban hatékonnyá a dolgozók részvételét a termelés sorsának irányításában. A beleszólás joga csakis a cselekvés kötelességével párosulva kap aranyfedezetet. Ez annál is fontosabb, mert egy olyan kiváló munkaközösségről van szó, amelynek sikereit és eredményeit az iparág viszonylatá­ban is nagyra értékelik. Ebben a vállalatban egyetlen dolgozónak sem mindegy, hogy most, 1980 második felében sikerül-e 1900 tonna szálat termelni, hogy megvalósítják-e a 49,3 millió lejt meghaladó nettó terme­lési értéket, hogy a nettó termelési értékben kifejezett termelé­kenység személyenként eléri-e a 39 667 lejt... A közgyűlésen ki­bontakozott vita, a javaslatok, az eddigi intézkedések célja és lé­nyege éppen a fenti tervmutatókban rejlik. Gyakorlatilag ezek szintetizálják ankétunkat is, hiszen minden gondolat, ötlet, min­den cselekedet szoros összefüggésben van az idei tervév sikeres befejezésével, a jövő esztendő termelésének előkészítésével. Ilyen gondolati összefüggésben, a felvetett problémák azonnali megol­dást sürgetnek, minden érintett illetékes részéről. Ugyanakkor ki­indulópontját képezik az elkövetkező napokban sorra kerülő 1981 - es tervmegvitató közgyűlés vitájának is. Lázár Edit (Imreh S. István felvételei) GÁL LUCIA: „A gépállások oka főként a pót­alkatrész-hiányban keresendő“ KÓSA ILONA, DEMETER ANTAL: „Sokat kell kilincselni az alkat­részekért, anyagokért...“ LÁSZLÓ KÁROLY: „Az anyag felcsavarodik, ráta­pad a gépre, könnyen elszakad, s ez magas anyagfogyasztáshoz, termelés-kieséshez vezet“ SZŐCS ANNA, UNGUREANU LENKE: „Vállalatunk rendszeresen telje­ „Arról van szó, hogy ki miként siti tervmutatóit, minden félre- áll hozzá a munkához: téblábol­­telét biztosítjuk a csökkentett ni akar, vagy dolgozni a munkahét alkalmazásának“ „A poliészternek meleg kell, hogyha ezt nem biztosítjuk a csarnokban, nehéz vele dol­gozni“ _ JÁNOSI STEFAN: „Sokat vitatott kérdés a kisgyer­mekes anyák „fegyelmezetlensé­ge" KO­LLŐ TERÉZ: „Átlagosan 2900—3000 lejt ke­resek, erre viszont becsületesen rá kell húzni" - 3. Amint azt pártunk főtitkára a néptanácsok II. kongresz­­szusán elmondott, nagy hord­erejű beszédében kidomborí­totta, a rövidesen záruló jelen­legi ötéves tervidőszakban pártvezette népünk ragyogó sikereket ért el gazdasági tár­­sadalmi célkitűzéseink életbe ültetésében. Tevékenységünk homlokterében a dolgozók, az egész lakosság életszínvonalá­nak, anyagi és szellemi jólété­nek szüntelen emelése áll. A legjobb bizonyíték erre a je­lenlegi ötéves terv folyamán végrehajtott és hazánk törté­netében legjelentékenyebb ja­vadalmazásemelés. Most, október 1-től mun­kásosztályunk egyik derékha­da, az építő-szerelő tevékeny­ségben foglalkoztatott mintegy 800 000 dolgozó részesül a ja­vadalmazásemelés II. szaka­szának előnyeiből. Tekintettel az építőmunka gazdasági-tár­sadalmi fontosságára, az eb­ben a szektorban dolgozók ja­vadalmazását átlagban 35,8 százalékkal növelik ebben az ötéves tervben, amiből az első szakaszban — 1977. VII. 1-én — átlagos 18,7 százalékos eme­lést folyósítottak, október 1- től kezdődően pedig sor kerül a további 14,4 százalékos eme­lésre is. A toronydaruk erdeje, az építőtelepek lépten-nyomon, az ország minden szegeletében fellelhető lendületes zsongása megszokott velejárója lett mindennapjainknak, termé­szetszerűen illeszkedik bele az országos megújulás, építőmun­­ka sodrába. Építőmunkások hívják életre a korszerű ipari fellegvárak sokaságát, ők ad­ják át a lakások ezreit, kezük munkáját, hozzáértésüket di­csérik az impozáns középüle­tek, hidak, kulturális­ sportlé­tesítmények, mezőgazdasági objektumok százai, s mindazt, amit emberkéz teremt életünk szebbé, gazdagabbá tételére. Nevükhöz fűződik az ország minden megyéjében és vidé­kén életre hívott több mint 180 komplex arcélű ipari plat­form, s azok üzemóriásai, gyáregységei, az 1966—1980 közt átadott több mint 1 614 000 állami lakás, a vízierőművek lenyűgöző gáztestei és turbina­házai, csakúgy, mint a Duna— Fekete-tenger csatorna­­ala­kuló medre, az új konstancai kikötő, a frissen átadott isko­laépületek és óvodák, egész­ségügyi létesítmények stb. Nagyszabású beruházási poli­tikánk avatott kivitelezői és megvalósítói ők, akik csak eb­ben az esztendőben közel 233 milliárd lej értékű gazdasági beruházást valósítanak meg, akik közrejátszottak abban, hogy a jelenlegi ötéves terv végéig valamennyi megyénk eléri az évi tízmilliárdos ipari termelést. S a rövidesen kezdődő új ötéves tervidőszak még na­gyobb feladatokat ró az épí­tőkre, szerelőkre. Nevezetesen 1300 milliárdos beruházás megvalósítását, újabb gazda­sági és társadalmi létesítmé­nyek felépítését, településeink urbanisztikai arculatának to­vábbfejlesztését, a lakáskom­fort növelését, s mindezt az új megfelelő arányban emelke­dik a mesterek javadalmazá­sa is. Például egy, a 22. osz­tályba (A kategória) sorolt fő­mester havi javadalmazása a régi 2415 lejről 2670 lejre e­­melkedik, az utolsó a 28. osz­tályba sorolt főmesteré pedig 3170 lejről 3500 lejre. Egy, a 21. osztályba sorolt mester (szin­tén A-kategóriájú egységben) a régi 2310 lej helyett 2560 lejt fog kapni havonta, a 27. ész­minőség, a magasabb igények jegyében. Jogos társadalmi el­várás ez, hiszen szocialista rendszerünk megbecsülést, rangot adott az építőmunká­­nak, s az egyre növekvő fela­datokkal párhuzamosan, a magasfokú gépesítés és előre­­gyártás révén igazi iparrá ne­mesítette ezt az ősrégi foglal­kozást, képessé tette arra, hogy megbirkózzék az előtte álló komplex feladatokkal. Az alábbiakban néhány számadattal próbáljuk érzékel­tetni az október 1-től érvény­be lépő javadalmazásemelés konkrét vetületeit. Az A-kategóriájú egységek­ben akkordban dolgozó építő­szerelő szakmunkások havi ja­vadalmazása ekképpen módo­sul: Sályba sorolt javadalmazása pedig 3030-ról 3350 lejre emel­kedik. Mindehhez még hozzájön a régiségi pótlék, valamint azok a juttatások, amelyeket kie­melkedő teljesítményekért az épülő objektumok határidő e­­lőtti átadásáért, jelentős a­­nyag- és energiamegtakarítá­sokért stb. folyósíthatnak ösz­tönzésként. KÖVETKEZETESEN ÉLETBE ÜLTETJÜK AZ ÉLETSZÍNVONAL EMELÉSÉRE KIDOLGOZOTT PROGRAMOT OKTÓBER 1-TŐL . ÉPÍTŐK RÉSZESÜLIK JAVADAMAZÁSEMELÉSBEN Tarifáris Régi Új besorolás javadalmazás javadalmazás Többlet — Alapfokozat, 2183 lej 2530 lej 347 lej 5. kategória — II. fokozat, 2050 lej 2417 lej 367 lej 4.' kategória Az A-kategóriájú egységek- munkások havi javadalmazása ben rezsiben dolgozó szak­ az alábbiak szerint növekszik: Tarifáris Régi Új besorolás javadalmazás javadalmazás Többlet — I. fokozat, 2213 lej 2591 lej 378 lej 5. kategória — II. fokozat, s 3. kategória 1826 lej 2173 lej 347 lej A B-kategóriájú egységek munkásainak havi jövedelme rezsiben javadalmazott szak­ így emelkedik: Tarifáris Régi Új besorolás javadalmazás javadalmazás Többlet — Alapfokozat, 1989 lej 2377 lej 388 lej 5. kategória -4- II. fokozat, 1734 lej 2050 lej 316 lej 3, kategória MUNKATÁRSUNK JELENTI KOVÁSZNA MEGYÉBŐL GYORS A BURGONYASZEDÉS, FOLYAMATOS A TERMÉNYHORDÁS Napokon át tartó kemény helytállás eredményeként Ko­­vászna megyében a vetésterü­let kétharmadáról már beta­karították a krumplit. A nö­vekvő teljesítmény elérését kétségtelenül az időjárás is elősegítette, de alapjában vé­ve a javuló szervezés terem­tett kedvező lehetőséget a géppark jobb kihasználására, a rendelkezésre álló munka­erő hatékony foglalkoztatá­sára. Így van ez Csernáton­­ban is, ahol mintegy ezer hek­táron termelnek burgonyát, s ahonnan millió kilós tételek­ben­­kerül most krumpli fo­gyasztásra, vagy ipari feldol­gozásra. — Tizenkét gépet üzemel­tetünk Csernátonban, ebből tíz kombájn — tájékoztat Szarvadi József, a helyi ag­ráripari tanács főmérnöke. A napi teljesítményünk 40—50 hektár körül váltakozik, s ha jól kijön a lépés, akkor reg­geltől estig egymillió kiló krumplit sikerül összegyűjte­ni. — Van ehhez elegendő munkaerő? — Ha a kombájnjaink ki­zárólag utánfutókba gyűjtenék a termést, a feladat egysze­rűbb lenne, a mostani csúcs­szezonban viszont, amikor a vetés ennyire sürget, körülte­kintően kell elosztanunk az erőket, traktort kell elvonjunk a szántáshoz, tárcsázáshoz, a maghintéshez is. Nem marad elegendő erőgép a kombájnok kiszolgálásához, de azért győz­zük a munkát. A szövetkezet­ből 400-an segédkeznek, a he­lyi iskola 160 tanulója, mellett a sepsiszentgyörgyi textilipari líceum 280 diákja is gyűjti, válogatja a termést, s így si­kerül a gépek diktálta kapaci­tással is megbirkóznunk. — Persze, ez nem jelenti azt, hogy gondtalan a mun­kanap. .. — Szó sincs róla. Az estén­kénti megbeszélések légköre, tematikája vagy akár az itt hozott határozatok, jól tükrö­zik a megoldásra váró felada­tainkat, a gondokat is.­­ Ha már munkastílusról beszéltünk, kérjük, szóljon arról is, miről határoztak a legutóbbi megbeszélésen, e­­gyáltalán milyen problémákkal küszködik egy jó eredményét két felmutató agráripari ta­nács főmérnöke.­­ A burgonyaszedés üte­messége ütemes szállítást, ter­ményértékesítést feltételez. Nos, a szállítással rosszul in­dultunk, éppen ezért e téren akad a legtöbb tennivaló. Csernátonban például 26 te­hergépkocsi szállítja a burgo­nyát, egy héttel ezelőtt pedig azt igényeltük a gépkocsiveze­tőktől, hogy naponta 25 tonna krumplit szállítsanak az át­vevő központokba. A célt el­értük, de így is éjszakáról éj­szakára a mezőn van még leg­alább 2 millió kiló krumpli. Ezért határoztunk úgy, hogy gépkocsinként 30 tonna szál­lítást igényeljünk. — Ami gyakorlatilag még egy forduló beiktatását igény­li... — Igen, de ez nemcsak a gépkocsivezetőktől függ, ezért a szövetkezet vezetősége in­tézkedett, hogy még gyorsabb legyen a rakodás, az átvevők­nél kiesésmentesebb a bur­gonya fogadása es végül a műszaki hibákból adódó zök­kenőket is a minimálisra kel­lett csökkenteni. «»■ — Ha már az átadásról esik szó, kis kitérővel beszélges­sünk arról, hogyan halad a szerződéses kötelezettségek teljesítése? — Agráripari tanács szinten 10 millió kiló burgonyát ad­tunk át, ebből 8 millió kiló csernátoni teljesítmény. És az elkövetkező napok szállításai garanciát jelentenek arra, hogy a megye legjelentősebb burgonyatermő egysége mi­előbb átadja a 13­ millió kiló burgonyáját is.­­ Egy fél mondat erejéig még visszatérünk arra a bizo­nyos esti tanácskozásra. Annál is inkább, mert a megbeszélé­sek után még nem ér véget az agráripari tanács vezetőinek munkanapja. — Valóban, mi is tovább dolgoztunk, de azért a munka neheze a gépesítőkre hárult. Az történt ugyanis, hogy bár a vetéssel viszonylag jól állunk (Csernátonban már 50 száza­lék fölötti a teljesítmény, no­ha búzából is itt a legnagyobb a vetésterület megyénkben), rá­döbbentünk arra, hogy ha nem gyorsítjuk meg a mag­ágyelőkészítést, elveszítjük az eddig elért ütemességet és kifutunk az optimális vetési határidőből. Mit tehettünk ebben a helyzetben? A gépe­ket átcsoportosítani tanácsi szinten nincs lehetőség, hi­szen a burgonyaszedéstől nem vonhatjuk el a traktorokat, ezért gépesítőtől gépesítőig járva megbeszéltük, hogy este is szántunk. Harminckét eké­vel rendelkezünk, harminckét traktoros állt este barázdába. Négyen tárcsáztak, mi pedig a helyszínen a szervezésben segédkeztünk. Közben megérkezik Csicsó Péter, az agráripari tanács elnöke, ő is jelen volt, bizta­tott, segített ezen az éjsza­kán, s most, a kora reggeli te­­repútról visszatérve, azt újsá­golja a főmérnöknek, hogy a szomszédos Maksán járt, ahol a gépesítők szintén vállalták az éjszakai műszakot, a szán­tást. Hát igen, a kampány okozta gondokon jó szervezéssel, biz­tatással és kitartással lehet felülkerekedni. Flóra Gábor : Csernátoni igény: napi egymillió kiló burgonya kiszedése­­ Segítenek az iskolások, helytállnak a kombájnosok . Úton a tízezredik tonna burgonya

Next