Előre, 1980. október (34. évfolyam, 10221-10247. szám)
1980-10-01 / 10221. szám
ELŐRE — 1980. október 1. A tulajdonos, a termelő és a Haszonélvező felelősségjével biztosítani a tervfeladatok példás teljesítését, irányítani a termelés sorsát A BELESZÓLÁS JOGA - A CSELEKVÉS KÖTELESSÉGE Mint azt pártunk főtitkára legutóbbi, a moldovai tájakon tett munkalátogatásai során elhangzott beszédeiben hangsúlyozta, ezekben a napokban az ország minden vállalatában megvitatják az 1981. évi tervfeladatokat, elemzik az új tervév előkészítésének módozatait. A soron lévő gyűlések témakörével szoros összefüggésben, a vállalati demokrácia legmagasabb fórumai, az elmúlt időszakban, a félévi munkaelemzések már feltárták az idei termelés sorsát befolyásoló tényezőket, keresték a nehézségek és problémák megoldásának útjait. Lényegében a jövő évi terv előkészítését szolgálták ezek a gyűlések is, hiszen mindennapi tevékenységünk, az év hátralévő részében elvégzett munkánk mennyisége és minősége döntően befolyásolja majd az 1981. évi indulást, az alapot a továbblépéshez. Ilyen gondolati összefüggésben kapott kiemelkedő jelentőséget a Csíkszeredai fonodában is a dolgozók félévi közgyűlése. Tizenöt hozzászólást, megannyi észrevételt, jobbító szándékú javaslatot rögzített a jegyzőkönyv. Közel két hónap telt el azóta. Azzal a szándékkal kerestük fel a vállalat dolgozóit, hogy megtudjuk, melyek voltak az akkori gyűlésen felvetett főbb problémák, mit tesznek most a javaslatok valóra váltásáért, milyen nehézségekkel, gondokkal kell megküzdeniük azért, hogy sikerrel teljesíthessék a második félév feladatait, megfelelően előkészítsék az 1981- es tervévet. A fenti kérdésekre kapott válaszokat rögzítettük ankétunkban. Mi az oka annak, hogy 19428 órát álltak a gépek? Idézet a közgyűlés anyagából: „A vállalat legnagyobb gondja a pótalkatrész-hiány. A szállítók nem tartják be a szerződéses kötelezettségeiket, s így bármikor fennáll a termeléskiesés veszélye. Az elmúlt időszakban a fővárosi textilipari fémkellékeket gyártó vállalat 250 darab pótalkatrésszel maradt adós, a lugosi 9 Mai vállalat a szerződés 27 pontjából mindössze 15-nek tett eleget, a kolozsvár-napocai Unirea vállalattól igényelt 74 féle tételből egy sem érkezett meg...“ Milyen változás történt ezen a téren a közgyűlés óta eltelt időszakban? GÁL LUCIA, az előkészítő részleg munkásnője: — Véleményem szerint kizárólag ütemes munkával, maximális gép- és munkaidő-kihasználással tehetünk eleget a fizikai termelés követelményeinek. Sajnos, a gyakori üzemhibák felborítják számításainkat. Egyre bonyolultabbá vált a gépjavítás, a hiányzó alkatrészek miatt állniuk kell a gépeknek, s ez termeléskiesésekhez vezet. A pótalkatrészek egy részét helyben biztosítják a gépészek, de a legfontosabbakat eddig is, ezután is más gyáraktól kell kapnunk. Számunkra létfontosságú kérdés, miként viszonyulnak a kooperáló vállalatok szerződéses kötelezettségeikhez. Példás rendet és fegyelmet kellene teremteni ezen a téren. Nem szeretnénk a jövő esztendőre is „magunkkal vinni“ ezeket az objektívnek nevezett, de végsősoron kötelességekhez való viszonyuláson múló, problémákat. "DEMETER ANTAL, a karbantartó részleg mestere: — A gépállomány üzemképességének biztosítása a gépészek feladata, mint ahogyan a gépállásokért, és az ebből következő kiesésekért is vállalnunk kell a felelősséget. _ Persze, könnyű volna kibújni a felelősség alól, az alkatrész-hiányra hivatkozni. Ezzel fedeznénk magunkat, de attól még a gépek nem mozdulnak. Ezért nem ülünk ölhetett kézzel. Az idők folyamán beszereztük a szükséges dokumentációt, sok alkatrészt magunk készítettünk, készítünk el. Többek között az eddig importból érkező meghajtó tengelyeket, a traktorgyár segítségével, helyben állítjuk elő. Sajnos, képtelenek vagyunk mindenre vállalkozni, ehhez nincsenek meg a feltételeink, s csak magas költségekkel oldhatjuk meg egy-egy alkatrész helyettesítését. Az idén például a fonó- és sodrógépekhez szükséges alkatrészeknek csak 20 százaléka érkezett meg. Egyedül a marosvásárhelyi IMATEX szállít példásan, betartja a határidőt, a mennyiségi és minőségi igényeket. Az IMATEX példája igazolja, hogy törődéssel és felelősségérzettel ezen a téren is rendet lehet teremteni. S ha már a rendről beszélünk, elmondom azt is, hogy nem vagyunk elégedettek a megyei műszaki-anyagi ellátó központ kínálatával. Alapvető, standard anyagok — anyacsavarok, rugósáttételek, 5144-es STAS csavarok, sasszegek stb. —, hónapokig hiányoznak az ellátó központ raktárából, így aztán nem csoda, ha olyanok vagyunk, mint az árubeszerzők. Javítás helyett sokat kilincselünk alkatrész, anyag után... LÁSZLÓ KÁROLY főmérnök: — A közgyűlésen jelen volt az iparközpont képviselője, Plosceanu Victor elvtárs is, hallotta az alkatrészhiányra vonatkozó panaszokat. Felszólalásában úgy vélekedett, hogy igyekezzünk helyi és megyei szinten megoldani ezt a kérdést, mert az iparközpont nem tud segíteni rajtunk. Nos, amit lehetett, már megtettünk ilyen vonatkozásban, s nem állunk meg a próbálkozásokkal sem. De van néhány olyan kérdés, amely meghaladja a vállalat erejét. Ki vagyunk szolgáltatva az alkatrészgyártók kénye-kedvének. A gumi segédalkatrészek és kellékek is gondot okoznak. Kocsis Péter főtechnikus ismertette a közgyűlésen, hogy az egyedüli gyártó, — a konstancai Energia vállalat —, nem győzi fedezni az igényeket. Kocsis Péter javasolta: lévén ez más vállalatokat is érintő kérdés, nemzetgazdasági szinten központosítsák és igazítsák a textilipar igényeihez a gumi segédalkatrészek gyártását és szállítását... összegezve a hallottakat: Az első félévben 19 428 órát álltak a gépek a Csíkszeredai fonodában. Ennek legfőbb oka a pótalkatrészek és más műszaki kellékek hiánya volt. Sajnos, a helyzet most sem sokkal jobb. Viszont az alkatrész-szállító vállalatok — talán „negyedévvégi, évvégi hajrában“ — sokat tehetnek azért, hogy a fonodában ne álljanak a gépek. Magas termelékenységgel, de méltányosan is! Idézet a közgyűlés anyagából: „9132 óra gépállás az igazolt és igazolatlan hiányzásoknak tudható be. Az igazolatlan hiányzások, kilépések dolgozókként átlagosan 16 órát tettek ki, ez hozzávetőleg 24 tonna száltermelés kiesését jelenti.“ JÁNOSI STEFÁN, a személyzeti osztály vezetője: — Dolgozóink 80 százaléka nő, javarészt fiatal asszony, éppen ezért gyakoriak a szülési szabadságok is. Az első negyedévben az összmunkaidőből 131 ezer órát tettek ki a szülési- és betegszabadságok miatti termeléskiesések. A személyzeti osztályra havonta átlagosan 600—700 beteglap érkezik, 23 százalékuk szülési szabadságot, 29 betegséget, a többi beteg gyermek gondozási szabadságot igazol. Sokat vitatott kérdés a kisgyermekes anyák „fegyelmezetlensége“, az igazolatlan hiányzások, a javadalmazás nélküli szabadságok, a „kétes“ betegpapírok... Megkönnyítené a vállalati munkaerő-gazdálkodást, ha a törvények szellemében segítenék — rendeznék ennek a helyzetnek a tisztázását. Számunkra nem elhanyagolható tényező az sem, miként oldják meg az anyák a családi problémáikat. KÓSA ILONA, a pártbizottság titkára, a dolgozók tanácsának elnöke: — Vállalatunk 1977 óta az iparközpont mintaegysége, ahol kísérleti jelleggel, csökkentett személyzeti állománnyal nyomon követik a munkatermelékenység növelési lehetőségeit. Nálunk, a más gyárakban alkalmazott 408 orsó helyett, három munkazónában, 612 orsó kiszolgálását végzik a dolgozók. Megálltuk a helyünket az új módszer alkalmazásában. Az első félévben 2,9 százalékkal szárnyaltuk túl a tervezett termelékenységi mutatót. Ez azt igazolja, hogy asszonyaink sokat, nagyon sokat dolgoznak. Van itt viszont egy olyan kérdés, melyet joggal vetettek fel a dolgozók a közgyűlésen: a csökkentett munkahét problémája. Vállalatunk rendszeresen teljesíti tervét, minden feltételét biztosítjuk a csökkentett munkahét alkalmazásának. Mégsem tudtuk kiadni a „szabad szombatokat“, mert az iparközpont viszonylatában szükség van gyárunk termelésére. Ezt is megértettük, azt viszont már nehéz megértetni a dolgozókkal, hogy más könynyűipari vállalatok — ahol nem is olyan jók az eredmények, mint nálunk —, miért kapnak szabad szombatot. Méltánytalannak tartják azt, hogy amíg ők dolgozni jönnek, a szomszédos gyárakból buszok viszik kirándulni az embereket a szabad napokon. Ez a helyzet nem kedvez a jó munkalégkörnek, vitára ad alkalmat, és ezt, részünkről, szeretnénk mindenáron elkerülni. Meddig veri még az eső a gépeket, a nyersanyagot ? Idézet a közgyűlés anyagából: „Javasoljuk, hogy az iparközpont, az ez évre előirányzott 100 000 lejről 567 ezer lejre emelje fel az építő-szerelő munkára előirányzott összeget, hogy befejezhessük a gyártórészleg födémszigetelési munkálatait. A tavaly megkezdett munkát az erre az esztendőre előirányzott összegből nem lehet befejezni, és így továbbra is befolyik a víz a munkacsarnokba.“ SZŐCS ANNA, az I-es csévéző részleg munkásnője: — A tervezők hibájából hamar tönkrement az épületfödém vízszigetelő burkolata, tarthatatlan helyzet az, hogy nézzük, miként esik be az eső az értékes munkagépekre és a konténerekben lévő anyagra. Úgy vélem, az iparközpontnak mindent el kell követnie, hogy kiutalja a javításhoz szükséges összeget. Ugyancsak tervezési hiba, hogy már az első perctől nem működtek az automata légkondicionáló központok. A termelés jó menetéhez a kinti hőmérséklettől függően, hideg, illetve meleg levegőre van szükség a csarnokban. Az automata légkondicionálást nem tudták kijavítani. A helyzetet úgy orvosolta a gyár vezetősége, hogy váltásonként két munkást tett oda az öt légkondicionáló központ működtetéséhez. Ez csak részben oldja meg a levegő hőmérsékletének szabályozását. UNGUREANU LENKE, a fonórészleg munkásnője: — Hogyha a tiszta melánával dolgozunk, nem zavarnak a légkondicionálás zökkenői. Vannak viszont igényes nyersanyagok, például a poliészter, hogyha nem biztosítják a szükséges meleg hőmérsékletet a csarnokban, nagyon nehéz a poliészterrel dolgozni. Hiába igyekszik az ember, nem tud olyan teljesítményt nyújtani, mint hogyha jó feltételek mellett dolgozna. LÁSZLÓ KÁROLY: — A légkondicionálás kérdését a központokban dolgozó munkások figyelmének és fegyelmének erősítésével megoldjuk. Nyilván nem olyan tökéletesen, mint az automata esetében. A nyersanyag „viselkedését“ illetően, ennél nagyobb probléma az a négyszáz tonna anyag, melynek vegyi kezelős A sikeres tervteljesítés, a jó gazdálkodás titka KÖLLŐ TERÉZ, a fonórészleg munkásnője: — Hat éve dolgozom három munkazónán, 612 orsóval. Nem könnyű, de jó időbeosztással, figyelemmel sikerül eleget tennem a követelményeknek. Átlagosan 2900- 3000 lejt keresek, de erre becsületesen rá kell húzni, mert másképpen nem jön be. Nehézségeim akkor voltak, amikor nem tudtam mit kezdeni a kicsi gyermekeimmel. Aztán a bölcsőde segített. Véleményem szerint, nálunk rendkívül szorgalmas, ügyeskezű asszonyok dolgoznak, teljesítményük viszont attól is függ, hogy milyen segítséget kapnak a gyermekgondozásban, családi problémáik megoldásában. Ha otthon rendben van minden, itt bent is jobban, gyorsabban mennek a dolgok. A szociális gondok, az emberi problémák megoldásában kapott segítség, szerintem, közvetlenül befolyásolja a munka termelékenységét. SZŐCS ANNA: — A norma teljesítése nem ördöngős dolog. Arról van szó, hogy ki miként áll hozzá a munkához: téblábolni akar, vagy dolgozni. Persze, nem ártana, ha jobban kímélnék az időnket, ne nekünk kelljen anyagért mennünk, mert ezzel időt vesz a KÉT KÖZGYŰLÉS KÖZÖTT A CSÍKSZEREDAI FÉSÜLGYAPJAI-FONODÁBAN sőt Lavinetti nem végzi el tökéletesen. A jövőre nézve, javasoltuk az iparközpontnak, hogy csökkentse a Romestattal kezelt melána mennyiséget, hogy ez ne haladja meg a számunkra szükséges nyersanyagok tíz százalékát. Csakis így tudunk beilleszkedni a fajlagos fogyasztási normákba, és így teljesíthetjük a munkatermelékenységi mutatót is. Mert az említett nyersanyag felcsavarodik, rátapad a gépekre, könnyen elszakad, ez pedig nagy anyagfogyasztással, kieséssel jár. Még nem kaptunk választ erre a javaslatra. Jünk és kiesünk a munkaütemből is. Több ember, kellene a belső anyagszállításhoz. Jó volna továbbá, ha az anyag minőségéhez arányítanák a paramétereket, mert sajnos nem minden fajta nyersanyag jár az ember kedvébe, van olyan is, amire a munkás önhibáján kívül, több időt fecsérel el. Idézet a közgyűlés jegyzőkönyvéből : „Lutsch Helmuth, a gumihenger előkészítő dolgozója javasolja: biztosítsanak mérőkészüléket a gumialkatrészek rugalmasságának mérésére, így elejét vehetik a hibásodásnak... Páll Klára mérnök, a festődő műhelyvezetője: szabjanak differenciált árakat a különböző színárnyalatú festett szálaknak, a költségesebb sötét színek ugyanis negatívan befolyásolják az önköltségi árat, s így a vállalati költségeket is.“ .. .Ankétünk végére érkeztünk. A vélemények, javaslatok, problémák összegezése helyett — a vállalat vezetősége kivonatolta a közgyűlésen felvetett kérdéseket, a hatáskörét meghaladóakat jegyzékben elküldte az iparközpontnak —, a magunk részéről, a megoldásokat sürgetjük. Hiszen az objektív — vagy annak nevezett — nehézségek (mint például a pótalkatrész- és gumikellék hiány, a Romestattal kezelt nyersanyag minősége, a tetőfödém kijavítása stb.), akárcsak a termelés szubjektív vetületeit érintő kérdések effektív megoldása teszi valóban hatékonnyá a dolgozók részvételét a termelés sorsának irányításában. A beleszólás joga csakis a cselekvés kötelességével párosulva kap aranyfedezetet. Ez annál is fontosabb, mert egy olyan kiváló munkaközösségről van szó, amelynek sikereit és eredményeit az iparág viszonylatában is nagyra értékelik. Ebben a vállalatban egyetlen dolgozónak sem mindegy, hogy most, 1980 második felében sikerül-e 1900 tonna szálat termelni, hogy megvalósítják-e a 49,3 millió lejt meghaladó nettó termelési értéket, hogy a nettó termelési értékben kifejezett termelékenység személyenként eléri-e a 39 667 lejt... A közgyűlésen kibontakozott vita, a javaslatok, az eddigi intézkedések célja és lényege éppen a fenti tervmutatókban rejlik. Gyakorlatilag ezek szintetizálják ankétunkat is, hiszen minden gondolat, ötlet, minden cselekedet szoros összefüggésben van az idei tervév sikeres befejezésével, a jövő esztendő termelésének előkészítésével. Ilyen gondolati összefüggésben, a felvetett problémák azonnali megoldást sürgetnek, minden érintett illetékes részéről. Ugyanakkor kiindulópontját képezik az elkövetkező napokban sorra kerülő 1981 - es tervmegvitató közgyűlés vitájának is. Lázár Edit (Imreh S. István felvételei) GÁL LUCIA: „A gépállások oka főként a pótalkatrész-hiányban keresendő“ KÓSA ILONA, DEMETER ANTAL: „Sokat kell kilincselni az alkatrészekért, anyagokért...“ LÁSZLÓ KÁROLY: „Az anyag felcsavarodik, rátapad a gépre, könnyen elszakad, s ez magas anyagfogyasztáshoz, termelés-kieséshez vezet“ SZŐCS ANNA, UNGUREANU LENKE: „Vállalatunk rendszeresen telje „Arról van szó, hogy ki miként siti tervmutatóit, minden félre- áll hozzá a munkához: tébláboltelét biztosítjuk a csökkentett ni akar, vagy dolgozni a munkahét alkalmazásának“ „A poliészternek meleg kell, hogyha ezt nem biztosítjuk a csarnokban, nehéz vele dolgozni“ _ JÁNOSI STEFAN: „Sokat vitatott kérdés a kisgyermekes anyák „fegyelmezetlensége" KOLLŐ TERÉZ: „Átlagosan 2900—3000 lejt keresek, erre viszont becsületesen rá kell húzni" - 3. Amint azt pártunk főtitkára a néptanácsok II. kongreszszusán elmondott, nagy horderejű beszédében kidomborította, a rövidesen záruló jelenlegi ötéves tervidőszakban pártvezette népünk ragyogó sikereket ért el gazdasági társadalmi célkitűzéseink életbe ültetésében. Tevékenységünk homlokterében a dolgozók, az egész lakosság életszínvonalának, anyagi és szellemi jólétének szüntelen emelése áll. A legjobb bizonyíték erre a jelenlegi ötéves terv folyamán végrehajtott és hazánk történetében legjelentékenyebb javadalmazásemelés. Most, október 1-től munkásosztályunk egyik derékhada, az építő-szerelő tevékenységben foglalkoztatott mintegy 800 000 dolgozó részesül a javadalmazásemelés II. szakaszának előnyeiből. Tekintettel az építőmunka gazdasági-társadalmi fontosságára, az ebben a szektorban dolgozók javadalmazását átlagban 35,8 százalékkal növelik ebben az ötéves tervben, amiből az első szakaszban — 1977. VII. 1-én — átlagos 18,7 százalékos emelést folyósítottak, október 1- től kezdődően pedig sor kerül a további 14,4 százalékos emelésre is. A toronydaruk erdeje, az építőtelepek lépten-nyomon, az ország minden szegeletében fellelhető lendületes zsongása megszokott velejárója lett mindennapjainknak, természetszerűen illeszkedik bele az országos megújulás, építőmunka sodrába. Építőmunkások hívják életre a korszerű ipari fellegvárak sokaságát, ők adják át a lakások ezreit, kezük munkáját, hozzáértésüket dicsérik az impozáns középületek, hidak, kulturális sportlétesítmények, mezőgazdasági objektumok százai, s mindazt, amit emberkéz teremt életünk szebbé, gazdagabbá tételére. Nevükhöz fűződik az ország minden megyéjében és vidékén életre hívott több mint 180 komplex arcélű ipari platform, s azok üzemóriásai, gyáregységei, az 1966—1980 közt átadott több mint 1 614 000 állami lakás, a vízierőművek lenyűgöző gáztestei és turbinaházai, csakúgy, mint a Duna— Fekete-tenger csatornaalakuló medre, az új konstancai kikötő, a frissen átadott iskolaépületek és óvodák, egészségügyi létesítmények stb. Nagyszabású beruházási politikánk avatott kivitelezői és megvalósítói ők, akik csak ebben az esztendőben közel 233 milliárd lej értékű gazdasági beruházást valósítanak meg, akik közrejátszottak abban, hogy a jelenlegi ötéves terv végéig valamennyi megyénk eléri az évi tízmilliárdos ipari termelést. S a rövidesen kezdődő új ötéves tervidőszak még nagyobb feladatokat ró az építőkre, szerelőkre. Nevezetesen 1300 milliárdos beruházás megvalósítását, újabb gazdasági és társadalmi létesítmények felépítését, településeink urbanisztikai arculatának továbbfejlesztését, a lakáskomfort növelését, s mindezt az új megfelelő arányban emelkedik a mesterek javadalmazása is. Például egy, a 22. osztályba (A kategória) sorolt főmester havi javadalmazása a régi 2415 lejről 2670 lejre emelkedik, az utolsó a 28. osztályba sorolt főmesteré pedig 3170 lejről 3500 lejre. Egy, a 21. osztályba sorolt mester (szintén A-kategóriájú egységben) a régi 2310 lej helyett 2560 lejt fog kapni havonta, a 27. észminőség, a magasabb igények jegyében. Jogos társadalmi elvárás ez, hiszen szocialista rendszerünk megbecsülést, rangot adott az építőmunkának, s az egyre növekvő feladatokkal párhuzamosan, a magasfokú gépesítés és előregyártás révén igazi iparrá nemesítette ezt az ősrégi foglalkozást, képessé tette arra, hogy megbirkózzék az előtte álló komplex feladatokkal. Az alábbiakban néhány számadattal próbáljuk érzékeltetni az október 1-től érvénybe lépő javadalmazásemelés konkrét vetületeit. Az A-kategóriájú egységekben akkordban dolgozó építőszerelő szakmunkások havi javadalmazása ekképpen módosul: Sályba sorolt javadalmazása pedig 3030-ról 3350 lejre emelkedik. Mindehhez még hozzájön a régiségi pótlék, valamint azok a juttatások, amelyeket kiemelkedő teljesítményekért az épülő objektumok határidő előtti átadásáért, jelentős anyag- és energiamegtakarításokért stb. folyósíthatnak ösztönzésként. KÖVETKEZETESEN ÉLETBE ÜLTETJÜK AZ ÉLETSZÍNVONAL EMELÉSÉRE KIDOLGOZOTT PROGRAMOT OKTÓBER 1-TŐL . ÉPÍTŐK RÉSZESÜLIK JAVADAMAZÁSEMELÉSBEN Tarifáris Régi Új besorolás javadalmazás javadalmazás Többlet — Alapfokozat, 2183 lej 2530 lej 347 lej 5. kategória — II. fokozat, 2050 lej 2417 lej 367 lej 4.' kategória Az A-kategóriájú egységek- munkások havi javadalmazása ben rezsiben dolgozó szak az alábbiak szerint növekszik: Tarifáris Régi Új besorolás javadalmazás javadalmazás Többlet — I. fokozat, 2213 lej 2591 lej 378 lej 5. kategória — II. fokozat, s 3. kategória 1826 lej 2173 lej 347 lej A B-kategóriájú egységek munkásainak havi jövedelme rezsiben javadalmazott szak így emelkedik: Tarifáris Régi Új besorolás javadalmazás javadalmazás Többlet — Alapfokozat, 1989 lej 2377 lej 388 lej 5. kategória -4- II. fokozat, 1734 lej 2050 lej 316 lej 3, kategória MUNKATÁRSUNK JELENTI KOVÁSZNA MEGYÉBŐL GYORS A BURGONYASZEDÉS, FOLYAMATOS A TERMÉNYHORDÁS Napokon át tartó kemény helytállás eredményeként Kovászna megyében a vetésterület kétharmadáról már betakarították a krumplit. A növekvő teljesítmény elérését kétségtelenül az időjárás is elősegítette, de alapjában véve a javuló szervezés teremtett kedvező lehetőséget a géppark jobb kihasználására, a rendelkezésre álló munkaerő hatékony foglalkoztatására. Így van ez Csernátonban is, ahol mintegy ezer hektáron termelnek burgonyát, s ahonnan millió kilós tételekbenkerül most krumpli fogyasztásra, vagy ipari feldolgozásra. — Tizenkét gépet üzemeltetünk Csernátonban, ebből tíz kombájn — tájékoztat Szarvadi József, a helyi agráripari tanács főmérnöke. A napi teljesítményünk 40—50 hektár körül váltakozik, s ha jól kijön a lépés, akkor reggeltől estig egymillió kiló krumplit sikerül összegyűjteni. — Van ehhez elegendő munkaerő? — Ha a kombájnjaink kizárólag utánfutókba gyűjtenék a termést, a feladat egyszerűbb lenne, a mostani csúcsszezonban viszont, amikor a vetés ennyire sürget, körültekintően kell elosztanunk az erőket, traktort kell elvonjunk a szántáshoz, tárcsázáshoz, a maghintéshez is. Nem marad elegendő erőgép a kombájnok kiszolgálásához, de azért győzzük a munkát. A szövetkezetből 400-an segédkeznek, a helyi iskola 160 tanulója, mellett a sepsiszentgyörgyi textilipari líceum 280 diákja is gyűjti, válogatja a termést, s így sikerül a gépek diktálta kapacitással is megbirkóznunk. — Persze, ez nem jelenti azt, hogy gondtalan a munkanap. .. — Szó sincs róla. Az esténkénti megbeszélések légköre, tematikája vagy akár az itt hozott határozatok, jól tükrözik a megoldásra váró feladatainkat, a gondokat is. Ha már munkastílusról beszéltünk, kérjük, szóljon arról is, miről határoztak a legutóbbi megbeszélésen, egyáltalán milyen problémákkal küszködik egy jó eredményét két felmutató agráripari tanács főmérnöke. A burgonyaszedés ütemessége ütemes szállítást, terményértékesítést feltételez. Nos, a szállítással rosszul indultunk, éppen ezért e téren akad a legtöbb tennivaló. Csernátonban például 26 tehergépkocsi szállítja a burgonyát, egy héttel ezelőtt pedig azt igényeltük a gépkocsivezetőktől, hogy naponta 25 tonna krumplit szállítsanak az átvevő központokba. A célt elértük, de így is éjszakáról éjszakára a mezőn van még legalább 2 millió kiló krumpli. Ezért határoztunk úgy, hogy gépkocsinként 30 tonna szállítást igényeljünk. — Ami gyakorlatilag még egy forduló beiktatását igényli... — Igen, de ez nemcsak a gépkocsivezetőktől függ, ezért a szövetkezet vezetősége intézkedett, hogy még gyorsabb legyen a rakodás, az átvevőknél kiesésmentesebb a burgonya fogadása es végül a műszaki hibákból adódó zökkenőket is a minimálisra kellett csökkenteni. «»■ — Ha már az átadásról esik szó, kis kitérővel beszélgessünk arról, hogyan halad a szerződéses kötelezettségek teljesítése? — Agráripari tanács szinten 10 millió kiló burgonyát adtunk át, ebből 8 millió kiló csernátoni teljesítmény. És az elkövetkező napok szállításai garanciát jelentenek arra, hogy a megye legjelentősebb burgonyatermő egysége mielőbb átadja a 13 millió kiló burgonyáját is. Egy fél mondat erejéig még visszatérünk arra a bizonyos esti tanácskozásra. Annál is inkább, mert a megbeszélések után még nem ér véget az agráripari tanács vezetőinek munkanapja. — Valóban, mi is tovább dolgoztunk, de azért a munka neheze a gépesítőkre hárult. Az történt ugyanis, hogy bár a vetéssel viszonylag jól állunk (Csernátonban már 50 százalék fölötti a teljesítmény, noha búzából is itt a legnagyobb a vetésterület megyénkben), rádöbbentünk arra, hogy ha nem gyorsítjuk meg a magágyelőkészítést, elveszítjük az eddig elért ütemességet és kifutunk az optimális vetési határidőből. Mit tehettünk ebben a helyzetben? A gépeket átcsoportosítani tanácsi szinten nincs lehetőség, hiszen a burgonyaszedéstől nem vonhatjuk el a traktorokat, ezért gépesítőtől gépesítőig járva megbeszéltük, hogy este is szántunk. Harminckét ekével rendelkezünk, harminckét traktoros állt este barázdába. Négyen tárcsáztak, mi pedig a helyszínen a szervezésben segédkeztünk. Közben megérkezik Csicsó Péter, az agráripari tanács elnöke, ő is jelen volt, biztatott, segített ezen az éjszakán, s most, a kora reggeli terepútról visszatérve, azt újságolja a főmérnöknek, hogy a szomszédos Maksán járt, ahol a gépesítők szintén vállalták az éjszakai műszakot, a szántást. Hát igen, a kampány okozta gondokon jó szervezéssel, biztatással és kitartással lehet felülkerekedni. Flóra Gábor : Csernátoni igény: napi egymillió kiló burgonya kiszedése Segítenek az iskolások, helytállnak a kombájnosok . Úton a tízezredik tonna burgonya