Előre, 1981. június (35. évfolyam, 10425-10449. szám)
1981-06-02 / 10425. szám
A ÉSSZERŰ ENERGIAGAZDÁLKODÁS ARI A NYOMÁRA lkalomszülte kirándulóként mindeddig úgy véltem, hogy nagyjából ismerem Máramaros megye természeti szépségeit, hiszen a napfényes hétvégeken gyakorta indultunk útra a fernezelyi vagy a felsőbányai Bódi-tavakhoz, a firizai vízgyűjtőgáthoz, a Rozsály alatti Gödörhöz, a Demeter-mezőhöz. A közelmúltban azonban rájöttem, hogy természetismeretből keveset tudok. Elmentem a szakszervezetek művelődési háza magyar nyelvű Enciklopédia-körének egyik rendezvényére és nem bántam meg. Színes diafilm-vetítést láthattam az olyan festői, vadregényes tájakról, amelyeknek szépségét eddig nem fedeztem fel, vagy nem tudtam létezésükről. Az ismert környezet is egészen más arcát mutatta felém, amely mellett eddig közömbösen haladtam el. Mert tulajdonképpen mi is érdekelt? A tiszta, tüdőtágító levegő, a gyepszőnyeg üde zöldje, a fák hűsítő árnyéka,, a vizek idegnyugtató csobogása. Hogy ezeken kívül mást is lássak, másra is felfigyeljek, ahhoz kellett a szakember magyarázata, okfejtése. Olyan emberé, aki a természetet úgy szereti, hogy közben kéznél fekvő vagy rejtett kincseit hasznunkra fordítja. Rotter Ferenc vízépítési mérnök egy olyan szakma képviselője, amelynek nagyobb a jövője mint a múltja. 1976-ban végezte el a fővárosi egyetemet, s azóta itt, Máramarosban, a vizek nyomába szegődött, így születtek csodálatos felvételei és meganynyi rajza és tanulmánya, amelyekkel az iskolákban vagy tudományos ülésszakokon, meghívottként, előadásait szemlélteti. Nem tudom, pályaválasztásában mennyiben játszott közre a folyóvizek rakoncátlansága — a Szamos menti Szatmáron született —, az azonban vitathatatlan, hogy mesterségét hivatásnak tekinti. Kiérződik ez szavaiból, eredményeiből és jövőbeni terveiből. — Végeredményben szerencsésnek mondhatom magam, hiszen olyan időszakban fogtam munkához, amikor a vízrendészeti kérdések országos üggyé váltak. A XI. pártkongresszus határozatai nyomán, Nicolae Ceauescu elvtárs kezdeményezésére a szakemberek kidolgozták a hazánk hidrográfiai medencéinek rendezésére vonatkozó, 2010-ig terjedő országos programot. Energiaéhes korszakban élünk, a kőolajár rohamos emelkedésének körülményei között a figyelem egyre inkább a természetes és olcsóbb másod- VIZEK SZEGŐDÖTT lagos energiahordozók felé fordult. — Ezek egyike a víz... — Igen, de ez esetben ellentmondásos kettősséggel kell számolnunk, hiszen amennyire hasznosak folyóvizeink, éppannyira károsak is lehetnek. Az ember örökké harcban állt velük, de sokszor egyenlőtlen volt e küzdelem, s ezért nem mindig került ki győztesen. A cél az, hogy pusztító hatásukat kiiktatva szolgálatunkba állítsuk a vizeket. — Máramarosban, és nemcsak itt, gazdag hagyományai vannak a vizek „befogásának". Gondoljunk a vízmalmokra, a zúzdákra, ványolókra, présekre. .. Igaz, műszaki kivitelezésüket tekintve ezek elég kezdetlegesek voltak, de üzemeltetésük mégis gazdaságosnak bizonyult. — Igen, mert a víz egyike a legolcsóbb és állandó jellegű energiaforrásainknak. Persze, bárki felteheti a kérdést, mivel magyarázható a vízzel hajtott berendezések számának rohamos csökkenése? Elsősorban azzal, hogy egy, bizonyos időszakban a villamosítás térhódításával, az iparosítással a villamosáram és a dízelmotor használata mégkevesebbe került. Akkor még azt hittük, hogyelsődleges energiatartalékaink kimeríthetetlenek. — Tehát most újból visszatérünk a vizekhez... — A problémát nem kezelhetjük szimplista módon. Lényegében a vizek komplexebb hasznosításáról van szó, ami a múltban ismeretlen volt. — Hogyan tükrözi ezt a törekvést az említett országos program? — Országunk a víztartalékok szempontjából nem tartozik a leggazdagabbak közé, hiszen belső vizeink egy lakosra számított hozama alig éri el az 1800 köbmétert. Ennek ellenére valamennyi erőforrás kihasználásával évi 38 milliárd kilowattóra villamosenergia termelésére nyílik lehetőség, összehasonlításként említem meg, hogy az 1976- ig épített vízierőművek évi termelése 8,7 milliárd kilowattóra, s ez az országos villamosenergiatermelésnek 17 százalékát teszi ki. Az országos program előirányzatai szerint a századfordulóig 850 vízierőművet kell építeni. E program keretében kerül sor az árvízvédelmi kérdések megoldására, a vizek sokoldalú hasznosítására. Egy vízgyűjtő medencét például — amelynek legfőbb rendeltetése a vízellátás biztosítása — fel lehet használni öntözésre, szállításra, haltenyésztésre, árvízvédelemre, pihenési, szórakozási célokra. — Milyen lehetőségek kínálkoznak minderre Máramaros megyében? — A vízhozam tekintetében Máramaros elég szegény — ne feledjük, közel vagyunk a patakok, folyók forrásához —, de gazdag az energiahordozók vonatkozásában. Viszonylag magas a vizek esése, ez pedig óriási kincs. Jelenleg egy tározóval rendelkezünk, amely évente 10 millió kilowattóra villamos energia termelését teszi lehetővé. Az említett programnak megfelelően 2000-ig — a Wasseren, Nováton, Izán, Tiszán, Visón, Repedeán és a Láposon — 50 hasonló völgyzárógátat építünk, amelyek közel 2000 gigawatt villamosenergia termelését teszik lehetővé. Ahol a program nem irányoz elő nagyobb hidrotechnikai létesítményeket, ott törpe vízierőművek épülnek, amelyek a kisebb — 2—200 méteres — vízesések energiáját hivatottak hasznosítani. Ilyen törpe vízierőmű 1944 előtt 14 működött. A bányaipar fejlesztése tette szükségessé létesítésüket, kellett a víz a flotációkhoz, s egyúttal megoldották a villamosáram biztosításának kérdését is. Kettő közülük — Blidáron — még ma is zavartalanul működik, újabb kettő — ugyancsak Blidáron és Szaploncán — építésének terve már elkészült. — A törpe vízierőművekhez ki szállítja a berendezéseket? — A régeni és resicai szakvállalatok. Építésük több szempontból is előnyös, mert: az aránylag kis vízeséseket hasznosítják; közel építhetők a fogyasztóhoz (ezért alacsony a szállítási veszteség); állandó energiaforrás áll rendelkezésükre; automatizáltak — egy fenntartó csoport ellenőrizhet 5—10 ilyen erőművet is. — Hol és mikor kezdik el a megyében a törpe vízierőművek létesítését? — A jelenlegi tervidőszak végéig Máramarosban , körülbelül 40 ilyen objektum épül Vadulzei-en, a Sugárn, a Crasna Viscului-on, a Bistrán, Cislón, Repedeán, a Lovak vízesésén. Ezek évi teljesítménye eléri majd a 15 gigawattórát. A megyei Vízgazdálkodási Hivatal jövő évben négy törpe vízierőmű építését kezdi el. Eddig igénylés érkezett a megyei néptanács, a villamossági vállalat, az erdőgazdálkodási vállalat és a bányakutató és -feltáró vállalat részéről. . . .A jövőben, ha kirándulni megyek, más szemmel kell néznem a természetet. Tudom, a kis vízgyűjtő gátak, rejtett turbinák éppen úgy hozzátartoznak majd a környezet vadregélyes szépségéhez, mint az üde gyepszőnyeg, az erdő csendje, a patakok csobogása." Rácz Albert A firizai vízgyűjtő gátja ELŐRE — 1981. június 2. AZ ÖNELLÁTÁS ÉS A KÖZPONTI ÁRUALAP GYARAPÍTÁSA Egy neves Krassó-Szörény megyei (teregovai) gazdaember mondotta nemrégen, hogy „állat nélkül mit sem ér egy gazdaság“. A háztáji gazdaságoknak valóban érdekük, hogy az önellátás céljából tehenet, sertést, juhokat, baromfit, s ezáltal húst, tejet, sajtot, tojást biztosítsanak a család számára. Érdekük az állattartás azért is, hogy, a fölös termékek szerződéses értékesítéséből kisebb-nagyobb bevételre tegyenek szert, s egyben a központi árualapot is gyarapítsák. Egy kimutatást böngészek Déván, a mezőgazdasági vezérigazgatóságon, a Hunyad megyei háztáji gazdaságok idei tejértékesítési tervét. A megye 69 községének lakói, pontosabban állattartói nyolcmillió liter tehéntejet és 290 000 liter juhtejet adnak át ez évben az államnak. Ebből csaknem hat és félmillió liter tehéntejre, s a juhtej-előirányzat több mint háromnegyed részére kötöttek szerződést az első hónapokban. Az akciót folytatják. Egyes községekben — így például Burjucon, Totesti-en, Rachitován, Zámon, Dobrán —maradéktalanul megkötötték a szerződéseket az egész évi tejmennyiség átadására, sőt kisebb-nagyobb ráadásokkalis kirukkoltak a jószágtartó gazdák. Kalánban, Papolcon, Bránicán és másutt a fogyasztási szövetkezetek vezetőségeinek és a néptanácsi képviselőknek következetesebb felvilágosító-meggyőző munkával kell szorgalmazniuk a szerződéskötéseket, mert pillanatnyilag e téren jelentős a lemaradás. A lassacskán várossá, agráripari központtá váló Marosillye évek óta becsülettel hozzájárul a központi árualap fejlesztéséhez, példásan teljesíti, túlszárnyalja szerződéses termékértékesítési tervét. Ha nem így lenne, az előkelő országos helyezéseket sem igen érhette volna el ez a Maros menti község. — Országos harmadik helyezést értünk el a tavalyi szocialista versenyben. Nemrégen vettük át a Munkaérdemrend III. fokozatát — újságolja jogos büszkeséggel Vassu Teodor, Marosi Ilye polgármestere. — Tavalyelőtt az országos első helyezésért a Munkaérdemrend I. fokozatával tüntették ki községünket. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a mezőgazdasági termelés és a szerződéses termékértékesítés növelésére, a helységfejlesztési, beruházási, áruforgalmazási és más feladatok, vagyis minden gazdasági és pénzügyi mutatószám teljesítésére. Elmondhatom, honpolgári kötelességtudatból jelesre vizsgázik ilye népe. Nagyközség a miénk, nyolc falu tartozik hozzánk. — Az elmúlt évben, milyen mértékben teljesítették a szerződéses tej- és húsátadási tervet? — 2200 hektoliter volt a háztáji szektorban a tehéntejelőirányzatunk, s azt 10 000 literrel túlszárnyaltuk. A szerződéses állathizlalással sem vallottunk szégyent, a sertéshús-átadási tervet is maradéktalanul teljesítettük. Igaz, sokat számít, jelentősen elősegíti a szerződéses állathízlalás és tejértékesítés , ügyét, nálunk a személyes példamutatás. Az, hogy a község és a fogyasztási szövetkezet vezetői nemcsak szavakkal érvelnek a központi árualap gyarapítása mellett,, hanem tettekkel is bizonyítanak.Valamennyien, kivétel nélkül hizlalunk állatokat és legalább egy-egy sertést átadunk az államnak, így aztán van erkölcsi alapunk az állathizlalásról, a hús- és tejátadás fontosságáról, meg hasznáról beszélni, a szerződéskötéseket szorgalmazni a lakosság körében, amit a takarmánykérdés megoldásával is igyekszünk támogatni. Lehetőségeinkhez képest ugyanis segítjük a tejes húsátadásra szerződő gazdákat, hogy bizonyos mennyiségű takarmányhoz jussanak, a Maros-gátakról, útszélekről kaszálhatják le a füvest. Ugyanakkor nagy gondolt fordítunk kiterjedt legelőink karbantartására, feljavítására. Koratavasszal 630 hektár legelőt tápdúsítottunk műtrágyával, hogy jobb fűhozammal segíthessük elő a tejtermelés növelését. ■ út»: Mint megtudom, ez, évben, sem lesz baj Marosillyén az állati termékek szerződéses értékesítésével. Az idei 230 tonna húsra — amely az elmúlt évihez képest vagy tízszázalékos növekedést jelent — úgyszólván teljes egészében megkötötték a szerződéseket. A sertésből és növendékből a tervezettnél több állat átadására vállalkoztak a háztáji gazdaságok. Egész listát sorolhatnánk fel azokról az emberekről, akik két, esetleg három növendékállatot hizlalnak az államnak. Az idei tejértékesítési tervről, s az eddig megkötött szerződésekről Maris Alexe, a néptanács alelnöke tájékoztat. Mondja, hogy az elmúlt évihez képest 20 000 literrel növekedett a tejátadási tervük. Bizony itt is hosszú listát kellene felsorolni azokról, akik arra vállalkoztak, hogy 1500—2000 liter tejet szállítanak a csarnokba. Tapasztalatból győződhetett meg az évek során sok gazdaember arról, hogy érdemes szerződéses úton állati termékeket értékesíteni. Ezért van, hogy az önellátás biztosítása mellett megannyi ilyes és környékbeli háztáji gazdaság jelentős mennyiségű állati termékkel járul hozzá a központi árualaphoz. Deme János MAROSILLYEI TAPASZTALATOK A SZERZŐDÉSES ÁLLATHIZLALÁSBAN ÉS TEJÉRTÉKESÍTÉSBEN . Vannak élményeink, melyek forrása nem a látványosság, hanem az emberi szerénységé.? őszinteség. Nos, úgy érzem, a minap valami ilyesfélében volt részem, amikor ellátogattam a sepsiszentgyörgyi Dózsa György munkásklubba. Régóta ismerjük egymást Vida Rozáliával, az intézmény felelősével, s mégis, amikor az igazgatói irodába léptem, mintha kissé meglepődött volna. Tudom, egy ilyen kis művelődési intézmény irányítóját ritkán zaklatják újságírók, s bizonyára a számonkérők is. Talán ezért volt megnyugtató érzés hallani az őszinte kijelentést: „Mi fitogtatni nem tudunk, de van amit felmutassunk!“ S mármár arra gondoltam (noha most is titkon pirulok azért), hogy asztalra kerülnek a vaskos kimutatások, nyilvántartók és munkaterv-gyűjtemények, mert bizony mifelénk is előfordul, hogy egyesek számára nagyobb becsülete van a papírnak, mint az őszinte szónak. Kétségtelen, mi is sok hangzatos címet, rendezvénytémát tudtunk volna kihalászni az aktákból, de a szóértés egyenesebb útját választottuk: a közvetlen beszélgetést. S lám így is megértettem-megéreztem, hogy valóban van mit felmutatniuk; hozzáállást, sikert és gondot, munkát és tennivalót egyaránt. Számtalan olyan eredményt és törekvést, mely arra figyelmeztet, hogy ez az intézmény valóban megtisztelő helyet vívott ki magának a municípiumi, sőt a megyei munkásművelődési élet értékrendjében. Most, amikor jegyzetfüzetemben lapozgatok, szemelg£tek, azon tűnődöm, hogy miről is számoljak be e rövid beszélgetés kapcsán. Mindenekelőtt szólhatok az üzem és a klub kapcsolatáról. Már csak azért is, mert én, aki többé-kevésbé ismerem ezt a viszonyt, túlzás nélkül elmondhatom, hogy a Dózsa György munkásklub amolyan szellemi-kulturális „üzemrészlege“ az Öktül Textilipari Vállalatnak. Élete a gyér életének folytatása. Hiszen az intézmény programjában szereplő sajátos politikainevelő és kulturális-művelődési rendezvények mellett itt kapnak helyet a vállalati párt-, KISZ- és szakszervezeti bizottság, az üzem vezetősége által kezdeményezett találkozók, ideológiai tanfolyamok, politikai tájékoztatók, szakmai és más jellegű összejövetelek, viták, megbeszélések... És szólhatok a Nők klubja keretében kéthetente sorra kerülő tartalmas és változatos rendezvényekről, a vasárnaponként tartott sikeres ifjúsági délutánokról, az itt gyökerét vert hagyományos művészeti tömegmozgalomról, a fúvószenekar, az esztrlád-együttes, a népitánccsoport, a dalcsoport, az irodalmi-zenés összeállításokat bemutató együttes, a népdalszólisták, a szavalók eredményes tevékenységéről, rendszeres próbáiról, emlékezetes itthoni szerepléseiről és kiszállásairól, a , Megéneklünk, Románia fesztivál jelenlegi rendezvénysorozatán szerzett érdemekről. S ugyanígy megemlíthetem a több mint 15 ezer kötetet számláló és közel 30 különféle folyóiratot, napilapot kínáló könyvtár vonzó akcióit, irodalomnépszerűsítő szerepét és általában azt a figyelemre méltó törekvést, mely az üzem dolgozói szellemi-emberi építését, a szabad idő kellemes és hasznos megszervezését célozza. És végezetül hadd szóljak arról az összefogásról, együttműködésről, mely az üzem vezetőségének, a klubot pártoló és segítő valamennyi dolgozónak, értelmiséginek, műkedvelőnek a többre, jobbra és szebbre törekvéséből fakad. Élmény volt tehát ez a rövid látogatás, beszélgetés, nem a látványosságáért és hangzatosságáért, hanem egyszerűségéért és őszinteségéért. Mátyás Árpád SZELLEMÉPÍTŐ MUNKÁSKLUB A KISIPAR NAGY LEHETŐSÉGEI A LAKOSSÁG SZOLGÁLATÁBAN Néhány hónapja született. EMIPS-nek nevezik. Mit rejt magában ez a betűszó? Tehát: Kistermelési és szolgálta.., tási kirendeltség. Olyan néptanácsi alárendeltségű egység, melyet a kistermelés és szolgáltatások megszervezésére vonatkozó határozat nyomán létesítettek az esztendő első hónapjaiban a megyékben. Újdonsült, fiatal vállalkozás tehát, amely még állatkeresés és beilleszkedés állapotában leledzik, a rövid idő alatt látványoseredményeket nem értunk, felmutatni és jobbára az in-, nen-onnan örökségbe kapott kistermelési és lakosságszolgáltatási egységek szerteágazó munkáját próbálja összefogni, új mederbe terelni. Nemrégen a nagyváradi kirendeltség vezetőivel beszélgettem el eredményeikről és főleg célkitűzéseikről, távlati elképzeléseikről. — Még csak, a tevékenység legelején tartunk, alig rázódtunk bele az új feladatkörbe, sok újdonságot nem mondhatunk — mondotta Ioan Modog főkönyvelő. — Minden esetre van létjogosultsága a vállalkozásnak, a kezdet bíztatónak mutatkozik, és hiszem, hogy szép dolgokat fogunk megvalósítani, hatékonyan beleszólunk a kistermelés és lakosságszolgáltatás fellendítésébe. Hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy Biharpüspökiben alig pár napja adtunk át egy új szabóságot. Az aradi Tébától kapott végekből készítenek itt kis sorozatban gyermekruhákat és más holmikat. A 'gépeket átutalás révén kaptuk más vállalatoktól, a munkaerőt’ helyből' toboroztuk. Az új egység termelése kétségtelenül hozzájárul majd az....árualap.. bővítéséhez, hasznos lesz a lakosság számára. Ebben az évben Diószegen is létesítünk egy hasonló kis szénás szaboságot. A volt agronómusok házában megfelelő helyiségeket kaptunk, folyamatban van a gépek beszerzése, a munkaerőt pedig ugyancsak a helybéli asszonyok, leányok sorából verbuváljuk. * Átmegyünk az igazgatói irodába, amely valóságos kiállítási teremhez hasonlít. A sorozatgyártásra javasolt közfogyasztási javak mintadarabjainak sokasága látható. Kisszékek, szánkók, fürdőszobai faliszekrénykék, hársfából készített ablakredőnyök, változatos méretű és formájú virágvázák, kétkerekű bevásárló kézikocsik s így tovább, felsorolni sem lehet a modelleket. — Ezt nézze meg — mondja Catalin Gheorghe igazgató. Fiókjából apró masinát vesz első és elém teszi. — Saskavágó! Mióta keresek én is... — Az bizony. Remélem, a háziasszonyok örülnek majd neki. Annál is inkább, mivel a készülék rendkívül tartós, a metszőéleket rézből készítjük,de az ára is elfogadható, alig,1 170 lej. — Mikor vásárolhatjuk meg? — Remélem rövidesen. Minden jóváhagyásunk megvan a termelés beindítására, az árazás is megtörtént. Most készülnek a sorozatgyártáshoz szükséges szerszámok, műszerek. A kereskedelem azonban egyelőre csak ezer darabot rendelt a laskavágóból, ennyivel nehéz kifizetődő termelést megvalósítani. Arra is gondoltunk, hogy a kézi laskavágó, nagyobb méretben, ipari használatra alkalmas formában ismegcsináljuk. További elképzelések, tervek. — A nagyváradi Vágóhíd közelében még ebben az eszt,tendőben üzembehelyezünk egy mechanikai műhelyt. Főleg csőkarimát fog gyártani, amelynek nagy kereslete van a külpiacon is. — Mi a helyzet a szolgáltatások terén? — Egyelőre folytatjuk a hagyományos tevékenységeket, próbáljuk korszerűsíteni és fejleszteni a létező egységeket. Figyelmünkközéppontjában az időszerű, idényszolgáltatások — festődés mosodák, tisztítók, lakásjavítási és szobafest,tégi tevékenység, szerelőmunka stb. — állnak. S persze a szintén hozzánk tartozó strandfürdők üzemeltetése. Kétségtelenül újdonságot fog jelenteni a lakosságszolgáltatásban és azt hiszem közigénynek fog eleget tenni a szervezés alatt álló formatervező, precízebben fogalmazva lakberendezési és belsőépítészeti részlegünk, amely tervekkel és tanácsokkal segíti a családokat az ízléses és korszerű otthon kialakításában. Laskavágó a belsőépítészeti szolgáltatás, s mindaz ami e két fogalom közt található, mintegy biztosítékot jelent arra, hogy az EMIPS márkává is válhat, azzá válik a közeljövőben. Zoltán Tibor VASÁRNAP SEM SZÜNETELT A NÖVÉNYÁPOLÁS (Folytatás az 1. oldalról) végezzék el a legfontosabb növényápolási teendőket. A 18 kapálógép elsősorban a kukoricaföldeken dolgozott, különösen Mócs, Keszü és Criseni határában mutatkozott némi lemaradás, amit igyekeztek pótolni vasárnap. A cukorrépával ellentétben a kukoricával, mi tagadás, nemigen dicsekszenek a mócsi szakemberek. Korán, talán a vidék éghajlati viszonyaihoz képest túl korán is vetették el a magvakat, s a tavaszeleji csapadékos, hűvös időjárás nem kedvezett a fejlődésnek. Pethő főmérnök még egy nyomós okot említ, az idén ismét sok gondot okozott a műtrágya, amelyből nem kaptak elegendő mennyiséget, így a talajelőkészítés, vetés idején elmaradt a megfelelő tápdúsítás. Ezekben a hetekben, akár a kiadós eset, úgy várják az újabb műtrágya-szállítmányokat, hogy legalább ebben a vegetációs szakaszban pótolhassák a talaj tápanyagtartalékait, ami elősegítené a kultúra fejlődését is. Nagy hangsúlyt fektetnek az idén a burgonyatermesztésre a körzetben. Szováton hagyománya van a magtermesztésnek, évek óta ők látják el kitűnő minőségű ültetőanyaggal a mezőségi gazdaságokat. Igyekezetüknek az idén is megvannak az eredményei. A mócsi agráripari tanács területén érdemes megnézni a 342 hektárnyi burgonyaültetvényt. Gyomnak nyoma sincs a sorok között. A töltögetést idejében elvégezték az egész területen, a vegyszerezés ellenére a kézi kapások is szorgosan végzik dolgukat a kijelölt parcellákon. Vasárnap szintén népesek voltak a szováti, mócsi, pusztakamarási zöldségeskertek. Szováton a fóliasátrakban öntözték, ápolták a káposzta- és paradicsompalántákat. S megszakítás nélkül dolgozott a három trágyázásra szakosított munkacsoport, amelyek máris hozzáláttak az istállótrágya kihordásához, felhalmozásához a földek szélén. A gazdaságok szakemberei legalább ily módon igyekeznek ellensúlyozni a műtrágya-ellátásban e vidéken még mindig mutatkozó kieséseket. AZ OLVASÓ FÓRUMA Önzetlenül —a legértékesebb gyógyszert Az emberi együttérzés és segíteni akarás szép példáit jegyezhettük fel városunkban is az idei májusi véradási napon, amikor 107 véradó — ifjú és felnőtt — tett tanúbizonyságot önfeláldozásáról. Varga Dénes, Bencze Ilona, Ziadin Turan, Filter Mária, Eisler Iván, Kaminszki Malvina, János Mihály, András István többszörös véradók példájára jelentkeztek újabb önkéntesvéradók is. György András villanyszerelő mester például egész csoportjával jelent meg a véradáson, Sófalvi Sándor Bodó Csaba, Gothárd Sándor,Jaluvégi Dénes, Szabó Anna, András Ilona és sokan mások pedig becsülettel követték a humánus példát. A Vöröskereszt Vlahica városi bizottságát ebben az akcióban is hathatósan támogatta a vasipari vállalat vezetősége, szakszervezeti bizottsága. Az önkéntes véradók tiszteletére megrendezett közös ebéden a vasipari vállalat kultúrcsoportja közel egyórás műsorral szórakoztatta a részvevőket. A vállalat és a kórház igazgatója meleg, elismerő szavakkal köszönte meg a jelenlevőknek a vért, a legértékesebb gyógyszert, a Csíkszeredai véradó központ pedig üdvözlő táviratban tolmácsolta a betegek és hozzátartozóik köszönetét. Balázs Vilmos, a városi Vöröskereszt-bizottság elnöke ■Vláhica Csendélet... . Valamikor, nem is olyanré,gén, ez a kellemetlen látvány, ha bosszantotta is a kolozsvárnapócai Györgyfalvi-negyed Scariaoara utcájának lakóit, egészségüket nem veszélyeztette. A szemetes konténer, amellyel a köztisztaság illetékesei azért cserélték fel a régi kukákat, hogy a háztartásihulladék összegyűjtése, szállítása jobban megfeleljen a higiénia követelményeinek, a háztömbök végén kapott helyet. Nem volt különösképpen szem előtt. A bűzt, a legyeket el lehetett viselni akkor is, ha egyszer-másszor napokon át nem ürítették ki. Most azonban a tömbházak előterében, az élelmiszerüzletház hátsó bejárata előtt díszeleg, ott, ahol naponta nemegyszer érkeznek a kenyér-, tejtermék- és más élelmiszereketszállító kocsik, leiratodnak a szemetesláda közvetlen szomszédságában. Eddig még nagyobb baj nem volt, a hoszszan tartó tél, hideg tavasz lassította a hulladék bomlását, de következnek a meleg nyári napok... Ha az élelmiszerüzlet dolgozói, a közegészségügyi szervek hallgatnak, mi, a negyed lakói, akik naponta ebben az üzletben vásárolunk, megkérdezzük: nem lehetne-e kevésbé központi és veszélytelenebb helyet találni a konténernek? Azt már szinte szóvá sem merjük tenni, hogy naponta üríteni kellene. Vagy, mert befogadóképessége kicsi, el lehetne helyezni a háztömbök részére még egy konténert. Magyarosy János Kolozsvár-Napoca Kedves olvasó! Az ön lakhelyén hogyan oldják meg a háztartási hulladék tárolását, illetve elszállítását? Egyáltalán elégedett-e lakása környezetének tisztaságával? Mit tesz például a lakóbizottság a tömbház körüli tisztaság rendszeresítéséért és megőrzéséért, s ez mennyiben múlik magukon a lakókon? Várjuk az ezzel kapcsolatos hozzászólását, s természetesen olyan levelekre is számítunk, melyeknek aláírói — városi vagy falusi lakosok — arról számolnak be, hogy közvetlen környezetükben kifogástalan a tisztaság. Hogyan, kiknek köszönhetően sikerült ezt meghonosítani? A fényképet a hitelesség kedvéért készítettem. Talán így a szónak nagyobb foganatja lesz. A helyzet változatlan A szatmári „Gama“ hőközponttal és az úgynevezett „Nagyudvar" állapotával kapcsolatban még januárban írt dr. Kakossy János szatmári olvasónk. Észrevételeiről röviden említést tettünk januári „Leltárunkban“, s egyben tájékoztattuk a Szatmár municípiumi néptanácsot. De mivel erre az átiratunkra választ nem kaptunk, felkértük a levélírót, tájékoztasson, történt-e azóta valamilyen változás. Gyors választ kaptunk: Sajnos, a természet is elő város utcáira. Játszótér hisen rákapcsolt a napénernyában ide járnak a környél gia megtakarítására, erősz gyermekei. Megnyergelik a gazösvényen osztogatta a várvarázstetőket meg a veszélyes várt tavasz melegét. A nagy tűzoltóhágcsót. Ide bújnak e „Gama“ hőközpont szolgáltat a szeszbarátok, hogy a boltba:ta hő is valahol útközben elvásárolt üvegeiket kiürítsék veszett a különböző szigetelési Itt szívják el tiltott cigarettái és egyéb technikai hibákkat az iskolából hazatérő dia miatt. kok. A híres „Nagyudvar“-ban Helytállóak az Igiena szövet sem Változott semmi. Nem vákezettel, illetve ennek fodrászaik dicsőségére sem az illetők üzleteivel kapcsolatos észteveseknek, sem az odatartozó vétel is. Amikor a sorára rá lakóknak mindaz, ami ezen az rö nem dohányzó vendégkény udvaron található. A néptatélén cigarettázó vendégek a nács 10-es számú rendelete ki- fodrászmesterek bőven erege hágásnak minősíti az ilyen tett füstjét mellre szívni, jog rendetlenséget, illetve hagal kérdezheti: hol van itt a nyagságot. Volna talán lehető „igiena.“? sége is a rendelet végrehaj- Közérdekű dolgok ezek, a tásának?! . Hevenyészen öszi melyeknek rendezése mindé szetákolt garázsok, roskadozó vonatkozásban csak előre vitáskamrák összevisszasága élthet bennünket. Viselkedőteleníti az udvart. Gaz, dudva, magatartás, felelősségérző szemét és széthajigált építve- dolgában még van bőven pezési törmelékek teszik még tolnivalónk. Sajnos, még elételjesebbé ezt a szomorú ké- sokan vannak olyanok, akiket. Az udvar csatornázatlan, közömbösen mennek el a köz bár csak néhány méterre van érdekű dolgok rendezése mel tőle a csatornahálózat. A gara lett, miközben saját dolgai zsoknak nincs előírt kifutójuk, rendezésének ügyében ők így aztán száraz időben por leghangosabbak, tengerben, esős időben pedig _ v . .. sártengerben közlekednek a Dr. IvQKQSSy JQJIOS kocsik és hordják a piszkot a Szatmár város utcáira. Játszótér hiányában ide járnak a környék gyermekei. Megnyergelik a garázstetőket meg a veszélyes tűzoltóhágcsót. Ide bújnak el a szeszbarátok, hogy a boltban vásárolt üvegeiket kiürítsék. Itt szívják el tiltott cigarettáikat az iskolából hazatérő diákok. Helytállóak az Igiena szövetkezettel, illetve ennek fodrászüzleteivel kapcsolatos észrevétel is. Amikor a sorára váró nem dohányzó vendég kénytelen cigarettázó vendégek és fodrászmesterek bőven eregetett füstjét mellre szívni, joggal kérdezheti: hol van itt az „igiena“ ? Közérdekű dolgok ezek, amelyeknek rendezése minden vonatkozásban csak előre vihet bennünket. Viselkedés, magatartás, felelősségérzet dolgában még van bőven pótolnivalónk. Sajnos, még elég sokan vannak olyanok, akik közömbösen mennek el a közérdekű dolgok rendezése mellett, miközben saját dolgaik rendezésének ügyében ők a leghangosabbak. Dr. Kakassy János Szatmár Rend a lelke mindennek.., így tartja a szólásmondás, így igaz. A rend lelke pedig a pontos nyilvántartás. Az utóbbi meg a lelkiismeret rendjéhez szükséges. Mert ennek segítségével adunk számot önmagunknak esténként a napi munkánkról, akár a hivatali munkanaplóba, akár a magánnaplójába jegyzi fel azt az ember, ahogy negyvenhárom éve dr. Nagy József teszi. Számomra példa mint ember és mint a megyei szakszervezeti tanács jogtanácsosa. 1979- ben például 1502-en, 1980-ban 1229-en fordultak hozzá talán ugyanannyiféle munkajogi panasszal. Dr. Nagy József mindenkinek tudott ,s tud jó tanáccsal szolgálni, mert ritka szakmai ambícióval és szorgalommal követi nyomon az új törvényeket és rendeleteket. 1960-tól nem is egy kétszáz lapos füzet tett meg ezek kijegyzetelésével, s külön nyilvántartást vezet a törvénytelenségekről. Nemcsak szóbeli tanáccsal szolgál, nemcsak felvilágosít minden hozzá fordulót, hanem törvényismeretre tanít a megyei napilapban is. Közel húsz éve munkálkodik azon, hogy a szakszervezeti bizottságok is rendszeresen tartsanak főként munkajogi, családjogi, s a társadalmi élet normáit szabályozó törvényismertetőket. Természetesen nem elég csak meghallgatni, tanáccsal szolgálni, segíteni is kell a sérelmek orvoslásában. Nagy-nagy türelemmel megmagyarázni, hogy jogosan vagy jogtalanul jártak el a panaszossal szemben a munkahelyen, kezébe kell adni a törvényparagrafus számát és intézkedni, felvenni a telefont, papírra tenni a helyes döntést, szükség esetén vitatkozni, veszekedni, ha a dolgozó érdeke úgy kívánja, ha meg kell védeni az esetleges önkényeskedő személyzetissel, vállalatvezetővel, részlegvezetővel szemben. Az emberek bizalma erkölcsi fizetsége a példás ügyszeretetnek, hivatástudatnak! Ferenczy L. Tibor Sepsiszentgyörgy