Előre, 1983. március (37. évfolyam, 10966-10992. szám)
1983-03-01 / 10966. szám
ELŐRE - 1983. március 1. DOLGOS NAPOK A GYÜMÖLCSÖSÖKBEN Fölötte változatos és sokoldalú az a tevékenység, amely már-már tájegységi méreteket ölt s a megyei gyümölcsönellátási program valóra váltását hivatott szolgálni. A színhely a Nyikó mente, ahol a forrásvidéktől a torkolatig százak serénykednek az idei tél biztosította lehetőségek hasznosításán. A legtöbben Farkaslaka határában dolgoznak, a falu fölötti nagy gyümölcsöskertekben. Immár az első igazán nagyméretű, árutermelésit nyújtó szüret tapasztalatának birtokában végzik a permetezéseket, a termőremetszést, de istállótrágyából is bőven jut az almafák alá. S vajon kifelejthetjük-e a felsorolásból a tanulást, az ismeretgazdagítást? Hisz a gyakorlatban bemutatott metszés a legjobb iskola. Különösen az intenzív és szuperintenzív telepítések fasorai között, ahol a technológiában majdminden új. Nem titok az sem, hogy éppen e kertek termőfeleírása jelenti az egyik legnagyobb tartalékot a megyei gyümölcs-önellátási programhoz való még eredményesebb hozzájárulásban. Kecseten sem tétlenkedtek egy kicsit a farkaslakiakkal is versenyezve, azon munkálkodnak, hogy idei gyümölcstermesztésük a lehető legeredményesebb legyen. Siménfalva, Medesér, Bencéd a hagyományos gyümölcstermesztés nyújtotta lehetőségek kiaknázásával igyekszik az előbbiekkel a lépést tartani Nem véletlen tehát, hogy a tápanyagutánpótlás lehetőségeivel idén jobban éltek, s a metszésekről sem feledkeznek meg. Kobátfalván egyelőre még a gépeké a szó. Négy nehézgép folyamatos foglalkoztatásával készítik elő a talajt az új telepítéseknek. Amint megtudtuk, az övezetben kétszáz hektáron szuperintenzív almáskertet létesítenek. Az idei célkitűzés 40 hektár almáskert kialakítása. A munkálatok — írhatjuk azt is a beruházás — feltételeket nyújtanak az előirányzat jó körülmények között való elvégzésére. Annál is inkább, mert a csemeték rendelkezésre állnak, a talajforgatás is befejezéshez közeledik, gyakorlatilag tehát a fagyos napok letelte után nyomban hozzákezdhetnek az ültetéshez. Körvonalazódik tehát egy újabb nagyüzemi gyümölcsöskert, amely a Nyikó-rpenti, vitamintermelésre igen kedvező mikroklíma hasznosítását szolgálja. Nem vitatja itt senki, hogy bármennyire is jelentős az övezet hozzájárulása a megyei gyümölcstermesztési elképzelések valóra váltásában, a növekvő alma-, körte-, cseresznye-, sőt diótermelés csak akkor lehet igazán sikeres, ha mindenhol szeretettel és az eddigieknél is eredményesebben kertészkednek Ezért fontos az, hogy Etéd környékén, éppen úgy mint a Homorúd mentén, a Székelyudvarhely környéki Farcádon, Hodgyán, Felsőboldogfalván — és sorolhatnánk a példákat tovább — igényesen készüljenek fel a termelésre. A gyakorlat beigazolta ugyanis hogy nem csupán a százhektáros gyümölcsöskertekben lehet árutermeléssel számolni, hanem mindenhol, esetenként még a csíki kiskertekben is. A kiskertek jobb hasznosításának lehetőségeit külön ki szeretnénk hangsúlyozni hiszen a tavalyi év termése — sőt, felvásárlása is — beigazolta, hogy e kertekis számottevően segíthetik az önellátást. Ezért lenne fontos, hogy e szektorban nagyobb figyelmet szen teljesek a permetezésnek és metszésnek. S kell-e hangsúlyozni, hogy a holnapi szükségletekkel számolva, a kiskertekben is fel kell készülni a közelgő telepítésekre? A marosvásárhelyi szakintézet csemetekertjei megközelítőleg négyszázezer fa szállítását biztosíthatják. Szaporítóanyagban tehát nem lesz hiány. A szervezésen, a szállításon és az elosztáson múlik tehát, hány gyümölcsfával gazdagodnak a közelgő tavaszon a kiskertek... Flóra Gábor MEGINDULTAK (Folytatás az 1. oldalról) Mások szellemében megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a minőségi talajmunkákra, hogy a talajelőkészítés és a vetés kifogástalan elvégzésével jól megalapozhassák az idei gazdag termést. És a tavalyinál sokkal jobb minőségben kell elvégezni e tavaszon a vetést a megyében, márcsak azért is, mert tavaly nagy árat fizettek nem egy gazdaságban a rossz minőségű és erősen megkésett tavaszi munkákért. Ennek egyenes következményeként a dragoiesti-i és a rauf i termelőszövetkezetben például még 10 tonnás cukorrépa-hozamot sem értek el, a baráci, honoricsi, temesligeti és több más gazdaságban pedig a kukorica fizetett fölötte gyengén. Megindultak tehát munkába álltak a vetőgépek Temes megyében. Kifogástalan minőségű és ütemes munkával kell most beindulnia és majd kibontakoznia minden gazdaságban a tavaszi kampánynak. A VETŐGÉPEK BÁNATBAN (Folytatás az 1. oldalról) gyors, menetközbeni beindítására. Váduva Constantin és csoportja serényen ügyeskedik a szalag váza fölött. Nem vulkanizálnak, acélkapcsokkal tűzik össze a szakadt gumipástot. Hasonló javítás eddig 18 órán át bénította meg a fejtést, most pedig három óra alatt ismét gördülőképessé válik a kőzetet hordó gépi molkalmatosság. Addig azonban van idő arra, hogy Lambrusonnal elgyalogoljunk rajta a kitermelés legtávolabbi sarkáig. Ott üzemel az 1400-as... 1400 — a szám azt jelzi, hogy ta rotor egy-egy kupájának űrtartalma 1400 liter. S ha beindult a forgókerék, a szalag alig győzi hordani a töméntelen bányaterméket. Az acélmonstrum most spideo- Főkezelője, Vlădoianu Vasile és társai a kötelező heti Felülvizsgálást végzik el rajta. Hála* a rendszer*, pontos, lelki- ismeretes karbantartásnak, tizennégy esztendeje nem szorult főjavításra a toronydaru magasgép. A munkát végző óriási vizi,malomkerékhez hasonlatos szerkezete hernyótalpai fölött harminc, alattuk meg hétméteres mélységben képes kikotorni a kőzetet vagy a szenet. A brigádosnak nincs ideje szóba elegyedni, míg jönnek az új váltás tagjai, a berendezésnek üzemelnie kell. Odébb vagy ötszáz méterrel viszont forog a bangakombájn „motollája". Piros porfelhő szálldogál körülötte. „Ez a jó — magyarázza Lambru Ion —, kifogástalan ilyenkor a szén minősége". Felkapaszkodunk Cotan Grigore mellé az exkavátor kabinjába. Visszafelé forog most a kupás kerék, mert a hernyótalpak szintjétől három méterrel mélyebb gödrökből kell kimerítenie a szenet. A gép kezelője szinte millimméternyi pontossággal forgácsolja a föld méhének termékét. A szalagra minőségileg első osztályú szén kerül. A kupák másodpercenként ürítenek, percenként tehát hatvanszor. — A minőség? Legalább 1700-as — ezért elégedett most a girlai exkavatorista, a lignit kilókalóniában számított értéke nagyobb a megkövetelt szintnél. Cotan Grigore világért : sem kotorna homokot a lécekszerűen hasogatott szén közé. A meddőt, ha hirtelen, váratlanul bukkan elő a rétegek alól, külön hámozza le. A lignitnek tisztának, száraznak, aprítottnak kell lennie, leharap a láncos marófej. Mint kezelője mondja, bőségesen telnek sponnal a kupák. S ez a legfontosabb, a működő gépnek ne legyen üres járata s akkor termelékenysége a lehető legmagasabb lesz. A mutatószám megvalósítása persze nemcsak a sejtektől függ. Nem, most a hőerőmű diszpécseri szolgálata rádióhullámok útján szól idei szünet, tíz percig... Valamilyen döccenő szakította félbe a termelőfolyamatot, a megrendelő körzetében. A 21 -es vonal táplálója eléggé bosszankodik. Nagyobb lenne teljesítménye ilyen váratlan leállások nélkül. Aztán csak megvigasztalódik. Jelez a diszpécser. Újra indul a rotor. 25 méteres munkaszélességben, 3,5 méteres mélységből húzzák fel karmos kupái a hőerőmű üzemanyagát. Váltás végéig tonnák százai mérik az energiahordozók kitermelői mai buzgalmának eredményét. Nanu Dumitru, a B váltás villanyszerelő mestere végigjár minden munkahelyet. Számszerint 160-t. „Arra vigyázunk, hogy a berendezések naponta legalább tizenöt órán át működjenek — magyarázza s közben tanítom mindazokat, akiknek több tudósra van szükségük. Leginkább persze a fiatalokat közülük kerültek ki olyan kotrógépesek, mint például Miroiu Ion, a huszonnégyéves exkavatorista valóságos művésze szakmájának. Dehát ha meggondoljuk, a külszíni festők tulajdonképpen nem is bányászok a szó hagyományos értelmében. A mechanika, elektrotechnika, elektronika, gépismeret meganyanyi területén kell hogy jártasságra szert tegyenek. Ez a titka annak, hogy a berendezések lehetőleg minden megterhelés ellenére fennakadás nélkül működjenek. A vállalat KISZ-bizottsága nem véletlenül alapozott olyan fiatalokra mint Mirála, amikor versenyfelhívásában azt tűzte ki célul, hogy az ifjak saját akciójuk nyomán 20 ezer tonna szenet, 25 ezer köbméter meddőt termelnek ki. A legjobbak közülük két ún. ifjúsági technológiai vonalat vesznek át, 65-en sajátítják el a vulkanizátor, lakatos és villanyszerelő mesterséget. A lektorok között ott vagyok magam is. De leginkább itt a helyszínen, a működő gépóriások telepén szeretek a fiatalokkal foglalkozni. Az oktatásnak így van a legnagyobb hatékonysága. Neveltjeimnek is része van abban, hogy a sok meddő eltakarítása után Gúlán legalább öt-hat hónapra való kitermelhető szén áll rendelkezésünkre, a külszíni fejtésre kész lignittartalék ebben a pillanatban több mint 800 000 tonna... Gumimedres patakokban folyik a szén a Rovmnári erőmű felé. A gidaiak évi átlagban több mint három és fél millió tonna energiahordozóval gondoskodnak arról, hogy a generátorok megawattok ezreit küldjék az ország minden tája felé.... A MEGAWATTOK FORRÁSAI TÉLI ESTÉK SZÉKELYHÍDON (VIII.) MI MINDENT TEREM MÉG A SÁP! Lobog a tűz a kandallóban. Körül üli a család. Az apa betyártörténeteket és a törökökkel, tatárokkal vívott harc emlékeiről mesél, vagy éppen a napi eseményekről : hogyan törték fel a jeget a halászathoz, hány csapdát helyezett el a kert alatt a nyulaknak, mennyi a harcsa ára a margittai vagy a nagykárolyi piacon. Közben mindenki dolgozik. A nagyobbak borogatót, hurcát fonnak a halászathoz: fáskosarat, kézikosarat a háztartáshoz, piacozáshoz vagy gyékényterítőt, szakajtókosarat Fűzfavesszőt, gyékényt tisztítanak, puhítanak, adnak kéz alá a kisebbek. Míg az álom le nem dönti őket a riádvánkosra... Valahogy így képzelik el a mai székelyhídi vagy kágyai fiatalok — már, akik közelebbről ismerik az Érmellék múltját — a régi téli estéket. Nagyvonalakban így is lehetett. A néprajzkutatók, de a még ma fellelhető tárgyi emlékek szerint is az Érmellék természeti kincsének, a gyékénynek, nádnak,fűzföveszszőnek a feldolgozása fontos helyet foglalt el az itt élő emberek hétköznapjaiban. Mindenekelőtt télen, amikor a hosszú esték, a kényszerű otthonülés több alkalmat, lehetőséget biztosított hozzá. Egyes falvakban, így például Szakcson, Gálospetriben, Adonyban vagy Érkeserűn mármor művészetté fejlesztették a gyékényből és vesszőből font tárgyak készítését. De a piacon árult gyékénykosarak, a náddal fedett jégvermek és csőszházak arról tanúskodnak, hogy Székelyhídon vagy a hozzá tartozó Kágyán is értettek és részben értenek a nádasok többségének lecsapolása után is bőségesen maradt természetes anyagok feldolgozásához. Mikor a kágyai citerásoknál jártam, figyelmembe ajánlották a kosárfonó műhelyt is, amely egy régi iskolában működik. Ugyan hova lettek a kegyes férfiak, hogy három osztályterembe már nem jutott gyerek? — adódott önkéntelenül is a kérdés a kosárfonó asszonyokat és lányokat látva. Először az egyik beszédesebb asszony, Szilágyi Ilona védte meg a kágyai férfiak jó hírnevét, saját férjével és három gyermekével példálózva. Majd Újvári Mihály a községi pártbizottság titkárhelyettese kimerítőbb választ adott. Ennek lényege: Kágyán örvendetesen sok a gyerek, legalábbis — a falu felnőtt lakosságához arányúvá — jelentősen több, mint a Székelyhídhoz tartozó többi faluban. Itt működik a legnépesebb falusi iskola a környéken, mintegy 250 tanulóval. S a tíz osztály elvégzése után nem kevesen a mágyai mezőgépészeti szakiskolában tanulnak tovább, amelynek magyar tagozata is van. De térjünk vissza a kosárfonáshoz. Egy vesszőszál-vékony férfi, Erdei József vezetésével 25-en dolgoznak a műhelyben, amely a nagyváradi kosárfonó vállalathoz tartozik. Alig egy éve rendezkedtek be, láttak munkához. Erdei József és felesége — Nagyváradról hazatelepülve — tanította be a velük dolgozó lányokat, asszonyokat. A munka neheze, a hántolás, hasítás gépesítve van, s a gőzölt vessző könnyen hajlik, jól lehet vele dolgozni. Szépen megtervezett, formás kézikosarakat készítenek, havonta mintegy ezer darabot A legtöbb kézikosár külföldre megy. , — Le lehet-e mérni a munkán, a kézügyességen, hogy valamikor minden családban értettek hogyan a kosárfonáshoz? — kérdem Erdei Józseftől. — Talán azáltal, hogy akik ide jönnek szeretik a kosárfonást és hamar megtanulják, nem kell velük sokat bajlódni. S íme, fiatal lányok is vannak itt! Most megint jelezték vagy hárman az iskolától, hogy a tíz osztály elvégzése után ide jönnének. Nőknek való, szénmunka ez. Amit apáink, nagyapáink csináltak az egészen más volt. Hántolatlan vesszőből dolgoztak és nem ilyen könnyű kosarakat fontak, hanem szekérkost, fáskosarat, halaskosarat. Ennek már vége. Manapság még a kosár is divatcikk lett. A divathoz, a változó mai életmódhoz igazodik a gyékényfonás is. Nem kevés érdeklődés, utánajárás után sikerült felhajtanom az Érmeinken ma élő gyékényfonók egyik legjobb képviselőjét. Nyéki Istvánnak hívják és „civilben" traktoros, a székelyhídi mezőgépészeti vállalatnál. Valahol az állomás mögötti részen, az úgynevezett Régi házhelyeken lakik. Mintha csak a sok gyaloglásért és sárdagasztásért akart volna kárpótolni a szerencse. Nyéki Istvánt nemcsak hogy otthon találtam, a Szegfű utcában lévő családi házában, de éppen gyékénnyel dolgozott, sapkákat kötött, így nem kellett semmit megrendezni, előkotorni. A mestergerendán sorba akasztott gyékénysapkák, a vitrines szekrényben látható fonott üvegek, kiskorsók, az egymásba rakott szatyrok önmaguktól bizonyították, hogy mivel tölti Nyéki István és családja a téli estéket. Mert az egész család besegít. Felesége és Kati lánya szépen fon sapkát, kosarat, demizsont. A 16 éves Zoli is önállóan megfonja a sapka tetejét, ahol még nem kell a szálakat eldolgozni; a 10 éves Imre pedig előkészíti a gyékényt, szófiaija, fosztja. — Érkeserűből származom — mondja a nádszáltermetű házigazda. — Ott még ma is többen űzik ezt a régi foglalkozást. Itt Székelyhidon hovatovább csak mi maradunk. Pedig nemcsak szép, de igen hasznos is ez a munka. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ezt a házat a gyékényfonósból fizettük ki. Volt egy idő, amikor még jegyeztem is, hogy mennyi pénzt kapok a sapkákból, demizsonokból, szatyrokból, de hogy ki lett belőle a ház ára, tovább nem tartottam szükségesnek jegyezni. Igaz, meg kell becsületesen mondanom, hogy egy időben olyan szolgálatom volt, hogy ott is fonogathattam. Sokáig betegeskedtem és a traktorállomásnál portásnak meg éjjeliőrnek tettek. Olyan rendes igazgatóm volt, hogy megengedte: gyékényt fonjak az éjszakai szolgálatban. Azt mondta: csinálja csak nyugodtan Nyéki fiam azokat a sapkákat, mert amíg fön, biztos, hogy nem alszik oda! — Az anyagot honnan szerzi? — Csak Innen a község alól, a rétről, a nádasból. Úgy apránként hozom, ahogy a szolgálattól ráérek és ahogy bírom. Nem kell féljek, hogy elfogy vagy leszedik előlem, mert annyi van, hogy egy falut ellátna. A múlt napokban, hogy megint kint voltam gyékényért, el is gondolkoztam rajta, hogy mi temérdek állott a lábán még a tél derekán is, pedig már augusztustól lehet szedni. Abból amit én levágok és feldolgozok meg tudom becsülni azt, ami ott marad és majd elvész Hát nem túlzok, ha azt mondom, hogy évente legalább egy-két millió lejt hagyunk a lápban, csak Itt Székelyhíd környékén. Mi embert lehetne foglalkoztatni, mi pénzt lehetne csinálni, ha legalább a nagyját levágnánk! S a gyékényfonáshoz nem kell gép, nem kell drága energia. Csak egy kályhával és egy-két villanyégővel. Semmi egyéb. És volna ki csinálja, ha megszerveznénk! — Nyéki István elvállalná egy ilyen műhely beindítását és a gyékényfonás tanítását? — Ha megadják, ami jár, akkor szívesen. Volt is már valamiféle próbálkozás Margittáról. De azok azt akarták, hogy én csináljak és vezessek mindent, a gyékényvágástól és szántástól a betanításig és a munkavezetésig, ők majd zsebre vágják a jövedelmet.Se helybeliek nem szóltak, kezdeményeztek? — Egyelőre nem, pedig a székelyhídiakkal szívesebben csinálnám. íme, a székelyhídi néptanács, szövetkezet, gazdaság, kevés, nagyon kevés befektetéssel milliót lehet kiszedni a nádasokból. S a gyékényből készült divatcikkeknek jó piacuk van, mert ismét divat a természetes anyag. Az már csak ráadás volna, hogy — akár a házi bedolgozással működő gyékényrészleg révén — megmenthetnének a kihalástól egy nagyon szép és régi érmelléki népi mesterséget! Tovább élhetne a népi anyagi kultúra egy ága. Rövidebbre tervezett és jóval hosszabbra sikeredett sorozatom se érinthetett minden lényeges kérdést, a téli közművelődéssel és hagyományápolással kapcsolatban. Nem is ez volt a szándék. Inkább az, hogy jobban megismertessük olvasóinkkal egy távoli nagyközség szellemiségét, annak örömeit és gondjait, erényeit és hibáit. Talán ez utóbbiaknak nagyobb teret kellett volna adni, hisz amint átnézem jegyzeteimet, kiderül: nem írtam a színjátszócsoportok vagy a kágyai és köbölkúti tánccsoportok megszűnésének okairól... Ellenben a postások tettek érte, hogy minél több székelyhídi olvassa a róluk és értük szóló írásokat. A januári 451-ről februárban 464-re növelték az Előre-előfizetéseket. Síke Lajos Nád fedi a jégvermet is (A sorozat felvételeit Tréfa Károly készítette) TESTVÉRI EGYSÉGBEN (Folytatás az 1. oldalról) Kisközpontok harmonikus és célszerű kiaknázására törekedtünk. Ezzel egyidőben véglegesítettük 59 falu és 19 városokhoz tartozó település általános rendezési tervét is. Településrendezési elképzeléseink valóra váltása során ügyeltünk az ipari övezetek ésszerű elhelyezésére és kivitelezésére. Ebben a tekintetben jelentős előrehaladást értünk el: a besztercei, naszódi és bethleni ipartelepek kivitelezése gyakorlatilag befejeződött. A néptanácselnökök országos konferenciáján elhangzott pártfőtitkári beszéd orientációi szellemében az elkövetkezőkben még nagyobb figyelemmel övezzük a termőföld megóvását és áldjuk meg a településrendezés és -fejlesztés feladatait. Két esztendő leforgása alatt több mint 5000 állami lakás épült a megyében, új és modern lakótelepek emelkednek Besztercén — Andrei Mare- Sanu, Independenta-Sud, Independenta-Nord —, és Naszódon. Bethlen és Szentgyörgyfürdő városközpontjait is a korszerű urbanisztika vívmányai teszik vonzóvá. Ugyanakkor említésre méltó sikereket könyvelhetünk el a szociális-kulturális fejlesztés terén is. Állami alapból, továbbá a lakosság anyagi hozzájárulásával és munkájával 48 új osztálytermet, két tornatermet létesítettünk, 200- zal növekedett a bölcsődei helyek, 836-tal a bentlakások, 272-vel az étkezdei helyek száma, Besztercén 650 férőhelyes filmszínházat, a megyei Tervező Intézet laboratóriumát, Naszódon vendéglátóipari komplexumot, Bethlenben pedig fémipari szaklíceumot építettünk. Még idén átadásra kerül a 430 ágyas naszódi kórház és a piatra-fintinelei szálloda. A lakosság, a megyében élő románok, magyarok és németek, nagy lelkesedéssel és odaadással segítették szociáliskulturális előbbrehaladásunkat. 1982-ben az elvégzett hazafias munka értéke több mint 550 millió lejt tett ki, egy lakosra átlagban 1800 lej értékű hazafias munka jutott. Ma már nem beszélhetünk a helyi gazdálkodási tevékenységről, anélkül, hogy szóba ne hoznánk a kistermelést, illetve a helyi nyersanyagok gazdaságos hasznosítására kiépített termelő-szolgáltató hálózatot. Jelen pillanatban 40 kisipari termelőrészleget üzemeltetnek a városi és községi néptanácsok, valamint 1471 termelő-szolgáltató egységet a kisipari, illetve a termelési, felvásárlási és áruforgalmazási szövetkezetek E téren is nagyot léptünk előre: 1980-hoz képest 35,4 százalékkal nőtt a kistermelés volumene. Idei törekvéseink — a néptanácsi elnökök országos konferenciáján kapott orientációknak megfelelően — arra irányulnak, hogy minden néptanács rendelkezzen saját termelőrészlegekkel, amelyek községi szintén egymillió, városokban pedig legalább három millió lej értéket termeljenek évente. Ami a Szocialista Demokrácia és Egység Frontja keretében kibontakozó, átfogó tevékenységet illeti elmondhatjuk, hogy a SZDEF-tanácsok és SZDE-szervezetek cselekvő részesei mindannak, ami megyénkben megvalósul, kiemelt feladatokat látnak el a nevelés, a tudatformálás terén. Megyénk 445 SZDE- szervezete ma már 54 930 tagot számlál. A tagság foglalkozása szerinti megoszlása is értékes bizonyítéka mélyülő közéleti demokráciánknak: 12 ezer ipari munkás, több mint 35 ezer dolgozó paraszt és többek között 2000 nyugdíjas példamutatóan munkálkodik gazdasági-fejlesztési tervünk valóra váltásáért, népünk anyagi és szellemi jóléte állandó emeléséért. E széles demokratikus keret létezése és állandó tartalmi gazdagítása elkövetkező sikereink záloga. Az RKP XII. kongreszszusa és az Országos Pártkonferencia határozatainak, Nicolae Ceaușescu elvtárs útmutatásainak valóra váltása Beszterce-Naszód megye minden lakójának a testvéri egységben élő és munkálkodó románoknak, magyaroknak és németeknek szilárd elhatározása, ez hatja át mindennapi cselekedeteiket, többre, jobbra, tökéletesebbre törekvésüket. 3. JAVULT A MUNKAFEGYELEM, tért hódít a gépesítés KEDVEZŐ FORDULAT A MÁRAMAROSI LAKÁSÉPÍTŐK TEVÉKENYSÉGÉBEN Hogyan kezdődött az 1983- as esztendő? — kérdeztem volna a máramarosi építőipari szakemberektől, de aztán eszembe jutott, talán egyetlen iparágban sem vonható oly nehezen határvonal két év határán, mint a lakásépítők esetében. Az új évre való felkészülés már hónapokkal előtte megkezdődik, s ha arra gondolunk, hogy közben az időszerű feladatokat is meg kell oldaniuk, akkor igen komplex tevékenység körvonalai bontakoznak ki előttünk. Tennivalóból pedig sohasem kevés. Tavaly például 3261 lakást kellett használatba adniuk a megye városaiban, községeiben. — Öt év óta először sikerült tervfeladatainknak maradéktalanul eleget tenni — tájékoztat Silaghi Alexandra mérnök, a Máramaros Építkezési Tröszt műszaki igazgatója —, előirányzaton felül huszonhárom lakosztállyal többet adtunk át. Az eredményes tevékenység hallatán a riporternek eszébe jut a máramarosi építők egykori hírneve, amikor gyümölcsöző munkájuknak köszönhetően az országos élvonalba tartoztak. A viszonylag hosszú ideig tartó hullámvölgy okait most nem firtatjuk, ezekre korábbi írásainkban többször is kitértünk. E rövid visszapillantásra alkalmat adó kitérő után megkérdeztem Silaghi mérnöktől, miben látja a sikerek titkát? — Megvalósításaink elérésében több tényező is közrejátszott — válaszolta —, gondolok itt a megfelelőbb tervezésre, a feladatok elosztására, a teljesítésükhöz szükséges feltételek biztosítására. Ugyanakkor azt is meg kell említenem, hogy a múlt évben erősödött a fegyelem, jobban összehangolódtak a különböző tevékenységeket végző csoportok. — Még 1982 elején, a közgyűlésen elhangzott javaslatok alapján terjedelmes intézkedési tervet dolgoztunk ki — mondja Crigan Emanoil közgazdász, a Tröszt dolgozói tanácsának elnöke — A terv elsősorban az építő tevékenység hatékonyságának növelését célozta. Az eredmények ismeretében most fenntartás nélkül elmondhatjuk, hogy valamennyi munkaközösség így a nagybányai 2-es és 4-es, a máramarosszigeti 3-as és a borsai 5-ös számú munkatelep dolgozóinak esetébenis a jobb minőségű munka konkrét jelei tapasztalhatók. E vonatkozásban a nagybányai 1. számú munkatelep dolgozói továbbra is az élen járnak. Tevékenységük megismerése, követésre méltó módszereik népszerűsítése érdekében a múlt évben tapasztalatcsere jellegű tanácskozást szerveztünk. Az építőszakma az évek során jelentős változásokat ért meg. Ezeket a különböző munkafázisok gépesítése, iparosítása eredményezte. A fejlődés azonban korántsem állt a lehetőségek és szükségletek színvonalán. E téren hoztak-e valami újdonságot az utóbbi hónapok? — Kétségtelenül — válaszolja Balogh György mérnök, az ipari termelési iroda vezetője —, a saját szükségletre előállított termékek — betonelemek, fémkonfekciók stb. —■ ipari gyártási színvonala magasabb, mint a megelőző időszakban. Többek között sikerült megoldanunk az ajtó- és ablakrámák már a házgyárban történő beszerelését, s teljesen finiszált fürdőszoba elemek készítését. Ez azonban, a termelékenység növelése tekintetében még kevés, a végső cél az, hogy valamenynyi házgyári termék teljesen finiszált állapotban kerüljön ki az építőtelepekre. Erre adottak a lehetőségek, a múlt év végén üzembe helyezett új házgyárnál biztosított a megfelelő technológia és a hely, viszont gond a folyamatos termeléshez szükséges iparigőz-ellátás. Ezt a közelben levő Színesfémkohászati Vállalattól kapjuk, de rendszeres hőszolgáltatást csak a nyári hónapokban tudnak biztosítani, mi pedig ilyen időszakos üzemeltetésre nem rendezkedhetünk be. A házgyár hőellátását az eredeti tervek szerint az övezeti hőközpontnak kellene megoldania, ennek építéséhez azonban még hozzá sem kezdtek. Ilyen körülmények között a meglevő termelési kapacitásokat nem tudjuk teljes egészében kihasználni. — Idei feladataink menynyiségileg nem haladják meg a tavalyiak színvonalát, de ebben az évben többet kell tennünk a hatékonyság növeléséért — mutat rá a tröszt műszaki igazgatója. — Nem véletlen tehát, hogy alaposan felkészültünk a terv teljesítésére. Erre utal például az is, hogy jelenleg közel 2500 lakosztály építése különböző fázisban található Mintegy ezer lakosztálynak például a szerkezeti szerelését végzik, 890- nél pedig befejezték a szerelést és a finiszáláson dolgoznak. Előirányzataink szerint az első évnegyed végéig 4000 lakást adunk használatba. Ezek a számadatok azonban nem tévesztenek meg bennünket, tudjuk, sok a teendő és különböző nehézségekkel is szembe kell néznünk. Gondolok itt elsősorban a munkafront alatt álló helyiségek fűtésére, az anyagok szállítására, az esetenkénti munkaerőhiányra. Ugyanakkor az is gondot okoz, hogy még közel ötszáz lakás műszaki dokumentációját nem kaptuk meg idejében a tervezőktől. A vázolt nehézségek ellenére, az ez évi tervfeladatok teljesítését illetően, a máramarosi építők optimisták. Egyes szakmákban a munkaerőhiányt például jobb szervezéssel, a rendelkezésére álló gépi eszközök hatékonyabb kihasználásával, a termelés iparosításának további kiterjesztésével igyekeznek ellensúlyozni. Rácz Albert Helyére illesztik a falmezőt Épül az új nagybányai szálloda (Imreh S. István felvételen