Romániai Magyar Szó, 1990. augusztus (2. évfolyam, 185-211. szám)
1990-08-01 / 185. szám
ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST Petőfi-ünnepség után TUDÓSÍTÁS A MÚZEUMKERT A szent helyeken egy egész nemzet gyászolja szent halottjait. Nekünk, magyaroknak Fehéregyháza szennt helyeink között is az egyik legszentebb. És ez az emlékünnep-tudat sokkal erősebb, mint az őt időről-időre kisajátítani igyekvő könyörtelen ideológiák vasmarka szorítása, meg a belőle kipréselt nagy, össznépi csinadratták szemfényvesztő káprázata, melyek forgatókönyvéhez Fehéregyháza legfennebb csak ürügy és sohasem gyász, hatalmat dicsőítő görögtűz. Pedig Fehéregyháza nem a jobb- és baloldalra egyformán rángatott Petőfi sírkertje, hanem egyszerűen a Petőfié, mire Benedek Marcell negyven és egynéhány esztendővel ezelőtt az akkor történelmi újrakezdésnek vélt esély pillanataiban ekképpen figyelmeztetett: „Ne essünk abba a hibába, hogy elődeink bűneinek visszahatásaként most csak azt emeljük ki költészetéből, amit ők rejtegettek, elsikkasztottak, vagy ami még rosszabb, üres frázissá szavaltak ... Itt az ideje, hogy önérzetet tanuljunk Petőfitől.“ És eszembe jutnak a költő szavai is, aki 1848. szeptember 18-án ezeket írta: „Kicsiny tűz vagyok a haza éjjében, de tűz vagyok, s csak egy szót olvashat a nemzet, a sors könyvében fényemnél; de ez az egy szó a remény!“ Évtizedek sötétsége után, melyek élében legfennebb csak magányosan kereshetjük fel a fehéregyházi kegyhelyeket, ahol a költő embervoltából csillaggá változott, 1990. július 29-én, vasárnap bármennyire is szeretném, még nem szabadon, de legalább újra nyíltan és nem lopakodva sereglettünk össze az Ispánkútnál, a honvéd tömegsír fölött álló emlékoszlopnál, meg a múzeumkertben levő turulmadaras emlékműnél kegyelettel adózni mindannak, amit számunkra Petőfi Sándor jelent. A vendéglátók az RMDSZ Maros megyei, fehéregyházi és segesvári helyi szervezetei voltak. A kétnapos emlékünnepély július 28-án szombaton 18 órakor a segesvári Várban koszorúzással vette kezdetét, majd 19 órakor emlékműsorral folytatódott a segesvári Művelődési Ház Mihai Eminescu termében, marosvásárhelyi művészek közreműködésével. Vasárnap reggel 9 órakor az ispánkúti emlékműnél tartottak koszorúzást, majd 10 órai kezdettel a múzeumkerti emlékműnél ünnepi megemlékezés előzte meg a koszorúzást. Felszabadultan szerettem volna tudósítani legalább magáról az eseményről. De bár hiába volt csodálatos, verőfényes ez a júliusi nap, az ünnep hangulatát ismét beárnyékolta egy vandál kéz gyalázkodása, melynek, úgy látszik, még egy Petőfi Sándor sem szent. Az történt, hogy szombatról vasárnapra virradó éjjel valaki (egyes szám? többes szám?) az ispánkúti emlékműnél a költőt ábrázoló domborművűn Petőfi szemeit kivéste, orrát megcsonkította, épp oly kegyetlen hidegvérrel, mint 141 évvel ezelőtt tette azt az életét kioltó kozák dárda. De Petőfi szellemét ma már végképp nem lehet meggyilkolni, mert bennünk él, azokban, akik ott voltunk Fehéregyházán (s velünk voltak kárpátalji meg nyítrai fiatalok is), mint ahogy azokban is él, akik 1956-ban a szovjet elnyomó rendszer elleni első nagy szabadCSOMAFAY FERENC felvételei jágharcban zászlójukra tűzték, az egykori Petőfi-kör bátor fiataljaiban, az 1848-as március ifjak 12 pontos követeléseit újrafogalmazó forradalmárokban, és mindannyiunkban, akik hisszük, hogy itt, ezen a földön is lehet európaian élni és gondolkodni. A meg nem alkuvó Petőfivel. BOGOZA ATTILA Mától drágábbak vagyunk Augusztus elsejétől négyoldalas lapszámunk ára 2 lejre, a hatoldalasé pedig 3 lejre kerekedik fel — nyilván óhajunk ellenére. Köztudott, hogy szerkesztőségünk az elmúlt fél évben mindent elkövetett, a lapok közül minden esetben utolsónak nyúlt a lap árához abból kiindulva, hogy elsődlegesnek olvasóink szolgálatát tartja szem előtt, nem pedig az esetleges nyereséget. Sajnos, a Kormány 1990. VII. 10-én kiadott 769-es Határozatában foglalt, a papír és a nyomdai költségek ára emelésével kapcsolatos intézkedések közvetlen hatását már nem tudta kivédeni. Annyit azonban elért, hogy a havi 55 lejes előfizetési díjat 50-re mérsékeli, s azt is, hogy jelenlegi előfizetőink a régi áron kapják számainkat az előfizetések lejártáig. A kérdésre holnapi lapszámunkban visszatérünk. RMSZ Meggyalázták a fehéregyházi Petőfi-emlékművet Az erdélyi magyarság körében nagy megdöbbenést keltett, hogy a segesvári csata évfordulója előtt megrongálták, meggyalázták Fehéregyháza és Héjasfalva között, az autóút mentén, az egykori Ispánkút közelében felállított Petőfi emlékművet. A kőfejnek kiszúrták, kivésték szemét, letörték orrát, állát, szakállát. Gyűlölködő, soviniszta személyek a kőbe faragott Petőfi Sándoron álltak bosszút a jogaikat követelő magyarok fölötti dühükben. Sokasodnak a rejtélyes ügyek Erdély-szerte, máig sem tudjuk, hogy tavasszal kik robbantották föl Erdődön a másik Petőfi-emlékművet, vagy például az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, Tőkés László református püspök környezetéhez tartozó személyeket egymás után érik titokzatos támadások, balesetek, többek között, mint tavaly Újvárossy Ernőt, újabban Teszó Árpád üzemmérnököt, a múlt héten pedig Kulcsár István lelkészt, volt, aki egy életre megrokkant „a véletlenek" következtében, volt, aki az életével fizetett. A leplezetlen magyargyűlölet egyszerűen közellenségnek kiáltotta ki az erdélyi magyar lakosságot, mindez a sajtóban, a televízióban, a parlamentben kibontakozott elképesztő és felelőtlen sovén uszítás eredményei Véleményünk szerint, végső soron az ország érdekeit súlyosan sértik ezek a provokációk, valóban destabilizálják a helyzetet, tovább rontják Románia megítélését a világban. Felhívjuk a tisztességes román sajtó minden felelős munkatársát, s a becsületes embereket, hogy kövessék fokozott figyelemmel a romániai magyar kisebbség jogait és létét sértő és veszélyeztető eseményeket, és segítsenek minket minden módon a puszta megmaradásunkért vívott küzdelmünkben. Köztudott, hogy a romániai magyarság konstruktív szerepet akar betölteni az ország életében, a diktatúra megdöntése utáni új időben és új helyzetben. De a magyarság akarata és szándéka hiábavalónak bizonyulhat, ha a többség nem nyújt felénk testvérkezet. Még mindig hiszünk abban, hogy Románia demokratikus erői végül is erősebbnek fognak bizonyulni, mint a bajszerző, soviniszta uszítók, és hiszünk abban, hogy végül fölépül románok és magyarok közös otthona Erdélyben is. AZ RMDSZ MAROS MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA Marosvásárhely, 1990. július 31. ÚJ TÖRVÉNYT FOGADOTT EL A PARLAMENT FONTOS LÉPÉS A PRIVATIZÁLÁS ÚTJÁN A privatizálás sarkköve és elindítója a törvény kapcsán a Képviselőházban éstalán így lehetne a legrövidebben összehangzott. A törvény, mely szabályozza foglalni azt a rengeteg értékelést, illetve az állami vállalatok gazdasági önkormánymegfogalmazást, amely az új gazdasági zajokká és kereskedelmi társaságokká való átszervezését, kerek egy héten át volt a vita tárgya, miután „bevezetőül“ a Szenátus elnöke, Alexandru Birladeanu akadémikus a tévé képernyőjén fejtette ki a megszavazandó új rendelkezések mibenlétét és fontosságát a piacgazdálkodásra való áttérés folyamatában. Igaz, ő elsősorban az értékpapírokra, ezek megfelelő elosztási módjára hívta fel a figyelmet, a nagyon is fenyegető inflációt elkerülendő, de hát — miként a parlamenti vita során többször is elhangzott — az értékpapírokra (pontosabban: a névre szóló értéklevelekre) vonatkozó 23. cikkely az egész törvény alappillére. A szóban forgó új rendelkezést az indokolja, hogy a piacgazdálkodásra való áttérés nem képzelhető el a jelenlegi gazdasági struktúrákkal — tehát mielőbb decentralizálni kell az egész állami gazdasági tevékenységet, s ehhez meg kell teremteni a megfelelő törvénykeretet. Amely szabályozza az állami vállalatok átszervezését, mégpedig a hatékonyság és a konkurencia elveit érvényesítve, lévén ezek a privatizálás előzetes és elengedhetetlen feltételei. Említett törvénytervezet előírja, hogy rövid időn belül a jelenlegi állami vállalatok legtöbbje gazdasági önkormányzattá, illetve kereskedelmi társasággá alakul. A termelőkapacitások, javak, tevékenységi ágazatok egy része pedig továbbra is az D. BARTHA MARGIT (Folytatása a 4. oldalon) Itt látható egy nyári anziksz a régi Marosvásárhelyről. A felvétel 1910 táján készülhetett, mert akkorra Komor Marcell és Jakab Dezső már befejezte a baloldalon látható, tornyos Városháza építését, de a szintén általuk tervezett Művelődési Palota még nem áll a helyén. Méreteik után ítélve, a csemetéket is úgy négy-öt éve ültethették. Amilyen egyenes sorban állnak, gyanítható, hogy gondos, hozzáértő kéz húzta meg nekik a vonalat. Tudjuk azt is, hogy ez a dr. Bernády György (1864— 1938) keze volt, a város leghíresebb polgármesteréé, akinek nevéhez a helység korszerűsítése, közművesítése fűződik. Vendégül látta Adyt, Móricz Zsigmondot, párizsi ösztöndíjat harcolt ki a városi tanácstól kimagasló tehetségű parasztgyermekeknek, mint például Bórái András festőművésznek, európai színtű művelődési központot létesített iskolákkal, zenekarokkal. A főtér a felvétel óta nagyjából ugyanúgy fest, azóta csak a Művelődési Palota került a helyére, negyven év múltán pedig eltűnt a tőle jobbra álló házsor, benne a képen alig kivehető, kis evangélikus templom, hogy helyet adjon egy jellegtelen háztömbnek. Még azt is leolvashatjuk, hogy noha a felvétel tíz évvel régebbi, az anziksz 1920 táján készülhetett, mert felül a város és a főtér román megnevezése is szerepel, hátul pedig az ötvenbanis postabélyeg Ferdinánd király arcképét viseli. A lapot Nagy Iduskához intézték Turda csokoládé gyár címre. Iduska azóta már elenyészett, nincs a gyár, de nincs csokoládé sem, csak a tintaceruzával írott üzenet maradt ránk, ennyi idő után talán már nem számít indiszkréciónak idézni belőle: Szerencsésen megérkeztem nem felejkesztem el magáról nagyon jól telik csak kár hogy csúf idő van maradok szeretetel (olvashatatlan aláírás). Hogy doboghatott az a zsenge szív a csokoládégyárban, mikor értesült, hogy nem „felejkesztek“ el róla, aztán felhő suhanhatott át Iduska homlokán, hogy csúf az idő Vásárhelyen. Csúf volt már akkor? ... Aztán címzettünk megfordította az anzikszot, és elnézte a főteret, ahol Toráéra gondolva sétált a helyesírással ha RÉGI ANZIKSZ- dilábon álló, de amúgy gáláns feladó. Nézzük most mi is a barnás színű fényképet, s rajta annak a városnak a szívét, ahol a gyermekkorunk eltelt, ahol a Református Kollégium, a majdani Iosif Ranghet, majd Bolyai líceum padjait koptattuk. Hányféle szél járta át a hetven év alatt, mióta Iduskának szállt a gyöngéd üzenet innen! Bernády doktor felépítette a Kultúrpalotát — mi, vásárhelyiek már csak így szoktuk meg, mint a vasúti átjáró strekkjét, a bulavárdot, a Rákóczi-lépcsőt, a Mészárosközt, a Fürszt-telepet, a Királykutat. Jó, demokratikus név a Főtér is, túlélte az összes hivatalos kereszteléseket, hiszen a képen látható aprócska földrajzi pont csupán a felvétel óta eltelt évtizedek során volt: Széchenyi, Ferdinand, Horthy, Sztálin tér, hogy mindmáig megállapodjanak a semleges Rózsák tere elnevezésnél. A piacot elköltöztették innen a Városháza mögé, onnan még kinnebb, a Mészáros-rétre, később leaszfaltozták, még később felszedték a flasztert és parkosították. A Városháza előtt,a Bernády Györgyöt megillető helyen pár évre helyet kapott Sztálin generálisszirusz óriási bronzszobra, aztán egy éjjel nyomtalanul eltűnt. A segesvári út felvette a Malinovszkij marsall, a Szent György út a Lenin nevet, azután újrakeresztelték ezeket is, mint a főteret. Az ortodox templom mögött látható a Görög-ház, rajta márványtábla, itt szállt meg Petőfi 1849 júliusában, útban Fehéregyháza felé. Odébb egy másik öreg ház Eminescu emlékét őrzi, itt kapott szállást Balázsfalvára menet. Jött és ment békével, akkor még nem volt szokás bántani a költőket. A főtérre visszatérve: 1973-ban adták használatba az új színházat, az egykori Lázár Ödön pihenő- és kultúrpark helyén. Néhány új háztömb is árulkodik az új idők ízléséről. Itt áll a város legnagyobb és legforgalmasabb könyvesboltja, gyermekkorunkban még így állt a felirata: Cartea Rusa — Orosz könyv. Ma már csak egyszerűen: Librárie. Az új idők hírnevet szereztek a közelében álló, szintén nagy forgalmú patikának is. Arról nevezetes, hogy ennek jobb oldali, vagy kirakatüvege őrizte legtovább a város magyar feliratát, úgy két évvel ezelőtt aztán gondos kezek ezt is lekaparták, ma már a Gyógyszertár helyén ugyanolyan fehér betűkkel mindkét ablaküvegen a Farmacia áll. Sok minden változott a 80 év alatt, de a város hangulatát valahogy még mindig ezek az Iduska képeslapján sorakozó BARABÁS ISTVÁN (Folytatása a 3. oldalon) 1990. • Új sorozat 4 oldal ára 2 lej • Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 79776 Bucuresti, 33 185. szám Piața Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ augusztus 1., szerkesztősége 79776 Bukarest 33, szerda Szabad Sajtó tér 1., 1. kerület Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 ... KÖVETVÁLSÁG Adrian Nastase külügyminiszter sajtóértekezlete Elöregedett diplomáciai kart, idejétmúlt és tegyük hozzá kompromittált struktúrát örökölt Adrian Nastase, aki az új román kormány megalakulása után átvette a Külügyminisztérium vezetését. A fiatal, talán minden idők legfiatalabb román külügyminisztere nagy tervekkel, a gyökeres változtatás szándékával látott munkához — legalább is ez derült ki a hétfőn délelőtt megtartott bemutatkozó sajtóértekezleten. Rövid előterjesztését az újságírók legnagyobb elégtételére mindjárt azzal a bejelentéssel kezdte, hogy intézménye nyílt, világos, a nagyközönség szeme előtt zajló külpolitikát óhajt folytatni abból kiindulva, hogy az ország nemzetközi lépései, taktikája és stratégiája mindenkinek az ügye, mindenkire tartozik. Építő jellegű külpolitika lesz ez, amely a hazai és a nemzetközi realitásokból indul ki, s nyilván messzemenően tekintetbe veszi Románia, a román nép érdekeit A napokban készült el, hagyták jóvá a minisztérium új szerkezeti felépítését most zajlanak a kinevezések. Ez a struktúra már messzemenően tükrözi a román külpolitica további szándékait, azokat a hangsúlyváltásokat, amelyeket az ország új realitása, a december óta bekövetkezett változások követelnek meg. Így külön igazgatóság alakul az európai kérdések, ráz európai együttműködés problematikájának kezelésére, ami egymagában jelzi, hogy külpolitikánkban a hangsúlyt áthelyezzük az országunkat is felölelő térségre. A hagyományos területi igazgatóságok mellett két, lényegében a minisztérium távlati politikáját megtervező, irányvonalait kidolgozó, szintéziseket és prognózisokat össze-, illetve felállító igazgatóság születik. A Külkereskedelmi Minisztérium megszűntével többek között szükségessé válik egy olyan központi szerv létrehozta is, amely figyeli a világgazdasági mozgásokat, irányzatokat, s amely kellő tanáccsal tudja ellátni egyrészt a kormányt, másrészt az immár külkereskedelmi joggal felruházott vállalatokat. Külön főigazgatóság foglalkozik a művelődés, a sajtó és a konzulária kérdésekkel. Ezen belül a művelődési igazgatóság hatáskörébe fog tartozni aromán emigráció kérdésének kezelése. Hogy miért pont ide? Adrian Nastase szerint azért, mert az emigráció jó része bizalmatlan, fél, s joggal fél attól, hogy a román kormány megpróbálja, akárcsak a múltban manipulálni. Éppen ezért az emigráció egyes csoportjaival a kapcsolatot úgy kell kiépíteni, hogy az erőszakos befolyásolásnak még csak a látszatát is elkerüljék. Érzékeny, óvatos emberekről van szó — hangsúlyozta —, akik túl sokszor csalódtak, akiket már többször becsaptak, emiatt túlontúl gyanakvók. A kapcsolatfelvételre velük éppen ezért a művelődés területén kerülhet sor, hiszen ez az az érzelmi szál, amely legjobban köti őket az óhazához. A jogi igazgatóságon belül külön részleg foglalkozik az emberi jogok kérdéskörével, amely hosszú éveken át közismerten elhanyagolt terület volt. Ez az a részleg különben, amely pillanatnyilag a legnagyobb nehézségekkel küszködik, mivel kevés a jól felkészült szakember, az olyan szakember, aki nyomon tudta követni a nagy elvi és gyakorlati változásokat, amelyek ezen a téren az utóbbi mintegy tíz évben a világban végbementek. A minisztérium éppen ezért javasolta egy, az emberi jogok kérdéseivel foglalkozó, a parlamentnek alárendelt intézet felállítását, amelynek vezetőségében részt venne minden olyan párt képviselője, amely az ország legfelső törvényhozó szervében GYARMATH JÁNOS (Folytatása a 2. oldalon) \_____________________ MAGYARORSZÁGI NÉPSZAVAZÁS AZ EMBEREKNEK ELEGÜK VAN A POLITIKÁBÓL Az Országos Választási Bizottság hétfői nem hivatalos, előzetes adatai szerint a vasárnapi népszavazáson a választásra jogosult állampolgárok 13,8 százaléka adott le érvényes szavazatot. Ez tehát megerősíti a már vasárnap is nyilvánosságra került eredményt, jobban mondva eredménytelenséget, ami azt jelenti, hogy a parlament fogja a köztársasági elnököt megválasztani. A nemzetközi sajtó értékelése jobbára megegyezik Király Zoltán tegnapi lapszámunkban közölt véleményével. A brit sajtójelentések például a rendkívül alacsony részvételi arányt az MSZP megalázó vereségének minősítik. A The Times szerint a szocialista párt ettől a kezdeményezéstől remélte visszaszerezni országos tekintélyét, s így nagy csapás reá a sikertelenség. Az NSZK országos rádióállomása megállapította: növekednek annak az esélyei, hogy Göncz Árpád ideiglenes államfőt megerősítik tisztségében. A francia sajtó is részben a szocialista párt vereségének minősíti a népszavazás kimenetelét, ugyanakkor rámutat, hogy az a kormánypártok ügyes taktikájának az eredménye is. A vezető spanyol lapok a nem megfelelő előkészítést és a rossz időzítést emelték ki a magyar népszavazás jellemzőiként. Azt a következtetést is levonják a tudósítások, hogy Magyarországon az embereknek elegük van a politikából.