Romániai Magyar Szó, 1990. szeptember (2. évfolyam, 212-237. szám)

1990-09-28 / 235. szám

A Romániai Magyar Szó • 2 • A NAGYVILÁG HÍREI • A NAGYVILÁG HÍREI • A NAGYVILÁG HÍREI • 1990. szeptember 28. ENSz Folytatódott a politikai vita A New York-i ENSZ-székházban a köz­gyűlés folytatta az általános politikai vi­tát. A Rompres legutóbb két felszó­lalásról számolt be, lényegében mind­kettő az öböl-válság kérdései körül for­gott. Gianni de Michelis olasz külügyminisz­ter az EGK nevében emelkedett szólásra, ugyanis ebben a negyedévben Olaszország elnököl ezen a fórumon. Mint hangsúlyoz­ta, Irak kuvaiti kivonulását megelőzően az emberiségnek fel kell készülnie egy hosszas ostromra az Öbölben. A Szaúd-Arábiában állomásozó arab és nyugati katonai egysé­gek, az Öböl vizein cirkáló hadihajók hat­hatós választ jelentenek a válságra, de nem csökkenthetik a térségbeli helyzet ingatagságát — mutatott rá az olasz kül­ügyminiszter. „A válság olyan rendezése, amelyet nem kísér további terv a közel­­keleti politikai és gazdasági tevékenység ügyében, annyit jelentene, mint homokra vetni betűt, amelyet elmos a víz, aztán feledésbe merül“ — állapította meg Gianni de Michelis. Japán hajlandó minden lehetséges esz­közzel közreműködni, hogy a nemzetközi közösség érvényesítse akaratát az Öböl­válságot illetően, de anélkül, hogy ellen­tétbe kerülne alkotmányának előírásaival — jelentette ki szintén a közgyűlésben Taro Nakayama japán külügyminiszter. Egyben felhívta Irakot, tartsa tiszteletben a Biztonsági Tanács vonatkozó határoza­tait és engedélyezze a külföldi állampolgá­rok mielőbbi távozását. Tűrhetetlen az a döntés, hogy Bagdad visszatartson több ja­pán és más külföldi állampolgárt — hang­súlyozta a külügyminiszter, majd taglal­ta Japán és Szovjetunió viszonyát, kü­lönösképpen a Kuril-szigetekkel kapcso­latos viszályt.Mint kiemelte, reméli, hogy haladás történik a kapcsolatok normalizá­lása útján, ami érdeke a békének és a sta­bilitásnak Ázsiában és a Csendes-óceán térségében. KÖZGYŰLÉS Mint beszámoltunk róla, az ENSZ- közgyűlés 45. ülésszakán állam- és kormányfők, más vezető politikusok mondanak beszédet az országukat és az emberiséget foglalkoztató kérdésekről. A­­" "gyártókkor a világ minden részéből az új­ságírók ezrei tudósítanak a Közgyűlés munkálatairól. De hát miért kötik le év­ről évre a közgyűlési ülésszakok a világ­­közvélemény figyelmét? A jelenleg 160 tagállamot számláló E­­gyesült Nemzetek Szervezetének a legát­fogóbb szerve a Közgyűlés, amelyben mindegyik ország — függetlenül társa­dalmi-politikai rendszerétől, nagyságától, lakosainak számától, gazdasági és kato­nai potenciáljától — egyenlő jogokkal vesz részt, s ebből adódóan egy-egy sza­vazattal rendelkezik. Hangsúlyozandó, hogy a Közgyűlés az egyetlen olyan szer­ve az ENSZ-nek, amelyben valameny­­nyi tagállam képviselve van. A Közgyűlés­nek jogában áll vitát kezdeményezni min­den olyan kérdésről, amelyben az ENSZ- alapokmánya értelmében illetékes, úgy­szintén olyanokról, amelyeket a Biztonsá­gi Tanács határozata alapján napirend­jére tűztek. A Közgyűlés választja meg a BT nem állandó tagjait, jelöli ki a Nem­zetközi Bíróság tagjait, választja meg a főtitkárt, a Gazdasági és Szociális Tanács tagjait. Általában egyszerű szótöbbség­gel, a legfontosabb kérdésekben viszont kétharmados szótöbbséggel dönt. Legfontosabb szervét, a Bürót, amely elnökből, 17 alelnökiből, és a hét főbi­zottság (Politikai és biztonsági főbizott­ság, Speciális politikai főbizottság, Gaz­dasági és pénzügyi főbizottság, Huma­nitárius és kulturális főbizottság, Gyám­sági főbizottság, Adminisztratív és költség­­vetési főbizottság, Jogi főbizottság) elnö­keiből áll, évenként újraválasztják. A Közgyűlés állandó szervei közé tartozik a leszerelési bizottság, a légkörön kívüli térség békés felhasználásának bizottsá­ga, a békefenntartó erők különleges bi­zottsága, az apartheid-bizottság, a gyar­mati népek és országok függetlenségének megadására vonatkozó nyilatkozat érvé­nyesítésével foglalkozó különleges bizott­ság, az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája, az ENSZ Fejlesztési Prog­ramja, az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete, az ENSZ Gyermekjóléti Alapja és más bi­zottságok. A Közgyűlés évente általában egyszer ülésezik. A hagyományok értelmében az ülésszak munkálatai szeptember hónap harmadik keddjén kezdődnek. Igaz, az ENSZ-közgyűlés első ülésszaka 1946-ban nem szeptemberben, hanem január 10-én nyílt meg, méghozzá a londoni Westmins­ter Central Hall-ban. Az első közgyűlési határozatot pedig ugyanazon év január 24-én fogadták el. Az érvényben lévő sza­bályoknak megfelelően az ülésszakokon minden tagállam öt állandó és ugyaneny­­nyi pótküldöttel vehet részt. Ugyanakkor a Közgyűlés rendkívüli ü­­lésszakokat is tarthat. Ezeket a Biztonsá­gi Tanács javaslatára vagy a tagállamok többségének kérésére tizenöt nap eltelté­vel hívhatja össze a világszervezet főtit­kára. Az első ilyen rendkívüli ülésszak 1947. április 28. és 15. között zajlott le és a palesztinai helyzettel foglalkozott. Amennyiben a helyzet megkívánja, a Közgyűlés rendkívüli sürgős ülésszakra is összeülhet, amelyet az ENSZ-főtitkár hu­szonnégy óra alatt hív össze. Ilyen jelle­gű rendkívüli ülésszakot először 1956. november 1. és 10. között tartottak az akkori közép-keleti események elemzése céljából. Az ENSZ-közgyűlés ülésszakai lehetősé­get nyújtanak az emberiséget foglalkoz­tató problémák felvetésére, megvizsgálá­sára, megoldási módozataik felkutatásá­ra. Ebben gyökerezik a Közgyűlés szere­pének fontossága. SZÉKELY LÁSZLÓ Szovjetunió Akadémikusok a reformprogramról Bár a tervek szerint a szovjet parlament­nek szerdán el kellett volna fogadnia a vallásszabadságra és az egyházi szerveze­­­­tekre vonatkozó törvénytervezetet, a kép­viselők között az állami intézményekben sorra kerülendő hitoktatás engedélyezése és az egyházi szervezetek által kapott ado­mányok után járó adó körül kirobbant vi­ta, valamint a jelenlévők kis száma miatt­­parlament elnöke, Lukjanov október 1- jére halasztotta a munkálatok folytatását. A szovjet sajtó különben kiemelten fog­lalkozik a piacgazdaságra vonatkozó prog­ramok kommentálásával, a mikor és a ho­gyan kérdéseit feszegetve. Így az Izvesztyi­ja olyan akadémikusok véleményét közli, akik részt vettek a parlament elé terjesz­tett gazdasági programok kidolgozásában. L. Abalkin például, aki a kormányprogram híve, fontos feltételnek tartja a törvény te­kintélyének és tiszteletének helyreállítását Szerinte döntést csak az összes érv meg­hallgatása után lehet hozni, az elnöknek pedig mint szervezőnek mindenkin — kor­mányon, Jelcinen, Satalinon és Abalkinon — felül kell emelkednie, mert az övé az utolsó szó. A. Agambegaan, aki egyik elnöki program megalkotója, úgy véli, hogy a két program — a Sataliné és a kormányé — összeötvözése a továbbiakban csak úgy le­hetséges, ha az egységes program alapját a Satalin-csoport kidolgozta variáns képezi. Ugyanakkor az említett lap Lelkesedés és gyanakvás című cikke azt emeli ki, hogy a parlament által elfogadott határozat so­kak számára „képmutatónak“ tűnik: egy­részt továbbra is a Jelcin­ Gorbacsov al­kotta elnöki reformtervet támogatja, más­részt pedig kitart a kormányprogram mel­lett is. A lap szerint a radikális demokraták „riasztónak“ tartják mind ezt a határoza­tot, mind pedig azt, amit a képviselők az elnöki hatáskör kiszélesítésére vonatkozóan hoztak. Az elsőt azért, mert a Rizskov-kor­­mány lemondását késleltetheti. A másikat pedig, mert ellentmond az elsőnek. Gorba­csov ugyanis a piacgazdaságra való átme­net sürgetésének szándékával nem várná ki, hogy az ehhez szükséges törvények a parlament elé kerüljene­k, hanem ezeket — elnöki hatalmával élve — ő maga vezetné be közvetlenül. Nincs itt ellentmondás? — teszik fel a kérdést a radikális demok­raták. S ha igen, mi rejlik mögötte? An­nak az óhaja talán, hogy összeegyeztethe­tetlen dolgokat kapcsoljon össze, vagy manőverezési kísérlet az elavult struktúrák és az ezek azonnali megváltoztatásának szüksége között? Vérengzés A medellini és pali kokainkartellek kö­zötti háborúskodás okozhatta a kolumbiai Candelaria tartományban történt véres összetűzést, amelynek során 19 ember vesztette életét — jelenti a France Presse bogotai rendőrségi forrásokra hivatkozva. Az év eleje óta ez a legsúlyosabb ilyen természetű incidens. Szemtanúk vallomá­sa szerint ismeretlen tettesek a kábítószer­ellenes rendőrség egyenruháj­ába öltözve labdarúgó mérkőzést játszó földművesek csoportját támadták meg tűzfegyverekkel egy nagybirtokon. A szemtanúk kijelentet­ték, hogy sem a támadók kilétét, sem a támadás okát nem ismerik. A kokainkar­tellek közötti összetűzés a rendőrségnek a feltételezése. Öböl-válság Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerdán tovább súlyosbította az Irak elleni szank­ciókat: elrendelték az országba irányuló légi szállítások tilalmát is. A döntést kom­mentálva Baker amerikai külügyminiszter kijelentette: meg kell tennünk azt, amit az igazság, a becsület és a nemzetközi béke követel, vissza kell vernünk Szaddam Husszein brutális agresszióját. Ezzel nyíl­tan utalt az ENSZ Alapokmányának arra a fejezetére, amely a közös katonai fellé­pés lehetőségét is tartalmazza. A határo­zatot megszavazó többi tagállam képvise­lője arra helyezte a hangsúlyt, hogy az Irak elleni embargó szigorítása éppen a konfliktus békés eszközökkel való­­ meg­oldását szolgálja. A BBC-nek adott rádióinterjújában Douglas Hurd, kitérve arra, hogy az Irak elleni légi­ embargó érvényesítése nem je­lenti a megszegők gépeinek lelövését. le­szögezte, hogy a vonatkozó BT-határoza­­tot nagy körültekintéssel, a nemzetközi jog szabályainak figyelembevételével szer­kesztették meg. Az embargót egy Bagdadból indult, és az ammani nemzetközi repülőtéren leszállt iraki Boeing–707-es iraki repülőgép szeg­te meg­ elsőnek, melynek 140 utasa között 10 brit asszony és egy svéd diplomata is volt. Ilyen összefüggésben figyelemre mél­tó Jordánia magatartása, néhány órával azután, hogy Marwan Kasszem külügymi­niszter nyilatkozatban leszögezte: Jordá­nia felfüggeszti a Bagdad—Amman légijá­ratot, egy újabb — a France Presse sze­rint visszalépést jelentő — közlemény már változást jelez: Jordánia a 670-es BT-ha­­tározat fényében felülvizsgálja az iraki lé­gitársaság ammani járataival kapcsolatos álláspontját. Az iraki ENSZ-képviselő az újabb szank­ciót háborús cselekménynek minősítette Szerinte az iraki vezetés eddig önfegyel­met tanúsított, mert tudja, hogy ha kitör a háború, akkor minden el fog pusztulni a térségben. Szaadi Mahdi Szaaleh, az iraki Nemzetgyűlés elnöke szerint pedig az em­bargó nem csak Irakkal szemben jelent ki­hívást, hanem a nemzetközi erkölccsel és törvényekkel is. Mint kifejtette, „változá­sok következhetnek be“ az Irakban visz­­szatartott nyugati állampolgárok hely­zetében. E változásokat ugyan ő nem rész­letezte, de James Baker leleplezése szerint Irak a bagdadi amerikai nagykövetségre menekült nem diplomata külföldiek fela­kasztásával fenyegetőzött... „Hölgyeim és uraim! Gyermekeiket Bush úr olyan háborúba küldi, aminek azon kí­vül, hogy fatálisan arrogáns, semmilyen emberi értéke és értelme nincsen“ — szólt az amerikai néphez az iraki elnök abban a 75 perces videóüzenetben, amely válasz volt a korábbi Bush-üzenetre. Szaddam Husszein szerint az USA elnöke Vietnam szenvedéseit akarja visszahozni, csakhogy ezúttal erőszakosabb akciója több áldoza­tot követel s nagyobb veszteségeket okoz. „Ha Bush elnök rá is szánja magát a há­ború megkezdésére — tette hozzá —, nem ő..fogja eldönteni, mikor fejeződik be“ Szaddam Husszein, bírálva az USA és szer­vetségesei — főleg Nagy-Britannia — öböl­beli és közép-keleti politikáját, kifejtette: „mi békét óhajtunk, de globális és tartós békét. A felületes béke még nagyobb rob­banáshoz vezetne.“ Holtponton a kambodzsai békefolyamat A France Presse jelentése szerint a kambodzsai békefolyamat egy hét után ismét holtpontra jutott, mert a frakciók képviselői továbbra sem tudnak mege­gyezni az ország közigazgatására hivatott Legfőbb Nemzeti Tanács összetételét ille­tően. A Pnom Penh-i kormány ugyanis elfogadhatatlannak minősítette és eluta­sította az ellenállás vezére, Norodom Szi­h­anuk herceg javaslatát, miszerint a tanács taglétszámát 12-ről bővítsék 14-re, ő 13. tagként az új szerv elnöki tisztségét látná el, a 14 tag pedig Hun Sen Pnom Penh-i miniszterelnök lenne. A kambodzsai kor­mány leszögezte: csak abban az esetben hajlandó elfogadni Sziltanuk herceg indít­ványát, ha Hun Sen a Legfőbb Nemzeti Tanács alelnöke lesz. „Ha Sziltanuk elnök lesz, természetes, hogy az alelnököt a mi részünkről válasszák“ — hangoztatta a kambodzsai külügyminisztérium egyik tisztségviselője. A Reuter hírügynökség szerint Hun Sen miniszterelnök, aki e­­gyébként a külügyminiszteri tisztséget is betöltötte, lemondott az utóbbi feladat­körről, hogy a Legfőbb Nemzeti Tanács­ban felmerülő új feladatokra és a terve­zett kambodzsai változásokra összpontosít­hassa­ erőit. Külügyminiszterré Hor Nam Hongot, a miniszterelnök közeli munka­társát, a dzsakartei Kambodzsa-összejö­­vetel volt részvevőjét, a Legfőbb Nemze­ti Tanács tagját nevezték ki. Antall József Párizsban Antall József magyar miniszterelnök egynapos magánlátogatást tett Párizsban a Rompres értesülései szerint főként azért, hogy felhívja a francia tőkeberuházók fi­gyelmét Magyarországra. Találkozott Michel Rocard francia miniszterelnökkel, látogatásának napirendjén szerepelt to­vábbá megbeszélés Jacques Chirac párizsi polgármesterrel. Francia gazdasági vezetők vacsorát adtak a vendég tiszteletére, aki itt ismertette a piacgazdaság bevezetésé­nek hároméves magyar programját. A francia miniszterelnökkel folytatott meg­beszélése után hangoztatta, hogy az Öböl­válság közvetve vagy közvetlenül, de ko­moly csapást jelent Kelet-Európa számá­ra. Kijelentette továbbá, hogy Michel Ro­card biztosította Franciaország támogatá­sáról a Magyarország EGK-hoz történő csatlakozása ügyében folytatott tárgyalá­sokon. Illetékes francia források szerint a magyar kormányfő kérte, hogy Francia­­ország fokozza magyarországi tőkeberuhá­zásait. Nukleáris erőmű építése, a buda­pesti földalatti fejlesztése és az európai Airbus szerepel a tervek között. Egy elkésett köszönetnyilvánítás Augusztus végén ellátogattam a Svédor­szági Magyarok Országos Szövetségének stockholmi székházába. A főváros északi ré­szén fekvő Bromma-negyed egyik legszebb kertjében szerénykedik a Magyar Ház egye­meletes épülete, amely a svéd állam ajándé­kaként lett a húszezernyi svédországi magyar­ság szellemi menedékháza. Az emeleten büszkélkedő könyvtárban a gyergyói származású Jakabffy Ernővel, a Szö­vetség elnökével és Hoványi Gyulával, a Sza­bad Magyarok Tömörülésének elnökével ho­zott össze a kiszámíthatatlan véletlen. Be­szélgetésünk során kiderült, hogy irigylésre méltó alapossággal ismerik a romániai gaz­dasági, politikai és nemzetiségi problémákat, pedig az erdélyi hírekről, a részletekről mind­össze csak az „Európai idő" hetilap tájékoz­tatóiból értesülnek behatóbban. A Magyar Háznál szerzett információkból, valamint a Stockholmi Magyar Ház Híradója és a Svédországi Magyarok Országos Hír­adója című kiadványokból gyűjtöttem adato­kat azokról az emberséges akciókról, amelye­ket a svédországi magyarok szerveztek a ro­mániai magyarok (és románok) megsegítésére. A Szövetség tagegyesületei (Esklistunai Ma­gyar Egyesület, Építészet és Mérnökök, Ljungbyi Petőfi Egyesület, Jönköpingi Hungá­ria Club, Lundi Magyar Kultúrfórum, Magyar Cserkészek, Magyar Olvasótársaság, Magyar Szülői Munkaközösség, Szabad Magyarok Tö­mörülése, Stockholmi Katolikus Kör, Stock­holmi Magyar Ház Közösség, Stockholmi ön­képzőkör, Strömnebruki Orbán Balázs Egye­sület, Södertorjai Magyar Egyesület, Götebor­­gi Magyar Egyesület) nagy odaadással járul­tak hozzá az „Erdélyi Segélyakció" (TRANS­SYLVANIEN HJÄLP) megvalósításához. A jönköpingi magyarok egyik lelkes tagja — olvassuk az egyik kiadványban — dr. Szur­kos István (egykori maroshévízi, majd kézdi­­vásárhelyi és kovásznai orvos) teherautókkal hozott segélyküldeményt Romániába. A Gö­teborg­ Magyar Egyesület titkára, Kardos Ká­roly, teherautót kölcsönzött, amelyért egy svéd vállalkozó nem kért használati bért, és több tonna kötszert, ruhaneműt, gyerekjáté­kokat és írógépeket indított Erdélybe. A gyűj­tőakciókról szóló hírek között igen gyakran ta­lálkozunk a Székelyudvarhelyen és Borszéken ismert Vánky névvel. A göteborgiak egyik be­számolója arról értesít, hogy az „Erdélyi Se­gélyalapra" több gyűjtést szerveztek (Göte­borgi Magyar Egyesület: 5000 kr., göteborgi katolikusok: 7000 kr., göteborgi protestánsok: 2400 kr.). Ugyanakkor a jönköpingiekkel és a varbergiekkel együttműködve egyéb adomá­nyokat is (élelmiszerkonzervek, irodai felsze­relések, játékok, ruhaneműk stb.) küldtek Ro­mániába. A „Svédországi Magyarok Orszá­gos Híradója" még arról is tudósít, hogy 46 000 korona értékben — a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közvetítésével — élelmisze­reket, gyógyszereket, könyveket, nyomdai föl­szereléseket juttattak Erdélybe és a moldvai csángókhoz. Csíkszeredába, Zilahra és Szé­kelyudvarhelyre négy teherautónyi kórházi fölszerelést, gyógyszereket, élelmet, ruhane­műt, könyveket és írógépeket küldtek a stockholmi magyarok. Segélyt kapott a bánf­­fyhunyadi kórház, Kalotaszentkirály, a sep­siszentgyörgyi megyei kórház, a brassói bel­városi plébánia, a nagyváradi római­ katoli­kus parókia, Kézdivásárhely, a kolozsvári római katolikus plébánia és a tordai unitá­rius egyház. Csíksze­ntgyörgyre 16,2 tonna ru­ha érkezett. Madéfalván, Csíkcsicsón, Csík­­rákoson, Göröcsfalván, és Szépvízen két te­herautó rakományt osztottak szét az igény­lőknek (6790 könyv, 270 pár cipő, 1260 nap­tár, 37­63 ruha és 200 futball-labda). A moldvai csángóknak többször is küldtek ru­haneműt és élelmet (Trunk, Szabófalva, Csík­falva). A homorodalmási általános iskola ze­nekara lemezek és zenekönyvek birtokába jutott. A „Szilágysági Szó" és a „Graiul Sá­­rdiului" hetilapok 140 kg ólomrudat kaptak nyomdai célokra. Két-két írógépet ajándé­koztak a kolozsvári RMDSZ-nek, a nagyvára­di RMDSZ-nek és a Hargita Megyei Mozgás­­sérültek Szövetségének. A nyárádköszvényesi általános iskola könyvküldeményt, iskolai fel­szereléseket, a csíksomlyói gyermekotthon 190 lakója gazdag segélyszállítmányt nyug­tázhatott. Az Eskilstunai Magyar Közösség nyolc írógépet és másfél tonna újságpapírt adományozott az erdélyi magyar sajtónak. Az egyének részére küldött segélyeket is so­rolhatnánk. A svédországi Magyarok Országos Szövet­sége gazdag, sokrétű tevékenységgel dicse­kedhetik. Elsőrendű feladatának a magyar kulturális élet ápolását tekinti. A jelentősebb történelmi események, személyiségek tiszte­letére ünnepi megemlékezéseket szerveznek. A jelenkori magyar író- és művésztársadalom valamennyi kiemelkedő alakja vendége volt a stockholmi magyar közösségnek. Ebben az évben Csoóri Sándorral, Tollas Tiborral, Csatlós Jánossal, Grandel Lajossal, Ara-Ko­vács Attilával és számos újságíróval, tanár­ral, politikussal találkozott a brommai ház­ban a stockholmi magyarság. Szeptember végén Csíki László Szomszédaink borai cím­mel olvas föl írásaiból. A fővárosban letele­pedett Veress Zoltán is bekapcsolódott a kulturális tevékenységbe. Az önképzőkör ösz­­szejövetelein több előadást tartott (Tőkés Lászlóról, a romániai helyzetről stb.). A ma­gyar népi hagyományokat ápoló ünnepsé­gekre az idén is sor kerül: szüreti bálra (október 20), apák napjára (november 10), Mikulásra (december 6), „Bátyus Szilveszter­re" (december 31) készülődnek. A teadél­utánok, a kirándulások és a sportrendezvé­nyek is egymást követik. Gondoskodnak a magyar festő- és szobrászművészek kiállítá­sainak a megszervezéséről is. Szerteágazó tevékenységük példaként szolgálhat az RMDSZ-szervezetek számára. A tudományos tevékenységbe való bekap­csolódást jelzi az is, hogy a magyar orvosok, fogorvosok, állatorvosok és gyógyszerészek megalakították (1988. december 2-án) a Svédországi Magyar Orvosi Egyesületet. A híres Karolinska Intézetben több elismert ma­gyar orvos, kutató dolgozik. A Székelyudvar­­helyről származó Vánky Farkas a rákkutatás területén tevékenykedik. A marosvásárhelyi Sipos Dezső az Arhenius laboratóriumban a bioaktív molekulák térbeli szerkezetét kutat­ja atommagspin rezonátorral stb. Ezek a magyarok még nem felejtettek el bennünket. Svédekkel, románokkal összefog­va tüntettek 1990. március 30-án a romániai erőszakos cselekmények ellen. Jó, ha mi is többet tudunk, beszélünk és írunk róluk, mert ez is egy helyrebillentő formája lehet az el­késett, de megérdemelt köszönetnyilvánítás­nak. KOMÁN JÁNOS A német egyesülésről Néhány nappal a két német állam ok­tóber 3-i hivatalos egyesülése előtt meg­pezsdült a bel- és külpolitikai tevékeny­ség a leendő egységes Németország mind­két részén. Külön-külön, majd együttesen kongresszust tartottak a szociáldemokra­ták, megtartotta utolsó ülését a kelet-né­met kormány, Bush elnök az új négyha­­hatalmi szerződés ratifikálását kérte a Kongresszusban, a Szovjetunió újabb két­oldalú szerződéseket készít elő. Az NSZK és az NDK szociáldemokratái külön-külön kongresszust tartottak Ber­linben. Az utóbbiak összejövetelén Oskar Lafontaine kancellárjelölt pártja javasla­tait ismertette az NDK-beli életkörülmé­nyek javítására. A nyugatnémet.-szQctól­­■.demokraták a két­ párt egyesülésének ..szer­vezési előfeltételeit vizsgálták­ .­­Csütör­tö­kön közös kongresszus határozott az egye­sülésről. Lothar de Maiziére kormánya megtartotta utolsó ülését Berlinben — je­lenti az ADN. Amint Matthias Gehler kormányszóvivő közölte, a belpolitikai helyzet alakulásával és a keletnémet börtönviszonyokkal foglalkoztak. George Bush, az USA elnöke hivatalosan felkérte a Szenátust, ratifikálja a négyhatalmi e­­gyezményt. „Az erős és egységes Német­ország kétségtelenül első partnerünk lesz az együttműködés méreteit illetően“ — jelentette ki a TASZSZ hírügynökség sze­rint egy moszkvai sajtóértekezleten Gen­­nagyij Geraszimov, szovjet külügyi szó­vivő, emlékeztetve a szeptember 12-én húsz évre megkötött szovjet—nyugatné­met jószomszédi, partneri és együttműkö­dési szerződésre. Lothar de Maiziére ke­letnémet kormányfő az Associated Press­­nek adott interjújában egyebek között ki­jelentette, a keletnémetek aggódnak jövő­jükért az, egységes Németországban, és bi­­­­zonyos társadalmi­ garanciákat­­, szeretné­nek az új társadalomra való­ átmenetet megkönnyítendő. Az­­egységes Németor­szág leendő kormányának erős szociális tudattal kell rendelkeznie, hogy segítségé­re lehessen a keletnémeteknek az átme­net megvalósításában. UNESCO-értekezlet A tudomány és a technológia Európa jövőjéért, a Kelet és a Nyugat közötti együttműködés új formái témakörben az UNESCO rendezésében és Richard von Weizsäcker nyugatnémet államelnök véd­nöksége alatt nemzetközi kollokviumot tartanak a berlini Reichstag épületében. Rangos európai tudományos intézmények vezetői, kormánytisztviselők, ENSZ-szer­­vek képviselői vesznek részt az összejöve­telen. Federico Mayor Zaragoza, az UNESCO vezérigazgatója megnyitó beszé­de után D. L. Sizou, az Egyesült Nemze­tek Iparfejlesztési Szervezetének vezér­­igazgatója és más személyiségek taglalták a témakört. Hazánk képviseletében Mihai Draganescu akadémikus, a Román Akadé­mia elnöke vesz részt a kollokvium mun­kálatain. A román-szovjet kormányközi együttműködési bizottság ülése Moszkvában összeült a román—szovjet kormányközi gazdasági és műszaki tudo­mányos együttműködési bizottság a két társelnök, Anton Vatalescu államminisz­ter, illetve P. I. Mosztovoj miniszterelnök­helyettes vezetésével. Elemezték a kétol­dalú kapcsolatok jelenlegi stádiumát és fejlesztési távlatait a mindkét országban végbemenő strukturális változások és a piacgazdaság bevezetését célzó erőfeszíté­sek­ körülményei között. A megbeszélések első menete után a két küldöttségvezető nyilatkozott a sajtónak. A szovjet társel­nök hangsúlyozta a teljes kölcsönös meg­értés szellemét és ezzel kapcsolatos meg­elégedését. Anton Vutasescu államminisz­ter egyebek között elmondotta, hogy az összejövetelt a vegyes bizottság 1991 első negyedében sorra kerülő hivatalos ülés­szaka előkészítőjének kell tekinteni. Mint­hogy hagyományosan több milliárd köb­méter földgázt, több millió tonna kőolajat, több milliárd kilowattóra villamos ener­giát, gyapotot, hasércet és más nélkülöz­hetetlen termékeket kapunk évente a Szovjetuniótól, tisztáznunk kellett számos elvi, elméleti és gyakorlati kérdést az át­meneti időszakra. Igen hátrányos helyzet­ben vagyunk amiatt, hogy a román vál­lalatoknak nagy lemaradásaik vannak a Szovjetunióba irányuló leszállítások te­rén — hangoztatta. Többrendbeli felhívá­saink ellenére ezúttal is azt kell megálla­pítanom, hogy vállalataink nincsenek meggyőződve a szovjet eredetű nyersanya­gok jelentőségéről. Törvényes kereteket akarunk kialakítani a negyedik negyed­évre előirányzott energialeszállítás meg­szabott szintű biztosítására, az 1991. ja­nuár 1-jétől konvertibilis valutában lebo­nyolítandó új cserék tekintetében pedig szeretnénk biztosítékot kapni a szovjet féltől a leszállítások folyamatosságára. RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • Nemzetközi pályázatot jelentett be a strasbourgi polgármester párizsi sajtóérte­kezletén az Európa Parlament új székházá­nak megtervezésére. Ennek az 1994-ig fel­építendő, illetve részben már készen álló közigazgatási épületegyüttesbe kell illesz­kednie. • A keletnémet kormány bejelentette a volt kommunista rendszer politikai rendőr­ségének (Stasi) teljes felszámolását. • Valutamegtakarítás és a költségve­tési deficit csökkentése érdekében Ango­lában elnöki rendelet tiltja a parlamenti tagok külföldre utazását az év végéig. Rendkívüli esetekhez elnöki jóváhagyás szükséges. • A köztársaság helyzetéről, a kommu­nisták társadalmi-politikai helyéről és sze­repéről, az etnikai viszonyok súlyosbodá­sáról tanácskozik az örményországi Kom­munista Párt kongresszusa Jerevánban. • Norvégiának és Svédországnak közös pénzként a dán koronát kellene elfogadnia, ami erősítené a három skandináv ország gazdasági együttműködését az EGK kereté­ben — jelentette ki egy tévéinterjú során Petersen dán gazdasági miniszter. • Egymilliárd márkás bonni közreműkö­déssel az év eleje óta 110 000 új munkahely létesült az NDK-ban — jelentette be Hauss­­mann nyugatnémet gazdaságügyi minisz­ter. Az NDK részéről az NSZK eddig 9,4 milliárd márka értékű hitelkérést kapott, de 1990-ben csak 7,5 milliárd márkát for­díthat ilyen célra. A hitelek kamatja 2 szá­zalékkal alacsonyabb a szabadpiaci szint­nél. • Szófiában alakuló kongresszust tar­tott a Dobrudzsa Pánbolgár Szövetség, melynek programja egyebek között a dob­­rudzsai bolgárok szellemi örökségének megtartását és továbbéltetését tűzi ki cé­lul. • Meghalt Alberto Moravia, a XX. szá­zad egyik legnagyobb olasz regényírója. A világhírű író 83 éves volt, halálát agy­vérzés és szívbénulás okozta. • Irán északnyugati részében a Rich­ter-skála szerinti 5,5 fokos földrengés volt. Emberéletben és anyagiakban esett ká­rok­b­á­­n érkezett hír. • Ion Iliescu elnök tegnap elutazott New Yorkba. Petre Roman miniszterel­nök pedig megkezdte brüsszeli látogatá­sát, ahonnan majd Genfbe utazik. • Augusztus végéig 25 millió külföldi turista kereste fel Magyarországot, ami 55 százalékos növekedést jelent 1989-hez vi­szonyítva. A rubel elszámolásban érkezet­tek száma 12 millió fő volt, a nyugatiaké 13,4 millió. A legtöbben Romániából ér­keztek: a 6 milliónyi romániai turista 39- szeres növekedést jelent a múlt év megfe­lelő időszakához viszonyítva. RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYT­ATÁSOS • RMSZ-FOLYT­ATÁSOS • RMSZ-FOLYT­AT­ÁSOS • RMSZ-FOLYT­AT­ÁSOS . Tisztára a szokás hatalma volt, hogy Rocky nem vette le a szemét a visszapil­lantó tükörről. Aki évek óta nem éppen veszélytelen módon keresi a kenyerét, annak bizonyos biztonsági intézkedések a vérévé válnak. Anélkül, hogy eleinte bármit is gondolt volna, észrevette, hogy egy krémszínű Pac­kard sorolt be mögéjük az úton. A kor­mánynál ülő férfi arcát mintha fejszével faragták volna ki. Rockynak egyszerre e­­­szébe jutott, hogy már a leszállásnál, a vá­rakozó tömegben is látta ezt a férfit. Raj­ta kívül még ketten ültek a kocsiban. Miközben Rocky összevissza fecsegett Carmennel, minduntalan a visszapillantó tükörbe sandított. A Packard a sarkukban maradt még a városi forgatagban is. Néha kicsit lemaradt, sőt, azt is engedte, hogy egy-egy kocsi megelőzze, de aztán megint kíméletlenül előretört, nehogy szem elől veszítse őket. Nem valószínű, hogy Rocky szép úti­­társnője keltett volna ilyen figyelmet. De az ördögbe is, hogyan találhatták ki a fickók, hogy ő pont tizennyolc órakor érkezik a gépen New Orleansből? És hon­­­ fián ismerhetik őt? Rejtély! Mindenesetre óvatos volt, és minden lehetőségre felkészült. És mivel nem vágyott kellemetlen meglepetésre, baljával titokban, óvatosan kihúzta 38-asát az aktatáskájából, és a zakója alá csúsztatta. Az Oriental Miami zegzugos óvárosában volt, közel a kikötőhöz és messze a Miami Beach főúrian pompás strandjától. Az Orientál másodrangú szálloda volt, piszkos homlokzattal, antikot utánzó hallal, aszt­matikusan hörgő lifttel és recsegő lép­csőkkel. A boy a recepciónál kreol volt, és a szeme késpenge élességű. — Két lakosztályt rendeltem — mondta bársonyos, vibráló hangján Carmen, s ez Rockyt kellemesen megborzongatta. Elég bután bámult maga elé. Tehát ez a rafinált kis bestia úgy tett, mintha az ő ajánlata túl merész volna, és aztán ő ma­ga rendelt mindkettőjüknek lakosztályt. Nem rossz! A lift felhintáztatta őket a harmadik e­­meletre. Carmen szobája az övével majd­nem szemben volt. Egy biztosnak látszott: unatkozni nem fog. Huszonkét órára beszélték meg a talál­kozót. Addig, remélte Rocky, egy-két dol­got elintéz abból, amit Baldy kíván tőle. Rocky Maxim szobája éppen olyan do­hos volt, mint az egész épület. Felrántotta az ablakot, és a számtalan tető fölött kiné­zett a kikötőben lévő árbocerdőre. A le­vegő fülledt volt és nyirkos, súlyosan ne­hezedett a tüdőre. Megborotválkozott, másik öltönyt vett fel, és még egyszer átnézte Baldy New­man feljegyzéseit. Rocky keresse fel Jerry Cathert, az ügyvédet, és hozza el a pénzt. Később látogasson el az IMPEX épületé­ben irodába, és rámolja ki a széfet. Cse ág! R­y a hóna alá csatolta revolverét, és valami rejtekhelyet keresett Baldy fel­jegyzéseinek. Úgy gondolta, a kád mögött jó helyen lesznek. Tulajdonképpen el is é­­gethette volna a papírokat, hiszen­ minden adatukat jól az agyába véste, elsősorban a két fegyvercsempész, Charles Dinant és Cesare Borghese nevét. Mielőtt elhagyta a szállodát, bekopogott Carmenhez. A lány a kádban ült, és Rocky szívesen vetett volna rá egy pillantást — de tudta, hogy nem illik. Óvatosan becsuk­ta az ajtót, és leballagott a lépcsőn. A durva arcú, henteskezű férfi a hall e­­gyik agyonnyúzott fotelében terpeszkedett, és úgy tett, mintha könyv nélkül meg a­­karná tanulni a Miami News híreit. Rocky átnézett rajta, és kilépett az utcára. A krémszínű Packard egy háztömbbel odébb állt. Rocky odasündörgött mellé, s közben Don Giovanni áriáját fütyülte csak úgy magában. „Nyújtsd a kezed, életem, s kastélyomba jöjj velem ...“ Nem is kellene annak feltétlenül kas­télynak lennie. Csak egyetlen ember ült a Packardban, egy beesett arcú sápkóros fiú, vörös kari­kás szemekkel. Pontosan úgy festett, aho­gyan az emberek egy tüdővészest elkép­zelnek. Sárga fogait piszkálta, és mereven maga elé bámult. Rocky Maxim ezer em­ber között is felismerte volna, miután lát­ta. Sietség nélkül fordult be a legközelebbi sarkon, és betért a trafikba. Nagyon gon­dosan válogatott ki néhány­ szivart, tokban, azonkívül vett még egy csomag Luckyt is, és a szájába dugott egyet. A Packard megkerülte a sarkot. Most a másik két férfi is benne ült. Majd kigú­­vadt a szemük, úgy nézték,­ Rocky egy autókölcsönzőt keresett. Két utcával odébb talált is egyet. A nyomozó éppen eltűnt a kölcsönző csarnokában, amikor a Packard elzúgott a sarkon. Ilyen gyorsan nem adták fel a játszmát. Úgy kutatnak utána, mintha ő volna az aztékok eltűnt kincse. Rocky egy kissé megkopott Porsche Carrerát nézege­tett. Az eladó be akarta mesélni neki, hogy a kocsi piros üléséhez valaha Garry Grant támaszkodott. Rocky úgy vélte, ez a gyors kocsi lesz a legjobb, ha követői megint a sarkába sze­gődnének, és le kellene ráznia őket. Azon­kívül ezeknek a német kocsiknak az a nagy előnyük is megvan, hogy kicsik, hi­hetetlenül fürgék és szinte akárhol lehet velük parkolni. Előleget adott, majd teli tankkal elvihar­­zott­ ki az óvárosból, a kikötői út hosszá­ban, Miami Beach felé. (Folytatjuk) BOB HAY Vörös hajú lányok

Next