Romániai Magyar Szó, 1991. június (3. évfolyam, 439-464. szám)

1991-06-19 / 454. szám

Romániai Magyar Szó 2 • A NAGYVILÁG HÍREI • A NAGYVILÁG HÍREI • A NAGYVILÁG HÍREI • 1991. június 19. A NATO és Európa A szuperhatalmak érzékenységére vigyázva A NATO elhatározta: fokozza együtt­működését volt kelet-európai ellenfe­leivel. A döntést az Észak-atlanti Ta­nács nemrég Koppenhágában lezajlott értekezletén hozta a szövetség 16 tag­országának külügyminisztere. A kop­penhágai tanácsülés volt az első érte­kezlet a Varsói Szerződés katonai struk­túráinak megszűnése óta. Az ülésen el­fogadott ünnepélyes nyilatkozat egye­bek közt leszögezi: a szövetség bizton­sága elválaszthatatlan Európa minden más országának biztonságától. A doku­mentum a továbbiakban arról biztosít­ja Moszkvát, hogy a szövetség nem kí­ván egyoldalú előnyökre szert tenni jo­gos érdekeit és nem kíván elszigetelni egyetlen államot sem. A nyilatkozat ismerteti a NATO-országok a közép- és kelet-európai államokkal, köztük a Szovjetunióval kialakítandó „biztonsá­gi partnerség“ gyakorlati formáit. E­­zek között szerepel a hivatalos szemé­lyiségek és szakértők tapasztalatcseré­je biztonságpolitikai kérdésekben, kato­nai vezetők kölcsönös látogatása. Úgy­szintén a kelet-európai országokat be kívánja vonni, társulási alapon, a szö­­vetség nem katonai jellegű tevékenysé­gébe, tudományos és környezetvédelmi programjaiba. A koppenhágai értekezlet elsődleges célja a NATO tavalyi csúcsértekezle­tén javasolt új stratégiai koncepció megvitatása volt. A NATO jelenleg át­alakulóban van mintegy válaszként a kelet-európai volt pártállamokban vég­bement változásokra és hagyományos ellenfelének, a VSZ-nek szétesésére. A szövetség új stratégiája abban áll, hogy megakadályozza az európai válságok konfliktussá való fejlődését. A NATO- nak képes kell lennie bármilyen po­tenciális konfliktusveszélyt „kezelni“ és nem csak — mint eddig — vissza­vágni egy jelentős fegyveres támadás esetén. Ebben a legfőbb szerepet — a diplomácián kívül — a gyors reagálású hadtest játszaná, melynek létrehozá­sáról a múlt hónap végén született el­vi döntés a NATO-országok védelmi minisztereinek brüsszeli értekezletén. A döntés, illetve a brit javaslat, hogy a gyors reagálású hadtestet szükség e­­setén — például, amikor konfliktus­helyzet áll elő a NATO „külterületén“ — a Nyugat-európai Unió (WEU) pa­rancsnoksága alá helyezzék, ismét fel­színre hozta a szövetség európai tag­jai— elsősorban Nagy-Britannia és Franciaország — régebbi ellentéteit a NATO úgynevezett „európai pillérét“ illetően. A franciák, akik 1968 óta ki­váltak az Atlanti-szövetség katonai struktúráiból és az integrált katonai vezetésből, éppen azért, hogy megtart­sák politikai döntéshozatali független­ségüket, s akik elsőként fogalmazták meg az európai konföderáció gondo­latát, úgy­ vélik, hogy elérkezett az idő az USA-tól független európai vé­delmi­­ és biztonsági rendszer­ megte­remtésére. Ezzel ellentétben a britek azon a véleményen vannak, hogy Eu­rópa védelme csakis a NATO-n keresz­tül biztosítható. Ugyanakkor a fran­cia álláspont összeütközésbe került az Egyesült Államok álláspontjával. Köz­ismert ugyanis az USA vezető szerepe a NATO-ban, s Washington nemrég tudomására hozta európai szövetsége­seinek, hogy­­ nem nézné jó szemmel egy olyan európai szövetségi szerv létreho­zását, amelynek döntései megelőznék vagy helyettesítenék a NATO dönté­seit. Az Egyesült Államok növekvő ag­godalommal figyeli az Európai Unió körvonalazódását, hiszen, amellett, hogy az új gazdasági és politikai szövetség veszélyezteti vezető pozícióját, az unió előbb-utóbb természetszerűen megte­remti saját védelmi és biztonsági rend­szerét is, ami bizonyos mértékben mar­­ginalizálná az USA-t. Míg a britek és a hollandok álláspontja a­­­ legmesszebb­­­ menően az USA érzékenységét tartja szem előtt, a franciák — az EBEÉ ér­dekeit védelmezve — közvetve a Szov­jetunió érzékenységét kímélik. A NATO többek között éppen azért utasította vissza Magyarország és Csehszlovákia társulási kérését, hogy eloszlassa Moszkva gyanakvását. A NATO jövője Európában attól függ, hogyan sikerül a szövetség létét össze­hangolni a többi európai intézmén­­nyel, az Európai Közösséggel és az EBEÉ-vel. A koppenhágai tanácsülé­sen egyelőre sikerült kompromisszumos megoldással elhárítani a szövetségen belüli ellentéteket. Manfred Wörner, a NATO főtitkára öt pontban foglalta össze a szövetség hozzájárulását Euró­pa új biztonsági építményéhez: X. a NATO felülvizsgálja katonai stratégiá­ját; 2. előmozdítja az EBEÉ szerepének fokozódását; 3. fejleszti kapcsolatait a kelet- és közép-európai országokkal; 4. tovább viszi a fegyverzetellenőrzés és a leszerelés folyamatát; 5. erősíti a szövetségen belüli „európai pillért“. A NATO-n belül tehát egyelőre elcsi­tultak az ellentétek. A továbbiakban minden azon múlik, hogyan sikerül majd a szövetségen kívüli állásponto­kat egyeztetni, hogyan alakul a továb­biakban a NATO és a Szovjetunió, il­letve a szövetség és a VSZ volt tagjai­nak viszonya és, főként, a két szuper­­hatalom viszonya. Mert a világpolitika alakulása még mindig az USA és a Szovjetunió „érzékenységétől" függ. KALLÓS PÉTER HÍREK MAGYARORSZÁGRÓL • Antall József magyar miniszterelnök hétfőn villámlátogatást tett Madridban, a­­hol tárgyalást folytatott Felipe Gonzalez spanyol kormányfővel. A két kormányfő megállapodott a magyar—spanyol állam­­szerződés előkészítéséről. A magyar kor­mányfő spanyol kollégájától biztosítékot kapott arra, hogy Madrid támogatni fogja Magyarországnak az Európai Gazdasági Közösséghez való társulási, majd a máso­dik szakaszban teljes jogú tagfelvételi ké­relmét. • Hétfőn a Farkasréti temetőben nyugalomra helyezték Jászi Oszkárnak, az 1918-as Magyar Köztársaság nemzetiségi miniszterének, a modern magyar társada­lomtudomány kimagasló alakjának ham­vait. Búcsúbeszédében Göncz Árpád köz­­társasági elnök utalt arra, hogy Jászi, a­­hogyan eredetileg is kívánta, akkor kerül vissza magyar földbe, amikor az ország visszanyeri szuverenitását, hiszen éjszaka vonultak ki Magyarországról az utolsó szovjet csapatok. • A kivonulás 2 héttel a határidő előtt zárult le, 15 hónap alatt 35 000 vasúti szerelvénnyel szállítottak el 50 000-nél több szovjet katonát, 860 tan­kot, 600 tüzérségi üteget és rövid hatósu­garú rakétát. A pénzügyi kérdésekről to­vább folyik a tárgyalás, ugyanis a szovjet fél 660 millió dollár kompenzációt kér, a magyar fél 270 millió dollárt igényel környezeti ártalmakért. • Budapest leve­gőszennyezettségének riasztó adatairól tar­tott sajtótájékoztató a főpolgármesteri hi­vatal és a Levegő munkacsoport. A környe­zetvédelmi világnaphoz­­ kapcsolódó egy­hetes kampányról szólva elhangzott, hogy a felmérések szerint a felhívásokat kedve­zően fogadta a lakosság. A jelzőlámpák átállításával csökkentették a város belse­jébe haladó forgalmat, s a mérőállomások adatai szerint ezután mindenütt az egész­ségügyi határérték alá csökkent a légszen­­­nyezettség. Az ilyen jellegű megoldások­ra a jövőben is szükség lehet, mivel a főváros levegőszennyezettségének mint­egy 60 százaléka származik a közlekedés­ből. • A magyar kormány és a szakszer­vezetek között lassan körvonalazódik a megállapodás: hogyan történjen az ener­giaárak emelésének kompenzálása. Az alap­vető kérdés azonban továbbra is nyitott: honnan teremtsék elő a pénzt. • A KGST végét jelentő tanácskozást, az egykori szo­cialista tömb gazdasági tömörülésének zá­róülésszakát június 28-án tartják Buda­pesten az illetékes miniszterek részvételé­vel — közölte sajtókonferenciáján Her­man János külügyi szóvivő. • Somogyi Ferenc magyar külügyi államtitkár jú­nius 19-e és 26-a között az Egyesült Ál­lamokban tárgyal Eagleburger első kül­ügyminiszter-helyettessel és más politiku­sokkal, köztük a védelmi minisztérium és a nemzetbiztonsági tanács vezetőivel. • „Viszonylag rövid időn belül“ kijelölik az új washingtoni magyar nagykövetet — mondotta a magyar külügyi szóvivő, hoz­­záfűzve, hogy erre annál is inkább szük­ség van, mert már meglehetősen hosszú ideje nagykövet nélkül tevékenykedik a külképviselet. A Cresson-kormány marad Amint az a Nemzetgyűlésben fennálló e­­rőviszonyokból sejthető volt, a törvényhozó testület nem szavazta meg a francia kon­zervatív ellenzék bizalmatlansági indítvá­nyát Edith Cresson szocialista kormánya ellen. Az indítvány elfogadásához 24 sza­vazat hiányzott. A francia jobboldal to­vábbra sem képes a szocialista kormány­zatot „belülről" megdönteni a kommunis­ták támogatása nélkül. A kommunista párt viszont most egyezett meg a szocialista párttal, ami, legalábbis egyelőre időt en­ged a Cresson-kormánynak arra, hogy leg­alább megpróbálja megoldani a mind nyomasztóbbá váló szociális kérdéseket. A szavazás előtt Edith Cresson kijelen­tette a Nemzetgyűlésben, hogy a kormány politikája „pontos és helyes“. Ugyanakkor szemére vetette az ellenzéknek, hogy nincs alternatívaképes gazdaság- és szociálpoli­tikája, miként a Nemzetgyűlésben sincs egyelőre egy alternatívaképes többség. RÖVIDEN • RÖVIDEN • A német Bundestag holnap dönt ar­ról, miként osztják meg Bonn és Berlin között a fővárosi státust. Az SPD egyik düsseldorfi tisztségviselője, az Express című napilapnak tett nyilatkozatában el­mondta, az eddigi javaslatot módosítani szeretnék, mégpedig úgy, hogy a kormány és a Bundestag maradjon Bonnban, a szö­vetségi elnök, a Bundesrat és a kancellá­ria más hivatalai, valamint a külügymi­nisztérium költözzön Berlinbe, a kormány egyes tagjainak székhelyeivel együtt.­­ Hétfő délután a volt észak-ír parla­ment székházában­, Belfast közelében megkezdődtek a tárgyalások a katolikus és protestáns politikai pártok, valamint a dublini hatóságok képviselői között Észak­írország politikai vezetésének jövőjéről. A tárgyalásokon a 68 esztendős Ninian Martin Stephen elnököl, aki korábban Ausztrália főkormányzója, valamint az ausztrál legfelsőbb bíróság elnöke volt, az utóbbi években pedig Ausztrália Nemzeti Könyvtárának elnöki tisztségét töltötte be. • A Yedioth Aharonoth című izraeli napilap hírét átvéve, az AP közölte, az iz­raeli hadsereg megtette az első lépést az 1989 óta emigrált szovjet zsidó fiatalok besorolása irányában. Magát megnevezni nem óhajtó izraeli katonai forrás a hírt megerősítette.­­ Ősszel fogják ratifikálni az Odera— Neisse határvonal véglegességét szavatoló dokumentummal együtt a Helmut Kohl német kancellár és Krzysztof Bielecki len­gyel kormányfő által hétfőn Bonnban alá­írt, Németország és Lengyelország közötti együttműködési és jószomszédi szerződést.­­ Hétszáz kilósnál súlyosabb, a máso­dik világháborúból származó német ten­geri aknát „fogott ki“ egy brit halászhajó hálója. Egy katonai hajó vette át a veszé­lyes „fogást“, majd a szakértők a partok­tól távol felrobbantották az aknát.­­ Dél-Franciaországra is kiterjedt a francia vasutasok sztrájkja, melyet az óra­­díj emelése körüli vita váltott ki. Az igaz­gatóság 4,35 frankos emelést engedélyez, miközben a sztrájkolók 25 frankos emelést követelnek, Olvastam, hogy rövidesen lebontják a brüsszeli Berlaymont-palotát, amelynek főbe­járata előtt az Európai Gazdasági Közösséghez tartozó tizenkét ország zászlaját lengeti a szél. Itt van u­­gyanis az EGK Bizottságának szék­helye, amely több mint háromezer szakembert, hivatalnokot foglalkoz­tat.­­ A palotát 1968-ban építették egy hasonló nevű kolostor helyére. A csillag alakú épületet — amelynek tizenharmadik emeletén Jacques De­­lors, az EGK Bizottsága elnöki iro­dája található — hetente több ezer személy, főleg külföldi turista láto­gatja meg. A tizenhárom emeletes és a föld alatt még négy szintű épület sor­sát a szigetelőanyagként beépí­tett azbeszt pecsételte meg. Nem­rég teljes bizonyossággal kide­rült róla, hogy rákkeltő hatású. A szakemberek már tíz évvel ezelőtt felhívták erre a figyelmet. Az akkori feltételezés megalapozott voltát idő­közben igazolta a Berlaymont-palo­­tában dolgozó hivatalnokok sorában észlelt rákmegbetegedések fölötte gyanús gyakorisága. A Corriere della sera című olasz lap tudni véli, hogy ez év decembe­réig lebontják Európa eme egyik leghíresebb irodaépületét, ami 150 milliárd olasz lírába fog kerülni. Az új székhely felépítése nyilván ennél jóval nagyobb összeget emészt majd fel. A sors iróniája, hogy pontosan az Európai Gazdasági Közösség — a­­mely oly nagy hangsúlyt helyez a környezetvédelemre, az egészségká­rosító tényezők felszámolására — épülete bizonyult veszélyesnek az egészségre. Egyébként e napokban az iroda­épület máris csaknem teljesen ü­res: béremelési követeléseik alátámasz­tására sztrájkot hirdettek a hivatal­nokok. Válasz nélkül maradnak a telefonhívások. SZ. L. Berlinben EBEÉ-tanácskozás MÁTÓL Hét hónapra rá, hogy a hidegháború hi­vatalosan véget ért, az Európai Biztonsá­gi és Együttműködési Értekezlet 34 rész­vevő országának külügyminisztere mától kétnapos tanácskozásra ül össze, hogy megvitassa a lehetőségeket és a konkrét módozatokat a folyamat továbbviteléért és megszilárdításáért. Berlinre az új euró­pai szerkezet szimbólumaként esett a választás. Az értekezletet a Reichstag é­­pületében tartják. _A berlini az első miniszteri EBEÉ-ta­nácskozás, melynek évi rendszerességgel történő megtartását múlt novemberben, Párizsban határozta el a­­ 34 állam vezető­je. A külügyminiszteri értekezlet ezek sze­rint központi szerepet töltene be az EBEÉ- folyamat koordinálásában. Az első­ érte­kezleten a bécsi székhelyű konfliktus-meg­előző központ létrehozásáról, illetve a konfliktusok megelőzésének mechanizmu­sáról és a folyamatban részt vevő államok gazdasági, energetikai, technológiai és táv­közlési összekapcsolásáról folynak majd a viták. Mint várható volt, a legnagyobb érdek­lődés a szovjet és az amerikai külügymi­nisztert övezi. Egyrészt, mert a két szu­perhatalom diplomáciai vezetője folytat­ja megbeszéléseit a nukleáris hadászati fegyverek leszerelését célzó szerződésről, másrészt pedig azért, mert Baker bejelen­tette, támogatja az értekezleten Albánia csatlakozását a folyamathoz. Az amerikai külügyminiszter Berlinből egyenesen Ti­ranába repül, majd meglátogatja Belgrá­­dot. A Besszmertnik vezetésével Berlinbe érkezett szovjet delegációban részt vesz­nek az ír, örmény, belorusz, moldovai, o­­rosz, ukrán küldöttek. Vitalij Csurkin kül­ügyi szóvivő szerint a balti köztársaságok visszautasították képviseletüket a küldött­ségben. RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS (Folytatás előző lapszámunkból) Ez a kis eset mindennél jobban meggyőzött arról, hogy a hadsereg „különleges alakulatai“ a hatalom meg­bízásából előre kitervelt kampányt folytatnak a lakosság szisztematikus meg­félemlítésére. Ha pedig a parancsnokok ehhez a gyilkosságot is szükségesnek tart­ják, akkor a közlegények egy pillanatra sem haboznak. Nem akarom felmenteni a felelősség alól a katonákat, akik végül is ártatlan honfitársaikat a főváros utcáin és terein lemészárolták, de az kétségtelen, hogy a fő felelősség ezért a szégyenletes terrorkampányért a hadsereg főparancs­nokságát és személyesen Teng Hsziao-ping­­et terheli, hiszen ő a hadsereget irányító központi katonai bizottság elnöke. A terror sokkal inkább politikai és lé­lektani, mint katonai célokat szolgált. A hatalom nyilvánvalóan ezt a módszert vá­lasztotta a renitens lakosság megfegyel­­mezésére. Ha már megízlelték a szabadság mámorát a milliós tömegtüntetéseken, ak­kor most tanuljanak meg újra félni! Ez a hatalom üzenete a főváros népének a szo­cializmus negyevenedik évében. Még inkább megerősödik bennem ez a benyomás, amikor besétálok a városköz­pontba, a Tienanmen tér irányába. Már az első sarkon megszólít egy barátságos fiatalember, amikor éppen azon töpreng­tem, hogy átmenjek-e a főúton strázsáló m­arcona őrszemek között. — Ne menjen oda, külföldi! — mondja, és félrehúz. Elmeséli, hogy ebben az útke­reszteződésben tizenkét embert öltek meg a katonák. Igaz e, vagy sem, nem firta­tom, mert nem akarok a tizenharmadik lenni. Inkább a mellékutcákon át közelí­tem meg a Tienanmen teret. A kis utcák­ban minden olyan, mint régen. Csupán több a szemét, amelyet napok óta nem szállítottak el. És sokan vannak az utcán napközben is, feltehetően félnek munkába menni a városban lövöldöző katonák miatt. Hirtelen lábdobogás, egy ember fut két­ségbeesetten. Utána vagy húszan rohan­nak. Az egyik kis étterem utcán szemlé­lődő pincérétől kérdem, mi történt: — Rendőr! — mutat rá az elöl futóra; a sarkon egy öregember nagyot köp a rendőr után, úr Pekingben. Az erődemonstráció szinte­­re a főváros egyik diplomáciai lakóne­gyede, amely a főút m­ellett fekszik. Miért ezt választották? Rejtély. Talán mert sok itt az amerikai diplomata és üzletember. Tény, hogy minden figyelmeztetés nélkül tüzet nyitottak a házakra. A Csienkuo kapu melletti lakótelep út menti házainak falán kopogtak a gépfegyvergolyók. Az ó­ LENGYEL MIKLÓS Peking véres tavasza Amikor odaérek a Mennyei Béke Kapu­jának teréhez, kiderül, hogy magára a térre bemenni nem lehet. Géppisztolyos katonák csatárlánca állja útját minden­kinek. Egy pillanatra megállok, körülné­zek. A katonák rám szólnak: „Cou!“ Ez magyarra fordítva körülbelül annyit tesz, hogy „Mozgás!“. Megfogadom a jó tanácsot, mert aki adja, a fegyvere rava­szán tartja az ujját. Így is félek egy ki­csit, mert van, akit hátulról lőttek le. De bízom benne: megvéd, hogy láthatóan kül­földi vagyok. Később kiderült: nem alap­talan ez a feltevés. A véres pekingi ta­vasz idején, amikor ezerszámra haltak meg a kínaiak, egyetlenegy külföldi sem sebesült meg komolyabban. A csapatok te­hát pontosan tudták, hogy kire lőnek, és azt is, miért. Egyáltalán nem véletlenül tüzeltek, és nem parancs nélkül cseleked­tek! A hadsereg egyelőre azt akarja megmu­tatni, hogy ő is nélkülözhetetlen, és­­ az vatosabbak azonnal hasra vágódtak. Egy japán úr később azt meséli, hogy a feje felett húsz centiméterrel csapódtak be a golyók. Ránézek a japán úrra, eléggé kis termetű. Mi van, ha kissé magasabbra nő, vagy a lakásában európai vagy amerikai bérlő lakik? Mindez nem nagyon izgat­hatta a hadsereget. Rálőnek még az ame­rikai diplomaták lakásaira is. A lakóne­gyedet órákra hermetikusan elzárják a külvilágtól: egy lélek se be, se ki! A ka­tonák állítólag orvlövészt kerestek, aki szerintük megölt közülük egyet, két mási­kat pedig megsebesített. Később az ame­rikai nagykövetség jegyzékben tiltakozik és közönséges provokációnak minősíti a kínai hadsereg akcióját. Amint vége a la­kónegyed elleni támadásnak, az amerikai nagykövetség kiadja a jelszót: minden a­­merikai sürgősen utazzon el Pekingből! Később kiterjesztik a felhívást egész Kí­nára. A többi angolszász ország követi a példát: egymás után távoznak a britek, ausztrálok, kanadaiak. A kínai külügyminisztérium a diplomá­ciai lakónegyed körüli lövöldözés miatt idegesen kapkod. Felhívják a „különleges alakulatok“ parancsnokságát hogy fi­gyelmeztessék őket: Kína diplomáciai ér­dekeiről van szó! A katonák nem veszik figyelembe a külügyminisztérium érveit Elutasítóan vá­laszolnak: „Mi a szükségállapotot hajtjuk végre itt Pekingben, parancsra cselek­szünk. Utasításokat csakis a kormánytól és a központi katonai bizottságtól foga­dunk el.“ Erre a külügyminiszter a kor­mányfőnek, Li Pengnek telefonál. Li Peng is hűvös és elutasító: a katonák tudják, hogy mit tesznek, és amit tesznek, az bi­zonyára szükséges is. Később az amerikai nagykövetség jegy­zékét, melyben provokációnak nevezi a diplomáciai lakónegyed lezárását, illetve a lakásokra kilőtt gépfegyversorozatokat, az Új Kína hírügynökség hivatalos kom­mentárban hazugságnak bélyegzi! Ez ne­héz helyzetbe hozza Bush elnököt, aki sze­retné csökkenteni a két ország közötti fe­szültséget. De a washingtoni kongresszus­ban mind hangosabban követelik, hogy ko­moly szankciókat alkalmazzanak Kína el­len a demokratikus mozgalom vérbefojtá­­sa miatt. Az amerikai elnök jól ismeri Kí­nát, hiszen ő vezette Pekingben azt az összekötő irodát, amely végül is a teljes diplomáciai kapcsolat megteremtését le­hetővé tette. Így a hetvenes évek során ki­alakított személyes kapcsolataiban bízva George Bush felveszi a telefont. Megpró­bál beszélni Kína első számú vezetőjével, Teng Hsziao-pinggel. Az eredmény: sajtó­­értekezletén az amerikai elnök­ diplomati­kusan csak annyit mond, hogy a telefon­­kapcsolat nem jött létre ... (Folytatjuk) Ha van peresztrojka, van támogatás A Szovjetunióban a reformfolyamat jó irányban halad és határozottan körvona­lazódnak a piacgazdaságra való rátérés távlatai — jelentette ki Jacques Attali, a BBRD elnöke Mihail Gorbacsov szovjet államfővel lezajlott találkozója után. Mint a Reuter és a France Presse jelenti, a BERD elnöke a továbbiakban elmondta, a nyugati segély nem egy „európai állam­terv“ megvalósítását és finanszírozását célozza és nem is globális hitelezést jelent. „Műszaki támogatásról“ van szó — mon­dotta —, pontosan meghatározott tervek­hez.­ A szovjetunióbeli változásokról úgy vélekedett, hogy azok fokozatosan jönnek létre, hiszen nem is várható el, hogy hét esztendő­­ alatt a szovjetek megteremtsék azt, amit Nyugaton hét évszázad alatt ér­tek el; ilyen iramú átmenetet nem próbál­tak meg soha és sehol a világon — mon­dotta Attali. A Szovjetunió gazdasági gondjaival is­merkedik meg a leghitelesebb forrásból Jacques Delors, az EGK-bizottság elnöke, erre a hétre moszkvai látogatása során, amikor is Gorbacsov elnökkel találkozik­. A múlt héten bejelentett másfél millió dolláros amerikai hitellel kapcsolatosan Gorbacsov elnök rövid köszönőlevelet kül­dött Bush amerikai elnöknek. Mint Fitz­­water, a Fehér Ház szóvivője közölte, a levél „magánjellegű“, nincs benne utalás a fegyverzetcsökkentési kérdésekre. A privatizációs folyamat módszerei és üteme, vegyes, közvetlenül az emberek ér­dekeit szolgáló gazdaság létrehozásával kapcsolatos kérdések szerepeltek azon a moszkvai tanácskozáson, melyen Mihail Gorbacsov elnökölt, és tudósok, szakértők, képviselők, a szövetségi és köztársaságok­­beli kormányok képviselői vettek részt. Hétfőn terjesztették a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elé a szovjet miniszterta­nács és a szuverén szövetségi köztársasá­gok közös gazdasági válságkezelő prog­ramjának végleges változatát, melynek ki­dolgozásában nem vett részt Grúzia és Észtország, Moldova, Litvánia és Lettor­szág pedig tartózkodott az aláírástól. A program lényege — többek­­ között —, hogy a köztársaságoknak módjukban áll saját program szerint kilábalni a válságból és rátérni a piacgazdaságra. Novo Ogarjevóban Mihail Gorbacsov és kilenc szövetségi köztársaság képvise­lői között ismét tárgyalások zajlottak le az új szövetségi szerződésről. Mint a szov­jet televíziónak adott interjúban Gorba­csov elmondta, a szerződés aláírására eset­leg „július végén“ kerülhet sor. A világsajtó részletesen foglalkozik a Szovjetunióval, hiszen Jelcin választási sikere, tegnap kezdődött washingtoni láto­gatása, a hetek közelgő londoni csúcs­­találkozója — melyre meghívták Gorba­­csovot és ő el is fogadta a meghívást — a világpolitikában, a­ világgazdaságban ko­moly változásokat vetít előre. Az oroszor­szági elnökválasztás világpolitikai forduló­pontot jelent, mivel általa a kommuniz­mus anyaországa szakított a kommuniz­mussal — ilyen és ehhez hasonló véleke­désekkel van tele a világsajtó, miközben megfogalmazzák azt is, hogy ezzel a vá­lasztási eredménnyel szinte eldőlni látszik a Gorbacsov—Jelcin párbaj is. A két poli­tikus viszonyáról annyit, hogy Gorbacsov gratulált Jelcinnek a választási sikerhez — ezzel elismerését is nyilvánította —, az oroszországi elnök pedig több ízben is megerősítette, célja nem az, hogy Gorba­­csovval versengjen, hanem a Szovjetunió és Oroszország érdekeit akarja szolgálni, együtt akar működni Gorbacsoval, a szov­jet elnöknek azonban nem szabad feladnia a köztársaságok függetlenségét kilátásba helyező irányvonalat, hűnek kell maradnia a peresztrojka eszméihez. Miben ártatlan? SZTÁLINNAK nincs köze Kirov meg­gyilkoltatásához — jelentette ki V. Krjucs­­kov, a KGB elnöke, a Szovjetunió Nemzet­­biztonsági Tanácsának tagja a törvény­telen megtorlásoknak kitett személyek egyesületének moszkvai találkozóján. Mint elmondotta, a szovjet biztonsági szervek munkatársai a legmesszebbmenő gondos­sággal vizsgálták felül az ügyet és a fenti következtetésre jutottak. Ám ennek elle­nére vitathatatlan, hogy a Szovjetunióban 1937—1938-ban kétmillió embert, 1920-tól 1953-ig 4 200 000-et tettek ki megtorlásnak, viszont 1988—89-ben és a múlt év első ki­lenc hónapja során 1 012 273 személyt re­habilitáltak és ez a munka folytatódik. (Novosztyi) ' A besszarábiaiak A The Economist kisinyovi tudósítása A történelemkönyvekben van egy vidék, melynek Besszarábia a neve. A Prut és a Dnyeszter folyók között feküdt, és utol­jára 1940-ben lehetett hallani róla, amikor Sztálin annektálta ezt az akkor Romániá­hoz tartozó tartományt, és megalakította Moldávia szovjet köztársaságot. Ma ez a köztársaság haldoklik, Besszarábia pedig újjáéled. Újra román zászló leng Kisinyov, szov­jet Moldávia (vagy Moldova, ahogyan a helyi lakosok hívják) fővárosa fölött. Új­ra hivatalos nyelv a román, és a köztársa­ság lakóinak’. Egébsége a moszkvai időről a bukarestire, állította át az óráját. Mind­ez arra utalna, hogy Moldova tudja, hol van a jövője. Pedig nem tudja. A feléb­redt Besszarábia­ még mindig a szemét dörzsölgeti„,mivel nem biztos a saját identitásában. Moldova már heves etnikai összeütközé­sek színhelye volt, és valószínűleg lesz is még. 4 300 000 főnyi lakosságának csupán 64 százaléka beszél románul. Az orosz és a türk kisebbség nem látja szívesen Bes­­­szarábia újjáéledését. Besszarábia már­ciusban bojkottálta Gorbacsov elnök nép­szavazását, de a köztársaságnak azok a részei, amelyek még mindig szovjet Mol­­dovának képzelik magukat, túlnyomó többségben egy megújult Szovjetunió mel­lett szavaztak. Kisinyovban (vagy Chi?i­­nágban, ahogyan románul nevezik) a na­cionalista sztrájkőrök megvertek minden­kit, aki szavazni próbált. A helyi rendőr­ség jóindulatúan szemlélte az eseménye­ket. 1918-ban ennek a hajdani cári tarto­mánynak a többsége a Romániával való egyesülésre szavazott. Amikor Sztálin, a balti államokkal együtt, visszafoglalta Besszarábiát, ennek határait módosítot­ták. Észak- és Dél-Besszarábia Ukrajná­hoz került, míg a Dnyesztertől keletre eső, kicsiny sávot Moldovához csatolták. Besszarábia egyesülése Romániával nem volt szerencsés kísérlet. Szerencsétlen volt 1918-ban és ugyanúgy 1940-ben is. A szov­jet uralomról szerzett tapasztalata még rosszabb volt. Moldova erőteljes oroszosí­­tásnak volt kitéve. A besszarábiaiak tízez­reit deportálták Kazahsztánba, oroszokat és ukránokat telepítettek be. A rom­ánt, mint a kormány, a kereskedelem, a műszaki oktatás és az ipar nyelvét, kiküszöbölték. A besszarábiaiak azt mondták, hogy ők moldovánok, akik nem románul, hanem moldovánul beszélnek (ilyen nyelv nem létezik). Az új köztársaságot azután tel­jesen elvágták Romániától és mindentől, ami román. Ez a románul beszélő „moldo­­vánokat“ zavarba ejtette, oroszellenessé és mindenekelőtt függetlenségre törek­vővé tette. A köztársaság fő nacionalista szerveze­te a Moldovai Népfront. 29 éves vezetője, Jurij Ro$ca azt mondja, hogy a Romániá­val való újraegyesülés a végső cél, de an­nak is örül, amit már elértek. — Ha a románok (moldovánok) többsé­ge manapság függetlenséget kíván, ez a mi erőfeszítéseinknek köszönhető. 50 évi pro­paganda után a népet nem lehetne rábe­szélni az azonnali újraegyesülésre. Az o­­roszok romángyűlöletet hoztak létre itt. — Ro­?ca esetleg túloz. A Romániával való egyesülés vágya kevésbé idéz elő fejvesz­tett rohanást, mint mondjuk, Németor­szág egyesülése; a román lejnek aligha van olyan vonzóereje, mint a német már­kának. A nacionalisták azt is mondják, hogy „pillanatnyilag“ célszerűbb függetlenség­ről beszélni, mint újraegyesítésről, mert Moszkva hajlandóbb lesz eltűrni határai mentén egy kis, független Moldovát, mint egy potenciálisan erős, nagyobb Romániát. Ebből sok minden puszta önigazolás. Ma a moldovai nacionalisták parancsolnak és osztogatják az állásokat. Egy újraegye­sült Romániában, a­ többség," .ugye,fogyott senkivé válna. A moldovai politikusok, a lehető leg­gyorsabban igyekeznek, levetíteni min­dent, ami orosz. Moldova régi besszarábi­­ai része de facto kis Romániává válik, és ajtót mutatnak az oroszul beszélőknek, a „hívatlan vendégeknek“, ahogyan a hiva­talos személyek nevezik őket. Minden nem román anyanyelvűnek 1995-ig nyelv­vizsgát kell letennie, vagy elveszíti állá­sát. Több cégnél már elkezdődött a vizs­gáztatás. Sok szakképzett orosz, ukrán, és más nemzetiségű elhagyja a köztársasá­got. A­ moldovai kormány, mivel nincs e­­legendő szakképzett, románul beszélő sze­mélyzet, tavaly Romániába küldte az első 2000 főnyi diákcsoportot, nyelvtanulás vé­gett. A Romániához fűződő gazdasági kap­csolat eddig csekély volt, ez azonban megváltozhat. Egyes közgazdászok közös vállalatok és egy szabadkereskedelmi övezet létesítéséről beszélnek, „mihelyt ki­vívták a függetlenséget“. Hamarosan ro­mán konzulátus nyílik Kisinyovban és szovjet konzulátus Ia?i-ban, a határon túl, Romániában fekvő megyeszékhelyen. Ro­mánia és a Szovjetunió között vízum­mentes utazást terveznek. Moldova közvetlen jövője mégis Moszk­ván keresztül vezet. Bár Moldova főként mezőgazdasági köztársaság, kereskedelme még mindig a központi tervezés alanya, és nehézipara még mindig az integrált szovjet hálózat része. Silvestru Maximili­an gazdasági miniszterhelyettes azt mond­ja, a nehézipart inkább leépítik, mintsem korszerűsítik vagy privatizálják. Ily mó­don — érvel — „a nem moldován munká­sok kénytelenek lesznek hazamenni“. Ami a mezőgazdaságot illeti, azt állítja, hogy a kicsiny Moldova élen jár. Minisztériuma kijelenti, hogy a szovjet gyümölcs és zöld­ség 25 százaléka, a dohány 23 százaléka és a hús 10 százaléka Moldovából jön. Moszkvának azonban saját fegyverei is vannak. A szovjet csapatok sokat szere­pelnek Moldovában, és a Litvániában al­kalmazott erőszak nagy megrázkódtatás volt a kisinyovi politikusok számára. Hosszas vita után Mircea Druc, a radiká­lis miniszterelnök kormányát az óvato­sabb Mircea Snegur elnök alá rendelték (a kormányfőnek időközben bizalmatlan­ságot szavazott a parlament — szerk. megj.). Ez tükrözi Moldova­ zavarát, mi­közben azért küzd, hogy újra Besszarábia legyen. a./ Besszarábia 1940-ben Ukrajnához csatolt területe. b./ A Dnyeszter folyótól keletre­­ eső, 1940-ben Moldáviához csatolt terület. C./ Besszarábia 1940-ben Ukrajnához csatolt­ területe: Fekete-tenger.

Next