Romániai Magyar Szó, 1991. június (3. évfolyam, 439-464. szám)
1991-06-19 / 454. szám
Romániai Magyar Szó 2 • A NAGYVILÁG HÍREI • A NAGYVILÁG HÍREI • A NAGYVILÁG HÍREI • 1991. június 19. A NATO és Európa A szuperhatalmak érzékenységére vigyázva A NATO elhatározta: fokozza együttműködését volt kelet-európai ellenfeleivel. A döntést az Észak-atlanti Tanács nemrég Koppenhágában lezajlott értekezletén hozta a szövetség 16 tagországának külügyminisztere. A koppenhágai tanácsülés volt az első értekezlet a Varsói Szerződés katonai struktúráinak megszűnése óta. Az ülésen elfogadott ünnepélyes nyilatkozat egyebek közt leszögezi: a szövetség biztonsága elválaszthatatlan Európa minden más országának biztonságától. A dokumentum a továbbiakban arról biztosítja Moszkvát, hogy a szövetség nem kíván egyoldalú előnyökre szert tenni jogos érdekeit és nem kíván elszigetelni egyetlen államot sem. A nyilatkozat ismerteti a NATO-országok a közép- és kelet-európai államokkal, köztük a Szovjetunióval kialakítandó „biztonsági partnerség“ gyakorlati formáit. Ezek között szerepel a hivatalos személyiségek és szakértők tapasztalatcseréje biztonságpolitikai kérdésekben, katonai vezetők kölcsönös látogatása. Úgyszintén a kelet-európai országokat be kívánja vonni, társulási alapon, a szövetség nem katonai jellegű tevékenységébe, tudományos és környezetvédelmi programjaiba. A koppenhágai értekezlet elsődleges célja a NATO tavalyi csúcsértekezletén javasolt új stratégiai koncepció megvitatása volt. A NATO jelenleg átalakulóban van mintegy válaszként a kelet-európai volt pártállamokban végbement változásokra és hagyományos ellenfelének, a VSZ-nek szétesésére. A szövetség új stratégiája abban áll, hogy megakadályozza az európai válságok konfliktussá való fejlődését. A NATO- nak képes kell lennie bármilyen potenciális konfliktusveszélyt „kezelni“ és nem csak — mint eddig — visszavágni egy jelentős fegyveres támadás esetén. Ebben a legfőbb szerepet — a diplomácián kívül — a gyors reagálású hadtest játszaná, melynek létrehozásáról a múlt hónap végén született elvi döntés a NATO-országok védelmi minisztereinek brüsszeli értekezletén. A döntés, illetve a brit javaslat, hogy a gyors reagálású hadtestet szükség esetén — például, amikor konfliktushelyzet áll elő a NATO „külterületén“ — a Nyugat-európai Unió (WEU) parancsnoksága alá helyezzék, ismét felszínre hozta a szövetség európai tagjai— elsősorban Nagy-Britannia és Franciaország — régebbi ellentéteit a NATO úgynevezett „európai pillérét“ illetően. A franciák, akik 1968 óta kiváltak az Atlanti-szövetség katonai struktúráiból és az integrált katonai vezetésből, éppen azért, hogy megtartsák politikai döntéshozatali függetlenségüket, s akik elsőként fogalmazták meg az európai konföderáció gondolatát, úgy vélik, hogy elérkezett az idő az USA-tól független európai védelmi és biztonsági rendszer megteremtésére. Ezzel ellentétben a britek azon a véleményen vannak, hogy Európa védelme csakis a NATO-n keresztül biztosítható. Ugyanakkor a francia álláspont összeütközésbe került az Egyesült Államok álláspontjával. Közismert ugyanis az USA vezető szerepe a NATO-ban, s Washington nemrég tudomására hozta európai szövetségeseinek, hogy nem nézné jó szemmel egy olyan európai szövetségi szerv létrehozását, amelynek döntései megelőznék vagy helyettesítenék a NATO döntéseit. Az Egyesült Államok növekvő aggodalommal figyeli az Európai Unió körvonalazódását, hiszen, amellett, hogy az új gazdasági és politikai szövetség veszélyezteti vezető pozícióját, az unió előbb-utóbb természetszerűen megteremti saját védelmi és biztonsági rendszerét is, ami bizonyos mértékben marginalizálná az USA-t. Míg a britek és a hollandok álláspontja a legmesszebb menően az USA érzékenységét tartja szem előtt, a franciák — az EBEÉ érdekeit védelmezve — közvetve a Szovjetunió érzékenységét kímélik. A NATO többek között éppen azért utasította vissza Magyarország és Csehszlovákia társulási kérését, hogy eloszlassa Moszkva gyanakvását. A NATO jövője Európában attól függ, hogyan sikerül a szövetség létét összehangolni a többi európai intézménnyel, az Európai Közösséggel és az EBEÉ-vel. A koppenhágai tanácsülésen egyelőre sikerült kompromisszumos megoldással elhárítani a szövetségen belüli ellentéteket. Manfred Wörner, a NATO főtitkára öt pontban foglalta össze a szövetség hozzájárulását Európa új biztonsági építményéhez: X. a NATO felülvizsgálja katonai stratégiáját; 2. előmozdítja az EBEÉ szerepének fokozódását; 3. fejleszti kapcsolatait a kelet- és közép-európai országokkal; 4. tovább viszi a fegyverzetellenőrzés és a leszerelés folyamatát; 5. erősíti a szövetségen belüli „európai pillért“. A NATO-n belül tehát egyelőre elcsitultak az ellentétek. A továbbiakban minden azon múlik, hogyan sikerül majd a szövetségen kívüli álláspontokat egyeztetni, hogyan alakul a továbbiakban a NATO és a Szovjetunió, illetve a szövetség és a VSZ volt tagjainak viszonya és, főként, a két szuperhatalom viszonya. Mert a világpolitika alakulása még mindig az USA és a Szovjetunió „érzékenységétől" függ. KALLÓS PÉTER HÍREK MAGYARORSZÁGRÓL • Antall József magyar miniszterelnök hétfőn villámlátogatást tett Madridban, ahol tárgyalást folytatott Felipe Gonzalez spanyol kormányfővel. A két kormányfő megállapodott a magyar—spanyol államszerződés előkészítéséről. A magyar kormányfő spanyol kollégájától biztosítékot kapott arra, hogy Madrid támogatni fogja Magyarországnak az Európai Gazdasági Közösséghez való társulási, majd a második szakaszban teljes jogú tagfelvételi kérelmét. • Hétfőn a Farkasréti temetőben nyugalomra helyezték Jászi Oszkárnak, az 1918-as Magyar Köztársaság nemzetiségi miniszterének, a modern magyar társadalomtudomány kimagasló alakjának hamvait. Búcsúbeszédében Göncz Árpád köztársasági elnök utalt arra, hogy Jászi, ahogyan eredetileg is kívánta, akkor kerül vissza magyar földbe, amikor az ország visszanyeri szuverenitását, hiszen éjszaka vonultak ki Magyarországról az utolsó szovjet csapatok. • A kivonulás 2 héttel a határidő előtt zárult le, 15 hónap alatt 35 000 vasúti szerelvénnyel szállítottak el 50 000-nél több szovjet katonát, 860 tankot, 600 tüzérségi üteget és rövid hatósugarú rakétát. A pénzügyi kérdésekről tovább folyik a tárgyalás, ugyanis a szovjet fél 660 millió dollár kompenzációt kér, a magyar fél 270 millió dollárt igényel környezeti ártalmakért. • Budapest levegőszennyezettségének riasztó adatairól tartott sajtótájékoztató a főpolgármesteri hivatal és a Levegő munkacsoport. A környezetvédelmi világnaphoz kapcsolódó egyhetes kampányról szólva elhangzott, hogy a felmérések szerint a felhívásokat kedvezően fogadta a lakosság. A jelzőlámpák átállításával csökkentették a város belsejébe haladó forgalmat, s a mérőállomások adatai szerint ezután mindenütt az egészségügyi határérték alá csökkent a légszennyezettség. Az ilyen jellegű megoldásokra a jövőben is szükség lehet, mivel a főváros levegőszennyezettségének mintegy 60 százaléka származik a közlekedésből. • A magyar kormány és a szakszervezetek között lassan körvonalazódik a megállapodás: hogyan történjen az energiaárak emelésének kompenzálása. Az alapvető kérdés azonban továbbra is nyitott: honnan teremtsék elő a pénzt. • A KGST végét jelentő tanácskozást, az egykori szocialista tömb gazdasági tömörülésének záróülésszakát június 28-án tartják Budapesten az illetékes miniszterek részvételével — közölte sajtókonferenciáján Herman János külügyi szóvivő. • Somogyi Ferenc magyar külügyi államtitkár június 19-e és 26-a között az Egyesült Államokban tárgyal Eagleburger első külügyminiszter-helyettessel és más politikusokkal, köztük a védelmi minisztérium és a nemzetbiztonsági tanács vezetőivel. • „Viszonylag rövid időn belül“ kijelölik az új washingtoni magyar nagykövetet — mondotta a magyar külügyi szóvivő, hozzáfűzve, hogy erre annál is inkább szükség van, mert már meglehetősen hosszú ideje nagykövet nélkül tevékenykedik a külképviselet. A Cresson-kormány marad Amint az a Nemzetgyűlésben fennálló erőviszonyokból sejthető volt, a törvényhozó testület nem szavazta meg a francia konzervatív ellenzék bizalmatlansági indítványát Edith Cresson szocialista kormánya ellen. Az indítvány elfogadásához 24 szavazat hiányzott. A francia jobboldal továbbra sem képes a szocialista kormányzatot „belülről" megdönteni a kommunisták támogatása nélkül. A kommunista párt viszont most egyezett meg a szocialista párttal, ami, legalábbis egyelőre időt enged a Cresson-kormánynak arra, hogy legalább megpróbálja megoldani a mind nyomasztóbbá váló szociális kérdéseket. A szavazás előtt Edith Cresson kijelentette a Nemzetgyűlésben, hogy a kormány politikája „pontos és helyes“. Ugyanakkor szemére vetette az ellenzéknek, hogy nincs alternatívaképes gazdaság- és szociálpolitikája, miként a Nemzetgyűlésben sincs egyelőre egy alternatívaképes többség. RÖVIDEN • RÖVIDEN • A német Bundestag holnap dönt arról, miként osztják meg Bonn és Berlin között a fővárosi státust. Az SPD egyik düsseldorfi tisztségviselője, az Express című napilapnak tett nyilatkozatában elmondta, az eddigi javaslatot módosítani szeretnék, mégpedig úgy, hogy a kormány és a Bundestag maradjon Bonnban, a szövetségi elnök, a Bundesrat és a kancellária más hivatalai, valamint a külügyminisztérium költözzön Berlinbe, a kormány egyes tagjainak székhelyeivel együtt. Hétfő délután a volt észak-ír parlament székházában, Belfast közelében megkezdődtek a tárgyalások a katolikus és protestáns politikai pártok, valamint a dublini hatóságok képviselői között Északírország politikai vezetésének jövőjéről. A tárgyalásokon a 68 esztendős Ninian Martin Stephen elnököl, aki korábban Ausztrália főkormányzója, valamint az ausztrál legfelsőbb bíróság elnöke volt, az utóbbi években pedig Ausztrália Nemzeti Könyvtárának elnöki tisztségét töltötte be. • A Yedioth Aharonoth című izraeli napilap hírét átvéve, az AP közölte, az izraeli hadsereg megtette az első lépést az 1989 óta emigrált szovjet zsidó fiatalok besorolása irányában. Magát megnevezni nem óhajtó izraeli katonai forrás a hírt megerősítette. Ősszel fogják ratifikálni az Odera— Neisse határvonal véglegességét szavatoló dokumentummal együtt a Helmut Kohl német kancellár és Krzysztof Bielecki lengyel kormányfő által hétfőn Bonnban aláírt, Németország és Lengyelország közötti együttműködési és jószomszédi szerződést. Hétszáz kilósnál súlyosabb, a második világháborúból származó német tengeri aknát „fogott ki“ egy brit halászhajó hálója. Egy katonai hajó vette át a veszélyes „fogást“, majd a szakértők a partoktól távol felrobbantották az aknát. Dél-Franciaországra is kiterjedt a francia vasutasok sztrájkja, melyet az óradíj emelése körüli vita váltott ki. Az igazgatóság 4,35 frankos emelést engedélyez, miközben a sztrájkolók 25 frankos emelést követelnek, Olvastam, hogy rövidesen lebontják a brüsszeli Berlaymont-palotát, amelynek főbejárata előtt az Európai Gazdasági Közösséghez tartozó tizenkét ország zászlaját lengeti a szél. Itt van ugyanis az EGK Bizottságának székhelye, amely több mint háromezer szakembert, hivatalnokot foglalkoztat. A palotát 1968-ban építették egy hasonló nevű kolostor helyére. A csillag alakú épületet — amelynek tizenharmadik emeletén Jacques Delors, az EGK Bizottsága elnöki irodája található — hetente több ezer személy, főleg külföldi turista látogatja meg. A tizenhárom emeletes és a föld alatt még négy szintű épület sorsát a szigetelőanyagként beépített azbeszt pecsételte meg. Nemrég teljes bizonyossággal kiderült róla, hogy rákkeltő hatású. A szakemberek már tíz évvel ezelőtt felhívták erre a figyelmet. Az akkori feltételezés megalapozott voltát időközben igazolta a Berlaymont-palotában dolgozó hivatalnokok sorában észlelt rákmegbetegedések fölötte gyanús gyakorisága. A Corriere della sera című olasz lap tudni véli, hogy ez év decemberéig lebontják Európa eme egyik leghíresebb irodaépületét, ami 150 milliárd olasz lírába fog kerülni. Az új székhely felépítése nyilván ennél jóval nagyobb összeget emészt majd fel. A sors iróniája, hogy pontosan az Európai Gazdasági Közösség — amely oly nagy hangsúlyt helyez a környezetvédelemre, az egészségkárosító tényezők felszámolására — épülete bizonyult veszélyesnek az egészségre. Egyébként e napokban az irodaépület máris csaknem teljesen üres: béremelési követeléseik alátámasztására sztrájkot hirdettek a hivatalnokok. Válasz nélkül maradnak a telefonhívások. SZ. L. Berlinben EBEÉ-tanácskozás MÁTÓL Hét hónapra rá, hogy a hidegháború hivatalosan véget ért, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet 34 részvevő országának külügyminisztere mától kétnapos tanácskozásra ül össze, hogy megvitassa a lehetőségeket és a konkrét módozatokat a folyamat továbbviteléért és megszilárdításáért. Berlinre az új európai szerkezet szimbólumaként esett a választás. Az értekezletet a Reichstag épületében tartják. _A berlini az első miniszteri EBEÉ-tanácskozás, melynek évi rendszerességgel történő megtartását múlt novemberben, Párizsban határozta el a 34 állam vezetője. A külügyminiszteri értekezlet ezek szerint központi szerepet töltene be az EBEÉ- folyamat koordinálásában. Az első értekezleten a bécsi székhelyű konfliktus-megelőző központ létrehozásáról, illetve a konfliktusok megelőzésének mechanizmusáról és a folyamatban részt vevő államok gazdasági, energetikai, technológiai és távközlési összekapcsolásáról folynak majd a viták. Mint várható volt, a legnagyobb érdeklődés a szovjet és az amerikai külügyminisztert övezi. Egyrészt, mert a két szuperhatalom diplomáciai vezetője folytatja megbeszéléseit a nukleáris hadászati fegyverek leszerelését célzó szerződésről, másrészt pedig azért, mert Baker bejelentette, támogatja az értekezleten Albánia csatlakozását a folyamathoz. Az amerikai külügyminiszter Berlinből egyenesen Tiranába repül, majd meglátogatja Belgrádot. A Besszmertnik vezetésével Berlinbe érkezett szovjet delegációban részt vesznek az ír, örmény, belorusz, moldovai, orosz, ukrán küldöttek. Vitalij Csurkin külügyi szóvivő szerint a balti köztársaságok visszautasították képviseletüket a küldöttségben. RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS (Folytatás előző lapszámunkból) Ez a kis eset mindennél jobban meggyőzött arról, hogy a hadsereg „különleges alakulatai“ a hatalom megbízásából előre kitervelt kampányt folytatnak a lakosság szisztematikus megfélemlítésére. Ha pedig a parancsnokok ehhez a gyilkosságot is szükségesnek tartják, akkor a közlegények egy pillanatra sem haboznak. Nem akarom felmenteni a felelősség alól a katonákat, akik végül is ártatlan honfitársaikat a főváros utcáin és terein lemészárolták, de az kétségtelen, hogy a fő felelősség ezért a szégyenletes terrorkampányért a hadsereg főparancsnokságát és személyesen Teng Hsziao-pinget terheli, hiszen ő a hadsereget irányító központi katonai bizottság elnöke. A terror sokkal inkább politikai és lélektani, mint katonai célokat szolgált. A hatalom nyilvánvalóan ezt a módszert választotta a renitens lakosság megfegyelmezésére. Ha már megízlelték a szabadság mámorát a milliós tömegtüntetéseken, akkor most tanuljanak meg újra félni! Ez a hatalom üzenete a főváros népének a szocializmus negyevenedik évében. Még inkább megerősödik bennem ez a benyomás, amikor besétálok a városközpontba, a Tienanmen tér irányába. Már az első sarkon megszólít egy barátságos fiatalember, amikor éppen azon töprengtem, hogy átmenjek-e a főúton strázsáló marcona őrszemek között. — Ne menjen oda, külföldi! — mondja, és félrehúz. Elmeséli, hogy ebben az útkereszteződésben tizenkét embert öltek meg a katonák. Igaz e, vagy sem, nem firtatom, mert nem akarok a tizenharmadik lenni. Inkább a mellékutcákon át közelítem meg a Tienanmen teret. A kis utcákban minden olyan, mint régen. Csupán több a szemét, amelyet napok óta nem szállítottak el. És sokan vannak az utcán napközben is, feltehetően félnek munkába menni a városban lövöldöző katonák miatt. Hirtelen lábdobogás, egy ember fut kétségbeesetten. Utána vagy húszan rohannak. Az egyik kis étterem utcán szemlélődő pincérétől kérdem, mi történt: — Rendőr! — mutat rá az elöl futóra; a sarkon egy öregember nagyot köp a rendőr után, úr Pekingben. Az erődemonstráció szintere a főváros egyik diplomáciai lakónegyede, amely a főút mellett fekszik. Miért ezt választották? Rejtély. Talán mert sok itt az amerikai diplomata és üzletember. Tény, hogy minden figyelmeztetés nélkül tüzet nyitottak a házakra. A Csienkuo kapu melletti lakótelep út menti házainak falán kopogtak a gépfegyvergolyók. Az ó LENGYEL MIKLÓS Peking véres tavasza Amikor odaérek a Mennyei Béke Kapujának teréhez, kiderül, hogy magára a térre bemenni nem lehet. Géppisztolyos katonák csatárlánca állja útját mindenkinek. Egy pillanatra megállok, körülnézek. A katonák rám szólnak: „Cou!“ Ez magyarra fordítva körülbelül annyit tesz, hogy „Mozgás!“. Megfogadom a jó tanácsot, mert aki adja, a fegyvere ravaszán tartja az ujját. Így is félek egy kicsit, mert van, akit hátulról lőttek le. De bízom benne: megvéd, hogy láthatóan külföldi vagyok. Később kiderült: nem alaptalan ez a feltevés. A véres pekingi tavasz idején, amikor ezerszámra haltak meg a kínaiak, egyetlenegy külföldi sem sebesült meg komolyabban. A csapatok tehát pontosan tudták, hogy kire lőnek, és azt is, miért. Egyáltalán nem véletlenül tüzeltek, és nem parancs nélkül cselekedtek! A hadsereg egyelőre azt akarja megmutatni, hogy ő is nélkülözhetetlen, és az vatosabbak azonnal hasra vágódtak. Egy japán úr később azt meséli, hogy a feje felett húsz centiméterrel csapódtak be a golyók. Ránézek a japán úrra, eléggé kis termetű. Mi van, ha kissé magasabbra nő, vagy a lakásában európai vagy amerikai bérlő lakik? Mindez nem nagyon izgathatta a hadsereget. Rálőnek még az amerikai diplomaták lakásaira is. A lakónegyedet órákra hermetikusan elzárják a külvilágtól: egy lélek se be, se ki! A katonák állítólag orvlövészt kerestek, aki szerintük megölt közülük egyet, két másikat pedig megsebesített. Később az amerikai nagykövetség jegyzékben tiltakozik és közönséges provokációnak minősíti a kínai hadsereg akcióját. Amint vége a lakónegyed elleni támadásnak, az amerikai nagykövetség kiadja a jelszót: minden amerikai sürgősen utazzon el Pekingből! Később kiterjesztik a felhívást egész Kínára. A többi angolszász ország követi a példát: egymás után távoznak a britek, ausztrálok, kanadaiak. A kínai külügyminisztérium a diplomáciai lakónegyed körüli lövöldözés miatt idegesen kapkod. Felhívják a „különleges alakulatok“ parancsnokságát hogy figyelmeztessék őket: Kína diplomáciai érdekeiről van szó! A katonák nem veszik figyelembe a külügyminisztérium érveit Elutasítóan válaszolnak: „Mi a szükségállapotot hajtjuk végre itt Pekingben, parancsra cselekszünk. Utasításokat csakis a kormánytól és a központi katonai bizottságtól fogadunk el.“ Erre a külügyminiszter a kormányfőnek, Li Pengnek telefonál. Li Peng is hűvös és elutasító: a katonák tudják, hogy mit tesznek, és amit tesznek, az bizonyára szükséges is. Később az amerikai nagykövetség jegyzékét, melyben provokációnak nevezi a diplomáciai lakónegyed lezárását, illetve a lakásokra kilőtt gépfegyversorozatokat, az Új Kína hírügynökség hivatalos kommentárban hazugságnak bélyegzi! Ez nehéz helyzetbe hozza Bush elnököt, aki szeretné csökkenteni a két ország közötti feszültséget. De a washingtoni kongresszusban mind hangosabban követelik, hogy komoly szankciókat alkalmazzanak Kína ellen a demokratikus mozgalom vérbefojtása miatt. Az amerikai elnök jól ismeri Kínát, hiszen ő vezette Pekingben azt az összekötő irodát, amely végül is a teljes diplomáciai kapcsolat megteremtését lehetővé tette. Így a hetvenes évek során kialakított személyes kapcsolataiban bízva George Bush felveszi a telefont. Megpróbál beszélni Kína első számú vezetőjével, Teng Hsziao-pinggel. Az eredmény: sajtóértekezletén az amerikai elnök diplomatikusan csak annyit mond, hogy a telefonkapcsolat nem jött létre ... (Folytatjuk) Ha van peresztrojka, van támogatás A Szovjetunióban a reformfolyamat jó irányban halad és határozottan körvonalazódnak a piacgazdaságra való rátérés távlatai — jelentette ki Jacques Attali, a BBRD elnöke Mihail Gorbacsov szovjet államfővel lezajlott találkozója után. Mint a Reuter és a France Presse jelenti, a BERD elnöke a továbbiakban elmondta, a nyugati segély nem egy „európai államterv“ megvalósítását és finanszírozását célozza és nem is globális hitelezést jelent. „Műszaki támogatásról“ van szó — mondotta —, pontosan meghatározott tervekhez. A szovjetunióbeli változásokról úgy vélekedett, hogy azok fokozatosan jönnek létre, hiszen nem is várható el, hogy hét esztendő alatt a szovjetek megteremtsék azt, amit Nyugaton hét évszázad alatt értek el; ilyen iramú átmenetet nem próbáltak meg soha és sehol a világon — mondotta Attali. A Szovjetunió gazdasági gondjaival ismerkedik meg a leghitelesebb forrásból Jacques Delors, az EGK-bizottság elnöke, erre a hétre moszkvai látogatása során, amikor is Gorbacsov elnökkel találkozik. A múlt héten bejelentett másfél millió dolláros amerikai hitellel kapcsolatosan Gorbacsov elnök rövid köszönőlevelet küldött Bush amerikai elnöknek. Mint Fitzwater, a Fehér Ház szóvivője közölte, a levél „magánjellegű“, nincs benne utalás a fegyverzetcsökkentési kérdésekre. A privatizációs folyamat módszerei és üteme, vegyes, közvetlenül az emberek érdekeit szolgáló gazdaság létrehozásával kapcsolatos kérdések szerepeltek azon a moszkvai tanácskozáson, melyen Mihail Gorbacsov elnökölt, és tudósok, szakértők, képviselők, a szövetségi és köztársaságokbeli kormányok képviselői vettek részt. Hétfőn terjesztették a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elé a szovjet minisztertanács és a szuverén szövetségi köztársaságok közös gazdasági válságkezelő programjának végleges változatát, melynek kidolgozásában nem vett részt Grúzia és Észtország, Moldova, Litvánia és Lettország pedig tartózkodott az aláírástól. A program lényege — többek között —, hogy a köztársaságoknak módjukban áll saját program szerint kilábalni a válságból és rátérni a piacgazdaságra. Novo Ogarjevóban Mihail Gorbacsov és kilenc szövetségi köztársaság képviselői között ismét tárgyalások zajlottak le az új szövetségi szerződésről. Mint a szovjet televíziónak adott interjúban Gorbacsov elmondta, a szerződés aláírására esetleg „július végén“ kerülhet sor. A világsajtó részletesen foglalkozik a Szovjetunióval, hiszen Jelcin választási sikere, tegnap kezdődött washingtoni látogatása, a hetek közelgő londoni csúcstalálkozója — melyre meghívták Gorbacsovot és ő el is fogadta a meghívást — a világpolitikában, a világgazdaságban komoly változásokat vetít előre. Az oroszországi elnökválasztás világpolitikai fordulópontot jelent, mivel általa a kommunizmus anyaországa szakított a kommunizmussal — ilyen és ehhez hasonló vélekedésekkel van tele a világsajtó, miközben megfogalmazzák azt is, hogy ezzel a választási eredménnyel szinte eldőlni látszik a Gorbacsov—Jelcin párbaj is. A két politikus viszonyáról annyit, hogy Gorbacsov gratulált Jelcinnek a választási sikerhez — ezzel elismerését is nyilvánította —, az oroszországi elnök pedig több ízben is megerősítette, célja nem az, hogy Gorbacsovval versengjen, hanem a Szovjetunió és Oroszország érdekeit akarja szolgálni, együtt akar működni Gorbacsoval, a szovjet elnöknek azonban nem szabad feladnia a köztársaságok függetlenségét kilátásba helyező irányvonalat, hűnek kell maradnia a peresztrojka eszméihez. Miben ártatlan? SZTÁLINNAK nincs köze Kirov meggyilkoltatásához — jelentette ki V. Krjucskov, a KGB elnöke, a Szovjetunió Nemzetbiztonsági Tanácsának tagja a törvénytelen megtorlásoknak kitett személyek egyesületének moszkvai találkozóján. Mint elmondotta, a szovjet biztonsági szervek munkatársai a legmesszebbmenő gondossággal vizsgálták felül az ügyet és a fenti következtetésre jutottak. Ám ennek ellenére vitathatatlan, hogy a Szovjetunióban 1937—1938-ban kétmillió embert, 1920-tól 1953-ig 4 200 000-et tettek ki megtorlásnak, viszont 1988—89-ben és a múlt év első kilenc hónapja során 1 012 273 személyt rehabilitáltak és ez a munka folytatódik. (Novosztyi) ' A besszarábiaiak A The Economist kisinyovi tudósítása A történelemkönyvekben van egy vidék, melynek Besszarábia a neve. A Prut és a Dnyeszter folyók között feküdt, és utoljára 1940-ben lehetett hallani róla, amikor Sztálin annektálta ezt az akkor Romániához tartozó tartományt, és megalakította Moldávia szovjet köztársaságot. Ma ez a köztársaság haldoklik, Besszarábia pedig újjáéled. Újra román zászló leng Kisinyov, szovjet Moldávia (vagy Moldova, ahogyan a helyi lakosok hívják) fővárosa fölött. Újra hivatalos nyelv a román, és a köztársaság lakóinak’. Egébsége a moszkvai időről a bukarestire, állította át az óráját. Mindez arra utalna, hogy Moldova tudja, hol van a jövője. Pedig nem tudja. A felébredt Besszarábia még mindig a szemét dörzsölgeti„,mivel nem biztos a saját identitásában. Moldova már heves etnikai összeütközések színhelye volt, és valószínűleg lesz is még. 4 300 000 főnyi lakosságának csupán 64 százaléka beszél románul. Az orosz és a türk kisebbség nem látja szívesen Besszarábia újjáéledését. Besszarábia márciusban bojkottálta Gorbacsov elnök népszavazását, de a köztársaságnak azok a részei, amelyek még mindig szovjet Moldovának képzelik magukat, túlnyomó többségben egy megújult Szovjetunió mellett szavaztak. Kisinyovban (vagy Chi?inágban, ahogyan románul nevezik) a nacionalista sztrájkőrök megvertek mindenkit, aki szavazni próbált. A helyi rendőrség jóindulatúan szemlélte az eseményeket. 1918-ban ennek a hajdani cári tartománynak a többsége a Romániával való egyesülésre szavazott. Amikor Sztálin, a balti államokkal együtt, visszafoglalta Besszarábiát, ennek határait módosították. Észak- és Dél-Besszarábia Ukrajnához került, míg a Dnyesztertől keletre eső, kicsiny sávot Moldovához csatolták. Besszarábia egyesülése Romániával nem volt szerencsés kísérlet. Szerencsétlen volt 1918-ban és ugyanúgy 1940-ben is. A szovjet uralomról szerzett tapasztalata még rosszabb volt. Moldova erőteljes oroszosításnak volt kitéve. A besszarábiaiak tízezreit deportálták Kazahsztánba, oroszokat és ukránokat telepítettek be. A románt, mint a kormány, a kereskedelem, a műszaki oktatás és az ipar nyelvét, kiküszöbölték. A besszarábiaiak azt mondták, hogy ők moldovánok, akik nem románul, hanem moldovánul beszélnek (ilyen nyelv nem létezik). Az új köztársaságot azután teljesen elvágták Romániától és mindentől, ami román. Ez a románul beszélő „moldovánokat“ zavarba ejtette, oroszellenessé és mindenekelőtt függetlenségre törekvővé tette. A köztársaság fő nacionalista szervezete a Moldovai Népfront. 29 éves vezetője, Jurij Ro$ca azt mondja, hogy a Romániával való újraegyesülés a végső cél, de annak is örül, amit már elértek. — Ha a románok (moldovánok) többsége manapság függetlenséget kíván, ez a mi erőfeszítéseinknek köszönhető. 50 évi propaganda után a népet nem lehetne rábeszélni az azonnali újraegyesülésre. Az oroszok romángyűlöletet hoztak létre itt. — Ro?ca esetleg túloz. A Romániával való egyesülés vágya kevésbé idéz elő fejvesztett rohanást, mint mondjuk, Németország egyesülése; a román lejnek aligha van olyan vonzóereje, mint a német márkának. A nacionalisták azt is mondják, hogy „pillanatnyilag“ célszerűbb függetlenségről beszélni, mint újraegyesítésről, mert Moszkva hajlandóbb lesz eltűrni határai mentén egy kis, független Moldovát, mint egy potenciálisan erős, nagyobb Romániát. Ebből sok minden puszta önigazolás. Ma a moldovai nacionalisták parancsolnak és osztogatják az állásokat. Egy újraegyesült Romániában, a többség," .ugye,fogyott senkivé válna. A moldovai politikusok, a lehető leggyorsabban igyekeznek, levetíteni mindent, ami orosz. Moldova régi besszarábiai része de facto kis Romániává válik, és ajtót mutatnak az oroszul beszélőknek, a „hívatlan vendégeknek“, ahogyan a hivatalos személyek nevezik őket. Minden nem román anyanyelvűnek 1995-ig nyelvvizsgát kell letennie, vagy elveszíti állását. Több cégnél már elkezdődött a vizsgáztatás. Sok szakképzett orosz, ukrán, és más nemzetiségű elhagyja a köztársaságot. A moldovai kormány, mivel nincs elegendő szakképzett, románul beszélő személyzet, tavaly Romániába küldte az első 2000 főnyi diákcsoportot, nyelvtanulás végett. A Romániához fűződő gazdasági kapcsolat eddig csekély volt, ez azonban megváltozhat. Egyes közgazdászok közös vállalatok és egy szabadkereskedelmi övezet létesítéséről beszélnek, „mihelyt kivívták a függetlenséget“. Hamarosan román konzulátus nyílik Kisinyovban és szovjet konzulátus Ia?i-ban, a határon túl, Romániában fekvő megyeszékhelyen. Románia és a Szovjetunió között vízummentes utazást terveznek. Moldova közvetlen jövője mégis Moszkván keresztül vezet. Bár Moldova főként mezőgazdasági köztársaság, kereskedelme még mindig a központi tervezés alanya, és nehézipara még mindig az integrált szovjet hálózat része. Silvestru Maximilian gazdasági miniszterhelyettes azt mondja, a nehézipart inkább leépítik, mintsem korszerűsítik vagy privatizálják. Ily módon — érvel — „a nem moldován munkások kénytelenek lesznek hazamenni“. Ami a mezőgazdaságot illeti, azt állítja, hogy a kicsiny Moldova élen jár. Minisztériuma kijelenti, hogy a szovjet gyümölcs és zöldség 25 százaléka, a dohány 23 százaléka és a hús 10 százaléka Moldovából jön. Moszkvának azonban saját fegyverei is vannak. A szovjet csapatok sokat szerepelnek Moldovában, és a Litvániában alkalmazott erőszak nagy megrázkódtatás volt a kisinyovi politikusok számára. Hosszas vita után Mircea Druc, a radikális miniszterelnök kormányát az óvatosabb Mircea Snegur elnök alá rendelték (a kormányfőnek időközben bizalmatlanságot szavazott a parlament — szerk. megj.). Ez tükrözi Moldova zavarát, miközben azért küzd, hogy újra Besszarábia legyen. a./ Besszarábia 1940-ben Ukrajnához csatolt területe. b./ A Dnyeszter folyótól keletre eső, 1940-ben Moldáviához csatolt terület. C./ Besszarábia 1940-ben Ukrajnához csatolt területe: Fekete-tenger.