Romániai Magyar Szó, 1992. július (4. évfolyam, 769-795. szám)

1992-07-24 / 789. szám

Romániai Magyar Szó 2 Ellentmondó hírek Szarajevóból A szarajevói repülőtér nyitva, a­ huma-­­­nitárius segélyszállítmányok folyamatosan érkeznek — jelentették szerda este a hír­­ügynökségek. Az UNPROFOR szakértői szerint egyébként a harcban álló felek mindegyike azon van, hogy ne támadják a repülőteret. Ugyancsak a kéksisakosoktól származik a hír, miszerint egyre jobb a szerb fegyveresekkel való együttműködés, ám mind több a probléma a horvát—mu­zulmán erőkkel, főként ami a grbavicai körzetet illeti. A szakítópróbára akkor ke­rül majd sor, amikor a kéksisakosok meg­próbálnak segélyszállítmányokat eljuttat­ni a Grbavica környékén muzulmánok által elszigetelt szerb harcosoknak. Ellentmondó hírek érkeznek a szarajevói harcokról. A Reuter szerda esti jelentésé­ben még arról számolt be, hogy a bosnyák fővárosban szokatlan nyugalom honolt, lö­vés alig dördült el. A hírügynökség ezt az­zal hozza kapcsolatba, hogy Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár ellenzi a 12-eknek a Biz­tonsági Tanács által is elfogadott javasla­tát, miszerint a boszniai ENSZ-erők ter­jesszék ki ellenőrzésüket a szemben álló felek nehézfegyverzetére is. Csütörtök reg­gel a France Presse már arról számolt be, hogy a muzulmán erők nagyszabású táma­dást indítottak a szarajevói szerb állások ellen. Szintén súlyos harcok voltak a szerb milíciák által ostromgyűrűbe zárt muzul­mán többségű Gorazeje városában is. Helyi források legkevesebb 50 halottról számol­nak be. Áprilistól, a boszniai harcok ki­robbanása óta mintegy 7500, főként polgá­ri személy vesztette életét. A boszniai események kapcsán fokozód­nak Kis-Jugoszlávia, elsősorban Szerbia problémái. A Milosevics-vezetésnek nem csupán külföldi nyomással, hanem mind­inkább a belső nyomás fokozódásával is szembe kell néznie. S védekezik, ahogyan tud. A legújabb kormánykezdeményezés a gyülekezési jog korlátozására vonatkozó törvénytervezet. Az illető törvényről a szerb parlamentnek tegnap kellett dönte­nie. A törvény értelmében a kormánynak jogában áll felfüggeszteni minden olyan gyülekezetet, amely „az alkotmányos rend erőszakos megdöntésére irányul, amely é­­rinti Szerbia függetlenségét és területi in­tegritását, vagy intoleranciát és faji, val­lási, illetve nemzeti gyűlöletet vált ki­. ADRIAN NASTASE: A minimális Szerdán este véget ért Adrian Nastase román külügyminiszter körútja, melyet az öt közép-ázsiai volt szovjet köztársaságban , Kazahsztánban, Kirgizsztánban, Üzbe­gisztánban, Tádzsikisztánban és Türkme­nisztánban tett. Hazatérőben a Rompres és a Rádió munkatársainak adott nyilatkozatában el­­mondta: A körút alapeszméje a diplomáciai kapcsolatok felvétele, vagyis új független államok megismerése, a velük való pár­beszéd politikai-diplomáciai módjainak meghatározása, az együttműködés intéz­ményes keretének létrehozása volt, ide ért­ve a külügyminisztériumok közötti együtt­működést is, hogy mielőbb megteremthes­sük a jövendő kapcsolataink szempontjából nélkülözhetetlen jogi keretet. Ez volt — hogy úgy mondjam — a minimális cél, s ezt megvalósítottuk — hangoztatta Adrian Nastase. De szerintem hasonlóan fontos volt utunk gazdasági vonatkozása is, hiszen vegyescsapatunknak 15 üzletember, válla­latigazgató volt a tagja, akiknek alkalmuk nyílt közvetlen kapcsolatba lépni jövendő partnereikkel, és viszonylag nagy értékű . BOGOTA ** ■ Megszökött a kábítószer-király Egy alagúton keresztül megszökött bogo- <■' tai börtönéből a medelini kábítószer-kartell­­ hírhedt vezetője, Pablo Escobar. Ezzel meghiúsította fogvatartói tervét, akik egy másik börtönbe akarták áthelyezni. A szö­kése körülményeiről azt jelentették, hogy rabtársai börtönlázadással fedezték Escobar és 14 társa szökését. A szökevények a börtönőröktől elkobozott fegyvereket vetel­tek magukkal, Escobar pedig hordozható rádió adó-vevőn jelentette be, hogy ha kell, utolsó leheletéig ellenáll. Erre nem került sor. Escobarnak sikerült végrehajtania tervét. Szökését maga Kolumbia elnöke, Cesar Gaviria jelentette be rádióbeszédé­ben. Azt is közölte, hogy a hadsereg és a rendőrség mindent megtesz felkutatására. célt elértük 35 millió dollárra rúgó — szerződéseket kötni az azonnal következő időszakra. Ám a lehetőségek sokkal nagyobbak: százmil­liós nagyságrendűek — dollárban. A komp­lementáris zónákat felmértük, s rövidesen gazdasági missziók fognak tárgyalni a táv­lati kooperáció megalapozásáról, a kölcsö­nös lehetőségek és érdekek figyelembevé­telével. Ítéletidő Nyugat-Európában Nagy erejű viharok dúltak az utóbbi 48 órában Nyugat-Európa egyes országai­ban. Svájcban az Alpok könyökénél valósá­gos­­sárfolyamok árasztották el Valais kantont, az Olaszországgal összekötő vasútvonalon felfüggesztették a forgal­mat. Kelet-Svájcban az erős szél fákat csavart ki, Basel környékén pedig tojás­nagyságú jég esett. A mezőgazdaságnak okozott károk óriásiak, főként Friburg kantonban, ahol a vihar, az áradás és a jégverés teljesen elpusztította a dohány­­termést. A súlyos anyagi károk mellett legkevesebb öt személy életét vesztette, sokan súlyosan megsebesültek. A Németországban kedd óta dúló vihar öt ember életét követelte. Az orkánerős­ségű szélvihar elsősorban Bajorországot, Baden-Württemberget és Türingiát érin­tette. A gyökerestől kicsavart fák több országutat eltorlaszoltak. Krimbach kör­nyékén a villám tíz magasfeszültségű villanypóznát döntött ki, egy áramgene­rátort tönkretett. Az esőzések nyomán áradások keletkeztek, számos útszakaszt le kellett zárni a forgalom előtt. A ve­szélyeztetett övezetekben a rendőrség és a katonaság helikopterei végzik a lakos­ság mentését. Az eddig keletkezett anyagi kárt Bonnban mintegy 5 millió márkára becsülik. Súlyos áradásokat okozott a vihar és az esőzések Franciaországban is. A leg­válságosabb helyzet Közép-Franciaország­­ban és a főváros térségében állt elő. Ed­digi jelentések szerint a­ vihar és az ára­dások következtében négy személy vesz­tette életét. Az anyagi károk jelentősek. A mentési munkálatokban a csendőrség és a katonaság speciális egységei vesznek részt, helikopterek és különleges terep­járó kocsik segédletével. . # • Galíciában újra a dicsőség fénye övezi a monarchia korát, a nemzetiség­i­­gi feszültségek viszont fokozódnak — PC Véli a DER SPIEGEL. i*. -it A Szabadság sugárúton, melynek nem ió is oly rég Lenin sugárút volt a neve, sá­­ros, mocskos, vadul szlalomozó autók ke­fe... rülgetik a mély gödröket. Egy üzlet előtt, a­­melyben a cégtábla szerint tejtermékeket is­ árulnak, már három órája kendőkbe bu­­i­gyolált asszonyok várakoznak. A szállít­­mány, mint oly sokszor, most sem érkezett f­ meg időre. Talán már nem is jön egyálta­­­lán­ . . . „Szabadságunk, az van már végre, de se mit tudok érte venni?“ — panaszkodik egy nyugdíjas asszony, Olga Tim­pjuk. Egy ha­ ’ vi nyugdíjáért összesen huszonöt kiló krumplit tudna venni. „Ha a fiam nem küldene néhanapján néhány dollárt Kana­­fe­­dából, már rég éhen haltam volna“ — ig mormolja. 1. Szocializmus utáni szomorú hangulat Lvivben, ahogyan Nyugat-Ukrajna főváro­sát ma hivatalosan is újra nevezik. A vá­ros határában még az orosz név áll a táb­lán: Lvov. Az „o“ betűt, az orosz uralom gyűlölt jelét, ukrán hazafiak fehér festék­kel átmázolták. Akárcsak a környező tágas vidék, ame­lyet gyakrabban löktek át az egyik úr kar­jából a másikba, és gyakrabban osztottak fel, majd egyesítettek újra, mint bármely más térségét Európának, a város is mind­untalan megváltoztatta a nevét — attól függően, hogy kinek a nevében kormá­nyoztak éppen. C . Lviv ma az ukrán függetlenségi mozga­ta­lom, a Ruh szülővárosának érzi magát. Ám­­ amióta a Szovjetunió széthullott és Uk­­re­rajnának ölébe hullott az önálló államiság, a város nem egy lakója az új kijevi ura­kat kezeli mélységes gyanakvással. Lviv ugyanis nem csak egyszerűen Uk­rajna egy része. 1918-ig a város — lengye­lül Lwów, németül Lemberg — Galícia és Lodoméria királyság fővárosa volt, így nevezték azokat a dunai monarchia észak­keleti peremén elterülő területeket, ame­lyek 1772-ben, Lengyelország első felosztá­sakor Mária Terézia császárnőnek jutottak. A név azonban, bármennyire szépen hang­zott is, csak­, mert a sivár valóságban Ga­lícia nem volt más, mint a Habsburg-biro­­dalom szegényháza. Lembergnek a századfordulón 160 000 lakosa volt, több mint a fele lengyel, 45 000 zsidó és 30 000 rutén — így nevezték a Habsburgok az ukránokat. De rajtuk kí­vül éltek még a városban örmények, gö­rögök, törökök, tatárok, németek, csehek, oroszok és cigányok is. Lvivnek ma 800 000 lakosa van, túlnyomórészt ukránok. A ki­sebbségek lélekszáma erősen megcsappant, egyesek közülük, például a görögök és a törökök, teljesen eltűntek. A dunai birodalom összeomlása után a lengyelek és az ukránok harcot indítottak Galícia birtoklásáért Könyörtelen háború volt, gyakran falu falu ellen, szomszéd szomszéd ellen harcolt A konfliktus mind­máig mérgezi a lengyelek és az ukránok viszonyát. A háborúban Lengyelország győ­zött, és Lemberg a lengyeleké lett. 1939 őszén a Hitler—Sztálin paktum kö­vetkezményeként „Lvov és az összes nyu­gat-ukrajnai terület újraegyesült a Szov­jetunióval“, olvashatjuk a tankönyvekben, amelyekből az ukrán gyerekek még ma is tanulják a történelmet. Az új tankönyvek még csak most készülnek. Ezekben már arról lehet majd olvasni, hogy a kommu­nisták rémuralmat vezettek be, s a nem­zeti gondolkodású ukránokat — s rajtuk kívül még sok lengyelt és zsidót is — tábo­rokba hurcolták és meggyilkolták. Ez az oka annak, mondja Borisz Bilinsz­­kij, a lvivi egyetem orvostudományi kará­nak rektorhelyettese, hogy „miért üdvözöl­te felszabadítóként sok ukrán a hitlerista csapatokat“, amikor azok 1941 júniusában megtámadták a Szovjetuniót. A rektorhe­lyettes apját is a kommunisták ölték meg. Azt a tényt, hogy sok ezer ukrán jelent­kezett katonának a „Galícia“ nevezetű hír­hedt SS-hadosztályba, Bilinszkij sem ta­gadja. Szerinte „félrevezették“ őket. Egyébként, mondja, Leonyid Kravcsuk ukrán elnök már „bocsánatot kért a zsi­dóktól azért, mert ukránok is részt vettek a holocausban “. Hitler SS-ei és ukrán segédcsapataik a keleti zsidóság egyik virágzó központját irtották ki Lembergben: 1939-ben 110 000 zsidó lakott itt, ma alig 7000. „Sokszor gondolkodom azon, miért­ ép­pen én menekültem meg“ — mondja a hetvenéves Edmund Szejdel, a „halálszur­doknál“, a város szélén, az egykori janows­­kai koncentrációs tábor mellett — amely ma újra börtön. „Ebbe az árokba sok ezer zsidót lőttek bele — mondja Szejdel —, közöttük a szüleimet, meg öt testvéremet. Még csak egy emlékmű sem emlékeztet rájuk“." A nyugdíjas mérnök időről időre elmegy a Moszkva utca 4 alatti imaházba, Lviv egyetlen zsinagógájába, és imádkozik a halottakért. A tető alatti kicsiny, alacsony szobában néhány zsidó hajladozik a mono­ton haszid dallamok ritmusában. Abraham Rosenthal rabbi, egy fiatal, rőtszakállú férfi, épp mostanában érkezett Izraelből, hogy gondját viselje a kis lvivi zsidó kö­zösségnek. „A városok túlélik a népeket, amelyek­nek létüket köszönhetik, és a nyelveket, amelyeken az építőmesterek beszéltek egy­mással“ — írja 1924-ben a galíciai nagy­városról írott tudósításában Joseph Roth, a Monarchia hanyatló korszakának költője, aki Lembergtől keletre, Brody városkában született Tény és való, bár uralmuk öt évtizede alatt a kommunisták teljesen tönkretették a várost, amely saját felfogása szerint va­lamikor Közép-Európához tartozott, és la­kói büszkén „kis Bécsnek“ nevezték, a lé­tező szocialista nyomorúságon még ma is átszüremlik a múlt Az 1904-ben épített főpályaudvar magas, üvegezett csarnokával és hatalmas kupo­lájával akár Bécsben vagy Grazban is áll­hatna. A k.u.k. időkből származik az Ope­raház és az allegorikus figurákkal gazda­gon díszített egykori parlamenti épület is, amely ma az egyetemnek ad helyet Az igazi urbánus életnek azonban rég nyoma veszett Lemberg valamikor a könyvkereskedések és antikváriumok vá­rosa volt, „bibliopolisz", ahogyan lakói büszkén nevezték, ahol se szeri, se­ száma nem volt a lengyel, ukrán és jiddis kiadók­nak és íróknak. 1924-ben Joseph Roth még tapasztalhatta ezt a „tarka soknyelvűséget", amely mára éppúgy a múlté, mint az elegáns „bécsi“ kávéházak: közülük nem egyben több mint száz napilap állt a vendégek rendelkezésé­­re. Kávéházak ma már nincsenek, csak né­hány sivár gyorsbüfé, amelyben barátság­talan a kiszolgálás és elszomorító a kíná­lat. Kávé vagy tea? „Néma! Nincs! A ta­nácsháza közelében egy kis vendéglőben diákok üldögélnek az asztalok mellett, és édes herbateát isznak. Lviv igencsak messze eltolódott kelet fe­lé. 1912-ben a „Rövid lembergi útikalauz“ még arról tájékoztatott büszkén, hogy a galíciai örökös tartomány fővárosát „ké­nyelmes vasúti összeköttetés" kapcsolja össze a Nyugattal, és Bécsből tizenkét óra alatt érhető el a város. Nyolcvan évvel később ugyanez az út kétszer annyi ideig tart. „Helyre kell állítanunk azokat a régi kapcsolatokat, amelyek valamikor a Nyu­gathoz fűztek bennünket“ — mondja Andrij Novakivszkij, az Ukrán Nemzeti Múzeum igazgatója. A múzeum a mo­narchia korabeli pénzügy-igazgatósága épületében helyezkedik el, nem is olyan rég még a Lenin Múzeum egyik kihelyezett részlege volt itt. A helyi parlament épp mostanában le­mondott elnöke, Vjacseszlav Csernovil is, mint mondja, ,a múltból és a regionális identitásból“ kíván erőt meríteni. Ha ezen az alacsony, Inas, hamvasszőke emberen múlna, helyreállítanák a hajdani közigaz­gatási körzeteket, Galíciát, Bukovinát, Volhíniát, a Kárpátontúlt, és ami még volt­­ úgy, hogy a lehető legnagyobb ön­állóságot élvezzék Kijevvel szemben. (Befejező része következő számunkban) BÉCI DICSŐSÉGÜNK • A NAGYVILÁG HÍREI • Növekvő Washington és Szerdán délelőtt elhagyta őrhelyét az ENSZ vegyészekből álló szakértőcsoport­ja, amely július 5-e óta a bagdadi Mező­­gazdasági Minisztérium előtt várta az épü­letbe való bebocsátást. A minisztérium épü­letében feltételezések szerint titkos irato­kat őriznek Irak tömegpusztító fegyverei­ről. A visszavonulást — a csoport vezető­je, Mark Silver szerint­­­ azért határoz­ták el, mert egyre fenyegetőbbé váltak az ellenük szervezett tüntetések, s így nem érezték biztonságban magukat. Az őrzésük­kel megbízott iraki csoport vezetője tel­jesen alaptalannak minősítette Silver kije­lentését, az iraki hírügynökség pedig úgy vélekedett, hogy ez a helyzet elmérgesíté­sét szolgálja és tovább ingerli a közvéle­ményt. Mi több, az iraki hatóságok azzal vádolták Silvert, hogy beavatkozást készít elő Irak ellen. A Pentagon szóvivője ki is jelentette annak kapcsán, hogy Irak nem hajlandó alávetni magát az ENSZ-határo­­zatoknak: az Egyesült Államoknak meg­van a katonai képessége ahhoz, hogy szük­ség esetén megtorolja ezt 13 amerikai ha­dihajó van az öbölben és a környező tér­ségben, a Földközi-tengeren pedig 19, a Vörös-tengeren 5, s szükség esetén ezek mind közbeléphetnek. Martin Fitzwater, feszültség ! Bagdad között a Fehér Ház szóvivője egyenesen figyel­meztette Bagdadot, hogy amennyiben nem bocsátja vizsgálatra rakétaépítési prog­ramját, újabb amerikai akciókra számít­hat „Nem zárunk ki semmilyen opciót, a katonai erő használatát sem“ — mondta Fitzwater. Irak ENSZ-nagykövete, Amir Al-Anha­­ri azonban kijelentette: egy-két bomba nem fogja álláspontja megváltoztatására bírni Irakot. Szerinte a fenyegetőzőknek nincsenek politikai vagy törvényes érveik. Szerinte az erőszakhasználat a Biztonsági Tanács tekintélyét aknázná alá. Egy France Presse értesülés szerint Irak szerdán megújította azt a javaslatát, hogy semleges szakértők tartsanak vizsgálatot a Mezőgazdasági Minisztérium épületében­ el nem kötelezett országok szakemberei. De jöhetnek más országokból, Kínából, Ausztriából, Svédországból­ is. Közben a nukleáris felügyelő csoport, a­­mely jelen volt két nagy iraki nukleáris létesítmény— a tarmijai és sirkati — le­rombolásánál, elhagyta Irakot. A csoportot vezető amerikai Richard Hooper kijelen­tette: ez a két hely soha többé nem­­lesz alkalmas nukleáris célú építkezésre. Mubarak: Izraelnek még többet kell tennie a béke érdekében .Izrael folytatja látványos engedményeit. Miközben Baker amerikai külügyminiszter Kairóba látogatott, az izraeli lakásépítési miniszter, Benjámin Ben-Eliezer Jeruzsá­lemben bejelentette, hogy kiterjesztik a telepítések befagyasztását. Jichák Rabin izraeli miniszterelnök székfoglaló beszédében két teljesen kü­lönálló részre osztotta a telepítéseket Mint mondotta, egyik a „politikai“, a másik pedig a „biztonsági“ telepítés. Szerinte az előző kormány nagyon is erőltette a poli­tikai telepítések kivitelezését, ami a mos­tani körülmények között politikailag ká­ros, anyagilag pedig teljes csődöt jelent. Baker közel-keleti látogatásának előestéjén Jeruzsálemben bejelentették, hogy részben befagyasztják a megszállt területek bete­lepítését. A döntés mintegy 5400 új lakás­ra vonatkozott, amelyeknek nem adják meg az építési engedélyt. A lakásépítési minisztérium szerdai döntése azokra a megszállt területeken felépítendő lakások­ra vonatkozik, amelyekhez már megvan az építési engedély. Baker Mubarak egyiptomi elnökkel kö­zösen tartott kairói sajtóértekezletén kije­lentette, hogy rendkívül elégedett az új izraeli kormány gondolkodásmódjával a betelepítési politikát illetően, a kolonizá­­lási politika ugyanis akadály a béke előtt. Mubarak elnök szerint a Rabin-kormány nagyon jó irányban halad, de Izraelnek többet kell tennie, hogy a békefolyamat felgyorsítása érdekében meggyőzze az a­­rab országokat. Mubarak véleményét — miszerint Izra­elnek tovább kell lépnie, ha az arab vi­lág bizalmát meg kívánja szerezni —, a többi arab vezető is osztja. Mint egy előb­bi írásunkban említettük, az arabok fél­nek. Félnek, hogy az amerikai diplomácia igyekezete, hogy újabb elnöki mandátumot szerezzen Bush elnöknek, olyan engedmé­nyekre késztetheti Washingtont, amelynek a levét az arabok isszák meg. Félelmük be­igazolódni látszik, ugyanis Baker egész körútja alkalmával egyetlen szóval sem említette az amerikai békekezdeményezés alapját képező 242-es és 338-as ENSZ-ha­tározatot, melyek előírják Izrael kivonulá­­sását a megszállt területekről. (K.P.) ☆ Az amerikai külügyminiszter Kairóból ismét Szíriába repült, ahol négyórás meg­beszélést folytatott Hafez al Asszad el­nökkel. A tárgyalásokról csak annyit tud­ni, hogy a közel-keleti békefolyamatról volt szó a legújabb fejlemények fényé­ben. Baker jónak minősítette a találkozót. Tegnap az amerikai külügyminisztert a szaúd-arábiai Dzsiddába várták. Bush kihívása James Baker amerikai külügyminisz­ter a jövő hónap közepén lemond tiszt­ségéről, hogy Bush elnök választási kampányát vezesse — írta szerdai szá­mában a The New York Times. A Fe­hér Házból és a Republikánus Párt kö­reiből származó értesülésekre hivatkoz­va a napilap először hoz valami konk­rétumot az amerikai sajtóban és poli­tikai körökben napok óta tartó ilyen irányú híresztelésekhez. Baker kairói sajtókonferenciáján az újságírók rákér­deztek, a közlésnek van-e valóságalap­ja. Baker nem oszlatta el a kétségeket, mindössze annyit mondott, hogy „nem született még döntés az amerikai dip­lomácia éléről való távozásával kapcso­latosan“. Politikai megfigyelők nagyon is le­hetségesnek tartják azt, hogy Baker át­vegye Bush korteshadjáratának a vezeté­sét, ugyanis ő az egyetlen, aki kellő politikai tapasztalattal rendelkezik, a­­zonkívül a Republikánus Párt politikai személyiségei közül ő az, aki a legke­vésbé támadható. A sajtóügynökségek emlékeztetnek, hogy Baker 1988-ban már az előző választási kampány ide­je alatt is megtette ezt a lépést, le­mondva miniszteri tisztségéről, hogy személyesen erősítse a későbbi elnök korteshadjáratát. Most, 1992-ben egy hasonló lépés an­nál is valószínűbb, mivel a republiká­nusok talán soha nem voltak még ilyen nehéz helyzetben. Legújabb felmérések szerint a választóknak már 63 százaléka szavazna Bill Clinton demokrata párti elnökjelöltre. A republikánusok népsze­rűségének szabadeséséhez nyilvánvaló­an az is hozzájárul, hogy a sajtóban mindinkább elterjedt a hír, miszerint Bush beteg lenne. A­ jelenlegi elnök,, szemmel láthatóan ingerülten, a követ­kező kijelentést tette Washingtonban: „Egészséges vagyok. Ha nem hiszik, fel­szólítom bármelyik 67 éven felüli új­ságírót, keljünk versenyre. Szaladjunk a Fehér Ház körül, vagy akárhol, lás­suk, ki bírja tovább erővel“. (képé) Itt jól őrzött határok, amott egyszerű vámszolgálat Borisz Jelcin, aki háromnapos utazást tesz néhány dél-oroszországi és szibériai vidéken, útja első állomásán, Krasznodar­­ban bejelentette, hogy kedden megkezdő­dött az Oroszország és a balti országok közötti államhatárok kiépítése. A határát­kelő­helyekre mintegy 20 mozgó alakulatot helyeztek ki. Az elkövetkezőkben Azer­bajdzsán felé is kiépítik a demarkációs vonalat, tekintettel arra, hogy mivel ez a kaukázusi köztársaság vízummentes for­galmat alakított ki Irán és Törökország fe­lé, ellenőrizhetetlen kereskedelmi ügyletek áradatát indította el az Orosz Föderáció területére. Ezzel szemben Ukrajnát, ahol több millió orosz él, Jelcin szerint nem lehet „áthatolhatatlan határral" elválasz­tani Oroszországtól, így Ukrajna esetében egyszerű vámszolgálatok felállítása mellett szállt síkra. NEMZETKÖZI DOHÁNYPIAC Nem bagóra megy Régen látott forgalombővülés elé tekin­tenek a nagy nyugati cigarettagyártó óri­ásvállalatok. Tíz évvel ezelőtt még 4500 milliárd szál cigarettát adtak el a világon, de akkortájt a szocialista és a távol-keleti országok állami dohánymonopóliumai miatt a piacok 60 százalékát gyakorlatilag lezárták a dohánymultik előtt. Mára vi­szont a cigarettafogyasztás több mint 20 százalékkal, 5400 milliárdra nőtt, s azoknak a piacoknak az aránya, ahonnan ma már alig vannak kirekesztve, 5 százalék. A nagy értékesítési (és profit-) lehetőségeket az is jelzi, hogy a világ első számú ciga­rettaszállítója, az amerikai Philip Morris, amely tavaly 640 milliárd szál eladásával a világpiac 12 százalékát ellenőrizte, a kö­vetkező öt év folyamán világszerte 3 mil­­liárd dollár értékű beruházást tervez, hogy újabb termelőkapacitások kiépítésével megpróbálja kielégíteni a növekvő keres­letet. A második legnagyobb cigaretta­­gyártó konszern, a British American To­­baco (BAT) is arról számol be, hogy ex­portja az 1986. évi 45 milliárd darabról 1990-ben 88 milliárdra növekedett. Az új piacok igencsak kapóra jöttek a nyugati szállítóknak. A hagyományos fel­vevőrégiókban, az iparilag fejlett nyugati világban ugyanis a cigarettafogyasztás az elmúlt évtized folyamán — főként a do­hányzásellenes propaganda eredményeként — évente­ 2—3 százalékkal csökkent. Mindez persze nem azt jelenti, hogy a ci­garetta Nyugaton most már rossz üzlet len­ne. Ellenkezőleg! Az elmúlt három évben a világ, első százmú cigarettájának, a Marl­­borónak a világméretű forgalma évente 7 százalékkal nőtt, és még azokban a nyugat­európai országokban is, ahol korábban ke­ményen érvényesült az állami monopólium, piaci részaránya erőteljesen bővült a ha­zai márkák rovására. Amerikában és Nyu­­gat-Európában évente 40, illetve 50 mil­liárd dollárt költenek a füstölés élvezeté­re, és az eladások után még ma is jókora lehet a profit. A Philip Morris 23,8 mil­liárd dolláros cigarettaforgalomból Ame­rika már kevesebb mint 50 százalékkal ré­szesedik, de ugyanakkor a 6,5 milliárd dol­lár tiszta nyereség közel 75 százaléka — a magas árrés jóvoltából— az Új Világból származik. Tény viszont, hogy e piacok las­san, de folyamatosan szűkülnek, és a szak­értők szerint 15 éven belül a három nagy dohánygyártó óriás, a Philip Morris, a BAT és az R. J. Reynolds profitjának oroszlán­­részét a külpiacokon szedi majd össze. Most a szállítók szemében alighanem a kelet-európai, de mindenekelőtt a szovjet utódköztársaságok a legígéretesebb pia­cok. Ott az évtizedes nikotinéhség szinte csillapíthatatlan. Az éves keresletet 700 milliárd cigarettára teszik, de a hazai ter­melés állandóan csökken. Oroszországban az idén várhatóan 150 milliárd darabra. Ám a multik már nemigen tétováznak. A Philip Morris nemrég megállapodást írt alá 11 milliárd Szál szállításáról, és már az idén kezdik az orosz Marlborók gyártá­sát. Tavaly csupán a Philip Morris 22 mil­liárd szál cigarettát adott el Oroszország­ban, és" Moszkva állítólag azonnal kész­pénzzel törlesztett, noha más cégek számá­ra csak halasztott fizetést vagy különféle barter konstrukciót ajánlott fel. A Rey­nolds, amely tavaly 14 milliárd füstölniva­lót adott el Oroszországban, ugyancsak megkezdi a Camel és más márkáinak gyár­tását Kazahsztánban. A BAT viszont az amerikai Merrill Lynch­et Co. pénzügyi tanácsadó cég közreműködésével több uk­rán cigarettagyárat és dohányfermentálót akar megvenni. Ezek termelése évi 80—100 milliárd szál cigaretta, amely önmagában véve az amerikai termelés egyötödének fe­lel meg. Magyarországon kívül Kelet-Németor­­szág és Csehszlovákia is kiemelt beruházá­si célpontnak számít. A mindenütt jelen lévő Philip Morris a volt NDK-ban is az egykori állami dohányipar nagy részének felvásárlásával, az ottani F8 és Juwel már­kák minőségének javításával, no meg ter­mészetesen a Marlboro-családdal, már megszerezte a piac 44 százalékát. A Rey­nolds is bevásárolt, de ennek ellenére a helyi Club és a saját Camel márkákkal eddig csak a piac hétszázalékos megszer­zésére futotta. Ám Kelet-Európában a legnagyobb do­hányipari beruházást a cseh Tabak AS ci­garettagyár felvásárlásával megint csak a Philip Morris könyvelhette el. A megálla­podás értelmében az amerikai cigaretta­­gyártó behemótnak egyelőre meg kell elé­gednie a Tabak részvényeinek 30 százalé­kával, de ha jóváhagyják majd a dohány­monopólium helyébe lépő új törvényt, a Philip Morrisé lehet a többségi tulajdon is. Hírek szerint így a tranzakció értéke a beruházásokkal együtt elérheti a 400 mil­lió dollárt. Sajtójelentések arról is beszá­molnak, hogy a Tabakért nagy verseny folyt, mivel a cseh cég tavalyi bevételei dollárban számolva megközelítették a 150 milliót, és 60 százalékkal részesedik a cseh­szlovák cigarettapiacon, ahol évente 30 milliárd szál cigarettát adnak el. A nagy nemzetközi cigarettagyártók tá­vol-keleti beruházási tapasztalatai és nemegyszer agresszív piachódítási mód­szerei bizonyára Kelet-Európában is kama­toztathatók. Arról van ugyanis szó, hogy még a nyolcvanas években az amerikai kereskedelmi hatóságok módszeresen dol­gozták meg Japán, valamint Dél-Korea, Tajvan és a többi délkelet-ázsiai ország kormányait: kiharcolták, hogy hagyjanak fel cigarettapiacaik protekcionista védel­mével. Az amerikaiak a piaci bejutásért nemcsak megtorló vámtarifákkal fenyege­tőztek — írja a brit The Economist hetilap —, de a cigarettahirdetési tilalmak feladá­sát is szorgalmazták. A presszió meg is hozta az eredményt. Japánban például a Marlboro és a többi PM-márka eladásai 1990-ben 22 százalékkal 35 milliárdra nőt­tek, és a BAT-féle Lucky Sticks vagy Kent márka is szépen hoz a konyhára. Ám kelet-európai piacok ide, mesés ázsiai profitok oda, a nemzetközi cigaret­tagyártók még most sem tudnak teljesen nyugodt szívvel cigarettaszünetet tartani. A piaci skalpokból még hiányzik a világ legnagyobb, de még ma is zárt piaca, a kí­nai. Ott a nyolcvanas évtizedben évente 7 százalékkal bővült a cigarettázók tábora, és az 1700 milliárd szál a világ teljes ci­garettafogyasztásának közel egyharmada. (HVG) 1992. július 24. • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • * Csütörtök hajnalban az izraeli légierő vadászbombázói támadták az Irán-barát síita milíciák dél-libanoni állásait — je­lentette a Reuter, libanoni biztonsági for­rásokra hivatkozva. •’ A Donuszlávból kedden elmenekült FÁK-hadihajó bántódás nélkül befutott Odessza kikötőjébe. Az ukrán honvédelmi minisztérium szóvivője bejelentette, hogy tekintettel a legénység állapotára a hajó legénységével együtt ideiglenesen Odesz­­szában maradhat A FÁK krími tengeri támaszpontjának a parancsnoka és az ukrajnai haditengerészet parancsnoka kö­zös felhívással fordult az orosz és az ukrán elnökhöz, hogy minél hamarabb egyezze­nek meg a fekete-tengeri hadiflotta elosz­tásában — jelenti a France Presse. •­ FBI-ügynökök érkeztek Palermóba, hogy segítsék a helyi rendőrséget Borsel­­lino ítélőbíró gyilkosainak felkutatásában. Aldo Rizzo Palermo polgármestere visz­­szavonta lemondási kérését, amelyet ked­den, a bíró öt testőrének temetésén kelet­kezett feszültség hatására jelentett be. Hírügynökségi jelentések szerint a palermói rendőrfőnököt Rómába helyezték át. Bor­­sellino temetésére ma, szűk családi körben kerül sor. Az olasz államfő mint az el­hunyt személyes barátja lesz jelen a szer­tartáson. • A tiranai hatóságok elrendelték a kommunista párt elnökének letartóztatá­sát illegális fegyverviselés vádjával — jelenti az Associated Press. Az albán tör­vények értelmében ezért a cselekedetért 5-től 15 évig terjedő börtönbüntetés szab­ható ki. • Az Emil Constantinescu elnökjelölt vezette Demokratikus Konvenció küldött­sége befejezte hollandiai és belgiumi láto­gatását. A küldöttség megbeszéléseket folytatott a két ország legfelsőbb vezetésé­vel, az EK döntéshozatali tényezőivel, az Európa Parlament kereszténydemokrata frakciójának vezetőivel, valamint a két ország kereszténydemokrata képviselőivel. A DK küldöttsége Franciaországban foly­tatja nyugat-európai turnéját. FÖLDÜNKÖN 2000-ig 6,2 milliárd ember él majd, 2025-ig pedig 8,5 milliárd — áll az ENSZ legújabb jelentésében. Bolygón­kon ma 5,5 milliárd embert tartanak szá­mon. A világ lakossága évente 1,7 száza­lékkal gyarapodik, vagyis minden évben 93 millióval. 2025-re a szaporodási arány minden bizonnyal leesik majd egy száza­lékra, de évente akkor is 85 millióval nő a népesség. Az emberiség egynegyede fej­letlen országokban él, s a lakosság éppen itt szaporodik a legnagyobb arányban. Az afrikaiak képezik például a világ lakossá­gának 12 százalékát, s számuk 2025-re két és félszeresére nő majd. A GIOTTO nevű európai világűrkutató szonda, amely a Halley üstökössel való ta­lálkozáskor megsérült, nemrégiben találko­zott egy másik üstökössel, amelyről sok a­­datot szolgáltatott. Ez■ már a harmadik üstökös, amelyet a tudósoknak módjukban áll tanulmányozni. Az adatok feldolgozása évekig fog tartani, de annyi már biztos, hogy a Grigg-Skjelerup üstökös nagyban különbözik a Halleytől. BUENOS AIRESTŐL mintegy 1300 lem­re az Andok vidékén, Catamarca városká­ban 20 000 éves kövületeket találtak. A Buenos Aires-i múzeum paleontológiai részlegének jelentése szerint a latinul Glossotheriumnak nevezett gerinces külö­nösen jó állapotban levő maradványáról van szó. Ez a lelet világviszonylatban is óriási értéket képvisel. Az állat, amely a pampák állatvilágához tartozott, húszezer éve halt ki. A megtalált példány marad­ványai ennél bizonyára pár ezer évvel idősebbek, amit a további kutatások hi­vatottak igazolni. A kövületet egy föld­műves találta meg házának alapjait ásva, s a csont óriási mérete keltette fel érdek­lődését.

Next