Romániai Magyar Szó, 1992. július (4. évfolyam, 769-795. szám)

1992-07-25 / 790-791. szám

Romániai Magyar Szó 2 • A NAGYVILÁG HÍREI • KÖZEL-KELET Véget ért Baker körútja Meglepetésszerű­­villámlátogatást tett James Baker Libanonban. Miután a liba­noni külügyminiszter visszautasította, hogy országán kívül találkozzék Bakerrel, egy adott pillanatban úgy látszott, nem lesz libanoni-amerikai találkozó. Szerdán még javában folytak a találkozó érdekében ki­fejtett diplomáciai erőfeszítések, csütörtök délben pedig a Bekaa völgy keleti felében fekvő Zahleban Baker találkozott Hrávi li­banoni elnökkel és Baész külügyminiszter­rel. A­ megbeszélések után Baker mindösz­­sze annyit­ közölt­, hogy ez a látogatás Li­banon függetlenségének a jele. Amerikai külügyminiszter 1983. óta nem látogatott Libanonba.­­ Libanonból az amerikai külügyminiszter Dzsiddába utazott, ahol háromórás megbe­szélést folytatott Fahd szaúdi uralkodóval. A megbeszélések tárgya nem is annyira a közel-keleti békefolyamat volt, mint in­kább a feszültség növekedése az Öböl-há­borúban­ részt vett­, fő szövetségessel és Bagdad­ között, miután az irakiak tovább­ra sem hajlandók­ beengedni a mezőgazda­­sági minisztérium épületébe az ENSZ szak­értőit.­­ Ami Baker újabb,közel-keleti körútjának eredményeit és a békefolyamat továbbvi­telének lehetőségeit illeti, korai lenne még akár találgatásokba is bocsátkozni. Nagyon sok függ az arab koordinációs bizottság tegnapi döntéseitől. Damaszkuszban azért ült össze a Jordániai, libanoni és szíriai külügyminiszter, valamint a palesztinok képviselője, hogy közös nevezőre jussanak az Izraellel folytatandó béketárgyalások esetleges újrafelvételéről. A tanácskozáson ott volt az egyiptomi diplomácia vezetője is. Az elmúlt napok másik rendkívül fon­tos eseménye az egyiptomi—izraeli magas szintű kontaktusok újrafelvétele volt. Egyiptom ugyan már nem vesz közvetlenül részt az Izraellel való béketárgyalásokon, hiszen a két ország már 1979-ben megkö­tötte a békét, de — s ez szinte már köz­hely — Egyiptom nélkül a Közel-Keleten nincs sem háború, sem béke. Kairó tehát döntően befolyásolhatja a békefolyamatot. Sajnos, az izraeli engedményekre sem a palesztinok — a PFSZ —, sem a szúriaiak nem válaszoltak hasonlókkal. A szíriaiak ugyanazt az unalomig játszott lemezt tet­ték fel ismét — Golánt vissza! —, a PFSZ pedig az izraeli telepítések teljes és végér­vényes leállítását követeli. (kápé) Bagdad játszik a tűzzel Fokozódik a feszültség az Öböl-hábo­rúban részt vett fő nyugati szövetségesek és Bagdad között, mivel az iraki vezetés továbbra sem hajlandó beengedni az ENSZ-szakértőket a Mezőgazdasági Mi­nisztérium épületébe, ahol feltételezések szerint a­ legmodernebb fegyvertípusokra vonatkozó dokumentumok vannak. Bush­­amerikai elnök csütörtökön minden program­ját lemondta és bezárkózott a Fe­hér Házba főbb­­tanácsosaival, köztük Che­ney védelmi miniszterrel és Powell ve­zérkari parancsnokkal.­ A tanácskozás utá­ni sajtónyilatkozatában Martin Fitzwater szóvivő ki­jelentette,­­ hogy Washington nem zárja ki a katonai beavatkozás lehetőségét Bagdad ellen, amennyiben nem veti alá magát a tűzszünet­ megállapodás összes feltételeinek. „Az iraki elnöknek tudnia kell, hogy mi nagyon komolyan vesszük ezt az ügyet“ —jelentette ki a Fehér Ház szó­vivője. Szinte azonos szavakat használt egy brit magas rangú kormányhivataln­ok, amikor Londonban nyilvánosságra hozták a brit külügyminisztérium nyilatkozatát, miszerint Nagy-Britannia, akárcsak­­ az Egyesült Államok, nyomást kíván gyakorol­ni Bagdadra a tűzszüneti egyezmény min­den kitételének tiszteletben tartásáért. Du­mas francia külügyminiszter pedig kije­lentette, hogy a francia ENSZ-küldöttség utasítást kapott Mitterrand elnöktől, mű­ködjék együtt a szövetségesekkel egy Irak­hoz intézett „ultimátum“ megszerkeszté­sében. A Biztonsági Tanácsnak tegnap kel­lett döntenie ebben a kérdésben. A feszültség fokozódását az is bizonyítja, hogy az Egyesült Államok földközi-tengeri flottája egy repülőgép-hordozójának és három kísérőhajójának megváltoztatták programját. A Saratoga anyahajót és két cirkálót, valamint egy rombolót készült­ségbe helyeztek — jelenti a Reuter. Orosz béketerv Oroszország kétszakaszos béketervet ja­vasolt Azerbajdzsánnak a karabahi konf­liktus rendezésére. A terv azonnali fegy­vernyugvást irányoz elő az egész frontvo­nalon, majd közvetlen tárgyalások meg­kezdését Baku és Jereván között vitás kérdésekről. Eközben Karabahban tovább dúl a há­ború. Mardakert környékén az azeri erők ellentámadásba lendültek, és sikerült visz­­szafoglalniuk néhány falut az örmény har­cosoktól. A konfliktus kezdete, 1988 óta Hegyi Karabahban több mint 2000 sze­mély vesztette életét. Az utóbbi időben a szemben álló felek korszerű nehéztüzérsé­get, páncélosokat és repülőgépeket vetnek be. Pentlandé az Adidas Szintén cipész „Életem legnagyobb üzlete, soha nem fogom eladni“ — foga­dkozott két évvel ez­előtt Bernard Tapie francia üzletember, amikor az­ üzleti világ nem kis meglepeté­sére felvásárolta az Adidas céget. A német sportruházati és sportszergyár a minap mégis gazdát cserélt: francia kézből an­golba vándorolt. „Meg akartam szabadulni az egésztől, hogy végre elmehessek vitor­lázni“ — indokolta újabb váratlan dönté­sét Tapie az újságírók­­előtt. A sztárme­nedzser hírében álló Tapie azonban nem­csak az Attidastól kényszerül megválni az idén, eladósodott cége, a Bernard Tapie Finance SA valószínűleg további, kisebb vállalkozásait is eladja. Pedig a csődbe ment cégek feltámasztásával hírnevet szerzett Tapie az utóbbi években már a francia politikai életben is egyre jelentő­sebb szerepet játszott. Hőn áhított politi­kusi karrierjének eddigi legmagasabb posztjáról, a városfejlesztési minisztérium éléről azonban néhány hetes tündöklés után május végén távozni kényszerült, miután nem egészen tiszta pénzügyi ma­nőverek ügyében kezdtek vizsgálatot egyik korábbi üzleténél. Az Adidas-szal, amelyet Tapie 1990- ben vásárolt meg az alapító Adler Dass­­ler négy lányától és két unokájától, ugyanazt a varázslatot remélte megismé­telni, amelyet korábban oly sok francia vállalatnál sikerrel alkalmazott. Csakhogy a német cég minden korábbinál nagyobb falatnak bizonyult, s Tapie — pályafutása során először — bankhitel felvételére kény­szerült. A cég gazdálkodásának átszerve­zéséhez aztán újabb hitelekre lett volna szüksége, de az Adidas forgalma ehhez már nem adott elég fedezetet. A vállalkozás igencsak megsínylette az alapító fiának, az Adidast felvirágoztató Horst Dasslernek 1987-ben bekövetkezett halálát, azóta u­­gyanis a nyereség egyre apad, s ezen Ta­pie sem tudott változtatni. A profit 1990- ben még 135 millió dollár volt, tavaly már csak 66,4 millió, pedig az eladások értéke 1991-ben is meghaladta a 2 milliárd dol­lárt. Az Adidas alkalmazottainak többsége — a várható létszámcsökkentés ellenére — örömmel fogadta a mostani tulajdonos­váltást, különösen, hogy az új gazda jól ismert név a szakmában. Stephen Rubin, az Adidast most megvásárolt Pentland elnökének már az apja is a cipőiparban dolgozott. A család többségi tulajdonában levő Pentland pedig azzal aratta legna­gyobb üzleti sikerét, hogy néhány év alatt világcéggé formálta az amerikai Reebok vállalatot. Rubin 1981-ben mindössze 77,5 ezer dollárt fizetett az akkoriban még alig ismert Reebok amerikai ága részvényei­nek 60 százalékáért, s miután a­ Nike­ mö­gött a második helyre futtatta fel­ az ame­rikai piacon, tavaly 525 millió dollárért tudta eladni érdekeltségét. A Pentland már tavaly kivetette hálóját az Adidasra, de akkor még csak 20 száza­lékos részesedést­­ vásárolt Tapie-tól. Az angol cég részben a megszerzett tulajdoni hányad által biztosított elővásárlási jo­gában, részben a Reebok eladásából eredő készpénznek köszönhette, hogy Tapie előnyben részesítette a 600 millió­­ márkás ajánlatukat a német céget irányító három­tagú­ igazgató tanácséval szemben, mely ugyan magasabb összeget — közel egymi­­liárd márkát­— helyezett kilátásba, de nem készpénzben. A Pentland — mely egyébként magáé­nak mondhatja a Speedo és a Pony már­kákat is — most abban bízik, hogy rövid időn belül visszaállítja az Adidas egykori dicsőségét. Rubin­ szerint a racionalizálás költségei legalább 30 millió dollárt emész­tenek majd fel. Ettől azonban azt reméli, hogy a sportcipők világpiacából 14,4 szá­zalékkal részesedő Adidas ismét nyomába ered a 23,8 százalékos részesedéssel veze­tő amerikai Nike-nak és a tavaly 19 8 szá­zalékot elért Reeboknak. Rubin azonban óvatos, s a vételárat csak akkor fizeti ki, ha könyvvizsgálói a Tapie-val megállapo­dott három hónapos kutakodás során nem akadnak „rejtett bombára“ a cég köny­veiben. (HVG) (Folytatás előző lapszámunkból) „Galícia és központja, Lviv, mindig az ukrán demokratizálódási folyamat motor­ja volt“ — mondja Csernovil, aki min­denféle központi­­gyámkodást elutasít, „eredjen bár az ma már Kijevből és nem Moszkvából.“ Ellenlábasét, Leonyid Krav­­csukot, a mostani elnököt és volt kommu­nistát, akivel szembeni figyelemreméltó eredményt ért el a választásokon (a szava­zatok több mint 23 százalékát kapta meg), Galícia erős, embere nem tartja különö­sen sokra. A közte és Kravcsuk közötti különbség gyorsan tisztázható, mondja Csernovil. „Én harminc évig harcoltam a demokrá­ciáért és Ukrajna függetlenségéért és ezért tizenöt évet ültem a szovjet börtönökben, Kravcsuk viszont csak a közelmúltban vedlett át demokratává." Annak, hogy a demokrácia Lvivban erő­sebb gyökerekkel rendelkezik, mint az ország keleti felében és a fővárosban, Ki­­jevben, történelmi okai vannak. „A Habsburgok alatt“, mondja büszkén Cser­novil, voltak ukrán könyvek és lapok, voltak ukrán iskolák, sőt az egyetemen még ukrán is odaírni tanszék is, a cári Oroszországban viszont még azt is megtil­tották, hogy az ukrán nyelvet hivatalos nyelvként használják. A két világháború között, a lengyel uralom­ éveiben az ukrán kultúra szabadon fejlődhetett Galíciába, míg Sztálin alatt Kelet-Ukrajnában brutálisan elnyomták. Miután Galíciában is­ létrehozták a szovjet­­hatalmat, „az ukrán kultúrára az éj sö­tétre borult" — mondja Bogdán Szoroka grafikus. A sötét hajú, enyhén beszédhibás férfi nyomasztó emlékeket hordoz. 1940-ben egy szovjet börtönben látta meg a napvilágot. Anyja, ■ a „hajthatatlan ukrán nacionalis­ta“, összesen huszonöt évet töltött szovjet börtönökben. Apja huszonnyolc év rabság után a gulágban halt meg. Mivel másként gondolkodó emberek fia volt, a művész állandó KGB-felügyelet alatt állt: a KGB éberen figyelte Szoroka minden ecsetvonását, nem bukkan-e „na­cionalista elhajlásokra“. A kereszt ábrá­zolását is megtiltották neki. Az egyház ellen Galíciában elkeseredet­tebb harc folyt, mint Kelet-Ukrajnában. A harc elsődlegesen az unitus vagy más néven görög katolikus egyház ellen irá­nyult, amely elismeri a római pápát, és amolyan ukrán nemzeti egyháznak tekint­hető. A görög katolikus egyház már a cári időkben is a legszörnyűbb üldöztetések­nek volt kitéve. Galíciában, amíg Habsburg­, majd len­gyel uralom alatt állott, a görög katolikus egyház szabadon fejlődhetett — egészen addig, amíg a kommunisták be nem til­tották. Sztálin a görög katolikus papok ez­reit csukatta börtönbe és táborokba. Az egyházi épületeket, közöttük a­ csodálatos lvivi Szent György katedrálist, a Moszk­vához hű ortodox egyháznak adták át. 1990 nyarán görög katolikus hívők bir­tokukba vették a katedrálist, és követelték, hogy adják vissza nekik. Sikerrel. 1991 márciusában, amikor Miroszlav Lubacsiv­­­szkij bíboros ötvenévi száműzetés után visszatért Lvivbe, ismét bevonulhatott a templomba. Római katolikus kollégája, a lengyel Marian Jaworski, akit II. János Pál lvivi érsekké nevezett ki, egészen a közelmúltig a lengyelországi Lubaczówban volt kény­telen székelni. Az ukrán hatóságok eddig nem találtak a szomszédos Lengyelország­ból érkezett egyházfejedelem számára rangjához méltó rezidenciát. Az ilyesmi persze rossz vért szül a len­gyel kisebbség körében. Mindazonáltal Henryk Litwin, aki a lengyel konzul tisz­tét tölti be Lvivben, lát okot az optimiz­musra. A két nemzet kapcsolatában ter­mészetesen mindig akadtak konfliktusok, ismeri el a diplomata, ezeket azonban „többnyire egy harmadik fél provokálta, nevezetesen az oroszok“. Azt, hogy most éppen a feszültségeket korábban állandóan szító Moszkva segí­tette elő a súlyos, szomszédsági probléma megoldását, a történész konzul a történe­lem ironikus fintorának nevezi. „A len­gyelek el nem tudták volna képzelni, hogy Lwówot feladják, s az ukránok számára is halálos döfés lett volna Lviv elveszté­se — mondja Litwin. — És akkor jöttek az oroszok, és megtalálták a megoldást.“ Vagyis jött Sztálin, és mesterséges ha­tárt vont a két nemzet közé. Persze, akárcsak korábban, itt is, ott is akadnak „kétes alakok, akik újra be akarják nyúj­tani a régi számlákat“, ezt Litwin is tudja. „Az ilyenek azonban kisebbségben vannak. Mind az ukránok, mind a lengyelek meg­tanulták, hogy együtt kell működniük“ Lengyelország elsőként vette fel a diplo­máciai kapcsolatokat Ukrajnával. Vjacseszlav Csernovil a lengyeleket éppúgy ki szeretné elégíteni, mint az oroszokat, a cseheket, a magyarokat és a zsidókat. „Olyan politikát szeretnék foly­tatni, hogy a Tel Aviv-i zsidók fogják ma­gukat és hazatérjenek Lvivbe meg Cser­­noveiba“ — mondja. „Halváj“. Adná Isten, suttogja a nyolc­vanéves Jozef Burg. A jiddis író a németül Czernowitznak, románul Cernauff-nak ne­vezett Csernovciban él,­­ amely 1918-ig a Habsburgok bukovinai örökös tartomá­nyának székhelye volt, majd Romániához került Csernovci ma­ vidéki, városka Nyu­gat-Ukrajnában, a romái­ határ közelé­ben. Az idős embert komoly kétségek gyötrik. Az utóbbi hónapokban, különösen Galíciá­ban, erőteljesen teret nyert az ukrán na­cionalizmus.­ „Emlékműveket akarnak ál­lítani a nacionalista Petljurának és Ban­­derának — mondja Jozef Burg —, bár minden gyerek tudja róluk, hogy vad an­tiszemiták voltak, és véres pogromokat rendeztek.“ Jozef Burg örvendetesnek tartja az Uk­rán függetlenséget, de látja árnyoldalait is. Egyelőre minden összeomlott. „Úgy élünk itt, mint az egyiptomi sötétségben“ — érzékelteti Józef Burg a helyzetüket. Decemberben egy felolvasóestre kellett volna Berlinbe utaznia. De csak Bresztig jutott el, a lengyel határig. Amikor nagy­­nehezen kiszállt a kocsiból, hogy átszáll­jon a berlini vonatra, hosszú emberfal előtt találta magát: az egykori szovjet bi­rodalom minden zegéből-zugából jött vándorkereskedők álltak ott hosszú sor­ban, ukránok, oroszok, kirgizek, sőt még mongolok,is, akik batyuikkal és dobozaikkal teljesen eltorlaszolták a peront — a poszt­szocialista nyomorúság maradványai és a kibontakozó piacgazdaság előhírnökei. A vézna, sovány író ennek láttán csak legyintett egyet, és visszafordult. „Közép- Európában nőttem fel, és most Ázsiában élek, anélkül, hogy elhagytam volna a ha­zámat“ — érzékelteti Burg az utóbbi év­tizedek galíciai és bukovinai változásait. Akárcsak Lvivben, a Prut menti dom­bokon festőién elterülő Csernovciben is új­ra meg újra felidézik a régi szép idők em­lékét. Azokat az időket, minden nosztalgi­kus szépítés nélkül, valóban szép időknek lehet nevezni. Számos épület, egész utca­sorok viselik magukon a régi osztrák élet­mód félreismerhetetlen jegyeit. Galíciához hasonlóan a Habsburg-bi­­rodalom összeomlása után Romániához, majd 1945 után a Szovjetunióhoz került Bukovinát is számos nemzetiség lakta: románok, ukránok, zsidók, németek, len­gyelek, szlovákok és oroszok. Legtöbbjük­­nek Czernowitzban saját központja volt: Zsidó Ház, Német Ház, Lengyel Ház, Ro­mán Ház, Ukrán Ház. A Román Házból a Szovjet Hadsereg tisztiháza lett, amelyet most az ukrán had­sereg saját tulajdonába kíván venni, ét­termestül és testépítő központostul. „A ház a miénk“ — hivatkozik a Ro­mán Kulturális Társaság elnökasszonya, Alexandrina Cernova az ősi jogra. A ro­mánok, akik a két világháború között ma­guk voltak itt az urak, mindig elnyomás­­nak érezték az ukrán uralmat. 1953-ban itt betiltották a román nyelvet, csak a mol­­dovánt engedélyezték, „amely ugyanaz a román nyelv, csak cirill betűkkel írják“ — világosít fel Cernová asszony. A román nyelvet csak 1989 óta szabad újra hasz­nálni.­ A Hivatalos statisztika szerint kétszáz­ezer román él Bukovinában, Cernova vi­szont úgy véli, hogy legalább a kétszere­se. A román kisebbségre bátorítólag hat az anyaország közelsége, amely már be is jelentette az igényét Bukovina terüle­teire. Ez viszont robbanás­veszélyessé te­heti a ma még csak hamu alatti izzó nyu­gat-ukrajnai konfliktust.­­„Mi csak azt követeljük, ami a miénk“ — jelenti ki Cernova. Először nem vilá­gos, hogy mire gondol: a csernoverkeji Román Házra, vagy egész Bukovinára. De aztán hozzáteszi: „Galíciára nem tartunk igényt, de Bukovina román terület, és az is marad.“ (Vége) LENGYELORSZÁG Sztrájk okozta válság Aggasztó méreteket öltött Lengyelor­szágban a sztrájkmozgalom: egy hete le­bénult a szénbányászat, a rézipar, a repü­lőgyártás és részben a gépkocsiipar. A sztrájkolók béremelést követelnek, hogy meg tudjanak küzdeni az életkörülmények leromlásával. A munkanélküliség kétmil­lió embert érint, vagyis az aktív lakosság 12 százalékát. A szénbányászatban 420 ezer, a réziparban 40 ezer, a repülőgépgyártás­ban 10 ezer, a gépkocsiiparban hatezer em­ber sztrájkol. Az elégedetlen tömegek élén a volt kommunista szakszervezetek állnak. A sztrájkolók Walesa elnökhöz fordultak, hogy konkrét intézkedésekkel vegye elejét a lengyel gazdaság összeomlásának. A Szo­lidaritás szakszervezet is, amely mostaniig távol tartotta magát az ügytől, felkérte a kormányt: július 31-ig oldja meg a gazda­sági problémákat, ellenkező esetben kétmil­lió tagja országos tiltakozást kezd, mely­nek során az általános sztrájkig is elmegy. Hanna Suchocka miniszterelnök kije­lentette: kormánya nem enged a szakszer­vezetek nyomásának, de nem vonja ki ma­gát a szakszervezetekkel való tárgyalás alól. Kormánya prioritásairól szólva a vál­lalatvezetési rendszer módosítását és a pri­vatizáció meggyorsítását említette, ami — mint mondta — nehéz lesz mind a válla­latok, mind a munkások számára. A France Presse a sztrájkmozgalom ki­terjedésének lehetőségéről ír. Szerinte a fémipar és lignitbányék dolgozói jöhetnek leghamarabb számításba. Honecker visszatér Németországba Helmut Kohl német kancellár csütörtö­kön megerősítette a hírt, miszerint Erich Honecker volt keletnémet vezető hamaro­san visszatér Németországba. A német külügyminisztérium szóvivője ezzel kap­csolatosan kijelentette, hogy a Német­ország, Oroszország és Chile közötti tár­gyalások olyan fázisba jutottak, amikor számolni kell a megoldással. Ugyanakkor hangoztatta, hogy korai lenne még meg­jelölni a dátumot Honecker hazatérésére. Előzőleg az ADN keletnémet hírügynök­ség azt jelentette Moszkvából, hogy a volt keletnémet vezető, a hét­­végén érkezik Né­metországba. Frigyre lépnének a német homoszexuálisok Hivatalos házasságkötési kérelmet nyúj­tott be a német televízió sztár­kettőse, Hella von Sinnen és Cornelia Scheel (aki nem más, mint Nyugat-Németország egy­kori elnökének, Walter Scheelnek a lánya). A két nő merész lépésén felbuzdulva a né­met homoszexuálisok szövetsége úgy dön­tött: eljött az ideje annak, hogy a bátor — többnyire elszigetelt — egyéni akciók­ról rátérjenek a homoszexuálisok közötti házasság engedélyezésének általános kö­vetelésére. Meg is hirdetett augusztusra egy országos akciót, melynek során me­neteléseket rendeznek a házasság engedé­lyezéséért a polgármesteri hivatalok elé. A szövetség nagy reményeket fűz az akció­hoz abban a meggyőződésben, hogy a kap­csolatukat törvényesíteni kívánó azonos nemű élettársak felkarolják az akciót, s a megadott napon megostromolják a pol­gármesteri hivatalokat házasságkötési ké­relmeikkel. S mindez történik éppen most, amikor a Vatikán­ szokatlanul ke­mény hangvételű dokumentumban utasí­totta a papságot „a vallástól idegen, és erkölcsileg elfogadhatatlan “ homoszexuali­tás törvényesítése elleni fellépésre. MIT LEHET KITEREGETNI A SAJTÓBAN? A sajtópanaszokat kivizsgáló brit bi­zottság — melyben részt vesznek a legfon­tosabb sajtókiadványok képviselői — ülé­sen elemezte David Mellor művelődési és sportminiszternek egy spanyol származá­sú színésznővel való szerelmi kalandjának a lapokban való megszellőztetését. A Reuter hírügynökség szerint ugyan­is az ügy potenciális időzített bombaként érint­heti John Major miniszterelnök konzerva­tív kormányát. A bizottság arra a megál­lapításra jutott, hogy a közönségnek is­mernie­ kell a hivatalosságok magánéle­tét, amely befolyásolhatja közéleti szerep­lésüket. Figyelemre méltó, hogy a kormányban éppen David Mellor foglalkozik a sajtó­val, amelyet 18 hónappal ezelőtt helyez­tek ellenőrzés alá éppen a személyiségek magánéletét illető „kíváncsiskodása“ miatt. A hatóságok akkor megfenyegették a saj­tót, hogy akár törvényes­ eljáráshoz is fo­lyamodnak, ha nem vezet be „önszabály­­zó“ intézkedéseket. A lapok most azzal védekeznek, hogy a konzervatívok a vá­lasztási kampány idején képmutató mó­don ütötték ki a versenyből Paddy Ash­down liberális demokrata jelöltet a róla­­közölt „szaftos“ hírekkel, amelyekről ké­sőbb a The Sun azt írta, hogy hamisak voltak. Hírügynökségek azt is megjegyzik, hogy az említett bizottság a múlt hónapban eré­lyesen elítélte a trónörökös herceg, házas­életének bökkenőiről­­ szóló hírek megje­lentetését. ■ HUGH HUDSON brit rendező, akit a Tűzszekerek című Oscar-díjas film rende­zőjeként ismerhetünk, elállt a közeledő nyári Olimpiai játékokról szóló­ hivatalos film forgatásától. Hudsont a híres spanyol rendező, Carlos Saura (60) váltja fel, s a napokban meg is kezdte munkáját. Hud­son, akit két évvel ezelőtt kértek fel erre a feladatra, koproducerként fog részt ven­ onnan ii a munkában. Hudson többnyire külföl­di csapatot szeretett volna összehozni, a házigazdák viszont spanyol személyzetet kívántak. A nézetkülönbség mindenekelőtt művészeti szinten jutott kifejezésre. A filmre egyébként 900 millió pezetát (9,1 millió dollár) szántak. MAO CE-TUNG VERSESKÖTETE Taj­vanban ezer példányban jelent meg, de gyorsan szétkapkodták, s ezért most nyom­ják a második kiadást. A versek többnyire a húszas és a negyvenes években születtek s a kínai elnök érzés- és gondolatvilágába nyújtanak betekintést. A kiadó szerint a versek a klasszikus kínai költészet stílusá­ban íródtak, s nem hirdetnek kommunista tanokat. " f 1992. július 25—26. ------- — ---------------------“—. ' ~iv TARKABARKA HÉT ■ ■ ■ A beavatatlan halandó el sem tud­ja képzelni, mennyi gondot okoz illetéke­seknek a nemzetközi protokoll,, melynek útvesztőiből időnként csupán a sorshúzás nyújt­ kiutat. Mert lám, milyen­­helyzetbe kerültek a madridi királyi palota ceremó­­niemesterei az ibér—amerikai, csúcstalál­kozó alkalmából. Kéntelenek voltak el­dönteni, hová ültessék Fidel­ Castrót, akit koránál fogva megilletett­.­volna a II. Já­nos Károly spanyol, király melletti, főhely. De hogyan fér meg egymás mellett a mo­narchia — úgy is mondhatnánk: a spa­nyol demokrácia — és ez kommunista dik­tatúra? Igen ám, ha a díszvacsorán való elrendezés sorsát ilyikölcsen meg is oldot­ták, hogyan vágják el a további gordiuszi csomókat, hiszen­ Fidel jelen lesz Barcelo­nában az Olimpiai Játékok megnyitásán, s­ a protokoll ott is protokoll, mi több, folytatólagosan hivatalos látogatáson Spa­nyolországban marad, s akkor igazán nem­­ lesz jelen rajta kívül még másfél tucat­nyi, állam- és kormányfő, hogy­ egyik terí­téktől a másikig lehessen tologatni a név­jegykártyákat. És nyilvánvaló, hogy első apihrigolófszatű hivatalos­ látogatásán “a ku­bai elnököt az államfőnek kijáró protokoll minden előírásával megtisztelik. ■ ■ ■ Sokat ígérő taktikához folyamo­dott a három héttel ezelőtt hivatalba lé­pett Fülöp-szigeteki elnök, Fidel Ramos, több fronton indított népszerűség-növelő akciót, hogy szilárd hátteret biztosítson önmagának azokhoz a gazdasági akciókhoz , amelyekkel talpra állíthatja a húsz évi diktatúra alatt tönkretett, s a Corazon Aquino elnöksége idején kormányos nélkül sodródó gazdaságot. A­ leadott­­ szavazatok­ 23 százalékával megválasztott Fiumos hat ellenjelöltet győzött le, s ebben a helyzet­ben jónak látta­­békét kötni politikai el­lenfeleivel. Még a legbefolyásosabb katoli­kus főpap, Jarne Sin áldását is elnyerte, pedig a bíboros arra buzdította annak ide­jén a választókat:­r­e szavazzanak Ra­­­mosra. Az elnök máris bizottságot hozott létre a bűnözés elleni küzdelemre, azzal a feladattal, hogy kérlelhetetlenül lépjen fel a fegyvercsempészek, emberrablók, bank­rablók, kábítószer-kereskedők, mindenfaj­ta csempészek, kerítők ellen. A megrögzött bűnözők elrettentésére a halálbüntetés visszaállítását­­is kilátásba helyezte. Aztán békét ajánlott a rezsim ellen 23 éve har­­­­coló kommunista,­­ gerilláknak,­­ a Corazón Aquino megdöntésére szervezett hat ''ál­lamcsínykísérletben részt vett zendülő katonáknak. De megbeszélésbe bocsátko­zott az egykori Vaspillangóval, Imelda Marcos asszonnyal is az­ ellene indított pe­rek ügyében, melyek során azért kell fe­lelnie, hogy „uralkodása“ két évtizede alatt a Marcos család kifosztotta az országot..És beleegyezett abba, hogy a Hawaii-szigete­ken, száműzetésben elhunyt­­ volt diktátor, Ferdinand Marcos holttestét haza szállít­sák, s a Fülöp-szigetek­en temessék­ -el. Mindezek után a­ 62 millió filippinó úgy érzi, valami megmozdult,­­valami új, van kialakulóban az országban. De rájön elég lesz-e mindez.. a rövidesen...elkövetkező drasztikus gazdasági intézkedések elfogad­tatásához, még akkor is, ha az elnök eleve figyelmeztet:...pi4bh,-5..rq^sabbftdni fog­ a, helyzet Ethhez, hogy utána kö*jel& kezzék bje. \i.v. -|.t- r­ . %;.1m ■ ■ ■''ífah &^g^íbrázSib¥h-%y'határ'­városka, Porajon,, ahol nemrégiben „ro­­­­mán télről“ beszéltek, aztán jött a „román tavasz“, s most itt a ,,román nyár“. Százá­val, ezrével érkeznek­­ ide, a turistaként Lengyelországba­ belépő román állampol­gárok, hogy. .itt­ lépjék át illegálisan, a báj­tért nyugat felé, ahol jobb megélhetést­­ is­mernek.­­ Már amennyi­ben, nem­ fülelik!;­lé 'a lengyel határőrök, s a­­ németek nem, zsúp­ .­perják vissza őket. De­­ a próbálkozók makacsul kitartóak. ,S tudják,­ hogy Pyra­­jowi és Zgorzelec között, egy 40 kilométe­res szakaszon a legsekélyebb a Neisse, és 13 híd könnyíti meg az átkelést, .Mik­én­t terjedt ‘.el Rom­ániában a híre, nem tu­tt, .tény az, hogy ezen a határszakaszon a legtöbb az illegális, .határátlépés. Január elseje és június elseje között, 4551-en lép­ték át érvényes’ iratok nélkül a határt .. közülük 4171-en voltak román állampolgá­rok. Igaz, sokan rajtavesztenek. Május 28-án 177 letartóztatott,személyt tereltek a viszonylag kicsi porajowi kaszárnyába. A letartóztatottaknak 43 órát adnak Lengyel­­ország elhagyására. Legtőbbjük fogja mo­ttóját, és pár kilométerrel odább próbál­kozik. Műanyag­ tasakban nyakába akaszt­ja néhány dollárját, s mindegy, hogy tél van-e­­vagy nyár, a folyóba veti magát, annak reményében, hogy odaát a német elhoradó várja. Asszonyok, gyermekek is megkockáztatják. Az év eleje óta tizenkét holttestet emeltek ki a folyóból. ■ * ■ Hét évnek kellett eltelnie ahhoz, is hogy kézre kerítsék az Indiai Légitársasági­ egyik utasszállító gépe ellen 1985-ben el-is­­ követett merénylet egyik tettesét. A ka­­­tasztrófában akkor a repülőgép valameny­i­­nyi, utasa és személyzetének minden tagja, összesen 329 ember szörnyethalt. Az indi­í­ai rendőrség terrorelhárító brigádja­ egyik bombayi vasútállomáson, odaérkezésekor­­­tartóztatta le Mandszit Szinghet. Elfogató-,á­sakor Szingh ciántablettával akart véget­­ vetni életének,­ de a rendőrök nem hagy­­­­ták.­ Öngyilkossági kísérletével beismerte« bűnösségét. Szingh egyébként — a hivata­ jo­­os vizsgálati adatok szerint — a merény-jj let napján Vancouverben feladta pogy­ij gyászát a Canadian Pacific járatra, hogy!­ úti okmányai értelmében Torontó érintésé-­­vel Bombayba utazzék. Csakhogy Szingh!! nem szállt fel Vancouverben, sem Toron­tóban nem jelentkezett a helyfoglalás igaz­­­zoltatásáért. A vizsgálat azt is kiderítette, hogy az időzített­ bomba 9360­ méter ma­gasságban robbant, s a gép az­­ ír partok közelében zuhant le. Szingh nyilván elnye­ri méltó büntetését, ha ugyan 329 emberé­!!­lét kioltásáért egyáltalán méltó büntetés szabható ki. Az is meglehet, hogy sorsában bűntársai osztoznak. Mert­ egy ilyen ifie,­­rertületet rendszerint nem egy ember ter­­ vet ki. ■ ■ ■ A legendás diszkréciójú holland uralkodó családot is kikezdte a sajtó, a ha a királyi család tagjai nem adtak okot a pletykára, hát visszaélt lehetőségeivel; v­isszás helyzetbe hozta Konstantint, Bea­ J­e­trix ,királynő kisebbik, fiát ,és Bernhard herceget, a királynő férjét. Az első rossz­, ízű tréfát a homoszexuálisok, hetero­­szexuálisok, és leszbiánusok lapja engedtél meg magának. Közölte a 21 éves hercegi fényképét, a következő reklámszöveggel is Konstantin megengedheti magának, miért ne engedhetnéd meg te? Akkor telt csor­dultig a pohár, amikor egy Mazda-rekl­­ámhoz Bernhard herceg fényképét haszít­nálták fel. A felvétel szegfűvel a gomblyu­jj­­ában ábrázolja a királyi férjet egy be­mutatón, amelyen az új célbalövő lézer-és fegyver előnyeit demonstrálták. Ám a­ gépkocsit reklámozó fotómontázst úgy szerkesztették meg,, hogy azt a benyomást kelti, mint ata a herceg medvére lőne. Áj­­ reklámügynökséget azonnal, felszólítottál­ a további terjesztés leállítására, és köte­­lezték, hogy­­ amennyiben el akarja ke­te­rülni a bírósági eljárást utaljon át mintegy 15 ezer dollárnak megfelelő 2a1 ezer forintot a Bernhard herceg védnök­sége alatt álló Természetvédelmi Világalap­já­nak, amely a rinocéroszok megmentésére fordítja az összeget. Lám, milyen bonyo­­­dalmak támadnak abból, ha a sajtó vagy­ a reklámügynökségek nem veszik tekinteti­­be, hogy Hollandiában törvény tiltja a ki­rályi család tagjairól készült fényképfel­j­­vételek kereskedelmi célú ■ közlését. Ha­csak különengedélyt nem kérnek­­rá. Igaz, kérni lehet... 1 . B Napjainkban, amikor a világsajtó tó egyre többet cikkezik a környezett­­­szennyezésről, s miután a riói környezetvé­delmi világkonferencia alaposan megkon­gatta a vészharangot, valakik előszedték a .ípytsdaitót .egyeznaépeket a­hogy felhívják a sr­ettrzetkgai öközválemérty figyelmét. 1945 auguszttában ' S 'az ‘­­ Egyesült Államok, Náfg-íkrit Silfifa ’és a Szetaettunió ügy ha­tározott, megsemmisíti, elégeti, tengerbe süllyeszti a vegyi­ háború hadviselő esz­közeit. Így kerültek­ a német vegyi fegy­verek — mintegy húszezer tonna lövedék és bomba — a Skagerrak-szorosban, a Kie­­li-öbölben és a Bornholm nevű dán sziget­től mintegy húsz mérföldnyire a­ tenger­mélybe. A közelmúltban Jelcin tette szóvá hivatalosan Helsinkiben a Balti-tenger fé­ltekén­ heverő vegyi fegyverekből fakadó veszélyt,­ a térség államainak felelősségét­. De lám, a­ FÁK vegyi hadviselésre kikép­zett alakulatainak helyettes­­ parancsnoka, Evsztarjev tábornok azt nyilatkozta a na­pokban, hogy a tenger alatt heverő vegyi fegyverek nem jelentenek veszélyt, a bio­szférára. Igen ám, de a ma érvényben levő nemzetközi törvények tiltják a vegyi fegy­verek elsüllyesztését. Ez nem megsemmi­sítés! Éppen ezért sokan — szakértők is — kiemelésük mellett törnek lándzsát. Ez­zel viszont Evsztafjev tábornok nem ért e­­gyet.­ Szerinte a jelenlegi technika semmi biztonsági garanciát nem nyújt, így a kö­vetkezmények beláthatatlanok. Persze, a halogatás is tartogathat meglepetéseket. A­ térség lakosságának — németeknek, dá­­noknak, norvégoknak — így is, úgy is,­­van okuk aggodalomra. Hacsak sürgősen, nem születik olyan korszakalkotó felfedez­­és, amely ott a mélyben, vagy akár a felszínen semlegesíti a gyilkos vegyszere­­ket. SZŰCS OLGA RÖVIDEN • RÖVIDEN • A Képviselők kongresszusa — a Spanyol parlament alsóháza — egyhangú­­lag jóváhagyta a maastrichti egyezménye­ hez való csatlakozás megkövetelte alkot­mánymódosítást. Ez az első módosítás­ 1978, a spanyol alkotmány létezése óta. A reform­tervezet értelmében az EK-tagok bármely Spanyolországban letelepedett polgára részt vehet a helyi választásokon. • A Kína és Románia közötti kapcso­latok új, fejlődési szakaszban vannak —– jelentette ki bukaresti látogatása végén­ Csian Cön-pej, a kínai külügyminiszter­ helyettese. Látogatása során megbeszélést­ folytatott Nastase külügyminiszterrel és a­ minisztérium több magas rangú tisztség­­viselőjével. .! •­ Csúcspontjára hágott a csecsen-ingus elnök és a parlament közötti feszültség­! Az ITAR-TASZSZ arról számolt be, hogy a parlament egy csoportja a tévében ulti-­ mátumot intézett Dudajev elnökhöz, hogy­ amennyiben tíz nap­ alatt nem teremt ren-­ det a köztársaságban ,és nem távolítja el­, szűk környezetéből az erkölcstelen szemé-­­ lyekét, nem lesz többé maradása az or-­­ szágban. ..!... 9 Simon Peresz izraeli külügyminiszter a hónap végén európai körútra indul. Peresz először Párizsba látogat. • Egy dél-libanoni palesztin menekült- t táborban meggyilkolták Walid Khaledet," Abu Nidal terrorista vezető egyik közelii munkatársát — jelenti az AFP. • Vasárnap Budapestre érkezik Carlos­ Salim­as ,de Gortari, a Mexikói Egyesült Államok elnöke. A magyar várakozások­­ szerint az államfő hivatalos látogatása je­­­­lentős ösztönzést ad a kétoldalú, elsősor­-,­ban gazdasági kapcsolatok fejlesztéséhez — tájékoztat az MTI.

Next