Romániai Magyar Szó, 1994. április (6. évfolyam, 1299-1324. szám)
1994-04-27 / 1320. szám
1994. április 27. • BELFÖLDI HÍREK • KÖZLEMÉNYEK • RIPORTOK Romániai Magyar 3 Jó munkát tünt azt rövid helyszíni tudósításunkban már jeleztük, április 21-én a gyulafehérvári székházban beiktatták tisztségébe Erdély új megyés főpásztorát, dr. Jakubinyi György érseket. Talán a hétköznap okán is, az egyházi ünnepség visszafogottabbnak tűnt az elvártnál, noha a közel ezeréves gyulafehérvári székesegyház így is zsúfolásig megtelt hívekkel. Különösképpen feltűnt a hazai és külföldi egyházi méltóságok nagyszámú jelenléte, e beiktatási ceremónián. Jelenlétével tisztelte meg a megyés főpásztor beiktatását Paskai László bíboros, Magyarország hercegprímása, valamint John Bukowsky érsek, bukaresti pápai nuncius, akinek a pápai apostoli kinevezést tartalmazó levelét rövid adoráció és a három nyelven, magyarul, németül és románul történő üdvözlés után Csíki Dénes egyházmegyei igazgató olvasta fel, szintén három nyelven: kitartást! A külföldi egyházi méltóságok sorából megemlítjük dr. Hubert Lothe esseni, Voghel Hansjörg bázeli és Pénzes János szabadkai püspökök nevét A hazai történelmi keresztény egyházakat, népes küldöttséggel, a következők képviselték: D. dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, D. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Mózes Árpád, a Magyar Evangélikus Egyház püspöke, dr. Erdő János, ter Unitárius Egyház főjegyzője, Cristoph Klein, a Szász Evangélikus Egyház püspöke. Hasonlóképpen népes küldöttség kíséretében, a beiktatási szertartáson jelen volt: Ioan Robu, bukaresti római katolikus érsek, Sebastian Kräuter, temesvári megyéspüspök, Tempfli József, nagyváradi megyéspüspök, Reizer Pál, szatmári megyéspüspök, míg a román görög katolikus „Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra« Régen a püspökök neve előtt ott állott: ISTEN és az Apostoli Szentszék kegyelméből. S ez így igaz is. Amikor elfogódottan veszem át a Szent István alapította főegyházmegyét amelynek majdnem ezeréves története alatt a 81. főpásztora lennék, ISTENhez emelem lelkem és irgalomért könyörgök. Ugyanakkor megrendíti a Szentszék bizalma is, hogy Szent Péter utódja kiszemelt erre a felelősségteljes helyre. Nagyon talál helyzetünkre a csodás halfogás története (Csel. 20.17—32, 36). Jézus hajóba száll, de Péter hajójába. Szent Pétert az Úr Jézus mindig előnyben részesíti, hogy előre jelezze: föltámadása után átadja a neki ígért hatalmat: old és köt, megerősíti testvéreit, rendelkezik a mennyek országának kulcsaival „Evezz a mélyre* mondja Jézus. Eddig tanított, de mintha nem lenne megelégedve az eredménnyel. Túl sok a felületesség, a figyelmetlenség a nép körében. A mélyén kell kivetni a hálót. Péter ellenkezik, de mégis engedelmeskedik. Az egyházi engedelmesség sem jelenti azt, hogy szó nélkül követjük a felszólítást. Kötelességünk és jogunk kifejezni nézetünket, hátha nem vette észre az, akinek engedelmeskedünk. De a végső szó Jézusé, és Péter engedelmeskedik, saját meggyőződése ellenére A tapasztalt halász tudja, hogy kár a fáradozásért. Mit tud a názáreti rabbi a halászatról? De Jézus szavára kiveti a hálót. Higgyétek el, hogy csak Jézus szavára mertem elfogadni a kinevezést. Látom emberi gyengeségeimet, tudom, hogy nem én vagyok a legmegfelelőbb ezen a helyen. Nehézségeimet ki is fejtettem a Szentatya előtt. De Jézus szavára kivetem a hálót. Az Úr Jézus előszeretettel lepett meg mindenkit saját mestersége gyakorlásában. Az orvosokat a lourdes-i csodás gyógyulások rendítik meg, a péket a kenyérszaporítás, a halászt pedig a csodás halfogás. Itt több van, mint ember! Péterből kitör az ószövetségi ember félelme: Uram, menj ki tőlem, mert bűnös ember vagyok. Így kiáltott fel a szareptai özvegy is, amikor fia meghalt (I. Kir 17,18). Egyszerű emberi logika: Ha szent ember jelenlétében vagyunk, akin Isten szemét hordja, minket is észrevesz, felismeri bűneinket és megbüntet. Ettől fél Péter is. De ugyanakkor érzi emberi méltatlanságát is: nem méltó arra, hogy Jézus társaságában legyen. S itt ne csak a püspökökre, papokra gondoljunk, hanem mindanynyiunkra keresztényekre, mert Krisztus nevét hordozzuk. Ki érdemelhette ki közülünk azt, hogy keresztény legyen? Kis Szt. Teréz szerint „minden kegyelem“. Jézus szavára elszáll a félelem, bizalom lép helyébe. Az első apostolok megindulnak Jézus után. Azóta emberek milliói tapasztalták meg saját életükben, mesterségükben Jézus csodálatos jelenlétét. Mindent elhagytak és emberhalászokká lettek. Lukácsnál élő halálról van szó. Élve vezetjük az embereket az Élet Urához. Szt. Pál III. missziós útján siet Jeruzsálembe. Nincs ideje betérni Efezusba, de Miletaszka kéreti a presbitereket. Gyönyörű búcsúbeszédet tart Igazi programbeszéd. Szeretném alkalmazni a mai ünnepre: a postai utódként Szt. Pál szavaival szeretnék szólni az Egyház presbitereihez, papjaihoz és híveihez: „Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra.” A pap csak akkor őrzi a nyájat, ha előbb önmagát őrzi. Nagy kincset bízott rátok Isten: tulajdon vére árán szerezte meg magának. Krisztus örökségét igazgatjátok. Szent Pál figyelmeztet a jövőre is: ragadozó farkasok törnek rátok. Ezek a tévtanítók. Sőt, még közületek is lesznek olyanok, akik álnok szóval maguk mellé állítják a tanítványokat. Ma sem különb a helyzet. Híveinket kitámadták, meg akarják osztani Krisztus varratlan köntösét. Testvéreim, legyetek az Egyház bensőkülső egységének tanúi. Szent Pál szavaival fejezem ne én is: „Most pedig az istennek és kegyelme szavának ajánlok benneteket. Neki hatalma van rá, hogy fölépítse művét. A beszéd végén Pál letérdelt és velük imádkozott. Ezt tesszük mi is. Primiciós jelszavam a Szűzanya szava: „Magasztalja lelkem az Urat!“ Adjunk hálát az Urnák csodálatos tetteiért keresztény kiválasztásunkért. Ha megtesszük a földi életben, majd az örökkévalóságban folytathatjuk, megénekelhetjük Isten irgalmát Ámen. JAKUBINYI GYÖRGY Kilóg a lóláb forradalmároknál Nagy nyüzsgésben van az 1989-es foradalmárok szövetségének brassói fiókja, múlt héten néhány éhségsztrájkoló letávrozott a prefektúrán és a városházán,, majd tüntetést szerveztek (mintegy 50 fő ett részt) és tiltakozó folyamodványtyújtottak át a helyi hatalmaknak, meglduitlan gondjaikat és Adrian Moruzi polármester irántuk tanúsított viselkedését érelmezték (pontosabban azt, hogy „minig külföldön van és nem fogadja őket v alahányszor jelentkeznek). A petíció annyira általános volt, hogy áromnapos tárgyalássorozatra volt szükég, amíg a konkrét teendők nyelvére sisrült fordítani a benne levőket. Első mentben csak a prefektus és a kormányt támogató pártok folytattak megbeszéléseket nekibőszült harcosokkal, a második és harmadik tárgyalásra azonban a Demokratikus Konvenció felhívására kerültor. Aztán (hatórás párbeszéd után) márilágos volt, hogy a harcos szövetség mi kar lenni: a központi piac és a fedett vamok adminisztrátora, egy volt pártszállda és egy óvárosi vendéglő birtoklója, ibővített székházuk tulajdonosa. Ezenkívl termőföldek, üzlethelyiségek és lakásk kellenek, valamint piaci tevékenységk díjmentesítése. Legvégül pedig a deemberi hősök műemlékének sürgős elkésítése. Az ellenzéki pártok képviselői álil enyhén szólva szerénytelennek nevesít követelmények a forradalmárokra vontkozó 42-es törvénybe vígan beleférnek a Pro Democratia egyesület elnöke, Maian Tata el is mondta, milyen ijesztő halmat ad kezükbe) és a kívánságok hatásnak megszabása ezért csak javaslat maadt. Annak ellenére, hogy e tavalyi prookollszerződésnek a városháza minden oktban eleget tett, a harcosok állandóisszautasításra, időhúzásra panaszkodók, és durva szavakkal szidják a polgármestert. Holott a döntéseket a — Brassóan is kormánypárti többségű — tanácsozza, a polgármesternek mindössze végehajtó szerepe van. A tárgyalásokon megjelent harcosok soportja meglehetősen izgága módon vielkedett, állandóan közbekiabáltak, és amikor végre megegyeztek a napirendben a petíció pontról pontra való letárgyalásában), néhány zavaros lelki indokot felozva sértődötten kivonultak, illetve ki■ángatták egymást a teremből (Moruzi zsidó , fanarióta, diktátor — kiabálták be ajtón, ablakon), majd visszajöttek, hogy nost rögtön hallgattassanak meg egy „nagyon fontos“ kazettát — ezt aztán hajlandók voltak elhalasztani, de a megadott telefonszámon nem sikerült őket elkapni; a felvétel egyikük nyilatkozata volt. Úgy tűnt, hogy a tét nem is a törvényadta jogok érvényesítése ,hanem az ellenzéki polgármester lejáratása. Ehhez Gheorghe Fulga prefektus szekundált: szerepe arra korlátozódott, hogy a 42-es törvény érvényességét és kötelező betartását ismételgesse. Hogy a lakosság többi részére a legtöbb 500 tagot számláló harci egylet miatt, akik holnap a csillagos eget is kérhetik, ilyenformán sose kerül sor, erre a kormány képviselője rá se hederített. Azt is elengedte a füle mellett, hogy a harcosi bizonyítványok kiosztásakor sok visszaélés történt, és a szövetségben ma több az álforradalmár, mint a valódi. (A szövetség káprázatosan kékbe öltözött főnökéről p mindenki tudja, hogy kedvezményesen kiutalt lakását 9 millióért adta el, sok kollégájáról pedig az a hír kering, hogy bérbe adták az üzlethelyiségeket. De az is tény, hogy a vidombáki repülőgépgyár — amely 1989. december 21-én elsőnek vonult az utcára — egyetlen követelést sem nyújtott be eddig.) Végül megszületett a döntés: a tanács megtárgyalja a benyújtott folyamodványt, de a harcosok is visszavonják éhségsztrájkolóikat a városháza és a prefektum épületeiből ... A városatyák már múlt hét keddjén határoztak és valóban a harcosok javára (a 42-es törvény értelmében ...): a felszabaduló kereskedelmi felületek 30 %-a a szövetséget illeti. A tagok egyéni lakásépítésére száttt telkeket pedig 50 ° C-os díjjal engedik át (a harcosok 95 %-os engedményt kértek — azaz 50/0-ot fizettek volna — de ezt csak a sebesülteknek és a halottak hozzátartozóinak szavazta meg a tanács). A központi piac helyett kettőt kaptak: az állomás közelében levő (forgalmas) Traian és a Rakodó-völgyi lakónegyed leendő piacát (melynek felszerelési költségeit a városháza állja). A dicstelen magaviseletű harcosok — akik állítólag egytől egyig a kormánypárt tagjai — egyébként azt állítják, hogy nem gazdasági okok vezérlik őket , csak meg akarják mutatni, milyen a civilizált kereskedelem. Meglátjuk... DEMETER ILDIKÓ UL: A „harcos“ elnevezés gúnynak tűnhet, de nem az: az egyesület neve: Asociatia Luptatoritor din Decembrie 1989. egyház részéről Gheorghe Guiu püspök. A román ortodox egyházat ezúttal, szintén népes egyházi küldöttség kíséretével, Antonie Plämadeula, szebeni mitropolita képviselte. Világi személyiségek közül ott volt: Entz Géza, a Határon Túli Magyarok Hivatalának címzetes államtitkára, valamint Bálint Pataki József kormányfőtanácsos. A Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségét Rudas Ernő, rendkívüli és meghatalmazott nagykövet képviselte. Érdekvédelmi szervezetünk részéről az egyházi ünnepségen jelen volt Takács Csaba ügyvezető elnök, Kötő József alelnök, valamint Szabó Károly szenátor. Továbbá jelen volt Ionut Vladusiu államtitkár, a vallásügyi bizottság vezetője, Ioana Rus, Fehér megye prefektusa, illetve Ioan Timis Gyulafehérvár polgármestere. Különben a helyhatósági szervek előzetesen kérték, hogy a beiktatási ünnepségen a résztvevők ne énekeljék el nemzeti himnuszunkat Erre nem is került sor, így a templomi ünnepség a pápai himnusz intonálásátal zárult Majd a meghívottak szeretetvendégségen vettek részt. Olvasóink nevében kívánunk jó munkát egészséget és kitartást Erdély nagyműveltségű, tudós érsekének, Isten gazdag áldását kérve egyháza és magyarságunk érdekében kifejtendő felelősségteljes munkálkodásához. MIKLÓS LÁSZLÓ Jakubinyi György Miklós 1946. február 13-án született Máramarosszigeten. Édesapja István, édesanyája Etelka Mária. A gyulafehérvári Teológiát 1969-ben végezte el. 1969. április 13- án szentelte szappá Márton Áron püspök. A szatmári egyházmegyében szolgált, püspöki titkárként 1970. augusztus elsejétől, Márton Áron kérésére, Rómábn megy, ahol a Gergely Egyetemen (Universitas Gregoriana) tanul, később doktorál. 1974. július elsejétől az elhunyt Faragó Ferenc gyulafehérvári professzor helyére hívják vissza Rómából, biblikumtanárként 1990. május elsejétől segédpüspökként szolgált, ugyanakkor a szamosújvári örmény katolikus egyház apostoli kormányzója. II. János Pál pápa 1994. április 8-án kelt Apostoli Levelével gyulafehérvári érseknek nevezte ki, közvetlenül a Szentszéknek alárendelt hatáskörre. A lovag a tévét is legyőzte Enyhe tavaszias időben kellemes élménye volt a sepsiszentgyörgyi lakosságnak város névadó szentje nevét viselő háromnapos vásár és a kísérő játéksorozat az amúgy is utcáig csalogató napsütésben reggeltől késő estig százakat és ezreket tartott a városközpontban a szabadtéri színpadon felvonuló könnyűzene együttesek, táncosok és színjátszók produkciója, tele volt sétálókkal a szomszédos park, kamaszok lepték el a kiszuperált, de még le nem bontott emlékoszlop talapzatainak lépcsőit. Az igazi vásári hangulatról mozgó bábjátékosok gondoskodtak, a langy melegben messze szállt a fúvószenekarok muzsikája, gyermekrajzkiállítás csodájára járhattak az unokáikat kézen fogva sétáltató nagymamák ,el Magdpák, mt Ávercohytól a BT falzrajz-vetélkedőig szinte felsorolni is nehéz lenne, mi minden bámulnivaló akadt, el egészen a bizarr képzettársítás és alkalmi tréfák forrásáig, az egymás mellé telepedett, sülő hús illatát terjesztő hieskonyha és a különben szép fényesre csiszolt márványt, de mégiscsak sírkövet kínáló kereskedőig. A rendezvény a harmadik nap esti tombolajegy-sorsolást követő Szent György lovag legendája című előadásban csúcsosodott ki, mely bebizonyította, hogy a főteret övező épületek nem akármilyen szcenikai potenciált rejtenek magukban. Az óratoronyban megrendülő harsonaszó jelezte végül, hogy a lovag és a sárkány párviadalba kezdtek, s mire a lovag győzelmét is hírül adhatták — figyelemre méltó hang- és fényeffektusok kísérték a viszonylap gyomp hangszórae miatt nehezen kísérhető cselekményt — a szüleik nyakába telepedett apróságok kíváncsisága is kielégült: bevonszolták a színre a kimúlt sárkány jó tizenöt méteres tetemét. E pillanatban a mesei igazságszolgáltatás beteljesedését tapssal jutalmazó tízezres tömegre (és az egész városra) hirtelen sötétség borult, de alig aludtak ki ez összes lámpák és reflektorok, a tér felső sarkán a lovasszobor mögül petárdák robbanása hallatszott s az eget színes fényekbe vonó tűzijáték vette kezdetét Az esti tévéhíradó idején és azt követően még jó két órán át a vásár sokadalmában elmerült több ezer ember tehát nem tudhatta, hogy a bukaresti tévé bántó célzatossággal egyetlen dolgot emel ki a sok eseményekből, nevezetesen az ortodox katedrálisban berendezett román kultúra és szellemiség múzeumának megnyitását örömük hát felhőtlett maradt*, :1s» TV KOVÁCS ANDRÁS Nem idegen fogalom a népfőiskola. A Romániai Magyar Népfőiskolák és Közösségfejlesztők Társasága nemrég jött létre, célja a hazai magyar hivatalos oktatáson kívüli, felnőttképzéssel foglalkozó (civil) társadalmi szervezetek összefogása, tevékenységük elősegítése, összehangolása és korszerűsítése, a közösségszervezői munkát vállaló személyek megkeresése, képzése, munkájuk támogatása. Ezért fel kell mérnünk a lehetőségeket és összképet kell kialakítanunk az előbb jelzett öntevékeny társadalmi szervezetekről, azok szakosodásáról, tájékoztató irodát szeretnénk felállítani az információáramoltatás elősegítésére, az információk kölcsönös kicserélésére a szervezetek és a közösségszervezők között. A közösségszervező oktatói programok kidolgozása, ezek népfőiskolai tanfolyamokon való elsajátítása, kísérleti telepek, közösségek létrehozása, mindenekelőtt népfőiskola-, közösségszervező, valamint népfőiskolai oktató, kulturális menedzserképzés, — íme néhány célkitűzés, munkánk lényege marokra fogva. — Hogyan szerveződik a társaság, és kik a vezetői? — Nyolc tagból áll az elnökség, ezt a közgyűlés háromévenként választja, tagjai az elnök, titkár és a tájegységek szerinti elnökök. Az elnök dr. Egyed Ákos történészprofesszor, titkár Dáné Tibor Kálmán, a régiók felelős szervezői Bódog Erzsébet (Brassó, Galac és Bukarest szórványok), Matekovics Mária (Arad, Temes, Krassó- Szörény), Csirák Csaba (Szatmár, Máramaros, Szilágy, Bihar), Révész Erzsébet (Kolozs, Fehér, Hunyad), Garda Dezső (Gyergyó, Hargita, Kovászna, Csángóvidék), magam pedig Maros, Szeben és Beszterce-Naszód ilyen irányú munkáját segíteném elő. Célunk: a szellemi útépítés. — Maros megyében nem idegen fogalom a népfőiskola... — Most elég, ha csak az 1835--ben Maréfalván működő Wesselényi Kollégiumra utalunk, a hagyomány mindenképp kötelez. — Az EMKE népfőiskolai csoportja eddig is működött. — Tavaly, február 26—27-én már részt vettünk Sepsisilyefalván a Közösségfejlesztők első országos találkozóján Brendus Ede Zsolttal. Megyei népfőiskolai találkozóra került sor április 16-án, meghívott előadók voltak Beke Pál Budapestről, Balázsi Károly Sárospatakról és Dáné Tibor Kálmán Kolozsvárról Két személyt küldtünk a sárospataki népfőiskolai tanfolyam — DR. ABRAM ZOLTÁN, az emke maros KOZTAT — ra július 4—18 között. Kovács Zoltánt és Pál Tündét. Szováta adott otthont július 11—18 között annak a Honismereti Népfőiskolának, amely aztán az első kárpátmedencei magyar népfőiskolai találkozóként került be népfőiskolai mozgalmunk történetébe. Mintegy százharmincan fordultak meg a táborban: hazaiak, magyarországiak, jó néhányan Kárpátaljáról, Délvidékről, Felvidékről, Norvégiából, Svédországból. Október 8-án nyíregyházi vendégeket, közművelőket fogadtunk, akik megosztották velünk tapasztalataikat, illetve beszámolhattunk gondjainkról, tapasztalatainkról mi is. Idén három érdeklődő vehet részt viszonzásképpen az ottani tanfolyamon. November 6-án Szent-Györgyi Albertre emlékeztünk a Nobel-díjas tudós születésének 100. évfordulója alkalmából. Képviseltük az erdélyi magyar népfőiskolai mozgalmat a december 1—2 között Veszprémben lezajlott találkozón, a magyarországi népfőiskolai szerveződések országos seregszemléjén. Népfőiskolai csoportunk egyik társszervezője a Kemény Zsigmond Társaság Stúdium körének. Most pedig beléptünk a Romániai Magyar Népfőiskolák és Közösségfejlesztők Társaságába. — Hogyan működik, kiket céloz meg a társaság? — A képzés lehet bentlakásos jellegű, erre minálunk még kevés a lehetőség, bár vannak már ilyen kezdeményezések, épültek olyan ifjúsági vagy művelődési házak, melyekben ilyenfajta képzés is elképzelhető. Megyénkben például szép kezdeményezés és megvalósítás az erdőcsinádiaké. Munkánk nem a közművelődési egyesületeket célozza, vagyis nem húzzuk ki senki alól a szőnyeget, ez a népfőiskolai jellegű tevékenységek folytatása (értékközpontú, gyakorlati, tudásorientált, önkéntes jellegű), nálunk nem a diploma számít, hanem a tudás — és persze az, ahogyan gyümölcsöztetik. A másik forma a tanfolyam, tapasztalatcsere, felkészítő — nekünk ezt a módozatot kell választanunk egyelőre, s közben megkeresnünk azokat a közösségeket, világi és vallási szerveződéseket, ifjúsági és felnőtt szervezeteket, szakmai, művészi közösségeket, amelyek jó kezdeményezésekkel, ötletekkel, javaslatokkal hozakodnak elő. Jelentkezésüket szívesen fogadjuk, székhelyünk egyelőre még mindig (az unitárius egyház jóvoltából) a Bolyai téri tanácsteremben van, a 12. szám alatt. Lejegyezte: BÖLYNI DOMOKOS MEGYEI ALELNÖKE TÁJÉ Újabb feszültségek forrása lehet A múlt év novemberében megszakadt párbeszéd után, rövid és hasznos megbeszélést tartottak Zilahon Seres Dénes szenátor és Vida Gyula képviselő jelenlétében az RMDSZ-listás Szilágy megyei polgármesterek, alpolgármesterek, megyei tanácsosok. Ezúttal sem vett részt mindegyik választott községi magyer vezető, megyei tanácsos, viszont jelen volt Vigvári József alprefektus. • Vida Gyula parlamenti frakcióvezető a megjelenteket tájékoztatta az Európa Tanács jelentéstevőjével, a König úrral tartott megbeszéléseiről, beszámolt Kuncze Gáborral és Pozsgai Imrével való találkozójáról. Az általános politikai helyzetet elemző ismertetőjében a képviselő részletesen kitért arra a belpolitikai patthelyzetre, amelyben a hatalmat birtoklók az ellenzékkel a lakosság érdekeivel ellentétes törvények megszavaztatását próbálják kikényszeríteni, miközben a kormánypárt a más pártokkal folytatott tárgyalásaival időt szándékszik nyerni, s közben választási kampányt indított be, mivel a háromrózsások a hétvégeken sorra járják az ország megyéit. A képviselő szerint Adrian Nastase Kolozsvárt beismerte, hogy pártjának Erdélyben nincs tömegalapja, s a kormánypárt ezért igyekszik befolyást gyakorolni a vidékre, hogy híveket is toborozzon, s közben megkérdőjelezik azt, hogy az RMDSZ a magyarság legitim képviselője. A kormánypárt alternatívája lenne egy előre hozott választás. Az előre hozott választást úgy szeretnék megejteni, hogy támogatottságuk érdekében az országost egy helyhatósági választás előzze meg. Jelenleg az ellenzék lejáratása szerepel napirenden. A romániai demokratizálódási folyamat a képviselő szerint nem a kívánt ütemben halad, bár Románia elfogadta, aláírta az Emberjogok Chartáját, a parlament még mindig nem ratifikálta. Seres Dénes a politika helyzetelemzést kiegészítő ismertetőjében megemlítette, hogy mielőtt az elmúlt heti munkálatokat a felsőházban berekesztették volna, egy külügyér jelenlétében elővették a kérdést, hogy jelezni lehessen Strasborgnak: az emberjogi kérdést a román törvényhozás napirendre tűzte. • Az elfogadott törvényekkel, illetve a törvénytervezetekkel kapcsolatos kérdések kiemelten foglalkoztatják a helyi közigazgatási vezetőket, érthetően, hiszen az átmenetinek nevezett zavaros jelenben hol az ellentmondásos törvények, hol a hiányzó jogszabályok bénítják a helyi adminisztrációs tevékenységet. Vida Gyula képviselő például hetek óta foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy némelyik helységben a kiadott birtokleveleket viszszaveszik. Vigvári József alprefektus említette: ezzel kapcsolatban bírósági tárgyalás is volt már a megyében. Tény, hogy a birtokleveleket adminisztratív úton nem lehet visszavonni, az üggyel kapcsolatban a képviselő interpellálni szándékozik. Sok fejtörést okoz mind az embereknek, mind a helyi adminisztrációnak, hogy az állami gazdaság zsarolja a részvényeseket; újabban azt is észlelni, hogy földet adna vissza a részvényeseknek, ami törvénytelen, mivel vagyonát nem oszthatja szét, különösen nem a részvényesek beleegyezése nélkül. A helyzet az, hogy a törvényes szabályozás ellenére az állami gazdaság nem adta ki sokhelyütt a kötelező 600 kilogramm búzát vagy annak pénzbeni ellenértékét; az is igaz, hogy ha ezt teszi, az állami részvénytársaság teljesen csődbe jut. • Noha több mint kétmilliárd lej összegű hitelkeret áll a szilágysági kistermelők rendelkezésére, nem jutnak hozzá a tőkehiányban szenvedő kisgazdák. Az alprefektus szerint a bank csak a birtokleveleket fogadja el jelzálogként a hitelt igénylőtől, azt pedig a többség meg sem kapta, hogy más bürokratikus nehézségekről ne is szóljunk. Vida Gyula polgármester szerint fel kellene mérni községenként: hol, mennyit kaptak, hova jutott az a pénz, melyet a kormány beharangozott, ugyanis fenn ütik a vasat, lenn pedig egészen más a helyzet . A mezőgazdasági jövedelemadó törvényét, sajnos, megszavazták a honatyák. Nem volt szükség a bizonyítvány magyarázására, az ellenzék magatartását nemcsak a Szilágyságban, szerte az országban jól ismerik. Hanem arra a polgármestereknek már most jó odafigyelni a képviselő szerint, hogy az adófizetés 1995. január elsejétől érvényes, viszont a mezőgazdasági kalendáriumnak a figyelembevételével az idei, az 1994-es jövedelmet adóztatják meg. Hogyan? Vida Gyula szerint zavaros lesz a törvény alkalmazása , de tegyék azt korrektül, mert feszültség forrása lehet, adócsalási lehetőséget is jelent, ám a törvény az adócsalást szigorúan, nyolc-tízéves szabadságvesztéssel bünteti. Kár, hogy a törvény szépen szól: a jövedelem után fizetett adó a helyi tanácsoknak jelent pénzforrást, viszont ahhoz még a helyi pénzügyi intézményrendszer kialakítása lenne szükséges. • Sok a negatív visszajelzés a mezőgazdasági társulások tevékenységéről, hűtlen vagyonkezelésről. A megbeszélésen részt vevő községi vezetők egyetértettek abban, hogy „adminisztratíve“ nem avatkoznak be azok működésébe, ám választóik érdekében a vagyonkezelés módját figyelemmel kell követniük. Vonatkozik ez az Agromec társaságok beinduló privatizációjára is. Szilágy megyei elképzelés volt az egykori mezőgépészeti állomások globális privatizálása, ám akkor azok pár ember kezébe kerülve a monopolhelyzetet éltetnék tovább, éppen ezért a falvak a településükön lévő részlegek (volt gépészeti szekciók) privatizálását igényelhetik. A polgármester erre sem adhat utasítást, ám a 69-es törvény felhatalmazza, hogy a törvényellenes eljárást leállítsa. • A nem létező költségvetés, a pénzszűke bénítja továbbra is a helyi közigazgatást Valahol elakadt Szilágykraszna, Sarmaság közművesítésének ügye. (Vida Gyula megígérte, segít abban, hogy a dokumentációt a pénzügyi tárca láttamozza.) A megoldáshoz, a kivitelezéshez csak a tárcaközi egyeztetés után foghatnak hozzá a két nagyközségben. Szilágyballa földgázt igényel, Szilágysámson orvosi rendelőjében előbb vezetékes vízre és ezt követően orvosra lenne szükség. Kémer kapott orvost Nagyváradról, akinek tolmácsra és szakácsra van szüksége, igényeiből is következtetni lehet, a községnek nem sokáig lesz orvosa. A helységek fejlesztési problémái és a hiányzó pénz ellenére Seres Dénes szenátor szerint több faluban lépni szükséges a rend és a tisztaság meghonosításáért Talán ehhez kevesebb pénzre, de több gazdaszellemre lenne szükség. Valaki megjegyezte, ebben az egyben megengedhetjük magunknak, hogy „nacionalisták“ legyünk, értve ezen azt, hogy ahol magyarok is élnek, tisztaság és rend legyen a településen. FEJÉR LÁSZLÓ Rhédey Claudia-emlékszobát avattak Vasárnap, április 24-én nagy ünnepet ült Erdőszentgyörgy népe. Messziről jött vendégek, a köz-, meg a kulturális élet számos képviselője, a vidékhez kötődő vagy onnan elszármazott személyiségek, politikusok, képviselők voltak a község vendégei azon az ünnepségen, melyet a Rhédey Claudia Alapítvány rendezett. Az angol uralkodó család magyar vonatkozású rokonsága közismert, hisz Erzsébet királynő üknagyanyja volt Rhédey Claudia, kmete tiszteletére ez alkalommal emlékszobát avattak Erdőszentgyörgyön amit Spielmann Mihály, a rendezvény egyik szónoka mondotta — egy eljövendő helytörténeti múzeum magja is lehet. A most felavatott emlékszobához a helyiséget a református egyház bocsátotta az alapítvány rendelkezésére, az épület tatarozása pedig a helyi erők lelkesedését dicséri. S ha már a helyi erőkről szólunk, föltétlen meg kell említenünk Bartos Miklós nevét, a helybeli elemi iskola igazgatóját. A tanár úr lelkes segítőtársra talált Miklóssy-Vári Vilmos, a Magyar Tudományos Akadémia szakintézeteként működő vácrátóti Botanikai Intézet munkatársának személyében, aki a falu szülötte, s aki a tárgyi emlékek nagy részét a budapesti Országos Széchenyi Könyvtártól — ahol Erzsébet angol királynő budapesti látogatása alkalmával voltak kiállítva — megszervezte. Az ünnepségre elküldte üzenetét Sütő András író, Csiha Kálmán erdélyi református püspök, Kötő József, az EMKE országos elnöke. Az ökumenikus istentiszteletet követően a Rhédeyekről, főként a Magyarországon élő ágról, Rhédey Gábor beszélt, aki Németországból látogatott haza őseinek szülőföldjére. Az egybegyűlteket köszöntötte Gálfalvi Zoltán polgármester, Szabó Árpád református lelkész, majd elhangzott több színvonalas értekezés és számos tisztelgő beszéd, melyeket a Rhédey kastélyban (ma az iskola működik itt), a több száz meghívott számára adott fogadás követett. Az egykori bálteremben, ahol hajdan Rhédey Claudia szépsége csillogott, (a mennyezeti freskók bizony fájdalmasan elhanyagolt állapotban vannak, nagyon kellene rendbetételükhöz egy avatott restaurátorkéz), a helybeliek meleg vendégszeretete tette még ünnepélyesebbé az eseményt, mely színvonalas reneszánsz táncokkal és régizene műsorral zárult. BÖGÖZI ATTILA Csődben a cukoripar A statisztika szerint tavaly Románia 134 531 tonna cukrot termelt, egy évvel korábban 243 460 tonnát, pedig a meglevő 33 cukorgyár kapacitása egymillió tonna előállítását is lehetővé tenné. Negyven esztendőt dolgoztam a cukoriparban, a központ technológusa, nyugdíjaztatásomig pedig a Sánduros-i gyár termelési részlegének vezetője voltam. Állíthatom: a hetvenes években Románia akkori 15 cukorgyárával négyszer több cukrot termelt, mint 1993-ban 33 gyárra. S tudván, azt, hogy az ország évi cukorszükséglete — a harmadik világ fogyasztását kissé meghaladó mutatót véve alapul — megközelíti a 600 ezer tonnát, érthető, hogy komoly importra szorulunk, amit kemény valutával kell kifizetni. Az áldatlan helyzet okaira magyarázatot keresve, az alábbi érveket, elképzeléseket sorjázhatom. Nincs cukor, mert nem termelünk elég édesgyökeret. (Az idei „előirányzat“ 250 ezer hektár, de a ténylegesen bevetett terület aligha szaladja meg az 150 ezer hektárt.) Nem termesztünk répát, mert a termelőt nem fizetik meg, s nem áll rendelkezésre a kellő gépi felszereltség sem. A termesztői munka áron aluli honorálásának oka pedig az, hogy a romániai gyárakból kikerülő cukor túlontúl drága. Ennek magyarázata viszont a cukoripar jelenlegi irányítóinak nyilvánvaló hozzá nem értésében, tehetetlenségében keresendő. A hatékonytalanság világbajnokai lehetünk ilyen vonatkozásban, hiszen 1990- ben például egy napi 4000 tonna répát feldolgozni képes gyár három hónapos üzemeléssel 75 000 tonna cukrot termelt, de Magyarországon. Nálunk viszont a 27 gyár 1993-ban összesen 134 531 tonna édesítőt küldött a kereskedelemnek. És még egy rekord, ami szintén bennünket illet: Európa legolcsóbb cukorrépájából se legdrágább cukrot gyártjuk. Hiszen abban az évben volt olyan gyár, mely csak 7 napot üzemelt, de beindítottuk, üzemanyagot, energiát fogyasztott, ami nyilván semmi hasznot nem hozott Hogy ne vádolhassanak a rombolás szándékával, s mert még áprilisban vagyunk, íme néhány javaslatom a helyzet orvoslására. Kormányrendelettel kellene megszabni, hogy az a gyár, mely nem biztosítja legalább 80 napos üzemeléséhez a nyersanyagot, az ne induljon be. (Félek, így egyetlen gyár sem termel az idén.) És ha a mezőgazdaságnak mégis sikerülne megtermesztenie a szükséges 2,5 millió tonna gyökeret (melyből 12 százalékos kivonási aránnyal 300 000 tonna cukor nyerhető), azt csak a műszaki szempontból kompetens, kellően felszerelt, alapanyaggal kifizetődően ellátható gyárak dolgozzák fel. Tehát ha néhány alapvető ökonómiai kritérium alapján — mondjuk számítógépen — válogatnánk ki a gyárakat, akkor a 33-ból csak úgy 7—8-ra lenne szükség , nyilván kellő területi elosztásban. A másik 25 gyár szerintem répatermesztéssel foglalkozhatna. Alkalmazottjai nem jutnának a munkanélküliek listájára, ha a termesztés, a szállítás gondjaival a termelői természetbeni járadék (100 kiló répa után 6 kiló cukor) biztosításával foglalkoznának kellő hozzáállással. Hinni szeretném, hogy egy ilyen szelekciós folyamat 5 év alatt kiválogatná azt a 12—14 romániai cukorgyárat, mely akár 650- 700 000 tonna cukrot is termelhetne évente. Ehhez megvan az adottságunk, a kellő szakmai hozzáértés. Ne foglalkozzunk hát nyerscukor-importtal, mert abból csak ez importőr gazdagszik, meg, különben munkát, energiát, üzemanyagot emészt fel aminek ellenértékét a vásárló nyakába sózzák. Törődjünk többet a termesztői gondokkal, igényekkel, s állítsunk mielőbb komoly hatékonysági mércét cukorgyáraink elé. ELEK TIBOR