Romániai Magyar Szó, 1996. február (8. évfolyam, 1910-1938. szám)

1996-02-24 / 1933-1934. szám

M A zöldhasú megfeketedik iközben az amerikai valuta, a dollár tovább erősíti pozícióit a román pénzpiacon, lejárfolyama mind magasabb és magasabb, s lassan, de biztosan közelíti a bűvös 3000-es határt, az úgynevezett­­szabadpiacon" nem egészen váratlanul... leértékelődött! Szerdán meg csütörtökön is, a pénzváltók egy zöldhasúért a múlt heti 3350 helyett, ha egyáltalán kínáltak is valamit, akkor sem többet, mint maximum háromezret. De csak ott, ahol a tulaj nyitni mert, illetve volt bátorsága a váltóarányt kifüggeszteni. A pénzbeváltók, akiket egyébként a Vácáro­y-kormány nem­régiben az ország kincstárának kifosztásával, a valutatartalékok megdézsmálásával vádolt, s gyorsan villámellenőrzéseket rendelt el házuk táján, láthatóan elbátortalanodtak, a várakozás álláspontjára helyezkedtek, ami érthető is, hiszen - mint már jeleztük egy előbbi cikkünkben - tevékenységük majdhogynem értelmetlenné vált Mert miért fektet be valaki, miért áldoznak tőkét valakik arra, hogy létrehozzanak, egyéb­ként teljesen törvényesen, a hivatalos rendel­kezések betartásával, egy pénzbeváltó irodát? A világon mindenütt azért, hogy a „pénzkeres­­kedelemből" hasznot húzzanak, profitot ter­meljenek. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha a váltó olcsóbban vesz és drágábban ad. A két ár közötti különbözetből aztán fedezi költségeit, és némi - hol több, hol kevesebb - profitra tesz szert Csaknem így ment ez ideig nálunk is, azaz pontosan úgy, ahogy a világon mindenütt. Igaz, némi megszorítással. Például azzal, hogy valutát bárkitől vehettek, de bárkinek nem, csak azok­nak adhattak el, akiknek erre joguk volt, például útlevélre, meghatározott összeget magánsze­mélyeknek, hogy külföldi tartózkodásuk költ­ségeit fedezhessék. Hogy aztán, aki váltott, azaz vásárolt, az nem mind ... kirándult? Hát, Iste­nem, mint minden törvényt, ezt is ki lehetett játszani. De nem is ez volt a baja a kormánynak a pénzbeváltókkal. Inkább az, hogy a valuták „szabad lebegtetése”, azaz a kínálat-kereslet szabadpiaci törvényének alkalmazása ,lerántotta a leplet" pénzügyi politikájáról, bizonyította, hogy a Nemzeti Bank referenciaárfolyamai­­nyomot­tak", mesterségesek. Amire egyébként felfigyelt a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank is, hangoztatván, hogy az RNB, általában a banki árfolyam és a szabadpiaci között túl nagy a különbség, meghaladja a 15 százalékot. Mit tehet ilyen helyzetben a kormány? Két dolgot. Az egyik az lenne, hogy szabadjára engedi, az élethez igazítja, ha már nem tudja fenntartani, mert nincs miből, a lej árfolyamának alakulását (további fékekkel ugyan, de ezt tapasztaljuk naponta!), a másik pedig, hogy valamilyen, akár erőszakos módszerrel lenyomja a szabadpiaci árat. Amire végül nemrégiben sor is került, még­pedig a kormány 15-ös számú törvényerejű rendeletével, amelyet némi tétovázás után követett az RNB a maga kötelező­­pontosítá­saival". A kormány, ha jól meggondoljuk, a pénzváltók­­megreklámozásával” látszólag két legyet ütött egy csapásra. Letörte a dollár és más kemény­valuták árát, illetve a kötelező napi leadással növelte tartalékait. Az USD, a DM, a FF, a többi nyugati pénznem szabadpiaci ára tehát zuhant, ráadásul alaposan, de több... valuta ettől nem lett. Ezen az áron ugyanis senki sem akar eladni, s ha nem akar, akkor a pénzbeváltónak nincs is mit kínálni. Nem történt tehát más, mint a kormány egyszerűen befagyasztotta a szabad valutapiacot, illetve annak törvényes, bármikor ellenőrizhető formáját akár azon az áron is, hogy az 1989. decemberi vívmányok egyike hosszú időre eltűnik. Csakhogy - és ezt jól tudjuk - a piac törvényei öntörvények, nem engedelmeskednek miniszté­riumoknak, kormányoknak, szerveknek, pártok­nak, s mint búvópatakok felszínre törnek. Hogy nem éppen ott, ahol várják, az más kérdés. És ez esetben is feltörtek, s amint azért arra számí­tani lehetett, nem máshol, mint a feketepiacon, a csencselőknél, akikről már-már azt hittük „kihal­tak", vagy legalábbis „munkanélküli segélyre" íratták ki magukat. A zöldhasú így ismét megfe­ketedett, reális értékén eladni (persze, a meg­felelő kockázattal, hogy átvernek) csakis a sarki, piaci fiúknál lehet, mint ahogy beszerezni is. Mit tett tehát a kormány azzal a híres, a régi időkre emlékeztető, a piacgazdaság minden szabályának ellentmondó törvényerejű rende­lettel, amely azzal a jól hangzó címmel látott napvilágot, hogy a „pénzügyi fegyelem erősí­tése"? Nem mást, mint bátorította a feketepiacot, a korrupció melegágyát. Hogy aztán ebből ki húz hasznot? Olyan kérdés ez, amelyre az olyan szemfüles tábornokok sem tudnak majd választ adni, mint Ion Pitulescu, a román „Cattani". Mert nálunk már rég nem az Isten, hanem a maffiózók útjai és tettei a kiszámíthatatlanok. GYARMATH JÁNOS AGYA ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP BUKAREST • ÚJ SOROZAT 1933-1934. szám • 1996. február 24-25., szombat-vasárnap • Ára: 400 lej Dél-afrikai iskolavita Nelson Mandela dél-afrikai elnök csütörtökön Fokvárosban nyugalomra intette az ország lakossá­gát, miután Potgietersus városban fehér szülők felháborodását váltotta ki, hogy egy bírósági döntés alapján fekete gyerekek is megkezdték egy eddig kizárólag fehérek számára fenntartott általános iskola látogatását. A fehér szülők tiltakozásul új oktatási intézmény létrehozását helyezték kilátásba. A Johannesburgtól 250 kilométerre északra fekvő Potgietersiusban 16 fekete diák kezdte meg tanul­mányait az iskolában azt követően, hogy szerdán egy bíróság kimondta: az intézménynek nincs joga kizárni a dél-afrikai lakosság többségét alkotó feketék gyermekeit. Mandela a fokvárosi elnöki hivatal kertjében újságíróknak kijelentette: üdvözli a bírósági döntést, amely véget vet az iskolában a faji elkülönítésnek, ám egyúttal arra sürgetett: a rendelkezés végre­hajtása során az érintettek legyenek körültekintők. A brit hírügynökség jelentésében megjegyzi, hogy a potgietersiusi eset az apartheidet megszüntető 1994-es választások óta az első alkalom arra, hogy próbára teszik a fehér közösségnek a status quo fenntartására irányuló törekvéseit. Petre Roman a román­magyar kapcsolatokról (Műholdon) • Románia és Magyarország egyaránt az Európai Unió és a NATO felé tart, márpedig nem léphetnek be egyazon tető alá egymásnak hátat fordítva, egymást gáncsolva - hangoztatta az MTI tudósítójá­nak adott interjúban Petre Roman, a Demok­rata Párt elnöke. Az 1989. decemberi fordulat után 1991 őszéig miniszterelnöki tisztséget betöltő, jelenleg ellenzékben lévő politikus véleménye az, hogy e közös tető alatt a két ország ugyanazokat a biztonsági, stabilitási és demokratikus értékeket fogja fejleszteni. Az RMDSZ vezetőivel pedig folyamatos párbeszédre van szükség azokról a kérdésekről, amelyekben véle­ményük eltér. • Mint mondta, a Szocialista Internacionálé keretében módja nyílt megbeszélésekre a ma kormányon lévő MSZP vezetőivel, Horn Gyula miniszterel­nökkel, Kovács László külügyminiszterrel, Keleti György honvédelmi miniszterrel a kétoldalú kapcsolatokról. Roman véleménye szerint az Európa Tanács 1201-es ajánlása egyes, kissé kétértelmű megfogalmazásai miatt nem szolgálhatott alapul a két ország közötti alapszerződéshez. Pártja mindazo­náltal minden alkalommal leszögezte, „noha ezt nem volt könnyű megtenni", hogy Romá­niának teljesítenie kell kötelezettségeit, amelyeket például az Európa Tanáccsal szemben vállalt. • Az SZDU elnökjelöltje szerint a romániai magyarság konkrét panaszait „korrekt módon meg lehet oldani, ha van erre vonatkozó politikai akarat”. így például szerinte az oktatási törvényben a magyar tannyelvű iskolák hallgatóinak kötelezően előírt román nyelvű felvételi vizsga „értelmetlen dolog", hiszen ha emiatt finom árnyalatokat nem értenek meg a felvételizők, emberi jogaikban éri őket sérelem. (Az interjú teljes szövegét hétfői számunkban hozzuk) Mihajjá mit süt? Magyarul beszélő, megbízható asszonyt kerestek gyermekfelvigyázónak román és magyar nyelvű zilahi lapokban. Sütő Zsuzsanna azonnal ajánlkozott, hiszen özvegyen, korán betegnyugdíjba kény­szerülten négy gyermekét és közel nyolcvanéves édesanyját a százezer lejt­et­ sem érő nyugdíjból kell eltartania. Nagyon meghökkent, amikor telefonon bejelentkezett, s kiderült, hogy a hívott számon válaszoló fél egy kukkot sem tud magyarul. A hirdetést feladó mérnök férj és feleség meghívta a jelentkezőt, ismerkedjenek össze. A gyermekgondozásra vállalkozó nőnek még hátra volt egy meglepetés: alig kétéves korú gyermek mellé azért kerestek magyarul tudó személyt, hogy a kisfiú, becsületes nevén Mihál­á, egyszerre tanuljon meg két nyelvet. Pár hónap után viszont a kisfiú lepte meg a szüleit, aki magyarul már tízig számolt, s mondta, hogy Zsuzsa gombócot főz, palacsintát süt. Az apa most fiától néha magyarul is tanul. (Név és cím a szerkesztőnél). Persze, Zsuzsa sok mondókát, versikét is megtanított a kisfiúnak, akinek ha nyáron a lakótelepen magyar gyerekek közé keveredik, nem lesz nehéz velük ér­tekeznie. És természetesen fordítva. A lakótelepi tömbházak gyermekei rendszerint lépcsőházi hova­tartozás alapján egy-egy „bandába" verődnek szüleik nemzetisége és párthoz tartozásától függet­lenül. Tudom, persze, azt is tapasztalatból, a gyakorlat néha mást is produkált/produkál... No, lám csak létezik még olyan román ember, akinek a magyar nem az ördög nyelve... Mihalyából pedig Mihai lesz egykoron, lesznek magyar barátai, s a felnövő magyar gyermekeknek is román bará­tai. Lehet belőle mérnök, s lesznek magyar beosztottjai; lehet belőle kereskedő és többféle nyelven beszélő kuncsaftjai; lehet belőle akár törvénybíró, aki a magát nehezen kifejező fel- vagy alperest még akkor is jobban megérti, ha nem beszéli tökéletesen a magyar jogi nyelvet. A gondolatsort, a több nyelven közölni képes emberek előnyeit tovább lehet taglalni. Örvendetes, hogy a gyűlölködés korában is akadnak normálisan gondolkodó, józan és előítélettől mentes emberek FEJÉR LÁSZLÓ ET-küldöttel, a román-magyar alapszerződésről Román hivatalos személyek csütörtökön azt­­magyar esélyeit illetően, és ezt a véleményt a magyar kor­mány képviselőinek állásfoglalásaira alapozzák. Viorel Hrebenciuc, a román kormány főtitkára és a Nemzeti Kisebbségek Tanácsának koordinátora kijelentette, hogy a magyar kormány „kiegyensúlyo­zottan közelíti meg a kérdést, különösen pedig a romániai magyar kisebbség egyes képviselőinek tevékenységét, ez pedig jelentős haladást tett lehetővé a kétoldalú szerződésről szóló tárgyalás keretében". A Rompres és a bukaresti rádió jelenté­séből nem derült ki pontosabban, mire célzott a politikus. Hrebenciuc Hans-Peter Furrert, az Európa Tanács politikai ügyekkel foglalkozó igazgatóságának vezetőjét fogadta. Biztosította vendégét arról is, hogy a román kormány továbbra is lépéseket tesz a romániai kisebbségek támogatására hosszú távon is, függetlenül a pillanatnyi politikai helyzettől. Adrian Nastase, a képviselőház elnöke a strasbourgi vendéget fogadva kifejezte reményét. S hamarosan aláírják az alapszerződést. E­gyét - mint mondta - Somogyi Ferenc magyar a­z államtitkár legutóbbi bukaresti látogatása a levont konklúziókra alapozta. " A Furrerrel folytatott megbeszéléseken sok szó esett a készülő román helyhatósági törvényről és más olyan jogi szabályozásokról is, amelyek iránt az európai fórum nagy érdeklődést tanúsít és amelyekkel kapcsolatban különböző elvárásokat fogalmazott meg a múltban. ­ Banánfa a börtönben □ Végső elkeseredés □ Fül nélkül maradt □ „Térít” a román idegenlégiósai Ne vigyék túlzásba az „ágyjelenetet!" □ Brazília csak az Ötödik □ A magyarok élőhalottként mozogtak □ Győzelem után kaput vetett □ Feketék is □ Külön törvényre lesz szükség □ Orosz rakéta orosz rakéta ellen? □ Folytonos megújulás Joggal panaszkodunk, hogy hosszúra nyúlik a rendszerváltás, néha úgy tűnik, mintha semmi sem változna. A régi rend néhány élvonalbeli képviselője eltűnt a közéletből, de a kulcspozíciókat a második, harmadik garnitúra vette át, illetve tartotta meg. Ezt úgy ma­gyarázzuk, hogy a régi rendszer hívei ragaszkodnak a hatalmukhoz, igyekeznek azt átmenteni az új körülmények közt is. Valóban így van, de ehhez hozzájárul még egy tényező, ami szintén a régi rendszer öröksége. A diktatúra káderpolitikájának egyik jellemzője a kontraszelekció volt. Az egyes tisztségek betöltésénél fő szempontnak nem a szakmai képzettség, tehetség, rátermettség, alkalmasság számított, hanem a politikai megbízhatóság, ami tulajdonképpen nem is ideológiai hűséget jelentett, hanem inkább azt, hogy az illető mennyire támogatja vakon, feltétel nélkül az őt kinevező feletteseket, így aztán mind a politikai, mind az adminisztratív és gazdasági szférában a személyes kapcsolatok, összefonódások hálózata alakult ki; a fő rendezőelv az volt, hogy ki kinek az embere. Az értékorientáció ellen dolgozott egy olyan szemlélet is, hogy akármilyen rosszul dolgozzék is valaki, nem tesszük ki az állásából, mert szegénynek meg kell élnie valamiből. Így aztán az illető lehetett alkalmatlan, felelőtlen, hanyag, lusta, részeges vagy korrupt, „humanitárius” meggondolásból nem bocsátották el, bármennyire ártott is a közérdeknek. Elbocsátás csak politikai okokból történt, többnyire igazságtalanul és könyörtelenül, így aztán háromszoros átkot örököltünk a múlt rendszertől: a kulcspozíciókban a régi nómenklatúra emberei ülnek, akik fékezik a reformok ütemét, ellenállnak minden változ­tatásnak; továbbra is az ő politikai opcióik határozzák meg az államgépezet és a döntően még állami kézben levő nemzetgazdaság káderpolitikáját; a hozzáértés, rátermettség, a munka minősége most is elhanyagolható szempont; alkalmatlanság okán senkit sem bocsátanak el, nem tesznek mást a helyébe. Ez a helyzet lassacskán meg fog változni a gazdasági életben a privatizáció során, mert a magánszektorban érvényesülnek a piacgazdaság szigorú törvényei, a konkurencia, de más munkakörökben a kontraszelekció még sokáig fenntartható. Ha az egész romániai társadalom e betegségére vajmi kevés hatást gyakorolhatunk is, meg kell vizsgálnunk, mi a helyzet a mi szűkebben értelmezett, de az egésztől nem elszigetelt magyar minitársadalmunkban. FEY LÁSZLÓ (Folytatása a 7. oldalon) Jelöltek és dilemmák Mint kishírben jeleztük, február 17-én nyílt választmányi ülést tartott a gyergyó- szentmiklósi RMDSZ a polgármesteri hivatal tanácstermében, amelyen részt vett Markó Béla szövetségi elnök és Takács Csaba ügyvezető elnök. Az ülés fő napirendi pontja volt, indít­son-e a városi RMDSZ saját polgármes­terjelöltet, vagy korábbi döntését fenntart­va a háttérből több (adott esetben három) függetlenül induló jelöltet egyenlő eséllyel támogasson. Az ülésen Markó Béla, majd Takács Csaba kifejtették az országos RMDSZ álláspontját, jelezve, hogy jelenlé­tükkel nem szándékozzák befolyásolni a döntést, majd a választmány tagjai közül fejtették ki többen, pró és kontra, vélemé­nyüket. Volt olyan vélemény, hogy a városi választmány mint megválasztott testület döntésjoggal bír, és az opciók felméréséhez nem előválasztások, csak összehívott gyűlések szükségesek, amelyeken megjelenik, aki akar, mert a demokrácia biztosítja »«beleszólási lehe­tőséget, de erre nem kötelez. Volt olyan vélemény, hogy elvekről már nem lehet beszélni ott, ahol a lakosság rég sze­mélyekben gondolkodik, s az RMDSZ- támogatottság esélyei óhatatlanul az SZKT-elnök oldalára billennek. Megint más vélemény szerint a gyergyói RMDSZ már hozott egy határozatot, mely elvárásai kritériumait is felállította az egyenlő eséllyel támogatott jelöltekkel szemben, s ezzel a mechanizmussal azt kívánta elérni, hogy a tömbmagyar településen valóban választás legyen és ne csak szavazás. Az előzetes megmérettetéssel kapcsolatban fölmerültek kopogtatócédu­­lás és urnás változatok, s itt elhangzott egy meggondolkoztató vélemény: a kopogtatócédulákra (ha emellett döntene a választmány) ne csak a polgármester személyére vonatkozó kérdés kerüljön föl, hanem az is: a lakosság RMDSZ-jelöltet támogatna-e szívesebben, vagy független jelöltet? Választmányi tag részéről hangzott el a kérés: fontos kérdésekben ne nyílt ülésen döntsenek, mert a meghívottak jelenléte óhatatlanul befolyásolja a döntést. Ennek ellenére, a többségi vélemény az maradt, hogy az alapvető kérdésben most kell döntenie a nehezen döntőképessé vált választmánynak. A jelen lévő 18 szava­zatból 14 igennel és 4 tartózkodással a városi választmány végül úgy döntött, hogy az RMDSZ saját jelölésű polgár­­mstert indít Gyergyószentmiklóson. Az RMDSZ-polgármesterjelölt személyének eldöntése előtt március közepéig zajló kampánnyal előválasztásokat tartanak, melyek módozatairól a február 21-én összeülő zárt körű városi választmányi ülés dönt. Mint ismertettük már, az esélyes jelöltek: Dézsi Zoltán jelen­­ármester, Török Zoltán, a Vállal­­elnöke és Romfeld János vármérnök. Utóbbi, aki az ülés során ejtette, hogy a városi választmánynak fönn kellene tartania korábbi döntését, hogy ne váljon „bólogatójánossá” (szerk. megj.: a Hargita Népében közreadott, TESZ-elnökkel készített interjúra utalt Romfeld János), az ülés végén bejelen­tette, hogy lemond városi választmányi tisztségéről. Az ülés végén megkértem Markó Béla szövetségi elnököt, összegezze azokat az országos RMDSZ-érveket, melyek az ellen szólnak, hogy a tömbmagyarság településein az RMDSZ háttérszerepet vállaljon, és több polgármesterjelöltet egyenlő eséllyel támogasson.­­ Országos érdekünk a helyi érdekkel is egybeesik, hogy minél jobban ellenőriz­hető és számonkérhető önkormányzataink legyenek, tanácsosok és polgármesterek egyaránt. Ez kölcsönös ellenőrzést jelent, hogy a helyi döntéshozó testületek a be­jutott jelöltektől számon kérjék a megálla­pított programot, és kötelezzék őket arra, hogy ehhez igazodjanak. Az sem mindegy (bár ez csak egy tényező), hogy az RMDSZ statisztikailag milyen erőt tud fel­mutatni, hány polgármestere és tanácsosa van, de ez mellékesebb kérdés. Az alapvető probléma az, hogy kény­szerhelyzetben vagyunk, ami nem egy ter­mészetes demokrácia állapota. Az ország sincs ebben az állapotban, de most ma­gunkról beszélek, mert az erdélyi magyaro­kat belekényszerítették egy olyan hely­zetbe, hogy csak egységes erőként, egy szervezetben léphet fel, hogy előbb-utóbb kivívja magának a megfelelő helyzetet. Azok az érvek, melyek szerint a Székely­földön érvényesíthető a pluralizmus azáltal, hogy az RMDSZ nem indít saját tudját akit megválasztottak, ezt egy szervezet tudja megtenni a közvélemény konzultá­lása alapján, tehát biztosítva azt,, hogy jelöltjei mögött többségi akarat áll. Én úgy gondolom, hogy az RMDSZ olyan szer­vezet, amelynek körülhatárolt és nagyon konkrét programja kell hogy legyen az önkormányzatokban, és vállalnia kell a felelősséget, hogy az elkövetkező négy évben megvalósítja azt, amit elhatározott, és nem visszahúzódva hagyja, hogy esetleg nagyon jó programok és elképze­lések szembesüljenek egymással. De jogos a fölvetés, hogy a közösségeknek, választóknak lehetőséget kell adni a véleménynyilvánításra. Mi azt mondtuk, itt Gyergyószentmiklóson ez akár az urnás elnökválasztásokig is elmehet, vagy bármilyen más, jól szabályozott módszer­rel kell történnie az előzetes megmé­­r©tte fősnek . Az itt fölmerült helyzet, vita, lehetőség, hogy a demokrácia érvényesíthető formá­ját dolgozza ki az RMDSZ a tömbmagyar­ságban, mondjuk, egy következő válasz­tási ciklus távlatában, foglalkoztatja-e az RMDSZ-t?­­ Véleményem szerint kell hogy foglalkoztassa, mert egy nagyon reális problémaként merült föl, itt Gyergyószent­miklóson olyan dilemmaként, amit igazán föloldani, megszüntetni nem lehet, de előzetes konzultációkkal, előválasztások­kal lehet enyhíteni, mérsékelni annyira, hogy mindenki számára elfogadható legyen. Az elkövetkező években termé­szetesen gondolkoznunk kell róla, hiszen az RMDSZ is egyfolytában alakul. E dilemmát alapvetően egy megváltozott helyzet fogja megszüntetni. Ebben a pillanatban az lenne a kívánatos, ami nem ehetséges a román törvények szerint, hogy az RMDSZ a helyhatósági válasz­tásokon ernyőszervezetként támogassa jól artikulált platformok, tehát a lakosság által ismert csoportok jelöltjeit, s engedje őket egymással versenyezni. De ez nem lehetséges. Tehát két véglet van: egy egységes szervezet egyetlen jelöltje, vagy az, hogy független jelöltek versenyez­zenek egymással. A kettő közötti távol­ságot kell csökkenteni, és megteremteni a testületi szervezeti együttműködés és számonkérhetőség lehetőségét. GÁL ÉVA EMESE Tűzgolyó felé, hol a csend hevít (Beharangozó) Azért sosem hittem volna, hogy a magashegymászónak is lehetnek álmai... Azt hittem, hogy amúgy is, mindig a (szép) álmok között jár, ott valahol a fellegek vidékén, életszint... akarom mondani tengerszint fölötti magasságokban, ahol nem csapódnak partra színes hordalékok hétköznapi hullámverések talajain, hanem a hegymászó szíjas izmaiban van a szárnyalás, helyesebben: szíjas izmaiban rejtőznek a megismerés fortélyai, zord ormokat, feneketlen mélységeket és egzotikumokat magához ölelően... Az is igaz, a hegyek ott maradnak, a hegyek hegyek maradnak, s a Marianna-mélységek is néhol „szűztelenségüket" dicsérik... A komor szikla szemöldöke meg sem rándul, ha aláhull egy élet, mint hópehely, tán csak közömbösen mozdul egyet s pillant rá örök feloldozásként: hóval, köddel, kővel takard el Természet Teremtő Iste­ne az arcom hidegségét kutatót... És látom, árnyékot vetett az isme­retlen kőszikla, mintha rosszallással lenne az emberi találékonyságra, ami kedélyét így vagy úgy megörökítve lopja a mélybe, a kétkedő eget bámulásba. Valahonnan az Indiai-óceán felől, a Himaláján keresztül úgy teszi sugárlábát át a Nap, mint mezőségi juhászbojtár a romladozó lészán keresztül, neki könnyű, farkasfogakra nem figyel. Mondom, az óceán felől a nap rézbőrbe vonja a felmérhetetlen kőfelületeket, gleccserek, borzos ormok fogait, és a vakító fehérség, kéklő labirintusok így tenyérben elférő zord folyosóin megpihen a tekintet, akár a közben megcsúszó fény. Szóval felmásztunk... felszálltunk a Tűzbolygó fölé, de „mégis" inkább a fagy, a jég, a hó, a szikrázó csend hevít. Egyet for­dítok: most jégtornádó kavargása zárja el a lélegzetet, milliónyi jég­tüske tüdőt átszúr, végzetes is lehet, nem megtartó zöld, hargitai fenyőillatú... Ez már megint hazabeszél, mondhatná az olvasó, és biztatom is magam: ne szálljunk le, alább, képzeletbeli állomásunkról, ha hideg fekvésében megszólalna Körösi Csorna Sándor, utat mutatna innen a választott Magasságából, merről jött, hol vagyon hazánknak ittmaradt mása, hol vagyon itt Magyar Szó? Csorna Sándor nem szólott, Magyar Szóról egyelőre annyit: előfordul sokhelyütt... Na és persze, hogy el ne kalandozzak, rábólintok: a magashegymászónak is lehetnek megvalósult és beteljesülésre vágyó álmai, emberi léptékeken túl... De nézzük az indíttatást: Az éjszaka folyamán elmúlt a kellemes csúcsmámor és álmomban megjelentek a gyermekkori barangolásaim kedvenc tájai. A mezőbándi dombok, az erdő, a Bándi-hegy, az Omlás, a Komlód pataka, ahova szüleimmel és öcsémmel szinte minden vasárnap kirándultunk. Ez nagyon szép emlék, de aztán szintén álmomban egyfolytában ittam az édesanyám által készített finom málna- és szederszörpöket. Nemhiába szürcsöltem oly mohón, mert reggel fele szörnyű fájdalomra ébredtem..." - írja dr. Szekeres B. Gerő építészmérnök, 1995. augusztus 3-án a Pamír-hegységben levő expedíciójának 18. napjáról. Ezzel máris a hegy aljára értünk, még kellő időben, ez előtt. Bár nem cikkeztek erről sokat a lapok, eddig a világon szinte minden „valamirevaló” 7000 méteres hegycsúcsot megmászott. Most élete nagy álmának megvalósítására készül azzal a nemzetközi expedícióval, melybe meghívást kapott. Az örökös baj, sajnos, most is, örökösen, az anyagiak előteremtése. Éppen ezért ez úton szólunk lapunk barátaihoz, hogy akiknek lehetőségük van, és jó ügyhöz illő fantáziát látnak abban, hogy egy bátor erdélyi magyar feljusson a világ tetejére, támogassák ezt a kitűnő képességű, nemzetközileg is szakmai elismerésnek örvendő alpinistánkat, akinek eddigi életútjáról, világjárásairól készült terjedelmesebb interjúnkat későbbi lapszámainkban fogjuk közölni. A támogatásokat a következő bankszámlára lehet eljuttatni: Banca Dacia Felix, sucursala Tg. Mure$, cont: 410.90.180.40.273 LOKODI IMRE egy újabb indulás, Szekeres Gerő talán legnagyobb útja Álláslehetőség a bukaresti hungarológián (Üzenetrögzítőn • 2 22 58 02)­­ A buka­resti tudományegyetem a Hivatalos Közlöny­ben pályázatot hirdetett a hungarológiai tanszéken betöltendő adjunktusi és gyakornoki állásokra. A jelentkezés határideje március 8. (Dr. Molnár Szabolcs, tanszékvezető) Zuhanás Nagybányán (Üzenetrögzítőn • 2 22 58 02) - Csütör­tökön du. 13 óra körül egy AN-24 típusú műszermérés-ellenőrző repülőgép lezuhant Nagybányán, a Virághegy közelében.-A gép azelőtt szállt le a bányai repülőtéren és a földi műszerek hibaarányát vizsgálta a gépek külön­böző magassági zónákba kerülése alkalmával. Az eleddig ismeretlen okokból Virághegynek ütközött gép eltért az eredeti útiránytól. A személyzet mind a 6 tagja életét vesztette, s két, a helyszínen dolgozó kőfejtő is a baleset áldozata lett. Egy harmadik munkás harmadfo­kú égésekkel kórházba került. A tűzoltók szerint, akik igen gyorsan értek a helyszínre, a gép egyik motorja már égett, amikor az a kőbánya felé közeledett, s azért változtatott útirányt, hogy ne a nagybányai lakótelepek valamelyikére zuhanjon. (Farkas E. Zoltán) A Heti Hírmondó témája a honfoglalás (Műholdon)­­ A honfoglalás és a honalapí­tás lesz a témája a Duna Televízió vasárnap 18 órakor jelentkező politikai-közéleti maga­zinjának, a Heti Hírmondónak. A Duna TV sa­jtóirodájának tájékoztatása szerint a műsor vendége, Kosáré Domokos, az MTA elnöke, történész, Glatz Ferenc akadémikus, történész, valamint Róna-Tas András akadémikus, orientalista. Hogyan alakult népünk etnikum- és eredettudata a honfoglalás idején? Mi indította el a honfoglalást? Miként jelenik meg a magyar honfoglalás a szomszéd népek történetírásá­ban? Ezekre és hasonló kérdésekre keresik a választ az adásban részt vevő szakértők. (MTI) Fűtés nélkül maradhat a város (Telefaxon)­­ Fűtés nélkül maradhatnak Zilahon a lakótelepi tömbházak, ugyanis a távfűtést szolgáltató erőmű tüzelőanyag­­készlete pár napon belül elfogy. Február 22-én a készlet mindössze 12 ezer tonna szénből és 250 tonna pakurából állt, a napi fa pedig 150 tonna pakura mellett 2500 tonna szén. Az erőmű egyetlen szénszállítója, a sarmasági bányavállalat pedig nem mindennap szállít kétezer tonna szenet. Az erőmű igazga­tója szerint nincs pénzük a pakura vásárlásé­hoz, így arra kényszerülnek, hogy a gazdasági cégeket kikapcsolják a hőenergia-szolgáltatás­­ból Nem tudni viszont mi lesz a távfűtést fize­tő lakossággal, ha elfogy a készlet? (Fejér László) Két németet svájci lavina ölt meg (Műholdon) • Két német turista életét vesztette, miután lavina ragadta el őket a Matterhorn közelében - közölte a zürichi ren­dőrség csütörtökön. Velük együtt immár tizen­egyre emelkedett a hógörgeteg okozta svájci halálesetek száma e teli idényben. A szeren­csétlenül járt 32 éves frankfurti nő és 31 esztendős karlsruhei férfi egy harmadik kirán­dulóval együtt sítalpon vágott neki szerdán a Mont Rouge északnyugati oldalának, mígnem több mint hiáromezer méteres magasságban lavina sodorta el őket. A síséta harmadik részt­vevőjének sikerült kiszabadulnia, s értesítenie a mentőket, akik csakhamar kiásták ugyan a két áldozatot, de azok a kórházban belehaltak sérüléseikbe. (MTI) no de Minas város templomában. A 125­3 hölgy már szerepel a rekordok könyvének zíliai kiadásában. 1997-ben bekerül a A pápa áldását várja egy 125 éves brazil asszony (Műholdon)­­ Egy 125 éves asszony már­cius 5-én a Vatikánban akarja megünnepelni születésnapját. Mint közölte, a pápa meg fogja áldani ebből az alkalomból. Az idős asszonyt, Maria do Carmót 1871-ben keresztelték meg Carmo de Minas város templomában. A 12­ éves költ a brazíliai nemzetközi kiadásba is, ha teljesíti a londoni szerkesztők kívánságát, nevezetesen, hogy mutassa be a keresztlevelet, és küldjön nyilatkozatot három, 90 évnél idősebb sze­mélytől, akik ismerték fiatal korában. • Maria az idén látta meg életében először a tengert, amikor részt vett a felvonuláson a Rio de Janeíró-i karnevál alkalmával. • Ha a kereszt­­levél előkerül, és találnak tanúkat is, megdől az az állítás, hogy a francia 121 éves Jeanne Calment a világ legidősebb asszonya. (MTI) Lánykereskedők letartóztatása Bécsben (Műholdon) • Egy bécsi lakásból a ház lakói segélykiáltásokat hallottak, kihívták a rendőr­séget, s két megkötözött romániai magyar lányt, valamint egy osztrák házaspárt és egy magyar férfit találtak. Az esetet, amely három héttel ezelőtt történt, csütörtökön hozta nyilvá­nosságra a bécsi rendőrség, mert további tettestársakat kerestek. • Most lezárult a nyo­mozás, s kiderült, hogy a 35 éves P. Sándor és osztrák tettestársai tavaly nyár óta - a nyo­mozás eddigi eredményei szerint - hat romániai magyar lányt „vettek meg" Magyarországon, s hoztak Ausztriába. Közülük hármat Bécsben tartottak fogva, időről időre a „megrendelőhöz” szállították, majd visszavitték őket az említett lakásba. (Közülük egy Sandra becenevű lánynak tavaly szeptemberben sikerült meg­szöknie. (MTI) .................* * * Ugye nem felejtette el? fi Plusssz vort vitaminok­­ naponta! (R.66)

Next