Romániai Magyar Szó, 1996. március (8. évfolyam, 1939-1968. szám)
1996-03-09 / 1947-1948. szám
AGYA ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP BUKAREST • ÚJ SOROZAT 1947-1948. szám • 1996. március 9-10., szombat-vasárnap •Ára:400 lej Orbán Viktor: „Szőcs Géza leginkább saját magát reprezentálja” Csíkszeredába látogatott a FIDESZ-MPP küldöttség A FIDESZ-Magyar Polgári Párt Orbán Viktor pártelnök vezette küldöttsége csütörtökön délután megbeszélést folytatott a megyeházán a Csíki Területi RMDSZ vezetőségével, a város polgármesterével, a megyei tanács több képviselőjével, más meghívottakkal. A tájékoztató jellegű eszmecsere után Orbán Viktor összefoglalta eddigi útjának tapasztalatait. „A legfontosabbnak azt tartom - mondotta -, hogy találkozunk az RMDSZ középszintű vezetőivel és az erdélyi magyarság olyan fontos személyiségeivel, akik nem az RMDSZ-ben viselnek tisztséget. Találkozunk lehetőleg minél több önkormányzati képviselővel és ha lehet a lakossággal, a polgárokkal.” A román-magyar alapszerződés esetleges közeli aláírásáról szólva a politikus úgy vélekedett, hogyha jó a tartalma, akkor remélem, hamar aláírják, ha pedig nem jó, akkor remélem, soha.” Orbán Viktor eddigi útja során azt tapasztalta, hogy „az erdélyi magyarság soraiban nagy a félelem, hogy a szlovákiai magyarság sorsára jutnak, ahol egy elhibázott alapszerződés eredményeképpen ma a szlovákiai kormány olyan lépéseket tesz, amely rendkívüli mértékben rontja a szlovákiai magyarság életesélyeit. A szlovák kormány a rossz alapszerződés aláírását a magyar kormány részéről gyengeségnek érzékelte és úgy értékelte, hogy most lehet támadást indítani az ottani magyarság ellen. Nem szeretnénk, ha a jelenlegi magyar kormány hasonló híradást küldene, vagy olyan jelt adna ki, amit ugyanígy lehetne érzékelni Bukarestben. Nem elvekről kell megállapodni - szögezte le a magyarországi vendég -, hanem konkrét kérdésekről: rendezni kell az egyházi ingatlanok helyzetét, a magyar oktatás ügyét az óvodától a Bolyai egyetemig, az autonómia ügyét, meg kell szüntetni az RMDSZ parlamenti fenyegetettségét." Arra a kérdésre, hogy miért javasolta a FIDESZ-MPP Szőcs Gézát a Duna TV-t igazgató Hungária közalapítvány ellenőrző testületébe, Orbán Viktor így válaszolt: „Olyan embert kerestünk, aki erdélyi, hiszen a FIDESZ egyik helyéről volt szó és azt szerettük volna, hogy ne egy FIDESZ-szakértő vagy a FIDESZ egyik budapesti támogatója foglalja el ezt a pozíciót, hanem egy erdélyi ember kerüljön oda, így eggyel több erdélyi ember lehet a Duna TV körül. Azután olyanvalakit kerestünk, aki ért a médiához, harmadrészt pedig olyan embert, aki már régóta ott ül a Duna televízióban, konfliktus nélkül, soha senki nem bántotta, ismeri a Duna televíziót belülről. Ezek a szempontok pedig Szőcs Gézánál találkoztak és így hoztuk meg döntésünket.” Egy másik kérdésre, hogy kit képvisel ott Szőcs Géza, a FIDESZ-t, az erdélyi magyarságot vagy az RMDSZ-t, az ellenzéki politikus leszögezte, hogy „Szőcs Géza ezek közül egyiket sem reprezentálja, ő leginkább saját magát reprezentálja, azokat a gondolatokat, amelyek az ő fejében vannak és mi abban bízunk, hogy ő úgy fog ott dolgozni, ahogyan az összmagyarság érdekei majd megkívánják.” Orbán Viktor szólt még az MDF kettéválásáról és nem zárta ki a koalíciót a régi és az új pártutóddal sem. Úgy vélekedett, hogy nagyon fontosak a magyar és nem magyarlakta romániai régiók, valamint Magyarország gazdasági kapcsolatai, majd élesen bírálta a jelenlegi magyar kormány bel- és külpolitikáját, kifejezve azt a reményét, hogy a következő választásokon a jelenlegi ellenzék kerül hatalomra. SZÉKEDI FERENC Jogkorlátozás, hátrányos helyzet Részletek az amerikai külügyminisztérium emberjogi jelentéséből (MTI-tud.) A bukaresti amerikai nagykövetség csütörtökön eljuttatta a román fővárosban akkreditált külföldi tudósítóknak a külügyminisztérium 1995. évi emberi jogi jelentésének Romániára vonatkozó részét. A terjedelmes jelentés szerint a kormány általában tiszteletben tartotta az állampolgári jogokat, noha több komoly probléma megmaradt. A rendőrség továbbra is gyakran veri a rabokat anélkül, hogy a kormány hatékony lépést tenne a felelősök megbüntetésére. A börtönkörülmények szegényesek maradtak. Az igazságszolgáltatás ki van téve a végrehajtó hatalom befolyásának. A kormány által kinevezett prefektusok demokratikusan megválasztott polgármestereket váltottak le, figyelmen kívül hagyva a szükséges eljárást. A romák elleni megkülönböztetés folytatódik, általában anélkül, hogy felelősségrevonás következne, és a nők elleni erőszak komoly probléma maradt. A jelentésnek a nemzeti kisebbségekre vonatkozó része rámutat, hogy a magyarok alkotják a legnagyobb és a szavát leginkább hallató kisebbséget. Az RMDSZ - amely magyar etnikai politikai párt - 39 mandátummal rendelkezik a parlamentben. 1995-ben nem került sor erőszakra a magyar kisebbséggel kapcsolatos problémák tekintetében, a Román Nemzeti Egységpárt szélsőséges retorikája, a kolozsvári Mátyás-szobor közelében felújított ásatások és a szélsőséges nacionalisták más különöző provokatív lépései ellenére sem - olvasható a jelentésben. Júniusban igen vitatott oktatási törvényt fogadott el a parlament. A törvény, noha az EBESZ kisebbségi főbiztosa úgy ítélte meg, hogy megfelel az európai és nemzetközi normáknak, korlátozza a magyarok arra vonatkozó jogát, hogy magyar nyelven tegyenek egyetemi felvételi vizsgát a magyarul nem tanított tárgyakból. Azt is előírja, hogy egyes szakiskolák csak a román nyelvet használják, ami - vádolnak egyes magyarok - hátrányos helyzetbe hozza a szóbanforgó területeken dolgozó magyarokat. Mindazonáltal a törvény alkalmazását elhalasztották 1997-ig, és a kormány elfogadta, hogy az EBESZ ismét megvizsgálja a folyamat érvényesülését. Továbbra is előfordult, hogy romákkal szemben megkülönböztetést, zaklatást, verést és erőszakot alkalmaztak - említi meg a nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos fejezetben az amerikai külügyminisztérium jelentése. Mai számunkat - a Kenettel küzdő, hol működő, Hal kikapcsolt leicai papírgyár tehetetlensége okán - a megszokott 8 helyett csak 4 oldalon adjuk ki, ugyanakkor a Hétfői RMSZ-t ezúttal nem jelentetjük meg. Csakis így tudjuk beosztani a maradék papírunkat, s eljuttatni olvasóinkhoz a leglényegesebb információkat, amíg feltűnik a láthatáron az újabb szállítmány. Iízigenben ott rejlik és nem lesz-e múzeuma Miklósvárnak? Tulajdonképpen nem (csak) Miklósvár (a hajdani fiúszékközpont), hanem egy tájegység - Erdővidék - lakossága vágyik a térség értékeit őrző-felmutató létesítmény mielőbbi életre hívására. Alkalmas épület is lenne e célra, a Kálnoky kastély, ahol alig egy esztendővel korábban világraszóló grófi esküvő résztvevőinek húzták a talpalávalót „fényben” is tanúsítva, hogy az egykori kúria műemlékként is védelmet, sőt, helyreállítást sürget. Azóta a megyei tanács megrendelésére (és milliókat felemésztő költségére) el is készült a vastag dokumentáció a kastély helyreállítására, múzeummá varázsolására. Ha megvalósulhatna a szép terv, Miklósvár is Illyefalvához, Csernátonhoz vagy akár Árkoshoz hasonló vonzáskörzete lehetne a Sepsiszentgyörgy és Székelyudvarhely közé ékelődő neves személyiségek lábnyomait, tetteit őrző tájnak, s ahol immár rovásírásos emlékek, leletek felszínre bukkanása is gazdagítja honosságunk emlékeit... A terv tehát kész, amelyet el is fogadott a megyei tanács állandó testülete múlt héten tartott ülésén. A kimondott igenben viszont ott bujkál a rövid érvényű nem is. Bárhogyan is számolnak ugyanis, a költségvetés előszámainak ismeretében aligha lesz mód a dokumentáció idei életre keltésére. A megyei tanács eddig is talán erőn felül szakított le a rendelkezésre álló pénzből a halaszthatatlanul fontos művelődési létesítmények kivitelezésére. E tételekből sikerült a Miklósvárral társtelepülésként együvé tartozó Baróton felépíteni az új művelődési házat, Kovásznán, Bodzafordulón is emelkednek a kultúra hajlékai, Bereck és Zágon a maga létesítményeivel avatásra készül. És ott van a Sepsiszentgyörgyi Színház annyira sürgető - már-már halaszthatatlan - „tatarozása", amely milliárdokat kér. A miklósváriaknak tehát valószínűleg még várniuk kell, a tervezők álmodta múzeum feltehetően a nemsokára megválasztandó új megyei önkormányzat cselekvési programjába fog beilleszkedni, vagy a városi-övezeti önerő meggyorsítja, előbbrehozza a cselekvés momentumát? FLÓRA GÁBOR i . Kinek a nevében T raian Chebeleu nagykövet, elnöki tanácsos és szóvivő tisztéből következően, ha megszólal, nem saját, hanem az államfő véleményének ad hangot. Egyébként azért is, mert a faggatózó újságírók, a közvélemény nem arra kíváncsi, hogy egy volt külügyér miként látja a világot vagy a hazai történéseket. Ami persze nem jelenti azt, hogy neki tiltva lenne megfogalmazni gondolatait, de, ha erre sor kerül, akkor mindig ott a kétely: kinek a nevében nyilatkozik? Kit képvisel? Saját magát? Netán az elnököt? Egyébkém ezek a kérdések merültek fel bennem, s gondolom, másokban is, amikor kezembe került a román sajtópiacon alig ismert, egyébkét a Cotroceni palotához igen közel álló hetilap legutóbbi száma, amelyben Traian Chebeleu nagykövet éles támadást intéz a „kész tények politikáját” gyakorló RMDSZ ellen, amely pontosan így megfogalmazva - nem tekintheti magát a romániai magyarság legitim képviselőjének, mert... És sorakoznak az „érvek". Mivel Traian Chebeleu nagykövet koncepciója a nemzeti-nemzetiségi kérdés ügyében jól ismert, legyintettem volna, ha az interjú nem követi az úgynevezett „pápai", egyébként apokrif levél pályáját, s nem jelenik meg csütörtökön a Cronica Románé, majd pénteken a Dimineata c. lapokban, hogy valószínű viszontlássuk majd néhány vidéki kiadványban is. Ami ugyebár aligha tekinthető véletlennek, mint ahogy egy magánszemély, legyen az nagykövet is, „felkapott" magánvéleményének sem, főleg nem, ha a szövegben számos olyan elemet, mondhatni szentenciát fedezhetünk fel, amelyet különböző alkalmakkor maga az államfő fogalmazott meg. Ezek után joggal kérdezhetjük: kinek a nevében állítja, amit állít a nagykövet, s főleg amit mond, azt miért éppen most mondja? De mit is mond? Kezdi azzal, hogy mindenki számára, aki figyelemmel követte az RMDSZ vezetőinek állásfoglalásait, a szövetség különböző alkalmakkor elfogadott dokumentumait, világos az, hogy a szervezet határozottan halad célja, az etnikai-területi autonómia felé, méghozzá a kész tények politikáját alkalmazva. Ami ugyebár azt jelenti, hogy az RMDSZ nem kéri ki a román hatalmi struktúrák véleményét, hanem önfejűen dönt, és döntéseivel kész tények Nem hagyhatjuk a 9tt.A JRV elé állítja a román államot. Amiből következik, hogy Traian Chebeleu szernt az érdekvédelmi szervezetnek, a parlamentben pártként politizáló RMDSZ - nek előbb ki kellene kérnie az elnök, a kormány, a kormánykoalíció és az ellenzék pártjainak a véleményét, s ha azok azt mondják, nem oda Buda, akkor el kellene állnia a szándékától! Vajon így járnak el a többi pártok is, amikor meghatározzák követendő politikájukat? Tudjuk, hogy nem, és azért nem, mert ez lényegében azt jelentené, nincs rájuk szükség, a sok pártból elég csak egy, s az az egy is csak azért, hogy bólogasson, és tudjuk kinek, kiknek. Csakhogy ez a fránya RMDSZ makacs, nem akar bólogatni, mi több, következetes is meghirdetett programjának valóra váltásában. Az viszont már amolyan apróság, hogy e programban sehol egy szó az etnikai-területi autonómiáról, szerepel viszont az, hogy tiszteletben tartja, elismeri Románia területi egységét. De nemcsak ebben csúsztat jókorát a nagykövet, hanem abban is, hogy az RMDSZ nem tekintheti magát a romániai magyarság legitim képviselőjének, mert nem minden magyar ért egyet politikájával. Ami persze, igaz, az ellenkezőjét nem is állította senki. Csakhogy az elnöki szóhordó valamiről megfeledkezik: az RMDSZ mindenképpen elnyerte, mégpedig az 1992-es parlamenti választások idején, a romániai magyarság, ha nem is egészének, de elsöprő arányú többségének bizalmát, azaz a népszámlálás kimutatta arányszámhoz közeli, néhol azt is meghaladó százaléknyi szavazatát. És ki, mi adhatja meg egy szervezet, egy párt legitimitását, ha nem éppen a választási eredmények?! Ha ugyanis Traian Chebeleu logikáját követjük, akkor Romániában lényegében nincs is legitim párt, mi több, a parlament is legitimitás nélküli, az elnök szintén, hiszen nem szerezte meg... minden román szavazatát. A továbbiakban hadd ne szóljunk a kolumnás interjú minden képtelenségéről, arról, hogy a magyar tannyelvű iskolák felállítása etnikai feszültségeket keltett, hogy az RMDSZ megsértette a román állam érdekeit, amikor felvételét kérte a nem képviselt népek és nemzetiségek nemzetközi szervezetébe, hogy nincs joga megrendezni a belső választásokat, hogy a szövetség céljai anakronisztikusak, antidemokratikusak, az európai folyamatokkal ellentétesek, szegregációhoz vezetnek, azokat az „érveket” mégsem hagyhatjuk szó nélkül, melyek szerint az erdélyi magyarság nem a legbékésebb kisebbség, amint azt Tabajdi Csaba állította, hiszen... emlékeznünk kell az 1990. márciusi marosvásárhelyi eseményekre, de arra is fel kell figyelnünk, hogy a szervezet több ízben hívta fel tagjait polgári engedetlenségre, fenyegetett a marosvásárhelyihez hasonló etnikai konfliktusok kirobbantásával. És mindezekre a képtelenségekre a következőképpen teszi fel a koronát: „Az RMDSZ dokumentumaiban meghirdetett (?) etnikai-területi autonómia a romániai nyugalom és stabilitás végét jelentené." És miből jósolja meg ezt? Valószínű, tenyérből. Netán a cotroceni-i kávé zaccából. Mert, hogy mire jó ez a szentencia, az világos. GYARMATH JÁNOS VI. Kelet-Nyugat Nyíregyházán Legolcsóbb a szomszéddal kereskedni! Budapest után Magyarország legnagyobb gazdasági-kereskedelmi rendezvénye a nyíregyházi Kelet-Nyugat vásár, mely miként neve is jelzi, régiók találkozója. Június 1-9 között immár a VI. vásár színhelye lesz a Bujtosi Szabadidő Központ és környéke. Az elmúlt napokban Szatmárnémetiben járt Lendvai István vásárigazgató, elhozta a meghívókat és részletes tájékoztatót tartott az üzletembereknek és a sajtónak a nyár eleji rendezvénnyel kapcsolatban. Mint megtudtuk, az idei expót a honalapítás ezeregyszáz éves jubileuma jegyében szervezik, de nem csak ezért lesz minden eddiginél nagyobb szabású és egyúttal látványosabb. Mind Nyugatról, mind Keletről igény van rá, hogy bővítsék, színesítsék rendezvényeit, több legyen a szakmai találkozó. Tavaly 450 kiállító és 70 ezer látogató kereste fel a vásárt. Ezzel szemben az idén 500-nál több kiállítót és mintegy 100 ezer látogatót várnak. Több üzletember-találkozót szerveznek a környező országok vállalkozóival. Külön találkozó lesz a délszláv államok vállalkozói számára. A vásár történetében először szándékoznak építeni nemzeti pavilonokat, így bajor, ukrán, szlovák, s ha igény lesz rá, román pavilont, ami jobb lehetőséget biztosít sajátos termékek, nemzeti vonásokat hordozó áruk bemutatására. Mindenekelőtt a kézműipari, ezen belül is a népművészeti termékek kiállítására. Az idei vásáron szeretnék hangsúlyosabban megjeleníteni a régió kézműiparát, a hagyományos mesterségek termékeit. — Azért is vagyok itt, hogy minél több romániai üzletembert, vállalkozót hívjunk meg a vásárra, s nem csak innen, a határ közeléből, nem is csak Erdélyből, hanem Bukarestből, Moldovából és le a tengerig. Meggyőződésem, hogy ez a vásár is jó alkalom arra, hogy továbblépjünk a román-magyar gazdasági kapcsolatokban, ezen át a két ország, a két nép együttműködésének szélesítésében. Nagy lehetőség kínálkozik a vegyipari, a petrolkémiai, az élelmiszeripari kooperációban, az eddigieknél hatékonyabb együttműködés a mezőgazdaság és a turizmus területén. Beleértve közös vállalatok alapítását, működtetését, a választék bővítését, új technológiák honosítását. Mindkét oldalon sokat tehetünk ezért. Közhely, de azt kell mondanom, hogy a szomszéddal legolcsóbb a kereskedés. Aki a szomszéddal nem tud és nem akar kereskedni, az hiába próbál a nagyvilágba kimenni. _____ _ _ ugye, ez utóbbit, nálunk is így gondoljuk?! SIKE LAJOS Ezután nem álmodunk _ az Everestről... (II) _ ♦ Buziasról indultak ♦ Szerkezetépítésznek tengertilalom ♦ Sok volt a hős ♦ Benne van a pakliban ♦ Ipari alpinizmus ♦ Teremalpinizmus ♦ Olimpiai sport lesz valószínűleg ♦ Magyar hegymászás századik évfordulója ♦ Íi hegy titkai ♦ Csomagok Delhiben ♦ Foglalt az „út" 2000-ig. ♦ Ott hagytuk abba a beszélgetést Szekeres B. Gerővel, hogy a megye titkára tarkóját nem akarta látni... De hát istenem... Interjúalanyunkkal tovább folytatjuk a beszélgetést. — Tehát nem lentről, Németországból indultunk - mondja Szekeres hanem román szakaszról, Buziasról, Sulinán keresztül ki is jutottunk a tengerre, tengeri teszten vettünk részt. A következő évben jött a földrengés, s a szerkezetepitesznek akkor nem volt szabad tengerre menni, annál is inkább, mert Moldvát is súlyosan érintette a természeti katasztrófa. A tengerre 1978-ban sikerült kijutnunk, ennek voltak pozitív és negatív vetületei, azon elv alapján, hogy minél többet tesz valaki, annál inkább sebezhető, sokat kritizáltak, sok volt a hős, sajnos, nem tudtuk kézben tartani a dolgokat, hogy a sikerélmény ne kerüljön oly nagy mértékben valakiknek a tulajdonába, hogy teljesen magukénak nyilvánítsák, és ne írják tele az hogy a ciklontölcsér iszonyú viharában a tévériporter túlviszi árbochoz kötve a filmet, önfeláldozóan harcol a természet viszontagságaival. Mindennek az lett az eredménye, hogy annyira elriasztottunk mindenkit a tutajozástól, hogy azóta sem ment ki senki a tengerre... A sebek behegedtek, mindig előttem volt, hogy azt, aki tesz valamit a közösségért, mindig támadják, de hát ez benne van a pakliban... — Térjünk vissza a hegymászáshoz. Egyik tavalyi lapszámunkban hírül adtuk, hogy Ön megmászta a Pamir hegységet... — Igen, akkor haladjunk kronológiaiig. A 80-as években hazajöttem Marosvásárhelyre, abbahagyván az úgynevezett szakmai karriert, elölről kezdtem mindent. Maradtam a barlangászattal, ezt tudományos síkra tereltem. A sziklamászásban Vásárhelynek nem volt akkora hagyománya, mint Iasi városnak, a 90- es években jelent meg egy új szakma, az ún. ipari alpinizmus, akkor mint műszaki építésztervező szükségszerűnek tartottam, hogy ezekből az atesztálást is megkapjam, mert ezt fel is használom a szakmában. Például magas falakról leereszkedem, hogy megállapíthassam az épület falainak repedéseit, meghibásodásait. Közben visszatértem a sziklamászók „családjába", és csodával határos módon, a szakma és a sport kapcsolata megint porondra került, ugyanis 1991-ben megkezdtük tervezni a marosvásárhelyi úszókomplexumot, ami mellesleg Európa legnagyobb ilyenszerű komplexuma lesz. Itt kialakult egy fal, a műugrótorony fala, és akkor jött az ötlet, hogy ezt fel lehet használni egy újabban megjelent sport számára, a műfalak megmászására, amit teremalpinizmusnnak nevezünk. Ez a sport üstökösszerűen hatolt be a világsportok lajstromába, valószínűleg olimpiai sportként is szerepelni fog majd. Ennek óriási előnye van az igazi alpinizmushoz viszonyítva, mert nem kell elmenni a Fogarasi-havasokba, netán az Alpokba... Tíz perc alatt kint lehet az ember a falnál, és nem annyira pénzigényes... Tehát újra bekerültem az alpinisták világába, megtudtam, hogy a Magyar Hegymászó Klub expedíciót szervez a világ tetejére, ugyanis ez az év a magyar hegymászás századik évfordulója. Jelentkeztem, meg is kaptam a választ: igenis, kérésemet elfogadják, ha alávetem magam technikai és magashegymászói teszteknek. Első kettőn könnyen átestem, maradt a harmadik, az úgynevezett sorsdöntő, mert köztudott dolog, ahhoz, hogy valaki mondjuk 7000 méteres magasságba feljusson, annak szükségszerűen meg kell másznia egy 5-6000 méteres hegycsúcsot. Mert a magashegynek vannak titkai. Többek között az emberi szervezetre negatívan ható titka az, hogy előállhat a hegyi betegség. Előállhat tüdőembólia vagy más szervi károsodás és a magashegymászóknak körülményes lenne a megbetegedettet „lementeni...” Kár lenne az emberi áldozat. Tehát ahhoz, hogy egy nyolcezresre feljusson valaki, meg kell másznia egy hétezres csúcsot. Ez volt az 1995-ös expedíciónk célja, amikor átestünk a magashegyi teszten. Akinek itt sikerült, annak megadatott, hogy az expedíció tagja legyen. Tízen voltunk a 95-ös pamíri csapatban, tízből kettőnknek sikerült a csúcsra feljutni... — Mikor lesz az indulás? — Március 25-én indulnánk, a csomagokat már elküldtük hajóval Delhibe. Bukarestből indulok az indiai fővárosba, repülőgéppel, onnan Katmanduba megyünk, onnan pedig átmegyünk a kínai részre, vagyis Tibetbe. — Úgy, ahogy én a térképen „látom”, a nepáli részről a csúcs „mintha" közelebb lenne... — Gazdasági vetülete van a dolognak. A nepáli részen évente két expedíciót engednek fel. És ott 20 ezer dollár/személy a csúcsdíj! Egyébként is a nepáli részen már 2005-ig az „út" le van foglalva. A kínaiak másként viszonyultak. Talán azt vallják, hogy jó nagy a hegy, aki bírja, marja, mehet, aki akar. Nem éppen így van itt sem. Ezelőtt négy évvel a csúcsdíj összege 8 ezer dollár volt az összcsapat számára. — Említette, hogy a nepáli oldalon már 2005- ig le van foglalva az alpinista „ösvény". Ez azt jelenti, hogy annyira nagy lenne a „tolakodás” a világ tetejére? — Igen, az Everest az a legek lege. Itt mondanám el, hogy számomra is a Csomolungma régi álom. Életfelfogásom az álmoknak a megvalósítása. A meg nem valósult álom negatívan hatott rám, és sokszor fizikai fájdalmat is okozott. Ezért vállaltam többször a megmérettetést. A jelenlegi megmérettetés nagyon nehéz lesz, ezzel számolunk, de ennek van egy más vetülete is, főleg az én esetemben, hogy nem csak engem mint fizikai személyt jellemez vagy reprezentál, ez nem csak az enyém, ez a városé, egy népcsoporté, szőkébb kis pátriánké... Annyit mondhatok, hogy még nagyon sok év fog elmúlni ahhoz, hogy valakinek megadassák ez a nem mindennapi lehetőség... LOKODI IMRE (Folytatjuk) Farsangok tornácán Teli az újság farsangi tudósításokkal, hogy farsangi bált rendeztek Nagyenyeden, Kolozsvár se hagyja magát: szombaton rendezett mulatságot a Német Demokrata Fórum, valamint a Reményik Sándor Szabadidőközpont, autóbusz indul Torockóra a farsang temetésére, amit ugyancsak vígasság követ. Ránk fér a véget érni nem akaró téren az a februári bolondozás, hátha erngednek valamicskét, ha rövid időre is, gondmélyítette szarkalábaink. Ezek a tudósítások juttatják eszembe a régi időket, amikor húshagyok eddig bolondkodtunk a falu fakóházaiban, s voltam kecske, aki letépte a lányok guzsalyáról a fonalnak való kendert, patkóló kovács, hogy minél fönnebb, a mestergerenda felé emeljem a vnsikáló lányok csizmáját. Koldus, kéregető társaimnak kenyeret ajánltak, főtt kukoricát, de azoknak a lányoktól a nagyválasztékú ajándékból pont az kellett volna, amit senki se ajántt, miközben ugyanarra gondolt. De volt ebben a fonóházakat járó menetben temetkezést rendező csoport, amelyik a tetszhalottat így búcsúztatta a fonók derülésére, szórakoztatására: „Tegye őt az Isten boldoggá Mint a mezei nyulat földönfutóvá". Voltak zenei kísérlettel járó farsangosok, rögtönzött lakodalmat csaptak a lányos fonóházakban. Megjelentek a legényest pattogó huszárok, akik port találtak a serítő lányok között. Nem ezzel kezdődött, ezek legénykori események, hanem az aligemlékszem gyerekkori téli estékkel, amikor csak amuitam bámultam, miként alkudozik a Halál egy rtyelvesebb menyecskével. Anyám vitt magával az asszonyok fonóházába, hogy ne unatkozzam otthon egyedül. Ezeken a téli estéken hallottam a mesélő asszonyoktól, hogyan igéznek meg valakit, hogy lehet elvinni a tejet a szomszéd tehenétől, miként szabadulhat valaki a rontástól, ki látott réges-rég lópatájú embert, falazatlan kereket. Itt tanultam meg a farsangolóknak kijáró tréfás, pajzán dalokat. Mindezeket a húsnagyok eddi fonóbál zárta. Anyám szerint minden ünnepek közül ez a legnagyszerűbb: nem kell az agyagos pitvar földjét sikálni, meszelni se kell, minden felhajtás nélkül való - csak a bélés, a tank illata jelezte a tavaszvárást, a kendervászon szövésének kezdetét. Betömödtek, elmocsarasodtak a kenderáztató tavak, ősszel nem röpködtek a tiló környékén a fehér pozdorják, bezártak a fonóházak, s így együttesen karöltve elvitték gyermekkorom és legénykorom farsangjait. Amikor Kövendre kerültem s ott megjelentek a bágyom vagy a torockói farsangbúcsúztatók, s pénzt adtak nekik, vagy itallal kínálták őket, ráébredtem, hogy bámész nép vagyok, elhagyott engem a cselekvés, a benneélés gazdagsága. Többé nincs nekem farsangom, csak a rá emlékeztető motívum. Tanár koromban így kerül sor arra, hogy a különböző maszkoknak néhány soros szöveget írjak, s forgalmaztak forgatókönyvet az egész felvonulásnak. Az iskola rendezésével folyt ez a maszkurás bál, Kassai tárgyalt a zenészekkel, s vette rá a kollektív gazdaság vezetőségét, szállítson nekünk sört és üdítőt jutányos áron. Cucu meg egy szülő italárus, a kolléganők rendezték a kézimunkaórákon készült tárgyak, a torták sorsolását s a díjakat. Elnyerem a két jegy egyikével a fődíjat, a fali tükröt. A jövedelem meglehetősen nagy, de mind a szülőbizottság pénztárába ment. Nézhetem magam a fali törökben. Egyedül állok előtte. Mellémlopakodik a lányom alakja, aki a I-IV osztályba járó, mindössze tizenegy gyerek szülei segítségével, na meg a tiszteletes közbenjárásával maszkurás bált rendezett Bágyonban.-Felhangzott a torockói fiúk zenéje, s ott volt mindjárt Bágyon Kövend, Keresed, Várfalva és Szentmihály táncosabbja. A tiszta jövedem ami nem is kevés, a mai világban, jó tesz tanszerre. Azt mondom, míg a fali tükörben mellettem sejlik alakja, ez a Szabó Enikő az én fiam. De nemcsak ő, hanem mindazok, akik az iskoláért, faluért tesznek valamit. CSERÉS FERENC Kővári Tiborra szavaztak legtöbben! (Telefaxon) Nem kis meglepetést hozott Szatmárnémeti vonatkozásában az RMSZ-ben közölt Polgármesterkereső közvéleménykutatás. Nem politikus, nem valamelyik párt ismert vagy kevésbé ismert képviselője, hanem egy gazdasági szakember, kiváló menedzser és cégvezető, Kővári Tibor, az ország egyik legjobban menő magánvállalatának, a szatmári COMAT Rt. vezérigazgatója kapta a legtöbb szavazatot, szinte annyit, mint az utána következők - Varga Attila, Szabó Károly, Petritor Vasile László és Kádái István - összesen. Ebből is egyértelműnek tűnik, hogy a helyi ügyek vitelében, az önkormányzati dolgok intézésében inkább bíznak az emberek a menedzsertípusú sikeres gazdasági, üzleti szakemberekben, különösen, ha azok semmilyen párthoz nem kötődnek, mint a pártérdekeket kifejező politizálókban. A beküldött szelvényeken többen is odaírták, hogy Kővári Tibort emberi magatartása, családi és munkahelyi, s persze gazdasági kapcsolatai révén is sokan elfogadják, magyarok, románok egyaránt támogatnák. Lapzártáig nem sikerült elérnünk Kővári Tibort, hogy megkérdezzük tőle, mit szól közvéleménykutatásunk eredményéhez, de egyik közeli lapszámunkban interjút közlünk vele. (Sike Lajos) Autonómia a terítéken (Telefaxon) - A Nemzeti Kisebbségi Tanács belügyi, külügyi, honvédelmi kérdésekben, valamint a nem kormányzati szervezetekkel való kapcsolatok kérdéseiben illetékes bizottsága - az RMDSZ vezetésével történt előzetes konzultáció alapján - a Szövetség bukaresti székházában tartott ülésén a személyi elvű autonómia kérdéseiről folytatott eszmecserét. A tanácskozáson részt vettek a romániai lipován-orosz, szlovák és cseh, lengyel, török, német, bolgár, albán, zsidó és olasz kisebbségi szervezetek képviselői, az NKT Titkárságának négy munkatársa, valamint a Honvédelmi Minisztérium NKT-képviselője. • A rendezvényen dr. Csapó József szenátor tartott az RMDSZ autonómia-elképzelését megvilágító, fogalmakat tisztázó, vitaindító előadást, majd Varga Attila képviselővel együtt válaszolt a kérdésekre. (RMDSZ-tájékoztató) Ezeréves az első magyar keresztény iskola (Műholdon) • Fegyelmezett, igen szigorú, elviselhetően aszkétikus, kemény oktatási módszertan, munkára való nevelés, tolerencia faji és nézeti kérdések dolgában, egymásrautaltság, ugyanakkor a humor, a sport, a vidámság, a szeretet és a szerelem megbecsülése jellemzi a most 1000 éves, első magyar keresztény iskola, a pannonhalmi bencés “schola” nevelési elveit. Az évezredes intézmény történetét csütörtökön a Miskolci Akadémiai Bizottság székházában tudományos emlékülésen elevenítették föl. A rendezvényen a Kelet-Magyarországon élő egykori bencés diákok képviseletében a magyar tudomány és művészeti élet számos kiválósága vett részt. (MTI) Illés koncert májusban (Műholdon) - Az Illés zenekar május 10-én ismét színpadra lép. Ezt az együttes tagjai - Bródy János, Illés Lajos, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs és Pásztory Zoltán- jelentették be A Budapest Sportcsarnokban tartandó koncert programját még nem állították össze, és még azt sem tudják fellép-e vendégművész, de - mint mondták - lesznek meglepetések. Egy újságírói kérdésre adott válaszból sejthető volt, hogy a zenekar új dalt készít az alkalomra. • Az Illés együttes 1965-ben alakult. Első számukat, az Oh, mondd címűt a nygrádverőcei ifjúsági táborban írták. Az 1973-as felbomlásukig öt nagylemezt, majdnem harminc kislemezt és számos filmzenét készítettek. Betörték Muzsnay Árpád ablakát! (Üzenetrögzítőn! ...Innen a szatmári telefonpalotából telefonálok, elég rossz a vonal. Most hallottam a Friss Újságnál, hogy hirdetést mentem feladni, hogy betörték Muzsnay Apád, a megyei RMDSZ-elnök ablakát, méghozzá nem a varrások, hanem az Erdélyi Nató munkatársa, valamilyen Sándor. Muzsnay lakása felé mentem, megnéztem és csakugyan be van törve egy ablak, s az egyik szomszéd is mondta, hogy igaz, amit mondanak. De maguk is érdeklődjék meg (Benyaiszki József) Lapzártáig se Muzsnay Árpádot, se szatmári munkatársunkat nem értük el telefonon, de az ügyre visszatérünk! . Ugye nem felejtette el? Ili Plusssz Ilavitaminok 'ílj 111 naponta! (R.66)