Romániai Magyar Szó, 1999. július (11. évfolyam, 3108-3139. szám)

1999-07-31 / 3138-3139. szám

szabad szombat­i melléklet PETŐFI ZOLTÁN EMLÉKEZETE VÍZSZINTES: 1. Regényeim. 10. Papagájnév. 11. A túlsó partra jut. 13. Csomót kötő. 15. Egyneműen ráír! 16. ... Derek, színésznő. 18. Becézett Tamás. 19. Részben ellát! 20. Gyengeelméjű. 22. Hamis (hang). 23. Égből pottyant eleség. 24. Ókori állam Kelet- Európában. 25. Híres ez a bikavér. 26. Közismert. 27. Ily betűt keverve. 28. Légnyomás egysége. 29. Csecsemőhang. 30. Beüt a közepén! 31. Furfangos. 33. Criss­...; fordított nemű öröklődés. 35. Jelzi, hogy álmos. 37. Regényeim. FÜGGŐLEGES. 2. Kiloliter. 3. KOR. 4. Elemi részecskével kapcsolatos. 5. Megtermékenyült petesejt. 6. Veszprém megyei község a Bakonyalján (LÁZI). 7. Rába .... győri sportklub. 8. Tulajdon­képpen. 9. Váratlanul megérkező. 12. Szerep Saint- Saens Sámson és Delila című operájában. 14. Bécsi nagymama! 17. Arra a helyre gyömöszölő. 19. Becézett László. 21. Felirat keresztfán. 22. Szobrászművész (János). 24. Sértőzötten duzzogó. 26. Tengeri hal. 28. Vívás. 31. HSH. 32. Becézett Titanilla. 34. ...­art. művészeti irányzat. 36. Állóvíz. Készítette BOTH LÁSZLÓ Az augusztusban megjelenő 5 (öt) hétvégi rejtvény megfejtését egyszerre kérjük beküldeni szeptember 10-ig szerkesztőségünk címére. Kérjük ráírni: Hétvégi rejtvény. (Folytatás a c. oldalról) rendetlen életmód felőrölte egészségét. Sátoraljaújhelyről ismét Csákóra kerül. Innen írja édesanyjának 1868. július 15-én: „Tudtodra adom kedves jó anyám, hogy e héten igen sokat javultam, s gyakori köhögésem majdnem egészen elmúlt. Csak reggel köhögök többet, s az ennek eloszlatására rendelt savanyú vizek még nem érkeztek meg, min igen csodálkozom, miután már 1 pengő foglalót adtam Pesten rá. Most azt az új szokást vettem fel, hogy egy pohárral s szűrővel magam me­gyek este az istállóba s a rögtön pohárba fejt tejet szörpölgetem Az időt nagyrészt a kertben töltöm, hol a gyakori esők miatt kitűnő a levegő; a huzamosabb tétlenség kikerülése végett gyak­ran asszonyi dolgokat végzek, mint például a máktisztítás; igaz, hogy utána hatalmas étvággyal dicsekszem”. Szeptember 6-án viszont édesanyja halála okoz újabb csapást számára. Ezt követően Kecskemétre utazik, honnan még rosszabb állapotban tér haza. Időközben István nagybátyja is lemond gyámsági minőségéről, kinek helyébe Toldi József tiszti gyámügyészt nevezi ki az árva­szék. Az új gyám rögtön fürdőre küldi Zoltánt, aki a morvaországi Rosenauba, majd onnan Merán­­ba próbálja testi fájdalmát orvo­solni. Budapestre való vissza­térése után 1870. augusztus 15- én utolsó kirándulásra indul Szabadszállásra, édesapja unoka­­testvéréhez, Baranyai Sándor­hoz, kinek édesanyja Petőfi Sán­dor anyjának volt édestestvére. Baranyai birkasavóval próbálta enyhíteni Zoltán mellbetegségét. „De ebben csalódtak szüleim - hangzik Baranyai Albert utó­lagos vallomása­­, amennyiben a temperamentumos ifjút mint költőt és Petőfi fiát úgyszólván az egész város körülrajongta és az úri osztály estéről estére ká­véházi és vendéglői vacsorákra sodorta magával. Szegény Zoltán az ünnepeltetés elől soha ki nem tért, de talán nem is térhetett. A birkasavó kúráról­­egyelőre szó sem volt, ellenben annál többet forgott társaságokban, hol mint rendkívül ötletes és szellemes fiatalember nagy sikereket ért el és szemmel láthatólag örven­dezett, ha látta, hogy a nőket és férfiakat egyaránt jól tudja mulattatni. Hatheti mulatozás után, szeptember utolsó napján én kísértem föl Budapestre, ott érzékeny búcsút vettünk egy­mástól. Sejtettem hogy többé nem fogom viszontlátni, s­e balsejtelem teljesült is.” Budapesten Dolinay Gyu­lánál, a Tanuló Ifjúság Lapja szerkesztőjének házában kapott szállást. Itt élte le Zoltán földi életének utolsó heteit, napjait. A tornácon karosszékbe ülve bá­multa az októberi természet elmúlását, lassú haldoklását, a napsugár halványuló fényét, az elmúlás szomorú jelképeit. Utol­só napjait a már említett Déri Gyula írásából idézem: „Október 20-án nagyon rosz­­szul lett. Görcsös köhögési ro­ham fogta el, mely nem akart véget érni. Egyszerre fuldokolni kezdett, ekkor bérkocsin hoztak neki orvost, aki cseppeket ren­delt, s ezek lecsillapították. Ha­­madnap jobban érezte magát, az időjárás is kedvező volt, déltáj­ban kisütött a nap. Délután így szólt Dolinnyihoz: - A Kom­lóban a kapu alatt jobbra van egy szoba. Abban lakott valamikor az apám. Abba a szobába szeret­nék még egyszer bemenni. Ko­csiba ültek és a vármegyeházzal szemben állott régi vendéglőbe hajtattak. Zoltán már ekkor alig bírt a lábán járni, csak vánszor­­gott a barátja karjára támasz­kodva. Október 23-ika után nem kelt fel többet, ez volt a vég kezdete. Azontúl mindennap úgy búcsúztunk el tőle, hogy nem tudtuk, viszontlátjuk-e még az életben? Toldi József, a gyámja is mindennap fölkereste a nagy­beteget. November 3-án éppen akkor lépett a szobába, mikor ismét görcsös köhögés gyötörte. Orvosi tanácskozást hívott össze, melyben a kezelő orvoson, dr. Pólyák Móron kívül, részt vettek dr. Korányi és dr. Wagner egyetemi tanárok is. Megvizs­gálták a beteget és megállapí­tották, hogy a vég minden órá­ban bekövetkezhetik. November 5-én reggel 6 óra tájban költötte fel a köhögés. Felébredt Dolinay is és a köhögés csillapultával beszélgetni kezdtek. - A tavasszal együtt fogunk utazni - szólt Zoltán -, d­e én már nem megyek megint Merán­­ba. Most már tudom, hogy hova menjek. Dolinay megkérdezte, hogy hova? De Zoltán nem tudott felelni. A szava elakadt. Dolinay sietve áthívta a nagyaty­ját. Szendrey Ignácz még életben találta az unokáját, de többé nem beszélhetett vele. Megmondták neki, hogy ez volt az utolsó szava: Most már tudom, hogy hova menjek. S az öreg úr, aki egymásután temette el feleségét, két leányát, most sírva borult Zoltánra, aki karjai közt lehelte ki lelkét 1870. november 5-én reggel hét órakor.A temetés november 6-án du. 4 órakor zajlott le. „A főváros­­ írja egy korábbi tudósítás - villámgyorsan meg­telt Petőfi Sándor"egyetlen fia halálának hírével, s különösen az ifjúság képzeletét keltette fel leginkább, s oly nagy számmal jelent is meg a temetésen, hogy a legtúlzotabb várakozást is fe­lülmúlta. A temetés olyan volt, aminől Batthyány temetése óta nem látott a főváros. Az írói kar oly tekintélyes számban volt képviselve, mint ahogyan régen nem látták; ott volt Arany Já­nostól kezdve a legszerényebb hírlapi munkásig mindenki.” A­­ felékesített gyászkocsit az állami gimnáziumi ifjúság kísérte égő Fáklyákkal. A hosszú menet a közönség élőfala közt vonult a sírkertbe, hol Dolinay Gyula búcsúzott a halottól miután a háznál Réti Gyula a joghallgató mondott beszédet. Dolinay többek között ezeket mondotta: „A tehetség elvitázhatatlanul meg volt benne, a tanulmány, az előkészület sem hiányzott. Csak egy hiányzott nála: az egészség. A halál élete ama szakában lepte meg, midőn a gyűjtött anyaggal, műveivel fel akart lépni. E készület hátrahagyott jelei talán fel fogják ébreszteni a szuny­­nyadó lelkiismeretet azokban, kik vétkes meggondolatlanságból - bár szeretettről - a különben is gyönge testszervezetet, még jobban igyekeztek összetörni, tápot nyújtva az ifjú könnyel­műségének. Ha ő nem Petőfi Zoltán, ha nem lett volna oly va­rázsa e névnek, mely mindenki szívéhez utat nyitott számára, talán nem jut e szomorú sorsra.” HÉTVÉGI REJTVÉNY LASZLOFFY ALADAR A rejtvény fő soraiban Lászlóffy Aladár két regényének címét kapja megfejtésül. E E 1 1 10 11 1­­ 12 13■ 15 16 17 18■ 19 20 21■ 22 23H 24 25■ 26 127■ 28■ 29 30■ 32■■ 33 34■ 35 36■ SZ 1 |37 Színházak az UNESCO védelmében A színházban nem tudod megelőzni a Csiszárt. Jöhetsz bármilyen korán, érkezhetsz elsőnek a nézőtérre, ő már ott van és a színpadról üdvözöl téged. Teszi ezt 2000 év óta szüntelenül. Jóságos Isten! Mi mindent láthatott, hányféle játékstílust és öltözéket, micsoda színészeket és bábeli közönséget. Előadások százait, de vajon milyeneket? Mit játszhattak az amfiteátrumban, időszámításunk kezdetétől a 2000. év alkonyáig? A franciaországi Orange város színházat Augustus császár építtette az első század elején. Augustus fehér márvány szobra a színpad falában mélyített fülkében látható, felemelt jobbjaival üdvözli a közönséget. A színház 10 000 nézőt tud befogadni. Augustus korában a kényelmes helyek a római katonai székhely vezetőinek voltak fenntartva. Közvetlen mögöttük a lovagok helyezkedtek el. Egy fokkal magasabban a papok és kereskedők ülhettek, a köznépnek, a koldusoknak és prostituáltaknak be kellett érniük a hátsó sorok valamelyikével. A franciaországi Provance legjobb állapotban fennmaradt antik emléke az orange-i színház, melynek 103 méter hosszú, háromszintes, 37 méter magas homlokzati fala Augustus szobrával ma is fenn áll, operaelőadásokat és zenei rendezvényeket tartanak benne. 1972-ben az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális szervezete, az UNESCO egyezményt fogalmazott meg a világ kulturális és természeti kincseinek a védelméről. Az egyezményt 131 ország ~----------í— i,"": —:------------■­a Colosseum. A legnagyi befogadására készült. Építését Vespasianus kezdte el és Titus fejezte be az első század második felében. Az ovális alaprajzú építményt valójában gladiátorküzdelmek és cirkuszi játékok céljára építették. Ugyancsak háromszintes homlokzatát szürke travertinkő borítja. Az ülési rangsorolásról nem tudunk, de a szörnyűséges és kegyetlen „nyitódarab”-ról már igen, Martialis (40 - 101 körül korabeli író epigrammagyűjteményéből. Amint leírja, Titus császár uralkodása alatt 80-ban a Colosseum felszentelésekor egy gonosztevőnek kellett eljátszania, a színdarabban a rablóvezért. A darab leírása szerint a gonosztevőt valóban keresztre feszítették. A kereszten függve szenvedéseit tetézte, hogy testét egy medve leszakította és széttépte. Itt szenvedtek mártírhalált az első keresztények, amikor vadállatok elé taszították őket. Szomorú, kegyetlen „repertoárja” volt ennek az ókori kőtömbszínháznak, amelyet ma a turisták talán közömbösen járnak be. Thalia legszebb hajléka az epidauroszi görög színház Peloponnészosz félszigetén, festői környezetben. Polükleitosz mérnök alkotása. Az i. e. 3. században alapított, majd később bővített színház Görögország legjobb állapotban fennmaradt, legarányosabb és legszebb színháza, ahol minden évben színházi fesztiválokat tartanak. Nézőterén 30 000 ember fér el. Három afrikai állam első századbeli (római kori) színháza is védelem alá került ép, vagy romos formában: El Dzsem (Tunisz) Tipissza (Algéria), Leptis Magna (Líbia) városok színházai. Újkori teátrum nem került be az emberiség kincseinek „védett övezetében, azaz mégis. Két óváros teljes egészében átörökítésre találtatott méltónak, bennük a két színház is. Krakkó régi városközpontjában található a Juliusz Slowacki nemzeti költő nevet viselő szépbarokk színház, míg Mexikóváros óvárosában a hatalmas Bellas Artes, a város legfontosabb színháza áll. Lassan kifogyunk a huszadik századból és a világörökség is fölszaporodik ötszázra. 1995-ben a jegyzékben vett objektumok száma 437 volt, azóta még bűvölhetett a szám, de csak ötszázig terjedhet. Ennél többet nem kíván az UNESCO jegyzékbe venni. Ebbe tartoznak bele a fenti színházak is. Hogy az elkövetkező évezredben mit találnak majd átörökítésre méltónak a mából és a holnapból, azt mi már nem fogjuk megtudni. Esetleg a „Császár” igen, ha a márvány még bírja és a levegőszennyeződés nem porlassza szét a falat körüli ..............örülötte. , KUDELASZ ILDIKÓ . A gerinc megjelenése 1992-ben olyan ősmarad­ványokat találtak, amelyek lé­nyegesen megváltoztatták a kutatók szemléletét. A páncélos őshalak legnagyobb részének maradványa a felső szilur idején képződött üledékből került elő. Ezek a legősibb gerincesek a halak ősei voltak, páncélszerű takarójukról egyszerűen csak páncélos halaknak nevezték. Az elmúlt évtizedekben jogos föltevések kerültek napvilágra, hogy a gerinc története még régebben kezdődött. Az őslény­kutatók olyan maradványokat találtak, amelyek hovatartozását nem tudták eldönteni. 1992-ben egy egyetemi tanár gyűjte­ményében is találtak hasonló leleteket, ami arra a következ­tetésre jogosította a kutatókat, hogy ez egy ragadozó rákhoz tartozott, amely a kambriumban élt. Mindkét oldalán levő lapát­szerű részei alapján bizonyossá vált, hogy ezeket nem járásra, hanem úszásra használta. Az állat két nagy csápjával, amelyek a szájon helyezkedtel­ el, ragadta meg az állatokat, történetesen a trilobitákat, amelyeket szélükön kezdett harapdálni, körkörös lemezes szájlemezeivel. Két jól fejlett szeme előreugró nyélen ült és ez is biztosította azt, hogy gyorsan és könnyen megtalálta zsákmányát. Mi köze ennek a halakhoz? Az, hogy az ősmarad­vány mellett gerinchúrra jelemző ősmaradványokat is találtak. Nyilvánvalóvá vált, hogy ez a 60 cm-es ragadozó óriásrák ezeket az állatokat is előszeretettel vadászta. A több mint egy évszázados ismereteinket megbolygató felfe­dezések a legősibb gerincesek megjelenését 500 millió évvel ezelőttre, a középső, illetve a felső kam­brium idejére teszik. Alex Ritchie Közép-Auszt­­ráliában egy csaknem teljes őshalat talált. Ennek az orsó alakú és csontos páncélt viselő lénynek az Arandaspis nevet adta. A halnak kettős görbületű farka volt, testét jellegzetes formájú pikkelyek fedték. Tes­tének két oldalán kopoltyúnyí­­lások sorakoztak. Nem messze az első Arandaspis lelőhelytől egy másik hasonló őshal marad­ványaira is bukkantak. Sokat tanakodtak azon, hogy leletük valóban gerincesé-e, vagy egy kihalt ősi skorpió maradványa. A kormeghatározás után kiderült, ezek a szilur elejéről szár­maznak­ páncéloshalak és né­hány millió évvel régebbiek, mint az eddig ismert leletek. Amerikában John E. Repetski fedezte föl Wyoming tengeri kőzeteiben, még az előzőnél is idősebb, a felső kambriumban élt páncélos őshal teknőtöredékeit. E töredékeket szemcsék, rögöcs­­kék díszítették. Ezt a leletet Anatolepsis-nek nevezték el. Ez valódi hal maradványának bizo­nyult. Hasonló leletek Grön­­landon is előkerültek. A British columbiai Burgess hágó középső kambriumi palái­ban felfedezték a ragadozó óriásrák maradványait, alsórendű rákok, szivacsok tüskésbőrűek (tengeri ugorkák), medúzák, gyűrűs férgek és más ősmarad­ványok társaságában. Ezek a maradványok kitűnő megtartási állapotú lenyomatok alakjában maradtak az utókorra. A Charles D. Walcott által felfedezett 2 m vastag palarétegből 60 ezer példány került elő. Az a tény, hogy ezek a maradványok kiváló minőségben maradtak az utókor számára, annak tulajdonítható, hogy az állatok elhalásuk után oxigénmentes környezetbe ke­rültek, és így nem voltak kitéve a baktériumok bomlasztó hatásá­nak. A Burgess-palák 515 millió évvel ezelőtt anaerob környe­zetben rakódtak le a konti­nentális talapzat alsó részén. Az utóbbi években hasonló őslény­társulásokat találtak Grönlandon és főleg Kína alsó-kambriumi üledékeiben (több mint 10 ezer példányt). A Sziklás-hegység Burgess­­paláiban az óriás ragadozó rákok mellett találtak gerinchúros maradványokat, állkapocs nél­küli halakat. Ezután át kell értékelni a halak törzsfáját. Az állkapocs nélküli halak eredete vissza­nyúlik a proterozoikum végére, a kambriumban már fosszilis egyedeket is adtak, ezek a hete­­rosztrakához tartoznak. Az asztraszpidák, anapszidák és az aszterosztrakidák később jelentek meg. Az, állkapcsos halak később a szilurban és a devonban indulak erős fejlődés­nek. Ide tartoznak a páncélos halak, ráják, cápák, repülő­halak, bojtosúszóshalak és csontos halak. Továbbra is feltételezik, hogy valamennyi őshal és állkapcsos hal egy közös őstől származik, de ezt az őst még ma sem ismerjük. Az őshalak és az­ áll­kapcsos halak fejlődése is minden bizonnyal korábban, mint eddig hitték, a kamb­riumban vált el egymástól. Az őshalak nem haltak ki mind egy szálig, mert a legkezdetlegesebb nyálkahal és a sokkal fejlettebb ingolnák ma is élnek. A n­yál­­kahalak őseit sajnos nem is­merjük, de testfelépítésük any­­nyira eltér minden más gerin­cestől, hogy joggal feltételezik, hozzájuk hasonlóak lehetnek az első gerincesek is. Kezdetben ezek népesítették be a világ­óceánok partszegélyeit és nyílt vizeit. A földtörténeti középkort már csak néhány maradványfaj érte meg, ezzel szemben az állkapcsos halak változatos formái jelentek meg és sza­porodtak el, benépesítve mind a tengereket, mind az édesvizeket. Dr. MÉSZÁROS MIKLÓS

Next