Romániai Magyar Szó, 2000. március (12. évfolyam, 3344-3374. szám)
2000-03-21 / 3364. szám
Lapzártakor: EU-külügyminiszterek a román és a bolgár reformokról Az Európai Unió tagállamai fontosnak tartják, hogy Románia és Bulgária folytassa azokat a reformokat, amelyek gazdaságuk szerkezetének megváltoztatásához szükségesek. A tizenöt EU-tagország külügyminisztere hétfőn hallgatta meg az Európai Bizottság jelentését arról, hogyan áll Bulgária és Románia az uniós csatlakozás előfeltételeiként szabott koppenhágai kritériumok teljesítésében. Ezt követően nyilatkozott a külügyi tanács annak fontosságáról, hogy a reformok ne torpanjanak meg. Feltűnő, hogy politikai természetű reformokról a kétmondatos miniszteri közlemény nem tesz említést. A miniszterekkel ismertetett beszámolóról az Európai Bizottság vezetői hétfőn tájékoztatták a Brüsszelben tartózkodó Mugur Isarescu román kormányfőt és külügyminiszterét, Petre Románt is. A jelentés miniszterek általi fogadtatása portugál közlések szerint semleges volt, csupán néhány tagország szólt hozzá, és ezek megnyilatkozásai nem mentek túl az általánosságokon. Az EU és Románia kedden miniszteri szintű találkozót tart az úgynevezett társulási tanács keretében. Ezen részletesebben áttekintik az ország csatlakozási, folyamatának állását, a felkészüléssel összefüggő kérdéseket, a kétoldalú kapcsolatokat, valamint az EU pénzügyi támogatását. Sorsolás a Sam Gelatóban Akik ott voltak, nem búsultak Nem érvényesült a hazai pálya előnye: egyetlen szatmári vagy környékbeli olvasónk sem nyert a múlt szombati sorsoláson a Sam Gelato vendéglőben. Gyorshírben már szóltunk róla: a gyergyószentmiklósi Örtel Csabát ölelte keblére Fortuna asszonyság, ő lett a Hetet egy csapásra legutóbbi versenyünk hétmillió lejes nagydíja. Ugyanezen vetélkedő vigaszdíját vághatja zsebre a kisszécsényi Gellérd Pál, míg a Hűséges Olvasónak a múlt évre és 2000-re járó, 1-1 millió lejes jutalmának a kendi Rusz Károly, illetve a kovásznai Gecse Imre örülhet. A korrektségre a sorsolást irányító főszerkesztőnk nagyon vigyázott, olyannyira, hogy számára addig ismeretlen személyeket kért fel a sorshúzásra. (Esztétikai szempontokat figyelembe véve, elsősorban hölgyeket.) A sorsolás közönsége mindezeken túl fölötte sportszerűnek bizonyult, mert minden egyes húzásnál külön megtapsolta a nyertest. Mikor Örtel Csaba pedánsan megcímzett borítékját felmutatták a közel kétezer levelet (s vele együtt ugyanennyi megfejtést) tartalmazó nagy vesszőkosárból, s kiderült, hogy az hétmilliót ér. Danes Artur, az ismert szatmári „légi tudósítónk” megjegyezte: reméli, hogy most már a székelyek is igénybe veszik a Szatmárnémeti-Chicago repülőjáratot, mert eddig többnyire az avasiak foglaltak nála jegyet. Megjegyzésében rejtve az is benne volt, hogy az avasi cujka után talán egy kis köményest is kóstolhatnak a légitársaság, szatmári irodájának vezetői. Másik fiatal munkatársunk, Ilonczai Tamás, akit a főszerkesztő úr Artúrral együtt most ismerhetett meg személyesen, mikor már oldottabb volt a hangulat, úgy vélekedett, hogy a székely SIKE LAJOS (Folytatása a 8. oldalon) Tavaszi ébredés • Fotó: KUCSERA JENŐ / Marosvásárhely TvUj sorozat 3364. szám 2000. március 21., KEDD Ára: előfizetőknek 1000, darabonként 2000 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 224 28 48 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro București, Piața Presei Libere INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: http://www.hhrf.ore/rmsz '/// A/S Nyugati szemmel .Ez már nem a mi világunk?" Téves azt gondolni, hogy mai világrendünkkel csak az idősebb generáció elégedetlen. Igaz, náluk nagyobb az összehasonlítási alap és több a tapasztalat. Még halványan emlékezhetnek a háború előtti évekre, egy több fegyelmezettséget és tiszteletet érvényre juttató pedagógiai rendszerre, majd arra a nagy bizakodásra, ami a béke első éveiben betöltötte a szíveket. Aztán minden másképpen történt: a diktatúra sötét évei következtek, a nagy kiábrándulás. Sajnos, a tíz éve elkezdett európai átalakulási folyamat sem adott eddig okot derűlátásra, ma pedig már nem csak az érett korosztály, de nyitott szemmel járó fiataljaink is látják: a dolgok menete hibás. Ha a kamaszkorból kilépő, felnőtté válás előtt álló nemzedéket kérdezzük, több gondolatkörben is észrevehetjük az aggódást, bizalmatlanságot. Fél a jövőtől, mert sem a továbbtanulást, sem a későbbi elhelyezkedést nem érzi biztosítottnak. Nem mindenki tanulhatja azt, amit szeretne, csak amire a lehetőség adott. Az Európában évről évre növekvő munkanélküliségről érkező hírek erősen megingatják a jövőbe vetett hitet és sok fiatalban kisebbségi érzést váltanak ki, mert látják: csak a legjobbaknak jut állandó munkahely. A jövőtől való félelem ösztönösen befelé forduló, bezárkózó, mások iránt bizalmatlan, önző magatartást kelt. A félelem és önzés önműködően gátolja az új elképzelések, eszmények iránti érdeklődést. Sajnos a „kínálat” nem nagy, hiszen az „igaznak” hitt régi eszmék - mint szocializmus, kommunizmus, esetleg patriotizmus - részben lejáratták magukat. Mi marad más hátra fiataljainknak, mint alkalmazkodni az idők szavához, karrierista, könyöklő tempóval utat törni az életben és alkalmazkodni az egyedüli ideológiához, ami ma a világon elterjedőben van, a liberalizmushoz. A szabadelvűség nem újkeletű, gyökereit a francia forradalom előtti polgárság reformtörekvő-HOLLASHEHL OTTÓ (Folytatása a 2. oldalon) Holokauszt • Fotó: KUCSERA JENŐ / Marosvásárhely Hegyen-völgyön madarászok A napokban vehettem kézbe a Migráns című román-magyar nyelvű kiadvány 2000. évi első számát. Le sem tettem, amíg ki nem olvastam. Sok érdekes adattal szolgál az énekes- és ragadozómadarakról, nem különben gólyavédelemről, ornitológusok konferenciájáról. Az elmúlt évben hatodik alkalommal tartottak természetvédelmi és gyűrűző tábort a Görgényi-havasokban, derül ki Sándor D. Attila írásából. A táborozók egyik kellemetlen tapasztalata, az ésszerűtlen erdőírtás következménye a fenyőerdőkre jellemző madárfélék számbeli csökkenése. A táborban öt országból nyolcvan személy vett részt, 1123 madarat fogtak, köztük 223 visszafogott madár akadt. 1996-ban 792 cinegét, 1999-ben már csak 127- et fogtak. A fenyvescinege mellett kevesebb a királykák, szürkebegyek, örökszenek, keresztcsőrük száma is a havasokban, ugyanis az erdőirtással megszűnnek a fészkelőhelyek, beszűkül a madarak élettere. A beszámoló szerint pozitívnak tekinthető, hogy a ritka és nehezen megfigyelhető madarak közül 20 fenyőszajkóról, 7 feketeharkályról, 2 kis légykapóról, 19 örvös rigóról, 13 léprigóról, 3 gatyás kuvikról szereztek tudomást a táborbeliek. Szabó D. Zoltán Gólyavédelem a Kárpát-medencében címmel számol be egy nemzetközi gólyavédelmi programról, melyet a Közép- és Kelet- Európai Környezetvédelmi Központ (REC) is támogatott, s amelynek célja a villanyoszlopokon található fészkek fészektartó állványokra való áthelyezése volt a CONEL segítségével. Ez utóbbi állami kereskedelmi társaság támogatása ne lepjen meg senkit. A gólyák sokszor okoznak fennakadást az áramszolgáltatásban, ugyanakkor nagyon sok gólya elpusztul áramütéstől. Megtudtuk, hogy a múlt év őszén az állványos kihelyezés témakörben tartottak konferenciát Szovátán az ornitológusok és az áramelosztó hálózat szakemberei részvételével. Szarvason a múlt év novemberében magyar-román szakemberek hatvannál több előadást tartottak a határ menti természetvédelmi témakörben. Több újság is hirdette annak idején a Legkedvesebb madarunk a gólya című rajzpályázatot gyermekeknek. A Migránsból tudtuk meg, idén tavasszal kiállítást rendeznek a rajzok egy részéből Budapesten, valamint a későbbiekben Románia, Jugoszlávia, Szlovákia nagyvárosaiban. A rajzversenyre négy országból 8305 rajz érkezett, Romániából 551. Tisztelni kell az erdőket, hegyeket járó ornitológusokat, hiszen nem csekély erőfeszítést fejtettek ki. Zeitz Róbert szerint a román ifjúsági tárca támogatása mellett a British Ornithologist’s Union segítségével 32 résztvevő 4260 hazai erdőt járt be, 24 ragadozómadár fajt figyeltek meg, 118 fiókát meggyűrűztek. Leggyakoribbak az egerészölyv, vörös vércse, héja; a legritkábbak a parlagi sas, kígyóölyv, barnakánya, vándorsólyom, törpesas voltak. A Milvus csoport Erdély ragadozómadarainak feltérképezését 1995-től szervezi, a megtett kilométerekről nem készült statisztika. Környezetünk védelmének kérdései az utóbbi hetekben előtérbe kerültek, de lám arról sem tudunk eleget, amit elvégeztek, sem azokról, akik annak védelméért dolgoznak. FEJÉR LÁSZLÓ Az adomány induló tőke Már 33 Hargita megyei helységben alakították meg a gazdák a Szarvasmarha-tartók Egyesületeit - tudom meg dr. Baróti Lajos állatorvostól, a Szarvasmarha-tartók Hargita megyei Egyesülete elnökétől. Az egyesületeket alapítvány formájában jegyeztették be a bíróságon, az első tízet még alaptőke nélkül, a későbbiek bejegyeztetéséhez szükséges kétmillió lejes tőke részben tagsági díjakból, részben svájci támogatásból állt össze. Kovászna, Maros és Fehér megye gazdái is szervezkedni kezdtek, ebben az évben már a 6-7. egyesület megalakításánál tartanak. A svájci Rebiat-program támogatásaként tavaly év végén 35 000, az állatállomány genetikai feljavítását szolgáló svájci mag érkezett Romániába, amelyből az egyes megyék a megalakult szarvasmarha-tartó egyesületek számarányában részesültek. Ennek megfelelően a legtöbb maghoz Beszterce- Naszód (6000) és Hargita megye (5500) jutott, míg a többi megyék 1000 körüli dózisban részesültek. A svájci magok genetikai értéke sokkal nagyobb, mint az itthon használatos magoké, pénzben kifejezve 20-25 svájci frank értékűek, ami 200-500 000 lejnek felel meg. Szintén svájci támogatással nyert fogók, fülszámolók segítségével megkezdtük az állatok fülszámozását az egyesületekben, a fülszámozók darabonkénti értéke 300 000 lej. A Szarvasmarha-tartók Hargita megyei Egyesülete évi közgyűlésére készül, amit március 23-án tartunk Gyergyószentmiklóson, a Csíky kertben. A közgyűlésen részt vesznek a 33 szervezet küldöttei, jelen lesz dr. Philipp Bachmann úr is, a svájci Rebiat-program vezetője, és meghívjuk a többi megyében megalakult egyesületek szervezőit is. A Kovácsok Egyesülete is megalakult Hargita megyében, amelyet 21 helyi egyesület alapított, a kovácsok közgyűlése március 24- én lesz, szintén a Csíky kertben. Svájci segítséggel sikerült szerszámokhoz juttatni a kovácsokat, a szerszámok értéke darabonként 10 millió lej körül van. Minden adomány célja, hogy induló tőkeként szolgáljon, tehát használóiknak be kell bizonyítaniuk a szerszámok hasznosságát és hozzáértésüket, oly módon, hogy újratermelik a szerszámok értékét. Április 17-én Hargita megyéből, valamint azokból a megyékből, amelyek részt vesznek a Rebiat-programban 2-2 szakember utazik Svájcba, tapasztalatcserére. Ez azt a távlati célt is szolgálja, hogy ha majd a megyei egyesületek föderációba tömörülnek, további hatékony lépések történjenek az érdekvédelemben. Az érdekvédelem terén Hargita megyében már próbáltunk mozdítani, találkozókat, tárgyalásokat szervezve a tejtermelő gazdák és a tejet felvásárló egységek között, hasonló újabb tárgyalás április 27-én lesz. Szervezni akarunk egy találkozót a húsz felvásárlókkal is, amelyre meghívunk mindenkit, aki Hargita megyében bikaborjakat vásárol, s amelyre minden szarvasmarha-tartó egyesület saját megbízottat küld. A tenyésztők panasza a tejtermelő gazdákhoz hasonlóan az, hogy nagyon alacsony a felvásárlási ár. Állami szinten történt-e előrelépés az állattenyésztők érdekvédelmében? - Konkrétan annyi, hogy az állami támogatás értékjegyek formájában a földművelők mellett az állattartókra is vonatkozik. Ennek eredménye az állatlétszám föltérképezése is, mert a támogatás reményében mindenki szívesebben bevallotta, hány tehene van. A gond az, hogy a határidő, március 10-én lejárt, és sokan későn szereztek tudomást az állami támogatásról, ezért jó lenne, ha meghosszabbítanák a határidőt. Lejegyezte: GÁL ÉVA EMESE P NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL úgy a „sorbanállás”. Számottevő nagyságú települések esetében nem csupán a polgármesteri (helyettesi) cím elnyerése a cél és a tét, hanem a tanácsosi is. Nem titok, hogy jó ideje a tanácsüléseken nem csupán a kézfelemelést, hanem a jelenlétet is (milliós tételekben) honorálják. A „meglapuló” ottlét is fizetéssel felérő pénzt hoz a konyhára. Ne csodálkozzunk tehát azon, hogy az övezeti valóságtól távolélők is újsütetű tömörülések színeiben vállalják a „világmegváltást”. Talán sikerrel előlegezzünk bizalmat minden indulónak, hiszen ha valakit a személyazonossági bizonyítvány bejegyzése a településhez köt, e jog kijár. És az sem bűn, ha korábbi tevékenységének egyetlen szálával sem kapcsolódott a település felemelkedési erőfeszítéseihez. E sorok írója szimpátiáját és szavazati jogát mégis azokra „pazarolja”, akik tettek is valamit a településért, a városért, avagy éppen a kisebb közösségért. Sokan vannak ilyen jelöltek is, akár a sepsiszentgyörgyi RMDSZ-előválasztási (eddig ismert) jelöltlistákat nézem. Számuk feltehetően tovább gyarapodik. Búvópatakok tiszta vizei hozhatják felszínre a megbízatásra érdemesült személyeket. Azokat, akiket a civil szférában töltött sikeres „múlt” igazol. Azokra a személyiségekre gondolok, akik nem távoli övezetekben keresték a „karriert” (bár a tény önmagában semmiképpen sem bűn), Kovászna megyeiként alapozták anyagiakban olykor szegény holnapjaikat, bár a kötődés sem jelentéktelen, támogatásukra, szakértelmükre, akár szervezőképességükre szükség lehet, a kérdés mégis elkerülhetetlen, azaz választ igényel. Miért az esedékessé vált választás küszöbén, és csakis most érezték úgy, hogy mondanivalójuk van a közösségnek? Azt senki sem vitatja el, hogy szükség van a megújulásra, olykor új nevekre is, de mindenekelőtt a gondok reális megoldásának felvállalási garanciájával! Talán ezért is bátrabban kellene azokra voksolni, akik igazolták övezetfejlesztő elhatározásukat. Reális igény a becsületes tájékoztatás, anélkül, hogy polémiába bocsátkoznánk a sajtóhangulatkeltőkkel, esetenként manipulációkkal, annak a feltárása is, hogy hol, miként sáfárkodtak a közéleti szférában a programalkotással. A civil szféra „búvópatakai” sok olyan lehetséges településvezető portréját rajzolták meg, akik kovászai voltak - és lehetnek - a vidéki közéletnek. Nem zászlókifüggesztésben jeleskednek, hanem cselekedtek is azért, hogy saját erőfeszítéseiket EU-alapok is gazdagítsák. A jelöltállításig még hátralévő napokban - hetekben? - sokkal inkább, mint eddig, bátrabban kellene alapoznunk a civil szerveződés „hozadékaira”. Éppen cselekvési mezőik felvállalásával, esetenként sikeres képviseletével azt bizonyították, hogy a közösségi akarat szószólóiként nyerték el kisebb-nagyobb közösségek támogatását. Jelenlétükre, a holnap elvárásainak függvényében közhangulatot, közakaratot megtestesítő kihívásként önkormányzati szükségszerűség igényeltetik. A nagy kérdés: a települések a már bizonyítók körében keresik-e a felzárkózás zálogát, avagy hangzatos jelöltek révén a csodavarázslók érzéseit sejtetik? FLÓRA GÁBOR : Közéleti búvópatakok