Romániai Magyar Szó, 2000. március (12. évfolyam, 3344-3374. szám)

2000-03-21 / 3364. szám

Lapzártakor: EU-külügyminiszterek a román és a bolgár reformokról Az Európai Unió tagállamai fontosnak tartják, hogy Románia és Bulgária folytassa azokat a reformokat, amelyek gazdaságuk szerkezetének megváltoztatásához szükségesek. A tizenöt EU-tagország külügyminisztere hétfőn hallgatta meg az Európai Bizottság jelentését arról, hogyan áll Bulgária és Románia az uniós csatlakozás előfeltételeiként szabott koppenhágai kritériumok teljesítésében. Ezt köve­tően nyilatkozott a külügyi tanács annak fontosságáról, hogy a reformok ne torpanjanak meg. Feltűnő, hogy politikai természetű reformokról a kétmondatos miniszteri közlemény nem tesz említést. A miniszterekkel ismertetett beszámolóról az Európai Bizottság vezetői hétfőn tájékoztatták a Brüsszelben tartózkodó Mugur Isarescu román kormányfőt és külügyminiszterét, Petre Románt is. A jelentés miniszterek általi fogadtatása portugál közlések szerint semleges volt, csupán néhány tagország szólt hozzá, és ezek megnyilatkozásai nem mentek túl az általánosságokon. Az EU és Románia kedden miniszteri szintű találkozót tart az úgynevezett társulási tanács keretében. Ezen részletesebben áttekintik az ország csatlakozási, folyamatának állását, a felkészüléssel összefüggő kérdéseket, a kétoldalú kapcsolatokat, valamint az EU pénzügyi támogatását. Sorsolás a Sam Gelatóban Akik ott voltak, nem búsultak Nem érvényesült a hazai pálya előnye: egyetlen szatmári vagy környékbeli olvasónk sem nyert a múlt szombati sorsoláson a Sam Gelato vendéglőben. Gyorshírben már szóltunk róla: a gyergyó­­szentmiklósi Örtel Csabát ölelte keblére Fortuna asszonyság, ő lett a Hetet egy csapásra legu­tóbbi versenyünk hétmillió lejes nagydíja. Ugyanezen vetélkedő vigaszdíját vághatja zsebre a kisszécsényi Gellérd Pál, míg a Hűséges Olvasónak a múlt évre és 2000-re járó, 1-1 millió lejes jutalmának a kendi Rusz Károly, illetve a kovásznai Gecse Imre örülhet. A korrektségre a sorsolást irányító főszerkesztőnk nagyon vigyázott, olyannyira, hogy szá­mára addig ismeretlen személye­ket kért fel a sorshúzásra. (Esz­tétikai szempontokat figyelembe véve, elsősorban hölgyeket.) A sorsolás közönsége mind­ezeken túl fölötte sportszerűnek bizonyult, mert minden egyes húzásnál külön megtapsolta a nyertest. Mikor Örtel Csaba pe­dánsan megcímzett borítékját felmutatták a közel kétezer levelet (s vele együtt ugyanennyi meg­fejtést) tartalmazó nagy vessző­kosárból, s kiderült, hogy az hét­milliót ér. Danes Artur, az ismert szatmári „légi tudósítónk” meg­jegyezte: reméli, hogy most már a székelyek is igénybe veszik a Szatmárnémeti-Chicago repülőjá­ratot, mert eddig többnyire az avasiak foglaltak nála jegyet. Megjegyzésében rejtve az is benne volt, hogy az avasi cujka után talán egy kis köményest is kóstolhatnak a légitársaság, szatmári irodájának vezetői. Másik fiatal munkatársunk, Ilonczai Tamás, akit a főszer­kesztő úr Artúrral együtt most ismerhetett meg személyesen, mikor már oldottabb volt a hangu­lat, úgy vélekedett, hogy a székely SIKE LAJOS (Folytatása a 8. oldalon) Tavaszi ébredés • Fotó: KUCSERA JENŐ / Marosvásárhely Tv­Uj sorozat 3364. szám 2000. március 21., KEDD Ára: előfizetőknek 1000, darabonként 2000 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 224 28 48 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro București, Piața Presei Libere­­ INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: http://www.hhrf.ore/rm­sz '//­/ A/S Nyugati szemmel­ .Ez már nem a mi világunk?" Téves azt gondolni, hogy mai világrendünkkel csak az idősebb generáció elégedetlen. Igaz, náluk nagyobb az összehasonlí­tási alap és több a tapasztalat. Még halványan emlékezhetnek a háború előtti évekre, egy több fe­gyelmezettséget és tiszteletet ér­vényre juttató pedagógiai rend­szerre, majd arra a nagy bizako­dásra, ami a béke első éveiben betöltötte a szíveket. Aztán minden másképpen tör­tént: a diktatúra sötét évei követ­keztek, a nagy kiábrándulás. Saj­nos, a tíz éve elkezdett európai átalakulási folyamat sem adott eddig okot derűlátásra, ma pedig már nem csak az érett korosztály, de nyitott szemmel járó­ fiatal­jaink is látják: a dolgok menete hibás. Ha a kamaszkorból kilépő, fel­nőtté válás előtt álló nemzedéket kérdezzük, több gondolatkörben is észrevehetjük az aggódást, bizalmatlanságot. Fél a jövőtől, mert sem a továbbtanulást, sem a későbbi elhelyezkedést nem érzi biztosítottnak. Nem mindenki ta­nulhatja azt, amit szeretne, csak amire a lehetőség adott. Az Eu­rópában évről évre növekvő munkanélküliségről érkező hírek erősen megingatják a jövőbe ve­tett hitet és sok fiatalban kisebb­ségi érzést váltanak ki, mert lát­ják: csak a legjobbaknak jut ál­landó munkahely. A jövőtől való félelem ösztönösen befelé fordu­ló, bezárkózó, mások iránt bizal­matlan, önző magatartást kelt. A félelem és önzés önműködően gátolja az új elképzelések, esz­mények iránti érdeklődést. Saj­nos a „kínálat” nem nagy, hiszen az „igaznak” hitt régi eszmék - mint szocializmus, kommuniz­mus, esetleg patriotizmus - rész­ben lejáratták magukat. Mi ma­rad más hátra fiataljainknak, mint alkalmazkodni az idők szavához, karrierista, könyöklő tempóval utat törni az életben és alkalmazkodni az egyedüli ideo­lógiához, ami ma a világon elter­jedőben van, a liberalizmushoz. A szabadelvűség nem újkeletű, gyökereit a francia forradalom előtti polgárság reformtörekvő-HOLLASHEHL OTTÓ (Folytatása a 2. oldalon) Holokauszt • Fotó: KUCSERA JENŐ / Marosvásárhely Hegyen-völgyön madarászok A napokban vehettem kézbe a Migráns című román-magyar nyelvű kiadvány 2000. évi első számát. Le sem tettem, amíg ki nem olvastam. Sok érdekes adattal szolgál az énekes- és ragadozómadarakról, nem kü­lönben gólyavédelemről, ornitoló­gusok konferenciájáról. Az elmúlt évben hatodik alkalommal tartot­tak természetvédelmi és gyűrűző tábort a Görgényi-havasokban, derül ki Sándor D. Attila írásából. A táborozók egyik kellemetlen ta­pasztalata, az ésszerűtlen er­­dőírtás következménye a fenyő­erdőkre jellemző madárfélék számbeli csökkenése. A tábor­ban öt országból nyolcvan sze­mély vett részt, 1123 madarat fogtak, köztük 223 visszafogott madár akadt. 1996-ban 792 cinegét, 1999-ben már csak 127- et fogtak. A fenyvescinege mel­lett kevesebb a királykák, szür­kebegyek, örökszenek, kereszt­csőrük száma is a havasokban, ugyanis az erdőirtással meg­szűnnek a fészkelőhelyek, beszűkül a madarak élettere. A beszámoló szerint pozitívnak te­kinthető, hogy a ritka és nehezen megfigyelhető madarak közül 20 fenyőszajkóról, 7 feketeharkály­ról, 2 kis légykapóról, 19 örvös rigóról, 13 léprigóról, 3 gatyás ku­­vikról szereztek tudomást a táborbeliek. Szabó D. Zoltán Gólyavédelem a Kárpát-meden­cében címmel számol be egy nemzetközi gólyavédelmi prog­ramról, melyet a Közép- és Kelet- Európai Környezetvédelmi Köz­pont (REC) is támogatott, s amelynek célja a villanyosz­lopokon található fészkek fé­szektartó állványokra való át­helyezése volt a CONEL segítsé­gével. Ez utóbbi állami kereske­delmi társaság támogatása ne lepjen meg senkit. A gólyák sok­szor okoznak fennakadást az áramszolgáltatásban, ugyan­akkor nagyon sok gólya elpusztul áramütéstől. Megtudtuk, hogy a múlt év őszén az állványos ki­helyezés témakörben tartottak konferenciát Szovátán az ornitoló­gusok és az áramelosztó hálózat szakemberei részvételével. Szar­vason a múlt év novemberében magyar-román szakemberek hatvannál több előadást tartottak a határ menti természetvédelmi témakörben. Több újság is hir­dette annak idején a Leg­kedvesebb madarunk a gólya című rajzpályázatot gyerme­keknek. A Migránsból tudtuk meg, idén tavasszal kiállítást rendeznek a rajzok egy részéből Budapesten, valamint a későb­biekben Románia, Jugoszlávia, Szlovákia nagyvárosaiban. A rajzversenyre négy országból 8305 rajz érkezett, Romániából 551. Tisztelni kell az erdőket, hegyeket járó ornitológusokat, hiszen nem csekély erőfeszítést fejtettek ki. Zeitz Róbert szerint a román ifjúsági tárca támogatása mellett a British Ornithologist’s Union segítségével 32 résztvevő 4260 hazai erdőt járt be, 24 ragadozómadár fajt figyeltek meg, 118 fiókát meggyűrűztek. Leggyakoribbak az egerészölyv, vörös vércse, héja; a legritkáb­bak a parlagi sas, kígyóölyv, bar­nakánya, vándorsólyom, törpe­sas voltak. A Milvus csoport­ Er­dély ragadozómadarainak feltér­képezését 1995-től szervezi, a megtett kilométerekről nem készült statisztika. Környezetünk védelmének kérdései az utóbbi hetekben előtérbe kerültek, de lám arról sem tudunk eleget, amit elvégeztek, sem azokról, akik annak védelméért dolgoznak. FEJÉR LÁSZLÓ Az adomány induló tőke Már 33 Hargita megyei helységben alakítot­ták meg a gazdák a Szarvasmarha-tartók Egyesületeit - tudom meg dr. Baróti Lajos állatorvostól, a Szarvasmarha-tartók Har­gita megyei Egyesülete elnökétől. Az egyesületeket alapítvány formájában jegyez­tették be a bíróságon, az első tízet még alap­tőke nélkül, a későbbiek bejegyeztetéséhez szükséges kétmillió lejes tőke részben tagsági díjakból, részben svájci támogatásból állt össze. Kovászna, Maros és Fehér megye gazdái is szervezkedni kezdtek, ebben az év­ben már a 6-7. egyesület megalakításánál tartanak.­­ A svájci Rebiat-program támogatásaként tavaly év végén 35 000, az állatállomány ge­netikai feljavítását szolgáló svájci mag ér­kezett Romániába, amelyből az egyes me­gyék a megalakult szarvasmarha-tartó egye­sületek számarányában részesültek. Ennek megfelelően a legtöbb maghoz Beszterce- Naszód (6000) és Hargita megye (5500) ju­tott, míg a többi megyék 1000 körüli dózisban részesültek. A svájci magok genetikai értéke sokkal nagyobb, mint az itthon használatos magoké, pénzben kifejezve 20-25 svájci frank értékűek, ami 200-500 000 lejnek felel meg. Szintén svájci támogatással nyert fogók, fülszámolók segítségével megkezdtük az állatok fülszámozását az egyesületekben, a fülszámozók darabonkénti értéke 300 000 lej. A Szarvasmarha-tartók Hargita megyei Egyesülete évi közgyűlésére készül, amit március 23-án tartunk Gyergyószentmiklóson, a Csíky kertben. A közgyűlésen részt vesznek a 33 szervezet küldöttei, jelen lesz dr. Philipp Bachmann úr is, a svájci Rebiat-program ve­zetője, és meghívjuk a többi megyében megalakult egyesületek szervezőit is. A Kovácsok Egyesülete is megalakult Hargita megyében, amelyet 21 helyi egyesület alapított, a kovácsok közgyűlése március 24- én lesz, szintén a Csíky kertben. Svájci segít­séggel sikerült szerszámokhoz juttatni a ko­vácsokat, a szerszámok értéke darabonként 10 millió lej körül van. Minden adomány célja, hogy induló tőkeként szolgáljon, tehát hasz­nálóiknak be kell bizonyítaniuk a szerszámok hasznosságát és hozzáértésüket, oly módon, hogy újratermelik a szerszámok értékét. Április 17-én Hargita megyéből, valamint azokból a megyékből, amelyek részt vesznek a Rebiat-programban 2-2 szakember utazik Svájcba, tapasztalatcserére. Ez azt a távlati célt is szolgálja, hogy ha majd a megyei egye­sületek föderációba tömörülnek, további haté­kony lépések történjenek az érdekvéde­lemben. Az érdekvédelem terén Hargita me­gyében már próbáltunk mozdítani, találko­zókat, tárgyalásokat szervezve a tejtermelő gazdák és a tejet felvásárló egységek között, hasonló újabb tárgyalás április 27-én lesz. Szervezni akarunk egy találkozót a húsz fel­vásárlókkal is, amelyre meghívunk mindenkit, aki Hargita megyében bikaborjakat vásárol, s amelyre minden szarvasmarha-tartó egye­sület saját megbízottat küld. A tenyésztők panasza a tejtermelő gazdákhoz hasonlóan az, hogy nagyon alacsony a felvásárlási ár.­­ Állami szinten történt-e előrelépés az állattenyésztők érdekvédelmében? - Konkrétan annyi, hogy az állami támo­gatás értékjegyek formájában a földművelők mellett az állattartókra is vonatkozik. Ennek eredménye az állatlétszám föltérképezése is, mert a támogatás reményében mindenki szívesebben bevallotta, hány tehene van. A gond az, hogy a határidő, március 10-én lejárt, és sokan későn szereztek tudomást az állami támogatásról, ezért jó lenne, ha meghosszabbítanák a határidőt. Lejegyezte: GÁL ÉVA EMESE­ ­P NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL úgy a „sorbanállás”. Számottevő nagyságú települések esetében nem csupán a polgármesteri (helyettesi) cím el­nyerése a cél és a tét, hanem a tanácsosi is. Nem titok, hogy jó ideje a tanácsüléseken nem csupán a kézfelemelést, hanem a jelenlétet is (milliós tételekben) honorálják. A „meglapuló” ottlét is fizetéssel felérő pénzt hoz a konyhára. Ne csodálkozzunk tehát azon, hogy az övezeti valóságtól távolélők is újsütetű tömörülések színeiben vállalják a „világ­megváltást”. Talán sikerrel­­ előlegez­zünk bizalmat minden indulónak­­, hiszen ha valakit a sze­mélyazonossági bizonyítvány bejegyzése a településhez köt, e jog kijár. És az sem bűn, ha korábbi tevékenységének egyetlen szálá­val sem kapcsolódott a település felemelkedési erőfeszítéseihez. E sorok írója szimpátiáját és szavazati jogát mégis azokra „pazarolja”, akik tettek is valamit a településért, a városért, avagy éppen a kisebb közösségért. Sokan vannak ilyen jelöltek is, akár a sepsiszentgyörgyi RMDSZ-előválasztási (eddig ismert) jelöltlistákat nézem. Számuk feltehetően tovább gyarapodik. Búvópatakok tiszta vizei hoz­­hatják felszínre a megbízatásra érdemesült személyeket. Azo­kat, akiket a civil szférában töltött sikeres „múlt” igazol. Azokra a személyiségekre gondolok, akik nem távoli övezetekben keresték a „karriert” (bár a tény önmagában semmiképpen sem bűn), Kovászna megyeiként alapozták anyagiakban olykor szegény holnapjaikat, bár a kötődés sem jelentéktelen, támogatásukra, szakértelmükre, akár szervezőképességükre szükség lehet, a kérdés mégis elkerül­hetetlen, azaz választ igényel. Miért az esedékessé vált választás küszöbén, és csakis most érezték úgy, hogy mondanivalójuk van a közösségnek? Azt senki sem vitatja el, hogy szükség van a megújulásra, olykor új nevekre is, de mindenekelőtt a gondok reális megoldásának felvállalási garanciájával! Talán ezért is bátrabban kellene azokra voksolni, akik igazolták övezetfejlesztő elhatározásukat. Reális igény a becsületes tájékoztatás, anélkül, hogy polémiába bocsátkoznánk a sajtóhangulatkeltőkkel, esetenként manipulációkkal, annak a feltárása is, hogy hol, miként sáfárkodtak a közéleti szférában a programalkotással. A civil szféra „búvópatakai” sok olyan lehet­séges településvezető portréját rajzolták meg, akik kovászai voltak - és lehetnek - a vidéki közéletnek. Nem zászlókifüggesztésben jeleskednek, hanem cselekedtek is azért, hogy saját erőfeszí­téseiket EU-alapok is gazdagítsák. A jelöltállításig még hátralévő napokban - hetekben? - sokkal inkább, mint eddig, bátrabban kellene alapoznunk a civil szer­veződés „hozadékaira”. Éppen cselekvési mezőik felvállalásával, esetenként sikeres képviseletével azt bizonyították, hogy a közös­ségi akarat szószólóiként nyerték el kisebb-nagyobb közösségek támogatását. Jelenlétükre, a holnap elvárásainak függvényében közhangulatot, közakaratot megtestesítő kihívásként önkor­mányzati szükségszerűség igényeltetik. A nagy kérdés: a települések a már bizonyítók körében keresik-e a felzárkózás zálo­gát, avagy hangzatos jelöltek révén a csodavarázslók érzéseit sejtetik? FLÓRA GÁBOR : Közéleti búvópatakok

Next