Romániai Magyar Szó, 2000. március (12. évfolyam, 3344-3374. szám)

2000-03-15 / 3358. szám

I 2000. március 15.csodavár : március BENEDEK ELEK KINCSESLÁDA Reform és forradalom (Részlet) Március 13-án Bécsben kitört a forradalom, s ami­kor Kossuth feliratával 72 követ és 200 országgyűlési ifjú Bécsbe érkezett, már nem találják ott Metter­nich herceget: a hirhedett kancellár megbukott. Elsö­­örte a szabadság szele. A­écsi nép leírhatatlan lel­kesedéssel fogadja a po­zsonyi küldöttséget, a sza­badság hírnökeit. Kossuth útját virágokkal hinti a bécsi nép. De a nagy em­bert nem hódítja el a di­csőség mámora, nem iz­gatja a népet, ő a törvé­nyes alapon álló magyar nemzet kívánságaival jött Bécsbe, megy a király színe elé. A király fogadja Kossuthot, Batthyányt és Eszterházyt s a trónörökös jelenlétében, éjnek idején, megígéri a nemzet kíván­ságainak teljesítését. Ekkor Bécsben már tud­ták, hogy mi történt­­Pesten. Mert mialatt az országgyűlési küldöttség Bécsben járt, nagy esemé­nyek színhelye volt Pest. Az „ország szíve” meg­dobbant, s ez a dobbanás delejes áramként járta be az országot. „Szabadság, egyenlőség, testvériség”, e népek e szentháromsága tündökölt a magyar égen. Ha Bécsnek „két napig Kossuth az ura”, Pestnek Petőfi Sándor, a lánglelkű költő. Mialatt Bécsben a nép Kossuth tüneményes szónoklatainak hatása alatt tomboló lelkesedéssel élte a szabadságot, Pesten Petőfi szavalta s utána tengersokaság zúgta: A magyarok istenére esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! íme, elérkeztünk a ma­gyar nemzet életének egyik legszebb napjához, 1848. március 15-ikéhez. Tüzes lelkű ifjak serege vülekezik össze a pesti Ilvax-kávéházban s ott, hol máskor vegyest folyt komoly és tréfás beszéd, most kátét szerkesztenek, a népszabadság kátéját. Tizenkét pontja van, e káténak. Mit kíván a magyar nemzet? Ez az első kérdés s a felelet rá: „Legyen béke, szabadság és egyetértés!” Erre követ­kezik a 12 pont: 1. Kíván­juk a sajtószabadságot. 2. Felelős minisztériumot Buda-Pesten. 3. Évenkénti országgyűlést Pesten. 4. Törvény előtti egyenlő­séget polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrséget. 6. Közös teher­viselést. 7. Az úrbéri ter­hek megszüntetését. 8. Esküdszéket, képviseletet egyenlőség alapján. 9. Nemzeti bankot. 10. A katonaság esküdjék meg a magyar alkotmányra; ma­gyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A klitikai státusfoglyok ocsáttassanak szabadon. 12. Kívánjuk az uniót Erdéllyel. Egyenlőség, szabadság, testvériség. Perczel Móric és Irinyi József fogalmazták a kátét, Jókai Mór olvasta fel a kávéházban március 15-én reggel, utána Petőfi Sándor a Nemzeti dalt, s úgy mennek az egyetemre, ahol Petőfi az egyetemi ifjúság­nak is elszavalja a nagy­szerű költeményt. Innét indul az ifjúság ki az ut­cára, hol csakhamar ten­gernép verődik össze s a Hatvani­, ma Kossuth Lajos utcában bemennek Länderer és Heckenast nyomdájába, ott lefoglal­nak egy kis kézi sajtót, azon kinyomtatják a 12 pontot s a népgyűlés egye­nesen a városházára tart: a városatyák is elfogadják a szabadság kátéját, sőt el is határozzák, hogy részben a népből, részben a város tisztikarából választott küldöttség útján terjesztik azt az országgyűlés elé; egyben a királyt megkérik, hogy Pestre népképvise­leten alapuló országgyűlést hívjon össze... Vérontás nélkül szaba­dítják ki Táncsics Mihályt, a munkásnép íróját, aki sajtóvétség miatt rabosko­dott s nagy diadallal, ko­csin viszik Budáról Pestre. Március 16-án fogadta a király a pozsonyi küldött­séget s másnap megjelent a királyi leirat, mely megí­gérte a felelős minisztériu­mot. A nádor megbízásá­ból Batthyány Lajos ösz­­szeállította az első felelős minisztérium névsorát. Kossuth van kiszemelve pénzügyminiszternek, de ő csak hosszas rábeszélés után vállalkozik a minisz­terségre. A belügyminisz­­terséget Szemere Bertalan vállalja, a vallás- és közok­tatásügyit báró Eötvös Jó­zsef, a földmívelés-, ipar-, kereskedelemügyit Klauzál Gábor, az igazságügyit Deák Ferenc, a hadügyit Mészáros Lázár, a külügyit Esterházy Pál. De még ezt megelőzően, emlékezetes­sé akarják tenni az utolsó rendi országgyűlést s már­cius 18-án elfogadják a közös teherviselésről, a jobbágyi viszony meg­szüntetéséről, a papi tized váltságáról és az ősiségről szóló törvényjavaslatot, a következő napokban a sajtótörvényjavaslatot, az évenként tartandó ország­­gyűlésről, a nemzeti őrség­ről, a nemzet színeiről, az ország címeréről szóló s más kisebb törvényjavas­latokat. Ez a lázas haladás aggodalomba ejti a bécsi udvart, veszélyben látják forogni Ausztria nagyha­talmi állását s ez aggo­dalom hatása alatt születik az a két királyi leirat: egyik az úrbér eltörlése, másik a magyar felelős minisztérium ügyében, mely leiratok nagy fel­háborodást okoznak a március 25-iki ülésen. Az általános felháboro­dásnak Kossuth Lajos a tolmácsolója. Minden szava maró gúny. Pozsony­ban az ifjúság megégette a leiratokat, Pesten való­ságos forrongás támadt. A nép már kész fegyvert fogni s nyíltan hirdetik, hogy ideiglenes kormányt alakítanak, ha a király el nem ismeri a mindenben független felelős minisz­tériumot. „Feltámadott a tenger, a népek tengere” - írja Petőfi e napokban. Csakugyan feltámadott, forrong, zúg a tenger s bármennyire nehezen esik a bécsi udvarnak a régi rendszertől való megválás, kénytelen megalkudni a helyzettel. Március 31-én már újabb királyi kéziratot olvasnak fel az ország­­gyűlésen s ezt a leiratot már óriási lelkesedéssel fogadják a követek, nem­különben a képviselőház karzatán szorongó közön­ség is: a felelős minisz­térium és Magyarország függetlenségének elisme­rését tartalmazó e királyi kézirat. Vérontás nélkül megy végbe az ország újjászüle­tése, vér nélkül a két édes testvérnek, Magyar- és Erdélyországnak egyesü­lése.. Új korszak nyílt meg a magyarság életében: nem­zette lett a magyar, leom­lottak a válaszfalak nemes és paraszt közt. Nincs többé nemes és paraszt, egyenlő terhet és jogot viselő polgár e hazának minden fia. S amikor végig zúg az országon, a haza veszélyben! - egy érzés­ben dobban össze minden magyar szív. Földesúr és jobbágy: egy sorban rohan a csatamezőre. A dicső­séges harc, mely most kö­vetkezik, sem a nemesség, sem a parasztság, a magyar nemzet harca volt az, s nem forradalom - szabad­ságharc annak a neve! ittvive vise-l szét az orszaepapaja fúrt. volt asc örörrj m­indenCitt­­m­eg ott is atal Saroltának alm­átao Szeot István vértanú jelent meg, és ezt mondta :­„Ttad erömet es királyi koronát hoz hadadba . Átadtok neki az én nevemet­­ nemejtettek a­ fejedelemre, aki a népét kerese­té*!^ lextre akarta, "térét 7. + u 1 i t . r • I orom eile,: erost exjeszseges uk -ízű­orosta rávette és vitaAlsozni tanította a kis Vajkot. Géz­a is sokat foglalkozott isteven estu kisfiaival. Millenniumi múltidéző Már jó nagyot léptünk az ezredforduló évében, de bizonyára veled is meg­történt már, ha dátumírásra, keltezésre került sor, hogy vétettél. Nehéz megszokni, hogy az egyest kettőssé kell görbíteni, s a három kilencest nullákká gömbölyíteni. De 2000 két jelentős jubileum éve is: kereszténységünk 2000 és magyar államiságunk 1000 éves múltjára tekinthetünk vissza. A Csodavár sem feledkezik meg az eseményekről. Szerkesztője és munkatársai arra törekszenek, hogy ezt a jubileumot tartalmasan idézzük és világítsuk meg. Számítunk a Ti közreműködésetekre is. Jegyezzétek le, hogyan ünnepelnek szülővárosotokban, falatokban, várjuk beszámolóitokat, az eseményekhez kapcsolódó alkotásaitokat, verseket, meséket. Szeretnénk, ha rajzban is rögzítenétek azt, hogyan képzelitek el őseink vándorlását, letelepedését és országépítő múltját a Kárpát-medencében. Várjuk alkotásaitokat a 4000 Sepsiszentgyörgy, József Attila utca, 24. szám , Kovászna megye (Éltes Enikő) címre. (M.J.) rajzolta: trecze/y IU[ci VI. o. tanú­ló VajfcSeg[eresztelese ---_ ■ l i — -I i ■— i s r t »■' i * ■ " ~* ercforr? vara4 var­­at Ör esztendejé­ben Gézáné jegeimet é­ itelesege­t, Saroltot 3 felett,a­kit Vajknak, neveztek­A staTors­ette­k . A kis VOjIgrTtsz—­ tergerrtban keresztelték megl, ás a kerekétstaler István nevet kapott. I PETŐFI SÁNDOR Jl tál­­caCára Durva zsarnok, jégszivű tél, Készülj.. .készülj, a halálra! Jármodat megunta a föld, És ledobja valahára, Szabadság lesz! Ím, az ég is Ide szegődött a földhöz, Fegyvertárából, a napból, Tűznyilakkal rád lövöldöz. Megfogsz halni, vad, bitor tél! Addig él csak minden zsarnok, Míg maguk alattvalói Szabadságot nem akarnak, Hogyha egyszer a raboknak Akaratja ki van mondva, Összeomlik börtön és lánc, S elenyészik híre-hamva. Harcolj, harcolj, föld a téllel, Ne félj, megbizod, levágod, S szabadságodat kivívod, Tavasz a te szabadságod, Eljön, eljön a szép tavasz, S hoz virágokat kebledre, És szivárványt diadalmi koszorúnak a fejedre! Nézd, amelynek rabja voltál, A tél maga érzi vesztét, Dúlt arcán megtört szeméből Sűrű könnyek omlanak szét. Hah, ki eddig csupa jég volt, Most hogy olvad, mily gyáván hal!... Nem csoda, hiszen testvér a Gyávaság a zsarnoksággal.

Next