Romániai Magyar Szó, 2000. március (12. évfolyam, 3344-3374. szám)
2000-03-15 / 3358. szám
I 2000. március 15.csodavár : március BENEDEK ELEK KINCSESLÁDA Reform és forradalom (Részlet) Március 13-án Bécsben kitört a forradalom, s amikor Kossuth feliratával 72 követ és 200 országgyűlési ifjú Bécsbe érkezett, már nem találják ott Metternich herceget: a hirhedett kancellár megbukott. Elsöörte a szabadság szele. Aécsi nép leírhatatlan lelkesedéssel fogadja a pozsonyi küldöttséget, a szabadság hírnökeit. Kossuth útját virágokkal hinti a bécsi nép. De a nagy embert nem hódítja el a dicsőség mámora, nem izgatja a népet, ő a törvényes alapon álló magyar nemzet kívánságaival jött Bécsbe, megy a király színe elé. A király fogadja Kossuthot, Batthyányt és Eszterházyt s a trónörökös jelenlétében, éjnek idején, megígéri a nemzet kívánságainak teljesítését. Ekkor Bécsben már tudták, hogy mi történtPesten. Mert mialatt az országgyűlési küldöttség Bécsben járt, nagy események színhelye volt Pest. Az „ország szíve” megdobbant, s ez a dobbanás delejes áramként járta be az országot. „Szabadság, egyenlőség, testvériség”, e népek e szentháromsága tündökölt a magyar égen. Ha Bécsnek „két napig Kossuth az ura”, Pestnek Petőfi Sándor, a lánglelkű költő. Mialatt Bécsben a nép Kossuth tüneményes szónoklatainak hatása alatt tomboló lelkesedéssel élte a szabadságot, Pesten Petőfi szavalta s utána tengersokaság zúgta: A magyarok istenére esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! íme, elérkeztünk a magyar nemzet életének egyik legszebb napjához, 1848. március 15-ikéhez. Tüzes lelkű ifjak serege vülekezik össze a pesti Ilvax-kávéházban s ott, hol máskor vegyest folyt komoly és tréfás beszéd, most kátét szerkesztenek, a népszabadság kátéját. Tizenkét pontja van, e káténak. Mit kíván a magyar nemzet? Ez az első kérdés s a felelet rá: „Legyen béke, szabadság és egyetértés!” Erre következik a 12 pont: 1. Kívánjuk a sajtószabadságot. 2. Felelős minisztériumot Buda-Pesten. 3. Évenkénti országgyűlést Pesten. 4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrséget. 6. Közös teherviselést. 7. Az úrbéri terhek megszüntetését. 8. Esküdszéket, képviseletet egyenlőség alapján. 9. Nemzeti bankot. 10. A katonaság esküdjék meg a magyar alkotmányra; magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A klitikai státusfoglyok ocsáttassanak szabadon. 12. Kívánjuk az uniót Erdéllyel. Egyenlőség, szabadság, testvériség. Perczel Móric és Irinyi József fogalmazták a kátét, Jókai Mór olvasta fel a kávéházban március 15-én reggel, utána Petőfi Sándor a Nemzeti dalt, s úgy mennek az egyetemre, ahol Petőfi az egyetemi ifjúságnak is elszavalja a nagyszerű költeményt. Innét indul az ifjúság ki az utcára, hol csakhamar tengernép verődik össze s a Hatvani, ma Kossuth Lajos utcában bemennek Länderer és Heckenast nyomdájába, ott lefoglalnak egy kis kézi sajtót, azon kinyomtatják a 12 pontot s a népgyűlés egyenesen a városházára tart: a városatyák is elfogadják a szabadság kátéját, sőt el is határozzák, hogy részben a népből, részben a város tisztikarából választott küldöttség útján terjesztik azt az országgyűlés elé; egyben a királyt megkérik, hogy Pestre népképviseleten alapuló országgyűlést hívjon össze... Vérontás nélkül szabadítják ki Táncsics Mihályt, a munkásnép íróját, aki sajtóvétség miatt raboskodott s nagy diadallal, kocsin viszik Budáról Pestre. Március 16-án fogadta a király a pozsonyi küldöttséget s másnap megjelent a királyi leirat, mely megígérte a felelős minisztériumot. A nádor megbízásából Batthyány Lajos öszszeállította az első felelős minisztérium névsorát. Kossuth van kiszemelve pénzügyminiszternek, de ő csak hosszas rábeszélés után vállalkozik a miniszterségre. A belügyminiszterséget Szemere Bertalan vállalja, a vallás- és közoktatásügyit báró Eötvös József, a földmívelés-, ipar-, kereskedelemügyit Klauzál Gábor, az igazságügyit Deák Ferenc, a hadügyit Mészáros Lázár, a külügyit Esterházy Pál. De még ezt megelőzően, emlékezetessé akarják tenni az utolsó rendi országgyűlést s március 18-án elfogadják a közös teherviselésről, a jobbágyi viszony megszüntetéséről, a papi tized váltságáról és az ősiségről szóló törvényjavaslatot, a következő napokban a sajtótörvényjavaslatot, az évenként tartandó országgyűlésről, a nemzeti őrségről, a nemzet színeiről, az ország címeréről szóló s más kisebb törvényjavaslatokat. Ez a lázas haladás aggodalomba ejti a bécsi udvart, veszélyben látják forogni Ausztria nagyhatalmi állását s ez aggodalom hatása alatt születik az a két királyi leirat: egyik az úrbér eltörlése, másik a magyar felelős minisztérium ügyében, mely leiratok nagy felháborodást okoznak a március 25-iki ülésen. Az általános felháborodásnak Kossuth Lajos a tolmácsolója. Minden szava maró gúny. Pozsonyban az ifjúság megégette a leiratokat, Pesten valóságos forrongás támadt. A nép már kész fegyvert fogni s nyíltan hirdetik, hogy ideiglenes kormányt alakítanak, ha a király el nem ismeri a mindenben független felelős minisztériumot. „Feltámadott a tenger, a népek tengere” - írja Petőfi e napokban. Csakugyan feltámadott, forrong, zúg a tenger s bármennyire nehezen esik a bécsi udvarnak a régi rendszertől való megválás, kénytelen megalkudni a helyzettel. Március 31-én már újabb királyi kéziratot olvasnak fel az országgyűlésen s ezt a leiratot már óriási lelkesedéssel fogadják a követek, nemkülönben a képviselőház karzatán szorongó közönség is: a felelős minisztérium és Magyarország függetlenségének elismerését tartalmazó e királyi kézirat. Vérontás nélkül megy végbe az ország újjászületése, vér nélkül a két édes testvérnek, Magyar- és Erdélyországnak egyesülése.. Új korszak nyílt meg a magyarság életében: nemzette lett a magyar, leomlottak a válaszfalak nemes és paraszt közt. Nincs többé nemes és paraszt, egyenlő terhet és jogot viselő polgár e hazának minden fia. S amikor végig zúg az országon, a haza veszélyben! - egy érzésben dobban össze minden magyar szív. Földesúr és jobbágy: egy sorban rohan a csatamezőre. A dicsőséges harc, mely most következik, sem a nemesség, sem a parasztság, a magyar nemzet harca volt az, s nem forradalom - szabadságharc annak a neve! ittvive vise-l szét az orszaepapaja fúrt. volt asc örörrj mindenCittmeg ott is atal Saroltának almátao Szeot István vértanú jelent meg, és ezt mondta :„Ttad erömet es királyi koronát hoz hadadba . Átadtok neki az én nevemet nemejtettek a fejedelemre, aki a népét kereseté*!^ lextre akarta, "térét 7. + u 1 i t . r • I orom eile,: erost exjeszseges uk -ízűorosta rávette és vitaAlsozni tanította a kis Vajkot. Géza is sokat foglalkozott isteven estu kisfiaival. Millenniumi múltidéző Már jó nagyot léptünk az ezredforduló évében, de bizonyára veled is megtörtént már, ha dátumírásra, keltezésre került sor, hogy vétettél. Nehéz megszokni, hogy az egyest kettőssé kell görbíteni, s a három kilencest nullákká gömbölyíteni. De 2000 két jelentős jubileum éve is: kereszténységünk 2000 és magyar államiságunk 1000 éves múltjára tekinthetünk vissza. A Csodavár sem feledkezik meg az eseményekről. Szerkesztője és munkatársai arra törekszenek, hogy ezt a jubileumot tartalmasan idézzük és világítsuk meg. Számítunk a Ti közreműködésetekre is. Jegyezzétek le, hogyan ünnepelnek szülővárosotokban, falatokban, várjuk beszámolóitokat, az eseményekhez kapcsolódó alkotásaitokat, verseket, meséket. Szeretnénk, ha rajzban is rögzítenétek azt, hogyan képzelitek el őseink vándorlását, letelepedését és országépítő múltját a Kárpát-medencében. Várjuk alkotásaitokat a 4000 Sepsiszentgyörgy, József Attila utca, 24. szám , Kovászna megye (Éltes Enikő) címre. (M.J.) rajzolta: trecze/y IU[ci VI. o. tanúló VajfcSeg[eresztelese ---_ ■ l i — -I i ■— i s r t »■' i * ■ " ~* ercforr? vara4 varat Ör esztendejében Gézáné jegeimet é iteleseget, Saroltot 3 felett,akit Vajknak, neveztekA staTorsettek . A kis VOjIgrTtsz— tergerrtban keresztelték megl, ás a kerekétstaler István nevet kapott. I PETŐFI SÁNDOR Jl tálcaCára Durva zsarnok, jégszivű tél, Készülj.. .készülj, a halálra! Jármodat megunta a föld, És ledobja valahára, Szabadság lesz! Ím, az ég is Ide szegődött a földhöz, Fegyvertárából, a napból, Tűznyilakkal rád lövöldöz. Megfogsz halni, vad, bitor tél! Addig él csak minden zsarnok, Míg maguk alattvalói Szabadságot nem akarnak, Hogyha egyszer a raboknak Akaratja ki van mondva, Összeomlik börtön és lánc, S elenyészik híre-hamva. Harcolj, harcolj, föld a téllel, Ne félj, megbizod, levágod, S szabadságodat kivívod, Tavasz a te szabadságod, Eljön, eljön a szép tavasz, S hoz virágokat kebledre, És szivárványt diadalmi koszorúnak a fejedre! Nézd, amelynek rabja voltál, A tél maga érzi vesztét, Dúlt arcán megtört szeméből Sűrű könnyek omlanak szét. Hah, ki eddig csupa jég volt, Most hogy olvad, mily gyáván hal!... Nem csoda, hiszen testvér a Gyávaság a zsarnoksággal.