Romániai Magyar Szó, 2000. május (12. évfolyam, 3402-3431. szám)

2000-05-04 / 3404. szám

Új sorozat 3404. szám 2000. május 4., CSÜTÖRTÖK Ára: előfizetőknek 1000, darabonként 2000 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 224 28 48 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro Bucuresti, Piața Presei Libere­­ INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: http://ww­w.hhrf.ore/rmsz ­lem csak ■ Élőpatak ügye Immár a nyugati sajtó hasábjain is téma Élőpatak. Azaz inkább az, hogy egy humánus cselekedet miként kelthet feszültséget, reménytelensé­get ott, ahol bizakodásra van szük­ség. Történt ugyanis, hogy egy né­metországi település evangélikus gyülekezetének adakozása nyomán mikrobuszhoz jutottak (volna) az Élőpatakon kezelt idegizom-sorva­­dásos betegek, akiknek egyedüli mozgási lehetősége a tolókocsi. A küldeményt néhány hasznos bútor­darabbal, felszereléssel is megtoldot­ták... és húsvéti ajándéknak szánták. Április derekára meg is érkezett a szállítmány... ám kiderült - akárcsak más településeken a mentőkocsik esetében hogy egy frissen keltezett sürgősségi kormányrendelet nyomán az alapítványoknak szánt ajándék vámköteles és az illeték lefizetésének hiányában a mikrobusz (avagy a mentőkocsi) állami tulajdon­ba kerül, azaz elkobozzák. A gond, hogy egy olyan egyesület, mint amilyen az izomsorvadásos betegek tömörülése, amely évi 300 ezer lejre kerekedő tagsági díjból és eseten­kénti adományokból tartja fenn magát, honnan tud(hat)na 45 millió lej vámilletéket lepengetni? Jogos tehát az adományozók, a külföldi média felháborodása. A kérdés megoldásá­ért az illetékes megyei kormány­hivatal közbenjárt a szaktárcánál. Ilyen-olyan ígéretek nyomán akár e sorok megjelenéséig „megoldás"­­születhet. De mivel a kérdés nem csak előpataki ügy - lapunkban is szó esett más települések hasonló tépelődéseiről üdvös lenne újragondolni a sürgősségi kormány­­rendelet paragrafusait. Azt ugyan nem lehet kizárni, hogy az ado­­mányok során előfordultak visszaé­lések is. A jelenségeket olykor a média is felnagyíthatta. A megoldás mégis inkább az ilyen esetek kiszű­rése lenne, nem pedig olyan huma­nitárius segítségnyújtások leblokálá­­­sa, amelyeket az államnak nem gátolnia, hanem ösztönöznie, bátorítania kellene. FLÓRA GÁBOR rc­ty *•' g íF£ Szilágyperecsen és Varsolc község között a határban évtizedek óta faiskola működött, amelyet egy ideig az állami mezőgazdasági vállalat birtokolt, majd a zilahi gyümölcstermesztési kutatóállomás megalakítását követően a kísérletinek nevezett intézményhez csatolták. A száz hektárnyi terület a Kraszna mentén és a síkságon a legjobb minőségű termőföldek közé tartozik, a két falu földművesei több évtizeddel korábban egy földbirtokostól vásárolták meg. A jelenlegi faiskoláról annyit kell tudni, hogy alig öt hektáron van kevés oltvány, gyümölcscserje; szaporítóanyagot sem a kísérleti állomás részére, sem a gyümölcstermesztő gaz­dáknak nem ad el, mert nincs mit piacra vinnie. Idén tavasszal például cseresz­nye-, kajszi-, szilva- és kötőoltványokat Szatm­ár megyéből hoztak a Szilágy­ságba. Valaha sokféle rózsaoltvány is volt, ám abból már a rózsások pártjának sem jutna egy csokorra. Pár esztendővel korábban a faiskola területét az Altas Kereskedelmi Társaságnak adták bérbe. A bérlő a területen az elmúlt esztendőben például negyven hektáron cukorrépát, a többin kukoricát és burgonyát termesz­tett. Az egykori földvásárló, volt föld­­tulajdonosok részvényesi minőséget kaptak az első földtörvény végrehajtása során. Viszont részvényesként az elmúlt esztendőre semmit nem kaptak. Az övezetben a kertészkedés hagyományos foglalkozás, a jogos tulajdonosok immár tíz esztendeje várják, hogy földjeiket visszakapják. Türelemmel voltak eddig, ám itt a tavasz, áprilisban sem történt semmi, ugyanis a kísérleti állomásnak faiskola céljából kormányrendelettel 75 hektárt hagytak meg, és 15 hektárt a pe­­recsenieknek, 10 hektárt a varsolciaknak osztanak ki. Egyelőre a 25 hektár kiosz­tásával is késlekednek, ezért az emberek követelték, hogy a községi földosztó­bizottság lépjen. Csakhogy a faiskola vezetője fellármázott rendőrséget, ügyészséget, s a községek polgármes­tereit szándékoznak felelősségre vonni, noha birtoksértés nem történt. A helyi román média él az alkalommal, főleg a választási kampány idején jól jön bármilyen esemény, amit magyar bot­ránynak lehet feltüntetni. Az emberek a polgármestereket hibáztatják a földtör­vény végrehajtásának késleltetésével, a prefektúra pedig nem intézkedik. A var­sóiéi polgármester, Bréda Lajos, koráb­ban a szakminisztériumban járt, ahol megtudta a minisztériumi vezetőktől, nemcsak Varsób­on, általában az ország mindegyik megyéjében a kísérleti állo­mások részére a szükségesnél nagyobb területet igényeltek. Szilágy megyében például annyit, hogy ha oltvány lenne, azzal évente 275 hektár gyümölcsöst lehetne létesíteni. Az emberek végül önhatalmúan nem foglaltak el a nekik járó földterületekből, ezért Varsólcon és Perecsenben még csak türelem terem, viszont tiltakozásképpen a perecseni földosztóbizottság sztrájkol. FEJÉR LÁSZLÓ Lapzártakor Mádl Ferenc a magyar államfőjelölt A Független Kisgazdapárt - a Fidesz egyetértésével - Mádl Ferenc professzort jelöli a köztársasági elnöki tisztségre - jelentette be Torgyán József pártelnök szerdán, Orbán Viktor miniszterelnökkel és Kövér László Fidesz-elnökkel közösen tartott sajtótájékoztatón. A jelölést a szerda reggeli Orbán-Torgyán négyszemközti egyeztetés után mind az FKGP, mind a Fi­desz elnöksége jóváhagyta. A két pártelnök és a kormányfő - ugyancsak szerdán - több ciklusra szóló együttműködési megállapodást írt alá. Ennek értelmében célszerű arányban közös jelölteket indítanak a 2002-es or­szággyűlési választásokon. A megállapodás kitér arra, hogy a minisz­terelnököt jövőben is a választáson eredményesebben szereplő párt adja, a koalíciós partnert pedig a köztársasági elnök jelölésének joga illeti meg. Mádl Ferenc tagja volt az Antall-kormánynak és 1995-ben az ellenzéki MDF, KDNP és Fidesz közös államfőjelöltje volt. 1931. január 29-én született a Veszprém megyei Bánd községben. Nemzetközi jogász, egyetemi tanár. Tagja, illetve résztvevője több nemzetközi szervezetnek, illetve legiszlációs fórumnak, többek között a Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Akadémiának. Pártonkívüli, 1993. február 22-től 1994. július 15-ig műve­lődési és közoktatási miniszterként tevékenykedett. 1999-től a kormány tudományos tanácsadó testületének tagja, ugyanakkor Széchenyi-díjat kap. Nős, egy gyermeke van. A romániai magyar egyetemről, felsőfokú oktatásról - SZILÁGYI PÁL professzor számol be olvasóinknak - Romániában csak néhány állami felsőfokú intéz­ményben folyik teljes vagy részleges magyar nyelvű képzés. Ezek a következők: Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE), Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, Marosvásárhelyi Színmű­vészeti Főiskola, lelkészképzés a Protestáns Teológián és a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológián, Gábor Dénes Főiskolán. A BBTE-n jelenleg 25 000 diák tanul, ebből 5000 ma­gyar nemzetiségű. Az egyetem 103 címen ad diplomát, alapképzésben. Ebből magyar nyelvű képzés 35 szakon folyik. Teljes magyar nyelvű képzésben részesül az egyetemen majdnem 3500 diák. Az elkövetkező évek beiskolázási száma megengedi azt, hogy körülbelül 1400-as létszámú évfolyamokkal dolgozzunk, természetesen az össz-szakokat véve alapul. Tehát négy év múlva mi évente 1400 magyar értelmiségit tudunk adni a romániai magyarságnak. A BBTE szinte teljesen el tudja látni a tanárképzést. Majdnem teljesen a tanító- és óvónőképzést. Van újságíróképzés, a politikai tudományokban, és legú­jabban - pár hete - jogi karon is el tudunk indítani egy kurzust, a közgazdaságin kettőt. Ez óriási eredmény mert a jogi karon nemcsak külön beiskolázási számot tudtunk tulajdonképpen kikényszeríteni - ez a szó a találó, nem adták szívesen hanem el tudtuk indítani a magyar nyelvű képzést, ami azt jelenti, hogy az ott sikeresen felvételizett magyar hallgató magyar nyelven, illetve részlegesen magyar nyelven tanulhat. A közgazdasági karon elindítottunk két magyar nyelvű kurzust, ígéret van rá, hogy ősztől három szakon el tudjuk indítani a magyar nyelvű képzést. Külön beiskolázási számot kapunk, 25+25+25, tehát 75 helyet. Ez egyik fő törekvésünk volt a BBTE-n, hogy elérjük a jogi és közgazdasági képzést magyar nyelven. Minden olyan karon, ahol magyar nyelvű képzés is folyik magyar dékánhelyettest, vagy tudományos titkárt tudtunk megválasztani. Ismétlem, mi választottuk meg! Ezenkívül egy titkárnő látja el a magyar diákokkal kapcsolatos adminisztrációs munkát. Külön tudtuk választani minden tanszéken a román, magyar és német tanári állásokat. Ez volt tulajdonképpen a legnagyobb lépés abban az irányban, hogy jó felkészültségű tanári karral rendelkezzünk és fiatalítsuk meg a tanári kart. Kiöregedett, 80 személyből álló magyar tanári karral értük meg a '90-es évet. Először kisebb, majd nagyobb lépésekben önállósultunk, évente körülbelül 40 új magyar tanári állást tudtunk versenyvizsgára meghir­detni. A BBTE-n tanító magyar nyelvű tanárok száma, akik főállásban vannak, 260. Nagy részük fiatal, az átlagéletkor 32-35 év között van, 57 volt ‘90-ben. A BBTE-n történt pozitív változásokat mi nem tekint­jük véglegesnek mindaddig, s amíg struktúráját beleértve a magyar tagosa struktúráiut, törvényileg nem szentesítik. Elég csak egy rosszabb politikai helyzet, nem adnak beiskolázási számot. Anélkül, hogy észrevennénk, felszámolható a magyar részleg, úgy ahogy történt a két egyetem egyesítése után. Mi azt kérjük, hogy a BBTE-n a magyar tagozat önállósuljon. Olyan struktúrák jöjjenek létre a magyar részlegen, melyeknek törvényileg saját hatáskörük, döntéshozó joguk van. Itt csak magyar karokban, magyar tan­székekben és magyar szenátusi csoportban tudunk dolgozni. Részletesen kidolgoztuk a magyar tagozat tervét. Ez öt kart foglalna magába. A meglevő két teológiai kar mellett lenne matematika-természettu­dományi kar, humán tudományi kar, politikai, jogi, köz­­gazdasági tudományi kar. Saját katedráink, saját kari­ka-Lejegyezte: CSOMAFÁY FERENC (Folytatása a 4. oldalon) Jótett helyébe jót várj! A buziásfürdői Elisabeta Ignuja és a nyolcéves Doru Iulian Belousov rendhagyó története 1993-ban kezdődött, amikor a magányos nő az utcán rátalált az akkor négy hónapos, beteg és elhagyott kisfiúra. Az orvosok azt mondták: a kisfiú nem él meg. Elisabeta Ignuja azonban megsajnálta, örökbe fogadta, gondozta és lám: egészséges, ügyes kisfiúvá cseperedett, Julian az első osztályban első díjas tanuló volt és ha nagy lesz, pap szeretne lenni. Megpróbáltatásaik azonban még nem értek véget: a városháza felszólította a munka­­nélküli Elisabeta Ignn­a-t, aki jelen pillanatban 365 000 lejes segélyből és a családi pótlékból neveli az örökbe fogadott kisfiút, hogy vásárolja meg Florilor utcai egyszoba-konyhás lakását, mert előfordulhat, hogy az utcára kerül. Ez év februárjában egy országgyűlési képviselőkkel tartott találkozón jutott a világ tudomására Ignijáék szomorú helyzete. A TVR temesvári stúdiója felhívással fordult a bánságiakhoz, Brandula Armanca TVR- igazgatónő, akit egykor szintén örökbe fogadtak, az adakozásban a jó példával is elöl járt, és íme: április végére összegyűlt a lakás megvásárlásához szükséges összeg! A javát Valeriu Tabara és Ovidiu Draganescu parla­menti képviselők adták - hat-, illetve három­millió lejt -, egy-egy milliót adott Branduna Armanca, Florentin Carpanu és Mariana Ciosa is. Ortodox húsvét előtt Elisabeta Ignita a buziásfürdői városházán átvehette a lakás tulajdonlevelét, amelybe az örökbe fogadott kisfiú neve is belekerült. Az adományokból további tíz buziásfürdői rászoruló idős sze­mély is kapott fejenként félmillió lejt. Sokat szidott átmeneti világunkban is történnek még csodák! PATAKI ZOLTÁN aa '^huM' f í* V­ Szolgálat után . Fotó: VARGA BÉLA / Bárót X J ,. v t i *) Udaíüj)/áA^H eljött a közvélemény-kutatók­­napja. Maga a közvélemény-kutatás olyasmi, mint a tromf a hajdani-hajnali ingázók járatán - amikor előkerül, utána már nincs apelláta. A köz véleménye, mert a köz­vélemény-kutatók csakis ezt kutatják és meg is találják, ez a mindent ütő lap még a különbnél különb szintű választásokat megelőző korteshadjára­tokban is. Sőt igazából csak akkor, mert e sok magánvéleményből összeálló közvélemény már most megmutatja, mennyire népszerű X és mennyire népszerűtlen Y, akik mindenben fordítottan arányosak, egyva­lamiben viszont közösek: egyik is, a másik is indul a polgármesteri székért. Nem utolsósorban azért szokás a közvéleményt tromfként forgatni a fejek felett, mert a néphit szerint ami számokból-százalékokból építkezik, az csakis pontos lehet, egyértelmű, és főleg tévedhetetlen, még akkor is, ha a vizsgálódók egyik csoportja X-et, a másik pedig Y-t hozt­a ki elsőnek a toplistán, és ilyenkor még az is nyilvánvaló: nem két dudásnak építették a csárdát! Székelyudvarhelyen az idei tavaszon több dolog is izgatta, sőt felzaklatta a kedélyeket, ilyenek: az újabb kedvezőtlen csereházi döntés, továbbá egy ortodox missziócsoport megjelenése a városban. A kedélyek természetesen már másnap ________ lecsillapodtak, amikor a misszió-­ó­sok továbbálltak, az éjjelt XVOrtGStrOlllllt egyébként az irgalmas feren­­­­­­ces nővérek zárdájában töltötték. A gyors egymásutánban jött, látott, győzött négy közvélemény-kutató csoport is állítólag felzaklatta a kedélyeket. Nem is a csoportok, hanem az eredmények, mert az egyik egyfelé, a másik másfelé billent, és (mondottuk már) mindegyik a köz véleményének hű lenyomatát hozta. Murányi János, a városi RMDSZ választási bizottságának sajtószóvivője mondta két nappal az április 30-ra időzített előválasztások előtt: valóban négy közvélemény-kutatás volt elmúlt két hónapban. Ebből kimondottan a városra három vonatkozik, egy pedig országos. Vegyük sorra: a legkorábbi a Jelenkutató Intézet felmérése, budapesti cég megbízásából készült feb­ruár vége, március 10 között. Az anyagot Dénes Attila gyűjtötte és érté­kelte­ a 18 oldalas, 80 kérdéses csomagot, a summát április 17-én mutatták be. Természetesen a választásokat megelőző időszak kötöttnek mondható tematikájára is fogalmaztak kérdéseket, ugyanakkor rákérdeztek olyasmire, amelyek az udvarhelyieket, és extrapolálva minden erdélyi magyart érin­tenek: életszínvonal, lakás, munkahely, politikai helyzet... Illetve az ezekkel kapcsolatos személyi opciók. A másik felmérést a kolozsvári Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja végezte. Szerényebb kérdéscsomaggal dol­goztak március 18-27 között. (Ez a már említett országos RMDSZ - rendelés). A harmadik megint csak udvarhelyi: a kolozsvári Max Weber Kuta­tóintézet készítette, április 12-15 között gyűjtötték 18 kérdés válaszait, hat­száz főnyi munkacsoporttal. Ebből három kérdésre adott válaszok eredmé­nye került nyilvánosságra. A két felmérés - a Jelenkutató Intézet és a Weber-féle (egyiket az Udvarhelyért Alapítvány, a másikat az udvar­helyszéki RMDSZ kérte) egymásnak szögesen ellentmondó eredményeket hozott; a politikai opciókat eléggé ismerjük a városban, a környéken. Az RMDSZ egyfelől, a függetlenek másfelől - nos, ennyi. Végül is mindkettő nyugodtan és elégedetten nézhet a szavazás elébe, mert ebben a tükröm, tükröm, mondd meg nekem-szerű helyzetben a választ is tudjuk: természe­tesen te vagy a legszebb, legjobb, s főleg ilyenkor, a választások előtt a legesélyesebb. A negyedik felmérést a szintén kolozsvári Promoter Consulting Center hajtotta végre, április 21-én fejezték be az adatgyűjtést, 26-áig meg is volt a primér értékelés. Ha ezt a negyediket több-kevesebb joggal kontrollnak vesszük, akkor a Max Weber Intézet eredményeihez közelít (16 oldal, 62 kérdés). A részletes eredményeket nem hozták nyilvánosságra mert „okul­va az előző felmérések által felkavart szenvedélyekből, indokolatlannak tartottuk, hogy tovább szélesítsük a konfrontációt". Bölcs és higgadt döntés az RMDSZ-től ezekben a kakasviadal hangulata napokban. OLÁH ISTVÁN V­P \ „A világon mindenütt él tanítványom...” (Beszélgetés dr. DÓCZY PÁL ISTVÁN professzorral) Egy igen gazd­ag Tivoin­ün­ye­let­ben dús élet is belefér egy szűk lexikoni közleménybe. Az Er­délyi Magyar Ki Kicsoda szerint a későbbi professzor Kőrös­bányán született 1910. április 21- én, Hunyad vármegyében. Tehát az immár kilencvenéves profesz­­szort köszöntjük az alábbi be­szélgetéssel, melynek változata évekkel ezelőtt már napvilágot látott a Székelyföld című folyói­ratban. • Az ön elődei többnyire jogászok voltak. Honnan szárma­zik tehát az orvosi érdeklődés? - Amikor felcseperedtet­t, ak­­kor valahogy vége lett a jogál­lamnak, az úri Magyarországnak, ahová rengeteg jogász kellett. Az orvosi állással annak idején nyugdíj nem járt. Magánrendelők voltak. Nagyon kevés tisztiorvos volt, azokat meg lenézték... Szü­leim sajnos az első világháború után elváltak. Apám beiratkozott az akkor még magyar kolozsvári gazdasági egyetemre. De nem ment a tanulás. Amikor elváltak, kiment Magyarországra, s a rakoncátlan bátyámat magával vitte. Én, a kicsi Palkó meg anyámmal maradtam Kolozs­váron, ő megtanulta a fényképe­zést. Karcfalvi birtokai egy részét eladták, s megvett Tordán egy fényképészeti műtermet. Ott dolgozott. Engem Csíkszeredába adtak gimnáziumba. Másodikos gimnazista koromban elcsattant arcomon egy nagy pofon, mert latin órán helytelenkedtem. Erre vettem a cókmókom, hazamen­tem, s kijelentettem: abba az iskolába többet nem megyek vissza. Nem is mentem. A Suta nevű erdőben töltöttem a nap­jaimat, rákot fogtam, délben haza mentem... Nem volt mit tenni, írtak anyámnak, hogy nem aka­rok iskolába járni. Így kerültem Tordára, az Unitárius Főgimná­ziumba, mely akkor létesült. Aztán jött Angelescu miniszter, aki bezáratta az ilyen frissen létesített magyar iskolákat. Ekkor anyám román szóra bea­dott a Regele Ferdinánd román gimnáziumba, ott is érettségiz­tem. Megálltam a helyem. Ma­rosvásárhelyen volt a vizsga, kb. kétszázból a harmadik legjobb voltam. Érettségi után beiratkoz­tam a kolozsvári orvosi egye­temre. Édesanyám utánam jött. A Jókai utca 6. szám alatt volt a trafikja, mögötte egy szoba, ajtaja az udvarra nyílt. Anyám ott lakott. Én a Szent Jóskának becézett szemináriumban, lettem ingyenes bentlakó. Nagyon sokat köszönhetek ennek a papnevel­dei bentlakásnak, ahol annak­idején apám is lakott, mint joghallgató. • Milyen emlékei maradtak fenn az egyetem idejéből? Kik voltak a legnevesebb professzo­rok?­­ Egész pályafutásomra a leg­nagyobb hatással Hatieganu Juliu volt. Belgyógyászati előadásain zsúfolásig megtelt a terem. Mikor jött a kommunizmus, Mo­­gát, Hatieganu tanítványát, ad­junktusát bízta meg a párt, hogy „készítse ki” Hatieganut. Sikerült MÁTHÉ ÉVA (Folytatása a 4. oldalon)

Next