Romániai Magyar Szó, 2000. augusztus (12. évfolyam, 3493-3523. szám)

2000-08-18 / 3510. szám

Új sorozat 3510. szám 2000. augusztus 18., PÉNTEK Ára: előfizetőknek 1000, darabonként 2000 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 224 28 48 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro Bucuresti, Piața Presei Obere 1 INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: http://www.hhrf.org/rmsz ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP Lapzártakor elindult az orosz tengeralattjáró felé a brit-norvég mentőegység A norvégiai Trondheim kikötőjéből csütörtök reggel útnak indult az a hajó, amely a Barents-tengerben elsüllyedt orosz tengeralattjáró legénységének kiszabadítására rendelt brit mentő-tengeralattjárót szállítja. Dokkmunkások egy csoportja egész éjjel azon dolgozott, hogy a Normand Pioneer fedélzetére vigye a mentő­tengeralattjárót és a többi szükséges felszerelést. A mentőegységgel tart egy orvoscsoport is. A Normand Pioneer előreláthatólag 52 óra alatt teszi meg az 1500 kilométeres utat. Egyelőre nem világos, miért nem rep­ak a szerencsétlenül járt tengeralattjáróhoz közel eső orosz katonai támaszpontok egyikére. A­­ mentőegység parancsnoka szerint azért, mert egyedül ez képes a Barents-tenger háborgó hullámain is­­ helyben maradni, és így biztosítani a mentő-tengeralattjáró biztonság''“ vízr?K,v­íút/ivái P//<■ r­eov északi-tengeri olajmezőkről egy másik norvég hajó is elindult a térség­­ helyben maradni, és így biztosítani a mentő-tengeralattjáró biztonságos vízrebocsátását. Ezzel egy időben "aki-tengeri olajmezőkről egy másik norvég hajó is elindul­ a térség felé.­­ Kurszk legénységének helyzetét „csaknem katasztrofálisnak” minősítette csütörtökön Mihail Kaszjai­sz kormányfő, miközben a mélyben rekedt haditengerészek csütörtökön délben ismét életjelt adtak maguk igatással. A Szeveromorszk melletti Vegyajevo oázison gyülekeztek a mélyben rekedt haditengerés t­engerészet különben teljesen elzárt a külvilágtól.Tapasztalt orosz tengerész azt a verziót, hogy világháborús akna okozott ilyen pusztítást, s inkább rakéták üzemanyaga robbanhatott, vagy az atomreaktor meghibásodása veze sütöst aki világsajtó kiemelt helyen foglalkozott a tragédiával. I­­lyen Szerencs mmiLDÓZÉS? FÉLREVEZETÉS Két hét múlva kezdődik az iskola, s a Csángóföldön, Bákó megyében még mindig tisztá­zatlan, hogy tanulhatják-e, vagy sem anyanyelvüket, a magyar nyelvet azok a csángó gyerme­kek, akiknek a szülei hivata­losan, a törvényes előírásoknak megfelelően kérték ezt. A Bákó megyei tanügyi ha­tóság az, aki nem tudja - vagy nem akarja! - tisztázni a kér­dést, számára nem világos a Román Alkotmány előírása, de az oktatási törvény rendel­kezése sem, miszerint Ro­mániában minden állampol­gárnak joga van arra, hogy az anyanyelvét tanulja. A Bákó megyei tanügy ma is azon elmélkedik, hogy ki kicsoda Romániában? Hogy magyar-e,­­vagy nem magyar a csángó? Ahelyett, hogy tenné a köteles­ségét, késedelem nélkül végre­hajtaná az állam törvényeit, amiért tartják - és tartjuk mi is! - ezt az állampolgárok adójából fizetett állami szervet. A múlt héten Eckstein-Ko­­vács Péter kisebbségvédelmi miniszter kíséretében magam is részt vehettem a Bákó megyei hatóságokkal való megbeszé­lésen, ahol világosan kirajzoló­dott, hogy a magyar anyanyelv­oktatás bevezetésének legfőbb akadályozója maga a Bákó megyei tanfelügyelőség és az általa vezényelt oktatói gárda. A főtanfelügyelőnőnek nem az a gondja, hogy abban a négy Bákó megyei faluban, ahol a szülők a magyar anyanyelvi oktatás bevezetését kérték, eleget tegyen e jogos és tör­vényes kérésnek, s megszer­vezze a magyar anyanyelv­oktatás beindítását, létrehozza a magyar nyelvet tanuló cso­portokat vagy osztályokat, beik­tassa a magyarórákat az óra­rendbe, oktatókat szerződtes­sen e tantárgy számára, hanem jelenlétünkben is azzal foglal- ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN (Folytatása a 4. oldalon) Jól sikerült a falunap Simonyifalán Valamikor 3000 lelket számláló település volt az Arad megyei Simonyifalva, mára alig 800-900-an ma­radtak. A megyeközponttól mintegy 65 kilométerre lévő magyarlakta településen hajdanában legalább száz kisiparos ténykedett, még saját hitelszövetkezetük is volt. Most nincs szabó, nincs kovács, nincs borbély, de még koporsós sem. A jobb megélhetés, a könnyebb mun­ka reményében vettek ke­zükbe vándorbotot a fia­talok, legtöbbet a környéken szóródtak szét Aradtól Nagyváradig, de Nyugaton, Amerikában és Ausztráliá­ban is élnek jó néhányan. Simonyifalva határához 1500 hektárnyi szántóföld tartozik. Nincs mezőgazda­­sági társulás, ki-ki maga vagy családi vállalkozás formájában műveli meg a földjét. Legalább 65 traktor van a faluban, ám ennek dacára elég sok föld maradt parlagon az idén. A kertész­kedés jobban hoz a kony­hára, a simonyifalvi fűszer­­paprika országszerte híres, amellett káposztát, uborkát, vinettát termelnek elsősor­ban. Az állattartás sem iga­zán kifizetődő, a felvásárolt tejért csak nagy késéssel kapják meg a pénzt a tej­gyártól a tehéntartó gazdák. Küzdelmes hétköznapjaik ellenére a simonyifalviak bizakodóak, szebb és jobb jövőt akarnak maguknak. Törik a fejüket, hogy mikép­pen csalogassanak külföldi befektetőket a faluba, és mert ehhez mindenekelőtt megfelelő infrastruktúra szükséges, első lépésként a helyi adminisztrációban PÉTERSZABÓ ILONA (Folytatása a 4. oldalon) . Várakozás, maroktelefonokkal • Fotó: CSOMAFÁY FERENC / RMSZ Ne adjatok lovat alám... Sepsiszentgyörgy, 2000. augusztusa. A békésen legelésző lovak hátán sejtelmesen csillan­nak meg a reggeli nap sugarai. Akár egy Karl May - regényben. Csakhogy Sepsiszentgyörgy Kovászna megyében van és nem Arizonában, a dátum pedig meghazudtolja a telepesek és bennszülöttek közötti „csendes" konfliktus aktualitását. Úgy­hogy nincs vadnyugat, nincs preri, nincsenek kanyonok, nincsenek (már) bölények és nincsenek indián törzsek (csak bizonyos indiai törzsek, ám ezekről egy másik alkalommal). Helyettük számítógépek van­nak, gépjárművek, antilopbőr cipők és maroktelefonok. Úgy, ahogy azt illik. A 20. század végén. Emellett azonban kó­borló ebek és lovak is vannak (ám a közismerten kóborló Dsidák már kihaltak). Ha eme békésen legelésző, szeméttáro­lókban kémlelődő, éjszaka nyerítő és vonító, valamint az útburkolatokat összerondító élőlények szerves részét képezik az újonnan megválasztott vá­rosvezetés ún. urbanisztikai tervének és a város arculatát hivatottak szebbé, érdekesebbé varázsolni, úgy javasolom, hogy futtassák be azokat különböző futónövényekkel, tűzzenek virágot a fülük mögé, erősítse­nek kis szökőkutakat a hátukra és oda állítsák majd, ahol az általuk sugárzott esztétikai élmény szélesebb közösséghez is eljut (pl. közterek, az Eskető terem stb.). A görög mitológiában Hérak­­lésznek sikerült egyetlen nap alatt kitakarítani Augelász istállóit. Természetesen ha a megye istállójává (le)fokozott székesvárost egyetlen év (man­dátum?) alatt ki tudná takarít­­tatni az illetékes hivatal, az egy újabb, minden bizonnyal mito­lógiába kívánkozó cselekedet volna. Addig nem marad más, mint a majdan megépülő légpárnás vonat (sínkanzen) alatti lócit­romoknak a mértani alakza­tokba való rendezése. Úgy, ahogyan azt a préri urbaniszti­kája megkívánja. KLÁRIK ATTILA Beszélgetés MARKÓ BÉLA szövetségi elnökkel Románia sorsa nem egy emberen múlik • Bő hónappal ezelőtt már szó esett arról, hogy idén a közelgő választásokra való tekintettel a politikusok aligha mennek va­kációra, és hogy hosszú, forró nyárnak nézünk elébe. Mindezt az azóta történtek fényesen igazolták, mi több, a politikai színtéren a zűrzavar egyszerűen áttekinthetetlenné vált, egészen meglepő kombinációk ütik fel a fejüket, szövetségek köttetnek, hogy már másnapra felbomol­janak. Elnök úr, hogy értékeli mindazt, aminek szem- és fül­tanúi vagyunk a román politika színpadán? - Úgy látom, s minden való­színűség szerint ennek tuda­tában vannak a román politi­kai élet főszereplői is, hogy Ion Iliescut és pártját csakis összefogással lehet meghátrá­lásra kényszeríteni, netán legyőzni. Nem hinném, hogy mindezt ne tudná a Demok­rata Párt, a Nemzeti Liberális Párt vagy a Keresztényde­mokrata Nemzeti Paraszt­párt. Erre fel mi történik? Az elmúlt négy esztendőben is egyértelmű volt az, hogy a reformokat végigvinni csakis közös erőfeszítéssel lehet, hogy a közösen kitűzött cél érdekében együtt lépünk fel. Sajnos, nem így történt, a széthúzás volt inkább a jel­lemző, a különutasság. Most sincs ez másként. A koalí­ciónak máris három államfő­jelöltje van. Egy biztos: a Theodor Stolojané, akit a libe­rális párt jelölt, a Demokrata Párt, legalábbis az utóbbi szándéknyilatkozatokat is figyelembe véve, Petre Ro­mánt indítja, s mint láthatjuk, a parasztpárt és a Demok­ratikus Konvenció próbálja a maga oldalára állítani Mugur Isarescut, aki, ha indul, úgy független jelöltként teszi. Sokkal jobb lett volna, s az RMDSZ helyzetén is könnyít, ha a koalíció képes egy közös jelöltet indítani. Én erre a jelen pillanatban kevés esélyt látok. Ennél is aggasztóbbnak tartom azt, hogy sokan már-már le­mondtak arról: a PDSR-t egy­általán le lehet győzni, s emiatt már csak az államelnökjelölt­re összpontosítanak. Takti­kájuk tehát az lenne, hogy egy saját elnökkel ellensúlyozzák Kérdezett: GYARMATH JÁNOS (Folytatása az 5. oldalon) íjtfjUftf f wm A parlamentbe jutás elemi érdek - nyilatkozta a szövetségi elnök . Fotó: SZÉKELY SÁNDOR / RMSZ Magyar Baptisták II. Világtalálkozója A hét végén rendezték meg Nagyváradon a Magyar Baptis­ták II. Világtalálkozóját (MABAVIT II.). A nagyváradi Sportcsarnok­ban megtartott háromnapos - augusztus 11-13 - rendezvényen közel ötezren vettek részt. A résztvevők II országból érkez­tek: Erdély mellett Magyar­­országról, az Amerikai Egyesült Államokból, Kanadából, Német­országból, Svédországból, Kár­pátaljáról, Vajdaságból, Auszt­ráliából, Felvidékről, Belgium­ból. Megyesi József lelkipásztor délutáni kezdőimájával pénteken ünnepélyesen megnyitották a II. világtalálkozót. A köszöntések és az igehirdetések között a nagy­váradi baptista gyülekezet énekkara, valamint a temesvári fúvószenekar szolgáltatott zenét. Szombaton került sor a találkozó legszebb eseményére, az ünnepé­lyes zászlófelvonásra. Óriási tapsvihar közepette kilenc zász­lót lengettek meg: románt, ma­gyart, amerikait, németet, kana­dait, jugoszlávot, ausztrált, szlo­vákot és ukránt, valamint a ke­reszténység zászlóit. Ezt követték a különböző országok képvi­selőinek köszöntői, üdvözlő szavai. A külföldiek után, a román baptisták képviseletében Viorel Jorga aradi lelkipásztor beszédében hangsúlyozta a magyar baptistákkal való jó kapcsolat kiépítésének fontos­ságát. A magyar történelmi egy­házak részéről az evangélikus­­lutheránus egyház jókívánságát, püspöke nevében, Mátyás Attila nagyváradi lelkipásztor tolmá­csolta. A Királyhágómelléki Re­formátus Egyházkerület gene­rális direktora, ifj. Csűry István Tőkés László püspök üdvözletét hozta el a világtalálkozó részt­vevőinek. A világtalálkozót köszöntötte meg Semjén Zsolt, a magyar kormány államtitkára, JÓZSA TÍMEA (Folytatása a 4. oldalon) ! jTf1 «›*% j II:[WfL „ Á­V› C­sak sajnálhatom, hogy mind ez ideig, pontosabban augusztus első hetéig nem volt közvetlen kapcsolatom az Erdély Kárpát Egyesülettel, így tapasztalatom sem arról, hogy mire képes ez a civil szervezet. Mint az RMSZ-ben részletesen beszámoltunk róla, augusztus 2. és 6. között az Avasban, ott is a festői Luna-forrásnál tartotta meg az EKE IX. Országos Vándortáborát. Utólag nézve, megtiszteltetésnek veszem, hogy nem csak újságírói minőségemben hívtak meg, de úgy is, mint a vidék szülöttjét s természetesen jó ismerőjét. Bár munkám okán csak másfél-két napot tölthettem a társasággal, ez bőven elég ahhoz, hogy őszintén kijelentsem: az EKB-nél jobban szervezett és jobban működő civil társaságot alig ismerek. Közelemben talán csak az egészségügyiekből álló szatmári Szent-Györgyi Albert Társaság vagy az ugyancsak szatmári Kölcsey Kör és Szent István Kör az, amelyről ilyen dicsérő szavakat merek mondani. Csakhogy az EKB valamennyinél jóval nagyobb tagsággal rendelkezik és messze szélesebb területen fejti ki tevékenységét, de azt is hozzátehetjük, hogy jóval nagyobb nyil­vánosság előtt.­­ A mostani tábort például az egész Avas nyilvánossága előtt rendezték, jobbára ro­mán környezetben, hisz azon a részen - Avasfelső-­ falu, azaz Negresti-Oas város felett - csak románok laknak. A szervezők szerint hatszázan, a vendéglátó főerdész, Ványi András szerint legalább hétszázan voltak. Köztük jó néhány román, mint megtudtam, főleg Brassóból. Kettőt-hármat megkérdeztem közülük és azt válaszolták, hogy igen jól érzik magukat ebben a társaságban, s egyáltalán nem zavarja őket a magyar szó, a magyar mentalitás. Ellenkezőleg. Ha nem lenne vonzó a társaság, nem lennének itt! Mint említettem, elsősorban a szervezettsége miatt nyerte el tetszésemet az EKE. Az avasi táborban nyoma sem volt annak a vad őrületnek és „a természetben mindent szabad”-szerű magatartásnak, ami mostanában a városból kiszabadult embereket gyakran jellemzi. A Luna-forrásnál már-már minden olyan volt, ahogy a nagykönyv írja, minden szervezetten, rendezetten zajlott, mégsem érezte az ember, hogy korlátoznák szabadságában. Az csak természetes, hogy a hulladékot a külön erre a célra létesített tárolóba kell tennie, s az ivóvizet a megjelölt forrásból, tartályból veszi, tüzet a termés­kövekkel körülrakott helyen rak, s nem megy a bokrok közé, ha látja, hogy ötven méterre rendezett vécé van. Programszerűen ment minden­­esténként többfelé és többféle előadás, vita, filmvetítés), időben felálltak a különböző túrákra induló csapatok. Ha volt rövidzárlat és defekt, az inkább a rossz hazai viszonyokkal, például a csapnivalóan rossz utakkal, az elavult technikával függött össze, mintsem emberi mulasztással. Az a hat-hétszáz ember, aki itt töltött pár napot - nem kevesen külföldről, elsősorban Magyarországról, Németországból, Ausztriából, de voltak Amerikából hazajött elszármazottak is -, biztos többet tud az Avasnak nevezett tenyérnyi vidékről. Talán jóval többet a vidék magyar vonatkozásairól, Vám­faluról, Avasújvárosról, Kőszegremetéről, ahol a világ második Széchenyi-emlékoszlopa áll. Vagy Kisgércéről, a Szibériai garnizon világhírű írója, Markovits Rodion szülőfalujáról. Az utolsó nagy, az 1717-es tatárbetörésről, mely az Avas magyar lakosságát különösen megtizedelte, az addig legjelentősebb avasi települést, Újvárost csaknem teljesen elpusztította. Jó úton halad tehát az EKE. Bár több ilyen jól működő civil szervezetünk volna megannyi más területen. A táborról közölt krónikában megírtuk, hogy az 1891-ben alapított társaság 32 korábbi osztályából már 16 újraindult. S rendszeresen megjelenik az EKE lapja, az Erdélyi Gyopár, melynek szerkesztői a Luna-forrásbeli sátorozás alkalmából külön szatmári számot adtak ki. Hát ha a természetjárást és a természetvédelmet, vele a turizmust és a honismeretet ilyen jól meg tudjuk szervezni magunknak, akkor miért ne tudnánk sok egyéb olyasmit, ami önismeretünket és megma­radásunkat segítheti? SIKE LAJOS Kinyílott az erdélyi gyopár 00

Next