Romániai Magyar Szó, 2001. január (13. évfolyam, 3642-3669. szám)

2001-01-09 / 3647. szám

Új sorozat 3647. szám 2001. január 9., KEDD Ára: előfizetőknek 1385, darabonként 2000 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 224 28 48 E-mail: rmsz@pcnet.ro București, Piața Presei Libere­­ INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: I . * http://www.hhrf.org/rmsz A varsándi időhatáron A ritka jó időzítésnek köszön­hetően parfüm- és egyéb, bődü­­letesen kellemes illatok felhőjé­ben utazott az utazó a huszon­egyedik századba, amelynek két határátlépője történetesen Nagylak és Varsánd, és ahol (ugyancsak történetesen) nem fertőtlenítenek! Lehet, hogy megengedték, a huszadik század minden virulens vírusát átcsem­pésszem - dehogy, őrző- és per­metezőszemélyzet híján átal­­vigyem az új évszázadba? S most elsősorban nem is a spanyolnáthára, a tuberkulózis vagy bármi hasonló kórokozóira gondolok. A százesztendős világ­­történelem eseményeinek, okai­nak meg következményeinek or­ganizmusait, egyszóval ezt a felét megélt múlttudatot nem volt, aki kifertőtlenítse belőlem har­mincezer lejért. A kisbuszokat, kamionokat rendületlenül perme­tezik hetventől­ százhetvenezer lejért, holott ezek a négykere­­kűek csak élelmet, ruhaneműt, színes televíziót, ipari felszere­léseket hoznak hála- meg láda­szám. - A nyugaton megszokott, sőt leírt holmit, amit nem fo­gyasztott el 2000 végéig sem a fogyasztói társadalom - mondja Luigi bácsi csak innen, kicsi Szicíliából. Kicsi Szicília pedig nem Olaszország része, inkább egy rész belőlünk, belső táj, amit minden áron leépítene a racio­nálisabb, profitra és jólétre törő másik énünk. Szóval változat­lanul beöntést adnak a román vámosok az országba betérő haszonjárműveknek, amivel az enyhe meglepetésen és megle­hetős felháborodáson kívül sem­mi más élettani hatást nem sike­rül kiváltani. Érdekes egy ország, a határátjárás legalább olyan érdekes ceremóniáival. Novem­ber elején minden előzetes beje­lentés nélkül végigspriccoltak minden autót, kicsit és nagyot, teherfuvart meg személyt, és inkasszáltak. Elfogadható (sőt, semmilyen) magyarázatot nem fűztek a művelethez. Aztán úgy negyven nap teltén (ugyancsak minden bejelentés nélkül) vége lett a permetezésnek. A manap­ság oly gyakran emlegetett átlát­hatóság (ez a nagyon is jó dol­gokat fedő, rettenetesen körül­ményes kifejezés­ ebben az egyébként nagyon konkrét hely­zetben sem működik. A mező­­gazdasági tárca kapta, meg az így befolyt összeget. Állítólag, mert bizonyosat ki tud ebben a meg nem politizálható, ro­mán-magyar mittudomén mivé félre nem kalapálható helyzet­ben... Engem azért változatlanul izgat a kérdés: mivel léptem át, tényleg mivel az időhatárt Var­­sándon vagy Nagylakon? OLÁH ISTVÁN Lapzártakor a Newsweek Milosevic várható letartóztatásáról A decemberi választásokon diadalmaskodott Szerb Demokratikus Ellenzék vezetői arra készülnek, hogy két hónapon belül letartóztatják Slobodan Milosevic volt elnököt. A hetilap hétfői számában közölt elemzés szerint azonban az igazi kérdés az: milyen vádakat emelhetnek ellene. Kostunica szövetségesei olyan kompromisszumban reménykednek, amely lehetőséget adna arra, hogy szerb bírák dönthessék el, bűnös-e Milosevic. Egész sor vádat felhozhatnak ellene, köztük egy szerb újságíró, Slavko Curuvija 1999. áprilisi, kivégzésszerű meggyilkolásában való részességet. Az is elképzelhető azonban, hogy a kormányzat kevésbé súlyos bűncselekmények, például csalás vádja alapján próbál majd megszabadulni Milosevictől. Scharping betiltaná a DU-lőszert A német haderőnél, a Bundeswehrnél nem használatos az uránbevonatú páncéltörő lőszer (a DU), és jó volna, ha a jövőben senki nem vetne be ilyen fegyvert - jelentette ki hétfőn Rudolf Scharping német védelmi miniszter. Eltúlzottnak nevezte a néhány megbetegedés nyomán támadt aggályokat. A Balkánon több mint ötvenezer német katona szolgált 1995 óta. Közülük egy betegedett meg leukémiában. Az orvosi titoktartás feloldása esetén lehetővé válna az illető kórisméjének teljes feltárása és annak megállapítása, van-e összefüggés megbetegedése és a szolgálati helyszín között. „Máskülönben a rémhírek síkjára kerül az ügy, ami roppant felelőtlen dolog volna a Balkánon szolgált többi katonával és hozzátartozóikkal szemben”. BODOR PÁL Termővár, 1­987-9...r...Ed.útről nézve KETTŐS HALLÁS Publicisztikai vázlatok egy már soha el nem készülő emlékrajzból­ ­. Valószínűleg a rovatom tereli hozzám az erdélyi menekülteket, meg a támogatókat is. Egyik-másik menekült ügye bonyolult, nehéz - pusztán „magánsegítséggel” meg­oldhatatlan. Visszaélek a Magyar Nemzet tekintélyével, súlyával­­ rendre fölkeresem a hivatalokat is. A KEOKH-nál, a külföldieket ellen­őrző országos központi hivatalnál két vezetőember - az erdélyi szár­mazású Nagy Mihály és dr. Nagy Károly - higgadt, derék segítőkész­séggel mindent megtesz, amit csak lehet. Amikor Magyarország kiküld az Európai Menekültügyi Konferen­ciára, Franciaországba, ők figyel­meztetnek, hogy hírül vették: oda­kint merénylet készül ellenem. („Va­lószínűleg egy vasgárdista csoportot szerveztek be erre...”) Összefognak a külügyminisztériummal - pontosab­ban: Kovács Lászlóval és­­ „meg­mentik az életemet”. A részletek A Király furcsa távozása Amikor e sorok megjelennek, alighanem már mindenki hallotta a hírt: január 2-án hajnalban főbe­lőtte magát és meghalt Zámbó Jimmy - ahogy rajongói nevezték: a Király. Azok, akik kedvelték, megsiratták és készülnek e hétvégi Itt az ezredforduló, itt a ss 8­D­­MXD IFIt-os verseny tizennegyedik kérdése! Újabb, ötször 20 ezer forinttal (napi árfolyamon) díjazott kérdéssorozatunk tematikája a millenniumhoz, a magyar államiság ezeréves évfordulójának eseményeihez kap-cs­csolódik. A 15 közölt kérdésre a helyes válaszokat január 20-áig várjuk a szerkesztőség címére. További két, szintén is 20 ezer Ft értékű díjat - ígéretünkhöz és a közölt szabályzati­ szerint - hűséges olvasóink, illetve a 2001-re egész évre!­ előfizetők között sorsolunk ki (beküldési határidő: január 10 -i­ postabélyegző dátuma). A Millenneum 2000 - 7X20 000 Ft verseny íj tizennegyedik kérdése a lap 6. oldalán! ! nem tartoznak ide - megírtam annak idején az Élet és Irodalomban, „Ki és miért küldött engem Magyar­­országra” című írásomban. Most csak annyit, amit akkor nem mond­tam ki. És-beli cikkem válasz volt az 1992 novemberében a Heti Magyar­­országban közölt durva cikkre. Franciaországi utamról, a me­nekültügyi konferenciáról egy-egy Diurnus jegyzet tanúskodik - csak annyit adok közre, amennyi ennek az emlékezésnek és emlékeztetőnek a szemszögéből szükséges vagy érdekes. 1989. november 1., a Magyar Nemzet 3. oldalán ez olvasható: a 4 dél-francia Nimes-től kamion­­arasznyira fehérült a városküllemű, Afrikái felszippantott, ingázó falu, Beauvoisin. Barnácskák itt a gyerekek, gyönyörűek és lármásak, a hajuk spród és rövid, mint a Ke­resztény Békemozgalom itt szervezett (Folytatása a 4. oldalon) temetésére. A többiek egymás szavába vágva mesélik az olykor már-már morbid Zámbó Jimmy­­vicceket. (Utóbbiakból most nem idéznék, az olvasók sokféleképpen viszonyulhatnak a kiváló hangú, ám szépnek, jóképűnek még kegyes jóindulattal sem nevezhető énekeshez...) Álljunk meg inkább annál, amit a balesetből - mert a rendőrök szerint az volt - tudni lehet, illetve néhány furcsa mo­mentumnál, amire inkább a ho­mály jellemző. A hivatalos verzió szerint tehát az énekes barátaival utószilveszteri bulit tartott, majd reggel felé „zavaró külső körülmények” hatására leadott két lövést Beretta típusú pisztolyából, kivette a tárat, ám elfelejtette, hogy a félautomata fegyver egy golyót belökött a csőbe, így azután, amikor játékból a fejéhez emelte a pisztolyt és meghúzta a ravaszt, bekövetkezett a tragédia. Eddig a hivatalos változat, amit nagyrészt állítólag a hivatalos vizsgálat is megerősített. Sok azonban a megválaszolatlan kér­dőjel. Az első talány nyilvánva­lóan az, hogy mik lehettek a már említett külső zavaró tényezők. Egyesek szerint Zámbó Jimmy - avagy civil nevén Zámbó Imre - a csepeli háza kertjében lévő kakas­ra lőtt ki az ablakon. Mások úgy tudják, mókázott a jóember, előbb gázpisztollyal lőtt kettőt, majd az ottlévő barátaival közölte: van ennél hangosabb fegyvere is, és elővette a Berettát. De akadt már NAGY IVÁN ZSOLT (Folytatása a 2. oldalon) Beszámoló és köszönet a Csodavárból Az RMSZ 2000. februárjában indította útnak gyermekeknek szánt mellékletét, a Csodavárat. Tizen­kettedik megjelenése előtt, ha pontos számadatot nem is írhatunk olva­sótáboráról, annyit azért érdemes elmondani, hogy a Csodavár II számában közel 70 gyerek írása, rajza jelent meg, és a szerkesztő asztalán halomban állanak még a megjelenésre váró mesék, rajzok, versek; anyanyelvi vetélkedőnkre pedig 39-en neveztek be, és még két osztály is. Felnőtt, lelkes munkatár­sainkról csak annyit, hogy többnyire az 1999-es „boszorkánykonyhás" pályázatunkra benevezetteket „fog­lalkoztatjuk" , de bárki, aki jó anya­gokat küld, helyet kap a Csodavár­ban. Bizonyára nemcsak a legkiseb­beknek, de felnőtt munkatársainknak is okoztunk csalódást azzal, hogy nem tudtunk azonnali megjelenést biztosítani beérkezett munkáiknak. Ezúttal is szeretnénk megnyugtatni mindannyiukat: minden arra érde­mes mese, vers, rajz, kotta helyet kap mellékletünkben, a felgyűlt anyagokat számítógépen (is) tárol­juk, csak az alkalomra és a helyre várnak. A Kriterion Alapítványnak, vala­mint a sepsiszentgyörgyi T3 kiadó­nak köszönhetően díjazni tudtuk az anyanyelvi vetélkedőn 100 pont fölött teljesítő versenyzőinket. Re­mélhetőleg még Karácsony előtt kéz­besítette a posta az elküldött könyve­ket. Ugyanakkor legszorgalmasabb gyermekmunkatársainkat is jutal­maztuk a szép mesékért, rajzokért, versekért - bár tudjuk, hogy szá­mukra az igazi jutalmat a nyilvá­nosság jelentette. Ezúttal is köszönetet mondunk két szponzorunknak a támogatásért és hozzátesszük, hogy egyikük sem most segített először (reméljük, nem is utoljára). Idén először holnap jelenik meg gyermekeknek - de nem csak - szánt mellékletünk, a Csodavár, melyben még helyet kaptak a karácsony vonzású, versek, mesék is, újabb anyanyelvi játék, és sok gyerekrajz. ÉLTES ENIKŐ Botrányos kezdet, csendes folytatás Országunk demokratikus áta­lakulásának velejárói a civil szer­vezetek. Mivel ezek legtöbbje kül- és belföldi pénzadomá­nyokat és egyéb támogatásokat kezel, igen gyakran lehet hallani arról, hogy egyikük-másikuk háza tája igencsak hangos a szervezeten belüli torzsalko­dástól, vádaskodástól. Úgy lát­szik, nincs ez másként a maros­vásárhelyi székhelyű Családok és Nagycsaládok Országos Egye­sületében sem. A múlt hét végén megtartott közgyűlés a kívülál­lók (például a sajtó) számára szinte érthetetlen, nem éppen szalonképes vitával kezdődött. Mint kiderült: a kétéves tevé­kenységről szóló beszámolót Both Gyula alelnök készítette, a gyűlést pedig Nagy Ágnes alel­nök vezeti, viszont András Dezső elnök már a beszámoló felolvasása előtt kijelentette: a közgyűlés szabályzatellenes, a községi küldöttségek, melyek képviselői jelen voltak a köz­gyűlésen, nem rendelkeznek szavazati joggal, hiszen nem jogi személyiségek. Bejelentette: a törvényszéken kezdeményezni fogja, hogy az egyesületet jogi úton számolják fel. András Dezső és a jelenlevő többi sze­mély kölcsönös vádaskodásba bocsátkozott, majd András elnök úr és egy másik alapító tag el­hagyták az összejövetel helyszí­nét, a vártemplom gótikus termét. Ezután már csendes mederben csordogált a közgyűlés. Az alel­nöki beszámolóból kiderült: az egyesület, melyhez több nem kor­mányzati szervezet is csatlako­zott, gazdag tevékenységet fejtett ki 1997-es bejegyzése óta. Maros megyében Vásárhelyen kívül Gernyeszegen, Szászrégenben és Üvegcsűrön hoztak létre tagszer­vezetet. A Testvériség nevű, az egyesülethez csatlakozott szerve­zetnek Kiskenden és más Maros megyei helységekben is van fiókszervezetei. Ezek nagy részének székházat is szerzett az országos egyesület. Folyamato­san támogatták a nagy családo­kat, nem különben az árvízká­rosultakat, nemcsak a hazaiakat, de az ukránokat is. Jó kapcsola­taik vannak olyan külföldi szer­vezetekkel, mint az angliai Mis­sion Romania és a Joy szervezet, de más országokbeli alapít­ványokkal, szervezetekkel is gazdag kapcsolatrendszert építet­tek ki. A jelentésben arról is szó esett, hogy a közgyűlést bojkot­­táló András Dezső egymaga 40 millió lejnyi támogatást szerzett az egyesületnek. Két év alatt mintegy 136 millió lej értékű adományt kaptak,­­ kezeltek. Nemcsak Maros megyében, de MÁTHÉ ÉVA (Folytatása a 4. oldalon)­ ­ Képek a Julianus-díjak átadási ünnepségéről. Fellépett a szentegyházi gyermek­filharmónia is . Fotó: DACZÓ DÉNES / RMSZ ­ A­ggodalmaktól nem mentesen indultak útnak Háromszék településeit betájolva az új év első napján a tejszállító kocsik,­­ kémlelve, figyelve, kitaposódtak-e már a frissen hulló hóban a­ portákról a tejcsarnokok felé vezető ösvények, utak. A nap gyorsmérlege, a nyolcszáz-kilencszáz hektoliter feldolgozói vonalakra került tej - bár a levegőben lebeg a téli tejkrízis veszélye -, akár biztatónak tekinthető. Már hónapok óta tapasztalhatjuk, hogy a pirostarka fejősállomány egyik bölcsőhelyének tekinthető tájegységben, Háromszéken is apad­­ az állomány. Az „okok” is ismertek, legalábbis ezt jelzi a „felszín", a szárazság okozta takarmányhiány riadóztatta a gazdákat, úgyszólván jelképes összegekért kerültek húsfeldolgozó vállalkozók kezébe az állatok. A méltatlanul alacsony tejfelvásárlási ár is apasztotta a tenyésztői kedvet, a nyersanyaghiány következtében félig kihasznált tejfeldolgozó kapacitások elnyelték a nyereségeket. ^ ,, .. , ,,0 Decemberre ugyan megszü­­letDGIl „lUrOQVC , letett az „alku” a tenyésztők és " " a feldolgozók között - ezer lejjel növelve a minőségi tej felvásárlási árát, mérsékelve viszont a fogyasztói keresletet, közvetve a jövedelemkitermelő képességet is! Szerencse a gondban, nálunk nincsenek a nyugati országokban nem kis riadalmat keltő kergekóros állatmegbetegedések... Lenne, van tehát amit, amiből újrakezdeni. Ám szakértők véleménye szerint a téli tejkrízis lehetősége nem kizárt. Lám máris megugrott jó néhány nagyváros, síkvidéki övezet „tejéhsége”, bár a tejtermékek ára az égig emelkedett! Mivel a szarvasmarha-állomány az utóbbi tíz évben Háromszéken is „megfeleződött", a nyár óta hét-nyolcezerrel tovább csökkent, az újrakezdést is új alapokon próbálják megalapozni. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az „egyke” árutermelő lehetősége behatárolt. A megye néhány övezetében, igen gyakran éppen a nagyvárosok közelében (de nemcsak) immár húsz-harminc olyan tehenészeti farm körvonala bontakozik, ahol a modernizáció az állomány biológiai-genetikai értékén túl a termelékeny tenyésztési környezet kiépítését (fejőgépek, hűtőberendezések, takarmányada­golás meghonosítását, hatékonyabb tartást is) ígéri, s amely éppen a költségcsökkentés igényéből adódóan feldolgozói közelséget, modernséget is igényel. A tejfeldolgozó kapacitások meghatározó hányada különben már nyugati szint közeli, avagy abba az irányba mutat, beleértve a csomagolást is, ami „ősrégi", az a takarmány­termesztés! Holott Háromszék övezete, de a szomszédos zónák tenyésztői is éppen a viszonylag olcsóbb tömegtakarmány-termesztés terén lehetnének valóban versenyképesek. De ez hatalmas kiadásokat feltételez, sok mindent elölről kell kezdeni, nélkülözhetetlen az állam támogatása. A kormány beígért figyelme egyelőre csak a szántóként művelt parcellák felé terjed ki, pedig a havasi zóna sok ezer (tízezer)­­ hektár füve az élelmiszer-termelés növelésének elengedhetetlen forrásai. Azt nem vitatja senki, az is jó (volt), ha az eladott árutejet próbálta támogatni a költségvetés. Legalább ilyen fontos lenne a tenyésztőket abban a törekvésükben segíteni, hogy az olcsó tej­hústermelés színhelye legyen a kaszáló. Ez nyitana utat az állo­mányfejlesztéshez. Esztendőkkel ezelőtt az egyik illyefalvi tenyésztő tejben „fürösztést" ígért méltányos ár mellett, az akkor avatott tejgyár igazgatójának. Ma már tudjuk, „drága” jászol közelében a tejbőség­­ álom! FLÓRA GÁBOR

Next