Romániai Magyar Szó, 2001. november (13. évfolyam, 3940-3969. szám)

2001-11-17 / 3956-3957. szám

Gilgames-eposz újabb német fordításban (München / MTI-Panoráma)­­ Kerek száz esztendővel az első német nyelvű kiadást követően újra lefordították Goethe nyel­vére a 4000 éves Gilgames-eposzt - ezúttal Raoul Schrott ültette át. Az eposz a mezopotámiai irodalom legjelentősebb alkotása és a kegyetlen Gilgames törté­netét mondja el, aki Krisztus előtt 2750 és 2600 között uralkodott a mai Irak terü­letén, a Tigris és az Eufrátesz folyók közt épült Urulíban, a világ első nagyváro­sainak egyikében. Az istenek egy erős ifjút­­ rendeltek Gilgames megfékezésére, akivel azonban barátságot kötve, számos­­ kalandot éltek együtt át. Az ifjú halála után Gilgames az örök élet titkának keresésére indult, de elveszítette a megtalált bűvös növényt. Az eposz legteljesebb szövege Asszur­­banipal ninivei könyvtárában maradt fenn, asszír nyelven, kb. 5000 sorban, ékírással, 12 kőtáblára vésve. A száz évvel ezelőtt megjelent első német fordítás heves vitákat váltott ki azzal kapcsolatban, hogy megtalálható benne a Vízözönről szóló történet és kutatók ebben a Bibliában elbeszélt Vízözön „előfutárát” vélték felfedezni. Az első kritikák Schrott for­dításának különösen gördülékeny r­yel­­vezetét dicsérik - írja a dpa. J Sétány • Fotó: Simrdh S. István / Sepsiszentgyörgy Hetven év gyászcsöndjei dupla CD-n (London / MTI-Panoráma)­­ Jonty Semper brit művész sze­rint hallgatni nemcsak arany, hanem művészet is: hetven év összegyűjtött gyászcsönd­jei megérnek annyit, hogy megje­lenjenek CD-n - sőt o­ár gazdag alapanyag-mennyiség miatt dupla CD-n. Az első világháborút lezá­ró 1918-as tűzszünet évfordulója (november II.) alkalmából kia­dott, „Kenotaphion” című lemez, amely potom 16 fontot kóstál, a Nagy-Britannia háborús halot­tainak emlékére évente tartott kétperces országos gyászcsen­dek gyűjteménye. A­ hosszú né­maságot imitt-amott megtört köhögés, gyereksírás, csoszogás. „Minden csönd egész más - mondta Semper a The Guardian­­nek adott interjúban. - Épp az a figyelemreméltó, hogy mennyire különbözőek. Egyálta­lán nem hiszem, hogy az emberek unni fogják. Ez maga a nyers tör­ténelem.” A művész négy évet töltött azzal, hogy összegyűjtsün min­den megmaradt felvételt a világ­háborúk halottainak londoni emlékművénél, a Cenotaphnál tartott tűzszünetnapi néma kétpercekről. A föllelt legko­rábbi felvétel 1929-ből való, egy akkori brit filmhíradóból, de az első gyászünnepségre már 1919- ben, a tűzszünet első évfordu­lóján sor került. A csendek igen foghíjasak, nincs belőlük az 1941 és 1944 közötti időszakból sem, mivel akkor a háborúban álló Nagy-Britannia nem rende­zett ilyen ceremóniákat. A hagyomány szerint az or­szág nagy része all. hónap (no­vember) 1 1. napján 11 órakor hallgat el két percre, hogy a brit világháborús áldozatokra elm­­lékezzen, de 1994 óta a fegy­verszünet napjának fő cere­móniáját a dátumhoz legköze­lebbi vasárnapon rendezik. Idén november 1 j-e épp vasárnapra esett. Semper 1997-ben már meg­jelentetett egy „csöndlemezt”, amelyen Diana hercegnő teme­tésének gyásznémasága „hall­ható”. Vállalkozása egyébként nem egyedülálló az országban: a magát „médiaművésznek” valló Matt Rogalsky azt tervezi, hogy december 12-én különleges szá­mítógépes program révén be­gyűjti és rögzíti a BBC 4-es csa­tornáján a csendet, pontosabban a szavak közti szüneteket. „Ez a csend valójában tele van parányi hangokkal, amelyeket normális esetben nem is észlelünk” - idézte a Reuters Rogalskyt. A 24 részes CD-sorozat címe „S” (Silence, azaz Csend) lesz. Hétvégi mozaik 2001. november 17-18. Huszonöt éve halt meg Jean Gabin (MTI-Panoráma)­­ Huszonöt éve, 1976. november 15-én halt meg Jean Gabin francia filmszínész. Jean Gabin, eredeti nevén­­Jean-Alexis Moncorgé 1904. május 17-én született a Párizshoz közeli Mérielben, sokgyermekes művészcsaládban. Apját, Georges Moncorgét, operett-társulatok énekes­­táncoskomikusát Joseph Gabin néven ismerték, anyja, Helene Petit, énekesnő volt. A szülők nem sokat foglalkoztak a gyerekekkel, a kis Jean-Alexis­ állandóan csavargott, kerülte az iskolát. 14 éves volt, amikor apjával Marseille-be utaztak munkát keresni. Kőművesként kezdte, majd betonozott, aztán raktáros lett - sokat dolgozott, keveset keresett. Apja színészt szeretett volna faragni belőle, ő viszont kezdetben ellenállt, riasztotta a sok szövegtanulás. A pénzre azonban nagy szüksége volt: 18 évesen engedett apja unszolásának, aki bemutatta a fiút Pierre Fréjolnak, a Folies Bergére gazdasági igazgatójá­nak. Statisztaszerepet kapott, de még így is arra törekedett, hogy senki ne vegye észre. A napi 600 frank azonban biztos megélhetést jelentett, tehát maradt a világot jelentő deszkákon. Néhány epizódszerep után egy évet szolgált a tengerészetnél, ahonnan 1925-ben szerelt le. 1928 májusában Mistinguette, Franciaország koronázatlan revü­királynője, partnert keresett a Hollywoodban filmező Maurice Chevalier helyett, és választása Jean Gabinre esett. A jóvágású fiatalember meghódította Párizst, a párizsi nőket - állítólag magát a nagy Misst is. A film világa 1930-ban nyílt meg előtte, amikor eljátszotta a Mindenkinek a maga szerencséje című komédia főszerepét. A következő években sokféle feladatot kapott, és a 30-as évek közepén már válogathatott a szerepek között. Gabin meghatározó alakja lett a francia filmművészetnek, olyan kiváló rendezőkkel dolgozott, mint Jean Renoir, Julien Duvivier és Ma­pel Marné. 19­3­7-ben már a legnagyobbak között volt, filmenként százezer frankos gázsival. Renoir ebben az évben készítette vele A nagy ábránd című filmjét, amely megkapta a francia film nagydíját, kitüntették a velencei filmfesztiválon. Amerikában az év legjobb külföldi filmje lett, az 1958-as brüsszeli Világkiállítás alkalmával rendezett filmversenyen bekerült „minden idők 12 legjobb hangosfilmje” közé. Gabin 34 évesen, ereje és hírneve teljében, szerelmi kalandok garmadával a háta mögött találkozott Michéle Morgannal, akivel a Ködös utak forgatásán szerettek­­egymásba. Ez a film is A DNS-vizsgálat szabadította ki, miután 20 évet ült (Washington­­ MTI-Panorá­ma)­­ Miután húsz évet töltött börtönben, Oklahoma ameri­kai államban szabadlábra helyeztek egy gyilkosság vád­jával elítélt férfit, mert kétsé­gek merültek fel bűnösségét il­letően. A 39 éves Albert Wesley Brown azonban továbbra is az 1981-ben elkövetett gyilkosság gyanúsítottjainak egyike. A szóban forgó bűntett során tóba fojtottak egy nyugalmazott tűzoltót, miután kezét-lábát összekötözték és félholtra verték - közölte az illetékes hatóság Wagonerben. Brown egy a géntechnikai vizsgálatnak köszönheti szaba­dulását, ez húsz évvel ezelőtt még nem volt elvégezhető. A DNS-vizsgálat kiderítette ugyan­is, hogy a meggyilkolt férfi szájának betömésére használt rongyon tapadt hajszál nem­ Browntől származott, továbbá az áldozat által vezetett au­tóban talált hajszálak sem az ő hajából valók. A per tárgya­lása so­rán mindkét tárgyi bizonyítékot ellene használták fel és ez vezetett elítéléséhez. „Húsz évet ültem börtönben olyan bűntettért, amelyet nem én követtem el” - jelentette ki szabadulásakor Brown. Egyi­dejűleg köszönetet mondott ügyvédjének, a bírónak és az állami DNS-program­nak, amely­nek segítségével régebben el­követett bűncselekmények körülményeit felülvizsgálják. „Nagyon valószínű, hogy más ártatlanok is ülnek rács mö­gött” - jelentette ki Brown, s kérte, hogy „ne feledkezzenek meg a többiekről sem” - je­lentette az AP. Bocsok „siralomketrecben” (Stockholm / MTI-Panoráma)­­ Helyhiány miatt kivégzés fenyeget három medvebocsot egy svéd állatkertben. Bjoeric, Bolli és Bompa két hónap múlva lennének egyévesek, de nagyon valószínű, hogy nem érhetik meg első szüle­tésnapjukat. Immár „siralomketrecben” van­nak: bármelyik nap az utolsó lehet életükben, mert a Stockholmtól 600 kilométerre északra lévő Lycksele állatkert nem tud tovább helyet szorítani nekik. A bocsokat ráadásul képtelen befogadni egyetlen állatkert vagy vadaspark egész Skandináviában, ahol a világon a leg­jobb medveszállások vannak. Kelet-Európában ugyan nem kizárt, hogy akadna számukra hely, ám ennek a régiónak a „mackó-vendég­látását” nem tartják a svéd medvetenyésztési szakemberek kellően jónak. A három bocs szabadon engedése sem lenne megoldás, mivel évekbe telne míg az ifjú medvéket sikerülne magtanítani vadászni. A kismedvék mindezek tetejébe egy bel­tenyésztett vérvonalba tartoznak, amelyet a tenyésztők meg akarnak szakítani a fajta gén­­frissítése végett. A mackókölykök „siralomházi” helyzete igencsak felbőszítette a svéd állat­védőket. „A bocsok vonzzák a látogatókat. Ha azután vége a szezonnak, egyszerre kevés lesz számukra a hely, ,és a felesleget megöli az állatkert’,’ - idézte az AP Catharina Kraangot, a Svéd Állati Jogok szóvivőjét. Kraang közölte, hogy megpróbál helyet találni valahol a világ más táján a bocsoknak, csakhogy a külföldre küldésért éppen a svéd vadvédelmi illetékesek­­ nem rajonganak. Svédországban egyszer már a kihalás fenye­gette a medvéket, ám mostanra mintegy ezer példányosra szaporodott a vadon élő bundások száma. Ekkora mennyiségnél évente mintegy ötvenet ki kell lőniük a vadászoknak, különben túlzottan elszaporodnának a svéd mackók. Kertbarát Szőlőtelepítés Az ősz utolsó hetei a legalkal­masabbak a szőlő telepítésére. A fagymentes novemberi napokon telepített szőlő gyökérzete a tavaszi rügyfakadásig megerő­­södik, tőkéje erősebb, ellenállóbb lesz. Nemcsak új ültetvények lé­tesítésére gondolhatunk ilyenkor, hanem a régi, már meglévő szőlő­­terület tőkehiányának a pótlására is. Ez utóbbi mind mennyiségi, mind minőségi szempontból igen fontos, mert a néhány év múlva el­várható nagyobb hozamok mellett megszüntetheti a foghíjas ültet­vényeken lévő tőkék addigi túlter­helését is. A fajta kiválasztása és az oltványok gondos megvásárlása nagyon fontos, hiszen e­ döntés a későbbiekben határozza meg a telepítés sorsát. Ha csak néhány tőkét akarunk telepíteni, keressünk meg néhány termelőt vagy sző­lészeti kutatóállomást, ahol olt­­ványkészítéssel foglalkoznak, így biztosak lehetünk az ültetőanyag fajtatisztaságában, vírusmentessé­­gében egyaránt. nagy sikert aratott, számos díjat nyert, a Gabin-Morgan kettős lett a francia közönség legkedveltebb szerelmespárja. A háború egy időre külföldre űzte. Amikor hazája felett sűrűsödtek a viharfelhők, Párizsból Nizzába költözött, a német megszállás után pedig Spanyolországon és Portugálián át Amerikába utazott. Franciaország kedvence, 1942-ben érkezett Hollywoodba, ahol - angol nyelvtudás híján - újra kellett kezdenie a pályát. Ezúttal is szerencséje volt: találkozott az akkori idők egyik legnagyobb sztárjával, Marlene Dietrichhel, miatta vált el második feleségétől. Botrányokban és látványos kibékülésekben bővelkedő kapcsolatuk 1946-ig tartott, rossznyelvek szerint Gabin csak azért tartott ki Dietrich mellett, mert ő volt az egyetlen Hollywoodban, akivel anyanyelvén megérttette magát. Itt készült filmjei a feledés homályába merültek. Hazájától távol pokolian érezte magát, kedvetlenül dolgozott. 1943-ban elhagyta az Egyesült Államokat, beállt a szabad francia hadseregbe, ahonnan 1945 júliusában szerelt le. Amikor visszatért Párizsba, tapasztalnia kellett, hogy kiment a divatból, elfeledték. Ehhez,az is hozzájárult, hogy hirtelen megőszült, megtestesedett. Ő maga is leszámolt filmes pálya­futásával, Normandiában földbirtokot vásárolt, harmadszor is megnősült, családot alapított. 1950-ben tért vissza a vászonra a Könnyebb egy tevének című habkönnyű vígjátékban, a következő évben pedig, Az éjszaka az én birodalmam főszerepéért a velencei biennálén a legjobb férfi alakítás díját kapta. Művészi pozícióját teljes egészében az ötvenes évek második felében szerezte vissza. Sikere volt mind a szórakoztató művekben (Francia kánkán, 1955), mind a komolyabb dara­bokban (Átkelés Párizson, 1956, A nyomorultak, 1957, Mire megvirrad, 1958, A szicíliaiak klánja, 1969, Két férfi a város­ban, 1973). A Gabin-filmekre tódult a közönség. A Simone Sig­­noret-val közösen készített A macska című filmben (1971) nyújtott alakításukért a nyugat-berlini fesztivál zsűrije nekik vette mind­ a női, mind a férfi alakítás fődíját. Gabin utolsó filmjét, a Szentével 1976-ban forgatta. Már életében mítosszá vált: egyedülálló kivételként csaknem negyven esztendeig vezette a népszerűségi listákat. Hosszú pályafutása során kilencvennégy film főszerepét játszotta el, egyforma tökéletességgel alakítva gengsztert, rendőrt, gazdag maffiózót, vagy koldust. A népszerűségre fütyült, zárkózott­ volt, hallgatag, s bár rajongóinak megadta a tiszteletet, tulajdonkép­pen csak háborítatlan nyugalomra vágyott. Ezért is döntött úgy, hogy halála után szórják hamvait az óceánba. Az elmúlás gondolata nem foglalkoztatta, 1976. novemberi meghűlését sem vette komolyan. 13-án szállították kórházba, ahol oxigén­sátorban tartották és több vérátömlesztést kapott, hiába.­­November 15-én meghalt, halálát tüdőembólia okozta. Néhány nap múlva a Becsületrend lovagjává,avatták volna. Életművét leginkább az a mondat jellemzi, amelyet oly sokszor hangoztatott:„Végül is, nem ment rosszul...” Telepítés előtt az oltványokat a vesszők alsó kétharmadáig áztas­suk vízbe. A gödröt olyan mélyre ássuk, hogy az oltvány felső része 3-5 centiméterrel a felszín félen legyen. A talpgyökereket 5-10 cm hosszúságúra vágjuk vissza. A gödörbe helyezett oltványra földet szórunk, majd óvatosan megta­possuk és alaposan megöntözzük. Ha ültetőfát használunk, a gyö­kérzetet jobban vágjuk vissza és iszapolással tömörítsük a földet a gyökérzet környékén. A telepítés utolsó mozzanataként a talaj fel­színe fölötti részt befedjük földdel (felcsirkézzük), ezáltal védelmet nyújtunk a fiatal növény kiszára­dása és a téli fagykárosodás ellen. A szőlő számára­ telepítés előtt van az egyetlen olyan időszak, amikor az egész területre egyenletesen elosztva adagolhatjuk a tápanyagot és ezt a szokásosnál is mélyebben a talajba jutathatjuk. A telepítés után ez már csak a­­sorközökben, sávokban végezhető el. A régi sző­lőkben kizárólag csak istállót­rágyával dolgoztak, amelyben va­lamennyi szükséges tápanyag megvolt, bár nem mindig a meg­felelő arányban. A „recept” szerint 4 kg istállótrágyát kell adni min­den négyzetméterre. Ehhez, kie­gészítésül 4-5 dkg műtrágyát is te­gyünk, amelynek pontos mennyi­ségét, megoszlását talajvizsgálat állapíthatja meg. Ha erre nem lenne mód, kisebb területen, álta­lában az N­P­K mennyiségét a 2 : 3 arányban adagoljuk. PORTIK RENÁTA Őszi szőnyeg • Fotó: Csomafár Ferenc / RMSZ Képregények, diafilmek fs mestere (MTI-Press)­­ Kiszámolták: Zórád Ernő húsz képregényéből 3800 oldalas kötetet lehetne összeállítani. Illusztrált történetein és diafilmein több generáció gyermekei szórakoztak. A Magyarország legnépszerűbb csacsiját, a Füles című rejtvényújság névadóját Zórád Ernő rajzolta. Nemzedékek nőttek fel azóta, de a Füles­fej ma is a címlap dísze, minden héten. Alkotója pedig most - immár 90 évesen - változatos életművébe enged betekintést Az ellopott miniatűr című kiállítással, amely november másodikától látogatható a fővárosi KArton Galériában (Alkotmány utca IX.) Zórád Ernő ma leginkább rajzolóként ismert, pedig hajdan a színészvilágban, sőt énekesként, újabban pedig íróként is megállta a helyét. Igaz, már 14 évesen kijelölte pályáját a sors, amikor egy tehetségkutató pályázat nyerteseként megjelent első rajza az újságban. Ezután természetesen iparművésznek, grafikusnak tanult. Könyvek illusztrálásával, majd - már a második világháborút követően - az újságokban megjelent rajzokkal, grafikákkal, karikatúrákkal kereste kenyerét. Volt azonban egy különleges egyéni adottsága, amit csakhamar szintén mindenki kedvére gyümölcsöztethetett, képes történeteket tudott készíteni, akár verses szövegekkel is erősítve rajzai mondanivalóját. Majd szabályos képregény-rajzolóként is a szakma csúcsára került, s máig e műfaj példásan igényes és precíz, de a humortól sem idegenkedő mestereként tartja őt számon a művészettörténet. Legendás szerkesztőségekben, a Pesti Izé­nél, majd az Ifjúsági Lapkiadónál, aztán pedig négy évtizedig a Fülesnél dolgozott. A népszerű indiántörténet, Kari May Winnettou-ja képregény-változatának folytatásait Cs. Horváth Tibor adaptációja nyomán az akkori gyerekek tízezrei élvezhették, hétről hétre. A mostani kiállításon címadó képregénye, Az ellopott miniatűr figurái mellett olyan népszerű hősökkel készült képregény részleteket is láthatunk, mint Cyrano de Bergarae, vagy Twist Olivér, a híres ezermester, Kempelen Farkas történetét pedig teljes egészében élvezhetjük (Kempelen, a sakkozó). Kevesebben tudják, hogy a magyar diafilm sikeres évei is Zórád Ernő nevéhez, fűződnek, s hogy a legnépszerűbb diasorozatokat füzetekben is megjelentették. Önéletrajzi riportregénye, az Egy vándorfestő ifjúságai sokat elmond e különleges tehetségű és alkotókészségű művész életéről és gondolkodásáról. Aki pedig a szerencsére még ma is jó egészségben, köztünk élő idős mester álmaira is kíváncsi, az lapozza fel a Tabánról szóló, illusztrációival gazdagított szép kötetet, vagy három évvel ezelőtt­i közreadott munkáját, a Krúdy világát. "

Next