Romániai Magyar Szó, 2002. július (14. évfolyam, 4170-4200. szám)
2002-07-27 / 4196-4197. szám
szabad szombati melléklet A következő hónapokban Kosztolányi Dezső írói forgácsait, skicceit, jegyzeteit ajánljuk az olvasó figyelmébe, osztva Illyés Gyula lelkesedését, aki az 1940-es évek elején ezeket, a szerző hátrahagyott műveit gondozva, Ákom-bákom címmel a magyar lapok oldalairól sajátos ízű kötetbe gyűjtötte. „így kapunk - írta Illyés - egy hibátlan művészi alkotást, egyenrangút a legnagyobbakkal; így kapjuk az egyik legjellegzetesebb Kosztolányi-könyvet”. Válogatásunk a Nyugat Kiadó és Irodalmi Rt. kötete alapján készült. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Ember és világ Hajnali utcák Van a nyári hajnalnak egy szakasza, mely az éjfélnél is kísértetiesebb. Már dereng, de még nem tetszett föl az első napsugár. Fakó, ónszínű az ég a legfényesebb napokon és hideg a rekkenő forróságban is. Egy lélek se jár. Az éjszakai korhelyek már hazatértek, de hajnali mulatók még nem indultak útnak. Gépkocsi sehol. A csönd oly teljes, a némaság oly döbbenetes, mintha a természetnek elakadt volna a lélekzete s ordítani akarna, de nem bír valami rémülettel. Ketyegnek a költőórák, lázasan sietnek a beigazított időpont felé, hogy majd néhány perc múlva goromba csörömpöléssel verjék föl a koránkelőket, akik most álmuk utolsó fölvonását nézik végig, hunyt szemmel. A rigók hangversenye se kezdődött meg. Aki ilyenkor lepi meg a hajnalt és szemléli az élete durva keresztmetszetét, a temetőnél elhagyatottabb utcát, mint üres színpadot, ahol nappal a mi drámánkat játsszák, a bérházak mozdulatlan sorát, kopott falaikkal, zárt ablakaikkal, a lakásokban egy-egy érthetetlen, merőben céltalannak látszó bútordarabot, egy inget, mely a szék karfájáról petyhüdten lóg, annak az az érzése támad, hogy egy kihalt várost lát, melynek lakóit egytől-egyig megölte valami gáztámadás s most ő az egyetlen ember, aki a világűrben tovább robog ezzel a halotti várossal és halotti kellékeivel. Mindez azonban csak néhány percig tart. Egyszerre léptek hallatszanak valahol, egy kocsi gördül, egy köttőóra berreg, egy madár füttyent és vége a lidércnyomásnak. 1933. jún. II. Kaland Marikának, a vénleánynak, volt egy divatos kalapja. Barátnője, a fiatalasszony, átment hozzá, kölcsönkérte tőle néhány napra. Másnap aztán ebben a kalapban szökött meg a szeretőjével, külföldre. Most ez a kalap, mely csak a csöndes polgári otthonokat ismerte s a csöndes, budai utcákat, vasárnap legföljebb a templomban fordult meg, elment világot látni, élni. Izgatott éjszakai vonatokon zakatol, fürdik a tengeri levegőben, nemzetközi fogadók előcsarnokában tűnik föl, mulatóhelyek lámpái vetik rá sugárkévéiket, késő éjjel, hajnal felé. Ki tudja, visszatér-e valaha. Marika cinkos mosollyal meséli el ismerőseinek, mi történt a kalapjával. Nem sajnálja. Föl van villanyozva. Úgy látszik, hogy - életében először - boldog. Végre van egy kalandja. Ha nem is neki, legalább a kalapjának. IrGORAN MRAKICI* Skérapofystája Fölemelkedem egy fekete lyukból és céltalan szállók az ég felé Mostantól többet utazom tekintetem öleli a földet A tér bensőmben szélesül egy tenger, az idő rejteke fölött. A tőfültesség diszharmóniája Kétségbeesetten üvöltve esik szét a csönd a füst ösvényei töltök a telihold zavaros borából s a gomolyokba beleveszek füstlátogatta tájakon V az élet hihetetlenül rövid én kellőképpen örök vagyok Menetetörésén csizmák menetelő fekete csizmák rohanták le éjjel a várost újabb keresztes hadjárat indul utcáink terméketlen kövén a szennyes hóban csizmanyomok egy városi Valhalla felé vezetnek 123 benzintől bűzlő naplemente izzadtságszagú kétségbeesés a csatornarendszerben a harcosok megerjedt vére csobog ez a felkelés, testvére a végső mint mindig .Temesvári szerb költő, 1979-ben született. Itt olvasható alkotásainak román változatát a szerző készítette el, a magyarra fordítás Szonda Szabolcs munkája^ 4■ 5 6 7 8 9 10 “■ 121 13 14 15 16■ 17 18 19 v■ 20 ■ 22 23 24■ 25 27■ 28 29 30 31 32 33 5 35 36 Hétvégi rejtvény rejtvény. . „ MAKKAY SÁNDOR VÍZSZINTES: 1. Kis termetű szobakutya. 5. Makkai Sándor-regény címe (zárt betűk: M, R, I). 10. Nagyszerű. 12. Idegen előtag, jelentése: bőr. 13. Melodikus. 15. Akkor indul! 16. Bolyongás, ténfergés. 17. Bőr, foszfor és szén vegyjele. 18. Keleti táblajáték. 19. Kevert ágé! 20. Krumplit betakarít. 21. Jód, foszfor és nitrogén vegyjele. 22. Halotti lakoma. 23. Híres bohóc volt. 25. Időszak. 26. Néma Roli! 27. Palindrom férfinév. 28. Megoldásra rájön. 30. Kicsinyítő képző. 31. Finn nemzeti eposz. 32. Éljenez. 34. Káros anyag. 35. Sárkányt ereget. 36. USA-űrkutatási hivatal. FÜGGŐLEGES: 1. Makkay Sándor-regény címe (zárt betű: L). 2. Rádióállomás. 3. Mell. 4. Egy állam határain belül élő lakosságra vonatkozó. 6. Tartozása van. 7. Germánium és kén vegyjele. 8. Kissé nagyravágyó! 9. Brazil szövetségi állam. II. Népvándorláskori török népek fejedelmének címe. 14. Határozószó. 17. Cipelni tud. 20 Idősebbnek látszó. 21. ...-de-France. 22. Vallásos tiszteletben tartott tárgy, állat. 24. Arra a helyre tüzel. 25. Csónakgerinc. 26. Titkon odapillant. 28. Kiss me ...! (musical). 29. Autant..., francia filmrendező. 31. Kettő is lehet belőle! 33. Némán tépő! A júliusban megjelent 4 (négy) hétvégi rejtvény megfejtését egy lapon egyszerre kérjük beküldeni augusztus 10-ig (postabélyegző) a szerkesztőség címére. Kérjük ráírni: Hétvégi Készítette: BOTH LÁSZLÓ MŰROLTOS VILÁG (Folytatás a c. oldalról) Gólya: ki-kihagyott, mind nehezebben zihált. Mire felkaptuk a fejünket, már elő is bukkant a domb mögül, olyan alacsonyan szállt, hogy majdnem lesodorta fejemről a szalmakalapot. Nem is jutott messze. A közelben fűzfába ütközött, megperdült és a földre huppant. A mai akciófilmek legalább kilencven százalékában ilyenkor robbanás következik. Mit sem törődve a veszéllyel, rohantunk a gép felé. Nagymama - hirtelen mozdulattal - a kukoricás végéből felkapta a korsót. Időközben két kába fiatalember kászálódott le a pilótaülésről, egyikük sántított nagyon, segítség nélkül járni sem tudott. Nálunk felé az a szokás, ha valaki nagyon megijed, itatnak vele néhány korty vizet. Nagyanyám is megkérdezte: nem akarnak kortyolni a vízből? Elutasítókig rázták a fejüket, miközben igyekeztek minél jobban eltávolodni a géptől. Nekünk is intettek: ne közeledjünk a Gólyához. A megsérült tartályból csordogált a maradék üzemanyag. Sóvárogva néztük, mert állítólag pótolta volna a hiánycikknek számító petróleumot. Nagyanyám már öntötte ki a vizet a korsóból. Hallottunk a receptről is: jól meg kell sózni a benzint, és úgy ég a lámpában, hogy az kész csoda. Szerencsénkre nem próbáltunk megismerkedni a csodával! Mester Petőfi Antikor bejöttek a szovjet csapatok, kicsi házunkban katonai suszterájt rendeztek be, nekünk meg szednünk kellett a sátorfánkat. Nem mentünk messzire. A községközpontban lévő asztalosműhelyben húztuk meg magunkat. Több utcabelivel együtt jól elfértünk a valamikor sok inassal és segéddel dolgozó mesternél. A háború előtt kiváló bútorairól ismerték Szovátán meg környékén, de utólag egy-két kisegítőjével - főleg koporsókat gyártott. Ám rövidesen letette a fűrészt meg a gyalut: kinevezték bírónak. Mostanában régi iratok között kotorászva ismét találkoztam szállásadónk nevével. A számomra 1945. február 28- án kiállított községi illetőségi bizonyítványt a bírónak és a jegyzőnek kellett aláírnia. Olvasom az öreges betűkkel odakanyarított nevet: Mester Petőfi.. Mester Petőfi asztalosmester-- ez szerepelt cégtábláján is. Édesapja - művelt, sokat olvasó kisiparos - elhatározta, hogy elsőszülött fiát Petőfi névre keresztelted. „Petőfi úr” - így hívta mindenki a községben - holta napjáig büszke volt nevére. „Ilyen ez a műrostos világ!” Lina Péter és bandája húzta a talpalávalót azon a szilveszteri mulatságon. Kevés volt a férfinép a teremben. Ki fogságban, ki katonasírban, ki még mindig a harctéren. Mi, gyermekek, látlankodhattunk kedvünkre, nem szólt ránk valamelyik szigorú felnőtt. Már csak percek hiányoztak az 1945-ös esztendő beköszöntétől. Liter borral néhányan kijöttek a kultúrház elé, ott akarták hallgatni az új évet üdvözlő harangszót. A község Hegy nevű fertálya felől tompa dörrenés jelezte a várt pillanat közeledtét. Rövidesen harangzúgás töltötte be a levegőeget. Még ácsorogtunk néhány percet a szabadban, aztán visszatértünk a nagyterembe, ahol ismét javában állt a bál. Péterék a csűrdöngölőre még maguk költötte szöveget is daloltak: „Ecetes lé a tálban, készül Rózsi a bálba...” A meglehetősen hosszú szöveg után felhangzott a csattanó: „Ilyen ez a műrostos világ!” Másnap megtudtuk az éjszakai tompa dörrenés históriáját is. Egyik iskolatársunk halomba gyűjtött néhány éles ágyúgolyót és tüzet rakott alájuk. Túlságosan közel maradt azonban a robbanás színhelyéhez: néhány repesz halálra sebezte. Távirat mégjelzéses boríték érkezett címemre, a marosvásárhelyi egészségügyi középiskolába. Feladó: Romániai Magyar Szószerkesztőség és kiadóhivatal, Bukarest, Doamnei utca 1 sz. „Lapunk szerkesztősége 1950. március 24-én rövid tanfolyamot indít újságíró-jelöltek toborzására. Marosvásárhelyi tudósítónk javaslatára téged is javasoltunk erre a tantfolyamra... Keltüik, a mellékelt levelezőlapon értesíts bennünket, hogy melyik vonattal, mikor érkezel. Vonatjegyed kérjük őrizd meg.” Újabb boríték, ugyanonnan. „Tanfolyamunk eredményeinek felülvizsgálásakor szerkesztőbizottságunk úgy döntött, hogy téged, mint gyakornokot alkalmaz. Kérjük értesíts bennünket, mikor utazhatsz Bukarestbe.” Ismételten boríték a fővárosból: „Leveled megkaptuk. Megértjük, hogy anyagi nehézségek késztettek lépésedre. Iskoláidat, magánúton, valószínűleg Kolozsváron folytathatod. Útiköltségedért jelentkezz helyi tudósítónknál. Ágyneműt lehetőleg hozzál magaddal.” Távirat Bukarestbe, a Romániai Magyar Szó szerkesztőségébe: „Csütörtökön érkezem. Ágynemű nincs.” Vonulnak a csordák Az újságnál kezdetben a művelődési rovatnál dolgoztam. Egyik nap szólt a pártközpont magyar lapokkal foglalkozó munkatársa: már rég nem írtunk valamilyen szovjet könyvről. (Bizony, eltelt talán egy hét is az utolsó, oroszból fordított kötet ismertetése óta!) Gyengéd figyelmeztetésül mellékelt egy vaskos borítékot is, amelyben a Bukarestben megjelent legfrissebb mű rejtőzött. Lehet, ismerősei közé tartozott a fordító. A rovatvezető legott engem bízott meg a kötet ismertetésével. Vonulnak a csordák - ez a sokatmondó cím szerepelt a borítólapon. A szerző nevére már nem emlékszem. A tartalomra sem különösebben. Hosszú, fárasztó úton vonultak a csordák, minden fejezetben garázdálkodtak az osztályellenség képviselői, míg végül diadalmaskodtak az öntudatos állathajcsárok és csekély veszteséggel elérték a célt. Ismertetőmben - a korszak követelményeihez igazodva - megemlítettem: a regényt áthatják a szocialista realizmus eszméi. Halvány fogalmam sem volt ezekről az eszmékről. Máig vigasztal a tudat - kiagyalóiknak sem volt! „X. Y. szovjet szerző Vonulnak a csordák című regénye a szocialista realizmus tükrében” - hívtuk fel a figyelmet a művet méltató jegyzetre. A magyar kiadványok szemlésze melegen gratulált, csak így tovább, csak így tovább! (Folytatjuk)