Romániai Magyar Szó, 2002. december (14. évfolyam, 4324-4348. szám)

2002-12-09 / 4331. szám

2002. DECEMBER 9., HÉTFŐ Mi történt a Kempinski Szállóban? Ismeretes, hogy e sorok íróját több dolog választja el a jelenlegi magyar kormánytól, mint ahány összeköti vele. Ennek ellenére - vagy épp ezért - a becsület azt kívánja, hogy a védel­mére keljünk, ha ez indokolt. Ugyan­akkor a hazánkban rendszeresen áthá­gott demokratikus politikai szokások azt követelik, hogy az ellenzék érveit a lehető legnagyobb jóindulattal és jó­hiszeműséggel ítéljük meg, hogy a hatalmon kívüli helyzetéből eredő természetes hátrányt a méltányosság szellemében kiegyenlítsük. A Kempinski-affér elemzésekor súlyos nehézséget jelent a közönség rendkí­vüli tájékozatlansága a nemzetiségi kérdésben, kérdésekben. A hiba nem „az érzelmi megközelítés” - a szok­ványos bűnbak -, hanem az érzelmek elpazarolása képzelt tárgyakra. A nem­zeti érdeket a legnemesebb szándékkal is lehet tévesen beállítani, ha a kulcs­­fontosságú tények nem köztudomá­súak, vagy feledésbe merültek. December 1-jén, az Erdély Romá­niához csatolását kinyilvánító gyulafe­hérvári nagygyűlés (1918) évfor­dulóján a Magyarországon vendéges­kedő román miniszterelnök fogadást adott, amelyen megjelent Medgyessy Péter miniszterelnök, Kovács László külügyminiszter és Göncz Árpád volt köztársasági elnök. A jobboldal ezt „nemzetárulásnak” nevezi, mert úgy véli, hogy a kormánytábor vezető sze­mélyiségei mintegy „Trianonra koc­cintottak” a román kormány képvi­selőivel. Szerény nézetem szerint ez félreértés. Először is: a gyulafehérvári román (és szász!) nemzeti gyűlés nem azonos a trianoni rablóbékével (ezt évekkel később kötötték meg) - határozata egészen más határkijelölést is lehetővé tehetett volna. A gyulafehérvári hatá­rozatokat nem azok fogalmazták, akik a képtelen határokat megrajzolták, és akik a királyi Románia igazságtalan társadalmi és nemzetiségi rendjét meg­tervezték. A Magyar Nemzet befolyásos és népszerű cikkírója helyesen teszi, hogy idézi a gyulafehérvári határozat kisebbségvédelmi cikkelyeit, amelye­ket soha nem tartottak be, s amelyek egyébként az 1914 előtti osztrák szo­ciáldemokrácia és magyar radikaliz­mus szellemi hatásáról tanúskodnak. A szószegés kétségtelen - nem csoda, hogy a határozat szellemi atyja, az eredetileg szociáldemokrata Goldis László (Vasile Goldis) aztán háttérbe szorult­­, de semmiféle nemzeti érzel­­gés nem teszi lehetővé, hogy kitérjünk a kérdés elől: mi vezetett odáig? Annál is inkább, mert, noha a magyarországi közvélemény nagyjából elfelejtette ezt a históriát, a romániai (román és ma­gyar) közvélemény viszont nem, sőt: ez a história - a szokásos nacionalista túlzásokkal és torzításokkal - a mo­dern román nemzet és nemzetállam középponti alapító mítoszai közé tar­tozik, s mind a valóság, mind a mítosz teljesen ismeretlen a mai Magyaror­szágon. (Ezt viszont a románok nem tudják, s ezért nem értik: a romániai közvélemény azt képzeli, hogy Ma­gyarországon csak másképpen értel­mezik ugyanazt a históriát; azt kép­telen elhinni, hogy a számára alapvető történettel Pesten senki se törődik, mert úgyszólván senki se tud már róla.) Magyarországon egy maroknyi szak­emberen kívül mindenki elfelejtette, hogy az erdélyi román parasztság vad­állati, brutális elnyomása - és minden erdélyi román közrendű volt, főleg jobbágy - már a XVIII. században világbotrány volt. II. József császártól az angol, francia, német, holland röp­­irat- és hírlapirodalomig mindenki úgy vélekedett az erdélyi magyar nemességről, mint később az amerikai Dél rabszolgatartó ültetvényeseiről. Március 15-e a mai magyarországi liberálisok számára a szólásszabadság, a mai magyarországi szociáldemok­raták számára a jobbágyfelszabadítás, a mai magyarországi nacionalisták számára az Ausztriától való függet­lenség ünnepe - bár mind a három részben legenda -, a románok zömé­nek viszont a románellenes irtóháború kezdete (persze ez is legenda). Tény azonban, hogy a Gyulafehérvár utáni szószegés nem volt az első: az 1848/49-i forradalmárok éppoly ke­véssé tudták megtartani a nemzetisé­geknek adott szavukat, mint az 1868-i liberális nemzetiségi törvény szerzői. Tisza István, Apponyi Albert és ifj. Andrássy Gyula egyaránt úgy vélte, hogy a törvényt nem szabad alkalmaz­ni. Az 1914 előtti küzdelmek lényegi eleme - az általános választójog - épp azért válhatott a régi Magyarország katasztrófájának fő okává, mert az akkori uralkodó osztály hamis érve sze­rint a demokratizálás az akkori „magyar birodalom” (így nevezték!) lakossá­gának felét, Erdélyben pedig abszolút többségét kitevő nemzetiségek - pláne az addig jogfosztott szocialista mun­kássággal együtt - szétrombolnák Szent István és Werbőczi országát. Hát bizonyára szét is zúzták volna, de a magyar tragédiát talán meg lehetett volna előzni. Mire a teljes katonai vereség után a Monarchia bukása bekövetkezett, a­­ nem német és nem magyar — nem­zetiségek irredentizmusa (amelyet az antantimperializmuson kívül Bukarest és Belgrád hódító kedve is serkentett) kilátástalanná tette, hogy a nemzeti­ségek a régi Magyarország területi in­tegritása alapján megegyezzenek az őszirózsás forradalmárokkal, akiket személyükben esetleg tiszteltek. Gyulafehérvár még a kulturális au­tonómia és a földosztó parasztdemok­rácia jegyében állott. Bár a hatalmasra nőtt Románia a harmincas évek elejéig liberálisabb és demokratikusabb volt, mint a Horthy-féle Csonka-Magyar­­ország (s nálunk ezt is kevesen tudják) vagy a Pilsudski-féle Lengyelország, a román sovinizmus, militarizmus és­ antiszemitizmus mindent tönkretett - egészen a legutóbbi évekig. A legsúlyosabb fejlemény termé­­­­szetesen a Ceausescu-féle diktatúra volt, amelynek a következményei máig virulensek és mérgezők. Amiként a XIX. századi magyar uralkodó osztály a nemzetiségi kérdést használta arra, hogy letörje az alföldi protestáns pa­rasztság ellenállását és a szakszerve­zetekre támaszkodó szocializmust, úgy a „kommunista” román állampárt a magyarellenességben találta meg azt az ideológiát, amellyel 1989-ig elo­dázhatta a sztálintalanítást. A soviniz­mus és a nemzetiségi elnyomás segít­ségével fogta Ceausescu a saját sze­kerébe a növekvő társadalmi nyugtalan­ság energiáit, s mivel 1965 után po­litikájában egybeesett a szovjetelle­­nesség és a magyarellenesség, maga mellé tudta állítani a korábban a rend­szert gyűlölő nemzeti értelmiséget. A maoizmus és a (falangista típusú) fasiz­mus különös elegye azonban nemcsak bizarr szónoklattani és propagan­dagyakorlat volt, hanem új hatalmi konstelláció: szovjetellenes szövetség a Nyugattal, Kínával és az el nem kö­telezettekkel (sőt a lázadozó euro­­kommunistákkal...), befelé pedig­­ fejlődés helyett az erdélyi magyar­ság szociális pozícióinak szétosztása a román etnikumú igénylők között. Amit a mai romániai demokraták nem szeretnek bevallani: a Ceausescu­­rendszer célpontja és fő áldozata - az ideológiától a gazdaságig - az erdélyi magyarság volt. „Mindannyian egy­formán kínlódtunk” - mondják román demokrata barátaink. Ez nem igaz. És hamisságra csak hamisságot lehet építeni. Minden becsületes ember szívből kívánja a magyar-román kiengeszte­­lődést és kiegyezést. Ám ez a kien­­gesztelődés nem építhető hazugsá­gokra. A magyar és román uralkodó osztályok és politikai-bürokratikus elitek szörnyű bűnöket követtek el egymás népei­­ és saját népük­­ ellen. Néhány, elsősorban Nyugat-Európa által kikényszerített gesztus keveset se­gít. Medgyessyt támadják, mert Nas­­tase miniszterelnökkel koccint decem­ber 1-jén. De Nastase miniszterelnö­köt is támadják a román soviniszták, mert ezen a „szent napon” Pesten mer ünnepelni. Szemben avval, amit lap­jainkban olvashatni (kivétel­­ persze - az erdélyi Bíró Béla, Magyar Hírlap, december 3.), Medgyessy nem tett „nagyobb” gesztust, mint Nastase. De a gesztus - mindkettőjük részé­ről - nagyszabású.­Ez korábban soha nem történhetett volna meg. A gesztus azonban akkor értékes, ha tartalmi vál­tozásokat jelent be. A magyar kor­mány hagyja szépen elaludni a rossz­hiszemű, zavaros és végrehajthatatlan státustörvényt (ezt már - igen helye­sen - Orbán Viktor elkezdte az „egyetér­tési nyilatkozattal”, amely sok lényegi rendelkezést kioperált a törvény­ből, amit a szocialisták őszintétlenül támadtak, légből kapott veszedelmek­kel riogatva). A román kormány pedig teljesítse az erdélyi magyaroknak tett ígéreteit, fékezze meg a Funar-féle közveszélyes őrülteket, és - elsősor­ban - fékezze meg a görögkeleti (orto­dox) egyház támadását Erdélyben, amely államköltségen csigázza a magyarok idegeit a maga erőszakos terjeszke­désével, iszonyatos betontemplomai­val és szüntelen provokációival. (A Ma­gyar Nemzet erre is igen helyesen hív­ja föl a figyelmet ! -------—-------------­----7‘1kel­et-európai béke jobban függ a magyar-román jó viszonytól, mint bármi mástól. Az euroatlanti centrum ~7~S csöndet­ és nyugalmat akar, de neki mindegy, milyen áron. (Emlékezzünk csak, mennyire támogatta az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britan­­nia, Nyugat-Németország és Izrael Ceausescu rendszerét Gorbacsov fölbukkanásáig.) ___________­ A Magyar Köztársaság őszintén és hátsó gondolatok nélkül lemondott a határrevízióról, de politikája Romá­niával szemben nem volt mindig egy­értelműen baráti. Ez remélhetőleg másképp lesz ezután. De Románia se folytathatja hagyományos taktikáját: a nagyhatalmak árnyékába húzódva folytatni a sovén-etnicista belpolitikát. Az erdélyi magyarok egyenjogúsága európai közérdek. Vissza kell térni Gyulafehérvár - mindkét oldalról megrágalmazott, el­hazudott, megcsalt - szelleméhez. Ha már 1918 októberéhez nem lehet. Ha már folyton vörös festékkel locsolják le a Károlyi-szobrot. Pedig 1918 októ­berében a vörös grófnak­­ és Adynak és Jászinak és Kunfinak - volt igaza. Késő már, igaz. De mentsük a ment­hetőt. TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (Népszabadság , 2002. december 5.) Közlés a szerző szíves engedelmével Fotók: a szálló honlapjáról Hotel Kempinski, Budapest - kí­vül és belül HÉTFŐ Névnap: Natália. Egyéb névnapok: Ábel, Delila, Emő­ke, Filotea, Georgina, György, Györgyi, Leona, Natasa, Péter, Piládész, Üdvöske, Valéria. Natália a latin dies natali Domini kifejezésből előbb dies natalis-szá, majd a natalis-szá rövidült kifejezésből származik. Jelentése: az Úr születésnapja. Ere­detileg a karácsonykor született leányok kapták ezt a nevet. A múlt század közepén egy szerb királynő Natália rendet alapított. Jelvényük babérkoszorúval övezett medaillon volt, közepén N betű, körülötte széles, arany karikagyűrű. Ezt a kitüntetést a sebesültek áldozatos ápolói kaphatták meg. Katolikus naptár: Valéria vértanú napja. Református naptár: Natália napja. Evangélikus naptár: Natália napja. Unitárius naptár: Kristóf, Róza napja. Görög katolikus naptár: Anna asszony és Potáp atya napja. Zsidó naptár: Tévész hónap 4. Jó vicc! Két rendőr járőrözik. Egyik beleesik egy kanálisba. Társa kisegíti: - Igen, így még könnyen kisegítettelek, de mi lett volna, ha rajta van a fedél (Fakutya, 2001. október) December 9-én: Pat Cox, az Európai Parlament elnöke Görög­országba látogat, találkozik Kosz­tasz Szimitisz görög kormányfővel + Az EU külügyminiszterei Brüsz­­szelben találkoznak az EU-tagjelöl­­tek diplomáciai vezetőivel + Genf­ben - 26 évi polgárháború után - békemegállapodást köt az indonéz kormány és a Szabad Aceh Moz­galom + Kucsma ukrán elnök ta­lálkozik Vlagyimir Putyin orosz államfővel + Az EU környezetvé­delmi miniszterei találkoznak Brüsz­­szelben + Robertson NATO-főtit­­kár Moszkvában a terrorizmus elleni harccal foglalkozó orosz- NATO tanácskozáson vesz részt­ is? Mi vár ránk... Karácsonyfa-vásárlás (Beszterce / Kresz) • A megyei erdészeti igazgatóság bejelentette a karácsonyfák árát. A legkisebb, 1,3 mé­teres jegenyefenyő ára 120 000 lej, míg az ugyanakkora lucfenyőé 50 000 lej. A nagyobb 2-3 méteres fák esetében 240 000 lej a jegenyefenyő, és 120 000 lej a lucfenyő. A községi erdőkből szár­mazó fákat az igazgatósághoz tartozó erdőkerületek, valamint a már mega­lakult magán erdőkerületek árusítják. A lopások megakadályozása végett az idén is a rendfenntartó erdők és az igazgatóság alkalmazottaiból álló ope­ratív csoportokat hoztak létre.­ ­ Csiky Gergelyre emlékezünk (Bukarest / Kováts) • December 9-én, hétfőn 18 órai kezdettel a bu­karesti Petőfi házban Szele Péter tart előadást a 160 éve született Csiky Gergely színműíróról, műfordítóról és a modern magyar drámairodalom kezdeteiről. Közreműködik Kováts László. Szeretettel várunk minden­kit. Belépés díjtalan. Adományok a Wesselényi-szoborra (Zilah­­ fejér) • Elkészült annak a Wesselényi-szobornak a mintája, amelyet a következőkben öntenek bronzba, s remélhetően a jövő esztendőben le is leplezik. Hogy a reformos és jobbágy­felszabadító Wesselényi szülővá­rosában mikor kerül talapzatra a szobor, még nem lehet tudni, hiszen sok-sok millióra lesz szükség. Eddig h­atlakoztak magánszemélyek, de a szervezetek is. Szilágynagyfal­u RMDSZ- szervezete és a helyi tanácsosok 3,1 millió lejjel, az Ipp Art Társaság pedig egymillió lejjel járult a szoboralap gya­rapításához. rel. Árpád-kori templom nyomaira bukkantak Csobotfalván (Csíkszereda / Kovács Kinga) • Árpád-kori templom leleteire buk­kantak a régészek a csíkcsobotfalvi Szent Péter templomban végzett mun­kálataik során. A templomban elő­ször a gomba ütötte fel a fejét, az ezt követő javítási munkálatokhoz régé­szek szakvéleményéhez volt szükség - számolt be Gergely István plébá­nos. Egy hónapja a régészek gótikus stílusban épített temlom nyomaira bukkantak a Szent Péter-templom­­ban, további munkájuk során Árpád­kori diadalívet és szentélyt találtak. A döngölt téglapadló szintén a román kori építészeti stílusra utal, a temp­lom északi oldalából egy oltár került elő. A csobotfalvi plébános azt hangsúlyozta, hogy ez az Árpád-kori lelet azt bizonyítja: több, mint 1000 éve magyar település volt a mai Csobotfalva területén. ■r _ [W -- R|___ 3. OLDAL Terelgeti ...lopott juhnyáját (Temesvár / pataki) • Egy Ro­­mánszentmihályon munkát vállaló, Iasi megyei juhászbojtár gondolt egyet és útnak indult a rábízott juh­­nyájakkal, az aradi állatpiac felé. A rendőrök útközben fülöncsípték a 450 juhot terelgető, 35 éves Damian Anticat. Az összesen egymilliárd lej értékű juhokat visszaszolgáltatták tu­lajdonosaiknak, a tolvaj juhászbojtár előzetes letartóztatásba került lopás alapos gyanújával. ___ JVb_____ Hat sérült, tizenhét kilakoltatott család (Temesvár / pataki) • Tizenhét temesvári család maradt hajlék nélkül a szerda hajnali gázrobbanás követ­keztében. A szakértők megállapítot­ták,­­hogy egy palackból kiszivárgott butángáz robbant a Siderurgiei u. 2. szám alatti tömbház 64-es lakásában, amikor a tulajdonos villanyt gyújtott. A lakók közül hatan megsérültek, ketten életveszélyes égési sebekkel kerültek kórházba. A tömbház 88 la­kása közül 17-nek a falai és a tartó­­szerkezet is annyira megrongálódott, hogy ki kellett őket lakoltatni. Az okozott kárt mintegy 4 milliárd lejre becsülték. Egyelőre nincs pénz a tömbház helyreállítására. A helyszínre kiszállt temesvári polgármester a lakókat egy közeli is­kola bentlakásában szállásolta el, de sokan, javaikat féltve, nem akarják elhagyni a kiürített épületet. Egyet­len lakás sem volt bebiztosítva. A Román Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamai 2002. december 6-án Devizanem 1 ausztráliai dollár 1 kanadai dollár 1 svájci frank 1 cseh korona 1 dán korona 1 egyiptomi líra 1 euro 1 angol font 1 magyar forint 100 japán jen 1 moldovai lej 1 norvég korona 1 lengyel zloty 1 svéd korona 1000 török líra 1 USA dollár 1 g arany 1 DST Árfolyam 1 egységre, lejben 18910 21574 22923 1091 4542 7277 33740 52943 143 27035 2413 4643 8446 3727 22 33711 352571 44656 A Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza­árfolyamai 2002. december 6-án 1 euró = 236,55 1 USA dollár = 236,17 HUF.

Next