Röplabda, 1970 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
A selejtezők alapján minden csoport két elsőre /hozva eredményét/vett részt a döntők első csoportjában: 1-6. : NDK, fisSz, Brazília, Japán, SZU, Bulgária. A második csoportban a selejtezők két utolsója: 7-12.: Románia, Tunézia, Lengyelország, Kuba, NSzK, NDK-Junior. Az első csoport rangsora: 1. NDK-vereség /rovás arány/; 2. Japán-1.v. /rovás arány/; 3. SZU - 2. v.; 4. Bulgária - 3.v.; 5. USSR - 4.v. /játszma arány/; 6. Brazilia-4.v. /játszma arány/. A második csoport rangsora: 7. Románia - 6.v.; 8. Lengyelország - 1.v.; 9. Kuba - 2. v.; 10. NSzK - 3. v.; 11. Tunézia - 5. v.; versenyen kivül 12. NDK-Junior; versenyen kivül - 4. v. A II. Világkupán az első hely megítélésében a döntést a rovás /poén/ arány hozta meg és így nehéz lenne szakmailag megállapítani, hogy ki a két első közül az első? ti 1 - ---- 1 1 -----(ffl 4 . A német csapat az utolsó mérkőzésre veretlenül állott ki, a japán magával hozta a selejtezőkön Brazíliától elszenvedett vereségét. A németek a mérkőzés előtt kiszámították, hogy legfeljebb 1:3-ra veszthetnek. A 2:1-es japán vezetés után, hogy a 4. játszmában legalább 5 rovást kell tenniük, hogy övék legyen a II. Világkupa. Az eredmény15:06/ volt és a japánokat hidegzuhanyként érte, hogy győzelmük ellenére "elment" a nagy trófea A II. Világkupa küzdelmeit a mérkőzések teljesítményeivel mérve két fő csoportba sorolhatjuk a résztvevőket. Külön versenyt vívott a német és a japán csapat /az utóbbinak a brazil vereségét is figyelembe véve/. Különböző felfogásban és stílusban /szovjet iskola és kerületi iskola/, de mindkettő kiemelkedett a mezőnyből a maga eredményeivel; a német a maga pontosságával, jó képzettségével és kidolgozott ökonómiájával, a japán a maga hasznot is hajtó látványosságával, sokrétű komplikáltságával, feszített megpróbáltatásoknak kitett játékállóképességével. A másik csoportba tartozik a világkupa folyamán indiszponált szovjet és csehszlovák csapat, az aktív bulgár és a fellángolásra képes brazil csapat. Itt kell megemlítenem a nagy akarással küzdő, de sikerekben a régit meg sem közelítő román csapatot és a még indiszponáltabb lengyel csapatot. A kubai csapat már annyira fejlődött, hogy tud ijesztgetni. A tunéziai és az NSZK- beli német csapat inkább helyzeti potenciálja révén, mint képzettsége alapján vett részt a versenyekben. A demokratikus német ifi csapatról azonban minden ellenfelének edzője nagyon jól vélekedett a megfelelő buletin számokban. Az a vélemény, hogy tökéletes mása a nagy csapatnak, 20 éves kiadásban. A kupa küzdelmeit záró ünnepségen, mint ahogy már szokásos, felvetődött a különben stereotip kérdés, hogy mi volt az "új" a játékban? Nem volt egyöntetű elfogadása válaszomnak, hogy miként kell mérkőzést mérkőzés után, és ha ez nem megy, játszmát játszma után, sőt mi több: rovást rovás után megnyerni. Azt mondták, hogy ez nem új. A szovjetek és a csehek azt eddig újra és újra tudták, a világkupákon mér nem. Az újat, a nyerés titkát a németek és a japánok hozták, úgy fest, hogy azonos sikerrel. Nézzük egyéni elemzéssel, mit jelent ez a két csapatra vonatkozóan. Véleményemet fenn kell tartanom! "