Röplabda, 1974 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1. szám

ÚJÉVRE Az új év, amelybe léptünk, fontos éve röplabda sportunknak. 11?'/'-­­ben Mexikóban Világbajnokságon mérik össze erejüket a legjobbak. Sorsolá­sunk kedvezőnek mondható, férfi és női csapatunk eséllyel pályázik a hatos döntőbe jutásra. Köztudott, hogy a válogatottak szereplése milyen követ­kezményekkel jár az erkölcsi elismerés, a sportág általános megítélése és az anyagi ösztönzés terén. Biztos vagyok benne, hogy sportegyesületi szak­osztályaink átérzik a saját szerepük fontosságát és mind szakmai munkájuk­ban, mind a válogatott keretekkel való gyümölcsöző együttműködés terén a közös célt, a jó világbajnoki szereplést igyekeznek szolgálni. Ha az ezévi feladatok sikeres megoldása elsősorban a válogatottat adó egyesületek munkájával függ össze, a jövő feladataiból sokkal széle­sebb körben kell részt vállalni. Akik szemmel kísérik a nemzeetközi erővi­szonyokat, láthatják, hogy évről-évre élesedik a küzdelem. Új országok törnek az élvonalba vagy döngetik annak kapuját,­­a hagyományosan erős országok csapatai egyre magasabb szintű teljesítményt nyújtanak a pályákon. Amint emelkedik a Nemzetközi Röplabda Szövetségben hivatalosan,­nyilvántar­­tott röplabdázó országok száma, - ma 116, de az idén 121-re emelkedik - úgy kell egyre több és több nagyon erős "nagy csapattal" számolni a nemzetközi tornákon és már szinte alig lehet megvonni az "élvonal" alsó határát. Ebben az egyre élesedő versengésben nagyon nehéz helyünket megtar­tani vagy előre lépni. A válogatottban, a felső osztályú bajnokság csa­pataiban végzett munka egymagában nem biztosíték az előre lépésre. Ez csak betetőzése egy folyamatnak, amit utánpótlás nevelésnek, játékos képzésnek neveznek. A legjobbakkal végzett munka csak akkor vihet magas szintre, ha az oda kerülő játékos anyag szintén a kellő szinten áll. Ilyen játékos anyag létrehozása csak hosszú, céltudatos, jól irányított szakmai munka révén lehetséges. Ennek a munkának ki kell terjednie az egész országra. Szeren­csére mindig,volt néhány nagyon lelkes, áldozatkész és hozzáértő szakember, aki az utánpótlás nevelés hálátlan területén kitűnő munkát végzett és így teremtődött meg az az elit, amelyből válogatott csapataink játékos anyaga került ki. Ez a bázis azonban szűk és egyre kevésbé felel meg a növekvő követelményeknek. Igaz ez akkor is­, ha örömmel állapíthatjuk meg, hogy egyre több helyen folyik magas szintű utánpótlás nevelés.

Next