Röplabda, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

Kívánjuk, hogy utánpótlás korosztályok versenyeinek színvonala tovább emelkedjék, találjunk sok tehetséget soraiban. Mindazoknak pedig, akik a kívánságok valósággá formálásán dolgoznak, hivatásosan, vagy ál­dozatos társadalmi munkával, közvetlenül a pálya mellett, vagy attól távolabb a szervezésben, kívá­nunk az új esztendőre sok sikert, örömöt a munkában és jó erőt, egészséget. Hennig Ernő főtitkár XIII. NŐI EB DÖNTŐ Edzői szemmel Egy sportág kontinentális seregszemléje általában jelentős esemény. Rangját, abszolút érté­két az határozza meg, hogy a kontinens országainak válogatottjai milyen helyet foglalnak el a világ­­bajnokságban. Ebből a szempontból Európa nincs különösen előnyös helyzetben. 1960 előtt a világbajnoki döntő hat-nyolc csapata közé "nem fért be" Európán kívüli együttes. 1962-ben, Moszkvában meg­tört a hegemónia: új csillag ragyogott fel­­ Japán együttese. Azóta megfordult a helyzet: a V.B. döntők helyezettjei főként Európán kívüli csapatok. Ázsia, Dél-Amerika és az USA mellett néha a Szovjetunió verekszi be magát világkupán is közéjük, ám do­bogós helyezésre tíz év óta semmi esély. Ezen a szemüvegen keresztül nézve az EB döntőt, bizony kicsit lelohadhat a nézők lelkese­dése. Én mégis, több szempontból nagy várakozással utaztam Rostockba a mérkőzés­sorozatra. Milyen kérdések foglalkoztattak? 1. Az olimpiai részvétel kérdése lényegében itt dől el, hiszen az elmúlt győztesen (Szovjetunió) kívül a legjobb EB helyezett már a résztvevők között érezheti magát. 2. 1979 Lyon - a női EB-k mélypontja volt. Fáradt, idősebb játékosokból álló csapatok. Sima, küzdelem nélküli mérkőzések. Huszonöt perces bemelegítések a mérkőzések előtt. A döntő napjaiban szinte egyik csapat sem edzett délelőtt és mindez akkor, amikor az ázsiai együttesek fáradhatatlanul edzettek, napi kétszer három-négy órát. 3. 1979-től 81-ig sem terjedt a korszerűnek számító gyors, kombinatív játék és így az ilyen stílusban játszó ellenfelekkel szemben továbbra sem lehettek eredményesek az európai csapatok. 81 óta merre tart a fejlődés? 4. Hoz-e újat csapatösszeállításban, technikában, taktikában a legjobb hat csapat? 5. Milyen az új szovjet együttes, hogy "muzsikál" a nyugatra szerződött profikkal tűzdelt bolgár csapat, mire képes otthon a fiatal NDK-s gárda? Hol tart a magyar csapat, amelyik az idén igencsak bukdácsolt az előkészületi mérkőzések során? - és így tovább. A selejtezők során valójában egy meglepetés akadt: nem jött be a döntőbe a hosszú ideje "bérletes" lengyel csapat. A három "nyertes" Szovjetunió, NDK, Bulgária és a három második közül egyedül a román együttes "lógott ki" a döntőből, később összesen egy szettet hozott az NSZK ellen. A többi csapat bizonyította, hogy idekerülésük indokolt volt. Nézzük röviden, sorrendben. Az NDK összesen öt szettet vesztett a döntőben. Akarásuk, szervezettségük imponáló volt. A fia­tal szovjet csapat még botladozik. A magyarok ellen csak hajszálon múlt a 0:3 és az NDK a döntő pillanatban kiénekelte szájukból a sajtot. A magyar csapat imponáló győzelmeket aratott, jó játék­kal, de erről később majd többet. A bolgárok mérkőzésről-mérkőzésre javultak. (Ahogy rosszmá­­júan emlegettük - itt szokott össze a csapat! Nagyon meggyőző volt az NDK elleni szereplésük az utolsó előtti napon (2:3). Jó, hogy első nap találkoztunk velük. Az NSZK igen tapasztalt csapat. Bár a döntőben csak a románok ellen győztek és ezen kívül csak egy szettet nyertek (az NDK el­len! ) - mégis minden mérkőzésük nagy küzdelmet, hosszú játszmákat hozott. Például az NDK el­len.­ V VOLLEYBALL EM 83 DOR 2

Next