Rovartani Lapok, 1907 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1907-10-01 / 8. szám
1780. Aigner Lajos. Előfordul Dalmácziában (Zara, Spalato), Isztriában és Dél- Francziaországban. Tápnövénye és rágványa ismeretlen. 3. Kissophagus (Xylechinus) pilosus Ratzeburg. Hosszúkás, hengeres, fekete, fénytelen, sűrűn szürke szőrökkel fedett, a szárnyfedők és a lábak barnák. A fej nagyon finoman pontozott, az ormánya végén kissé összenyomott. Az előtor háta kissé hosszabb mint széles, előrefelé alig, a töve felé jobban keskenyedő, sűrűn és finoman ránczolva pontozott, hosszanti középvonala keskeny, felülete szürke sörtékkel fedett. A szárnyfedők barázdáinak pontjai nagy négyszögűek, a közterek rövid fehér testhez simuló, továbbá sorokban elhelyezett rövid felálló szőrökkel fedettek. Hossza 2—2,6 mm. Előfordul Észak- és Közép-Európában, nálunk ritka: Trencsén, Szeben-hegység (Sánta-völgy), Bosznia és Herczegovina. Tápnövénye a luczfenyő (Picea excelsa) és ritkábban a vörös fenyő (Larix larix). Májusban jelenik meg, egy (mások szerint két) nemzedéke van. Rágványa kettős vízszintes anyamenetből áll, melyből a függélyes lárvamenetek lépnek ki. Lepke eltérések a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből. Irta A. Aigner Lajos. IV. Agrotis pronuba . (?, 52 mm.) Alsó szárnya kénszínű. (Treitschke-gyüjtemény). Spisema glaucina Esp. ab. tersina Stgr. (?, 35 mm.) Felső szárnya barnás-szürke, fekete pikkelyekkel gyéren behintett, a korongsejtben egy nagyobb s egy kisebb fekete folt van, a különben gyengén kifejlett szegélysáv rendkívül erőteljes. (Treitschke-gyűjtemény). Var. dentimaculata Hb. (?, 34 mm.) Felső szárnya szürkésbarna, a középtér széles, sötétbarna szalagot alkot, amelyben a két veseforma folt fekszik. (Treitsche-gyűjtemény).