Katolikus főgimnázium, Rozsnyó, 1886
. Annyi bizonyos, hogy még a XIV. sőt a XV. században több mesterség szédetlenül űzetett. Zsigmond császár volt az, ki szigorúan meghagyta, hogy senki se űzzön több mesterséget, mint a mennyi őt illeti, senki a másikának kézi keresetébe ne vágjon, hogy kiki maga és övéi részére a szükségest megszerezhesse. E rendelet szerint, tehát csak a XV. század óta lehet szó a czéhekről, mint törvényesen fennálló intézményről. Magyarországon hasonlóképen az Árpádok alatt a czéhekről sehol sincs említés téve, de igenis az Anjouk alatt a XIV. század végén már nyomait találjuk. Említésre méltó jelenet e korból az erdélyi szászok czéheinek szabályozása 1376-ból. Nagy Lajosnak ama parancsára, hogy a czéhintézetek megjavíttassanak, a szász közönség elöljárói, az erdélyi püspök s egy kir. biztos jelenlétében a következő czéhszabályt alkották: minden czéh tartozzék két czéhmestert választani, kik eskü alatt köteleztessenek a művek eladásában az igaz mértékre felügyelni, igazságtalanságot czéheikben nem tűrni és semmit büntetlenül nem hagyni. Kötelességükké tétetett egyszersmint a czéhet évenkint négyszer, az úgynevezett kántorböjtök tájain összelőni és a mutatkozó hibákat orvosolni stb. Ezen az alapon szervezkedtek Rozsnyón is a czéhek a XVI. században. A czéhrendszernek czélja volt az ipar fejlesztése, a mesterek erkölcsi és szellemi életének emelése. A maguk elé tűzött czélokat pedig a következő intézkedésekkel vélték elérni: 1. az egy és ugyanazon kézműbeli mesteremberek társulatot képeztek saját elnökük (czéhmester) vezetése alatt, 2. hogy a mesteremberek jólétét biztosítsák, a czéhek határozták meg a mesterek számát, nehogy t. i. egy városban a sok mester kölcsönös versenyzés által egymást tönkre tegye, 3. meghatározta a czéh, hogy egy-egy mester hány legényt és hány tanulót tarthat. Pontosan kijelölték a czéhek ama határt, melyben az egyes mesterek működhetnek, s ez által lehetetlenné tették a mesterembereknek, hogy tetszés szerint egy tárgyat tökéletesen elkészítsen Így p. az asztalosnak nem volt szabad az általa készített szekrényeket, ágyakat, asztalokat, székeket stb. vaseszközökkel ellátni, a kőműves kályhát nem állíthatott, a szabó nem varrhatott bőrt, vagy az általa elkészített ruhákat meg nem prémezhette, a kovács nem készíthetett szegeket, mert ott volt a szegkovács, a pék nem süthetett czukorsüteményeket stb. Külön mesterséget képeztek a nyereg- és szíjgyártók, a kerék- és kocsigyártók, külön állott a czipész és csizmadia, külön a fehér és fekete süteményt készítő. Kijelölték a czéhek még azon területet is, melyen belül a mesterember szabadon működhetett, de ha azt átlépte, a «czéh igazságát vonta magára.» Mindenki, ki a czéhnek nem volt tagja, kontárnak tekintetett s ha mesterségét űzte, hasonlóképen a czéh igazságát vonta magára, vagyis büntettetett. ") A kir. szabadságlevelek egy mesterséget sem vettek különös pártfogás alá, csak bizonyos kiváltságok adattak azon községeknek, melyekben iparosok laktak, hogy biztonságban élhessenek.