Ruházati Munkás, 1945
1945-12-01
Újból az élen Hat éve annak, hogy a reakciós Horthy-rendszer idején betiltották szaklapunkat, a szabómunkások hivatalos közlönyét, mely évtizedeken át harcolt a szabómunkások érdekeiért, hirdette a szervezett munkások programját, az elnyomott, a kizsákmányolt dolgozók igazát, ha kellett keményen, ha a helyzet úgy kívánta oktatott, de mindig a szabómunkások, munkásnők ügyét szolgálta. Hiábavaló volt minden mesterkedés, hiába indítottak hadjáratot a szakszervezetek ellen, vegzálták a szervezetet, a vezetőséget, kongatták a vészharangot a szakszervezet fölött, nem tudták megtörni azt a szilárd alapot, mellyel a szakszervezetek megsemmisítését vélték elérni. Pedig fölvonultattak minden erőt, támadták sajtó útján, hoztak rendeleteket a szakszervezetek megrendszabályozására, történtek vizsgálatok, hogy beleköthessenek a szervezetek vezetésébe és mindezekhez a legféktelenebb nyilas uszítást is felhasználták, hogy megfélemlítsék a szakszervezetekbe tömörült munkásokat. Nyilván arra számított a reakció, hogy ilyen hajsza után könnyen veheti birtokába azokat a szervezeteket, melyeket a munkásság áldozatos harcok árán épített ki a maga számára. Nem sikerült! Nem sikerülhetett azért, mert a szervezett munkásság, mely évtizdeken át egyedül munkálkodott a magyar dolgozók életszínvonalának emeléséért, biztos tudattal állta a nagy vihart, a legsötétebb időszakot, mert tudta azt, hogy a nagy világégés, mely végig száguldott Európa fölött, el fogja söpörni azokat, akik előidézői voltak annak a szörnyű pusztításnak, mely romba döntötte országunkat. És most, amikor a világ demokratikus népei diadalmaskodtak a barbár fasizmus fölött, amikor az Egyesült Nemzetek hadseregei, a nagy szovjet nép vörös hadseregével az élén, szétverték a reakciót, hogy a népek elkezdhessék békés, építő munkájukat, kell, hogy megemlékezzünk azokról a harcosainkról, akik oly bátran álltak őrt a szervezetünkben alkor is, mikor legjobb harcosainkat börtönbe vetették, vagy illegalitásba kényszerítették. Ezekben a nehéz időkben ők voltak azok, akik megóvták szervezetünket és így lehetővé tették számunkra azt, hogy a fölszabadulás után elkezdhessük újból azt az építő munkát, melyet szervezetünk immár közel hat évtizede folytat a szabómunkásság érdekében. Ennek az építő munkának egyik fontos láncszemét kapcsoljuk be ismét akkor, amikor útjára indítjuk szervezetünk hivatalos közlönyét, — a »Ruházati Munkás «-t — hisszük, hogy lapunk, mely a fölszabadulás után a szabómunkások harcos lapja, ugyanolyan népszerű lesz, mint a »Szabómunkás«, melyet hat évvel ezelőtt megvontak szakszervezetünktől. A Ruházati Munkás első lapján köszöntjük szakszervezetünk valamennyi tagját, köszöntjük régi harcosainkat, kik a múltban tántoríthatatlan hűséggel harcoltak a szabómunkások ügyéért. Köszöntjük új tagjainkat, akik hisszük, hogy ugyanolyan lelkes tagjai lesznek szakszervezetünknek, mint a régi kipróbált szaktársak. Meg vagyunk győződve róla, hogy a Ruházati Munkás mindig az élen fog járni a szabómunkások érdekeiért folytatott harcokban és be fogja tölteni feladatait, hirdetni fogja a Ruházati Munkások igazát és nagy szolgálatot fog tenni a demokratikus Magyarország fölépítésének kimunkálásában. Varga József 1945 december Világ pnoletápjai egyesüljetek ! Szervezettségben az erő! RUHÁZATI MUNKÁSOK SZABAD SZAKSZERVEZETE HIVATALOS KÖZLÖNYE ip1 m m -N KŐMŰVES JÓZSEF: Rettenetes vihar zúgott végig a magyar munkásmozgalmon. Tépte, szaggatta annak minden egyes hajtását. Borzasztó nagy károkat okozott. Legnagyobb értékei estek áldozatul. A mártíroknak megszámlálhatatlan sokasága a bizonyság. Voltak idők, amikor csak a szocialista hit tartotta bennünk a reményt. Nem tudtuk elképzelni, hogy győzzön a szolgaság. Nem tudtuk hinni, hogy a fasizmusok megmaradhassanak, hogy a modern rabszolgaság állandósuljon. Bujdosásaink és harcaink közepette szakadatlanul élt bennünk a szabadság utáni vágy. Éreztük és tudtuk, hogy eljön az idő, amikor megszűnik a szolgaság és megszületik a szabadság. Az elmúlt évek nehéz idők voltak számunkra. Harcokból és szenvedésekből bőven kijutott a szervezett munkásságnak. Ezekből a harcokból mi szabómunkások is kivettük a részünket. A mi sorainkból is hiányoznak a legértékesebb szaktársak. De nem is volt még eszme, amely annyi szépet, nemeset, felemelőt adott volna az emberiségnek, mint a szocializmus. Aki a szocializmust megismeri, érzi annak minden szépségét, mélységes igazságát. Az igazságért harcoltunk a múltban a reakciónak és a fasizmusoknak legkonokabb üldözése ellenére is. Nem volt a kínzásnak olyan raffinált szerszáma, amit ne alkalmaztak volna ellenünk és ennek dacára itt vagyunk és erősebbek vagyunk, mint valaha. Hisszük és tudjuk, hogy az elkövetkezendő időkben erőnk csak növekedni fog. Mindennap több és több lesz azoknak száma, akik beállnak a szervezett munkások sorába és harcolnak az új világ megteremtéséért. A szenvedések és üldöztetések korszaka lezárult. Az egész világon megbukott a fasizmus, győzött a demokrácia. Az elkövetkezendő évek a demokrácia kimunkálásának az ideje lesz, amikor is minden állam a demokráciát építi a maga nemzete sajátos viszonyainak megfelelően. Mi magyarok is ezt tesszük, építjük a demokráciát. Tudjuk, hogy nekünk magyaroknak sokkal nehezebb a helyzetünk, mint más nemzet munkásainak. A reakció görcsösen ragaszkodik a hatalomhoz és ezen keresztül a jóléthez. A magyar reakció mindenkor konokabb volt más országok urainál. Ez a konokság abból adódott, hogy a hatalma is nagyobb volt, mint bárhol másutt. A nagybirtokot Európában már a feudális rendszer megbukásakor felosztották. Nálunk ez csak most történt meg. De nemcsak ebből a tényből adódik, hogy a reakció konokabb, ez sok tényezőből tevődik össze. Felmérhetetlen harcokat folytatott a szervezett munkás az életének megjavításáért. Iszonyú szenvedéseken ment keresztül az elmúlt évtizedek alatt. A munkaidő félórás megrövidítéséért sokszor hónapokig sztrájkolni kellett. A napi nyolcórás munkaidő említéséért hosszú hónapokig, sokszor évekig kellett börtönt viselnie. A munkabér említést mindig a legraffináltabb eszközökkel akadályozták meg, amikor csak tehették. A magyar közigazgatás minden apparátusa a munkaadót védte, a védtelen munkással szemben. A magyar szervezett munkás tudja, mit jelent számára a demokrácia. Tudja jól, hogy a demokráciában nem lehet a jogaitól elütni. Éppen ezért értékeli a demokráciát és minden jószándékú emberrel, aki ennek kiépítését segíti, szívesen összefog. A demokrácia az ország érdeke. A magyarság sorsa függ a demokráciától, amely szabadságot jelent. A szabadság a népek boldogságát adja, mert a demokráciában szabadon élhet. A demokratikus állam nem a háborúra való felkészülést, hanem a népek egymás közti békés együttélését szolgálja. A fiatal magyar demokrácia végrehajtotta a földreformot. A magyar föld népét földhöz juttatta s ezzel megszüntette az ezeréves igazságtalanságot. Az ezerholdas urak szolgája a jövőben a maga földjén dolgozik, magának, családjának. Megérte tehát, hogy most már a saját gazdája. A saját földjén dolgozik és munkájának gyümölcsét elsősorban maga és családja élvezi. A demokráciának ez volt az első korszakfordulót jelentő cselekménye. A demokrácia azonban nem fog megállni az első lépés után, hanem a gazdasági élet más terén is végrehajtja korszakalkotó reformjait. A miniszterelnök a nemzetgyűlésben elhangzott programbeszédében többek között kitért a nagyüzemekre is, amikor is bejelentette, hogy hamarosan sor kerül a fontosabb nagyüzemek államosítására. Ha a gazdasági élet minden vonalán végrehajtjuk a nagyüzemek államosítását, megszűnnek a nagy gazdasági különbségek és a jövőben az éhező nagy tömegek mellett egyesek nem fognak munka nélkül óriási vagyonokat összeharácsolni, csak azért, mert a termelőeszközök fölött ők rendelkeznek. Múlhatatlanul szükséges, hogy ebben az országban jó szociálpolitikát csináljunk. Meg kell teremteni az életlehetőségeket, a megélhetés biztonságát. Minden ember érezze, hogy munkájára ebben az országban szükség van. Tudja, hogy becsületesen végzett munkáját tisztességesen megfizetik. A dolgozó munkája után meg tud élni, családját eltarthatja és gyermekeket tud nevelni. A jövőben nem szabad, hogy a gyermek nevelése probléma legyen. Mert az az igazi családvédelem, ha a családfenntartót úgy fizetik meg, hogy munkabéréből a gyermeknevelésre is telik, mert csak akkor oldódik meg az egyke problémája is.