Ruházati Munkás, 1945

1945-12-01

Újból az élen Hat éve annak, hogy a reakciós Horthy-rendszer idején betiltották szaklapunkat, a szabómunkások hivatalos közlönyét, mely évtize­deken át harcolt a szabómunká­­sok érdekeiért, hirdette a szerve­zett munkások programját, az el­nyomott, a kizsákmányolt dolgo­zók igazát, ha kellett keményen, ha a helyzet úgy kívánta oktatott, de mindig a szabómunkások, mun­kásnők ügyét szolgálta. Hiábavaló volt minden mester­kedés, hiába indítottak hadjáratot a szakszervezetek ellen, vegzálták a szervezetet, a vezetőséget, kon­gatták a vészharangot a szakszer­vezet fölött, nem tudták megtörni azt a szilárd alapot, mellyel a szakszervezetek megsemmisítését vélték elérni. Pedig fölvonultat­tak minden erőt, támadták sajtó útján, hoztak rendeleteket a szak­­szervezetek megrendszabályozásá­­ra, történtek vizsgálatok, hogy beleköthessenek a szervezetek ve­zetésébe és mindezekhez a legfék­­telenebb nyilas uszítást is felhasz­nálták, hogy megfélemlítsék a szakszervezetekbe tömörült mun­kásokat. Nyilván arra számított a reakció, hogy ilyen hajsza után könnyen veheti birtokába azokat a szervezeteket, melyeket a munkásság áldozatos harcok árán épített ki a maga számára. Nem sikerült! Nem sikerülhetett azért, mert a szervezett munkás­ság, mely évtizdeken át egyedül munkálkodott a magyar dolgozók életszínvonalának emeléséért, biz­tos tudattal állta a nagy vihart, a legsötétebb időszakot, mert tudta azt, hogy a nagy világégés, mely végig száguldott Európa fölött, el fogja söpörni azokat, akik előidé­zői voltak­ annak a szörnyű pusz­tításnak, mely romba döntötte or­szágunkat. És most, amikor a világ demo­kratikus népei diadalmaskodtak a barbár fasizmus fölött, amikor az Egyesült Nemzetek hadseregei, a nagy szovjet nép vörös hadseregé­vel az élén, szétverték a reakciót, hogy a népek elkezdhessék békés, építő munkájukat, kell, hogy meg­emlékezzünk azokról a harcosaink­ról, akik oly bátran álltak őrt a szervezetünkben al­kor is, mikor legjobb harcosainkat börtönbe ve­tették, vagy illegalitásba kénysze­rítették. Ezekben a nehéz időkben ők voltak azok, akik megóvták szervezetünket és így lehetővé tet­ték számunkra azt, hogy a fölsza­badulás után elkezdhessük újból azt az építő munkát, melyet szer­vezetünk immár közel hat évtizede folytat a szabómunkásság érdeké­ben.­­ Ennek az építő munkának egyik fontos láncszemét kapcsoljuk be ismét akkor, amikor útjára indít­juk szervezetünk hivatalos közlö­nyét, — a »Ruházati Munkás «-t — hisszük, hogy lapunk, mely a föl­szabadulás után a szabómunkások harcos lapja, ugyanolyan nép­szerű lesz, mint a »Szabómunkás«, melyet hat évvel ezelőtt megvon­tak szakszervezetünktől. A Ruházati Munkás első lapján köszöntjük szakszervezetünk va­lamennyi tagját, köszöntjük régi harcosainkat, kik a múltban tán­toríthatatlan hűséggel harcoltak a szabómunkások ügyéért. Köszönt­­jük új tagjainkat, akik hisszük, hogy ugyanolyan lelkes tagjai lesz­nek szakszervezetünknek, mint a régi kipróbált szaktársak. Meg vagyunk győződve róla, hogy a Ruházati Munkás mindig az élen fog járni a szabómunkások érdekeiért folytatott harcokban és be fogja tölteni feladatait, hir­detni fogja a Ruházati Munkások igazát és nagy szolgálatot fog tenni a demokratikus Magyaror­szág fölépítésének kimunkálásá­ban. Varga József 1945 december Világ pnoletápjai egyesüljetek ! Szervezettségben az erő! RUHÁZATI MUNKÁSOK SZABAD SZAKSZERVEZETE HIVATALOS KÖZLÖNYE ip1 m m -N­ KŐMŰVES JÓZSEF: Rettenetes vihar zúgott végig a magyar munkásmozgalmon. Tépte, szaggatta annak minden egyes hajtását. Borzasztó nagy károkat okozott. Legnagyobb értékei estek áldozatul. A mártíroknak meg­számlálhatatlan sokasága a bi­zonyság. Voltak idők, amikor csak a szocialista hit tartotta bennünk a reményt. Nem tudtuk elképzelni, hogy győzzön a szolgaság. Nem tudtuk hinni, hogy a fasizmusok megmaradhassanak, hogy a mo­dern rabszolgaság állandósuljon. Bujdosásaink és harcaink köze­pette szakadatlanul élt bennünk a szabadság utáni vágy. Éreztük és tudtuk, hogy eljön az idő, amikor megszűnik a szolgaság és megszü­letik a szabadság. Az elmúlt évek nehéz idők vol­tak számunkra. Harcokból és szen­vedésekből bőven kijutott a szer­vezett munkásságnak. Ezekből a harcokból mi szabómunkások is kivettük a részünket. A mi so­rainkból is hiányoznak a legérté­kesebb szaktársak. De nem is volt még eszme, amely annyi szépet, nemeset, felemelőt adott volna az emberiségnek, mint a szocializmus. Aki a szocializmust megismeri, érzi annak minden szépségét, mélységes igazságát. Az igazságért harcoltunk a múltban a reakciónak és a fasiz­musoknak legkonokabb üldözése ellenére is. Nem volt a kínzásnak olyan raffinált szerszáma, amit ne alkalmaztak volna ellenünk és ennek dacára itt vagyunk és erő­sebbek vagyunk, mint valaha. Hisszük és tudjuk, hogy az elkö­vetkezendő időkben erőnk csak növekedni fog. Mindennap több és több lesz azoknak száma, akik beállnak a szervezett munkások sorába és harcolnak az új világ megteremtéséért. A szenvedések és üldöztetések korszaka lezárult. Az egész világon megbukott a fasizmus, győzött a demokrácia. Az elkövetkezendő évek a demokrácia kimunkálásá­nak az ideje lesz, amikor is min­den állam a demokráciát építi a maga nemzete sajátos viszonyai­nak megfelelően. Mi magyarok is ezt tesszük, építjük a demokrá­ciát. Tudjuk, hogy nekünk magya­roknak sokkal nehezebb a helyze­tünk, mint más nemzet munkásai­nak. A reakció görcsösen ragasz­kodik a hatalomhoz és ezen ke­resztül a jóléthez. A magyar reak­ció mindenkor konokabb volt más országok urainál. Ez a konokság abból adódott, hogy a hatalma is nagyobb volt, mint bárhol másutt. A nagybirtokot Európában már a feudális rendszer megbukásakor felosztották. Nálunk ez csak most történt meg. De nemcsak ebből a tényből adódik, hogy a reakció ko­nokabb, ez sok tényezőből tevődik össze. Felmérhetetlen harcokat folyta­tott a szervezett munkás az életé­nek megjavításáért. Iszonyú szen­vedéseken ment keresztül az el­múlt évtizedek alatt. A munkaidő félórás megrövidítéséért sokszor hónapokig sztrájkolni kellett. A napi nyolcórás munkaidő említé­séért hosszú hónapokig, sokszor é­vekig kellett börtönt viselnie. A munkabér említést mindig a leg­­raffináltabb eszközökkel akadá­lyozták meg, amikor csak tehet­ték. A magyar közigazgatás min­den apparátusa a munkaadót védte, a védtelen munkással szem­ben. A magyar szervezett munkás tudja, mit jelent számára a demo­krácia. Tudja jól, hogy a demokrá­ciában nem lehet a jogaitól elütni. Éppen ezért értékeli a demokrá­ciát és minden jószándékú ember­rel, aki ennek kiépítését segíti, szívesen összefog. A demokrácia az ország érdeke. A magyarság sorsa függ a demokráciától, amely szabadságot jelent. A szabadság a népek boldogságát adja, mert a demokráciában szabadon élhet. A demokratikus állam nem a hábo­rúra való felkészülést, hanem a népek egymás közti békés együtt­élését szolgálja. A fiatal magyar demokrácia végrehajtotta a földreformot. A magyar föld népét fö­ldhöz juttatta s ezzel megszüntette az ezeréves igazságtalanságot. Az ezerholdas urak szolgája a jövőben a maga földjén dolgozik, magának, család­jának. Megérte tehát, hogy most már a saját gazdája. A saját föld­jén dolgozik és munkájának gyü­mölcsét elsősorban maga és csa­ládja élvezi. A demokráciának ez volt az első korszakfordulót jelentő cselekménye. A demokrácia azon­ban nem fog megállni az első lé­pés után, hanem a gazdasági élet más terén is végrehajtja korszak­­alkotó reformjait. A miniszterelnök a nemzetgyű­lésben elhangzott programbeszé­dében többek között kitért a nagy­üzemekre is, amikor is bejelen­tette, hogy hamarosan sor kerül a fontosabb nagyüzemek államosí­tására. Ha a gazdasági élet minden vo­nalán végrehajtjuk a nagyüzemek államosítását, megszűnnek a nagy gazdasági különbségek és a jövő­ben az éhező nagy tömegek mel­lett egyesek nem fognak munka nélkül óriási vagyonokat összeha­rácsolni, csak azért, mert a ter­melőeszközök fölött ők rendelkez­nek. Múlhatatlanul szükséges, hogy ebben az országban jó szociálpoli­tikát csináljunk. Meg kell terem­teni az életlehetőségeket, a megél­hetés biztonságát. Minden ember érezze, hogy munkájára ebben az országban szükség van. Tudja, hogy becsületesen végzett munká­ját tisztességesen megfizetik. A dolgozó munkája után meg tud élni, családját eltarthatja és gyer­mekeket tud nevelni. A jövőben nem szabad, hogy a gyermek ne­velése probléma legyen. Mert az az igazi családvédelem, ha a család­­fenntartót úgy fizetik meg, hogy munkabéréből a gyermekneve­lésre is telik, mert csak akkor ol­dódik meg az egyke problémája is.

Next