Ruházati Munkás, 1946 (1. évfolyam, 1. szám)
1946-01-01
I Sác* január RUHÁZATI MUNKÁS Munkások a közigazgatás élén A szervezett mrunkásság végre eljutott a szabad szervezkedési szabadságig. Nehéz, áldozatos munka eredménye ez, de egyben diadala, is a szakszervezeti gondolatnak, mert a mozgalom bebizonyította, hogy nemcsak a munkásság érdekeiért tud harcolni, hanem nagy nevelő munkát folyhat A demokratikus Magyarország minden szervében ott találjuk a szakszervezetek harcosait, hogy vezető helyeiken a demokrácia legerősebb védelmezői és építői legyenek. Különösen a közigazgatás az, ahol a felszabadítás után a szervezett szocialista munkásság az élre álltt és vállalta azokat az óriási nehézségeket, amivel a szétzüllesztett közigazgatásoknak meg kellett küzdeni. A városok és falvak közigazgatásai a felszabadítás után ott állottak szétzüllve, az akták elhurcolva, vagy elégve, vezető tisztviselők nélkül és természetesen egy fillér nélkül, mert a nyilas bitangok minden pénzt elszállítottak vagy elzsebeltek. És megkezdődött a harc a közigazgatás megszervezéséért. Gyors és előzékeny közigazgatásért, ami a lakosság érdekeit szolgálja. Ennek előfeltétel, hogy olyanok üljenek a hivatalokban, akik a nép fiai és érzik, hogy nem szabadásom lehet a feleket elküldözgetni és várakoztatni, hanem azonnal el kell minden ügyüket intézni, mert a tisztviselő azért van, hogy szolgálja és elvégezze a polgárok által reá bízott feladatokat Ennek érdekében legfontosabb dolognak azt tartottam, hogy az elmenekült tisztviselők helyére szocialista, kommunista és szakszervezeti munkásokat vegyek fel és ezeket a közigazgatás, az aktavezetés munkájába, bevezessem. Városunk ezáltal egyike a legjobb arányokkal dolgozó városoknak, mert a közigazgatási tisztviselők több, mint 50 százaléka új tisztviselő, akiknek tanítására már a második közigazgatási tanfolyam indult meg és állítom, hogy a féléves gyakorlat után ezek a munkások elvégzik úgy a munkájukat, mint a régi, sokéves gyakorlattal rendelkező tisztviselők. Elvégzik, mert fűti őket a szocialista tudat, a szervezett munkás becsületessége és az a tudat, hogy most meg kell állni a helyüket, mert a demokrácia és a munkás önérzet ezt megköveteli, pedig köztisztviselőnek lenni ma nem öröm, mert a legrosszabban fizetett munkák egyike. Ezért azután nagy önuralom kell, hogy tegyen a volt ipari munkásból lett tisztviselőben, hogy ne hagyják ott a közpályát, hiszen a szakmában egy hét alatt keresnének annyit, mint most egy hónap alatt. Azonban a munkásság felismerte a köztisztviselői pálya munkásmozglmi szempontból való fontosságát és ezért tömegesen jelentkezik ilyen, átképző tanfolyamokra. És ez nagyon jó jel, mert a régi bürokratikus tisztviselőktől nem várhat sem- | mitt a demokrácia, akik az elmúlt rendszer 25 éves reakciós politi- | báját hűen kiszolgálták. Ezeknek legfeljebb egy kis hányadát lehet demokratikussá átnevelni. De hogy mennyire fontos, hogy az eddig megszerzett pozíciókat tartsa is, arra azt hiszem, felesleges is rámutatni. Mert nem mindegy, hogy a kormány rendeleteit kik hajtják végre. Olyanok-e, akiknek nem fontos a munkásságot érintő kérdések végrehajtása, vagy olyanok-e, akik igenis végrehajtják a dolgozók jólétét szolgáló rendeleteket. Jól mondja a közmondás, hogy olyan a törvény, amilyen a végrehajtás. Sokszor éreztük saját bőrünkön, hogy mit jelent az, hogy a dolgozók érdekeit védő törvény csak írott malaszt maradt a rossz közigazgatási szervek miatt. Mi, akik ezt megtanultuk, gondoskodni fogunk, hogy a törvény ne legyen írott malaszt, hanem igenis mindent elkövetünk, hogy azt a célt szolgálja, amire megalkották. A reakciónak gúzsbakötést és halált, a dolgozóknak és a haladó emberiségnek pedig szabadságot és boldog életlehetőséget. Józsa Sándor Visszaélések a népruházati akció körül Amikor az ország dolgozóinak a felruházásáról van szó, akkor feltétlen a dolgozók szigorú ellenőrzése mellett, kell ennek lebonyolódnia. Az ellenőrzést a dogozók részéről a szakszervezeteknek kell végrehajtani. Hogy nem így történt, nem rajtunk múlott, bizonyos köröknek az érdekei úgy kívánták, hogy a szakszervezet teljesen mellőzve legyen. Ami meg is látszik az anyag kalkuláción, amikor a női ruháihoz 4 métert számítottak és kiszabták 3,60 mből. A női kabátnál 30 cm a megtakarítás és ez megvan a férfiruháknál is, a fehérneműnél ugyancsak. , Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy azanyag-kalkuláció megdrágítja a bányásznak, a vasútépítőnek és a többi, újjáépítésen dolgozó munkásnak ruházkodását. És ugyanakkor a ruházati munkás alacsony bérek mellett éhezve, lerongyolódva, eladva minden értékesíthető holmiját, volt kénytelen dolgozni. Most nézzük meg, hogy ki vágta zsebre a nagy hasznot, talán a kisiparos? Nem, mert ha így lett volna, akkor nem lett volna semmibaj, mert a kisiparos, aki maga is dolgozik és így közelebb áll a munkáshoz, a maga szociális szolidaritásán keresztül többet juttatott volna a munkájának. De a helyzet máskép alakult, a népruházati munkáknak az 50 százalékát a nagyvállalkozók kapták, akik legtöbb esetben műhelyt nem is tartanak fenn. Kiadják a munkát, s az másod- vagy harmadkézen keresztül jut a kisiparoshoz. Előbb leszedik a javát a munkabérnek és a kisiparosnak, valamint a munkásnak nem marad más, mint az alacsony bérek mellett való dolgozás Az iparindítási kölcsönről is kell beszélni, amit a ruházati iparnál nem kapott más, mint Kiinger Pál (8 milliót) és a dolog csattanója az, hogy Kiinger Pált ki kellett zárni a közszállítási munkákból, de a kölcsönt, az ország pénzét, ami a dolgozók pénze is, azt felvette. Ez így nem mehet tovább, hogy az ország pénzén egyesek jó zsíros üzleteket bonyolítsanak le önmaguknak, akkor, amikor a munkás nem tesz egyebet, mint hogy mindennap a nadrágszíján húz egyet. Mi, szervezett ruházati munkások, ezen a helyen is követeljük azt,hogy a közszállítási ruházati munkákat a szakszervezetünk az érdeskelt kisiparossággal, a Szakszervezeti Tanáccsal az élen bonyolítsa le. Mert ne tévedjünk, a becsületesen, demokratikusan érző, országépítő kisiparosságnak nincs szüksége, hogy csaljon vagy lopjon. Erre ők nem is kaphatók, nem kell nekik több anyaghányad, mint ami okvetlenül szükséges. Fizessék meg a munkabért, amenyire a jelenlegi lehetőségek és viszonyok ezt lehetővé teszik. Amit annál is inkább teljesíteni lehet, mert az eddigi anyaghányad és amit végösszegben kifizetett az állam, az fedezte volna a magasabbmunkabért. Az ország érdeke, a dolgozók érdeke megköveteli, hogy a szervezett munkások, a kisiparosok bevonásával szövetkezeti alapon készítsen egy újabb kalkulációt, a munkát ők adhassák ki annak, aki azt nem adja ki alvállalkozónak, hanem a saját műhelyében feldolgozza. A szakszervezet szigorú ellenőrzése mellett legyen a munka átvéve és leszállítva, akkor biztosítva lesz a munka minősége és nem kell meghosszabbítani az elkészítési határidőt, mert a becsületesebb munkabér biztosítani fogja a szükséges munkaerőt is. Üzemi bizottságok a ruházati iparban - Az üzemi bizottságok rendszere új helyzetet teremtett a magyar dolgozók számára- Amíg a múltban a dolgozók teljesen ki voltak szolgáltatva a munkáltatóknak, ma a felszabadulás után a munkásság nemcsak részese a termelésnek, hanem az üzemi bizottságokon keresztül hatékonyan szólhat bele a termelés menetébe. Sőt az ország mai állapota megköveteli, hogy egyrészt a termelés fokozásával, másrészt az anyag helyes fölhasználásával járuljon hozzá ahhoz a nagy munkához, melyet az újjáépítés tempója diktál. • Igyekeznünk kell, hogy országunk, mely egyike ,a háború következtében legtöbbet szenvedett országoknak, mielőbb talpra tudjon állni és így lerövidíthessük a nélkülözések idejét. Ezen a téren óriási feladat hárul az üzemi bizottságokra és itt elmondhatjuk, ránk, ruházati munkásokra is- különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy a népruházati akción keresztül, mellyel elsősorban a nagyipari szakmák dolgozóit támogatjuk jó mukával és annak gyors és pontos leszállításával, morálisan járuljunk hozzá a termelés fokozásához. Nagy feladat hárul az üzemi bizottságokra az anyagellenőrzés terén is, hogy eredeti céljának megfelelően legyen az felhasználva, mert minden anyag, ami mellékútra kerül, az a feketepiacot táplálja és így közvetlen drágulást von maga után, ami minden esetben a dolgozókat sújtja. Tehát nem lehet közömbös számunkra az, hogy az üzemi bizottságok elvégzik-e azokat a feladataikat, amiket a törvény biztosít részükre. Nagyon jól tudjukazt, hogy a munkaadók mennyire igyekeznek kijátszani a rendeleteket és sok esetben kijátszszák a bizottságokat is, vagy igyekeznek belevonni törvénytelen munkába, hogy ezen keresztül lejárassák a munkások előtt az üzemi bizottságokat. Mi, szervezett munkások, nagyon jól ismerjük ezeket a fogásokat, azonban mégsem szabad figyelmen kívül hagyni az egyes üzemi bizottságok gyengeségeit, amikor maguk az egyes üzemi bizottsági tagok is hozájárulnak a korrupcióhoz. Az ilyen bizottságok nem alkalmasak arra, hogy a munkásság bizalmát bírják és az ő asszisztálásuk mellett játsszák ki azokat a törvényeket, melyeket éppen a dolgozók érdekében hoztak. Ha tehát azt akarjuk, hogy az üzemi bizottságok jól végezzék feladataikat, akkor a következő szempontokat kell figyelembe venni. Először is élni kell a bizottságoknak törvényes jogaikkal,mely betekintést enged, illetve biztosít az üzemvitel egész menetére. Ellenőrizni kell az anyag felhasználását, hogy az a célnak megfelelően legyen felhasználva, különösen a népruházati akciónál kell ügyelni arra, hogy beleszabják azt a menynyiséget, ami szükséges ahhoz, hogy az elkészített ruhák elég komplettek legyenek. Ügyelni kell arra is, hogy a vállalkozók ne spekulálhassanak az anyaggal, mert így a dolgozókat játsszák ki, egyrészt azzal, hogy anyagot vonnak el a termelésből, másrészt az így piacra kerülő anyaggal nem az üzem munkásainak az ügyeit szolgálják, hanem kizárólag a maguk egyéni gazdagodását igyekeznek biztosítani. Beszélni kell még a munkafegyelemről is. Az üzemi bizottságoknak ezen a téren is feladataik vannak és ezt ugyanolyan szigorral kell megoldani, mint a vállalkozók anyaggazdálkodását. Munkánk csak úgy lesz eredményes, ha az üzemi bizottságok mindkét irányú feladatát olyan eréllyel igyekeznek megoldani, ahogyan azt a magyar munkásság érdeke megköveteli. Varga József L Lenin halálának évfordulójára 1546 január 21-én volt 22 éve annak, hogy Lenin, a dicső októberi forradalom vezére, a Szovjetunió megteremtője meghalt A világ dolgozói a haladó emberiség szabadságmozgalma legnagyobb vezérét, a marxizmus gyakorlati megvalósítóját vesztette el. Halálának hírére az egész emberiség megvonaglott a fájdalomtól. Temetése napján a világ dolgozói rövid munkabeszüntetéssel gyászolták a munkásmozgalom vezérét Lenin a történelem legnagyobb alkotó elméi közé tartozott Leninben összpontosultak a haladó emberiség legszebb erényei. Lenin tanításai világító fáklyaként lobognak az egész világon és biztos útmutatója a szabadságért küzdő népeknek. Haraldnak 22. évfordulója alkal-mából a magyar dolgozók is meghajtják az emlékezés zászlaját a forradalom nagy halottja előtt. Lenin útmutatásai a munkásmozgalom számára örök forrásként buzognak. A szervezett munkásság a legsúlyosabb reakciós időben tanulta meg Lenin téziseit melyet az események mindig igazoltak. Lenintől származik az a mondás, hogy a szakszervezetek a munkásosztály várai, melynek védelmében a munkásosztály sikeresen készítheti elő harcait a döntő küzdelemre a kapitalizmus ellen. És valóban láthatjuk napjainkban a szakszervezetek jelentőségét milyen erős alapjai voltak a szabadságmozgalmaknak, a német fasiszta megszállás alatt is, amikor a német hódítók eltiprással fenyegették nemcsak a munkásmozgalmat, hanem a magyar nép függetlenségét is. De ott láttuk a szakszervezeteket mindenütt a nemzeti függetlenségi mozgalmak élén is, mely a szakszervezetek komoly felkészültségét bizonyította minden elnyomás ellenére is. Nem utolsósorban a fölszabadítálás után, mikor a dicső Vörös Hadsereg elhozta részünkre a szabadságot. Hogy mindez megvalósulhatott, hogy a nagy szovjet nép hadserege legyőzhette a világot rabsággal fenyegető fasizmust, mind Leninnek, a Szovjetunió megalapítójának, az elnyomott népek nagy tanítójának köszönhető. És most, Lenin halálának 22. évfordulója alkalmából hálátért szívvel emlékezzünk a népek nagy tanítójára és kövessük útmutatását, hogy lenini kitartással és szívóssággal fölépíthessük mi is hazánkat, mely a dolgozók szabad országa lesz.