Ruházati Munkás, 1947 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1947-01-01 / 1. szám

ült évfolyam, 1. szám Világ proieidopai egyesüljetek­­ 1947 január hó Nem a tőkéseknek, a dolgozóknak építjük az országot! RUHÁZATI MUNKÁSOK SZABAD SZAKSZERVEZETE HIVATALOS KÖZLÖNYE Visszapillantás az elmúlt esztendőre! Nehéz, súlyos év volt, különösen az inflációs idő utolsó hónapja. A magyar dolgozók tűzkeresztsége volt a demokráciáért folyó harcban. Ugyanekkor megállapíthatjuk, hogy nem múlott el eredmények nélkül a dolgozók erőfeszítésének áldozatos munkája. A magyar demokráciát építő munkának komoly eredményei vannak. Gazdasági téren a stabilizáció lét­rehozása az egész világ csodálatát váltotta ki. A forint megteremtésének és ér­tékállóságának az eredményére az ország dolgozó társadalma büszke lehet az egész világ népei előtt. Komoly eredmény a mezőgazda­ságban, hogy az őszi gabonaveté­sünk 20 százalékkal nagyobb terü­letet tesz ki, mint 1945 őszén, mely­nek alapján sokkal több kenyér fog jutni, különösen, ha számba­­vesszü­k azt, hogy múlt évben rend­kívül száraz időjárás volt. A széntermelés terén az 1945. évi október havi 44.008 vagonnal szem­ben az elmúlt év októberében 65.000 vagon szenet termeltünk ki és így megközelítettük az 1937- év havi 74.000 vagon­os átlagát. A közlekedés helyreállítása is nagy erővel folyik- Októberig be­zárólag 809 vasúti és közúti híd lett helyrehozva. Az 1946. évi ü­vegtermelésünk a következőképen alakult. Augusztus­ban 35.060 négyzetméter, októberben 300.000 négyzetméter. Pamutáruból előállítottunk au­gusztusban 3.335.000 métert, október hónapban 16.628.000 méterre emelke­dett. A magyar demokráciának egyik komoly eredménye, hogy az első forint költségvetését felállítottuk. Politikai téren is vannak komoly eredmények. Megvalósítottuk a »Magyar Köztársaságot«. A háború következtében szétzilált közigazgatásunkat helyreállítottuk. A rendőrség jó munkájának tud­ható be, hogy 1945. szeptember, okc­tóber, november, december hónap bűneseteinek száma összevetve az 1946. év ugyanazon hónapok bűncse­lekményeinek számával 30 százalékos javulás tapasztalható. Külpolitika terén egymás után vettük fel a külállamokkal való kapcsolatot, amely reméljük, hogy úgy gazdaságilag, mint politikailag elősegíti a magyar demokráciát. Hogy nagyobb eredményeket nem tudtunk elérni, főleg a dolgozók életszínvonalának emelése érdeké­ben, ahhoz tudni kell azt, hogy ha­zánkban nagyon erős a jobboldali reakciós irányzat, amely minden területen, legyen az gazdasági vagy politikai, nemhogy a demokratikus építő munkát segítené elő, hanem az eddig elért eredményeket igyek­szik lerombolni. Ahhoz, hogy az elért eredménye­ket­ tovább fejleszthessük és a dol­gozók életszínvonalát fokozatosan­ emelhessük, az szükséges, hogy erő­sítsük a munkásegységet és ezen túlmenően a munkás, paraszt értel­miségi együttműködést biztosítsuk­­ a népi demokrácia építőmunka ér­­­­dekében. Az elégedetlenkedők hangját szo­rítsuk vissza a termelőmunka foko­zásával és minőségi feljavításával. A szakszervezetek és a két mun­káspárt munkáját a legmesszebb­­menően támogassuk, mint a népi demokratikus Magyarország leg­biztosabb zálogát. Túri István Mi a tennivalónk! Sok gátló körülmény akadályo­zott bennünket abban, hogy a szer­vezési mimikát úgy végezzük el, ahogyan azt szükséges lett volna, ahogyan a továbbfejlődés érdeké­ben kívánatos lett volna. Nem csinálunk belőle titkot, nyíl­tan valljuk, hogy a háború utáni idők szervezési tennivalói nem is az annyira fontos fejlődést, mint in­kább a meglevő erkölcsi és anyagi javak megtartását szolgálták. Hogy ez a tevékenykedés letagadhatatlan sikerrel járt, erről tanúságot tehet mindenki aki csak egy kissé ismeri azokat a nehézségeket, amelyekkel a szervezetünknek meg kellett küz­deni. Mindennek ellenére tudjuk, hogy még nagyon sok a tennivaló, hogy a háborús évek kieső tennivalóit pótoljuk. A tárgyilagos figyelőnek el kel­l ismerni, hogy az inflációs időszak nem igen volt alkalmas ar­ra, hogy fontos szervezési teendő­inket maradéktalanul elvégezhettük volna. Az események előttünk zajlottak le. A magunk mögött hagyott két esztendő főként az inflációs időkre ■esett, szervezetünket állandó felvi­lágosító és útbaigazító készültség­ben tartotta annak érdekében, hogy a pénzromlás következtében előál­lott nehéz helyzetet az adott lehe­tőségek­ határain belül némiképen ellensúlyozza. A munkabérek napról napra, ké­sőbb már óráról órára bekövetke­zett elértéktelenedése állandó folya­matos megbeszéléseket és tárgyalá­sokat­ igényelt. A sorozatos és vég­nélküli felvilágosítás és útbaigazí­tás- valósággal lekötötte minden időnket. Ilyen körülmények között természetesen még gondolni sem le­hetett arra, hogy az oly­annyira szükséges­­folyamatos műhelyérte­kezleteket megtarthattuk volna. Pe­dig jól tudjuk, hogy ezek az érte­kezletek képezték alapját a szerve­zeti életünknek. De reméljük, hogy a tavaszi szervezési kampányban gondolhatunk arra, hogy úgy a Buda­pesti, mint országos viszonylatban ezeket a hiányokat teljes egészé­ben pótolni tudjuk. Az ilyen értekezletekre nemcsak azért van szükség, hogy a vezetők kifejthessék álláspontjukat egyes kérdésekben, hanem azért is, hogy szaktársaink követlenül adhassák elő az őket közvetlenül érintő pro­blémákat. Állítjuk, hogy szervezeti életünk egyik legfőbb erőssége volt mindenkor az ilyen harmonikus együtműködés. It­t tisztázódtak bizo­nyos kérdésekben a fogalmak s itt küszöbölődött ki sok félreértés vagy talán félremagyarázott helyzet. De ezeken túlmenően nagy jelentős­séggel bírnak a műhelyértekezletek a tekintetben is, mert itt derül ki az üzemek belső helyzete a munka­bér és munka­viszony. Az elkövetkezendő évben módját kell ejtenünk az egészséges, jól mű­ködő bizalmi testület kialakításának, hogy a jövőben egyetlen műhely se maradjon bizalmi nélkül. Sajnos az utóbbi időben bizony találkozunk olyan bizalmival, aki nem töltötte be elég komolysággal ezt a tisztséget. A szaktársainkon a sor, hogy az ilyen tisztségekre olyan szak­társa­kat válasszanak meg, akik azt komoly feladatnak tekintik­. A tisztségekre a megválasztottak pedig a bizalmat tekintsék megtisz­teltetésnek és egyben felelősségteljes megbízásnak és feladatukat úgy lássák el, hogy az a közösség érde­kében való munkálkodás legyen. Szervezeti tevékenységünk termé­szetesen nem korlátozódhat csak a fővárosra. A távolság és anyagi áldozathozatal nem választhatja el­­semilyen von­atko­zásban a főváros és a vidék szabómunkásságát. A há­borút követően pedig a közlekedési nehézség és a lehetetlenné­ vált anyagi körülmények nem tették le­hetővé vidéki csoportjaink olymé­­retű látogatását, amennyire az szükséges lett volna. Minden re­mény megvan, hogy eze­n­ a téren is előnyös változás következzék be és a vidéki szaktársainkkal­­ még sűrűbben tudunk személyesen érint­kezni és a szükséges információk­kal ellátni. Hogy a vidékkel való szorosabb érintkezés csak előnyös lehet moz­galmunkra, az senki előtt nem két­séges. Az eddigiek adják a körvonalát jövő programmunk egy részének Láthatjuk tehát, lesz munka bőven mindenki számára. Akad elég ten­nivaló, de el kell végezni felada­tunkat mindannyinak érdekében és túlzás nélkül mondhatjuk a Ru­házati Munkások Szervezetének megerősödése, továbbfejlődése érde­kében. Szeiff Károly 75 éves a Népszava A magyar szervezett munkásság öröm­teljes megemlékezéssel üdvözli, legrégibb legális napilapját, a 75 éves »NÉPSZAVÁT«. A magyar munkásság és az egész dolgozó társadalom szeretettel for­dul a munkásosztály felemelkedésé­ért háromnegyed évszázad óta har­coló , Népszava felé, melynek hasáb­jain 75 év óta jelennek meg a mun­kásosztály küzdelmének nehéz nap­jai, vagy győzelmei, melyekből vé­gül is a győzelem­­fakad. A Horthy-korszak sötét eszten­deiben a legális lapok közül egye­dül a Népszava küzdött az úri bi­­tangság ellen. Nevelte a dolgozó­kat, öntudatot és bátorságot öntött a súlyos elnyomástól kizsákmá­nyolt félrevezetett tömegekben. Ki ne emlékezne arra, amikor a háború legsötétebb napjaiban 1941. évi karácsonyi számában a Nép­szava hasábjain először jelennek meg a magyar szellemi élet legki­válóbbjainak cikkei, hogy hitet te­gyenek a demokratikus egység, a fasizmus elleni harc, a független szabad Magyarország mellett. Mi, szervezett munkások a hábo­rúnak ebben a sötét korszakában további erőt, és bátorságot merí tettünk a küzdelemhez és tántorít­hatatlan hűséggel követtük vezető­inknek útmutatásait, mely végül is a világ reakciós katonai erejének, a német fasizmusnak teljes szétve­résével végződött­­és győzedelmes­kedett a békéért, a szabadságért, az emberi haladásért küzdő szellem, melyet a Népszava háromnegyed évszázada hirdetett. Üdvözlet a munkássajtó harcos napilapjának, a Népszavának. Szabadnál­! Barátság! Boldog újévet kíván minden szaktársnőnek és szaktársnak a központi vezetőség

Next