Ruházati Munkás, 1948 (3. évfolyam, 1-8. szám)
1948-01-01 / 1. szám
2 Pár szó a felebaráti szeretetről Már a második karácsonyt értük meg a tejszavayulás óta. Meg kell állapítanunk, hogy a közel két év alat, ha lényegesen emelkedett is a dolgozók életszínvonala, még mindig nehéz gazdasági viszonyok között élünk. Az árak és bérek között mutatkozó nagy különbség mellett van még egy komoly gondunk: a munkanélüliek helyzetének megjavítása. A demokrácia gondoskodott a dolgozók karácsonyi segélyéről, de a munkanélküliek segélyezésével is törődnünk kell. Az ehhez szükséges anyagi eszközökkel sem a kormányzat, sem a szakszervezetek nem rendelkeztek, tehát haladékalmal hozzá kellett látni ezek előteremtéséhez. A demokratikus társadalmi szervek, a szakszervezeteik, a két munkáspárt, MNDSz, Nemzeti Segély azonnal munkához láttak. A szervezett dolgozók felajánlották egyórai keresetüket, az utóbbiak pedig gyűjtéssel, műsoros estek rendezésével járultak hozzá a munkanélküliek és ínségesek megsegítéséhez. Egyedül az Actio Catholica nem vette ki részét ebből a szép és éppen a katolikus egyház székeméhez leginkább közelálló munkához. Már az akció megindításánál is ellene szavazott, ami emberbaráti szemponból vizsgálva, nemcsak érthetetlen, hanem egyenesen elítélendő. Vajjon mi lehetett az oka ennek a visszahúzódásnak? Az elmúlt rendszerben, az elegáns megjelenésű Horthyné felolvasta szokásos felszólítását, amelyben a társadalom segítségét kérte ahhoz a tessék- üssék karácsonyi akcióhoz, amelyben elegáns, semmittevő és szereplésre vágyó hölgyek vitték a főszerepet, az Actio Catholica nagyon serény volt a segítségben. Persze, most más a helyzet. Ma már nincsenek az egyháznak birtokai, amiknek jövedelméből adhatna, de vannak még buzgó katolikusok, akik szívesen áldoznak jótékony célra, ha erre egyházi köröktől felhívást kapnak. De félünk, hogy nem a földbirtok és vagyon hiánya volt a visszautasítás indítóoka. Bizonyára úgy láták , az illetékes szervek: nem jó politika az ő szempontjukból, ha a baloldali irányítás alatt működő szakszervezetekkel együtt dolgoznak. De ha a krisztusi tanítás szellemében gondolkodunk, a fenti szempontok mind helytelenek. Mert meg van írva: Szeresd felebarátodat, mint ten magadat! Valjon az a dolgozó, aki hónapok óta munka nélkül van, vagy az a gyermek, akinek édesanya még mindig nem tért haza hadifogságból, nem felebarátja az Actio Catholica vezető urainak? De az is meg van írva: Oszd szét minden vagyonodat a szegények között s jöjj és kövess engem. A vagyon egy részének szétosztása már megtörtént, ha nem is a tulajdonosok jószántából, de még mindig vannak karévesek, akiknek irányában lehetne követni ezt a szén tanítást. És ha már az evangéliumi idézeteknél tartunk, fel kell hívnunk egy fontos kérdésre az illetékes egyházi vezetők figyelmét. Mi fontosabb: a földi hatalem, vagy a mennyei üdvösség? Mert mit ér az embernek- ha az egész világot, megnyeri is, ha lelke elkárhozik? Úgy látszik, az égbe való jutás kiérdemlése ma már eltörpül a földi hatalomért folytatott harc mellett. Haa szakszervezetek és demokratikus társadalmi szervek vezetői nem is minden esetben buzgó keresztények, mégis sokkal jobban meghallják az ínségesek segélyt kérő szavát és minden egyéni szempontot félretéve sietnek a rászorulók segítségére. És ha vannak is olyanok, akik nem a nemes céit tartják szem előtt, mégis el fémük érni, szem előtt, mégis elértük, háto, legalább a szeretet ünnepén jutott egy jobb falat és meleg ruha a legjobban rászorultaknak. Mi kemény harcot folytatunk, de nem a múló dicsőségért, hanem, hogy elérjük azt a célt ami minden érző ember vágya: Békesség földön az embernek! RUHÁZATI MUNKÁS Szakszervezetek szerepe a mattban és jelenben Amikor elődeink megalapították a szkszervezetet, rögtön felismerték annak szükségességét, hogy gazdasági harcaink mellett milyen fontos szerepe van a nevelés, az oktatás kérdésének. Eredményeket el érni csak jól felkészült, szakszervezetileg jól képzett harcosokkal lehet. Ezért gazdasági harcainkkal a szakszervezeti felvilágosító nevelésnek párhuzamosan kell haladni. A szakszervezet nem folytathat egyoldalúan csak gazdasági harcot, törődni kell a tagok felvilágosításával is. Miart különben veszélyeztetve van az eredmény, amelyet a szakszervezet nehéz harcok és áldozatok árán elért a dolgozók javára. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy csak a jól képzett munkás tudott a múltban is és a jelenben is egyaránit sikerült szembeszállni a tőkések támadásaival, olyan aki osztályhelyzetét tisztán látó, öntudatos szocialista volt. Szakszervezetünk több évtizedes múltja igazolja, hogy gazdasági eredményeken túl olyan szellemi erőt is juttatott tagjainak- amely mindenkor a tisztánlátást biztosította számainkra. Ezért lett a szakszervezet a dolgozók legerősebb vára a tőkésekkel folytatott harcban. Természetesen ez nem ment akadálymentesen. A különböző címen megtartott összejöveteleken rendőri asszisztencia ellenére végezték az előadók a felvilágosító munkát. Ma már a helyik megváltozott. Az akadályok megszűntek. Tanítani és tanulni akik, lehet, amikor akarunk. Nincsen szükség arra, hogy félve és leplezetten végezzük az oktatás munkáját. Szakszervezetünk is megváltozott. A szakszervezet szerepe megnőtt és megsokszorozódott. A szakszervezet vezetőségeiben most már ott vannak mind a két munkáspárthoz tartozó szaktársnőink és szaktársaink, akik ma már nyugodtan kifejezhetik minden, kérdésben álláspontjaikat és részt vehetnek a szervezkedés minden ágazatában. Komoly feladat fog hárulni a vezetőségben résztvevőszaktársnőinkre, akiknek a műhelymunka útjáin fennmaradó szabadidejüket a szervezésnek áldozzák fel. Ez az áldozat akkor lesz hasznos, hogyha a sokféle félre nevelés helyett a szocializmus tanaival ismertetjük meg tagjainkat. Ezt megismerve lássák, hogy a közömbösségnek milyen nagy veszélye fenyegeti a demokráciában élő munkáitokat, és mindazt amit a munkásosztály a demokrákciától kapott. Igyekezzen tehát minden szaktárs és szaktársnő tudásait gyarapítani, mert még nem érkeztünk el a végcélhoz. A tőkés termelő rendszer nem adja fel egykönnyen az eddigi hatalmát. Még súlyos harcok előtt állunk, amelyet csak akkor tudunk eredményesen megvívni, ha értelmes szocialistákká válunk. Szeiff Károly Egy szaktársunk pályafutása »A köztársasági elnök kinevezte Péter Gábor szaktársunkat rendőralkábornaggyá.«Egyszerű VnunkiárSCBandból származik, az édesapja szabómester volt. 1906-ban született Ujfehértón- a szabómesterséget tanulta, 1923-ban szabadult és utána rögtön beiratkozott a szabómunkások szakszervezetébe. 1930-ban beiratkozott a Szociáldemokrata Pártba és 1931 óta a Magyar Kommunista Pártnak is a tagja. A napi munka után, esti előadásokat tart a szakszervezetben és szervezi az illegális harcot. Az első letartóztatása 1932-ben történt, amikor Sallai és Fürst elvtársak sírjához búcsúzarándoklást szervezett. Ettől az időtől állandó üldözésnek van kitéve. Sokat éhezik és nyomorog, aminek a következménye, hogy kap egy tüdővérzésit- de a mumikásmongialmat nem hagyja cserbe. 1940-ben együtt voltunk az alagi csendőrségen letartóztatásban, ahol heteken át verték, hogy az eszméletét is elveszítette és nemsok reményünk volt, hogy élve kiszabadul. Ekkor igértették meg vele a csendőrnyomozók, hogy kiszabadulása után megkapja az útlevelét és hagyja el az országot Meg is ígérte Péter, viszont, amikor kiszabadult, rögtön illegalitásba ment és beállt a Magyar Függetlenségi harcosok sorába, hogy továbbra is harcolhasson a fasiszta Horthyrendszer ellen. Az édesanyja és testvérei még az 1930-as években kivándoroltak Amerikába és nem egy esetben küldtek hajójegyet, hogy utazzon ő is ki. De ő inkább vállalta az éhezést és üldözést, de a magyar munkásmozgalmat, nem hagyta el, amelybe tulajdonképpen, belenőtt és ami szoros életcélja lett. Lebukások alkalmával nem egyszer említette, hogy lassan kitanulja a rendőrségi szakmát, — igaz, hogy a tanulóévek sokkal nehezebbek, mert a legtöbb a verés, — de ha egyszer megéri a felszabadulást, akkor rendőr lesz, mert ő a szabadságot akarja védeni a dolgozók részére. 1945 januárjában, amikor Budapesten a Körúton folynak még a harcok, ő már a rendőrséget szervezi, hogy a fosztogatásoknak elejét lehessen venni. Az Andrássy út 60. számú házat választja ki az államvédelmi osztály központjává, amit legelőször kitakarítanak- mert a pincében emberi hullák, a falak tele vérfoltokkal, a nyilasok által kivégzett áldozatok véreivel. Megszervezi a politikai rendőrséget és evvel elmondhatja, hogy a vágya teljesült, rendőr lett. Megszületett az alkalom Gábor, s amit a múltban n fent egyszer elmondtál merően, hogy mi szeretnél lenni, most valóra vált: rendőr lettél. Mi, régi szaktárcáid üzenjük neked, hogy védd a magyar demokráciát olyan szívósan, mint amilyen szívósan végezted a sztrájkszervezést, a röpiratok megírását és elosztását és amilyen szívósan tartottad magad a rendőrségi kínzókamrában és nem árultál el az elvtársak közül senkit. Sok szerencsét kívánunk neked továbbra is- hogy jól tudjad védeni a demokráciát. Túri István Magas kitüntetést kaptak .A jugoszláviai partizánharcokban részt vettek közül nyolc szaktársunkat tüntették ki la. zászló és a harci érdemrenddel. A kitüntetett szabómunkások a következők: Vas Gitta, Vas Jolán, Tipold Katica, Poll Klárit Berán Iván, Fehér Sándor, Hegedűs Pált a nyolcadik Klein Ilona, aki hősi halált halt és Jugoszlávia szabad földjében alussza örök álmát. Klein szakácsnő kitüntetését Túli -szaktárs vette át, akihez Mraszovics követ a következő szavakat intézte: méltó, hogy a szakszervezet őrizze a jugoszláv nép megemlékezésének jelét, amely Klein Ilona szabómukásnőt nevelte és adta a munkásmozgalomnak és a népek szabadságharcának. 1948 január—február A mi háromhónapos tervünk Szakszervezetünk ifj. csoportja megtette az első lépéseket a tervszerű munka felépítésére. Bpesti szaksz. ifj. a SzIT-tel karöltve kidolgozta az első komoly háromhónapos tervet, mely a szakszervezeti életbe tervszerűséget és lendíletet hoz. Mi, szakszervezeti ifjúmunkások szintén kidolgoztunk egy háromhónapos munkatervet. Hogy a terv ne csakterv maradjon, lendületes munkát kell végeznünk a szakszervezetünkben. A háromhónapos tervünkből csak egyes pontokat emelek ki, mégpedig a legfontosabbakat. A tanonciskolás SzIT csoport megalakításért. Az igazgatói és tanári ankét megrendezése. Szakszervezetünkön belüli oktatás. A rendszeres szeminárium megtartása, állandó hallgatókkal. A kórus erősítése állandó résztvevőkkel. Van még nagyon sok pont, ami hozzájárul szakszervezeti 01e tank fejlődéséhez. Hogy az ifjúsági mozgalmunk minél erősebb legyen és a munkatervet, amit felállítottunk, keresztül vihessük, ehhez kérjük a felnőtt szaktársak támogatását, a szakszervezetben és a műhelyekben. Fel kel ismerni a SzIT-mozgalmunk jelentőségét. A szaktársak segítségére van szükség, hogy a tanoncifjúság problémáit megoldhassuk. Nekünk, szervezett munkásoknak nem mindegy, hogy a tanoncnak milyen fejlődési lehetőségei vannak. Hogy jó és megfelelő vonalon haladjon, az a mi kötelességünk. A háromhónapos tervben nem szerepel a szabó tanoncotthon létrehozása. De mi törekszünk arra, hogy ez is minél előbb megvalósulon. Ne kelljen e tanoncnak a szabóasztalon aludni. Bpesten most épül a világ legnagyobb tanoncvárosa, ahol 3000 tanonc talál otthonra. 3000 olyan tanonc, akik ma a leglehetetlenebb helyzetben vannak. Nem is kell mondanom, hogy ezekkel a tervekkel hozzájárulunk a hároméves terv megvalósításához, amely az egész dolgozó társadalom létszínvonalának emelését és a szocialzmus mielőbbi megvalósítását jelenti. Felhívás! Az üzemi bizottságokhoz és bizalmi testületekhez A Szakszervezeti Tanácsnak tudomására jutott, hogy többhelyüttaz üzemi bizottságok vagy a bizalmi testület kezdeményezésére bértúllépés történik, azaz a kollektív szerződést nem tartják be. Minthogy már kollektív szerződés betartása nemcsak a munkáltatókra, de a munkavállalókra is törvényerővel kötelező és betet nem tartása súlyosan veszélyezteti az ország gazdasági érdekeit, nyomatékorsal felhívjuk az üzemi bizottságok és bizalmiak figyelmét, hogy teljes erejükből hassanak oda, hogy a kollektív szerződésiek pontosan beláttassanak. Figyelmeztetésünket annál is inkább vegyék figyelembe az üzemi bizottságok és bizalmiak, mert a hatóságok minden üzem ellen eljárnak, ahol jogosulatlan tóvúllépés történik és nem szeretnénk, ha a munkáltatók, a tőkések a bértúllépésért a felelősséget az üzemi bizottságra, vagy a bizalmi testületre tudnák áthárítani. Kisházi Ödön é. k. Kossa István t. elnök főtitkár.