Ruházati Munkás, 1959 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

A MAGYAR RUHÁZATIPARI DOLGOZÓK III. ÉVFOLYAM­ I. SZÁM­ÁRA: 50 FOLIR ÚTLAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA MUNKÁS 1959. JANUÁR A RUHÁZATI IPAR 1958. ÉVI MUNKÁJA ÉS 1959. ÉVI KIAD­AT­A! Végetért az 1958-as gazdasági év. Az állami ruhaipar is számbavette végzett munkáját és az igazgatóság vezetője, DR. BUGÁR JÁNOS iparigazgató, a ruhaipari vállalatok igaz­gatói és főmérnökei előtt ismertette az ipar várható eredmé­nyeit és az 1959-es év fő feladatait. A háromnegyedév tényszámai és a IV. negyedév várható eredményeinek összevont vizs­gálata­ már reálisan megmu­tatja főbb eredményeinket, és feltárja a hiányosságokat, me­lyek alapján világosan állnak előttünk az új gazdasági év fel­adatai. Vessünk egy pillantást az 1953-as éves tervkészítés kö­rülményeire. Az 1937-es évnek különösen az első felében ta­pasztalt kereskedelmi és fo­gyasztói igénytelenségére, töb­bé nem lehet építeni, sőt a fel­­töltött raktárak és a vásárló kedv csökkenése megnöveke­­dett feladatokat tűzött az ipar elé. Fokozódtak az igények a minőségjavítás, választék­­bővítés, a szériaszélesítés területén, továbbá új cik­kek gyártását, és egyes hiánycikkek termelésének felemelését igényelték. Az ipar ezeket túlnyomó részt meg is valósította. Tervfelada­taink várható teljesítése a főbb mutatószámokat vizsgálva a következő: Termelési értékét az ipar 100 százalékra fogja teljesíteni, amely lényegében a szállítási szerződések 100 szá­zalékra való teljesítését is je­lenti. Túlteljesítés — az ismert körülmények miatt — nem volt kívánatos. A belkereskedelem részére történő szállításnál várható tervteljesítésünk, mintegy 0,2 százalékos lemaradást mutat. Ez a lemaradás azonban a bel­kereskedelem érdekeivel meg­egyezik, miután csökkenteni kívánták a magas raktárkész­leteket. Export tervünk 1953- ban jóval nagyobb mértékű volt, mint az előző években. 1957-ben összes termelésünk­nek 4,1 százalékát tette ki, ez­zel szemben 1958-ban 13,9 szá­zalék volt az export rész­aránya. Teljesítése — az ország de­vizaérdekeit szem előtt tartva — az ipar feladatának jelentős részét képezte és most, amikor az év lezárul, 29 százalékos túl­teljesítésről számolhatunk be. Minőség terén 1957-hez viszo­nyítva javulás tapasztalható, — ami a munkahiba miatti le­értékelést illeti. — Sajnos nem mondható el ugyanez az alap­anyagokra vonatkozóan: 1933. I—III. negyedévében termé­keink 6 százalékát vetették vissza anyaghiba miatt. Kimagasló eredményt ér el minőség területén a Minő­ségi Gyermekruhaüzem és a Minőségi Nőiruhaüzem, melyek az egész év folya­mán reklamációmentesen dolgoztak. A tervfeladatok teljesítésé­nél elsősorban a termelékeny­ség alakulását kell vizsgál­nunk. Az egy munkás egy nap­ra eső változatlan áras terme­lési értékmutatót, a jóváha­gyott 659 Ft-ot 100.2 százalék­ra teljesítettük. Az egy mun­kás munkaórára eső termelési értéket viszont 100.9 százalékra teljesítettük. E két mutató összetevéséből azt a következ­tetést vonhatjuk le, hogy a ki­tűzött tervfeladatot az ipar ke­vesebb munkaóra-volumennel teljesítette, mint azt a terve­zett munkaidőmérleg alapján az állományi munkáslétszám indokolttá tenné. Az 1957. II—IV. negyedév bázisával szemben az egy munkás egy napra eső termelékenységét 103,8 százalékra, az egy munka­órára eső termelési értéket pedig 100,3 százalékra tel­jesíti az ipar. Itt a tendencia tehát pont a fordított, azaz a bázis időszak­kal szemben javult a munka­erő-felhasználás. Munkabér felhasználásunkat 1953-ban a rendezett, lazasá­goktól mentes gazdálkodás jel­lemzi. Ennek ellenére a jóvá­hagyott báralap­tervünket mind munkás, mind alkalma­zotti állománycsoportban túl­léptük. A túllépés oka egy­részt létszámtúllépés, másrészt átlagbéremelkedés. Ennek fe­lülvizsgálata az éves mérleg­­beszámolók alapján fog meg­történni és a nyereségtöbblet az indokolatlan emelkedés mértékéig csökkenni fog. Ön­költségtervünk teljesítésének vizsgálatánál — sajnos — le­maradásról számolhatunk be. Üzemi eredményünket az 1953. éves tervünk 5,9 százalékban határozta meg, az első három­negyed év átlagos eredménye 5,6 százalék. A IV. negyedév előre látható eredménye nem fogja biztosítani az éves szin­ten kívánt százalékot. Már az 1 éves terv jóváhagyásánál lát­tuk ennek a mutatónak feszí­­tettségét, azonban módosításra nem volt lehetőség. A dolgozókat legközvetle­­z iparág perspektivikus tervében 1938. évre több, mint 102 millió forint műszaki in­tézkedésekből eredő megtaka­rítást irányoztunk elő, ezzel szemben a várható megtakarí­tás 125 millió forint. nebbül érintő tervmutató, az alaprentabilitás teljesítése ked­vező képet mutat. Vállalataink jelentős része máris bizonyos túlteljesí­tést könyvelhet el, ami iparági szinten — az első háromnegyed évet véve alapul — 6,2 nap nyereség­­részesedés kifizetését teszi lehetővé. Ez a szám természetesen még nem végleges, egyrészt még nem tartalmazza a IV. negyed­évet, másrészt az éves mérleg­­beszámolók alapján az alap­rentabilitás tényezői felülvizs­gálásra kerülnek. Az ipar gazdasági eredmé­nyeinek elérésében lényeges eszköz a műszaki intézkedések és a takarékosság tervének tel­jesítése. Vállalataink saját el­képzeléseik szerint, önállóan készítik műszaki intézkedési és takarékossági terveiket. Ezen­kívül az Iparigazgatóság min­den negyedévben kötelezően is ír elő bizonyos intézkedéseket és ezzel segíti a vállalatok fi­gyelmét a legszükségesebb fel­adatok megoldására irányítani. Az első három negyedévben vállalataink 67 161 900 Ft meg­takarítást terveztek, amit­­13, 5 százalékra, forintban kifejezve pedig 24 mill. forinttal túltel­jesítették. Érdemes részleteiben is meg­vizsgálni, hogy milyen jelen­tős eredményekből tevődik ösz­­sze az a 35,3 százalékos túltel­jesítés , mell’’ forintértékben 24 millió forintnak felel meg. A túlteljesítések vizsgálatá­nál látható, hogy viszonylag ala­csony a túlteljesítés a gépesí­tésből tervezett megtakarítás­nál. Feltétlenül vizsgálniok kell ezt a vállalatoknál az igazgató és főmérnök elvtár­saknak, hogy ezen a területen is jelentős lépést tehessen elő­re az ipar. Az 1958-ban elért eredmények köteleznek ben­nünket arra, hogy — három­éves tervünk második évében, 1959-ben — azokat tovább fo­kozzuk. Az elkövetett hibákat és felmerült hiányosságokat kiküszöböljük. Ebben a szel­lemben tettük meg tervjavas­latunkat 1959-re, amely tervja­vaslat összhangban van a nép­gazdaság egészének tervével. Az állami ipar termelése 1958-hoz képest 5,5 száza­lékkal emelkedik, ezen be­lül export termelésünk 16 százalékkal növekszik. Önköltségtervünk 1959. évre jóváhagyott üzemi eredmé­nyünk 6,5 százalék, ami ko­moly feszítést jelent. Termelési tervünk a belkereskedelmi és export igényekre épült fel. A mennyiség figyelembe vétele mellett beépítettük a kereske­delem és a fogyasztók egyéb kívánságait is. Így tovább fog­juk bővíteni a szériák számát, több választékot fogunk adni fazonba at alapanyagban, egyes cikkek minőségjavítása érde­kében új műveleteket iktatunk be a gyártástechnológiába, igyekezni fogunk a divat és a tájigények összeegyeztetése út­ján a legváltozatosabb fazonú ruhákat nyújtani a fogyasztó­­közönségnek. E célok eléréséhez a követ­kező fő feladatok állnak előt­tünk az 1959. évre: 1. Tovább kell fokozni az alapanyaggal való takarékossá­got. 2. Emelni kell a gépesítések arányát a munk­a gazdaságos­ságának növelése érdekében — különös tekintettel a kisgépesí­­tések és apparátok alkalmazá­sára, valamint a vasalás foko­zott gépesítésére. 3. Új szervezési formákat kell alkotni és az egyes üze­mekben bevált szervezési for­mákat tovább kell terjeszteni e­z iparban. 4. Az ipar szakembereinek figyelmét rá kell irányítani a központi feladatok megoldásá­ra. Gondolunk itt elsősorban a szintetikus alapanyagok mind nagyobb mértékben való elterjesztésére, melyek a kon­fekcióipartól új technológiai megoldásokat követelnek. Ugyancsak kutatómunkát kell folytatni a gépesítés vonalán, új konstrukciókat kell létre­hozni és más államokban al­kalmazott gépi megoldásokat kell hazai termelésünkben al­kalmazni. 5. Gazdasági számításokat kell végezni arra vonatkozóan, hogy az új árrendszer alkalma­zásával mely cikkek modelle­zése és gyártása hol a leggaz­daságosabb. Általában az egész 1959. éves tevékenységünket ,az új termelői árak szemszöge­iből kell irányítanunk. Az ed­­­dig felsorolt feladatok szüksé­gessé teszik ruhaiparunkban a­­vezetők és dolgozók politikai­­és szakmai oktatásának foko­zását, melyet a szervezett ál­­­lami tanoncképzés, technikum­­és egyetemi oktatáson kívül a [különböző fokú üzemi oktatás [útján kell megvalósítanunk. [E nagy feladatok megvaló­­­ sít­ására a vállalatvezető elve­stársak kérjék a párt, KISZ és In szakszervezetek­ segítségét,­­hogy ruhapiacunk az 1959-es­­évben, is eredményesen járul­jon hozzá, lakosságunk ruha­­­igényének kielégítéséhez, a [Könnyűipari Minisztérium ter­hének eredményes teljesítésé­­­­hez. . . tervezett teljesítés Intézkedés nevet megtakarítás százaléka anyaghányad megdöntés 25 062 000 Ft 114,6 szélesség kihasználás 12 269 800 Ft 157,2 terítést veszt. csökkenés 5 731 500 Ft 114,9 maradékcsökkentés 2 799 100 Ft 173,9 kellékmegtakarítás 12 353 500 Ft 155,1 nyitott teríték alkalmazása 208 700 Ft 251,8 belső hulladék csökkentése 1 292 100 Ft 135,6 egyéb anyagmegtakarítás 517 900 Ft 310,70 szervezési intézkedésből 1 474 500 Ft 117,2 gépesítésből 1 604 300 Ft 105,2 újításból 2 219 100 Ft 131,1 gazda­forgalom 1 569 400 Ft 166,3 Szülői gondoskodás Ruházatipan Dolgozók Szakszervezetének elnökségéhez.­ Kedves Elvtársak! - - ‘ . A Makarenko Gyermekotthon lakói és dolgozói nevében: hálás köszönetünket fejezzük ki azért a fáradságos munk­á­­­jukért, amivel bennünket segítenek. Nem­ lehet leírni, hogy­­ milyen örömmel fogadták a gyermekeink a hírt, hogy televíziót­­ és egyensapkát kapnak. Mi, nevelők is örülünk ennek, hiszen­­ ezáltal is otthonosabbá, vonzóbbá tehetjük intézetünket. ■ Az ajándék a nevelésben is sokat fog segíteni nekünk, okta­­ tóknak. Úgy érezzük, hogy ez nem csupán egyszerű támogatás, ha­nem szülői gondoskodás az intézet gyermekeiről. Az az út — amelyen bennünket az ifjúság nevelése terén segítenek — így nem lesz olyan fáradságos és nehéz. Mi— túl az ajándék ér­tékén, ami szintén jelentős — azt tartjuk igen hasznosnak, hogy törődnek az ifjúság nevelésével. .. mi gyermekeinknek meg fogjuk magyarázni, hogy kinek köszönhetik ezt a támo­gatást és hogyan kell ezt megbecsülni. Nagyon szeretnénk, ha ez a kapcsolat tovább erősödne és mélyebbé, tartalmasabbá válna. Szeretnénk, ha az üzemek dolgozói megismernék fiainkat, személyesen beszélgetnének ve­lük. Ezért szeretnénk a gyáraikba látogatásokat tenni, esetleg ott kis műsorral fellépni. Azt is szívesen vennénk, ha az üze­mek dolgozói meglátogatnának otthonunkban, és a gyárban el­mondanák gyermekeink életét. Még egyszer köszönjük segítségüket, és sikerekben gaz­dag, boldog új esztendőt kívánunk a szakszervezet elnökségé­nek és a szervezet valamennyi dolgozójának gyermekeink, dol­gozóink és a magam nevében. Albert Antal mb. igazgató SOK SIKERT. BÉKÉS­I ÉS BOLDOG ÚJ ESZTENDŐI! ! Í­GY-EGY ESZTENDŐ lezárásával általában szokás a t­íz mérleget készíteni az elmúlt esztendőről, számot adni arról, hogyan gazdálkodtunk, milyen eredményeket is értünk el, hogyan teljesítettük kötelességeinket, és milyen új hibákat követtünk el, hogy ezekből okulva, az elkövet- z~ kezendő esztendőben még jobb munkát végezhessünk.­­› Az 1958-as évben végzett munkánkért nincs szégyen- « kezni valónk. Eredményekben gazdag évet zártunk le. ›› Az ellenforradalom súlyos kártevéseit ebben az évben ›› szinte teljesen helyrehoztuk. Helyrehoztuk anyagiakban is és az emberi fejekben is. Ma már a ruházati munkások­­­ túlnyomó többsége szilárdan áll pártunk és kormányunk­­­ mellett, és szakszervezetünk XX. kongresszusa által meg-­­ határozott irányelvek alapján szorgalmasan dolgozik a­­t jobb eredmények eléréséért, népgazdaságunk megerősíté­­séért, a szocializmusért. Élen járnak ebben a munkában a­z­­ szervezett munkások, a szervezett ruhaipari dolgozók, gy Ez a megállapítás nemcsak a gazdasági munka területére, ez hanem a politikai munkára is vonatkozik. A szervezett s,­munkások, a szakszervezeti aktívák ez évben többet fogs­z­­lalkoztak a dolgozók érdekeinek védelmével és felvilágo­­­y­sítási munkával. Ezzel a tevékenységükkel közelebb hoz- Z­ ták szakszervezetünkhöz a dolgozók széles tömegeit, mely gy megmutatkozott szervezettségünk arányának emelkedése­ ZZ ben is. De abban is, hogy dolgozóink számos társukat be-­gy választották a parlamentbe képviselőnek, megyei, városi ZZ tanácstagnak. í­gy felKÜSZÖBÖLTÜK a múltnak azt a hibáját, mely a­­z IY régi, kipróbált harcosok mellőzésében nyilvánult meg. Nap mint nap tapasztalhatjuk, és érezhetjük a meg­­becsülést, amely a régi szervezett munkások iránt meg- ›› mutatkozik. Ez természetes is, hiszen ők voltak azok, akik ›› az elnyomás idején elöl vitték az osztályharc zászlaját, ›› akik a Horthy-fasizmus korszakában a nagyobb darab ke­­­é­nyárért folyó harcban élen jártak, és a féktelen terror­ok ellenére sokszor az életük kockáztatásával vitték győze­­lemre a szabómunk­ásság harcát. Az ú­j SZERVEZETT SZABÓMUNKÁSOK érdeme az is, ae is hogy hazánkban ma már fejlett ruhaiparról beszél­ ge­hetünk, mert ők voltak azok, akik szaktudásukkal és ön- ZZ tudatos, lelkes munkájukkal elősegítették az állami ruha- SS ipar fejlődését. Büszkék lehetünk az elmúlt esztendőre, ZZ de nem elégedettek. Még igen sok feladat vár ránk. A szervezett ruházati munkásoknak múltjukhoz még­ Sa jóan élen kell járniok a szocializmus­­építésében is. Élen­­­ kell járniok abban a munkában, amely a magyar dolgozó /­ nép életszínvonalának emelését van hivatva elősegíteni. ›› Mi készítjük a magyar dolgozó nép ruházatát. A mi mun­­zi­kánk nyomán nyert megbecsülést a magyar ruhaipar ter-­­­méke külföldön is, különösen a baráti államokban. A­­z­ 1959-es esztendő egyik fő feladata­ számunkra ezt a meg-­­ becsülést erősíteni. Feladatunk, hogy takarékos munkával és minél nagyobb akkumulációt biztosítsunk népgazdasá-­­­­gunknak. De nem utolsósorban feladatunk a magyar dor­­za­gozó nép számára minél szebb, jobb, olcsóbb ruhái ké- é­ [ szitám. § a 2 EDDIGI EREDMÉNYEK alapján biztosak lehe- Zt tünk abban, hogy a magyar szervezett ruházat- SS­­ ipari dolgozók fegyelmezett és példamutató munkával eb-­­­ben az esztendőben is be fogják bizonyítani, hogy minden gy , eredjükkel részt vesznek a szocializmus építésében. Szá­­­­­­míthat ránk pártunk és kormányunk, az egész magyar gy nép. « Ehhez a munkához kívánok a magyar ruhaipar min-­zz [­den dolgozójának az 1959-es esztendőre sok sikert, boldog zz­ó és békés új esztendőt és jó egészséget! zz KÖVES ERNŐ a Magyar Ruházati­pari Dolgozók Rt . Szakszervezetének elnöke , a AZ Ú­J ÉV alkalmából szakszervezetünk elnökségét és központunk ZZ dolgozóit igen sokan keresték fel jókívánságaikkal. Ezúton ZZ mondunk köszönetet, a sok kedves üdvözlésért és a mas­a­gunk nevében is boldog és sikerekben gazdag új esztendőt­­ kívánunk üzemeink minden dolgozójának.­­s A szaktudást is kifejező bérezés bevezetése Iparunkban a régi prob­lémaként jelentkezik a darab­bérben dolgozók szaktudását is kifejező bérezés megoldása. Ennek hiánya akadályozta a dolgozók oktatásának kiszélesí­tését. A kereskedelem egyre csövekvő igényei szükségessé teszik, hogy a ruhagyári dol­gozók, szakmai műveltségüket emeljék. Ez nemcsak a jobb minőségű termékek gyártását segíti elő, hanem magát az ipar fejlesztését, a gépesítések könnyebb bevezetését és elő­nyösen hat a munkások kere­setére is. Ennek megvalósítása érdeké­ben a Vörös Október Férfiru­­hagyár vezetői javaslatot dol­goztak ki, mely javaslatok a Ruhaipari Igazgatósággal, a Ruhaipari Dolgozók Szakszer­vezetével és a vállalat vezetői­vel tartott értekezleten kerül­tek megtárgyalásra, és az ille­tékesek úgy döntöttek, hogy 1959-től kezdődően a Vörös Október Fertiruhagyárban többlépcsős tanfolyamokon képezik ki a termelő munkán dolgozókat. A tanfolyamok vé­geztével a hallgatóknak vizs­gát kell tenniük, ahol az elsa­játított reszortot bizottság előtt, az előírt idő alatt, a mi­nőségi követelményeknek meg­felelően el kell végezni. A si­keres vizsgáról a dolgozók bi­zonyítványt kapnak annak fel­tüntetésével, hogy hány és mi­lyen reszortok elkészítéséből vizsgáztak. Szakmunkás-bizo­­nyítvánnyal rendelkezők tanfo­lyam nélkül is vizsgázhatnak. Az így levizsgázott dolgozók — attól függően, hogy hány re­szortot sajátítottak el — kü­lön szakmunkás­pótlékban ré­sülnek. 1960-tól csak azokat a dolgo­zókat sorolják V-ös, VI-os, il­letve magasabb bérkategóriá­ba, akik több reszort elsajátítá­sából vizsgát tettek. Úgy gon­doljuk, hogy ha a dolgozók többsége több reszort elvégzé­sét elsajátítja, ez nagyban elő fogja segíteni a termelés mennyiségi és minőségi szín­vonalának emelkedését, vala­mint előnyösen hat majd a dolgozók keresetére is. Orosz János

Next