Ruházati Munkás, 1963 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

A MAGYAR RUHÁZATIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA VII ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ÁRA 50 FIL­L­ÉR VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK* Bizakodással tervezhetünk Magunk mögött hagyva az 1962-es évet, jogos bizakodás­sal tervezhetünk és építhetünk az új évben eddigi eredmé­nyeinkre, mert tudjuk, ter­veinket meg tudjuk valósítani. A szocialista tábor egyre na­gyobb ütemben növekvő ere­je, gazdasági, politikai és kul­turális sikerei évről évre nö­velik a dolgozók létbiztonsá­gát, szilárd hitét a béke teljes biztosításában, az élet szebbé, jobbá tételének lehetőségei­ben. Ez a szilárd hit és meg­győződés tette lehetővé szá­munkra is, hogy hazánk a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt vezetésével, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány által he­lyesen alkalmazott gazdasági politikával néhány év alatt a leghaladóbb országok sorába léphetett. E nagyszerű fejlődést lemér­hetjük mi ruhaipari dolgozók saját munkánkon keresztül is, hiszen az 1962-es évben szá­mos nehézség leküzdésével iparágunk eleget tett a bel- és külkereskedelem igényeinek. Gyártmányaink szebbek, kor­szerűbbek lettek, mint a ko­rábbi években. Jelentős ered­ményeket értünk el a konfek­cióipar technikai, műszaki színvonalának emelése, a gyár­tásszervezés vonalán is. A gyárak profiljainak fejleszté­sével, a kooperáció szélesítésé­vel már elértük, hogy 1963- ban 9 nagy vállalat küzd a jobb eredmények eléréséért. Nyugodtan állíthatjuk, a ruha­ipar biztosítani tudja a meg­felelő választékot az összes ru­házati cikkekből. E gondos munkáért elismerés illeti a ru­haipar valamennyi dolgozóját és vezetőjét, a modellezőket és tervezőket, a gyárak, üzemek igazgatóit, főmérnökeit, a ter­vezőket, adminisztratív dolgo­zókat és művezetőket, akiknek közvetlenül a szalagokon dol­gozókkal együtt kellett meg­küzdeniük a sokszor nem ki­elégítő anyag- és szabványel­látással, és az ebből adódó problémákkal. Elismerés jár a munkaügyi és technológiai osztályok dol­gozóinak is, akik mind szoro­sabban együttműködve az üze­mi szakszervezeti bizottsággal, meg tudták oldani az olyan nagy feladatokat is — sokszor a gyakori átállásoktól zavartan —, mint az egységes techno­lógiák alkalmazása és beveze­tése. Az elismerésre méltó és egész további fejlődésünkre kiható feladatok megoldása mellett örömmel állapíthatjuk meg azt is, hogy szakszervezeti bizottságaink javuló munkájá­val sikerült elérni, hogy több üzemünkben jelentő­sen növekedett a dolgozók átlagkeresete. Általában helyesebben gazdál­kodtak az üzemek a bérala­pokkal. A takarékosságot álta­lában a termelés minden terü­letén jól alkalmazták és nem igyekeztek szépíteni azt a bér­alap megtakarításával. Ez a helyes gazdálkodás lehetővé teszi azt is számunkra, hogy 1963-ban tovább javítsuk üze­meinkben a bérarányokat és hogy ezzel egészségesebb fel­tételeket teremtsünk a terme­lés szolidabb, megfontoltabb, de mindenképpen magasabb színvonalú növekedéséhez. Köszönet illeti az eredmé­nyes munkáért az üzemek karbantartóit, az újítások kivi­telezőit, a műszerészeket, vil­­lanyszereket, az áruforgalom dolgozóit és vezetőit, hiszen az ő jó munkájuk nélkül el sem lehetett volna képzelni a munka folyamatosságát. És végül, de nem utolsó sorban köszönet illeti az eredményes munkáért azokat, akik saját termelő munkájuk példás vég­zése mellett, nap, mint nap ott vannak dolgozótársaik kö­zött és törődnek a munkaszer­vezéssel, az anyagellátással, gondoskodnak a munkatör­­vények betartásáról, ha kell védelmezik dolgozótársaik jo­gos érdekeit. Gondolunk itt a bizalmiakra, a szakszervezeti tisztségviselőkre. Szakszervezetünk központi vezetősége most készül a XXII. kongresszusra. Ez alkalommal készíti el számadását az el­múlt évekről. Számadásunk a ruhaipar fejlődésének szám­adása is lesz. Az elért eredmé­nyekre méltán lehetünk büsz­kék valamennyien, hiszen az elért eredmények a szakszervezeti munka szín­vonalának növekedését is bizonyítják. Szakszervezeti bizottságaink helytállását igazolják azok a közben végrehajtott feladatok is, mint pl. a vezetőségválasz­tó küldöttközgyűlések lebo­nyolítása, az aktivitás növeke­dése, a kongresszusi munka­verseny szervezése és a szocia­lista brigádmozgalom eredmé­nyes segítése, irányítása, a politikai iskolák és más okta­tási formák szervezése és se­gítése. Eredményeink tehát biztatók és jó alapul szolgál­nak az 1963. évi terveink va­­lóraváltására is. Optimizmus és derű árad egész népünk ed­dig elért sikereiből is, melyről pártunk a VIII. kongresszuson számolt be. A szó és tett nálunk ma va­lóban egyet jelent a politiká­ban. Ma általában minden em­ber érzékelheti nálunk, hogy a szocializmus alapjainak lera­kása több szépet és jót jelent az élet minden területén. Ez ma nálunk már nemcsak a mindennapi kenyér áhítatát idézi fel az emberekben, ha­nem a gazdagabb, tartalma­sabb életet. És mégis, amikor az új esztendő küszöbét átlép­jük, arra kell gondolnunk, hogy hogyan tudjuk eredmé­nyeinket tovább fokozni, többet, jobbat tenni azért, hogy életünk szebb legyen. Úgy gondoljuk az 1963. évi terveinket elsősorban úgy tud­juk eredményesen megvalósí­tani, ha a párt VIl­. kong­resszusán elfogadott irányel­vek szellemében munkálko­dunk a szocializmus teljes fel­építéséért. Többet teszünk na­pi munkánk során a termelési tervek végrehajtásáért, a szo­ciális érdekvédelem, a köz­­egészségügy megvalósításáért. Eddig elért eredményeink feljogosítanak bennünket ar­ra, hogy iparunk minden dol­gozója — vezetők és beosztot­tak, szakszervezeti tisztségvi­selők és társadalmi munka­társaink — mindent megtesz­nek annak érdekében, hogy a ruhaipar termékeivel, a köz­javára végzett munkával to­vábbra is kiérdemelje egész társadalmunk megbecsülését. Ehhez a munkához kívánok az elnökség nevében a szakszer­vezet minden tagjának, társa­dalmi munkájának és kedves családjának erőt, egészséget az új esztendőben. Varga József főti­tikár Köszönöm 1956. július 18-tól a Női Fe­hérneműgyár telepének dolgo­zója voltam. 1961. augusztus 14 óta súlyosan megbeteged­tem. Háromszor operáltak és sajnos, jelenleg is munkakép­telen vagyok. 1962. VIII. 13- án táppénzes évemet kimerí­tettem és azóta minden kere­set nélkül élek, mivel teljesen egyedül vagyok. Részben a ház, ahol lakom, a lakók jó­indulatából létezem, azonkí­vül az a szeretetteljes gon­doskodás, amit a Női Fehér­neműgyár telepvezetője Kele­ti Ferencné, szakszervezeti bi­zottságának titkára Hetyei Jánosné és nem utolsó sorban az üzem dolgozói, kedves munkatársaim, tanúsítanak velem szemben, igazán meg­ható. Ez úton mondok köszö­netet úgy a fent említettek­nek, úgy azoknak, akik sze­­retetükkel, gondoskodásukkal, hozzájárulnak gyógyulásom­hoz, és ahhoz, hogy életem így elviselhetőbb legyen. Kuti Ferencné Az elvtársnő a levél meg­írása után rövid idő múlva meghalt. Levele közlésével utolsó kívánságának teszünk eleget. (Szerkesztőbizottság) 1963. JANUAR Sikerekben gazdag boldog új esztendőt! Reális étékelést, helyes útmutatást a SZEMÜNKBEN, A NŐI FEHÉRNEMŰGYÁRBAN is kés ,­szülünk szakszervezetünk XXII. kongresszusára. Meg­tartottuk a küldöttválasztó taggyűléseket, ahol a dolgozók többek között engem is­­ megválasztottak küldöttnek. Azóta sokat gondolkoztam azon, hogy miről kellene beszélnem, a kongresszuson és mi az amit várok, és mindannyian várunk a kongresszustól. A legutóbb megtartott szakszervezeti választások óta végzem a szakszervezeti titkár munkáját. 1954-től az üzem­ben dolgozom társadalmi munkában, párt­propagandista, majd alapszervi párttitkár voltam. Legutóbb 5 hónapos párt­iskolán vettem részt. Ennek végezetével kerültem a szak­­szervezeti bizottságba. 1951-től 54-ig SZOT-iskolán voltam ok­tató, így a szakszervezeti munka nem volt ismeretlen előttem. Még­is, mint titkár számos feladat megoldásával küzködök. Úgy érzem, hogy szakszervezetünk központjának elsősorban a szervezési munkához kellene több segítséget adni. Több segítséget a taggyűlések előkészítéséhez, a beszámoló anyagá­nak elkészítéséhez. Üzemünkben a szakszervezeti bizottsági ülések megtartásával a napirendek kiválasztásával nincsen különösebb problémánk. Azonban az itt hozott határozatok ismertetésével a taggyűléseken, a bizalmiak tájékoztatásával munkájuk rendszeres segítésével már nehézségeink vannak. Itt úgy érzem szükség lenne a több segítségre, esetleg rend­szeresebb tapasztalatcserére az üzemekben dolgozó szakszer­vezeti bizottságok között. , E­­MLÍTETTEM MÁR, hogy a szakszervezeti munka nem is volt ismeretlen számomra, hisz nemcsak a SZOT-isko­lán, hanem itt az üzemben is ismertem, azonban mint titkár­nak más feladatokat kellett megoldanom, másképpen foglal­­kozni az üzem és az emberek problémáival, mint előzőleg. Számtalan kérdéssel hozzám fordulnak és segítséget kérnek. Ez nagyon érdekessé és széppé teszi a munkámat. Megisme­rem az emberek életét, gondolkodását, örömeiket, és bánatai­kat, nemcsak a munkával kapcsolatban, hanem magán­éle­tüket is. Jól eső érzés, ha a dolgozóknak segíteni tudok. Ed­digi munkám során, már jó néhány esetben sikerült. Úgy ér­zem, hogy a dolgozók problémáival való törődés a szakszer­vezeti munkának egy jelentős részét teszi ki. Szokatlan volt az első hónapokban, hogy az üzemvezetés munkáját is köze­lebbről megismerhettem. Így ma már a dolgozók érdekeit — úgy érzem helyesen, ha nem is minden esetben — össze tudom egyeztetni a vállalatvezetés, a népgazdaság érdekével. It M IT VÁROK ÉS MIT VÁRNAK üzemünk dolgozói a feb- feb­ruár 9-én és 10-én megtartandó szakszervezetünk kong­resszusától? Elsősorban is azt, hogy határozza meg világosan azokat a feladatokat melyek pártunk VIII. kongresszusa után a szak­szervezeti bizottságokra hárulnak. Mindannyian figyelemmel kísértük a kongresszus tanácskozását és sokat beszélgettünk, vitatkoztunk a hallottakról. Úgy gondolom, hogy egyik legfontosabb feladatunk a párt határozatainak ismertetése, a kongresszuson elhangzott elvi meghatározások magyarázása. Ezen túl a párt határozatainak és a SZOT el­nökségének határozatai alapján elkészíteni munkaterünket úgy, hogy annak végrehajtása során nőjön a szakszervezeti munka hatékonysága, színvonala. Itt elsősorban a termelési kérdések megoldásának segítését, a munkaverseny eredmé­nyének fokozását tartom fontosnak. Üzemünkben a profitváltozás után végre elértük, hogy tervteljesítők lettünk, hogy nőtt a dolgozók átlagkeresete és hosszú szünet után ismét nyereségrészesedést kapnak dolgo­zóink. Az eredményekhez csak kis mértékben járult hozzá a szakszervezeti bizottság munkája. Felismertük ezen a terüle­ten hiányosságainkat és a jövőben arra törekszünk, hogy a szakszervezet bérbizottsága és termelési bizottsága eredmé­nyesebben dolgozzon. Legutóbb a bérbizottság vezetője beszá­molt munkájukról a szakszervezeti bizottság ülésén. A K­ONGRESSZUSUNK az eredmények mellett a feladatokat i­ is meg fogja határozni és bizonyára szerepelni fog a ha­tározatok között a dolgozók politikai öntudatának, képzésé­nek problémája is. A termelési feladatok mellett ezt tartom a másik igen lényeges feladatnak. Az elmúlt év végén meg­indult politikai iskolák lényeges segítséget adnak ehhez a munkához. Azonban ez nem elégséges. A szakszervezeti bi­zottságnak, az aktivistáknak, a bizalmiaknak minden alkal­mat fel kell használni arra, hogy népszerűsítsék pártunk he­lyes politikáját, hogy ismertessék és magyarázzák kormá­nyuknak azokat a határozatait, melyek népünk életszínvonalát növelik, kulturáltabb, jobb életét biztosítsák. Kongresszusunk értékelte a jelenlegi helyzetet — ebben a kérdésben is — és határozza meg azokat a feladatokat, melyek a kulturális ne­velőmunkában reánk várnak. Végezetül azt várjuk a kongresszustól, hogy határozatai­val segítse a ruházati üzemek vezetőit, hogy tovább javulja­nak a szociális körülmények. Ezen a területen még nagyon sok a tennivaló. Üzemünkben is az öltöző, fürdő kicsi, közel sem tudjuk biztosítani azokat a szociális körülményeket, melyeket a szocializmus építésében becsületesen részt vevő dolgozók joggal elvárnak vezetőinktől összefoglalva az eddig elmondottakat, sokat várunk szak­­szervezetünk kongresszusától és biztosak vagyunk abban, hogy a tanácskozás és a hozott határozatok jelentős segítséget ad­nak munkánkhoz. Lovas Lászlóné a Női Fehérneműgyár szb titkára NÉHÁNYAN A KONGRESSZUSI KÜLDÖTTEK KÖZÜL * * Készüljünk szakszervezetünk kongresszusára! * * DOBOS ISTVANNÉ Május 1. Ruhagyár BÖGRE JUDIT Vörös Október Férfiruhagyár DÁVID ÉVA Női Fehérneműgyár VELŐ JÓZSEFNÉ Vörös Október Férfiruhagyár GYŐZŐ IMRÉNÉ Férfifehérneműgyár KOCSI LÁSZLÓNÉ Női Fehérneműgyár

Next