Ruházati Munkás, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
Növeljük tovtibb eredményeinket! Lapunk megjelenése után néhány nappal ül össze az új esztendőben első alkalommal szakszervezetünk központi vezetősége. Az ülésen napirendre kerül a kongresszusi munkaverseny értékelése, és az 1967. évi termelési feladatok teljesítésére való felkészülés. Ez alkalommal számol be elnökségünk a két központi vezetőségi ülés között végzett munkáról. Az előzetes információ alapján látható, hogy iparágunkban a kongresszusi munkaverseny nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az 1966-os évben az iparági tervek az előirányzottnál kedvezőbben alakultak, illetve megvalósultak. Az iparág I—III. negyedévi termelési érték nettó folyóáras tervét 103,8 százalékra teljesítette. Az időarányos kiszállítási kötelezettséget a belkereskedelem részére a program szerint 101,5 százalékra, a külkereskedelem felé 105,3 százalékra teljesítette. Tovább fejlődött iparágunk műszaki, technikai színvonala. Kielégítő eredményt értünk el a termelés és a gyártmányok korszerűsítése terén. A választékbővítésben is előrehaladtunk. A vásárlóközönség igényeit kielégítve elegendő habszivacs, orkán, szintetikus szálakkal átszőtt ballonkabát, női jersey ruha és kosztüm került a belkereskedelmi forgalomba. Nincsen birtokunkban még a IV. negyedév, illetve az egész 1966-os év eredménye, azonban biztosak vagyunk abban, hogy a ruhaipar eredményesen zárta az elmúlt évet. A mennyiségi terv teljesítése, a választék bővítése mellett a kongresszusi verseny időszaka alatt tovább fejlődött az iparág üzemeinek termelési, műszaki színvonala, javult a munka szervezettsége. Vállalataink vezetői több intézkedést tettek elsősorban a belkereskedelemnél hiánycikként jelentkező ruházati cikk út legyártására. Több vállalatunk bedolgozási rendszer bevezetésével bővítette kapacitását. Hozzájárult a keresett termékek növeléséhez az is, hogy sok helyen a munkaverseny keretén belül vietnami műszakokat szerveztek. Elnökségünk, bár korlátozott mértékben vasárnapi műszakot is engedélyezett ott, ahol ez nagyon indokolt volt. A kongresszusi verseny idején az előző év azonos időszakához viszonyítva a dolgozók egy napi keresete iparági szinten 7,5 százalékkal, 50,59 forintról 54,87 forintra emelkedett, mely 3,88 forint napi többletkeresetnek felel meg. A szocialista munkaverseny szervezésénél, módszereinél és anyagi ösztönzésnél is jelentős előrehaladást értünk el, bár sok volt még a versenyt gátló tényező, és találkozni még mechanikus, bürokratikus eljárásokkal is. Javulás tapasztalható a versenyben élenjáró egyének és kollektívák erkölcsi és anyagi elismerésében is. Az anyagi elismerésre ez évben csaknem mindenütt nagyobb összeget fordítottak. A verseny időszakában a versenyző kollektívák a gazdaságos termelés teljesítésén túl fő feladatunk a szocialista brigádmozgalom továbbfejlesztését tűzték ki célul, így jelenleg az újonnan létrejött brigádokkal együtt a dolgozók 33 százaléka szocialista brigádban dolgozik. Ezek a kis közösségek a célkitűzések mielőbbi megvalósításához, a feladatok határidőre való teljesítéséhez a különböző vállalások alapján nagy segítséget nyújtottak. A gazdasági munka segítésén túl, jelentősen hozzájárultak az emberek neveléséhez a jó kollektív szellem kialakításához. Eredményyek kell értékelni azt is, hogy a már meglevő többszörösen címet nyert szocialista brigádok magasabb cím elnyerését tűzték ki célul. A szalagokon dolgozók kollektíváján kívül egyéb területek dolgozói is egyre többen bekapcsolódnak a versenybe. Például iparágunkban több mint ötszáz brigád közül ma már — a korábbi 97-tel szemben — 112 olyan brigádunk van, amely a szalagon kívül különböző állománycsoportokba tartozó dolgozókból tevődik össze. (Raktár, karbantartás, adminisztratív, műszaki stb.) Összefoglalva megállapítható, hogy a ruhaipar ez évi tervét és minden mutatóját előreláthatólag teljesíteni fogja. Ehhez nagymértékben hozzájárultak a kongresszusi munkaversenyben résztvevő versenyző kollektívák kiemelkedő eredményeikkel. Az 1966-ban szerzett jó tapasztalatokat az 1967-es év munkájánál, annak előkészítésénél figyelembe kell venni. A kongresszusi munkaverseny lendületét, a dolgozók kezdeményező készségét tovább kell fejleszteni ebben az évben is. Az 1967-es év vállalati és iparági tervei fokozott követelményeket tartalmaznak, ezért szükséges, hogy a jó módszerek továbbfejlesztése, és alkalmazása mellett felszámoljuk azokat a hiányosságokat, melyek gátolják a termelést. Központi vezetőségünk részletesen fogja elemezni ezeket a hiányosságokat, és javaslatot tesz azok felszámolására. Központi vezetőségünk a feladatok meghatározásánál részletesen elemzi a szakszervezeti bizottságok feladatait is az adott problémák megoldásában. Az illetékes elvtársak tájékoztatása alapján központi vezetőségünk javasolni fogja, hogy a termelésben jelentkező problémákat, és azok megoldására tett javaslatokat tárgyalják meg a szakszervezeti bizottságok, és vigyék a termelési tanácskozásokra. Törekedjenek arra, hogy a dolgozók világosan lássák a tennivalókat, kérjék ki véleményüket, javaslataikat, mert csak így lehetséges az adott ütemben hatékonyan munkálkodni a termelési feladatok eredményes végrehajtásában. A továbbiakban központi vezetőségünk felhívja a szakszervezeti bizottságok figyelmét arra, hogy kísérjék fokozottabb gonddal a vál-'lalatok tervezési munkáját, támasszanak igényt a műszaki vezetés elé a dolgozókat érintő minden kérdésben. Vizsgálják felül a vállalati szabályzatokat (munkarend, bérszabályzat), és készítsék el az 1967. évre szóló egészségügyi, munkavédelmi komplex tervet. Mindezeknél támaszkodjanak az illetékes szakszervezeti aktivistákra, kollektívákra. Az 1967-es év megnövekedett feladatainak végrehajtásához szükséges, hogy a szakszervezeti szervek a maguk területén, és a maguk eszközeivel ehhez hozzájáruljanak. A célkitűzések megvalósításához elengedhetetlenül szükséges az üzemi demokrácia szélesítése. A munkásfórumok a taggyűlések, termelési tanácskozások jobb előkészítésével, a kritikai légkör kialakításával növeljék a munkásdemokráciát. A termelésben felmerülő akadályok elhárításával a dolgozók mindennapos ügyes-bajos dolgainak, panaszainak gyors, bürokráciamentes intézésével teremtsenek olyan légkört, amelyben minden munkás, és alkalmazott jókedvvel és zavartalanul végezheti munkáját. Központi vezetőségi ülésünkön — úgy, ahogyan az előzőeken is — bizonyára sok vélemény és kritika fog elhangzani. Ezért következő számunkban visszatérünk az ülés vitájára. Boldog új esztendőt! VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLTETEK! A MA OKA A RUHÁZATIPARI DÓZGŐZÖK SZAMZ£KV£Zerfl/NK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ÁRA 50 FILLÉR 1967. JANUÁR Nemzetközi világkereskedelmi konferencia A VI. szakszervezeti világkongresszus határozata alapján a Szakszervezeti Világszövetség rendezésében december 14 és 17 között Budapesten az Építők Szakszervezetének kongresszusi termében kereskedelmi világkonferenciát tartottak. A négynapos konferenciára a világ valamennyi részéből, több mint ötven országból érkeztek küldöttek, az SZVSZ tagszervezeteinek és a kívülálló szakszervezeteknek a képviselői. A magyar szakszervezeteket Beckl Sándor, a SZOT titkárságának vezetésével hattagú küldöttség képviselte a tanácskozáson. A világkonferenciát Claudio Allemani, a konferencia elnöke nyitotta meg, majd Louis Saillant, az SZVSZ főtitkára egészítette ki az írásos beszámolóját. Saillant elvtárs bevezetőjében a világ országainak gazdasági életében jelentkező és a dolgozó lakosság életszínvonalára visszaható nemzetközi kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok egyre fokozódó jelentőségét hangsúlyozta. Erre utalt egyebek között a Kereskedelmi Világkonferencia egyik célkitűzését hirdető jelmondat is: „Közös szakszervezeti akció a nemzetközi kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztése a dolgozók és a népek érdekében.” A tanácskozáson a küldöttek beszámoltak hazájuk gazdasági helyzetéről és kifejtették véleményeiket a kereskedelmi kérdésekkel kapcsolatban. az elmúlt év legjelentősebb belpolitikai eseménye, pártunk IX. kongresszusa volt. Hasonlóan az előző kongreszszushoz, összegezte az elmúlt évek eredményeit, feltárta a jelentkező hiányosságokat, és utat mutatott az elkövetkezendő évekre. Egy rövid cikk kerete nem ad lehetőséget arra, hogy a kongresszuson felvetődött minden kérdést megemlítsünk, így csak azokra a feladatokra térünk ki, melyeknek megoldásában az üzemeknek, a tömegszervezeteknek tevékenyen részt kell venniök. A IX. pártkongresszus határozata hangsúlyozza, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetésével nagyobb lehetőség nyílik a demokrácia fejlesztésére az üzemekben. A kérdések többségében a vállalatok az üzemek vezetői maguk döntenek és számukra is fontossá válik, hogy kollektívájuk tapasztalataira, véleményére támaszkodjanak. Ugyanebbe az irányba hat a fokozódó anyagi érdekeltség. A dolgozók anyagilag is érdekeltté válnak abban, hogy a vezetők figyelmét idejekorán felhívják a gazdálkodás hiányosságaira, velük együtt közreműködjenek a hibák kijavításában. A szocialista demokrácia kiterjesztésében alapvető a dolgozó tömegek politikai tudatának fejlesztése, a rendszeres, sokoldalú tájékoztatás, és olyan politikai légkör megteremtése, amelyben kötelességüknek érzik, hogy mint az ország gazdái, részt vegyenek minden fontos kérdés eldöntésében. Ebben fontos szerepük van a szakszervezeteknek. Igen jelentős pártunk határozata a családi pótlékra, az anyák és sokgyermekes családok segítésére vonatkozóan. Az elmúlt években pártunk javaslatára több ízben megemeltük a családi pótlékot. Erőnkhöz mérten bővítettük az óvodai, bölcsődei férőhelyeket, javítottuk a gyermekek felnevelését elősegítő egészségügyi hálózatot. Eddigi erőfeszítéseink nem tudták megoldani a problémákat, továbbra is nagy a különbség a többgyermekes és a gyermektelen családok életszínvonala között. Indokoltnak tartjuk, hogy a családi pótlék 1966- ban végrehajtott emelését, ahogyan azt anyagi erőnk megengedi, a későbbi években további lépések kövessék. Azt tervezzük, hogy a termelőszövetkezeti tagok családi pótléka 1970-ig érje el a bérből és fizetésből élők szintjét.ondoskodni kell arról, hogy az anyákat, és különösen a sokgyermekes családokat nagyobb társadalmi megbecsülés övezze. A kongresszus javasolja megvizsgálni, hogyan lehetne növelni a gyermekes családok anyagi biztonságát és milyen további könnyítéseket nyújtana a társadalom a dolgozni és tanulni akaró gyermekes anyáknak. Javasolta a kongresszus — és ezt kormányunk már rendeletben is megerősítette —, hogy 1967-ben gyermekgondozási segélyt vezessenek be. A 600 forintos gyermekgondozási segély lehetővé teszi, hogy a dolgozó anya munkaviszonyából eredő jogainak fenntartása mellett két és fél évig otthon maradhasson. Megkönnyíti a nők helyzetét, elsősorban a gyermekes anyákét a napi 4—6 órás munka és a bedolgozás. A kongresszus javasolja, hogy ezt a két lehetőséget nagyobb mértékben kell biztosítani a nők részére. A kongresszus határozata a népgazdaság fejlődésével is behatóan foglalkozik. A harmadik ötéves terv célja: folytatjuk hazánkban a szocialista társadalom teljes felépítését, tovább gyarapítjuk az ország erőforrásait, növeljük a nemzeti jövedelmet, és rendszeresen javítjuk a lakosság életkörülményeit, kulturális és szociális ellátását. El kell érnünk az ipari termelés évi 6%-os növekedését, ennek 80 százalékát a termelékenység emelkedésével kell fedeznünk. A beruházások összege öt év alatt érte el a 250—260 milliárd forintot. A dolgozók reáljövedelme 14—16 százalékkal legyen magasabb. A fejlődés okozta új körülmények — mondja ki a határozat — napirendre tűzték a gazdasági mechanizmus reformját. Gazdálkodásunk jelenlegi módszerei már a mai helyzetnek sem felelnek meg teljesen. Társadalmi, gazdasági fejlődésünk adott fokán lehetővé és szükségessé vált a tervgazdálkodás továbbfejlesztése. A reform fő célja, hogy elősegítse szocialista rendszerünket, segítse a szocialista társadalom teljes felépítését, kibontakoztassa a szocialista tervgazdálkodás előnyeit, lehetővé tegye gazdaságpolitikánk következetesebb megvalósítását. A gazdasági reform legfontosabb célkitűzései: — a népgazdaság dinamikusabb, kiegyensúlyozottabb fejlődése, — a termelés és a fogyasztás szerkezetének olyan változása, amely megegyezik a népgazdasági szükségletekkel, és kielégíti azokat — a nemzetközi munkamegosztásba való intenzívebb bekapcsolódás, külkereskedelmünk gazdaságának javulása — a tudomány és a technika eredményeinek gyorsabb behatolása a termelésbe és a fogyasztásba —, a dolgozók tevékeny, és hatékony részvétele vállalatunknál a gazdasági flyamatok irányításában és ellenőrzésében — összességében: eredményesebb gazdálkodás az életszínvonalemelés további bázisainak megteremtéséhez. A reform megvalósítása mélyreható politikai folyamat is, amely egész társadalmunkat érinti. Az életszínvonal alakulásával kapcsolatban a határozat hangsúlyozza, hogy az alapvető gazdaságpolitikai elvnek megfelelően a lakosság életszínvonala a népgazdaság fejlődésében elért eredmények alapján a jövőben is rendszeresen emelkedik. A harmadik ötéves terv időszakában az egy főre jutó reáljövedelmet 14—16 százalékkal növeljük. Az egy keresőre jutó reálbér 9—10 százalékkal emelkedik. Az életszínvonal emelésében az eddiginél nagyobb szerep jut a reálbérek növelésének. Az új gazdasági rendszerünkben arra törekszünk, hogy az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedjék a jól dolgozó, az átlagosnál többet nyújtó munkások és alkalmazottak keresete. Megértek a feltételei annak, hogy bérrendszerünket tovább javítsuk. A bérkategóriákat úgy kell szabályozni, hogy azokban jobban kifejeződjék a nehéz fizikai, a kvalifikált és a nagyobb felelősséggel járó munka megbecsülése. A vállalatok cégozói egyéni és kollektív erőfeszítéssel emeljék a vállalati jövedelmezőséget, ehhez az eddiginél jobban kapcsolódjék saját személyi jövedelmük, egyszersmind meg kell teremtenünk a növekvő és differenciáltabb igények kielégítésének feltételeit Tovább kell folytatni a már eddig 170 ezer munkást érintő munkaidőcsökkentést. 1970 végére az egészségre ártalmas és különösen nehéz fizikai munkát igénylő összes munkakörben be kell vezetni a munkaidő eddigi mértékű csökkentését. Vállalatonként, üzemenként az eco.teljesítményt és munkabért biztosítva 1968-tól kezdődően 1970 végéig fokozatosan az összes ipari dolgozók munkaidejét átlagosan heti 44 órára kell csökkenteni. A kongresszus felkéri a kormányt, és a szakszervezeteket, hogy a munkaidőcsökkentés bevezetésének részletes rendjét szabályozzák. G IKi feladatok HM