Ruházati Munkás, 1969 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
MOSZ-ben SMÉT MAGUNK MÖGÖTT hagytunk egy esztendőt, örömmel állapíthatjuk meg, hogy az 1968-as esztendő sikerrel zárult. Év elején olyan nagy feladatok álltak előttünk, melyek részben ismeretlenek voltak számunkra, és most év végén összegezve az eredményeket elmondhatjuk, megoldottuk, elvégeztük a legfontosabb tennivalókat. Szakszervezetünk központi vezetősége, és elnöksége éves programjában rögzítette azokat a feladatokat, melyeket az üzemi szerveinkkel együtt el kellett végezni. Ha végiglapozzuk az elmúlt év munkaprogramját, láthatjuk, hogy mindazokkal a kérdésekkel foglalkoztunk, melyek közvetve, vagy közvetlenül érintették a dolgozókat. Legfontosabb feladatunknak tekintettük, hogy segítsük üzemeinket az új gazdasági irányításra való áttérésben. Érvnek érdekében több esetben összegyűjtöttük a tapasztalatokat, elemeztük az eredményeket, feltártuk a hiányosságokat, és javaslatot tettünk megoldásukra. Ezzel egyidőben nagy gondot fordítottunk arra, hogy üzemeink — a párt által meghatározott követelményeknek megfelelően — térjenek át a rövidített munkahétre. Nem volt kis feladat ezzel egyidőben figyelemmel kísérni a termelés alakulását, a dolgozók keresetének biztosítását. Erre az időre esett a kollektív szerződések gyakorlati alkalmazása. A tapasztalatok során számos olyan hiányosság vetődött fel, melyet a szerződés készítésekor még nem lehetett látni. Ezeknek megoldására is intézkedéseket tettünk. Új köZPONTI VEZETŐSÉGÜNK rend.1. szeresen napirendre tűzte az új gazdasági rendszer tapasztalatainak elemzését, a kollektív szerződések és vállalati munkavédelmi szabályzatok betartását. Figyelemmel kísértük a Munka Törvénykönyvének alkalmazását. Napirendre tűztük a dolgozók bérszínvonalának alakulását. A SZOT határozata értelmében foglalkoztunk az árak, és a minőségek alakulásával. Az elmúlt év feladatai közé tartozott az új szakszervezeti szervek munkájának erősítése, jogaik gyakorlásának a biztosítása. Központi Vezetőségünk és elnökségünk több esetben tárgyalta a Vállalati Szakszervezeti Tanácsok és az üzemi szakszervezeti tanácsok munkáját, hatáskörük betartását, munkátmódszerük kialakítását. Elmondhatjuk, hogy az év végén már több üzemünkben tapasztaltuk, hogy a VSZT-k és USZT-k megtalálták helyüket az üzemi kollektívában, helyesen, élnek jogaikkal, és eredményesen döntöttek a dolgozókat érintő kérdésekben. Az elmúlt év sok vonatkozásban erőpróbát jelentett üzemeink gazdasági vezetőinek és szakszervezeti tisztségviselőinek is. Az a a tudata, hogy feladatainkat, eredményesen oldottuk meg, erőt és önbizalmat ad ahhoz, hogy az 1909-es év feladatait is megoldjuk. Szakszervezetünk éves programjában láthatjuk, hogy munkánk semmivel sem lesz kevesebb, mint az előző esztendőben volt. Továbbra is foglalkoznunk kell az új gazdasági mechanizmusból adódó problémák megoldásával. Még nem sikerült minden üzemünkben megvalósítani, hogy az új cikkekre való átállásoknál a dolgozók hibájukon kívül ne károsodjanak. A béralap felhasználása sem megy mindenütt hiba nélkül. Tovább kell foglalakoznunk termékeink árának és minőségének alakulásával. Erősítenünk kell ezért — szakszervezetünk sajátos eszközeivel is — a textil- és a ruházati üzemek kapcsolatát. El kell érnünk az új esztendőben, hogy minden üzemben a műszaki vezetők kötelességüknek érezzék a munkaversennyel, és ezen belül a szocialista brigádokkal való rendszeres foglalkozást. SZAKSZERVEZETÜNK és üzemi szerveink előtt is az új esztendőben legnagyobb feladatként a szakszervezeti szervek újjáválasztása és a kollektív szerződések megkötése áll. Az 1. félév munkájának jelentős részét ennek a feladatnak a megoldása tölti ki. Arra törekszünk, hogy ez a néhány hónap erősítse, közvetlenebbé tegye szakszervezetünk kapcsolatát üzemeink dolgozóival. Nem feledkezhetünk meg azonban a dolgozók más irányú érdekvédelméről. Ezért Elnökségünk rendszeresen napirendre tűzi az 1968. évi gazdasági eredmények alapján létrejött részesedési alap felhasználásának tapasztalatait, a dolgozók jövedelmének alakulását, a szakszervezetek termelési, anyagi ösztönzők kialakítását segítő tevékenységét. Elnökségünk foglalkozik majd a szervezett üdüléssel, a munkavédelemmel, a társadalmunk időszerű kérdései tanfolyam tapasztalataival, a szakmunkások, technikusok és mérnökök helyzetével, az üzemek testnevelési és sporttevékenységével. Még az év I. félévében elnökségünk napirendre tűzi a Szegedi Ruhagyár vállalati szakszervezeti tanácsának jelentését az egészségre ártalmat munkahelyek felszámolásáról és a szociális létesítmények helyzetéről. A Május 1 Ruhagyár VSZT-jének jelentését a dolgozó nők helyzetéről. Érdekesnek ígérkezik az a jelentés, melyet központi vezetőségünk mellett működő munkabizottságok készítenek arról, hogy hogyan segítse szakszervezetünk a dolgozókat a megnövekedett szabad idő észszerűbb, kulturáltabb felhasználásában. A témák felsorolásából látható, hogy az új esztendőben is minden erőnket összpontosítani kell a feladatok megoldására. Bízunk abban, hogy közös erővel a hibák nyílt, és őszinte feltárásával megoldjuk feladatainkat. Ehhez kivárunk minden dolgozónak jó egészséget és sok sikert az új esztendőben. VARGA JÓZSEF főtitkár / VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ! MAGYAR RUHÁZATIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA:M FILLÉR 1969. JANUÁR ERŐSÍTSÜK A SZAKMAI KAPCSOLATOKAT Az elmúlt év végén ülést tartott a Textil-, Bőr- és Ruházatipari Szakszervezetek Szövetségének elnöksége. A tanácskozáson az elnökség tagjain kívül részt vett Geréb Sándorné, a SZOT titkára, Földi László, a könnyűipari miniszter első helyettese, Nagy László, a KPVDSZ titkára, valamint az érdekelt üzemek vezérigazgatói, illetve igazgatói és szb-titkárai. Napirenden szerepelt: 1. Jelentés két textil- és két ruhaipari vállalatnál folytatott vizsgálat alapján amunkakapcsolatok tapasztalatairól. 2. Jelentés a három iparágban 1968. évben bevezetett munkaidő-csökkentés tapasztalatairól és az 1969. január 1-től tervezett munkaidő-csökkentésről. 3. Tájékoztató a textil-, bér- és ruházati iparágak 1968. I. félévi termelés, bér- és munkaerő-helyzetéről. 4. Tájékoztató a Romániában járt delegáció tapasztalatairól. Ez alkalommal az első napirenden szereplő jelentésről és a felette kialakult vitáról számolunk be. A dolgozók érdekében A tanácskozáson szereplő első napirendi pont váltotta ki a legnagyobb érdeklődést a részt vevő elvtársaknál Ez érthető is, hiszen olyan témát dolgozott fel, mely az új gazdasági irányítási rendszerben sürgetően vetődik fel. A szövetség vizsgálatot folytatott a Kőbányai Textilgyárban, a Magyar Posztógyárban, a Május 1 Ruhagyárban, a Vörös Október Férfiruhagyárban és a Férfi Fehérneműgyárban. Az üzemekben a helyszínen kerestek választ két kérdésre. 1. Milyen változás következett be a textil- és ruhagyárak kapcsolatában, mi a jelenlegi helyzet? 2. A vállalatok hogyan élnek az új gazdasági irányítási rendszerből adódó lehetőségekkel, milyen problémák nehezítik a vállalatok együttműködését? A textil- és a ruhagyárak között 1964 óta szocialista szerződésekkel alátámasztott együttműködés folyik az új gyármányok közös kialakítására. Ez az együttműködés az új gazdasági irányítási rendszer bevezetése után közvetlenül tovább folyik. A Férfi Fehérneműgyárnak 6, a Vörös Október Férfiruhagyárnak 12 textilgyárral van kapcsolata. A ruhaipari vállalatok a külföldön szerzett tapasztalataikat átadják a textiliparnak, és az áruminták bemutatásával is segítik az újabb gyártmányok kifejlesztését, piacra adását. A Vörös Október Férfiruhagyár több új anyag kikísérletezésére kötött szerződést. A kísérleti költségeket a textilgyár és a ruhagyár közösen fedezi. A közösen kifejlesztett termékek közül több az „Év legszebb terméke” címet elnyerte. A vállalatok együttműködésében a mennyiségi feladatok teljesítése nem volt mindig zökkenőmentes. Sokszor hiányzott az alapanyag. 1937- ben jelentős javulás következett be, és 1968-ban már nem volt alapanyag-szállítási probléma. Nem oldódott meg azonban továbbra sem a minta- és színelosztásban való szállítás. Ennek következtében a ruhaipar a fogyasztók, illetve a kereskedelem igényeinek sok esetben csak nagy nehézségek árán tud eleget tenni. Ha ez nem oldódik meg, úgy előfordulhat, hogy a beérkezett árutömeg elfekvő készletté válik. A szállított áruk minősége terén is mutatkoznak problémák. Ez a festékek rossz minőségéből, a kidolgozásnál használt vegyi anyagok ártalmasságából adódik. A vizsgálat folyamán megállapítást nyert, hogy a textil- és a ruhaipari vállalatok együttműködése jó. Hasonlóan nyilatkoztak a vállalatok vezetői is. Ez azonban nem elég. Kívánatos lenne a társadalmi szervek között is kiépíteni a kapcsolatot Nagyobb differenciáltságot a termékek árainál Az eddig szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy az új szabályozó rendszer a maga egészében a terv legfőbb célkitűzéseinek az irányába hat. A kedvező összhatáson belül azonban a helyes elvi alapokra épülő szabályozó gyakorlati megvalósulása esetenként különböző problémákat is felvet. Az már az eddig eltelt időszak alapján is megállapítható, hogy a vállalatok döntéseikben az érdekeltségi rendszer által alátámasztott gazdasági számítások előterébe kerültek. Ehhez mérten változás észlelhető a vállalatok egymás közötti kapcsolatának jellegében, tartalmában és a vállalati vezetők szemléletében. A textil- és a ruhaipari vállalatok többségében a termelői árak a szabad árformába tartoznak. Egyedül a fésűs fonalak tartoznak a maximált hatósági árak közé. Ennek ellenére a vállalatok termékeiket induló áron értékesítették a ruhagyáraknál. A Vörös Október Férfiruhagyár és a Május 1 Ruhagyár az 1967-es évhez hasonló minőségi kellékféleségeket használta fe. Ilyen vonatkozásban minőségromlás nem tapasztalható. A vállalatok az I. negyedévben a kereskedelmi vállalatokkal együtt induló áron szerződtek. Ezután a termékek előállításánál egyes anyagféleségeknél árváltozások következtek be, amelyek főleg a festék- és a vegyszerárak miatti emelés folytán jöttek létre. A tapasztalatok alapján az elmúlt évben a termelői árak a számított árak színvonalán túlnyomórészt megmerevedtek. Mintegy ezer statisztikai megfigyelés alá vont könnyűipari termékre vonatkozó adatszolgáltatásból kitűnik, hogy a kereskedelmi értékesítésnél teljesen elenyésző a bonyolítási áreltérések száma. Az árak megmerevedése következtében nincs lehetőség az árformák kihasználására. Ez idő szerint még a szabad áraknál is alig van mozgás. Ez a merevség nehezíti a mechanizmus kibontakozását. Ha korszerű, divatos, a szükségletet jobban kielégítő, a hiányjelleget megszüntető termék gyártását a kereskedelem magasabb áron nem honorálja, akkor nem várható, hogy más termékeinél árcsökkenés következzék be. Ilyen helyzetben a vállalatok gazdálkodásában a piaci igények szemlélete nem vált ez ideig elsődlegessé, hanem az erőfeszítések arra irányultak, hogy olyan termékeket mutassanak be, amelyek hatósági előírásokkal kiszámított ár érvényesülése esetén is megfelelő nyereséget biztosítanak számukra. Az árak differenciálásának hiánya korlátozza a választék bővítését is. A nagykereskedelmi kapcsolataik mellett kiépítették a vállalatok az áruházakkal, és a kiskereskedelmi vállalatokkal a közvetlen kapcsolatot. Egyes könnyűipari vállalatok valamely szakkiskereskedelmi bolttal társulnak, és biztosítják az üzlet áruellátását összegezve a problémákat az elnökség megállapította, hogy a piac hatásának kibontakozása, és az iparra történő visszahatásának a hatékonyságára több hónapra, esetleg több évre lesz szükség. Az azonban már most megállapítható, hogy a vállalatok a törvény adta lehetőségekkel nem élnek eléggé, és ezért nagyobb fokú merészségre, bátrabb kezdeményezésre lesz szükség a jövőben az ipar, és a kereskedelem részéről A szakszervezeti választások jegyében Véget értek üzemeinkben az 1968-as év utolsó szakszervezeti taggyűlései, melyeket már a szakszervezeti választások jegyében tartottak meg. A választási előkészületek központi vezetőségünk által elfogadott ütemben folynak. A tervek szerint újabb 11 telephelyen jönnek létre önálló szakszervezeti bizottságok, így a szakszervezeti bizottságok száma 29-ről 40- re emelkedik. A negyven alapszerv közül tizenegy vállalati, illetve gyáregységi szakszervezeti bizottság Budapesten, huszonkilenc pedig vidéki üzemeinkben tevékenykedik, és tizenöt megyében helyezkedik el. A szakszervezeti aktivisták száma a választó testületekben — a bizalmiaktól kezdve a VSZT-tagokig a terv szerint 575 fővel emelkedik. A negyedik negyedévben megtartott taggyűléseket alapszerveink a választások politikai és szervezeti előkészítésére, valamint a választási munkabizottságok megválasztására használták fel. Üzemeinkben a bizalmiakat január 1-től 31-ig, a műhelybizottságokat január 20-tól február 15-ig kell megválasztani. A szakszervezeti tanácsokat, szakszervezeti bizottságokat választó taggyűléseket és küldöttértekezleteket február 1-től március 31-ig kell megtartani. A megtartott taggyűlések gazdag tapasztalatokat adtak szakszervezetünknek. Betöltötték szerepüket. A beszámolók jók voltak, a tagság jelentős százalékban részt vett, és igen aktív volt. A taggyűléseket műhelybizottságonként, illetve műszakonként tartották meg. A választások iránt nagy volt az érdeklődés. A munkabizottságokra tett javaslatot többségében élénk vita követte. Az egyik vidéki telephelyünkön a jelölő bizottság öszszetételét változtatták meg, a fizikai dolgozók javára. Egy másik vidéki üzemünkben a szavazatszedő bizottság elnökére tettek más javaslatot a dolgozók. Az egyik budapesti üzem telephelyén szintén a szavazatszedő bizottság összetételébe javasolt más személyt a tagság. A vitában központi kérdésként a vállalati problémák szerepeltek. Szinte első helyen említették a szociális kérdéseket. Az öltözők rendetlenek, nincs megfelelő fűtés, zsúfoltak. A tisztálkodást sok helyen nem biztosítják a dolgozóknak. Van, ahol egyáltalán nincs erre lehetőség, máshol a meleg víz hiányzik. Sokan kifogásolták az étkezés „szegényes” voltát. Nem megfelelő a helyiség, a berendezés. Az ebéd mennyisége és minősége is kifogásolható. A taggyűléseken bírálták egyes gazdasági vezetők, szakszervezeti titkárok és testületek tevékenységét. Előfordul, hogy egyesek nem veszik figyelembe a dolgozók véleményét. A döntések, állásfoglalások, intézkedések előtt, csak kevés esetben kérik ki a dolgozók véleményét. Egy-egy személy, vagy egy szűk testület dönt a kérdésekben, és már a kész tényeket viszik a dolgozók elé, mint végrehajtandó feladatot. A felszólalók közül többen foglalkoztak bérkérdésekkel. A szakmunkások, a törzsgárdatagok bére nem kielégítő. Fizetésükben nem mutatkozik meg a szakmai tudásuk, munkahelyükhöz való hűségük. Máshol csökkent a dolgozók keresete 100—200 forinttal, a rövidített munkaidő bevezetésével. A 9,1 százalékos bérkiegészítés helyett csak 7 százalékot adtak vissza a dolgozók keresetéhez. Helytelen az a módszer, hogy a kollektív szerződés gyakorlati végrehajtásának ellenőrzése nélkül fogtak hozzá sok helyen a következő kollektív szerződés elkészítéséhez. A szervezett dolgozók elismeréssel szóltak a szakszervezet munkájáról, a szakszervezeti bizottságok tevékenységéről. Elmondották azonban azt is, hogy a szakszervezeti bizalmiak és műszaki vezetők között még nem alakult ki a megfelelő kapcsolat. A gazdasági vezetők kevés segítséget adnak a munkaversenyhez, a szocialista brigádmozgalomhoz. Több helyen kifogásolták, hogy a vezetők elvileg egyetértenek a bírálattal, de a gyakorlatban ellenkezőleg cselekszenek. Nem egy esetben előfordult, hogy megtorlással éltek olyan dolgozóval szemben, aki előzőleg felvetette a hiányosságokat. Ilyen esetben a szakszervezeti bizottság sem ad megfelelő védelmet a dolgozónak. A jól sikerült taggyűlések tapasztalatait szakszervezeti bizottságaink a választások során hasznosítják.