Ruházati Munkás, 1969 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

MOSZ-ben SMÉT MAGUNK MÖGÖTT hagytunk egy esztendőt, örömmel állapíthat­juk meg, hogy az 1968-as esztendő sikerrel zárult. Év elején olyan nagy felada­tok álltak előttünk, melyek részben ismeret­lenek voltak számunkra, és most év végén összegezve az eredményeket elmondhatjuk, megoldottuk­, elvégeztük a legfontosabb ten­nivalókat. Szakszervezetünk központi vezetősége, és elnöksége éves programjában rögzítette azo­kat a feladatokat, melyeket az üzemi szer­veinkkel együtt el kellett végezni. Ha végig­lapozzuk az elmúlt év munkaprogramját, láthatjuk, hogy mindazokkal a kérdésekkel foglalkoztunk, melyek közvetve, vagy köz­vetlenül érintették a dolgozókat. Legfontosabb feladatunknak tekintettük, hogy segítsük üzemeinket az új gazdasági irányításra való áttérésben. Érvnek érdeké­ben több esetben összegyűjtöttük a tapaszta­latokat, elemeztük az eredményeket, feltár­tuk a hiányosságokat, és javaslatot tettünk megoldásukra. Ezzel egyidőben nagy gondot fordítottunk arra, hogy üzemeink — a párt által meghatározott követelményeknek meg­felelően — térjenek át a rövidített munka­hétre. Nem volt kis feladat ezzel egyidőben figyelemmel kísérni a termelés alakulását, a dolgozók keresetének biztosítását. Erre az időre esett a kollektív szerződések gyakorlati alkalmazása. A tapasztalatok során számos olyan hiányosság vetődött fel, melyet a szer­ződés készítésekor még nem lehetett látni. Ezeknek megoldására is intézkedéseket tet­tünk. Új köZPONTI VEZETŐSÉGÜNK rend.­­1­. szeresen napirendre tűzte az új gaz­dasági rendszer tapasztalatainak elemzését, a kollektív szerződések és válla­lati munk­avédelmi szabályzatok betartását. Figyelemmel kísértük a Munka Törvény­­könyvének alkalmazását. Napirendre tűztük a dolgozók bérszínvonalának alakulását. A SZOT határozata értelmében foglalkoztunk az árak, és a minőségek alakulásával. Az elmúlt év feladatai közé tartozott az új szakszervezeti szervek munk­ájának erősítése, jogaik gyakorlásának a biztosítása. Központi Vezetőségünk és elnökségünk több esetben tárgyalta a Vállalati Szakszervezeti Tanácsok és az üzemi szakszervezeti tanácsok munká­ját, hatáskörük betartását, munkátmódszerük kialakítását. Elmondhatjuk, hogy az év végén már több üzemünkben tapasztaltuk, hogy­ a VSZT-k és USZT-k megtalálták helyüket az üzemi kollektívában, helyesen, élnek jo­gaikkal, és eredményesen döntöttek a dolgo­­zókat érintő kérdésekben. Az elmúlt év sok vonatkozásban erőpróbát jelentett üzemeink gazdasági vezetőinek és szakszervezeti tisztségviselőinek is. Az a a tudata, hogy feladatainkat, eredményesen ol­dottuk meg, erőt és önbizalmat ad ahhoz, hogy az 1909-es év feladatait is megoldjuk. Szakszervezetünk éves programjában lát­hatjuk, hogy munkánk semmivel sem lesz kevesebb, mint az előző esztendőben volt. Továbbra is foglalkoznunk kell az új gazda­sági mechanizmusból adódó problémák meg­oldásával. Még nem sikerült minden üze­münkben megvalósítani, hogy az új cikkekre való átállásoknál a dolgozók hibájukon kívül ne károsodjanak. A béralap felhasználása sem megy mindenütt hiba nélkül. Tovább kell foglalakoznunk termékeink árának és minőségének alakulásával. Erősítenünk kell ezért — szakszervezetünk sajátos eszközeivel is — a textil- és a ruházati üzemek kapcso­latát. El kell érnünk az új esztendőben, hogy minden üzemben a műszaki vezetők köteles­ségüknek érezzék a munkaversennyel, és ezen belül a szocialista brigádokkal való rendsze­res foglalkozást. S­ZAKSZERVEZETÜNK és üzemi szer­veink előtt is az új esztendőben leg­nagyobb feladatként a szakszervezeti szervek újjáválasztása és a kollektív szerző­dések megkötése áll. Az 1. félév munkájának jelentős részét ennek a feladatnak a megol­dása tölti ki. Arra törekszünk, hogy ez a né­hány hónap erősítse, közvetlenebbé tegye szakszervezetünk kapcsolatát üzemeink dol­gozóival. Nem feledkezhetünk meg azonban a dolgozók más irányú érdekvédelméről. Ezért Elnökségünk rendszeresen napirendre tűzi az 1968. évi gazdasági eredmények alap­ján létrejött részesedési alap felhasználásá­nak tapasztalatait, a dolgozók jövedelmének alakulását, a szakszervezetek termelési, anya­gi ösztönzők kialakítását segítő tevékenysé­gét. Elnökségünk foglalkozik majd a szerve­zett üdüléssel, a munkavédelemmel, a társa­dalmunk időszerű kérdései tanfolyam tapasz­talataival, a szakmunkások, technikusok és mérnökök helyzetével, az üzemek testnevelési és sporttevékenységével. Még az év I. fél­évében elnökségünk napirendre tűzi a­ Sze­gedi Ruhagyár vállalati szakszervezeti taná­csának jelentését az egészségre ártalmat munkahelyek felszámolásáról és a szociális létesítmények helyzetéről. A Május 1 Ruha­gyár VSZT-jének jelentését a dolgozó nők helyzetéről. Érdekesnek ígérkezik az a je­lentés, melyet központi vezetőségünk mellett működő munkabizottságok készítenek arról, hogy hogyan segítse szakszervezetünk a dol­gozókat a megnövekedett szabad idő ész­szerűbb, kulturáltabb felhasználásában. A témák felsorolásából látható, hogy az új esztendőben is minden erőnket összpontosí­tani kell a feladatok megoldására. Bízunk abban, hogy közös erővel a hibák nyílt, és őszinte feltárásával megoldjuk feladatainkat. Ehhez kivárunk minden dolgozónak jó egész­séget és sok sikert az új esztendőben. VARGA JÓZSEF főtitkár / VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ! MAGYAR RUHÁZATIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA:­M FILLÉR 1969. JANUÁR ERŐSÍTSÜK A SZAKMAI KAPCSOLATOKAT Az elmúlt év végén ülést tartott a Textil-, Bőr- és Ru­házatipari Szakszervezetek Szövetségének elnöksége. A tanácskozáson az elnökség tagjain kívül részt vett Geréb Sándorné, a SZOT titkára, Földi László, a könnyűipari miniszter első helyettese, Nagy László, a KPVDSZ titkára, va­lamint az érdekelt üzemek ve­zérigazgatói, illetve igazgatói és szb-titkárai. Napirenden szerepelt: 1. Je­lentés két textil- és két ruha­ipari vállalatnál folytatott vizsgálat alapján a­­munka­­kapcsolatok tapasztalatairól. 2. Jelentés a három iparág­ban 1968. évben bevezetett munkaidő-csökkentés tapasz­talatairól és az 1969. január 1-től tervezett munkaidő-csök­kentésről. 3. Tájékoztató a textil-, bér- és ruházati ipar­ágak 1968. I. félévi termelés, bér- és munkaerő-helyzetéről. 4. Tájékoztató a Romániában járt delegáció tapasztalatairól. Ez alkalommal az első napi­renden szereplő jelentésről és a felette kialakult vitáról szá­molunk be. A dolgozók érdekében A tanácskozáson szereplő el­ső napirendi pont váltotta ki a legnagyobb érdeklődést a részt vevő elvtársaknál Ez érthető is, hiszen olyan témát dolgozott fel, mely az új gaz­dasági irányítási rendszerben sürgetően vetődik fel. A szö­vetség vizsgálatot folytatott a Kőbányai Textilgyárban, a Magyar Posztógyárban, a Má­jus 1 Ruhagyárban, a Vörös Október Férfiruhagyárban és a Férfi Fehérneműgyárban. Az üzemekben a helyszínen kerestek választ két kérdésre. 1. Milyen változás következett be a textil- és ruhagyárak kapcsolatában, mi a jelenlegi helyzet? 2. A vállalatok ho­gyan élnek az új gazdasági irányítási rendszerből adódó lehetőségekkel, milyen prob­lémák nehezítik a vállalatok együttműködését? A textil- és a ruhagyárak között 1964 óta szocialista szerződésekkel alátámasztott együttműködés folyik az új gyármányok közös kialakítá­sára. Ez az együttműködés az új gazdasági irányítási rend­szer bevezetése után közvetle­nül tovább folyik. A Férfi Fehérneműgyárnak 6, a Vörös Október Férfiruhagyárnak 12 textilgyárral van kapcsolata. A ruhaipari vállalatok a kül­földön szerzett tapasztalatai­kat átadják a textiliparnak, és az áruminták bemutatásá­val is segítik az újabb gyárt­mányok kifejlesztését, piac­ra adását. A Vörös Október Férfiruhagyár több új anyag kikísérletezésére kötött szer­ződést. A kísérleti költsége­ket a textilgyár és a ruhagyár közösen fedezi. A közösen ki­fejlesztett termékek közül több az „Év legszebb termé­ke” címet elnyerte. A vállalatok együttműkö­désében a mennyiségi felada­tok teljesítése nem volt min­dig zökkenőmentes. Sokszor hiányzott az alapanyag. 1937- ben jelentős javulás követke­zett be, és 1968-ban már nem volt alapanyag-szállítási prob­léma. Nem oldódott meg azon­ban továbbra sem a minta- és színelosztásban való szállítás. Ennek következtében a ruha­ipar a fogyasztók, illetve a kereskedelem igényeinek sok esetben csak nagy nehézségek árán tud eleget tenni. Ha ez nem oldódik meg, úgy elő­fordulhat, hogy a beérkezett árutömeg elfekvő készletté válik. A szállított áruk mi­nősége terén is mutatkoznak problémák. Ez a festékek rossz minőségéből, a kidolgozásnál használt vegyi anyagok ártal­­masságából adódik. A vizsgálat folyamán meg­állapítást nyert, hogy a tex­til- és a ruhaipari vállalatok együttműködése jó. Hason­lóan nyilatkoztak a vállalatok vezetői is. Ez azonban nem elég. Kívánatos lenne a tár­sadalmi szervek között is ki­építeni a kapcsolatot Nagyobb differenciáltságot a termékek árainál Az eddig szerzett tapaszta­latok azt mutatják, hogy az új szabályozó rendszer a ma­ga egészében a terv legfőbb célkitűzéseinek az irányába hat. A kedvező összhatáson belül azonban a helyes elvi alapokra épülő szabályozó gyakorlati megvalósulása ese­tenként különböző problémá­kat is felvet. Az már az ed­dig eltelt időszak alapján is megállapítható, hogy a vál­lalatok döntéseikben az ér­dekeltségi rendszer által alá­támasztott gazdasági számítá­sok előterébe kerültek. Ehhez mérten változás észlelhető a vállalatok egymás közötti kap­csolatának jellegében, tartal­mában és a vállalati vezetők szemléletében. A textil- és a ruhaipari vál­lalatok többségében a terme­lői árak a szabad árformába tartoznak. Egyedül a fésűs fonalak tartoznak a maximált hatósági árak közé. Ennek ellenére a vállalatok termékei­ket induló áron értékesítették a ruhagyáraknál. A Vörös Október Férfiruhagyár és a Május 1 Ruhagyár az 1967-es évhez hasonló minőségi kel­lékféleségeket használta fe. Ilyen vonatkozásban minőség­­romlás nem tapasztalható. A vállalatok az I. negyedévben a kereskedelmi vállalatokkal együtt induló áron szerződtek. Ezután a termékek előállítá­sánál egyes anyagféleségeknél árváltozások következtek be, amelyek főleg a festék- és a vegyszerárak miatti emelés folytán jöttek létre. A tapasz­talatok alapján az elmúlt év­ben a termelői árak a számí­tott árak színvonalán túlnyo­mórészt megmerevedtek. Mint­egy ezer statisztikai megfigyel­­és alá vont könnyűipari ter­mékre vonatkozó adatszolgál­tatásból kitűnik, hogy a keres­kedelmi értékesítésnél teljesen elenyésző a bonyolítási ár­eltérések száma. Az árak megmerevedése következtében nincs lehetőség az árformák kihasználására. Ez idő szerint még a szabad áraknál is alig van mozgás. Ez a merevség nehezíti a mechanizmus ki­bontakozását. Ha korszerű, divatos, a szükségletet jobban kielégítő, a hiányjelleget megszüntető termék gyártását a kereskede­lem magasabb áron nem ho­norálja, akkor nem várható, hogy más termékeinél árcsök­kenés következzék be. Ilyen helyzetben a vállalatok gaz­dálkodásában a piaci igények szemlélete nem vált ez ideig elsődlegessé, hanem az erő­feszítések arra irányultak, hogy olyan termékeket mu­tassanak be, amelyek hatósági előírásokkal kiszámított ár érvényesülése esetén is meg­felelő nyereséget biztosítanak számukra. Az árak differen­ciálásának hiánya korlátozza a választék bővítését is. A nagykereskedelmi kapcsola­taik mellett kiépítették a vál­lalatok az áruházakkal, és a kiskereskedelmi vállalatok­kal a közvetlen kapcsolatot. Egyes könnyűipari vállalatok valamely szakkiskereskedelmi bolttal társulnak, és biztosít­ják az üzlet áruellátását összegezve a problémákat az elnökség megállapította, hogy a piac hatásának kibon­takozása, és az iparra történő visszahatásának a hatékony­ságára több hónapra, esetleg több évre lesz szükség. Az azonban már most megállapít­ható, hogy a vállalatok a tör­vény adta lehetőségekkel nem élnek eléggé, és ezért nagyobb fokú merészségre, bátrabb kezdeményezésre lesz szükség a jövőben az ipar, és a ke­reskedelem részéről A szakszervezeti választások jegyében Véget értek üzemeinkben az 1968-as év utolsó szak­­szervezeti taggyűlései, melye­ket már a szakszervezeti vá­lasztások jegyében tartottak meg. A választási előkészüle­tek központi vezetőségünk ál­tal elfogadott ütemben foly­nak. A tervek szerint újabb 11 telephelyen jönnek létre önálló szakszervezeti bizott­ságok, így a szakszervezeti bi­zottságok száma 29-ről 40- re emelkedik. A negyven alapszerv közül tizenegy vállalati, illetve gyár­egységi szakszervezeti bizott­ság Budapesten, huszonki­lenc pedig vidéki üzemeink­ben tevékenykedik, és ti­zenöt megyében helyezkedik el. A szakszervezeti aktivisták száma a választó testületekben — a bizalmiaktól kezdve a VSZT-tagokig a terv szerint 575 fővel emelkedik. A negyedik negyedévben megtartott taggyűléseket alap­szerveink a választások poli­tikai és szervezeti előkészíté­sére, valamint a választási munkabizottságok megválasz­tására használták fel. Üze­meinkben a bizalmiakat ja­nuár 1-től 31-ig, a műhely­bizottságokat január 20-tól február 15-ig kell megválasz­tani. A szakszervezeti tanácso­kat, szakszervezeti bizottságo­kat választó taggyűléseket és küldöttértekezleteket február 1-től március 31-ig kell meg­tartani. A megtartott taggyűlések gazdag tapasztalatokat adtak szakszervezetünknek. Betöltöt­ték szerepüket. A beszámolók jók voltak, a tagság jelentős százalékban részt vett, és igen aktív volt. A taggyűléseket műhelybizottságonként, illetve műszakonként tartották meg. A választások iránt nagy volt az érdeklődés. A munkabi­zottságokra tett javaslatot többségében élénk vita követ­te. Az egyik vidéki telephe­lyünkön a jelölő bizottság ösz­­szetételét változtatták meg, a fizikai dolgozók javára. Egy másik vidéki üzemünkben a szavazatszedő bizottság elnö­kére tettek más javaslatot a dolgozók. Az egyik budapesti üzem telephelyén szintén a szavazatszedő bizottság össze­tételébe javasolt más személyt a tagság. A vitában központi kérdés­ként a vállalati problémák szerepeltek. Szinte első helyen említették a szociális kérdése­ket. Az öltözők rendetlenek, nincs megfelelő fűtés, zsúfol­tak. A tisztálkodást sok he­lyen nem biztosítják a dolgo­zóknak. Van, ahol egyáltalán nincs erre lehetőség, máshol a meleg víz hiányzik. Sokan kifogásolták az étkezés „sze­gényes” voltát. Nem megfele­lő a helyiség, a berendezés. Az ebéd mennyisége és minősége is kifogásolható. A taggyűléseken bírálták egyes gazdasági vezetők, szak­­szervezeti titkárok és tes­tületek tevékenységét. Elő­fordul, hogy egyesek nem veszik figyelembe a dol­gozók véleményét. A dön­tések, állásfoglalások, intéz­kedések előtt, csak kevés esetben kérik ki a dolgozók véleményét. Egy-egy személy, vagy egy szűk testület dönt a kérdésekben, és már a kész tényeket viszik a dolgozók elé, mint végrehajtandó feladatot. A felszólalók közül többen foglalkoztak bérkérdésekkel. A szakmunkások, a törzsgár­­datagok bére nem kielégítő. Fizetésükben nem mutatkozik meg a szakmai tudásuk, mun­kahelyükhöz való hűségük. Máshol csökkent a dolgozók keresete 100—200 forinttal, a rövidített munkaidő beveze­tésével. A 9,1 százalékos bér­­kiegészítés helyett csak 7 szá­zalékot adtak vissza a dolgo­zók keresetéhez. Helytelen az a módszer, hogy a kollektív szerződés gyakorlati végre­hajtásának ellenőrzése nélkül fogtak hozzá sok helyen a következő kollektív szerződés elkészítéséhez. A szervezett dolgozók elis­meréssel szóltak a szakszer­vezet munkájáról, a szakszer­vezeti bizottságok tevékeny­ségéről. Elmondották azonban azt is, hogy a szakszervezeti bizalmiak és műszaki vezetők között még nem alakult ki a megfelelő kapcsolat. A gazda­sági vezetők kevés segítséget adnak a munkaversenyhez, a szocialista brigádmozgalom­hoz. Több helyen kifogásolták, hogy a vezetők elvileg egyet­értenek a bírálattal, de a gya­korlatban ellenkezőleg cselek­szenek. Nem egy esetben elő­fordult, hogy megtorlással éltek olyan dolgozóval szemben, aki előzőleg felvetette a hiányos­ságokat. Ilyen esetben a szak­­szervezeti bizottság sem ad megfelelő védelmet a dolgozó­nak. A jól sikerült taggyűlések tapasztalatait szakszervezeti bizottságaink a választások során hasznosítják.

Next