Ruházati Munkás, 1970 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám

TERMELÉS-1970 A harmadik ötéves terv utolsó éve Az elmúlt év utolsó hónapjában — december 23- án — központi vezetőségünk ülést tartott. Értékelte az elmúlt év munkaverseny helyzetét, és meghatározta az 1970. év legfontosabb feladatait. A jelentés feltárta az elmúlt év termelési problémáit, részletesen értékelte az eredményeket, és kiemelte az üzemekben tapasz­talható jó kezdeményezéseket. Külön foglalkozott a szocialista brigádmozgalom helyzetével. Központi ve­zetőségünk megállapította, hogy az elmúlt évben je­lentős eredményeket hozott a munkaverseny. A szak­­szervezeti bizottságok és a gazdasági vezetők kapcso­lata kedvezően fejlődött, és ennek eredménye a mun­kaversenyben is megm­utatkozott. Nagyobb időt for­dított a központi vezetőség a feladatok meghatározá­sára. Rendkívül jelentős­­, hangsúlyozta központi ve­zetőségünk, hogy a vállalat gazdasági vezetői és szak­­szervezeti bizottságai együttesen határozzák meg — a vállalat előtt álló feladatok ismeretében azokat a főbb célkitűzéseket —, melyekre a szocialista munkaver­seny szervezése irányuljon. Együttesen határozzák meg ez „élüzem’’ címért folyó verseny feltételeit. A kitű­zött feladatok sikeres teljesítése szükségessé teszi a szocialista munkaverseny-mozgalom továbbfejlesztését. El kell érni, hogy a felső gazdasági vezetés a gyáregy­­ségen, telephelyen, üzemegységen belül a gazdasági ve­zetők hatáskörét tovább növeljék, a verseny szervezé­se és a jutalmak odaítélése terén. A szakszervezeti szervek az előbb említett kérdésekben szorosan mű­ködjenek együtt a gazdasági vezetőkkel, kezdeménye­­zően lépjenek fel elsősorban a versenycélok meghatá­rozásában. A szocialista brigádok részére adjanak szempontokat, hogy mire irányuljanak vállalásaik, a hármas célkitűzés figyelembevételével. 1970-ben még inkább követelmény, hogy a munka­verseny célkitűzéseinek és nyilvánosságának alapvető fórumai — az üzemi demokráciának megfelelően a műszaki értekezletek, szocialista brigádvezetők tanács­kozásai, termelési tanácskozások, osztályértekezletek le­gyenek. Fontos feladat ez azért is, mivel a termelési tanácskozás dönt a munkaverseny-vállalások elfogadá­sáról, a helyileg legmegfelelőbb versenyformák alkal­mazásáról. A termelési tanácskozások jó előkészítésé­vel, és a beszámolók tartalmának és színvonalának ja­vításával fokozni kell a tanácskozások szerepét és je­lentőségét. El kell érni, hogy ezek legyenek a legfon­tosabb és legeredményesebb fórumai az üzemi demok­ráciának. Nevelő és szervező munkával érjék el, hogy a dolgozók időben megismerjék a teendőket. A gazda­sági vezetőknek és a szakszervezeti bizottságoknak ha­tározott intézkedéseket kell hozni a dolgozók által fel­vetett hiányosságok felszámolására, reális javaslataik megoldására. A gazdasági és szakszervezeti vezetők együttesen gondoskodjanak a munkaverseny értékelé­sének és nyilvánosságának megszervezéséről. Az iparági és vállalati célkitűzések megvalósítását az anyagi ösztönzők javításával elő kell segíteni. A dolgozókat jobban érdekeltté kell tenni a termelés­ben, differenciáltabban kell alkalmazni az anyagi és erkölcsi ösztönzőket. A jutalmazást összhangba kell hozni a versenyformával, valamint az anyagi ösztön­zés egyéb formáival. Tegyék érdekeltté az egyéneket és a csoportokat egyéni és csoportos célprémiumokkal egy-egy lényeges feladat megoldásában. A jól végzett munkát közvetlenül kövesse az elismerés, az anyagi és erkölcsi elismerés mértéke álljon arányban az elvég­zett munkával. Tovább kell szélesíteni az „élüzem” címért folyó versenyt, valamint a szocialista üzem, munkahely cí­mért folyó minkutversenyt. A gazdasági vezetők és a szakszervezeti bizottságok együtt gondoskodjanak a megfelelő feltételek biztosításáról. Küzdjenek az MTA SZOT elnökségének vándorzászlójáért, valamint az 1970-es évre meghirdetett Ruhaipari Dolgozók Szak­szervezete központi vezetősége által a legjobb válla­lat részére a „felszabadulási emlékzászlóért”, továbbá a vállalatok, gyáregységek és telephelyek legjobb szo­cialista brigádjainak részére adományozandó emlék­oklevélért. Az 1970-es esztendő a harmadik ötéves tervünk utolsó éve, melynek sikeres befejezése, egyben kedve­zőbb feltételeket teremt a negyedik ötéves tervünk megvalósításához. Célszerű, hogy a felszabadulási munkaverseny az 1970. évi népgazdasági és vállalati célkitűzésekkel összhangban azok teljesítéséért folljon egész éven át. A felszabadulási verseny segítse elő a legfőbb gazdasági célkitűzések megvalósítását. Ezek közül kiemelünk néhányat. Iparágunk termelési volu­menének 1969. évhez viszonyítva 8%-kal kell emelked­nie. Fő feladat a fogyasztói igények kielégítése, emel­lett gondot kell fordítani az export rendelések kielégí­tésére. A műszaki fejlesztési feladatok megoldása ér­dekében jobban kell támaszkodni az újítómozgalomra. A célfeladatok meghatározásánál fektessenek súlyt a gyártmányfejlesztési tevékenység színvonalának emelé­sére, a gyártmányösszetétel figyelembevételével tűzze­nek ki feladatok kisgépesítési eljárások kidolgozására, korszerű gyártástechnológia kialakítására, minőséget javító anyagtakarékosságot elősegítő megoldásokra. Ehhez kérték a szocialista brigádok segítségét. A termelékenység emelése érdekében fokozottabb gondot fordítsanak az élő munkával való gazdálkodás­ra, a munkaerőgazdálkodás javítására. A termelés gaz­daságosabbá tétele érdekében továbbra is törekedjenek a meglevő berendezések optimális kihasználására. Se­gítsék elő a lakosság zavartalan, jobb áruellátását, a kereskedelmi vállalatokkal kötött szerződésekben vállalt kötelezettségek teljesítésével. Teremtsenek szo­rosabb kapcsolatot a textilipari és kereskedelmi vál­lalatok vezetőivel és dolgozóival. A szakszervezeti bi­zottságokkal együtt kezdeményezzék a „szocialista szerződés” kiszélesítését. A piaci hatások és a verseny várható kialakulása érdekében fokozottabban töreked­jenek arra, hogy a termékek minősége egyenletesen, jó színvonalú legyen. Ezt csak úgy lehet elérni, ha meg­felelő mennyiségű és minőségű szabványt biztosítanak folyamatosan a termelő üzemrészeknek, továbbá azzal, ha a vezetés minden szinten határozott. Tovább kell fejleszteni a dolgozók szakmai és elméleti oktatását. Ahhoz, hogy a munka minden területén a kívánt ered­ményeket elérhessük, valamennyi területen fel kell m­érni a meglevő tartalékokat, azokat eredményesen felhasználni. Központi vezetőségünk a továbbiakban foglalkozott fő Férfi Fehérneműgyár vállalati szakszervezeti taná­csának jelentésével, a ruházatipari dolgozók szakszer­vezete 1970. évi költségvetésével, a központi vezetőség is elnökség 1970. I. félévi munkatervével. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜL­­ETEK. A MAGYAR RUHÁZATIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR 1970. JANUÁR Őszinte barátunk A második világháborúban a szovjet hadsereg katonái 194 napos küzdelemben szabadí­tották fel Magyarországot, és ezáltal megnyitották népünk előtt az önálló nemzeti fejlő­dés és társadalmi haladás út­ját. 1945 tavaszán, mire a há­ború Európában befejeződött, Magyarországon is eldőlt az ezeréves per, végbe ment az antifeudális agrárforrada­lom. Nincs arra lehetőség, hogy részletesen fejtegessük ennek az időszaknak mozgósító, tár­sadalmat és embert formáló nagy nekirugaszkodását. He­­­­lyette hadd idézzek egy rész­letet Kádár János elv­társnak az MKP 1945. május 20— 21-én megtartott országos ér­tekezletén mondott beszámo­lójából: „A szakszervezetek és az üzemi bizottságok a munkásosztálynak új, hatal­mas vívmányai, az első hóna­pokban rohammunkával, és az összes megmozdítható esz­köz felhasználásával életet teremtettek ebben az ország­ban, megindították az ipari termelést, megteremtették magának a munkának felté­teleit. Van még ezenkívül egy nagy érdeme szakszerveze­teinknek és az üzemi bizott­ságoknak. Tudjuk jól, hogy a magyar nemzet, sajnos, igen jelentős mértékben támogatta a fasiszták rablóháborúját a Szovjetunió ellen. Nemzetünk szerencsétlen helyzetén, amelyben a fasiszták oldalán folytatott háborúval kerül­tünk, némileg enyhítettük azzal, hogy a magyar nép legalább munkájával sietett a harcoló Vörös Hadsereg se­gítségére. Azzal az eredmény­nyel, amelyet a termelés, az első hónapokban fel tudott mutatni —, legalább is egy ré­szével — járult hozzá a dol­gozó magyar nép a fasiszták leveréséhez. Ez a magyar munkásosztálynak, és azon belül a szakszervezeteknek és az üzemi bizottságoknak el­évülhetetlen történelmi érde­me. A termelés gyors meg­indulása, a felszabadulás után és a szakszervezetek nagy szerepe ebben, a leg­jobb reményekre jogosít ben­nünket a jövőt illetőleg”. A magyar dolgozók — munkások, parasztok és ér­telmiségiek — a teljes felsza­­badultság tudatával állították csatasorba képességüket, hogy valóra váltsák a kom­munista párt biztató felhívá­sát, amelyben meghirdette: „lesz magyar újjászületés”. Önzetlenül, szinte fizetség nélkül vállalták azt a temér­dek munkát, amelyet az első hónapokban el kellett végez­ni. Ebben a nehéz munkában számíthattunk a Szovjetunió­ra, amely az első pillanattól kezdve segítette népünket az újjáépítésben. Már 1945 jú­liusában szerződést írtak alá az ideiglenes kormánnyal gyapjú és­­ gyapot, valamint különböző­­ércek szállítására, melynek ellenértékeként fő­leg bérmunkát adtunk. A Szovjetunió ma is sokol­dalúan segíti hazánk fejlődé­sét. Nincs olyan területe or­szágunkban a gazdasági épí­tésnek, a tudományos kuta­tásnak, a közoktatásnak, a a kultúrának, a közegészség­ügynek, általában az egész társadalmat átfogó termelési, műszaki előrehaladásnak, amelyben nem lenne jelen az a gazdag tapasztalat, amelyet a Szovjetunió önzetlenül át­ad számunkra. A Szovjetunió támogatásá­val fejlődött a könnyűipar is. Az új textilgyárak, valamint a régi gyárak rekonstrukciói lehetővé tették az iparág ter­melésének gyorsabb növeke­dését, a lakosság jobb áruel­látását. Az állami ruhaipart szintén szovjet tapasztalatok útján hozták létre, mely 1948 májusáig a legtipikusabb kis­­árutermelő ipar volt. Jelenleg tíz nagyvállalat 45 gyáregysé­gében több mint 30 ezer dol­gozóval élenjáró, modern gyáripari termeléssel biztosít­ja népünk ruhaellátását. Jó minőségű, gazdaságos export­jával segíti népgazdaságunk fejlődését. Úgy, mint a nép­gazdaság egészében, sokolda­lú támogatást kapott a szov­jet emberektől, a ruhaipar is. A ruhagyárak szervezéséhez műszaki, technológiai beren­dezéséhez felhasználtuk a szovjet ruhaipar műszaki do­kumentumait, szakirodalmát, valamint számos ipari, spe­ciális gépeket, gyártási eljá­rásokat, amely megkímélt minket attól, hogy feleslege­sen kísérletezzünk. Komoly segítség volt számunkra az is, hogy még az illegális mozga­lom idejéből a Szovjetunióba emigrált szaktársaink részt vehettek a szovjet ruhagyá­rak munkájában, és ott elsa­játították a gyáripar szerve­zésének és vezetésének tudo­mányát, és azt idehaza hasz­nosíthatták, így már a ruha­gyárak szervezését képzett mérnökökkel, technikusok­kal kezdhettük el. Ez lehető­séget adott arra, hogy vi­szonylag rövid idő alatt a ta­pasztalatok felhasználásával megkezdhettük a szakember­­képzést. Fejlődésünket gyorsította a KGST útján éppen a Szovjet­unió közreműködésével létre­hozott rendszeres nemzetközi tapasztalatcsere is. Ezek már az ötvenes éveik elején kiala­kultak a hét európai szocia­lista ország ruhaipara között, melynek lényege, hogy széle­sebb körű ruhaipari, műszaki dokumentációt készít minden résztvevő ország. Ezt több szakmai bemutató, divatbemu­tató és szakelőadás egészíti ki, így mind a hét szocialista or­szág ruhaipara rendkívül di­namikusan fejlődik, lépést tud tartani, sőt kezdeményező is tud lenni a nemzetközi öl­tözködési kultúra fejlesztésé­ben. Rendkívül széles ma már a magyar és a szovjet ruhaipar között a kapcsolat. Kiterjed ez a kapcsolat a miniszterek­től a szocialista brigádokig, a dolgozókig. Igazgatók, mérnö­kök, tervezők és technikusok, különböző műszaki vezetők utaznak, leveleznek szovjet­ kollégáikkal, vagy vendégül látják kedves szovjet barátai­kat. Munkások utaznak a Szovjetunióba, szocialista bri­gádvezetők, tagok tartanak elvtársi kapcsolatot a szovjet ruhagyárak kommunista bri­gádjaival. E sokoldalú barátság során­ alakult, fejlődött kapcsolatunk­­ a szovjet szakszervezetekkel is. Szakszervezetünk rendsze­resen vendégül látja a Szov­jetunióból hazánkba látoga­tott szakembereket, delegátu­sokat. Ezenkívül kölcsönösen részt veszünk minden olyan munkában, melyet az SZVSZ Textil, Ruházati és Bőripari Nemzetközi Szövetsége szer­vez. Évenként rendszerein találkozunk különböző szintű delegációk útján is. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy ipar­águnk területén is bensőséges és szívélyes baráti kapcsolat alakuljon ki a szovjet szak­­szervezetiekkel, a szovjet em­­­berekkel. Varga József, szakszervezetünk elnöke Boldog új évet! Mire lapunk az olvasók­hoz került, már ledolgoz­tunk néhány napot az új esztendőből. Túl vagyunk az ünnepeken, a szilvesz­ter vidám hangulatán és a sokszor kívánt boldog új esztendő köszöntésen, ame­lyet oly sokszor mondtunk munkatársnak, barátnak, rokonnak. De talán érde­mes még néhány percre visszatekinteni az elmúlt esztendőre. Eredményekben és eseményekben gazdag évet hagytunk magunk mö­gött. Megerősödtek üze­meinkben a szakszervezeti bizottságok, megtalálták he­lyüket és helyesen éltek hatáskörükkel a vállalati, üzemi szakszervezeti taná­csok. Az új gazdasági me­chanizmus gazdagabban, szélesebben kiteljesedett üzemeinkben. A gazdasági vezetők a párt- és a szak­­szervezeti bizottságokkal együtt megoldották a ter­melésben jelentkező prob­lémákat. Megkötötték ismét a kollektív szerződéseket, melyek az első szerződések tapasztalatainak felhasz­nálásával jól sikerültek. Szakszervezetünk eredmé­nyesen foglalkozott a ter­mékek árának és minősé­gének alakulásával. Meg­oldottuk a 44 órás munka­hetet, javult — bár még mindig nem kielégítően —, a dolgozók keresete. Az új esztendő is esemé­nyekben gazdagnak ígér­kezik. Ez az év a jubileum éve. Hazánk felszabadulá­sának 25. évfordulója. Üze­meink dolgozói a felszaba­dulás tiszteletére munka­versenyt kezdeményeztek, szakmai vetlekedőket szer­veznek, amelynek eredmé­nyes hozzájárulás a jubi­leumi évforduló sikeréhez. De az ünneplés mellett meg kell oldanunk a hét­köznapok problémáit is. Adottságaink, feltételeink kedvezőek ahhoz, hogy 1970-ben további előrehala­dást érjünk el. Ehhez kí­vánunk jó egészséget és sok sikert. RUHÁZATIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE elnöksége

Next