Ruházati Munkás, 1970 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1970-05-01 / 5. szám
Köszöntjük a Könnyűipar kiváló dolgozóit Április 4 alkalmából a könnyűipari miniszter a „Könnyűipar Kiváló Dolgozója” kitüntetéssel jutalmazta a következő dolgozókat: Debreceni Ruhagyár, Ábri Mihályné betanított munkás, Ács Miklósné varrónő, Arany István szabász, Bagdi István csoportvezető, Barcza Józsefné vasaló, Bene Margit részvasaló, Buglyó Istvánná nyugdíjas, Éliás Istvánná kézimunkás, Fekete II. Józsefné meós, Juhász Józsefné előadó, Kulik Józsefné géprész, Kraudi Gyuláné diszponens, Lukács Albertné vasaló, Makai Mihályné gépész, Miklós Dezsőné bérelszámoló, Miksztai Árpádné raktáros, Mészáros Béláné meós, Mózsik László csoportvezető, Nagy I. Róza kézimunkás, Nagy Lászlóné előadó, Cs. Nagy Kálmán rajzoló, Orbán Mihályné gépész, Pallagi Imréné gépész, Papp Lajosné gépész, Pócs Gáborné meós, Szakács Lajosné előadó, Szatmári Erzsébet osztályvezető. Divattervező Vállalat: Darvas Károly technikus, Csikós Gézáné szabász, Haár Istvánná gépész, Németh Lajosné ügyintéző, Vidor Sándorné csoportvezető. Férfi Fehérneműgyár: Ali Istvánná csoportvezető, Dominkó Ilona géprész, Fekécs Margit előadó, Fél Imréné előadó, Major Antal műszerész, Mózer József osztályvezető, Medgyasszai Zsuzsa gépész, Novák Pálné gépész, Pál Józsefné meós, Perjéssy Ervin főosztályvezető, Pintér Sándorné meós, Prandovszky Sándorné ügyintéző, Princz Józsefné gépiész, Sándor Péterné varrónő, Szabó Károly meós, Szász Istvánná speciálgépes, Szép Józsefné technikus, Szilákká Sándor üzemvezető, Türei Sándor dekorációs, Tóth Pálné gépiész, Vandlik János meós, Zsigovits István mintavarró. Kaposvári Ruhagyár: Babai Mártonná varrónő, Barabás Ferenc szabó, Bernáth József könyvelő, Bíró Lajos instruktor, Bund István kőműves, Erdélyi János szalagvezető, id. Faludi Ferenc nyugdíjas, Fazekas Pál szalagvezető, Gergely József szalagvezető, Holtgold Márton osztályvezető, Horváth János szalagvezető, Hotter Károly technikus, Illés József vasaló, Kalmár Lajos gépész, Kéri József szalagvezető, Kiss Istvánné varrónő, Lengyel Sándorné gépész, Németh Sándorné gépész, Perényi Miklós szalagvezető, Raj Jenő szalagvezető, Romhányi Ferenc kőműves, Szabó János szabászata vezető, Szőnyi József rajzoló, Tallián Ferenc technikus, Tinusz Károlyné szalagvezető, Tóth István raktárvezető, Tóth Gyula meós, Torma János raktárvezető, Zábó Ottóné gépész. Női Fehérneműgyár: Bajsza Ferencné csoportvezető, Barta Károlyné raktáros, Farkas Józsefné varrónő, Földvári Dezső osztályvezető, Gádor Jenő raktáros, Ganzé Sándorné varrónő, Holcz Jánosné művezető, Herényi Béláné varrónő, Kokály Lajosné laboratóriumi felfektető, Kucsák Ferencné szabász, dr. Nagy Lászlóné csoportvezető, Saári Istvánné művezető, Szabó Sándor István meós, Táborosi János főosztályvezető, Veres Ágostonná meós, Vass Béláné munkaerőgazdálkodó, Wincz Károlyné varrónő. Szegedi Ruhagyár: Bogdán Imréné gépész, T. Buzder János főművezető, Hedrich Károlyné gépész, Á. Tandari Jánosné gépiész. Seifmann Béláné, anyagbeszerzési előadó, Ludányi László kellékraktárvezető, Mácsai Jenőné félkészáruraktári munkás. Május 1, Ruhagyár: Ágotai Lajosné csoportvezető, Barthó Géza szalagvezető, Boór Imréné gépész, Drösböth Lajos géprész, Farkas Józsefné gépész, Fenyvesi István szalagvezető, Gajdos Zoltán főművezető, Gál Béla ügyintéző, Harr Pál raktárvezető, Kádár Miklós üzemvezető, Kornfeld János műszerész, Kovács Benőné kézimunkás, Kovács László műszerész, Kovács Imre I. meós, Kovács Imre II. szabász, Lakat Kálmán osztályvezető, Máder Gyála meós, Nagy Ferenc csúcsmecs, Németh Mihályné segédmunkás, Papp Gyula csoportvezető, Pataki Jánosné polg. véd. törzsparancsnok, Rákóczy Ferencné ügyintéző, Rősner József rendész, Szabó Ferenc szalagvezető, Szépe Sándor géprész, Vass János esztergályos, Varga Ferencné szalagvezető. Soproni Ruhagyár: Csiszár Jánosné meós, Horváth Lászlóné normál, Horváth Teréz diszponens, Kálmán Gizella géprész, Kondor Gyuláné meós, Körmendi Ferenc szabász, Ruisz Ilona teremírnok, Rosta János szabász, Seidl Ferenc vasaló, Zsejki József asztalos. Vörös Október Férfiruhagyár: Barna Kami meós, Barát Ferenc csoportvezető, Bostai Pálné géprész, Czimber Józsefné kompresszorkezelő, dr. Diera Pál üzemigazgató, Bokor Dénes csoportvezető, Eiler Károlyné varrónő, Erdős Miklós csoportvezető, Fazekas Mihály csoportvezető, Fehér János meós, Furulyás László osztályvezető, Gergő Ferenc főművezető, Grabarics József gőzvasaló, Hegyi Győző művezető, Jóni Ferenc belső ellenőr, Keller Sándor osztályvezető, Király Tibor osztályvezető, Kiscsák Pálné varrónő, Koltai Lajos igazgató, Komlódy Ferenc meovezető, Missurai János meós, Nógrádi Józsefné segédmunkás, Pálóczi Istvánné előadó, Pest Tamás gondnok, Pintér Mihályné gépész, Sáfár Jánosné meós, Sárközi Mihály művezető, Schneider Ferenc géprész, Szabó Éva gépész, Szabó Károly szabász, Szabó Sándorné előadó, Szegő Sándorné ügyintéző, Szekerka József művezető, Tomona Károlyné géprész, G. Tóth Ferenc varrónő, Úri Imre raktárvezető-h., Vász Lajos főrművezető, Zlatarics Mihály meós. A Ütést tartott szakmai szövetségünk Textil-, Bőr- és Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetei Szövetsége elnökségének néhány héttel ezelőtti vizsgálata megállapította: a szociális és a kulturális alapok, valamint a béren kívüli juttatások mértéke és színvonala nem csökkent, sőt néhány vonatkozásban sokat javult az 1968. január 1-én életbe lépett gazdaságirányítási rendszer óta. Érvényesült a szakszervezetek XXI. kongresszusának álláspontja: „... az üzemi hatáskörbe kerülő juttatásokat a jelenlegi szinten kell tartani, és ha mód van rá, fejleszteni... A továbbfejlesztésről a helyi gazdasági és szakszervezeti szerveknek kell gondoskodniok. Az adatok szerint a szociális, kulturális, sport és egyéb kiadások összege 1969-ben 13,7%-kal haladta meg az 1967-es évit. Ezen belül szociális célokra 8,9, kulturális alapként 16,9, a sporttámogatásra 15,9, egyéb célokra pedig 62,9 százalékkal használtak fel többet. A növekedés üteme tehát jelentős. Mértéke azonban elmarad a részesedési alap 25,3 százalékos emelkedésétől. Ebből következik, hogy a felhasználás aránya csökkent. 1967-ben a részesedési alap 14,7, 1968-ban 12,9, 1969-ben pedig 13,3 százalékából képeztek szociális, kulturális és sportcélokat szolgáló alapot a vállalatok. Az általában kedvező képen belül nagyok az eltérések. A vizsgált időszakban például sok új vállalati üdülő létesült Ennek következtében 1969-ben 45 százalékkal többet költöttek a vállalati üdülők fenntartására, mint két évvel korábban. A gyermekintézményeknél viszont alig van változás. Az óvodák és a bölcsődék fenntartása lényegében az 1967. évi alacsony szinten történik. A kulturális alap felhasználása kissé egyoldalú. A kiadásoknak csaknem feléből a társadalmi ünnepek, évfordulók és egyéb rendezvények költségeit fedezik. A sportnak adott támogatás döntő többségét az önálló sportkörök kapják. A tömegsportra fordított kiadások ebből nehezen szűrhetők ki. Szakmai szövetségünk elnökségének megállapítása szerint a vállalatok szakszervezeti tanácsai — egyetértési, döntési és ellenőrzési jogukkal élve — igyekeztek befolyásolni a vállalati alapok képzését és felhasználását. Néhol azonban formális a közreműködés. Előfordul, hogy a vállalat által készített felhasználási tervet a szakszervezeti szervek módosítás nélkül elfogadják, akkor is, ha indokolt lenne az ellenvetés. Egy-két esetben olyasmi is előfordult, hogy a szakszervezet észrevételeit figyelmen kívül hagyta az igazgató, ez ellen nem tiltakozott a szakszervezeti tanács. A szövetségünk elnöksége éppen ezért úgy határozott, hogy a szakszervezeti tisztségviselőket jobban fel kell készíteni a vállalati alapokkal történő helyes gazdálkodásra. El kell érni, hogy a tanácsok rendszeresen éljenek döntési jogkörükkel, s az szb-titkárok ellenjegyzése nélkül semmiféle költséget ne számoljanak el a keretek terhére. Szükségesnek tartja az elnökség, hogy a SZOT és a Pénzügyminisztérium közös intézkedést adjon ki , milyen költségek számolhatók el a részesedési alap szociális, kulturális és sport kereteinek terhére. Élenjárók a véradásban A Debreceni Ruhagyár edelényi telepén véradó napot rendezett a járási Vöröskereszt, amihez a telep dolgozói nagyon szép eredménnyel járultak hozzá. A Vöröskereszt titkára beszélt a véradás jelentőségéről, elmondotta, hogy a vérből mennyi gyógyszer készül, és milyen sóit életet mentenek meg vele. Dolgozóink ezt nagyon megértették és szívügyükké tették, amit abból is láthatunk, hogy telepünk 150 dolgozója közül hetvenen jelentkeztek véradásra. A hetvenből hatvanhárman először adtak vért. A szalagok közül kiemelkedett a négyes szalag, ahol 30 dolgozó közül huszonketten jelentkeztek véradásra. Dolgozóink jól vizsgáztak, emberbaráti szeretetből. Dr. Dicső Szabolcsné Új üzemet avattak Jánosaknán 1967. májusában a megüresedett bányász szálló épületei új gazdát találtak a Nógrád megyei kis bányásztelepülésen, Jánosaknán. A Női Fehérneműgyár létrehozta telephelyét. A szénbányászat leépítése tette szükségessé ezt a lépést, hogy megfelelő munkalehetőséget biztosíthasson a dolgozni akaró rók számára. Sok nehézséggel indult meg a termelő mimika. Olyan dolgozókkal indultunk, akik a varrás műveletét akkor kezdték megismerni. Az anyaüzem megfelelő szakembereket biztosított, akik rövid idő alatt komoly eredményeket értek el. A fáradozásuk eredményét ma már termékeink mennyisége és minősége is bizonyítja. Üzemünk termékeit már nemcsak a hazai fogyasztók, hanem külföld is megismerte. Jó kollektíva alakult ki a tömegszervezeteink irányítása alatt. A kialakult brigádok között verseny indult, amely tovább növelte a munka eredményességét. Egységes volt a küzdelem a felajánlások teljesítéséért. Dolgozóink többsége már száz százalékon felüli teljesítményt is elért, de van olyan dolgozónk is, aki 140 %-ot teljesített. A létszám emelkedése változásokat követelt. Az igényeknek megfelelően a régi Csepel varrógépeink helyébe gyorsfordulás Textima gépeket kaptunk." Az épületek nem feleltek meg a követelményeknek, így megkezdték egy új üzem építését. Az elmúlt hónapban kettős ünnepet tartottunk. Székely Józsefné üzemünk igazgatója ünnepi megemlékezést adott hazánk felszabadulásának 25. évfordulójáról, és eszménk nagy vezére, Lenin elvtárs születésének századik évfordulójáról. Elismeréssel szólt üzemünk eddigi munkájáról, elért eredményeinkről, kiemelve a törzsgárdát, melynek tagjai kezdettől fogva az üzem erősségét alkotják. Ebből a gárdából alakult ki az új műszaki csoport, mely már képes a szalagok szakszerű vezetésére. Legjobbjaink közül tíz dolgozónk részére a „Kiváló dolgozó” jelvényt adta át. Ez után az igazgató elvtársnő átadta a mintegy 23 millió forintos beruházással épített új üzemet. Itt is a bánya örökébe léptünk, a volt irodaház és az új épületünk már egy egészet képez, ami a tulajdonunk. Ezt jelzi a bejárat fölé tett üzemi névtábla, a védjegyünkkel, a pávával. Leleplezésre került egy emléktábla, mely arra emlékezteti az arra járókat, hogy üzemünk a Lenin-centenárium évében került átadásra. Az új üzem átadása lehetővé tette a létszám emelését. Újabban két szalag alakult, így létszámunk már eléri a 370 főt. Jelenlegi viszonyaink még további hét szalag beindulását teszik lehetővé. Az üzem átadásánál képviseltette magát a megyei és a városi pártbizottság, a könnyűipari minisztérium és szakszervezetünk. Szabados Józsefné Köszönöm Hivatalos leveleink között egy kedves, megható írást találtunk. „Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete Elnöksége és Munkatársai!” — így hangzik a megszólítás. A levél szövege a következő: „Meghatottan vettem kézhez az elmúlt év végén az új évi jókívánságokat tartalmazó kis borítékot. A Nemzetközi Nőnap alkalmából örömmel nézegettem az üdvözlő lapon küldött kedves, szép csokorba kötött virágokat, amivel engem is üdvözöltek. Engem, a rokkant járadékos beteg asszonyt. Nagyon jólesik,, hogy gondolnak rám. Úgy érzem, mellettem vannak, számíthatok segítségükre. Fiatal korom óta tagja vagyok a szakszervezetnek. Ez idő alatt sokszor éreztem a közösség szeretetét, törődését, és ez nagyon jó érzés. Továbbra is hű tisztelettel üdvözlöm szakszervezetünk elnökségét és munkatársait. Köszönöm szíves figyelmüket. Sashegyi Lajosné Budapest, IX., Napfény u. 1. A nyugdíjasokra vonatkozó jogszabályokról Alkotmányunk kimondja, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért kell fizetni. Megismétli ezt a Munka Törvénykönyve is, amikor kimondja a 18. § (3) bekezdésében, hogy a munkaviszony létesítése és a munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek meghatározása során nem szabad hátrányos megkülönböztetést ternni a dolgozók közt, nemük, koruk stb. szerint. Mégis, amikor arra kerül a sor, hogy már nyugdíjban levő dolgozókat alkalmaznak, ezekről a rendelkezésekről számos helyen megfeledkeznek. Ezért került kiadásra a Munkaügyi Minisztérium és a SZOT közös állásfoglalása is (megjelent a Munkaügyi Közlöny 1968. évi 12. számában), melynek 192. sz. elvi határozata foglalkozik a nyugdíjasok kérdésével. Ez az elvi határozat kimondja, hogy a nyugdíjban levő és újból munkába állított dolgozókat ugyanolyan jogok illetik meg, mint az aktívakat, természetesen munkaidejük és munkabérük arányában. Kimondja ez az elvi határozat, hogy a nyugdíjas dolgozót munkába állítása esetén újból be kell sorolni. Meg kell állapítani, hogy teljes munkaidővel való foglalkoztatása esetén milyen bérezésben részesülne és ennek figyelembevételével kell megállapítani, hogy havi 500, illetve évi 6000 forintért menynyi időn át kell a számára meghatározott besorolás szerinti munkakörben munkát teljesítenie. Megilleti a nyugdíjas dolgozót a szabadság is. Ennek kiszámításáról a 230. sz. elvű határozat rendelkezik, és elrendeli a részfoglalkozásnak megfelelő részszabadság kiadását. Nem szabad megfeledkezni az 5/1967. (X. 8.) MüM sz. rendelet 8. §-áról, mely kimondja, hogy bármilyen hosszú megszakítással történt a munkaviszony bármilyen címen való megszüntetése, mindezekre figyelem nélkül, minden munkaviszonyban töltött időt egybe kell számítani. Mivel a nyugdíjasnak a nyugdíjba menetele előtt már feltétlenül volt munkaviszonya, a nyugdíjas két munkában töltött időhöz ezt is hozzá kell számítani, és ennek alapján — a részfoglalkoztatásnak megfelelően — kell a szabadságát megállapítani, és kiadni. A nyugdíjast tehát minden jog éppen úgy megilleti, mint azt a dolgozót, aki még aktív. A munkáltatónak viszont fennáll az a kötelezettsége, hogy ha a nyugdíjas elérte a folyó évben a 6000 forintot, akkor azt a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál jelenteni tartozik. A 6000 forintos korlát nem a vállalatot, hanem a nyugdíjast köti. Ugyanis, ha a nyugdíjas munkája után járó összeg több, mint 6000 forint, azt részére ki kell fizetni. Ha azonban a dolgozó több, mint 6000 forintot vett fel, akkor őt az a hátrány éri, hogy a munkaviszonyából még abban az évben háralevő időre nyugdíjat nem fog kapni. Nem érinti viszont az évi 6000 forintos keretet a szabadságmegváltás, a nyereségrészesedés és a jubileumi jutalom összege. A nyugdíjast jubileumi jutalom is megilleti a törvényes keretek között. Ebben a vonatkozásban több probléma merült fel, melyek tekintetében a helyes eljárást az alábbiakban ismertetjük. 1. Abban az esetben, ha a nyugdíjas még aktív korában vált jogosulttá a jubileumi jutalomra, de azt a vállalat nem fizette ki, akkor a nyugdíjasnak annál a vállalatnál kell megkapnia a jubileumi jutalmat, ahol az ehhez való jogosultságát elérte. A jubileumi jutalom mértéke: a jogosultság időpontjában a dolgozót megillető alapkereset. Ez legfeljebb 3 éven belül érvényesíthető. Ha viszont az esedékességtől 3 év már eltelt, akkor ez az igény már elévült. Ezzel kapcsolatban felhívjuk a figyelmet arra, hogy a törvényt visszamenőlegesen alkalmazni nem lehet. Nem lehet tehát az 1968. január 1. óta érvényben levő törvény alapján számítani a jubileumi jutalomhoz szükséges időt (munkaviszonyokat összeadni) és ennek alapján a régi helyen jubileumi jutalom igénnyel fellépni. 2. Ha a nyugdíjas aktív korában nem szerezte meg a jogosultságot, hanem a 25. évet nyugdíjasként tölti be, úgy a jubileumi jutalom a 25 év betöltésének időpontjában meglevő havi alapkereset. Ez havi 500 forintnál több is lehet, mivel az új szabályozás nem havi 500, hanem évi 6000 forint kifizetését engedélyezi a nyugdíjasnak. 3. Ha a nyugdíjas korábban már megkapta a jubileumi jutalmat a 25 év munkaviszonyban töltött ideje alapján, akkor a 40 éves jubileumi jutalmat a jogosultság időpontjában, de a 25 éves jubileumi jutalom esedékességétől, illetve kifizetésétől számított 15 év munkaviszony után kaphatja csak meg. A vállalatnak joga van ettől a szabálytól a dolgozó javára eltérni. Ha például a dogozó 1967-ben kapta meg — 32 éves szolgálata után — a jubileumi jutalmat, mert a munkaviszony folyamatossági hiány miatt ez csak 1967- ben vált esedékessé — legkorábban 15 év múlva, illetve nyugdíjbamenetel esetén már 10 év múlva kaphatja meg a jubileumi jutalmát. Mivel ettől a vállalat a 10/1967. (X. 8.) MüM rendelet 8. § alapján a dolgozó javára eltérhet, nem követ el törvénysértést, ha 1970-ben — amikor a dolgozó nyugdíjba megy és 35 éves szolgálata van — a jubileumi jutalmat kifizeti. 4. Ha valaki megkapta a 25 éves jubileumi jutalmat, újabb 10 év után mint nyugdíjas, nem kaphatja meg a **e évest. Ez a kedvezmény csant **okat a dolgozókat illeti meg, akik a 25 éves jubileumi jutalom kifizetése után még legalább 10 évet munkaviszonyban töltöttek akkor, amikor nyugdíjba mennek. Azonban akik már nyugdíjban vannak, ezt a kedvezményt nyugdíjasként már nem élvezhetik. Dr. Varga Gáborné, a szakszervezeti jogtanácsosa HELYREIGAZÍTÁS Előző számunkban a kormánykitüntetéssel és a szakszervezeti munkáért kitüntetéssel jutalmazottak névsorában több hibás közlés történt. A helyes szöveg a következő: Frányó Mária, a Kaposvári Ruhagyár szb-titkára, Mari Sándorné, a Szegedi Ruhagyár VSzT titkára, a központi vezetőség tagja. Lovas Lászlóné, a Női Fehérneműgyár VSzT titkára, a központi vezetőség tagja. Antal Györgyné, a Május 1. Ruhagyár műhelybizottsági titkára.