Ruházati Munkás, 1980 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

A jobb együttműködésért A Textil-, Bőr- és Ruházatipari Szakszervezetek Szövetségének elnökségi ülése Az alapanyagot gyártó és feldolgozó vállalatok együttműködés­ének problémáit elemezte és a javítás feladatait határozta meg a Textil-, Bőr- és Ruházat­­ipari Szakszervezetek Szövetsége elnökségének 1979. november 30-án megtartott ülése. A vállalati gazdálko­dás hatékonyságának növelése, a jobb, választékosabb hazai ellátás és a versenyképes export nem nélkülöz­heti az alapanyaggyártók és a feldolgozók együttműkö­désének további fejlesztését, javítását. Kerényi Gábor és dr. Burkus Egon, a Könnyűipari Minisztérium fő­osztályvezetői adtak tájékoztatást az érintett vállalatok között­ kialakult kapcsolatrendszer működéséről, az együttműködés továbbfejlesztésének lehetőségeiről. A tanácskozáson részt vett a negyedik érdekelt szakma, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének képviselője is. A részvevők egyértel­műen szögezték le: véget kell veteni az egymásra mu­togatásnak, s közösen kell megtalálni az együttes ér­dekeltség kulcsát. Mint a Könnyűipari Minisztérium képviselői elmondották, egyre nagyobb hangsúlyt kap a termelés és kapacitás összhangja. A kötszövőiparban például ez az összhang nincs meg. A gyapjúiparban konfekcionálásra több gyapjúszövet jön be, mint az ipar tőkés exportja, s emellett mégis kapacitás-kihasz­nálatlanság van. A bőriparban nyersbőr-ellátási problémák miatt kapacitás-kihasználatlanság van. A feldolgozóiparokban az ütemes szállítás, a sorozatnagyság, a szállításon be­lüli választék tartása még mindig gondot­­ jelent. Sok esetben a kereskedelemnek olyan kollekciót mutatnak be, amelynek nincs meg az alapanyag-háttere. Különösen a dollárexportban mutatkozik meg a kapcsolati rendszer összes hibája. Nehéz a kiajánlás a saját anyagos exportban, súlyos gondok vannak az alapanyagok mintázásával, pedig ma már a gyapjúipar­ban is van olyan eljárás, idehaza, hogy egy hét alatt bármilyen mintázási igényt ki lehet elégíteni Nagy különbségek vannak a minőségi színvonalban. Sok esetben munkában és értékben sokkal többet dolgoz be az ipar egy-egy termékbe, mint amennyi indokolt lenne, csak éppen eközben elhanyagolja a külcsínt, a könnyű fogást. Nagy az átállási veszteség a textiliparban. Az érdekeltségi ellentétek­ az új szabályozók mellett felte­hetően könnyebben lesznek áthidalhatók. Az elnökség a gondok elemzése után ajánlást foga­dott el az együttműködés javítására. Alapelv, hogy az alapanyaggyártónak és a feldolgozónak is egymás ér­dekeinek kölcsönös megismeréséből, összehangolásából kell kiindulni. Kiemelt módon kell foglalkozni a bel­földi piac ellátásával. A differenciált lakossági igények kielégítését megfelelő összetételű és választékú termék­kel elsődleges feladatnak kell tekinteni. Ennek érdeké­ben jobban ki kell használni a szocialista országokkal való együttműködés lehetőségét. A termelőkapacitás jobb kihasználása, a divatigé­­nyek gyors változásához való alkalmazkodási képesség fokozása pedig megköveteli a konfekció-, a cipő- és bőrdíszműipari vállalatok, valamint az alapanyag­szállítók közös gyártmányfejlesztését. Sőt, ajánlatos a kereskedelem véleményét is kikérni. A kis sorozatú gyártást igénylő belföldi megrendelések megfelelő gaz­daságossággal csak akkor teljesíthetők, ha a vállalatok élnek az exporttételekhez való kapcsolódás lehetősé­gével. A kötszövőipar fonal igényének biztosítása, a megfelelő választékú kínálat a fonalgyártók és kötszö­­vőipari vállalatok még jobb együttműködését igényli. Helyes, hogy a Könnyűipari Minisztérium a központi specifikációs rendszer továbbfejlesztésére és a szerző­déskötési gyakorlat korszerűsítésére tesz javaslatot A szinte krónikus kellékellátást, gondot sürgősen orvosolni kell, fel kell tárni az ellátási zavarok okait, s meg kell határozni a háttéripari — a szövetkezeti ipart is beleértve — szelektív fejlesztés irányait, s a hosszú távon beszerzendő import­ termékek körét. A testület az ajánlás elfogadása után Petrák Fe­rencnek, a Bőripari Dolgozók Szakszervezete főtitkárá­nak előterjesztésében tájékoztatót hallgatott meg a Textil-, Bőr- és Ruházatipari Szakszervezetek Nemzet­közi Szövetségének 1979. évi nemzetközi tevékenységé­ről, majd dr. Bíró Györgyné, a Textilipari Dolgozók Szakszervezete főtitkárának előterjesztésében elfogad­ták az elnökség 1930. évi ülésrendjét. ,mrmrsssr/­sssssssss/sssss?s­ s/srsss///wtsssssssss/­rp//ssrsssssss*sss*t A R­UHÁZATIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXIII. ÉVFOLYAM I 1980. JANUÁR ARA: 80 FILLÉR VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! A TARTALOMBÓL: • Nem jött ki a lépés (2. oldal) • Tartalékok a számítógépben (3. oldal) • Kívánjuk... (5. oldal) A ruhaipar 1980. évi feladatai írta: Dobrotka László könnyűipari miniszterhelyettes Minden esztendő kezdete az előző időszak számadása és a jövőre szóló felkészülés idő­szaka. Ezt tesszük akkor is, ha nagy eredmény és kis gond áll mögöttünk, s még inkább ezt kell tennünk, ha gondok so­kaságával küzdünk és felada­taink sora feszít Eredményeink és gondjaink 1979-ben A textilruházati vállalatok­nak — azok több mint har­mincezer dolgozójának — 1979. évi munkáját értékelve meg­állapíthatjuk, hogy a termelés és értékesítés tendenciája a vállalati tervelképzeléseknek megfelelően alakult. Vállala­taink dolgozói nagy erőfeszíté­seket tettek a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítá­sa érdekében az export növe­léséért, igyekeztek a belföldi fogyasztói igényeket kielégíte­ni, a hatékonyabb struktúrát kialakítani. Kicsit mélyebben és szám­szerűen elemezve az 1979. év munkáját, még sok hiányosság, gond, megoldandó feladat tá­rul elénk. A legkomolyabb problémának ítélhető, hogy a felügyeleti ruhaipar termelé­kenysége 1979-ben sem nőtt a kívánt mértékben. A termelés volumene alacsonyabb volt, mint 1978-ban. A létszámcsök­kenést is figyelembe véve ki­tűnik, hogy a termelékenység­emelkedés mindössze 2—2,5 százalékos nagyságrendű, mely­­lyel nem lehetünk elégedet­tek. A termelés elosztásának vizsgálata is több gondot vet fel. Nagy elismerés jár válla­latainknak a tőkés export fo­kozása érdekében tett erőfeszí­téséért, melynek nyomán fo­lyóáron mintegy 35 százalék­kal növelték kivitelüket az előző évhez viszonyítva. Ennek azonban megmutatkoztak hát­rányai a hazai ellátás és a szo­cialista exportszállítások ütem­­telenségében és az előző évhez viszonyított csökkenő mérték­ben. Nem vitatható, hogy a ter­melés folyamatosságát zavar­ták az anyagellátás hiányossá­gai, melyek a textilipar belső problémáinak, az importfegye­lem szigorításának is követ­kezményei. A számadás fő célja, hogy az előző év tanulságaiból ki­indulva előre mutasson és ki­jelölje az 1980-as év legfonto­sabb tennivalóit. Elsőként, mint legfontosabb teendőket említem a termelékenység nö­velését, minden rendelkezésre álló módszer figyelembevéte­lével. Fokoznunk kell a szervező munkát és annak hatékonysá­gát. Ez az egyetlen módja an­nak, hogy a várhatóan tovább csökkenő létszám ellenére, ha kis mértékben is, de növelni tudjuk termelésünk volume­nét. Javítani kell a dolgozók kö­rében végzett oktatási, betaní­tási tevékenységet, mely biz­tosíthatja, hogy a termelésnö­vekedés valóban termelékeny­ségből, s nem az intenzitás nö­vekedéséből fakadjon. Szabályozórendszerünk vál­tozása is kötelez és ösztönöz a differenciált, a jó munkát ki­emelten megbecsülő bérezésre. Ennek alkalmazása is kedve­zően hat a magasabb terme­lékenységre. Erősíteni, szilárdítani kell a munkafegyelmet, a munkaidő optimális kihasználását, mely­nek előfeltétele, dolgozóink igyekezete mellett, a folyama­tos munka- és anyagellátás, ami szintén komoly szervező­előkészítő munkát igényel. Takarékosság, minden területen Második nagy feladat az anyaggal, az energiával, a költ­séggel való takarékos gazdál­kodás. Népgazdaságunk egyensúlyi helyzetét nemcsak az export fokozása, hanem az importta­karékosság is döntően befolyá­solja. A vállalatainknál fel­­­­használt anyagok zöme — ha közvetve is — import eredetű, csak a felügyeleti vállalatok évente 4,5 milliárd forint ér­tékű alap- és kellékanyagot dolgoznak fel. Figyelmesebb gyártáselőkészítéssel, a szabá­szat­­előkészítő módszerek ja­vításával, gondos és fegyelme­zett munkával 100 millió forin­tos megtakarításra­­tehetünk szert A textilruházati iparban sem közhely az energiával való ta­karékosság. Talán nem is gon­dolunk rá, hogy a gépek fo­lyamatos, előírásszerű tisztítá­sa, gondozása, a jól szervezett tmk-munka is energiamegta­karító és beruházáskímélő te­vékenység. . Az élő és holt munkával va­ló takarékosság fogalmába kell soroljuk a technológiai fegye­lem megszilárdítását, a minő­ségi előírások betartását, hisz egy-egy elrontott ruhadarab több száz forint vagy dollár értéket semmisít meg. Előtérben a belföldi piac ellátása Utoljára említem — bár vál­lalataink elsődleges feladata — a megtermelt áru értékesíté­sét, a fogyasztók igényeinek kielégítését. 1980-ban is kiemelt feladat a tőkés export árbevétel — még pontosabban fogalmazva —, a devizahozam növelése. Ezt vál­lalataink elsősorban az export­­struktúra és a vevőkör megfe­lelő kiválasztásával, a magas igényeket kielégítő minőség­gel, a pontos, megbízható szál­­lítással — tehát fegyelmezett termelő és értékesítő munká­val — érhetik el. Nem megen­gedhető azonban, hogy ezt a törekvést a belföldi ellátás, vagy az államközi kötelezett­ség rovására végezzék válla­lataink. 1980-ban dolgozóink éppúgy elvárják, hogy üzleteinkben, áruházainkban kiváló minősé­gű és megfelelő mennyiségű áruból válogathassanak, mint az előző években, s a válasz­ték a korlátozottabb import el­lenére sem romolhat! Nem hiá­nyozhatnak az üzletekből a gyermekruházati cikkek, s az olcsóbb közfogyasztási termé­kek sem. Úgy érzem, ezt vala­mennyi vezetőnk, dolgozónk nemcsak megérti, hanem mint vásárló, ugyanúgy érzi és kö­veteli. A nagyon röviden összefogl­­­lalt és csak példaszerűen ki­emelt feladatsor is mutatja, hogy tennivalóink nagyok és sokrétűek. Jó módszerekkel, következetesen Terveink megvalósítása nem­csak egy-egy vezető, nemcsak egy-egy kollektíva feladata. Szükséges, hogy vállalataink vezetői, dolgozói, társadalmi munkásai ismerjék meg az ipar többi vállalatának mun­káját, gondjait és eredmé­nyeit. Vegyék igénybe a hát­térintézmények, a kutató-szer­vező intézetek, a társadalmi szervezetek szakembereinek segítségét. Az ipar bármely te­rületén megvalósuló módsze­rek, újítások, eredmények csak így válhatnak közkinccsé, egy­­egy vállalati eredmény így sok­­szorozódva növelheti az egész alágazat műszaki színvonalát, fejlődését. Vezetőink a feladatok kitű­zésében, végrehajtásában tá­maszkodjanak fiatal szakem­bereikre, ifjú szakmunkásaik­ra, egész kollektívájukra és minden­­esetben, minden fel­adatnál társadalmi munká­saikra. Szakszervezetünk vezetői és aktívái eddig is sok segítséget adtak az ipar fejlődéséhez, és ezt a segítséget nem nélkülöz­hetjük a jövőben sem. Az előt­tünk álló feladatok szinte mindegyike igényli aktív köz­reműködésüket, de kiemelte: nélkülözhetetlen ez az üzem: demokrácia erősítésében, a szervezési feladatok előkészí­tésében, fontosságuk tudatosí­tásában , az ösztönző, differen­ciált bérezési gyakorlat kiala­kításában és következetes vég­­rehajtásában, a munkafegye­lem megszilárdításában, a szakmai, oktató-nevelő mun­kában, a munkaverseny szer­vezésében. Biztosak vagyunk ,abban, hogy közös akarással, veze­tőink, dolgozóink szakmaszere­tetével, tudásával, lelkesedé­sével 1980-ban is eredményes, jó munkát végez az ipar vala­mennyi vállalata, és a felada­tok következetes megoldásává a textilruházati ipar is hozzá­járul a népgazdasági gondol­ enyhítéséhez. Elnökségünk tárgyalta A műszaki-gazdasági értelmiség helyzeté­ t Szakszervezetünk a textilru­házati iparban dolgozó értel­miségieket a ruházati dolgozók közönsége szerves részének te­kinti és mindig is annak te­kintette. Olyan rétegnek, amely jelentős szerepet töltött be a szakágazat fejlődésében, szaktudásának javát nyújtotta a ruházati rekonstrukció vég­rehajtása során. A most kö­vetkező időszakban különösen nagy feladat hárul rájuk az iparág termékszerkezetének korszerűsítésében, a hatékony­ságot, a minőséget javító mű­szaki-gazdasági módszerek ki­dolgozásában és bevezetésében. E feladatok megoldásához jó munkahelyi közérzet, munká­juk anyagi és erkölcsi meg­becsülése szükséges. Ugyan­akkor szükséges az is, hogy az értelmiségiek a vállalati és a népgazdasági célokért alkotó módon tevékenykedjenek, szakmai és politikai képzettsé­güket folyamatosan tovább­fejlesszék, javítsák munkakap­csolataikat a fizikai dolgozók­kal. _A szakágazatban dolgozó fel­sőfokú végzettségű szakembe­rek helyzetének, munkahelyi megelégedettségének, a to­vábbfejlődési lehetőségükről, a szakszervezetről alkotott véle­ményének megismerése érde­kében szakszervezetünk kérdő-­­­íves felmérést készített azzal a céllal hogy pontosan megha­tározhassa a következő idő­szak tennivalóit. A felmérést a teljes szakembergárda köré­re kiterjesztették, a kiküldött 614 kérdőívből kitöltve 414 ér­kezett vissza. Ennyi kérdőív már megfelelő biztonságot nyújtott arra, hogy következ­tetni lehessen a műszaki-gaz­dasági értelmiség helyzetére A központi vezetőség mellett működő műszaki-gazdasági bi­zottság a kérdőívek alapján tartalmas tanulmányt állított össze a szakemberek helyzeté­ről, mely elnökségünk munká­jához jó alapként szolgál. A testület decemberi ülésén sok­oldalúan foglalkozott az értel­miségiekkel. A téma fontossá­gát jelezte, hogy minden meg­hívott és csaknem minden testületi tag kötelességének érezte véleménye kifejtését Az elhangzottakról és az el­nökség ajánlásairól következő számunkban részletesen írunk. IPARÁGUNK MINDEN DOLGOZÓJÁNAK SIKEREKBEN GAZDAG, BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁN A RUHÁZATIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZE­TÉNEK KÖZPONTI VEZETŐSÉGE

Next