Ruházati Munkás, 1981 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

Ez is azt mutatja, hogy a szak­­szervezeti munka középpontjába egyre inkább az alapszervezetek kerülnek, amit nagyon jónak tar­tunk. Ezt bizonyítja, illetve tá­masztja alá a bizalmiak megnö­vekedett hatásköre is. Szinte minden lényeges kérdésben véle­ményt mond a csoportja képvi­seletében. Nem mindegy tehát, milyen a szakszervezeti bizalmi felkészültsége, rátermettsége. Ez mutatkozott meg az idei bizalmi­választásoknál is, ahol a dolgo­zók nagyon konkrétan megfogal­mazták, hogy mit várnak el a bi­zalmitól, hogy munkatársait mi­ként képviselje. Szakszervezetünk közép- és felső szerveitől, illetve azok vezetőitől nagyon sok segít­séget kaptunk ahhoz, hogy a ve­lünk egy szinten dolgozó gazda­sági vezetőknek megfelelő, tájé­kozott partnerei legyünk. Magam és munkatársaim öröm­mel üdvözöltük a szervezeti vál­tozásokra vonatkozó SZOT-hatá­­rozatot, amelynek értelmében a szakszervezeti tanácsok helyett a bizalmiak testületi ülése gyako­rolja a jog- és hatásköröket, a dolgozókra vonatkozó minden lé­nyeges kérdésben. Azt várjuk ettől a változástól, hogy az infor­mációk áramlása (lefelé és föl­felé is­ meggyorsul, de főleg azt, hogy a különböző lényeges kér­désekben, azok körében szüles­sen a döntés, a határozat, ahol azt végre is kell hajtani. Termé­szetesen ehhez a feladathoz min­den bizalminak fel kell nőnie. Az eddiginél is erőteljesebben kell foglalkozni a bizalmiak, tisztségviselők képzésével, tájé­koztatásával. Sokat várunk ebben a kérdésben is a SZOT illetékes vezetőitől, hiszen oktatásainkat a SZOT irányelvei alapján tart­juk. A hatáskörök nálunk, az ipar­ban és a vállalatnál is rendezet­tek, úgy a bizalmiaké, mint a testületeké. A bizalmi vélemé­nyét, illetve egyetértését kikérik a dolgozók béremelésénél, jutal­mazásánál, figyelembe is veszik. Azonban az egyéni teljesítmény­bér szélesebb körű elterjesztésé­vel a bizalmiaknak a bérezéssel kapcsolatos egyetértése formális­sá vált. Javasolnám a SZOT illetékes vezetőinek, keressék meg a meg­felelő formát, hogy ilyen esetben a bizalmi hatásköre mire terjed­jen ki, illetve, véleményével ho­gyan tudja befolyásolni a­ helyes, igazságos bérezést. Továbbá java­solnám, hogy a bizalmiak kapja­nak szélesebb körű képzést gaz­daságpolitikából, hogy kellő is­merettel tudjanak véleményt mondani az adott szintű gazdasá­gi vezetőnek. Szeretnék szólni még arról, hogy a VI. ötéves tervidőszak során bevezetésre kerülő rövi­­debb munkahét alkalmával is megnövekszik a bizalmiak felada­ta. Agitációval, példamutatással legyenek a gazdasági vezetők se­gítségére a hatékonyabb munka megvalósítása érdekében. A műhelybizottságok megszű­nésével, a főbizalmi rendszer működésével nálunk mindenki egyetértett. De úgy érezzük, hogy a főbizalmiak hatásköre nincs megfelelően rendezve. Ebben a vonatkozásban is várjuk felső szakszervezeti vezetésünk megfe­lelő iránymutatását, illetve irány­elveit. A testületek hatáskörét úgy ítéljük meg, hogy megfelelően rendezettek, de van egy-két olyan testületi hatáskör, amit mi, bi­zalmiak, úgy értékelünk, hogy formális. Felül kellene vizsgálni a tes­tületek jogköreit is, és csak a valóban, a dolgozók szempontjá­ból lényeges hatásköröket meg­hagyni és arra vigyázni, hogy ezek szigorúan be legyenek tart­va. (Pl. vállalat kiváló cím, VI. ötéves tervkoncepció.) Gyerőket, amelyek a termelés, gazdálkodás folyamatában fellel­hetők, és sürgetik azok megoldá­sát. A gond az, hogy az esetek többségében csak a saját vélemé­nyüket mondják el. De ez nem­csak a tervtárgyalásra, hanem minden témára igaz. Előfordul ettől eltérő gyakorlat is, de ez többségében nem tudatos. Keres­nünk kell a megoldást arra, hogy a testületek tagjai, a testületi döntések meghozatala előtt a té­mával kapcsolatos minden eset­ben kérjék ki dolgozótársaik vé­leményét. Én az üzemi demokrácia to­vábbi kiszélesítésének feladatát ebben látom és ezt tartom mun­kánk egyik legfontosabb és leg­nehezebb részének. Miért? Azért, mert ennek fontosságát és szük­ségességét nemcsak a szakszer­vezeti tisztségviselőkkel, hanem nevelő tevékenységünkön keresz­tül az összes dolgozóval meg kell ismertetni és meg kell ér­tetni. Itt kívánom elmondani a bi­zalmiakkal kapcsolatos gondjain­kat. A szervezeti felépítés mó­dosításával jelentős lépést tet­tünk az alapszervezeti munka fej­lesztésében. Létrehoztuk a főbi­­zalmiak-bizalmiak testületét, ame­lyet nagyon jónak tartok, azért, mert azok döntenek, akik végül is a gyakorlati végrehajtáson te­vékenykednek és ezáltal nagyobb felelősséget éreznek a megvalósí­tásért. Gondolom, egyetértenek velem abban, hogy a fórumok létrehozásával csak az első lé­pést tettük meg a munka javí­tása érdekében. A bizalmiak többsége a válasz­tás előtt becsületesen ellátta mun­káját azzal, hogy képviselte mun­katársai érdekeit, tehát élt a ha­táskörökkel és ezáltal élvezte munkatársai bizalmát. A válasz­tás után olyan feladat elé állítja őket a testületi munka, amelyre ma még többségük felkészületlen Egy részük a volt bizalmi kül­döttek együttes tanácskozásán ka­pott ízelítőt a testületi munká­ból, de a véleménynyilvánításban, az állásfoglalásokban a régi, jó felkészültségű, nagy rutinnal ren­delkező vszt-tagok töltöttek be meghatározó szerepet. Most vi­szont a teljes felelősség a bizal­miakra hárul. Fel is merül bennem a kérdés: nem raktunk-e túl sokat a bi­zalmiak vállára? Ugye, mindany­­nyian tudjuk, hogy ez társadal­mi funkció, ezeknek az emberek­nek a többsége munkás, kemény 8 órai munka után végzik a te­vékenységet. A munkapad mel­lől felállva komoly politikai és bonyolult közgazdasági témákban kell hogy véleményt mondjanak, állást foglaljanak, vagy adják egyetértésüket nagy felelősség­gel, mivel ma már nem elég va­lamire azt mondani, hogy „nem értek vele egyet”, hanem érvel­ni, indokolni és mást javasolni is tudni kell. Ahhoz, hogy a bizalmiak meg tudjanak felelni az elvárásoknak, az eddigieknél sokkal több se­gítséget kell adnunk számukra. Miben? Elsősorban a tájékozta­­tásban — hogy megfelelő infor­máltsággal rendelkezzenek —, a politikai és szakmai oktatás­ban, és meg kell teremtenünk a feltételt ahhoz, hogy véleményük kialakításában jobban tudjanak támaszkodni munkatársaikra.” Demokratizmus a tervkészítésben A gazdaságpolitikai kérdések­kel foglalkozó szekcióülésen kép­viseletünkben Radi­ Róbertné, a FÉKON Ruházati Vállalat vál­lalati szakszervezeti bizottságá­nak titkára beszélt. „Az V. ötéves tervidőszakban előtérbe került a szakszervezet termelést, gazdálkodást segítő te­vékenysége. E tevékenységet ko­rábban is végeztük, mégis bizo­nyos fokú megtorpanás követke­zett be munkánkban: „hogyan to­vább”? Szemléletbeli módosulás­nak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy a megváltozott gazdasági fel­tételekhez igazodni tudjunk. A legnagyobb probléma az volt, hogy vezető szerveinknél is érez­tük a bizonytalanságot, ami még nehezítette a helyzetünket. Egy új ötéves tervet indítot­tunk és a megváltozott gazdasági körülmények között egy új, 5 évre szóló kollektív szerződés megkötése előtt álltunk. Az­­ ötéves terv beindítása komoly erőpróbát jelentett a politikai, gazdasági, társadalmi vezetők szá­mára egyaránt. Ez azért is gond volt, mivel a IV. ötéves tervbe­l elért eredmények köteleztek ben­nünket, tehát mindenképpen a szinten tartásra, vagy a juttatások bővítésére kellett törekedni. Ismerve a megnövekedett fel­adatokat, sokoldalú politikai agi­­tációt kellett kifejtenünk. Elmond­hatjuk, hogy a vállalat kollektí­vája megértette a megváltozott gazdasági helyzetet és egységben cselekedett a célkitűzések végre­hajtásában. Munkájukra a mai napig is ez jellemző, kiegyensú­lyozott, jó politikai légkörben dolgoznak. Ezáltal tudtuk elérni, hogy a nagyon nehéz gazdasági körülmények ellenére módosított nyereségtervünk teljesítésében várhatóan mintegy 15 százalékos a lemaradás. A vállalat nyereségének alaku­lását a létszámgondokon túlme­nően kedvezőtlenül befolyásolta a közgazdasági szabályozók folya­matos változtatása. Mind a devi­zaszorzók, mind az állami támo­gatás aránya szinte minden év­ben változott. Ezek összegezés­ként kisebb mértékben pozitívan, nagyobb részben negatívan befo­lyásolták nyereségünk alakulá­sát. Ezeket a hatásokat a válla­latnál egyre nehezebben tudjuk kivédeni és dolgozóink hangula­tára is negatívan hatnak. Terve­zési munkánk megalapozatlanná válik előttünk. Ők azt érzik és azt tudják, becsületesen helytáll­tak a munkában, és a nyereség­­tervet mégsem teljesítettük! Az okok magyarázása igen komoly politikai agitációt igényel. Mi tisztában vagyunk a népgazdasági egyensúly javításának fontosságá­val, mégis kérjük, történjék ál­lásfoglalás abban, hogy a gazda­sági szabályozók alapvetően év közben ne változzanak. Olvasom a Szaktanács je­lentésében, hogy a vállalati ter­vezésben való szakszervezeti együttműködés és a dolgozók részvétele túllépett az útkeresés jellegén. Én a vállalatnál része­se vagyok e munkának, és nem egészen ez a tapasztalatom. Sze­rintem még mindig keressük és fogjuk is keresni az utat ahhoz, hogy a tervkészítésben a demok­ratizmus jobban kibontakozhas­son. Mi a gyakorlati tapasztala­tom? Csak egy példát mondok. Pár évvel ezelőtt egy vállalati éves tervet 30—35 oldallal ad­tuk át a testület tagjainak, az akkori vszt-nek, amely terv rész­letesen tartalmazta a gyári és üzemi terveket. A testület tagjai­nak lehetősége nyílt arra, hogy saját üzemének feladatait meg­ismerje, elemezze és azzal kap­csolatosan véleményt nyilvánít­son vagy javaslatot tegyen. Fe­lettes irányító szerveink ajánlásá­nak figyelembe vételével az utób­bi időben már csak rövidített tervjavaslatot juttatunk a testü­let tagjaihoz, amely a vállalat át­fogó­­kérdéseivel foglalkozik. Ez­zel elértük azt, hogy rövidebb anyag kerül a testülethez, keve­sebb a papír is, de kizártuk an­nak lehetőségét, hogy az anyag­hoz érdemben tudjanak szólni. Megítélésem szerint ez a kísér­letezés nem vitt közelebb a cél­hoz, helyette újabb megoldást kell keresni. A probléma felvetése ellenére egyetértek azzal — és a tapasz­talatom is az —, hogy jelentős fejlődés következett be a terv­­készítés demokratizmusában. Tes­tületi üléseinken valóban felve­tik dolgozóink azokat a gátló té­r­nevelő munka feladatait elemző szekcióülésen Nagy And­rásáé, a Salgótarjáni Ruhagyár jobbágyi üzemének főbizalmija szólalt fel: „Az iparágunkban végbemenő technikai és technológiai fejlesz­tések jelentős mértékben hozzá­járultak a tudatformáláshoz. Se­gítettünk felkészíteni dolgozóin­kat. Meggyőző munkával el kel­lett fogadtatnunk az újat és emel­lett termelnünk kellett. Gazdasá­gi eredményeink mellett a szak­mai-politikai fejlődés társadalmi fejlesztésére is oda kell figyelni, arra a tevékenységre, amellyel a munkássá válás folyamatát elő­segítettük. Az iparág fejlesztésé­vel párhuzamosan az új üzemek telepítése is gondot jelent: a szak­mai felkészültség fokozása, a munka szerinti díjazás és a mód­szerek megértetése a közösségi életben. Ezzel összefüggésben a vállalati üzemi testületek, bizal­miak, főbizalmiak nagyobb erő­feszítéseket tettek, többet érvel­tünk céljaink elfogadtatásáért. Iparágunkban 83 százalék a nődolgozó, akik a férfiak­nál lé­nyegesen több terhet visznek. Fe­lelősek vagyunk mint anyák, és a társadalomban végzett mun­kánk iránt, a tanulást és a köz­életi tevékenységet illetően is. Komolyan nehezíti munkánkat a munkahelyre való bejárás is. Ho­gyan tudjunk bekapcsolódni a társadalom tevékenységébe vagy bármilyen hasznos munkába, ami­kor a buszhoz kell igazodnunk? Ehhez kérjük a felsőbb szervek segítségét. Adjunk lehetőséget a tanulás könnyítéséhez.­­A szakszervezetek nevelő mun­kája sokoldalú, összetett feladat. Türelmet, kitartó munkát, em­berséges törődést igényel. A tö­­­­megpolitikai munka javítását tartjuk alapvetőnek. Fontos az emberi kapcsolatok fejlesztése. Az emberek értő szóval megnyerhe­­tők. A szakszervezeti munkában a termelést segítő tevékenység mint érdemi feladat került előtérbe... Nem mindenki számára volt ért­hető, hogy ez milyen feladatot je­lent. Erőteljesebben fogalmazód­nak meg a jogok és a kötelessé­gek, összehangolják az egyéni fe­lelősségvállalást és a fegyelme­zett magatartást. Ezt várjuk a vezetőségtől és a dolgozóktól egy­aránt. Következetesen foglaljunk állást olyan kérdésekben, amelyek a gazdaságpolitikai munka haté­konyságát segítik. Napi munkánk legnagyobb gondja az érdekek egyeztetése, a jogos igények kielégítése. Az egyéni végrehajtásnál az érdekek egyeztetésével, érvek­­sokaságával kell meggyőzni az embereket. A társadalmi érdek fölé az egyéni érdek ne kerüljön. Ma már nem elég az, ha tájé­koztatást adunk, ennél ma már többet kell tennünk. Feladatain­kat meg kell értetni az emberek­kel. . Változtatni kell azon a szemlé­leten, hogy termelési agitációt elsősorban csak a fizikai dolgo­zók körében végzik. A műszaki értelmiségiek és az alkalmazotti területen­­dolgozók tájékoztatásá­ra nagyobb figyelmet kell fordí­tani. Ez a munka a bizalmiaknak nem könnyű feladatot jelent, eh­hez kell a helyi és a felsőbb szin­tű vezetőktől is több segítség. A szakszervezeti mozgalom figyel­mét rá­­­ell terelni az egységes információ jelentőségére. Nem elég a felvetett kérdésekre a vá­laszadás. Jó lenne, ha ennek a munkának a javításához központi segítséget is kapnánk. Propa­gandamunkánkban lényeges len­ne, ha a problémákat ott olda­nák meg, ahol azok felvetődnek. Lényeges, hogy a kollektívák helyzetének alaposabb ismereté­ben, személyre­ szólóan határoz­zuk meg feladatainkat a nevelés­ben, jobban igazodjunk lehetősé­geinkhez. Erőteljesebben kell elismernünk a jól végzett munkát, ez ad erőt és ösztönöz a jobb munkavégzés­re, és a nagyobb eredmények el­érésére. Nem minden a pénz. Minden embernek jólesik az er­kölcsi elismerés, a sikerélmény, bármilyen funkcióban is dolgozik az üzemben. Akkor a nehéz hely­zetekben is jobban helyt tudunk állni. Szeretném hangsúlyozni, hogy valamennyiünk számára indokolt a felkészültség fejlesztése, hogy jobban meg tudjunk felelni a kö­vetelményeknek. Szükséges a személyes példamutatás­, akkor van erkölcsi alap másoktól töb­bet, jobbat várni. A szakszerve­zeti munka a legkézenfekvőbb példa erre." Érveléssel, érdekegyeztetéssel Iparágunk képviselői a testületekben A magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusán a ruhaiparból­­ a SZOT tagjává választották Czer­­ván Mártonnét, szakszervezetünk főtitkárát, Tóth Tibornét, szak­­szervezetünk elnökét, Radi­ Ró­­bertnét, a FÉKON Ruházati Vál­lalat vszb-titkárát, Budai Etelkát, a Zalaegerszegi Ruhagyár főbi­zalmiját és Szederkényi Jenőnét, a Kaposvári Ruhagyár szakszer­vezeti bizalmiját. A számvizsgáló bizottság tag­jának választották meg Kőszegi Piroskát, a PÁVA Ruhagyár pá­pai üzemének személyzeti és ok­tatási előadóját, szakszervezeti főbizalmit. A megválasztottaknak gratulá­lunk, munkájukhoz sok sikert kí­vánunk! XXXXN.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXVSXV Olvasóink figyelmébe ! Mint arról közleményekből már értesülhettek, január elsejé­vel országosan emelkedett a saj­tótermékek ára. Az emelés la­punkra, a Ruházati Munkásra is vonatkozik, melynek ára a to­vábbiakban nem 80 fillér, hanem 1 forint lesz. Ugyanakkor — az újságot kézbe véve már tapasz­talhatták — a lap a korábbinál valamivel kisebb formátumban, de hat helyett nyolc oldalon, te­hát megnőtt terjedelemben jele­nik meg minden hónapban. A szerkesztőség arra törekszik, hogy a jövőben a terjedelembő­vülés mellett tartalmilag is töb­bet nyújtson a Ruházati Munkás olvasói számára. A legtöbb üzemünkben már decemberben befejezték az újság előfizetésének szervezését. Azok­nak, akik a lapot előfizették az 1981-es évre, vagy annak egy sza­kaszára, az áremelés különböze­tét befizetni nem kell. A példá­nyonkénti eladások alkalmával és a további előfizetéseknél azon­ban már az új, 1 forintos árat érvényesítjük. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx* Lapzártakor történt December 30-án Dobrotka László könnyűipari miniszterhe­lyettes átadta rendeltetésének a Páva Ruhagyár újonnan épült tamási üzemét. Az átadásról, az üzemről következő lapszámunk­ban részletesen írunk. Szakszervezeti Jogsegélyszolgálat A Szakszervezeti Jogsegély­szolgálat számai — a koráb­bi közkedvelt Válaszolunk so­rozat új formában való foly­tatásaként — 1980. januártól havonta jutnak el az olvasók­hoz; közérthető formában ad­nak tájékoztatást szakszerve­zeti és szövetkezeti tagoknak, bizalmiaknak, aktivistáknak és tisztségviselőknek a dolgozó­kollektívákat és egyéneket érintő jogi kérdésekről, az új jogszabályokról. A kiadót az orgánum ilyen formában való kialakítására el­sősorban az a megfontolás ve­zette, hogy a szakszervezeti munka, a bizalmiak tevékeny­sége, az érdekvédelem elvá­laszthatatlanul összefügg a jo­gi szabályozással. Törvények, rendeletek, szabályzatok isme­rete nélkül nem lehet sikerrel képviselni a dolgozók érdekeit. A jogsegély a szakszervezeti tisztségviselők és bizalmiak munkájához folyamatosan nyújtja a szükséges ismeret­­anyagot, hozzáigazítva azt a változó jogszabályokhoz. A szakszervezeti jogsegély­­szolgálatok utóbbi években ki­alakult intézményhálózata ma már hatékonyan segíti a dol­­­gozókat mindennapi ügyeik in­tézésében. Szükséges, hogy a jogsegélyszolgálatok szóbeli tájékoztatását írásos formában kiegészítse egy olyan kiad­ványsorozat, mely egyúttal a dolgozókat segítő új intézmény orgánuma is.

Next