Ruházati Munkás, 1981 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
Ez is azt mutatja, hogy a szakszervezeti munka középpontjába egyre inkább az alapszervezetek kerülnek, amit nagyon jónak tartunk. Ezt bizonyítja, illetve támasztja alá a bizalmiak megnövekedett hatásköre is. Szinte minden lényeges kérdésben véleményt mond a csoportja képviseletében. Nem mindegy tehát, milyen a szakszervezeti bizalmi felkészültsége, rátermettsége. Ez mutatkozott meg az idei bizalmiválasztásoknál is, ahol a dolgozók nagyon konkrétan megfogalmazták, hogy mit várnak el a bizalmitól, hogy munkatársait miként képviselje. Szakszervezetünk közép- és felső szerveitől, illetve azok vezetőitől nagyon sok segítséget kaptunk ahhoz, hogy a velünk egy szinten dolgozó gazdasági vezetőknek megfelelő, tájékozott partnerei legyünk. Magam és munkatársaim örömmel üdvözöltük a szervezeti változásokra vonatkozó SZOT-határozatot, amelynek értelmében a szakszervezeti tanácsok helyett a bizalmiak testületi ülése gyakorolja a jog- és hatásköröket, a dolgozókra vonatkozó minden lényeges kérdésben. Azt várjuk ettől a változástól, hogy az információk áramlása (lefelé és fölfelé is meggyorsul, de főleg azt, hogy a különböző lényeges kérdésekben, azok körében szülessen a döntés, a határozat, ahol azt végre is kell hajtani. Természetesen ehhez a feladathoz minden bizalminak fel kell nőnie. Az eddiginél is erőteljesebben kell foglalkozni a bizalmiak, tisztségviselők képzésével, tájékoztatásával. Sokat várunk ebben a kérdésben is a SZOT illetékes vezetőitől, hiszen oktatásainkat a SZOT irányelvei alapján tartjuk. A hatáskörök nálunk, az iparban és a vállalatnál is rendezettek, úgy a bizalmiaké, mint a testületeké. A bizalmi véleményét, illetve egyetértését kikérik a dolgozók béremelésénél, jutalmazásánál, figyelembe is veszik. Azonban az egyéni teljesítménybér szélesebb körű elterjesztésével a bizalmiaknak a bérezéssel kapcsolatos egyetértése formálissá vált. Javasolnám a SZOT illetékes vezetőinek, keressék meg a megfelelő formát, hogy ilyen esetben a bizalmi hatásköre mire terjedjen ki, illetve, véleményével hogyan tudja befolyásolni a helyes, igazságos bérezést. Továbbá javasolnám, hogy a bizalmiak kapjanak szélesebb körű képzést gazdaságpolitikából, hogy kellő ismerettel tudjanak véleményt mondani az adott szintű gazdasági vezetőnek. Szeretnék szólni még arról, hogy a VI. ötéves tervidőszak során bevezetésre kerülő rövidebb munkahét alkalmával is megnövekszik a bizalmiak feladata. Agitációval, példamutatással legyenek a gazdasági vezetők segítségére a hatékonyabb munka megvalósítása érdekében. A műhelybizottságok megszűnésével, a főbizalmi rendszer működésével nálunk mindenki egyetértett. De úgy érezzük, hogy a főbizalmiak hatásköre nincs megfelelően rendezve. Ebben a vonatkozásban is várjuk felső szakszervezeti vezetésünk megfelelő iránymutatását, illetve irányelveit. A testületek hatáskörét úgy ítéljük meg, hogy megfelelően rendezettek, de van egy-két olyan testületi hatáskör, amit mi, bizalmiak, úgy értékelünk, hogy formális. Felül kellene vizsgálni a testületek jogköreit is, és csak a valóban, a dolgozók szempontjából lényeges hatásköröket meghagyni és arra vigyázni, hogy ezek szigorúan be legyenek tartva. (Pl. vállalat kiváló cím, VI. ötéves tervkoncepció.) Gyerőket, amelyek a termelés, gazdálkodás folyamatában fellelhetők, és sürgetik azok megoldását. A gond az, hogy az esetek többségében csak a saját véleményüket mondják el. De ez nemcsak a tervtárgyalásra, hanem minden témára igaz. Előfordul ettől eltérő gyakorlat is, de ez többségében nem tudatos. Keresnünk kell a megoldást arra, hogy a testületek tagjai, a testületi döntések meghozatala előtt a témával kapcsolatos minden esetben kérjék ki dolgozótársaik véleményét. Én az üzemi demokrácia további kiszélesítésének feladatát ebben látom és ezt tartom munkánk egyik legfontosabb és legnehezebb részének. Miért? Azért, mert ennek fontosságát és szükségességét nemcsak a szakszervezeti tisztségviselőkkel, hanem nevelő tevékenységünkön keresztül az összes dolgozóval meg kell ismertetni és meg kell értetni. Itt kívánom elmondani a bizalmiakkal kapcsolatos gondjainkat. A szervezeti felépítés módosításával jelentős lépést tettünk az alapszervezeti munka fejlesztésében. Létrehoztuk a főbizalmiak-bizalmiak testületét, amelyet nagyon jónak tartok, azért, mert azok döntenek, akik végül is a gyakorlati végrehajtáson tevékenykednek és ezáltal nagyobb felelősséget éreznek a megvalósításért. Gondolom, egyetértenek velem abban, hogy a fórumok létrehozásával csak az első lépést tettük meg a munka javítása érdekében. A bizalmiak többsége a választás előtt becsületesen ellátta munkáját azzal, hogy képviselte munkatársai érdekeit, tehát élt a hatáskörökkel és ezáltal élvezte munkatársai bizalmát. A választás után olyan feladat elé állítja őket a testületi munka, amelyre ma még többségük felkészületlen Egy részük a volt bizalmi küldöttek együttes tanácskozásán kapott ízelítőt a testületi munkából, de a véleménynyilvánításban, az állásfoglalásokban a régi, jó felkészültségű, nagy rutinnal rendelkező vszt-tagok töltöttek be meghatározó szerepet. Most viszont a teljes felelősség a bizalmiakra hárul. Fel is merül bennem a kérdés: nem raktunk-e túl sokat a bizalmiak vállára? Ugye, mindanynyian tudjuk, hogy ez társadalmi funkció, ezeknek az embereknek a többsége munkás, kemény 8 órai munka után végzik a tevékenységet. A munkapad mellől felállva komoly politikai és bonyolult közgazdasági témákban kell hogy véleményt mondjanak, állást foglaljanak, vagy adják egyetértésüket nagy felelősséggel, mivel ma már nem elég valamire azt mondani, hogy „nem értek vele egyet”, hanem érvelni, indokolni és mást javasolni is tudni kell. Ahhoz, hogy a bizalmiak meg tudjanak felelni az elvárásoknak, az eddigieknél sokkal több segítséget kell adnunk számukra. Miben? Elsősorban a tájékoztatásban — hogy megfelelő informáltsággal rendelkezzenek —, a politikai és szakmai oktatásban, és meg kell teremtenünk a feltételt ahhoz, hogy véleményük kialakításában jobban tudjanak támaszkodni munkatársaikra.” Demokratizmus a tervkészítésben A gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó szekcióülésen képviseletünkben Radi Róbertné, a FÉKON Ruházati Vállalat vállalati szakszervezeti bizottságának titkára beszélt. „Az V. ötéves tervidőszakban előtérbe került a szakszervezet termelést, gazdálkodást segítő tevékenysége. E tevékenységet korábban is végeztük, mégis bizonyos fokú megtorpanás következett be munkánkban: „hogyan tovább”? Szemléletbeli módosulásnak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy a megváltozott gazdasági feltételekhez igazodni tudjunk. A legnagyobb probléma az volt, hogy vezető szerveinknél is éreztük a bizonytalanságot, ami még nehezítette a helyzetünket. Egy új ötéves tervet indítottunk és a megváltozott gazdasági körülmények között egy új, 5 évre szóló kollektív szerződés megkötése előtt álltunk. Az ötéves terv beindítása komoly erőpróbát jelentett a politikai, gazdasági, társadalmi vezetők számára egyaránt. Ez azért is gond volt, mivel a IV. ötéves tervbel elért eredmények köteleztek bennünket, tehát mindenképpen a szinten tartásra, vagy a juttatások bővítésére kellett törekedni. Ismerve a megnövekedett feladatokat, sokoldalú politikai agitációt kellett kifejtenünk. Elmondhatjuk, hogy a vállalat kollektívája megértette a megváltozott gazdasági helyzetet és egységben cselekedett a célkitűzések végrehajtásában. Munkájukra a mai napig is ez jellemző, kiegyensúlyozott, jó politikai légkörben dolgoznak. Ezáltal tudtuk elérni, hogy a nagyon nehéz gazdasági körülmények ellenére módosított nyereségtervünk teljesítésében várhatóan mintegy 15 százalékos a lemaradás. A vállalat nyereségének alakulását a létszámgondokon túlmenően kedvezőtlenül befolyásolta a közgazdasági szabályozók folyamatos változtatása. Mind a devizaszorzók, mind az állami támogatás aránya szinte minden évben változott. Ezek összegezésként kisebb mértékben pozitívan, nagyobb részben negatívan befolyásolták nyereségünk alakulását. Ezeket a hatásokat a vállalatnál egyre nehezebben tudjuk kivédeni és dolgozóink hangulatára is negatívan hatnak. Tervezési munkánk megalapozatlanná válik előttünk. Ők azt érzik és azt tudják, becsületesen helytálltak a munkában, és a nyereségtervet mégsem teljesítettük! Az okok magyarázása igen komoly politikai agitációt igényel. Mi tisztában vagyunk a népgazdasági egyensúly javításának fontosságával, mégis kérjük, történjék állásfoglalás abban, hogy a gazdasági szabályozók alapvetően év közben ne változzanak. Olvasom a Szaktanács jelentésében, hogy a vállalati tervezésben való szakszervezeti együttműködés és a dolgozók részvétele túllépett az útkeresés jellegén. Én a vállalatnál részese vagyok e munkának, és nem egészen ez a tapasztalatom. Szerintem még mindig keressük és fogjuk is keresni az utat ahhoz, hogy a tervkészítésben a demokratizmus jobban kibontakozhasson. Mi a gyakorlati tapasztalatom? Csak egy példát mondok. Pár évvel ezelőtt egy vállalati éves tervet 30—35 oldallal adtuk át a testület tagjainak, az akkori vszt-nek, amely terv részletesen tartalmazta a gyári és üzemi terveket. A testület tagjainak lehetősége nyílt arra, hogy saját üzemének feladatait megismerje, elemezze és azzal kapcsolatosan véleményt nyilvánítson vagy javaslatot tegyen. Felettes irányító szerveink ajánlásának figyelembe vételével az utóbbi időben már csak rövidített tervjavaslatot juttatunk a testület tagjaihoz, amely a vállalat átfogókérdéseivel foglalkozik. Ezzel elértük azt, hogy rövidebb anyag kerül a testülethez, kevesebb a papír is, de kizártuk annak lehetőségét, hogy az anyaghoz érdemben tudjanak szólni. Megítélésem szerint ez a kísérletezés nem vitt közelebb a célhoz, helyette újabb megoldást kell keresni. A probléma felvetése ellenére egyetértek azzal — és a tapasztalatom is az —, hogy jelentős fejlődés következett be a tervkészítés demokratizmusában. Testületi üléseinken valóban felvetik dolgozóink azokat a gátló térnevelő munka feladatait elemző szekcióülésen Nagy Andrásáé, a Salgótarjáni Ruhagyár jobbágyi üzemének főbizalmija szólalt fel: „Az iparágunkban végbemenő technikai és technológiai fejlesztések jelentős mértékben hozzájárultak a tudatformáláshoz. Segítettünk felkészíteni dolgozóinkat. Meggyőző munkával el kellett fogadtatnunk az újat és emellett termelnünk kellett. Gazdasági eredményeink mellett a szakmai-politikai fejlődés társadalmi fejlesztésére is oda kell figyelni, arra a tevékenységre, amellyel a munkássá válás folyamatát elősegítettük. Az iparág fejlesztésével párhuzamosan az új üzemek telepítése is gondot jelent: a szakmai felkészültség fokozása, a munka szerinti díjazás és a módszerek megértetése a közösségi életben. Ezzel összefüggésben a vállalati üzemi testületek, bizalmiak, főbizalmiak nagyobb erőfeszítéseket tettek, többet érveltünk céljaink elfogadtatásáért. Iparágunkban 83 százalék a nődolgozó, akik a férfiaknál lényegesen több terhet visznek. Felelősek vagyunk mint anyák, és a társadalomban végzett munkánk iránt, a tanulást és a közéleti tevékenységet illetően is. Komolyan nehezíti munkánkat a munkahelyre való bejárás is. Hogyan tudjunk bekapcsolódni a társadalom tevékenységébe vagy bármilyen hasznos munkába, amikor a buszhoz kell igazodnunk? Ehhez kérjük a felsőbb szervek segítségét. Adjunk lehetőséget a tanulás könnyítéséhez.A szakszervezetek nevelő munkája sokoldalú, összetett feladat. Türelmet, kitartó munkát, emberséges törődést igényel. A tömegpolitikai munka javítását tartjuk alapvetőnek. Fontos az emberi kapcsolatok fejlesztése. Az emberek értő szóval megnyerhetők. A szakszervezeti munkában a termelést segítő tevékenység mint érdemi feladat került előtérbe... Nem mindenki számára volt érthető, hogy ez milyen feladatot jelent. Erőteljesebben fogalmazódnak meg a jogok és a kötelességek, összehangolják az egyéni felelősségvállalást és a fegyelmezett magatartást. Ezt várjuk a vezetőségtől és a dolgozóktól egyaránt. Következetesen foglaljunk állást olyan kérdésekben, amelyek a gazdaságpolitikai munka hatékonyságát segítik. Napi munkánk legnagyobb gondja az érdekek egyeztetése, a jogos igények kielégítése. Az egyéni végrehajtásnál az érdekek egyeztetésével, érveksokaságával kell meggyőzni az embereket. A társadalmi érdek fölé az egyéni érdek ne kerüljön. Ma már nem elég az, ha tájékoztatást adunk, ennél ma már többet kell tennünk. Feladatainkat meg kell értetni az emberekkel. . Változtatni kell azon a szemléleten, hogy termelési agitációt elsősorban csak a fizikai dolgozók körében végzik. A műszaki értelmiségiek és az alkalmazotti területendolgozók tájékoztatására nagyobb figyelmet kell fordítani. Ez a munka a bizalmiaknak nem könnyű feladatot jelent, ehhez kell a helyi és a felsőbb szintű vezetőktől is több segítség. A szakszervezeti mozgalom figyelmét ráell terelni az egységes információ jelentőségére. Nem elég a felvetett kérdésekre a válaszadás. Jó lenne, ha ennek a munkának a javításához központi segítséget is kapnánk. Propagandamunkánkban lényeges lenne, ha a problémákat ott oldanák meg, ahol azok felvetődnek. Lényeges, hogy a kollektívák helyzetének alaposabb ismeretében, személyre szólóan határozzuk meg feladatainkat a nevelésben, jobban igazodjunk lehetőségeinkhez. Erőteljesebben kell elismernünk a jól végzett munkát, ez ad erőt és ösztönöz a jobb munkavégzésre, és a nagyobb eredmények elérésére. Nem minden a pénz. Minden embernek jólesik az erkölcsi elismerés, a sikerélmény, bármilyen funkcióban is dolgozik az üzemben. Akkor a nehéz helyzetekben is jobban helyt tudunk állni. Szeretném hangsúlyozni, hogy valamennyiünk számára indokolt a felkészültség fejlesztése, hogy jobban meg tudjunk felelni a követelményeknek. Szükséges a személyes példamutatás, akkor van erkölcsi alap másoktól többet, jobbat várni. A szakszervezeti munka a legkézenfekvőbb példa erre." Érveléssel, érdekegyeztetéssel Iparágunk képviselői a testületekben A magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusán a ruhaiparból a SZOT tagjává választották Czerván Mártonnét, szakszervezetünk főtitkárát, Tóth Tibornét, szakszervezetünk elnökét, Radi Róbertnét, a FÉKON Ruházati Vállalat vszb-titkárát, Budai Etelkát, a Zalaegerszegi Ruhagyár főbizalmiját és Szederkényi Jenőnét, a Kaposvári Ruhagyár szakszervezeti bizalmiját. A számvizsgáló bizottság tagjának választották meg Kőszegi Piroskát, a PÁVA Ruhagyár pápai üzemének személyzeti és oktatási előadóját, szakszervezeti főbizalmit. A megválasztottaknak gratulálunk, munkájukhoz sok sikert kívánunk! XXXXN.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXVSXV Olvasóink figyelmébe ! Mint arról közleményekből már értesülhettek, január elsejével országosan emelkedett a sajtótermékek ára. Az emelés lapunkra, a Ruházati Munkásra is vonatkozik, melynek ára a továbbiakban nem 80 fillér, hanem 1 forint lesz. Ugyanakkor — az újságot kézbe véve már tapasztalhatták — a lap a korábbinál valamivel kisebb formátumban, de hat helyett nyolc oldalon, tehát megnőtt terjedelemben jelenik meg minden hónapban. A szerkesztőség arra törekszik, hogy a jövőben a terjedelembővülés mellett tartalmilag is többet nyújtson a Ruházati Munkás olvasói számára. A legtöbb üzemünkben már decemberben befejezték az újság előfizetésének szervezését. Azoknak, akik a lapot előfizették az 1981-es évre, vagy annak egy szakaszára, az áremelés különbözetét befizetni nem kell. A példányonkénti eladások alkalmával és a további előfizetéseknél azonban már az új, 1 forintos árat érvényesítjük. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx* Lapzártakor történt December 30-án Dobrotka László könnyűipari miniszterhelyettes átadta rendeltetésének a Páva Ruhagyár újonnan épült tamási üzemét. Az átadásról, az üzemről következő lapszámunkban részletesen írunk. Szakszervezeti Jogsegélyszolgálat A Szakszervezeti Jogsegélyszolgálat számai — a korábbi közkedvelt Válaszolunk sorozat új formában való folytatásaként — 1980. januártól havonta jutnak el az olvasókhoz; közérthető formában adnak tájékoztatást szakszervezeti és szövetkezeti tagoknak, bizalmiaknak, aktivistáknak és tisztségviselőknek a dolgozókollektívákat és egyéneket érintő jogi kérdésekről, az új jogszabályokról. A kiadót az orgánum ilyen formában való kialakítására elsősorban az a megfontolás vezette, hogy a szakszervezeti munka, a bizalmiak tevékenysége, az érdekvédelem elválaszthatatlanul összefügg a jogi szabályozással. Törvények, rendeletek, szabályzatok ismerete nélkül nem lehet sikerrel képviselni a dolgozók érdekeit. A jogsegély a szakszervezeti tisztségviselők és bizalmiak munkájához folyamatosan nyújtja a szükséges ismeretanyagot, hozzáigazítva azt a változó jogszabályokhoz. A szakszervezeti jogsegélyszolgálatok utóbbi években kialakult intézményhálózata ma már hatékonyan segíti a dolgozókat mindennapi ügyeik intézésében. Szükséges, hogy a jogsegélyszolgálatok szóbeli tájékoztatását írásos formában kiegészítse egy olyan kiadványsorozat, mely egyúttal a dolgozókat segítő új intézmény orgánuma is.