Ruházati Munkás, 1982 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! 1982. JANUÁR ARA: 1 FORINT A RUHÁZATIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA A TARTALOMBÓL: • Felhívás jubileumi munkaversenyre (3. o.) • Kedvező változások iparágunk egészségügyi ellátásában (6- o.) spm XXV. ÉVFOLYAM, Politikai és cselekvési egységben Napirenden szakszervezetünk vezető, irányító munkájának továbbfejlesztése Szakszervezetünk feladatterve és működési szabályzata Szakszervezetünk központi vezetősége 1981. december 16-án tartott ülésén elfogadta a vezető, irányító munka, munkamódszer és munkastílus továbbfejlesztését célzó feladattervet, a működési szabályzatot, valamint a vállalati, üzemi szakszervezeti szervek működési elveire, feladatára, munkamódszerére, jog- és hatáskörére vonatkozó irányelveket. A kongresszusi határozatok végrehajtásának eszköze A SZOT 1931. április 17-i ülésén áttekintette és értékelte a szakszervezeti mozgalom helyzetét és határozatot hozott a vezető, irányító munkára. Ennek, valamint XXVI. kongresszusunk határozata alapján készült el ágazati szakszervezetünk feladatterve, melyet Czerván Mártonné dr. főtitkár tárt központi vezetőségünk elé. Feladattervünk meghatározza, hogy a központi vezetőségnek a jövőben még fokozottabb figyelmet kell fordítania az alapszervezetekben folyó munkára. Tevékenységénekarra kell rányulnia, hogy a mozgalmi munkában jelentkező feladatok, az iparág gazdaságpolitikai célkitűzései időben ismertté váljanak a tagság előtt, elő kell segítenie azok elfogadtatását, közre kell működnie a végrehajtás megszervezésében és ellenőrzésében. Feladattervünk tehát nem más, mint a kongresszusi határozatok végrehajtásának eszköze. Pontos, egyértelmű szakszervezeti álláspontot, komplex terveket A felsoroltakat figyelembe véve az iparág hosszú- közép- és rövidtávú terveinek véleményezése során még a tervkészítés időszakában pontos és egyértelmű, az adott lehetőségekhez igazított szakszervezeti álláspontot kell kialakítani, hogy lehetőség nyíljon ezek figyelembevételére és érvényesítésére. Fokozatosan át kell térni arra a gyakorlatra, hogy a kv elé komplex tervek kerüljenek véleményezésre, ami azt jelenti, hogy a gazdasági célkitűzésekkel egyidőben tárgyalják meg az ehhez szervesen kapcsolódó műszaki fejlesztési elképzeléseket, szociálpolitikai, bérpolitikai elveket, munkabiztonsági és üzemegészségügyi programokat. Az ötéves terven belül évenként vizsgálja meg, és foglaljon állást a kv különböző feladatok fontossági sorrendjében, pl. élet- és munkakörülmények, munkavédelem stb. A megváltozott körülményeknek megfelelően jobban érződjék a szakszervezet befolyása, véleménye, szerepe az iparág dolgozóinak helyzetében. A munkatervek ésprogramok összeállítása során növelni szükséges a szervezett dolgozóik kérésére tárgyalandó napirendeket. Az alapszervezeti munka helyszíni segítése és ellenőrzése érdekében a kv tagjai alapszervezetünk minden jelentősebb rendezvényén és más alapszervezetek testületi ülésein vegyenek részt és a kv által tárgyalt témákban az ülések előtt szerezzenek személyes tapasztalatokat. A kv ülésein csökkenteni kell az írásos előterjesztések terjedelmét. A vezető, irányító munka ágazati sajátosságainak hatékonyabb feltárása és a jó módszerek általánosítása érdekében tovább kell folytatni a réteg-, módszertani, titkári és a kihelyezett tanácskozásokat. A figyelem központjában az alapszervezetek Az elnökség részére egyebek között azt határozza meg a feladatterv, hogy az eddig bevált jó módszerek megtartása mellett fő figyelmét az alapszervezeti munkára, a mozgalmi munka új elemeinek megvalósítására fordítsa. Ezen belül következetesen ellenőrizze a XXVI. kongresszuson elfogadott határozatok végrehajtását, biztosítsa a dolgozók érdekvédelmét, vizsgálja a gazdasági szabályozás változásait, azok hatását és éljen gyors jelzéssel a kv és a felsőbb szervek felé. Kísérje figyelemmel a ruházati iparban folyó fejlesztési és szervezési munkákat, különös gonddal az emberi tényezőkre. A szocialista munkaverseny, valamint az újító- és feltaláló munka szervezésében is fordítson nagyobb figyelmet az egyén megnövekedett szerepére, keresse az új módszereket. Különös gonddal figyelje a ruházati ipar bérfejlesztését. Tekintse fő feladatának a szociális ellátásban és a társadalmi juttatásban az elért eredmények megvédését és lehetséges fejlesztését. Növelje a dolgozók felelősségérzetét a balesetek megelőzésében, tartsa feladatának a dolgozók tudati fejlődésének, a szakszervezeti demokrácia továbbfejlesztésének biztosítását. Növelje a helyszíni segítő és ellenőrző tevékenységét az alapszervezetekben, erősítse kádernevelő munkáiét. Segítse és ellenőrizze a ruházatiiparra vonatkozó kormányhatározatok megvalósulását. Rugalmas, gyors reagálás a mozgalom által felvetett kérdésekre A titkárság figyelmét a határozatok végrehajtásának szervezésére fordítsa és folytassa a jól bevált kihelyezett ülések szervezését, a helyszíni segítő, ellenőrző tevékenységét, rugalmasan és gyorsan reagáljon a mozgalom által felvetett kérdésekre. Erősítse kapcsolatát más iparági szakszervezetekkel a közös kérdések megoldása érdekében. Az Ipari Minisztériummal és más országos főhatóságokkal való együttműködését az állami irányításban bekövetkezett változásokhoz igazítsa. A kv mellett működő munkabizottságok eddig kialakított, jó gyakorlatát tovább kell erősíteni. Szükséges, hogy a kv és az elnökség elé kerülő kérdéseiben a bizottságok szerezzenek tapasztalatokat, foglaljanak állást, és tegyenek javaslatokat a választott testületek részére. A vállalati középszervek szerepe és felelőssége A vállalati középszervek szerepe és felelőssége a vállalati önállóság növekedéséből következően tovább nő. Kiemelkedő szerepük van az üzemi és a szakszervezeti demokrácia továbbfejlesztésében, a dolgozók érdekeinek képviseletében és egyeztetésében. E feladatok megvalósítása szükségessé és indokolttá teszi, hogy arányosabban alakítsák ki az egy éven belüli bizalmi testületi ülések napi- és időrendjét. A vszb előzetesen tekintse át a gazdasági vezetők által előterjesztett anyagokat, a döntésekhez készítsen ajánlásokat, és ezeket tárja a bizalmi testületi ülés elé. Szükséges, hogy egy-egy kérdést a vállalati szb állásfoglalása nélkül vitasson meg a bizalmi testület, és csak a végrehajtás megszervezésének módszereit alakítsa ki a vszb. A bizalmi testületek elé kerülő előterjesztések tartalmi színvonalát javítani, terjedelmét csökkenteni szükséges. Követelmény, hogy a bizalmi testületek tagjai, állásfoglalásuk előtt ismerjék meg a bizalmi csoporttaggyűlések véleményét, és képviseljék következetesen a szervezett dolgozók javaslatait a testületi üléseken. Biztosítani kell, hogy a bizalmi testület állásfoglalásairól, döntéseiről rövid időn belül tájékoztatást kapjanak a szervezett dolgozók. Fokozott figyelmet kell fordítani a bizalmiak képzésére, továbbképzésére, informálására, tapasztalataik hasznosítására. A szakszervezeti mozgalom legfontosabb területe Napjainkban a szakszervezeti mozgalom legfontosabb területe az alapszervezeti munka, mert a szervezett dolgozók az alapszervezetekben végzett munka alapján ítélik meg a szakszervezet munkáját. Ezt figyelembe véve el kell érni, hogy a szervezett dolgozók sajátjuknak érezzék a szakszervezetet, tudatosodjon bennük, hogy rajta keresztül szavuk, beleszólásuk lehet a termelési célkitűzések kialakításába, az élet- és munkakörülményeket érintő kérdések elintézésébe. Amint azt a XXVI. kongresszus leszögezte, semmilyen fontosabb kérdést nem lehet eldönteni az ő véleményük, meghallgatásuk, javaslatuk, észrevételük figyelembevétele nélkül. Ezért nagy figyelmet kelt (Folytatás a 2. oldalon) Iparágunk minden dolgozójának sikerekben gazdag, boldog új évet kívánunk! Az SZDSZ és a béke 1982. február 10—15. között Havannában rendezik meg a X. szakszervezeti világkongresszust. A kongresszuson a világ dolgozó embereinek legfontosabb gondjait tárgyalják meg a tagországok küldöttei és a meghívott szervezetek képviselői. A kongresszus fő mondanivalóját a Gáspár Sándor, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke által vezetett szerkesztő bizottságban előkészített és az SZVSZ iroda által jóváhagyott dokumentum tartalmazza, amely magában foglalja a mai világunkban a dolgozók és népek számára a megoldásra váró nagy kérdéseket. " A szakszervezetek oly világot kívánnak és akarnak — hangsúlyozza a dokumentum —, amelyben öröm az élet. Abból indulnak ki, hogy földünkön ehhez minden anyagi eszköz, erőforrás adott, csupán úgy kell ezeket kihasználni, hogy föltétlenül az emberiség szabadságának, demokráciájának, társadalmi haladásának és békéjének ügyét szolgálják. A dokumentum ugyanakkor megmutatja a mai világ realitásait, azt, hogy a tőkés világot évek óta sújtó válság milliók helyzetét teszi egyre nehezebbé. Szól a világ változásairól, a szocializmus fejlődéséről és az erőviszonyok megváltozásáról, a visszaszoruló imperializmus agresszivitásának növekedéséről és arról, hogy a világ dolgozóinak, szakszervezeteinek hatalmas ereje képes pozitív választ adni a kapitalista válságból következő nagy kihívásokra. A magyar szakszervezetek alapító tagjai az1945. október 3-án Párizsban megalakult Szakszervezeti Világszövetségnek és tevékeny részt vállalnak a szakszervezeti világmozgalom munkájából, mintegy kifejezve, hogy a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban a következetesen osztályharcos erők befolyása megerősödött és az egységes világszervezetet a dolgozók hatékony fegyverének tekinti az egyetemes munkásérdekek védelmében. A IX. szakszervezeti világkongresszuson 1978-ban, Gáspár Sándort, a SZOT főtitkárát választották meg az SZVSZ elnökéül. Az SZVSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete Igazgató Tanácsának évek óta tagja a magyar szakszervezetek nemzetközi titkára. A magyar szakszervezetek a nemzetközi munkásszolidaritást erősítve segítik az SZVSZ-be tömörült testvérszervezeteket, a fejlődő és a fejlett tőkés országok dolgozó osztályainak harcát. A Szakszervezeti Világszövetség fennállásának 35 esztendeje alatt eredményesen szolgálta a dolgozók, a munkásosztály egyetemes érdekeit. Mindvégig következetesen küzdött az egységért, az összefogásért, és vonzó, nagy erejű világközponti tudott maradni az 1918—1949-ben bekövetkezett szakadás után is. A IX. szakszervezeti világkongresszus jelentősége éppen abban állt, hogy a szakszervezeti világmozgalomban kialakult erőviszonyokat, a realitásokat figyelembe véve, képes volt az új helyzetben megfogalmazni az összefogás stratégiáját a különböző irányzatú szakszervezetek akcióegységének megteremtésére. Feladatokat fogalmazott meg a tőkés társadalom válságának hatása elleni küzdelemben, a fegyverkezés ellen, a békéért, a leszerelésért vívott harcban, a szakszervezeti szabadságjogok védelmében, a nemzetközi szolidaritás erősítéséért; a fasizmus, az elnyomás, a gyarmatosítás és a fajüldözés megszüntetéséért. A világkongresszus ünnepélyes felhívást intézett a világ dolgozóihoz és szakszervezeteihez, mely a szakszervezeti mozgalombanis elsőrendű fontosságúnak tartja a béke védelmét, mivel a háborús veszély megnövekedett, a fegyverkezési hajsza fokozódik, s az ellene való azonnali és hatékony szakszervezeti fellépés létkérdéssé vált. Napjainkban a termonukleáris világháború veszélye állandóan fenyegeti az emberiséget. Mivel a háború nem csupán a dolgozók életszínvonalát, munkakörülményeit, szociális ellátását rontaná le, hanem mindent tönkretenne, amit az ember megteremtett magának, a nemzeti szakszervezetek szinte mindenütt kinyilvánítják békeakaratukat. Ellenzik a fegyverkezést, követelik a tömegpusztító fegyverek betiltását, szorgalmazzák a leszerelést. Tiltakoznak az új középhatósugarú atomrakéták Európába telepítése, a neutronbomba gyártása és hadrendbe állítása ellen. Összefogásukkal nemzetközileg óriási erőt képviselnek. A X. szakszervezeti világkongresszus is napirendjére tűzi a béke ügyét. Hogy háború lesz-e, vagy megmarad a béke, hogy folytatódik-e a fegyverkezési verseny, vagy sikerül előrejutnunk a leszerelésben? A válasz a dolgozók és a népek harcától függ. — h —