Ruházati Munkás, 1982 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! 1982. JANUÁR ARA: 1 FORINT A R­UHÁZATIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA A TARTALOMBÓL: • Felhívás jubileumi munkaversenyre (3. o.) • Kedvező változások iparágunk egészségügyi ellátásában (6- o.) spm XXV. ÉVFOLYAM, Politikai és cselekvési egységben Napirenden szakszervezetünk vezető, irányító munkájának to­vábbfejlesztése Szakszervezetünk feladatterve és működési szabályzata Szakszervezetünk központi vezetősége 1981. december 16-án tar­tott ülésén elfogadta a vezető, irányító munka, munkamódszer és munkastílus továbbfejlesztését célzó feladattervet, a működési sza­bályzatot, valamint a vállalati, üzemi szakszervezeti szervek műkö­dési elveire, feladatára, munkamódszerére, jog- és hatáskörére vo­natkozó irányelveket. A kongresszusi határozatok végrehajtásának eszköze A SZOT 1931. április 17-i ülé­sén áttekintette és értékelte a szakszervezeti mozgalom helyze­tét és határozatot hozott a veze­tő, irányító munkára. Ennek, va­lamint XXVI. kongresszusunk határozata alapján készült el ágazati szakszervezetünk fel­­adatterve, melyet Czerván Már­tonné dr. főtitkár tárt központi vezetőségünk elé. Feladattervünk meghatározza, hogy a központi vezetőségnek a jövőben még fokozottabb figyel­met kell fordítania az alapszer­vezetekben folyó munkára. Tevé­kenységének­­arra kell rányulnia, hogy a mozgalmi munkában je­lentkező feladatok, az iparág gazdaságpolitikai célkitűzései időben ismertté váljanak a tag­ság előtt, elő kell segítenie azok elfogadtatását, közre kell mű­ködnie a végrehajtás megszerve­zésében és ellenőrzésében. Fel­adattervünk tehát nem más, mint a kongresszusi határozatok vég­rehajtásának eszköze. Pontos, egyértelmű szakszervezeti álláspontot, komplex terveket A felsoroltakat figyelembe vé­ve az iparág hosszú- közép- és rövidtávú terveinek véleménye­zése során még a tervkészítés időszakában pontos és egyértel­mű, az adott lehetőségekhez iga­zított szakszervezeti álláspontot kell kialakítani, hogy lehetőség nyíljon ezek figyelembevételére és érvényesítésére. Fokozatosan át kell térni arra a gyakorlatra, hogy a kv elé komplex tervek kerüljenek véleményezésre, ami azt jelenti, hogy a gazdasági cél­kitűzésekkel egyidőben tárgyal­ják meg az ehhez szervesen kap­csolódó műszaki fejlesztési el­képzeléseket, szociálpolitikai, bérpolitikai elveket, munkabiz­tonsági és üzemegészségügyi programokat. Az ötéves terven belül évenként vizsgálja meg, és foglaljon állást a kv különböző feladatok fontossági sorrendjé­ben, pl. élet- és munkakörül­mények, munkavédelem stb. A megváltozott körülményeknek megfelelően jobban érződjék a szakszervezet befolyása, vélemé­nye, szerepe az iparág dolgozói­nak helyzetében. A munkatervek és­­programok összeállítása során növelni szük­séges a szervezett dolgozóik kéré­sére tárgyalandó napirendeket. Az alapszervezeti munka helyszíni segítése és ellenőrzése érdekében a kv tagjai alapszervezetünk minden jelentősebb rendezvényén és más alapszervezetek testületi ülésein vegyenek részt és a kv ál­tal tárgyalt témákban az ülések előtt szerezzenek személyes ta­pasztalatokat. A kv ülésein csök­kenteni kell az írásos előterjesz­tések terjedelmét. A vezető, irá­nyító munka ágazati sajátossá­gainak hatékonyabb feltárása és a jó módszerek általánosítása ér­dekében tovább kell folytatni a réteg-, módszertani, titkári és a kihelyezett tanácskozásokat. A figyelem központjában az alapszervezetek Az elnökség részére egyebek között azt határozza meg a fel­adatterv, hogy az eddig bevált jó módszerek megtartása­ mellett fő figyelmét az alapszervezeti mun­kára, a mozgalmi munka új ele­meinek megvalósítására fordít­sa. Ezen belül következetesen ellenőrizze a XXVI. kongresszu­son elfogadott határozatok végre­hajtását, biztosítsa a dolgozók ér­dekvédelmét, vizsgálja a gazdasá­gi szabályozás változásait, azok hatását és éljen gyors jelzéssel a kv és a felsőbb szervek felé. Kí­sérje figyelemmel a ruházati iparban folyó fejlesztési és szer­vezési munkákat, különös gond­dal az emberi tényezőkre. A szo­cialista munkaverseny, valamint az újító- és feltaláló munka szer­vezésében is fordítson nagyobb figyelmet az egyén megnöveke­dett szerepére, keresse az új módszereket. Különös gonddal fi­gyelje a ruházati ipar bérfejlesz­tését. Tekintse fő feladatának a szociális ellátásban és a társa­dalmi juttatásban az elért ered­mények megvédését és lehetséges fejlesztését. Növelje a­ dolgozók felelősségérzetét a balesetek meg­előzésében, tartsa feladatának a dolgozók tudati fejlődésének, a szakszervezeti demokrácia to­vábbfejlesztésének biztosítását. Növelje a helyszíni segítő és el­lenőrző tevékenységét az alap­szervezetekben, erősítse káderne­velő munkáiét. Segítse és ellen­őrizze a ruházati­­iparra vonatko­zó kormányhatározatok megvaló­sulását. Rugalmas, gyors reagálás a mozgalom által felvetett kérdésekre A titkárság figyelmét a hatá­rozatok végrehajtásának szerve­zésére fordítsa és folytassa a jól bevált kihelyezett ülések szer­vezését, a helyszíni segítő, ellen­őrző tevékenységét, rugalmasan és gyorsan reagáljon a mozgalom által felvetett kérdésekre. Erősít­se kapcsolatát más iparági szak­­szervezetekkel a közös kérdések megoldása érdekében. Az Ipari Minisztériummal és más országos főhatóságokkal való együttműkö­dését az állami irányításban be­következett változásokhoz igazít­sa. A kv mellett működő munka­­bizottságok eddig kialakított, jó gyakorlatát tovább kell erősíteni. Szükséges, hogy a kv és az el­nökség elé kerülő kérdéseiben a bizottságok szerezzenek tapaszta­latokat, foglaljanak állást, és te­gyenek javaslatokat a választott testületek részére. A vállalati középszervek szerepe és felelőssége A vállalati középszervek sze­repe és felelőssége a vállalati ön­állóság növekedéséből követke­zően tovább nő. Kiemelkedő sze­repük van az üzemi és a szak­­szervezeti demokrácia továbbfej­lesztésében, a dolgozók érdekei­nek képviseletében és egyezteté­sében. E feladatok megvalósítása szük­ségessé és indokolttá teszi, hogy arányosabban alakítsák ki az egy éven belüli bizalmi testületi ülé­sek napi- és időrendjét. A vszb előzetesen tekintse át a gazdasá­gi vezetők által előterjesztett anyagokat, a döntésekhez készít­sen ajánlásokat, és ezeket tárja a bizalmi testületi ülés elé. Szük­séges, hogy egy-egy kérdést a vállalati szb állásfoglalása nélkül vitasson meg a bizalmi testület, és csak a végrehajtás megszerve­zésének módszereit alakítsa ki a vszb. A bizalmi testületek elé ke­rülő előterjesztések tartalmi szín­vonalát javítani, terjedelmét csökkenteni szükséges. Követel­mény, hogy a bizalmi testületek tagjai, állásfoglalásuk előtt is­merjék meg a bizalmi csoport­­taggyűlések véleményét, és kép­viseljék következetesen a szerve­zett dolgozók javaslatait a testü­leti üléseken. Biztosítani kell, hogy a bizalmi testület állásfog­lalásairól, döntéseiről rövid időn belül tájékoztatást kapjanak a szervezett dolgozók. Fokozott fi­gyelmet kell fordítani a bizalmiak képzésére, továbbképzésére, in­formálására, tapasztalataik hasz­nosítására. A szakszervezeti mozgalom legfontosabb területe Napjainkban a szakszervezeti mozgalom legfontosabb területe az alapszervezeti munka, mert a szervezett dolgozók az alapszer­vezetekben végzett munka alap­ján ítélik meg a szakszervezet munkáját. Ezt figyelembe véve el kell ér­ni, hogy a szervezett dolgozók sa­játjuknak érezzék a szakszerve­zetet, tudatosodjon bennük, hogy rajta keresztül szavuk, beleszólá­­suk lehet a termelési célkitűzések kialakításába, az élet- és mun­kakörülményeket érintő kérdések elintézésébe. Amint azt a XXVI. kongresszus leszögezte, semmi­lyen fontosabb kérdést nem le­het eldönteni az ő véleményük, meghallgatásuk, javaslatuk, ész­revételük figyelembevétele nél­kül. Ezért nagy figyelmet kelt (Folytatás a 2. oldalon) Iparágunk minden dolgozójának sikerekben gazdag, boldog új évet kívánunk! Az SZDSZ és a béke 1982. február 10—15. között Ha­vannában rendezik meg a X. szakszervezeti világkongresszust. A kongresszuson a világ dolgo­zó embereinek legfontosabb gond­jait tárgyalják meg a tagországok küldöttei és a meghívott szerve­­zetek képviselői. A kongresszus fő mondanivaló­ját a Gáspár Sándor, a Szakszer­vezeti Világszövetség elnöke által vezetett szerkesztő bizottságban előkészített és az SZVSZ iroda által jóváhagyott dokumentum tartalmazza, amely magában fog­lalja a mai világunkban a dol­gozók és népek számára a meg­oldásra váró nagy kérdéseket. " A szakszervezetek oly világot kívánnak és akarnak — hangsú­lyozza a dokumentum —, amely­ben öröm az élet. Abból indulnak­­ ki, hogy földünkön ehhez minden anyagi eszköz, erőforrás adott, csupán úgy kell ezeket kihasz­nálni, hogy föltétlenül az embe­riség szabadságának, demokrá­ciájának, társadalmi haladásának és békéjének ügyét szolgálják. A dokumentum ugyanakkor meg­mutatja a mai világ realitásait, azt, hogy a tőkés világot évek óta sújtó válság milliók helyzetét te­szi egyre nehezebbé. Szól a vi­lág változásairól, a szocializmus fejlődéséről és az erőviszonyok megváltozásáról, a visszaszoruló imperializmus agresszivitásának növekedéséről és arról, hogy a világ dolgozóinak, szakszerveze­teinek hatalmas ereje képes po­zitív választ adni a kapitalista válságból következő nagy kihívá­sokra. A magyar szakszervezetek ala­pító tagjai az­­1945. október 3-án Párizsban megalakult Szakszerve­zeti Világszövetségnek és tevé­keny részt vállalnak a szakszer­vezeti világmozgalom munkájá­ból, mintegy kifejezve, hogy a nemzetközi szakszervezeti moz­galomban a következetesen osz­tályharcos erők befolyása meg­erősödött és az egységes világ­­szervezetet a dolgozók hatékony fegyverének tekinti­ az egyetemes munkásérdekek védelmében. A IX. szakszervezeti világkong­resszuson 1978-ban, Gáspár Sán­dort, a SZOT főtitkárát válasz­tották meg az SZVSZ elnökéül. Az SZVSZ Nemzetközi Munka­ügyi Szervezete Igazgató Taná­csának évek óta tagja a magyar szakszervezetek nemzetközi tit­kára. A magyar szakszervezetek a nemzetközi munkásszolidaritást erősítve segítik az SZVSZ-be tö­mörült testvérszervezeteket, a fejlődő és a fejlett tőkés országok dolgozó osztályainak harcát. A Szakszervezeti Világszövet­ség fennállásának 35 esztendeje alatt eredményesen szolgálta a dolgozók, a munkásosztály egye­temes érdekeit. Mindvégig követ­kezetesen küzdött az egységért, az összefogásért, és vonzó, nagy erejű világközponti tudott marad­ni az 1918—1949-ben bekövetke­zett szakadás után is. A IX. szak­­szervezeti világkongresszus je­lentősége éppen abban állt, hogy a szakszervezeti világmozgalom­­ban kialakult erőviszonyokat, a realitásokat figyelembe véve, ké­pes volt az új helyzetben megfo­galmazni az összefogás stratégiá­ját a különböző irányzatú szak­­szervezetek akcióegységének megteremtésére. Feladatokat fo­galmazott meg a tőkés társada­lom válságának hatása elleni küzdelemben, a fegyverkezés el­len, a békéért, a leszerelésért ví­vott harcban, a szakszervezeti szabadságjogok védelmében, a nemzetközi szolidaritás erősíté­séért; a fasizmus, az elnyomás, a gyarmatosítás és a fajüldözés megszüntetéséért. A világkong­resszus ünnepélyes felhívást in­tézett a világ dolgozóihoz és szak­­szervezeteihez, mely a szakszer­vezeti mozgalomban­­is első­rendű fontosságúnak tartja a béke vé­delmét, mivel a háborús veszély megnövekedett, a fegyverkezési hajsza fokozódik, s az ellene való azonnali és hatékony szakszerve­zeti fellépés létkérdéssé vált. Napjainkban a termonukleáris világháború veszélye állandóan fenyegeti az emberiséget. Mivel a háború nem csupán a dolgozók életszínvonalát, munkakörülmé­nyeit, szociális ellátását rontaná le, hanem mindent tönkretenne, amit az ember megteremtett ma­gának,­ a nemzeti szakszervezetek szinte mindenütt kinyilvánítják békeakaratukat. Ellenzik a fegy­verkezést, követelik a tömegpusz­tító fegyverek betiltását, szorgal­mazzák a leszerelést. Tiltakoznak az új középhatósugarú atomra­kéták Európába telepítése, a neutronbomba gyártása és had­rendbe állítása ellen. Összefogá­sukkal nemzetközileg óriási erőt képviselnek. A X. szakszervezeti világkong­resszus is napirendjére tűzi a bé­ke ügyét. Hogy háború lesz-e, vagy megmarad a béke, hogy folytatódik-e a fegyverkezési ver­seny­, vagy sikerül előrejutnunk a leszerelésben? A válasz a dolgo­zók és a népek harcától függ. — h —

Next