Ruházati Munkás, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
XXII. évfolyam, 1. szám Eredményes év után, új feladatok előtt A központi vezetőség állásfoglalása A textilruházatipari vállalatok 1983. évi gazdálkodásának eredményeivel, az 1984. évi feladatokkal foglalkozott szakszervezetünk elnöksége, majd központi vezetősége a decemberben megtartott ülésén. A központi vezetőség tanácskozásán a napirend előadója dr. Szabó Imre ipari miniszterhelyettes volt, a szakszervezet termelést, gazdálkodást segítő feladatait pedig Veres Gábor, szakszervezetünk titkára terjesztette elő. Az ülésen részt vett és felszólalt Virizlay Gyula, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára. A napirendhez hozzászólt a központi vezetőség tagjai közül Matkovics Frigyesné, Kern Imre, Radi Róbertné, Juhász Péterné, Patai Endre, dr. Bugár János, Farsang Ferencné, Fekete Sándorné és Vezér Mihályné. A vitát Czerván Mártonné dr., szakszervezetünk főtitkára foglalta össze. A tanácskozást követően központi vezetőségünk a következő állásfoglalást alakította ki: A központi vezetőség megállapítja, hogy a textilruházati vállalatok 1983-ban feladataikat összességében teljesítették. A népgazdasági elvárásoknak megfelelően jelentősen növelték a konvertibilis exportot, amellyel hozzájárultak mind az ipar devizaegyenlegének, mind a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához. A vállalatok biztosították, hogy a belföldi ellátásban az év folyamán lényeges hiányosságok nem voltak. Mindemellett kedvezőtlen a szocialista export visszaesése. Az eredmények értékét növeli, hogy a vállalati termelés és gazdálkodás feltételei a számítottnál is rosszabbak voltak. Elsősorban a létszámcsökkenés továbbra is rendkívül magas mértéke, a korábbiaknál rosszabb alapanyagellátás és a tőkés piaci értékesítési lehetőségek nehezedése akadályozták a munkavégzést. A fejlesztési, beruházási források jelentős csökkenése is fokozta a nemzetközi versenyképességi követelményektől védő elmaradást. A központi vezetőség a fenti feltételek között végzett eredményes munkáért az ipar valamennyi dolgozójának elismerését és köszönetét fejezi ki. Szakszervezeti szerveink termelést-gazdálkodást segítő munkájuk során támogatták a hatékonyság fokozására irányuló törekvéseket. Színvonalas és rendszeres volt az együttműködés valamennyi lényeges kérdés megoldásában a gazdasági vezetés és a szakszervezeti testületek között. Kedvező, hogy a gazda-eredményekben gazdag, boldog új évet kíván iparágunk minden dolgozójának a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége jogi vezetők döntő többsége támaszkodott a szakszervezeti mozgalomra, a munkamozgalmakra, a szocialista brigádmozgalmakra. A munkamozgalmakban erősödtek a rugalmasság elemei, de a konkrét feladatokhoz kapcsolódó jobb alkalmazkodás érdekében még további tennivalók vannak. Dolgozóink bérszínvonalnövekedése 1983-ban mintegy 3,5—3,7 százalék, amely alacsonyabb az ipar átlagánál. Emiatt bérlemaradásunk ismét növekszik. Egyértelművé vált, hogy a létszámcsökkenés döntő oka az alacsony bér, emiatt elsősorban a nagy szaktudású szakemberek f eláramlása folytatódott. A vállalatok között a különbségek nőttek és az elmaradóknál egyre több feszültséggel kell számolni. A központi vezetőség szükségesnek tartja ismételten jelezni azt a szabályozásban meglévő ellentmondást, amely szakágazatunk magas részarányú és kedvező hatékonyságú tőkés exportja, az ipari átlagot meghaladó jövedelmezőségi mutatója, valamint az ipari átlagtól rendszeresen elmaradó bérfejlesztési lehetősége között fennáll. A központi vezetőség a ruhaipar legfontosabb 1984. évi feladatának tartja, hogy járuljon hozzá a népgazdaság fő céljainak teljesítéséhez. Tevékenységével segítse elő, hogy a külgazdasági egyensúly megteremtését elsősorban a gazdálkodás hatékonyságának javításával érjük el. Ez az alapja annak is, hogy életszínvonalpolitikai céljaink teljesüljenek. A szakszervezeti testületek segítsék elő olyan vállalati tervek elfogadását, amelyek a gazdaságos tőkés export fokozását, a színvonalas belföldi ellátás biztosítását, a választék bővítését tartalmazzák. Elengedhetetlen, hogy a vállalatok tegyenek eleget szocialista szállítási szerződéseik teljesítésének is. Szakágazatunk feladatainak teljesítését veszélyezteti, ha a létszámcsökkenés üteme a következő években is folytatódik. Ezért mind a gazdasági vezetők, mind a szakszervezetek egyik legfontosabb feladata, hogy fokozzák létszámmegtartó képességüket. A szakszervezetek sajátos eszközeikkel szorgalmazzák és segítsék a jó munkahelyi légkör megteremtését, amelyben fontos szerepe van a demokratikus vezetési stílusnak, a jó munkatársi kapcsolatnak, elsősorban a közvetlen termelésirányítók szintjén. Változatlanul feladatunk, hogy megőrizzük a munkakörülmények színvonalát, az elért eredményeket. Lényeges, hogy a dolgozók jogos problémáinak megoldásával gyorsan, hatékony intézkedést hozva foglalkozzunk. Dolgozóink megtartásának egyik legfőbb eszköze a jövőben is, hogy a folyamatos munkavégzés feltételeit biztosítsák. Változatlanul, de még aktívabban foglalkozni kell a betanulók, pályakezdők, a tartósan 100 százalék alatt teljesítők helyzetével. A végső cél megtartásuk legyen. A lehetőségekhez képest mindenütt törekedjenek a szakmunkástanulók számának növelésére, a vállalathoz való kötődésük elősegítésére. Az 1984. évi bérfejlesztést a vállalatok a várhatóan szűkös lehetőségek mellett is a teljesítményekkel, a tényleges eredményekkel arányosan, differenciáltan hajtsák végre. A bérfejlesztési tervfejezet kidolgozásánál vegyék figyelembe a 40 órás munkahétre való áttérés, a műszakpótlék megemelésének lehetősége, valamint a vállalati dolgozók alapbérének megállapításáról szóló rendelet végrehajtásának kihatásait. A központi vezetőség szükségesnek tartja, hogy ezek figyelembevételével mindenütt dolgozzanak ki két-három évre szóló bérpolitikai koncepciót. Szükséges, hogy a vállalatok ismerjék és használják ki a bérek növelésének érdekében a szabályozók lehetőségeit. Ebbe a körbe tartozik a kísérleti bérszabályozás is. Az 1984-ben alkalmazható úgynevezett „C” típus a magas tőkés export részarányú és kedvező bérarányos nyereséggel rendelkező vállalatoknak az átlagosnál kedvezőbb bérfejlesztési lehetőséget nyújthat. A központi vezetőség az irányító szervektől azt igényli, hogy a pályázati lehetőségek a jövőben kapjanak nagyobb nyilvánosságot és meghirdetésükre a felkészülés biztosítása érdekében időben kerüljön sor. Szakágazatunk versenyképességének biztosításához elengedhetetlen a műszaki fejlesztés felgyorsítása. Szerepe úgy a tőkés export fokozása, mint a létszámcsökkentés ellensúlyozása szempontjából fontos. Javasoljuk, hogy a szakszervezeti testületek biztassák és támogassák vállalatukat a fejlesztési lehetőségek keresésére, elsősorban a gyorsan megtérülő, a tőkés export növelésével összefüggő beruházások előkészítésére. (Folytatás a 2. oldalon) Ára: 1 forint VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A RUHÁZATIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA 1984. JANUÁR Az új év küszöbén Ránk köszöntött az új esztendő. Ilyenkor az egész országban, a politikai, a mozgalmi, a gazdasági élet minden területén számvetést készítenek. Megvizsgálják, hogy a rendelkezésre álló szellemi és anyagi eszközökkel milyen mértékben tudták valóra váltani az 1983-ra kitűzött célokat. E számvetést elvégzi az egyes ember és elvégzik az ország vezetői. Az elmúlt esztendő bővelkedett a hazai eseményekben. Ülésezett a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának úgynevezett felező ülése, ugyancsak ez a testület tette mérlegre a szakszervezeti munkát, s megtartottuk a két kongresszus közötti időszak ülését a mi szakszervezetünkben is. Decemberben pedig az országgyűlés téli időszakára került sor, ahol a képviselők elfogadták az 1984-es esztendő tervszámait. Ezeken a fórumokon ország-világ elé tártuk, hogy pártunk, szakszervezetünk folytatja a most már több évtizede követett, a gyakorlatban bevált bel- és külpolitika fő irányvonalát, s népünk eredményesen építi a fejlett szocialista társadalmat. Közvéleményünkben változatlan a bizalom a politika és a vezetés iránt. Mit állapíthatunk meg a hátunk mögött hagyott esztendőről? Azt, hogy 1983-ban a nemzeti jövedelem a tervezetthez közelállóan nőtt, a munka termelékenysége emelkedett, a fajlagos anyag- és energiafelhasználás mérséklődött. Az állami költségvetés hiánya az előirányzottnál kisebb. Az ipari termelés növekedése megközelítette a tervezettet, de az egyes ágazatok termelése differenciáltan alakult. A termelés bővülését hátráltatták a kedvezőtlen piaci feltételek, helyenként pedig a munkaerőhiány és a behozatallal, a belföldi kooperációs kapcsolatok hiányosságaival összefüggő anyagellátási nehézségek. A lakosság életkörülményei a terv szerint javultak. Az infrastrukturális kereskedelmi, hírközlési, egészségügyi, oktatási, művelődési fejlesztések megvalósultak, túlteljesültek. Felépült 76 ezer lakás, javult a lakásgazdálkodás. Elkészült 2100 bölcsődei, 8100 óvodai hely. Az általános iskolai osztálytermek száma másfél ezerrel gyarapodott. 900 kórházi ágy létesült, bővült a települések ivóvíz- és földgázellátása. Sajnos, 1983-ban a mezőgazdaságot, nagy próbatétel érte. Az aszály következtében a mezőgazdasági termékek termelése csökkent. Kalászosokból és kukoricából a számítottnál kevesebb termett. Az ipari növényekből, zöldségekből és szálas takarmányból is elmaradt a termelés a tervezettől. Az állattenyésztés fejlődött. Az állatállomány — a szarvasmarha és a juh kivételével — tovább gyarapodott. Összességében tehát az mondható el az elmúlt esztendőről, hogy a XII. kongresszuson elfogadott gazdaságpolitikai irányvonal helyes volt, az ott kitűzött célokat sikerült megvalósítani. Különösen vonatkozik ez a társadalmi fejlődésünkben bekövetkezett változásokra. 1983-ban is politikánkat az emberközpontúság jellemezte. Meg tudtuk őrizni az általános foglalkoztatottságot. Politikai viszonyaink magasabb színvonalát jelzi a szocialista demokrácia fokozottabb kibontakozása. Nálunk nem kampány a dolgozó tömegek bevonása a politikába, a dolgozó ember életkörülményeinek állandó javítása, a szocialista viszonyok mind tökéletesebbé tétele, a szocialista nemzeti egység erősítése. És hogyan indult az 1984-es esztendő? Talán kicsit nehezebben, mint a most búcsúzó 1983. mint az országgyűlés téli ülésszaka is bizonyította. A gondos tervezés azonban azt is eredményezheti, s a parlamenti ülésszakon elfogadott számok tengeréből az olvasható ki, hogy a nemzeti jövedelem, az ipari és a mezőgazdasági termelés, a beruházások, az ország egyensúlyi helyzete, a belföldi fogyasztás és mindezzel összefüggésben az életviszonyok — ha itt-ott talán szerényebben is —, de nem kevés területen dinamikusan nőnek. A szocialista szektor beruházásaira 1984-ben 180-183 milliárd forintot tudunk majd fordítani. Az elosztható forrásokkal összhangban a lakosság fogyasztása és reáljövedelme lényegében a múlt évi szinten marad, a társadalmi juttatások azonban mérsékelten növekednek. Az átlagkeresetek a bérpreferenciával és a bérpolitikai intézkedésekkel együtt 4,8-5 százalékkal emelkednek. A lakosság pénzbevételei — a pénzbeli társadalmi juttatásokat is beleértve — mintegy 8 százalékkal növekednek. A bérnövelési lehetőségeket a teljesítmények fokozására, a hatékonyság és a munka minőségének javítására használjuk fel. Szűk körben sor került bérpolitikai intézkedésekre is. A 40 órás munkahétre való áttérés feltételeit a teljesítmények növelésével, a termelékenység gyorsabb emelésével, a szervezettség javításával kell megalapozni 1984-ben. És előbbre lépünk az életkörülmények további javításában is. Felépül 70-74 ezer lakás, több mint 1100 új általános iskolai tanterem, folytatódik a kórházak ellátóképességének javítása. A bölcsődei férőhelyek 1700-zal, az óvodáké 5000-rel bővülnek. De hogy a tervből, a törvényből realitás legyen, kinek-kinek a maga posztján jobban, eredményesebben kell dolgoznia. Minden embertől, minden kéztől többet vár a társadalom. Az irányítás posztján tevékenykedőktől azt, hogy értelmes, hasznos produktív munkaalkalmat biztosítsanak minden dolgozónak. A munkástól pedig, hogy legjobb tudása szerint dolgozzon a munkaidő első percétől az utolsóig. Ezt ígérhetjük meg most, amikor az új évet köszöntve a jövőre gondolunk. Ezt ígérjük meg, mert hogy mekkorát lépünk az új évben, az mindannyiunkon múlik. Fodor László