Ruházati Munkás, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

XXII. évfolyam, 1. szám Eredményes év után, új feladatok előtt A központi vezetőség állásfoglalása A textilruházatipari vállalatok 1983. évi gazdálkodásának eredményeivel, az 1984. évi feladatokkal foglalkozott szak­­szervezetünk elnöksége, majd központi vezetősége a de­cemberben megtartott ülésén. A központi vezetőség ta­nácskozásán a napirend előadója dr. Szabó Imre ipari mi­niszterhelyettes volt, a szakszervezet termelést, gazdálko­dást segítő feladatait pedig Veres Gábor, szakszerveze­tünk titkára terjesztette elő. Az ülésen részt vett és felszó­lalt Virizlay Gyula, a Szakszervezetek Országos Tanácsá­nak titkára. A napirendhez hozzászólt a központi vezető­ség tagjai közül Matkovics Frigyesné, Kern Imre, Radi­ Ró­­bertné, Juhász Péterné, Patai Endre, dr. Bugár János, Far­sang Ferencné, Fekete Sándorné és Vezér Mihályné. A vi­tát Czerván Mártonné dr., szakszervezetünk főtitkára fog­lalta össze. A tanácskozást követően központi vezetőségünk a kö­vetkező állásfoglalást alakítot­ta ki: A központi vezetőség meg­állapítja, hogy a textilruházati vállalatok 1983-ban feladata­ikat összességében teljesítet­ték. A népgazdasági elvárá­soknak megfelelően jelentő­sen növelték a konvertibilis exportot, amellyel hozzájárul­tak mind az ipar devizaegyen­legének, mind a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javí­tásához. A vállalatok biztosí­tották, hogy a belföldi ellátás­ban az év folyamán lényeges hiányosságok nem voltak. Mindemellett kedvezőtlen a szocialista export visszaesése. Az eredmények értékét nö­veli, hogy a vállalati termelés és gazdálkodás feltételei a számítottnál is rosszabbak voltak. Elsősorban a létszám­­csökkenés továbbra is rendkí­vül magas mértéke, a koráb­biaknál rosszabb alapanyag­ellátás és a tőkés piaci értéke­sítési lehetőségek nehezedése akadályozták a munkavég­zést. A fejlesztési, beruházási források jelentős csökkenése is fokozta a nemzetközi ver­senyképességi követelmé­nyektől védő elmaradást. A központi vezetőség a fen­ti feltételek között végzett eredményes munkáért az ipar valamennyi dolgozójának el­ismerését és köszönetét fejezi ki. Szakszervezeti szerveink termelést-gazdálkodást segítő munkájuk során támogatták a hatékonyság fokozására irá­nyuló törekvéseket. Színvona­las és rendszeres volt az együttműködés valamennyi lényeges kérdés megoldásá­ban a gazdasági vezetés és a szakszervezeti testületek kö­zött. Kedvező, hogy a gazda-eredményekben gazdag, boldog új évet kíván iparágunk minden dolgozójának a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége jogi vezetők döntő többsége támaszkodott a szakszervezeti mozgalomra, a munkamoz­galmakra, a szocialista bri­gádmozgalmakra. A munkamozgalmakban erősödtek a rugalmasság ele­mei, de a konkrét feladatok­hoz kapcsolódó jobb alkal­mazkodás érdekében még to­vábbi tennivalók vannak. Dolgozóink bérszínvonal­növekedése 1983-ban mint­egy 3,5—3,7 százalék, amely alacsonyabb az ipar átla­gánál. Emiatt bérlemara­dásunk ismét növekszik. Egy­értelművé vált, hogy a lét­számcsökkenés döntő oka az alacsony bér, emiatt elsősor­ban a nagy szaktudású szak­emberek f eláramlása folytató­dott. A vállalatok között a kü­lönbségek nőttek és az elma­radóknál egyre több feszült­séggel kell számolni. A központi vezetőség szük­ségesnek tartja ismételten je­lezni azt a szabályozásban meglévő ellentmondást, amely szakágazatunk magas részarányú és kedvező haté­konyságú tőkés exportja, az ipari átlagot meghaladó jöve­delmezőségi mutatója, vala­mint az ipari átlagtól rend­szeresen elmaradó bérfejlesz­tési lehetősége között fennáll. A központi vezetőség a ru­haipar legfontosabb 1984. évi feladatának tartja, hogy járul­jon hozzá a népgazdaság fő céljainak teljesítéséhez. Tevé­kenységével segítse elő, hogy a külgazdasági egyensúly megteremtését elsősorban a gazdálkodás­ hatékonyságá­nak javításával érjük el. Ez az alapja annak is, hogy életszín­vonalpolitikai céljaink telje­süljenek. A szakszervezeti testületek segítsék elő olyan vállalati tervek elfogadását, amelyek a gazdaságos tőkés export foko­zását, a színvonalas belföldi ellátás biztosítását, a válasz­ték bővítését tartalmazzák. Elengedhetetlen, hogy a vál­lalatok tegyenek eleget szo­cialista szállítási szerződéseik teljesítésének is. Szakágazatunk feladatai­nak teljesítését veszélyezteti, ha a létszámcsökkenés üteme a következő években is folyta­tódik. Ezért mind a gazdasági vezetők, mind a szakszerveze­tek egyik legfontosabb felada­ta, hogy fokozzák létszám­megtartó képességüket. A szakszervezetek sajátos esz­közeikkel szorgalmazzák és segítsék a jó munkahelyi lég­kör megteremtését, amelyben fontos szerepe van a demok­ratikus vezetési stílusnak, a jó munkatársi kapcsolatnak, el­sősorban a közvetlen terme­lésirányítók szintjén. Változatlanul feladatunk, hogy megőrizzük a munkakö­rülmények színvonalát, az elért eredményeket. Lénye­ges, hogy a dolgozók jogos problémáinak megoldásával gyorsan, hatékony intézke­dést hozva foglalkozzunk. Dolgozóink megtartásának egyik legfőbb eszköze a jövő­ben is, hogy a folyamatos munkavégzés feltételeit bizto­sítsák. Változatlanul, de még aktívabban foglalkozni kell a betanulók, pályakezdők, a tartósan 100 százalék alatt tel­jesítők helyzetével. A végső cél megtartásuk legyen. A le­hetőségekhez képest minde­nütt törekedjenek a szakmun­kástanulók számának növelé­sére, a vállalathoz való kötő­désük elősegítésére. Az 1984. évi bérfejlesztést a vállalatok a várhatóan szűkös lehetőségek mellett is a telje­sítményekkel, a tényleges eredményekkel arányosan, differenciáltan hajtsák végre. A bérfejlesztési tervfejezet ki­dolgozásánál vegyék figye­lembe a 40 órás munkahétre való áttérés, a műszakpótlék megemelésének lehetősége, valamint a vállalati dolgozók alapbérének megállapításáról szóló rendelet végrehajtásá­nak kihatásait. A központi vezetőség szük­ségesnek tartja, hogy ezek figyelembevételével minde­nütt dolgozzanak ki két-há­­rom évre szóló bérpolitikai koncepciót. Szükséges, hogy a vállala­tok ismerjék és használják ki a bérek növelésének érdeké­ben a szabályozók lehetősé­geit. Ebbe a körbe tartozik a kísérleti bérszabályozás is. Az 1984-ben alkalmazható úgy­nevezett „C” típus a magas tőkés export részarányú és kedvező bérarányos nyere­séggel rendelkező vállalatok­nak az átlagosnál kedvezőbb bérfejlesztési lehetőséget nyújthat. A központi vezetőség az irá­nyító szervektől azt igényli, hogy a pályázati lehetőségek a jövőben kapjanak nagyobb nyilvánosságot és meghirde­tésükre a felkészülés biztosí­tása érdekében időben kerül­jön sor. Szakágazatunk versenyké­pességének biztosításához el­engedhetetlen a műszaki fej­lesztés felgyorsítása. Szerepe úgy a tőkés export fokozása, mint a létszámcsökkentés el­lensúlyozása szempontjából fontos. Javasoljuk, hogy a szakszervezeti testületek biz­tassák és támogassák vállala­tukat a fejlesztési lehetőségek keresésére, elsősorban a gyor­san megtérülő, a tőkés export növelésével összefüggő beru­házások előkészítésére. (Folytatás a 2. oldalon) Ára: 1 forint VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A R­U­HÁZ­ATI­PAR­I DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA 1984. JANUÁR Az­ új év küszöbén Ránk köszöntött az új esztendő. Ilyen­kor az egész országban, a politikai, a mozgalmi, a gazdasági élet minden terü­letén számvetést készítenek. Megvizsgál­ják, hogy a rendelkezésre álló szellemi és anyagi eszközökkel milyen mértékben tudták valóra váltani az 1983-ra kitűzött célokat. E számvetést elvégzi az egyes ember és elvégzik az ország vezetői. Az elmúlt esztendő bővelkedett a hazai eseményekben. Ülésezett a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának úgynevezett felező ülése, ugyan­csak ez a testület tette mérlegre a szak­­szervezeti munkát, s megtartottuk a két kongresszus közötti időszak ülését a mi szakszervezetünkben is. Decemberben pedig az országgyűlés téli időszakára ke­rült sor, ahol a képviselők elfogadták az 1984-es esztendő tervszámait. Ezeken a fórumokon ország-világ elé tártuk, hogy pártunk, szakszervezetünk folytatja a most már több évtizede köve­tett, a gyakorlatban bevált bel- és külpo­litika fő irányvonalát, s népünk eredmé­nyesen építi a fejlett szocialista társadal­mat. Közvéleményünkben változatlan a bizalom a politika és a vezetés iránt. Mit állapíthatunk meg a hátunk mö­gött hagyott esztendőről? Azt, hogy 1983-ban a nemzeti jövedelem a terve­zetthez közelállóan nőtt, a munka terme­lékenysége emelkedett, a fajlagos anyag- és energiafelhasználás mérséklődött. Az állami költségvetés hiánya az előirány­zottnál kisebb. Az ipari termelés növeke­dése megközelítette a tervezettet, de az egyes ágazatok termelése differenciáltan alakult. A termelés bővülését hátráltat­ták a kedvezőtlen piaci feltételek, helyen­ként pedig a munkaerőhiány és a beho­zatallal, a belföldi kooperációs kapcsola­tok hiányosságaival összefüggő anyagel­látási nehézségek. A lakosság életkörül­ményei a terv szerint javultak. Az inf­rastrukturális kereskedelmi, hírközlési, egészségügyi, oktatási, művelődési fej­lesztések megvalósultak, túlteljesültek. Felépült 76 ezer lakás, javult a lakásgaz­dálkodás. Elkészült 2100 bölcsődei, 8100 óvodai hely. Az általános iskolai osztálytermek száma másfél ezerrel gya­rapodott. 900 kórházi ágy létesült, bő­vült a települések ivóvíz- és földgázellá­tása. Sajnos, 1983-ban a mezőgazdaságot, nagy próbatétel érte. Az aszály következ­tében a mezőgazdasági termékek terme­lése csökkent. Kalászosokból és kukoricá­ból a számítottnál kevesebb termett. Az ipari növényekből, zöldségekből és szálas takarmányból is elmaradt a termelés a tervezettől. Az állattenyésztés fejlődött. Az állatállomány — a szarvasmarha és a juh kivételével — tovább gyarapodott. Összességében tehát az mondható el az elmúlt esztendőről, hogy a XII. kong­resszuson elfogadott gazdaságpolitikai irányvonal helyes volt, az ott kitűzött cé­lokat sikerült megvalósítani. Különösen vonatkozik ez a társadalmi fejlődésünk­ben bekövetkezett változásokra. 1983-ban is politikánkat az emberközpontúság jel­lemezte. Meg tudtuk őrizni az általános foglalkoztatottságot. Politikai viszonya­ink magasabb színvonalát jelzi a szocia­lista demokrácia fokozottabb kibontako­zása. Nálunk nem kampány a dolgozó tömegek bevonása a politikába, a dolgo­zó ember életkörülményeinek állandó ja­vítása, a szocialista viszonyok mind tö­kéletesebbé tétele, a szocialista nemzeti egység erősítése. És hogyan indult az 1984-es esztendő? Talán kicsit nehezebben, mint a most bú­csúzó 1983.­­ mint az országgyűlés téli ülésszaka is bizonyította. A gondos ter­vezés azonban azt is eredményezheti, s a parlamenti ülésszakon elfogadott szá­mok tengeréből az olvasható ki, hogy a nemzeti jövedelem, az ipari és a mező­­gazdasági termelés, a beruházások, az ország egyensúlyi helyzete, a belföldi fo­gyasztás és mindezzel összefüggésben az életviszonyok — ha itt-ott talán szeré­nyebben is —, de nem kevés területen di­namikusan nőnek. A szocialista szektor beruházásaira 1984-ben 180-183 milli­árd forintot tudunk majd fordítani. Az elosztható forrásokkal összhangban a la­kosság fogyasztása és reáljövedelme lé­nyegében a múlt évi szinten marad, a társadalmi juttatások azonban mérsékel­ten növekednek. Az átlagkeresetek a bérpreferenciával és a bérpolitikai intéz­kedésekkel együtt 4,8-5 százalékkal emel­kednek. A lakosság pénzbevételei — a pénzbeli társadalmi juttatásokat is bele­értve — mintegy 8 százalékkal növeked­nek. A bérnövelési lehetőségeket a teljesít­mények fokozására, a hatékonyság és a munka minőségének javítására használ­juk fel. Szűk körben sor került bérpoliti­kai intézkedésekre is. A 40 órás munka­hétre való áttérés feltételeit a teljesítmé­nyek növelésével, a termelékenység gyor­sabb emelésével, a szervezettség javításá­val kell megalapozni 1984-ben. És előbb­re lépünk az életkörülmények további ja­vításában is. Felépül 70-74 ezer lakás, több mint 1100 új általános iskolai tan­terem, folytatódik a kórházak ellátóké­pességének javítása. A bölcsődei férő­helyek 1700-zal, az óvodáké 5000-rel bő­vülnek. De hogy a tervből, a törvényből reali­tás legyen, kinek-kinek a maga posztján jobban, eredményesebben kell dolgoznia. Minden embertől, minden kéztől többet vár a társadalom. Az irányítás posztján tevékenykedőktől azt, hogy értelmes, hasznos produktív munkaalkalmat biz­tosítsanak minden dolgozónak. A mun­kástól pedig, hogy legjobb tudása szerint dolgozzon a munkaidő első percétől az utolsóig. Ezt ígérhetjük meg most, ami­kor az új évet köszöntve a jövőre gondo­lunk. Ezt ígérjük meg, mert hogy mekko­rát lépünk az új évben, az mindannyiun­kon múlik. Fodor László

Next