Ruházati Munkás, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A RUHÁZATIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXIII. évfolyam, 1. szám Ára: 2,50 forint Központi vezetőségünk decemberi ülésén iparágunk 1984. évi munkáját értékelte és meghatározta az 1985. évi gazdálkodást, termelést segítő szakszervezeti feladatokat. A napirend előadója Kerényi Gábor, az Ipari Minisztérium főtanácsosa, és Veres Gábor, szakszervezetünk titkára volt. A vitát követően — melyben Tichy Károlyné, Szilágyi János, Fekete Sándorné, Juhász Péterné, dr. Bugár János, Igaz Sándor, Czerván Mártonné dr., Patai Endre vett részt — szakszervezetünk vezető testülete a következő állásfoglalást alakította ki: A központi vezetőség a ruhaipar valamennyi dolgozójának köszönetét fejezi ki az 1984. évben végzett eredményes munkáért, amely a korábbiaknál nehezebb körülmények között történt. A központi vezetőség megállapítja, hogy a ruhaipari vállalatok az 1984. évi célkitűzéseket lényegében teljesítették. A termelés értékben mintegy 10 százalékkal haladja meg az előző évben elért szintet. Az értékesítésnél kiemelkedő a nem rubelelszámolású export várhatóan 15 százalékos növekedése, amelylyel a ruhaipar hozzájárult a népgazdaság fizetőképessége erősítéséhez. A szocialista export a bázishoz képest szintén növekedést tükröz, de néhány vállalat a magánjogi szerződésben vállaltaknak nem tudott eleget tenni, ezek teljesítése áthúzódik az 1985. évre. A belföldi áruellátást — az adott kapacitás és az exportértékesítés mellett — igyekeztek biztosítani a ruhagyárak. Szakszervezetünk testületei, tisztségviselői a dolgozók mozgósításával, a kongreszszusi és a felszabadulási versenyvállalások feltételeinek biztosításával segítették a termelési célok elérését. A foglalkoztatottak létszáma közel 4 százalékkal csökkent, az alapanyagellátás nem sokat javult, és a 40 órás munkahét kiterjesztése révén a munkaidőalap mérséklődött. Mindezek alapján megállapítható, hogy az 1984. évi eredményeket döntően a termelékenység és a munka hatékonyságának növekedése révén érték el a vállalati kollektívák. Ugyanakkor azonban a rendelkezésre álló kapacitás csökkenése, a kisszériás, nagyobb munkaigényességű modellek rendelése, valamint az ütemtelen anyag- és kellékellátás növelte az átállások és a túlórák számát. A feladatok teljesítése jelentős áldozatvállalást igényelt a dolgozóktól, vezetőktől egyaránt. A bérek várhatóan 7 százalékkal emelkednek, a tőkés export növeléséhez, illetve a létszámcsökkentéshez kapcsolt bértámogatásokkal. Október 1-től végrehajtottuk a 3,9 százalékos központi bérintézkedést, amely 15 300 főt — a dolgozók mintegy 51 százalékát — érintett kedvezően. A béremelést az érintettek örömmel fogadták, alapvetően azonban nem oldódott meg, csak részben enyhült a ruhaipari dolgozók bérlemaradása. A központi vezetőség a vállalati szakszervezeti testületek számára az 1985. évre a következő főbb feladatokat határozza meg: A szakszervezeti bizottságok a bizalmi testületek tagjaival ismertessék meg az új közgazdasági szabályozók alapvető vonásait, összefüggéseit. Érjék el, hogy az 1985. évi tervek tárgyalása során minél több érdemi vélemény és javaslat legyen a tervek feszültségpontjainak megoldásához. A termelést-gazdálkodást segítő tevékenység során igyekezzenek megértetni a dolgozókkal, hogy a vállalati önállóság növelése, az új gazdálkodási körülmények közepette milyen konkrét tulajdonosi érdekek fűződnek a termelési költségek csökkentéséhez, az anyag- és energiatakarékossághoz, a termelékenység fokozásához, a piaci-kereskedelmi-értékesítési munka színvonalának fejlesztéséhez. Szorgalmazzák a gyártáselőkészítés korszerűsítését, a varrodai és befejező tevékenységek fejlett technológia szerinti szervezését és a folyamatos munkafeltételek biztosítását. Jelezzék a hiányosságokat a gazdasági vezetésnek, javasolják, kérjék a szükséges intézkedések megtételét. A kongresszusi és a felszabadulási munkaverseny lendületének megtartását segítsék elő, a gazdasági feladatokhoz szorosan igazodó versenyvállalások kialakításával. A versenyvállalások teljesítését kövesse gyors értékelés. Az anyagi, erkölcsi elismerés, az eredmények propagálása adjon további ösztönzést a munkavégzéshez. Szorgalmazzák az újítási feladattervek széles körű ismertetését, az újítások kivitelezését, eredményes alkalmazását. Az új keresetszabályozási lehetőségeket igyekezzenek úgy kihasználni, ill. a bérpolitikát úgy kialakítani, hogy a teljesítményekkel arányosan emelkedjen a dolgozók keresete. Az anyagi ösztönzés segítse elő és ismerje el a jövedelemnövelő tevékenységet, így elsősorban az anyagmegtakarítást, a rezsiköltségek csökkentését, a kifogástalan minőségű munkát. A két műszakban dolgozók számának növelésére vizsgálják meg a műszakpótlék megemelésének lehetőségét. A munkák felülvizsgálata után kialakult új munkakategóriák munkabéreit a szakmai igényességgel összhangban alakítsák ki úgy, hogy az új bértételek ösztönözzenek a teljesítmény és a minőség emelésére. A vállalati dolgozók besorolásának felülvizsgálata és alapbéreinek pontos, reális megállapítása alapvető érdekünk. A vállalati szakszervezeti bizottságok a munkák minősítését és helyes munkakörülményi fokozatba sorolását kísérjék figyelemmel, illetve követeljék meg. A vállalati szociálpolitikai terv kialakításánál a gazdasági vezetéssel együttesen fokozott figyelmet fordítsanak a biztonságos munkavégzés feltételeire, az üzemegészségügyi ellátás, a szociális juttatás szintentartására, az anyagi lehetőségek szerinti színvonal javítására a szakoktatás, a szakmai továbbképzés fejlesztésére. A létszámmegtartó képesség javítása 1985-ben is rendkívül fontos vállalati feladat. Ennek elérésére biztosítani kell a folyamatos munkavégzés feltételeit, erősíteni kell a 1985. JANUÁR pályakezdők vállalathoz kötődését, hatékonyabban kell foglalkozni a betanulókkal és a tartósan alacsony teljesítményt elérő dolgozókkal. Gondoskodjanak a kollektív vállalati szerződésben foglaltak 1984. évi teljesítésének értékeléséről, az 1985. évi módosítás végrehajtásáról, különös tekintettel az új közgazdasági szabályozókra, jogszabályváltozásokra. A központi vezetőség — korábbi határozatának megfelelően — gondoskodik a gazdaságirányítás továbbfejlesztésével kapcsolatos tennivalók ismertetéséről, megértetéséről, a vállalati irányítási formák változásainak alapszervezeti előkészítéséről. A vállalatoknak ajánlja a központi vezetőség, hogy az új gazdasági szabályozók hatásait folyamatosan elemezzék, vizsgálják a várható gazdasági eredmények alapján. Döntéseiket a vizsgálat eredményei figyelembevételével alakítsák ki. A központi vezetőség kéri az Ipari Minisztériumot, hogy képviselje és támogassa azoknak a problémáknak a megoldását, melyek a textilruházati ipar feladatainak teljesítését gátolják. Segítse elő az 1985. évi vállalati tervek feszültségpontjainak gyors és hatékony feloldását. A központi vezetőség kéréssel fordul a SZOT-hoz, hogy az ágazat gondjait kísérje figyelemmel, támogassa a jogosnak ítélt javaslatok, észrevételek állami területen való figyelembevételét. A központi vezetőség állásfoglalása \ #? * y v T, ? x y A ruhaipar 1984. évi munkájáról és az 1985. évi feladatokról . Közös felelősségtudattal Noha változó világunkban a család szerkezete is átalakult, az egykori, patriarchális, gazdasági közösség jellegű, több nemzedéket jelentő nagycsaládot fokozatosan felváltotta a kétkeresős, a választás teljes szabadságára és az érzelmi együvétartozásra épülő kiscsalád - vitathatatlan ma is, hogy a társadalom legfontosabb alapközössége, a közösségi élet semmivel nem pótolható első színtere ma is a család. S mert napjaink családja zártabb a nagyközösségre - éppen, mert az anyák ugyanúgy részt vállalnak a közösségi munkában, mint a férfiak, s a gyermekek nevelésében is mind több részt vállal intézményeivel a társadalom, a család zavartalan élete, harmóniája is közügy. Sőt, a mai családon már régen nem csupán a szülők és gyerekek érzelmi együvétartozását értjük, hanem éppen, mert gyerekeink egyötöde elvált szülők gyermeke - azt a kisközösséget is, ahol csak egyik szülővel, testvér nélkül élnek a gyerekek vagy gyermektelen felnőttek határozzák el érzelmi együvétartozásukat. Család és tágabb közösség ma kölcsönösen egymásra utalt. Természetes kötelesség tehát, hogy állami intézkedések sora gondol a családokkal, életüket mind anyagiakban, mind a tudati szférában segítőn. Az 1985-ös esztendő különösen fontos intézkedésekkel köszönt be, ami a fiatal házasokat, a kisgyerekes és sokgyerekes családokat illeti. Ezek között időben is elsőként valósul meg a többgyermekeseknek juttatott, magasabb családi pótlék összege. Egy mai háromgyermekes család 1985. január 1-től 2520 forint családi pótlékban részesül. Gyermekenként egységesen 840 forint lesz a három- és többgyerekesek számára ez a hozzájárulás. Ha lakásgondját akarja megoldani egy többgyermekes család lakásvásárlással vagy építkezéssel, számukra a szociális hozzájárulás a jövő esztendőtől 40 ezer forinttal többet jelent. Ám azoknak gondja sem kevésbé fontos, akik családot szeretnének alapítani és jogos vágyuk szerint önálló otthonban szeretnék kezdeni életüket és napjaink legégetőbb kérdését, lakásügyüket kell többnyire kezdő fizetésből megoldaniuk. A tanácsok tervében szerepel az az elhatározás, hogy három esztendőn belül - az eddiginél nagyobb segítséggel - megoldódjon a fiatal házasok és a nagycsaládosok legalább 70-80 százalékának lakásügye. Nagyobb összegű kamatmentes hitel folyósítására nyílik lehetőség számukra és a tanácsok elbírálása alapján szociális segítséget is kapnak, olyan összeget, amelyet nem kell visszafizetniük. A fővárosban már a következő esztendőben életbe lép a kamatmentes lakásépítési és vásárlási hitelakció. A gyermekgondozási segélyt fokozatosan felváltja a kisgyerekes családok életében a gyermekgondozási díj. Ez a változás nem puszta névváltozás, tartalmilag lényeges intézkedést jelent. Munkaviszonyhoz kötődik és a keresettel lesz arányos. A társadalombiztosítás rendszerébe is bekerül. Ez a fontos intézkedés fokozatosan lép életbe: a jövő év márciusától a gyerek egyéves koráig már ebben, a táppénzszerű ellátásban részesülnek az édesanyák. A következő 5-6 esztendőben a mostani gyes teljes időtartamára, 3 esztendőre növelik ezt a gyermekgondozási hozzájárulást, így könnyítik és növelik a kisgyerekes családok döntését abban: bölcsődébe vigyék-e, vagy otthon neveljék hároméves koráig gyereküket. Remélhetőleg ez az intézkedés segít feloldani a mai kisgyerekes családok egyik legnagyobb konfliktushelyzetét: a család hirtelen megcsappant jövedelmét, a sokféle különmunkát kell-e vállalniuk vagy az örökös időzavart, amit a munkahelyi és otthoni maradéktalan helytállás jelent ebben az időben. Várva várt intézkedés a dolgozó édesanyákat, édesapákat attól a gondtól megszabadító határozat is: ki maradjon otthon fizetés nélküli szabadságon, ha megbetegszik a kisiskolás gyerek? A hosszú távú népesedéspolitikai elgondolások alapján sor kerül arra is, hogy a gyermekápolási táppénz a gyerekek tízéves koráig vehető igénybe. Újdonság a határozatokban az is, hogy a főiskolás és egyetemista nők is részesülnek majd gyesben. Ennek összege 1200 forint. Némi segítség arra az időre, amíg az egyetemista család létalapja az ösztöndíj és a szülői támogatás. A gyermekápolási díj - a dolgozó édesanyáknak - nem csupán nagyobb anyagi támogatást, hanem erkölcsi elismerést is jelent. Társadalmi elismerését annak, hogy a gyermeknevelés az egész közösség számára fontos hivatás. De nemcsak anyagiakban, családgondozói munkával is mindinkább segíteni kívánják a családok harmonikus életét. A családi élet értékeit építik, védik, a felelősségtudatot kívánják erősíteni a tanácsok - jövő évtől már kísérleti jelleggel megalakuló - családgondozó központjai. Hogy a család gondjával ne csupán a már kialakult s nehezen feloldható konfliktushelyzetekben foglalkozzék a tágabb közösség, hanem mindennapi életében is segítőkészen álljon, szakembereivel - nem beavatkozón, de segítőkészen - a társadalom. Rab Nóra