Ruházati Munkás, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

Ajánlások a középtávú tervezéshez, véleményezéshez A ruhaipari vállalatok is megkezdték már az 1986—1990. évekre szóló kö­zéptávú, VII. ötéves terv kon­cepciójának összeállítását. A VII. ötéves terv részlete­sebb kidolgozására, a szak­­szervezeti szervek által törté­nő véleményezésre, a vállalati tanács, illetve közgyűlés által történő jóváhagyásra 1986. I. félévében fog sor kerülni. E cikk keretében a szak­­szervezeti bizalmi testület, a vállalati tanács, illetve köz­gyűlés igénye nélkül — fi­gyelmükbe ajánlok néhány olyan közpon­tilag kiadott ál­lásfoglalást, irányelvet, ame­lyeket a középtávú, VII. öt­éves vállalati komplex tervek kidolgozásában való részvé­tel, illetve a véleményezés so­rán célszerű megismerni. A Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete központi veze­tősége 1985. október 31-i ülé­sén ismertette, illetve tárgyal­ta meg a VII. ötéves tervfel­adatokat, majd kialakította azzal kapcsolatos állásfoglalá­sát. Az Ipari Minisztérium ál­tal ismertetett előterjesztés­ben foglaltak szerint az ipar egészének fő feladata a VII. ötéves tervidőszakban, az in­tenzív fejlődési pályára való átállás felgyorsítása, haté­konyság fokozásával; fokozot­tabban hozzájárulni a nemzeti jövedelem termeléséhez a bel­ső és külső egyensúly javítása érdekében; rugalmasan alkal­mazkodni a gyorsan változó bel- és külföldi igényekhez; erősíteni az innovációs tevé­kenységet. A fentiekhez kapcsolódóan a könnyűipar, és ezen belül a ruhaipar fő feladatai: a mind­jobban differenciálódó belföl­di, lakossági fogyasztási igé­nyek magasabb színvonalú kielégítése; az exportorien­táltság fokozása, egyrészt szo­cialista relációban az energia­­hordozó és nyersanyag ellen­tételező szerep erősítésére, másrész konvertibilis reláció­ban a devizaszerző pozíció erősítéséért. A feladatoknak való megfe­lelés a termelés mennyiségi növelését és a minőség — tá­gan értelmezett — javítását igénylik. A ruházatipar, mint ágazat egészével — minisztériumi, tanácsi, szövetkezeti vállala­tokkal — szemben az elvárás, az öt év alatti növekedés mér­téke a következő: a termelést 6—13%-kal, a nagy- és kis­­ker-értékesítést 5%-kal, a szo­cialista exportot 17-22%­­kal, a konvertibilis exportot 14—20%-kal emelni. A ter­mékszerkezet korszerűsítésé­ben folytatni kell a felsőruhá­zati részarány növelését. Cél­szerű specializálódni az úgy­nevezett céltermékek (sport, szabadidő, alkalmi ruházat) gyártására. A műszaki fejlesztés során törekedni célszerű: a varró- és vasalóautomaták, a mikropro­cesszor vezérlésű gépek, a számítástechnika és az anyag­takarékos módszerek alkal­mazására, a gyártáselőkészítő és szabászati munkák korsze­rűsítésére. A központ vezetőség a ru­haipar VII. ötéves tervi fel­adatokhoz kialakította állás­­foglalását, amely a Ruházati Munkás 1985. évi novemberi számában megjelent. Az ál­lásfoglalás egyebek mellett tartalmazza, hogy a vállalatok a belső tartalékok feltárásával törekedjenek a jövedelemte­remtő képességük javítására, ezáltal saját erőből is fokoz­zák a létszámmegtartó és -fej­lesztő képességüket. Fontos­nak tartja, hogy a fejlesztési koncepció több változatban készüljön. A létszámmegtar­tás fontos tényezőjének tartja, hogy a vállalatok dolgozzák ki középtávú bérpolitikai kon­cepciójukat, ebben a bérfej­lesztés konkrét mértékétől függetlenül is rögzítsék az alapelveket. Kerüljön sor a ki­emelkedő munkát végzők, az alkotó tevékenységet folytató műszaki-gazdasági értelmisé­giek kiemelt anyagi elismeré­sére. Szükséges, hogy a bér­­politikai tervben helyet kap­jon több, nem fizikai munka­körben dolgozó bérfeszültsé­gének csökkentése is. A szo­ciális tervek álljanak össz­hangban a vállalat gazdasági fejlődésével, dolgozóink élet- és munkakörülményeinek ja­vítását szolgálják. A vállalati szakszervezeti testületek a tervkészítés valamennyi fázi­sában vegyenek részt és érvé­nyesítsék a munkavállalói ér­dekek képviseletét, demokra­tikus jogainak maradéktalan betartását. A testületi állás­­foglalások a bizalmiak, bizal­mi csoportok javaslataira tá­maszkodjanak. Segítsék job­ban a célok közötti rangsoro­lás kialakítását, a vállalaton belüli rétegérdekek érvénye­sítését. A vállalati szakszerve­zeti szervek a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekben a kollektíva helyzetének ismeretében ön­álló javaslatokkal is segítsék a terv kidolgozását. Mindenütt el kell érni, hogy az illetékes testületeink a döntés előtt ki­fejtsék véleményüket. Ennek érdekében igényeljék a terve­zőmunka olyan ütemezését, amely időt biztosít a szakszer­vezeti bizalmiak felkészülésé­re, a megalapozott testületi ál­lásfoglalások kialakítására. Az Országos Tervhivatal el­nöke április, majd szeptember hónapban tett közzé irányel­veket a gazdálkodó szerveze­tek középtávú tervezőmunká­jához, illetve a gazdaságirá­nyító szervek feladatairól. Az irányelvek a Tervgazdasági Értesítő 1985. évi 2-es, 5-ös számaiban jelentek meg. Az utóbbi irányelv többek között tartalmazza: „a gazdál­kodó szervezetek színvonalas tervezőtevékenységgel ala­pozzák meg, hogy — alkal­mazkodva a piaci követelmé­nyekhez és feltételekhez, a gazdasági szabályozás által befolyásolt közgazdasági kör­nyezethez, ezek hatásait fi­gyelembe véve és a népgaz­dasági tervekben rögzített gazdaságpolitikai célokat, kü­lönösen ezek rájuk vonatkozó közvetlen döntéseit érvénye­sítve — saját belső lehetősé­­(Folytatás az 5. oldalon) VILÁG EGYESÜLJETEK! A R­U­HÁZATI­PAR­I DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Az elmúlt időszakban szak­­szervezetünk a párt XII. kongresszusának és szakszer­vezetünk XXVI. kongresszu­sa határozatainak végrehajtá­sáért dolgozott, felelősségtel­jesen, politikailag éretten. XXVI. kongresszusunk ha­tározatai megfelelő alapot ad­tak a gazdaságsegítő munka, az érdekképviselet és érdek­­védelem fejlesztéséhez, a ne­velő munka erősítéséhez, a mozgalmi élet javításához. Kongresszusi határozatunk megvalósítása — ha nem is si­került minden gondot megol­­ d. A termelés és a feltételek alakulása. A VI. ötéves terv a textilruházati iparban — a lakosság igényeinek javuló választékban történő kielégítését, — a szocialista államközi hani — alapvetően sikeresnek ítélhető meg. A beszámolási időszakban elért termelési-gazdasági eredményekhez jelentős mér­tékben hozzájárult központi vezetőségünk, szakszervezeti alapszervezeteink — a tiszt­ségviselők és aktivisták — fel­­világosító, mozgósító munká­ja, példamutató magatartása. A feszített feladatok — ame­lyeket nehéz körülmények között kellett megoldani — je­lentős áldozatvállalást igé­nyeltek a dolgozóktól, veze­tőktől egyaránt. kötelezettségekben szereplő rubelelszámolású export telje­sítését, — a népgazdaság külgaz­dasági egyensúlyának javítá­sa érdekében a konvertibilis export növelését irányozta elő. Ennek érdekében célul tűzte ki a termelés volumené­nek mérsékelt növelését, a szervezési tevékenység folyta­tásával a termelékenység to­vábbi emelését, az elért ked­vező jövedelmezőségi és gaz­dasági színvonal tartását, il­letve fokozását. Egyidejűleg előirányozta a dolgozók élet- és munkakörülményeinek fo­lyamatos javítását — össz­hangban a rendelkezésre álló forrásokkal. Az ipar fejlődését az elmúlt négy évben a külső és belső körülmények jelentősen befo­lyásolták. A termelést kedvezőtlenül befolyásolta — a konvertibilis export­piacokon a tervidőszak első felében bekövetkezett dekon­junktúra, — a létszámcsökkenésnek az előreláthatót lényegesen meghaladó mértéke, — a fejlesztési lehetőség beszűkülése. A termelés értékben 10 szá­zalékkal volt magasabb 1984- ben, mint 1980-ban. Ez az emelkedés azonban lényegé­ben az 1984. évben követke­zett be, az előző 3 évben stag­nált. A tervidőszak első felében a tőkés országok gazdasági recessziója kedvezőtlenül ha­tott a konvertibilis exportra. Arra törekedtünk, hogy a pia­cokon megtartsuk elért pozí­ciónkat. Részben a külpiaci helyzet romlása miatt, rész­ben az exportvolumen növelé­séhez fűződő nem kielégítő érdekeltség következtében az export az első években vissza­esett, az 1983. évtől — össz­hangban a piac élénkülésével — jelentősen nőtt, így 1984- ben több mint 33 százalékkal volt magasabb az 1980. évi­nél. A rubelelszámolású export nagyságát az államközi köte­lezettségek határozzák meg. A szakágazat kötelezettségén belül a felügyeleti textilruhá­zati ipar aránya mérséklődött, Rbl-exportja volumenben is csökkent. A belkereskedelem igénye általában meghaladta az ipar lehetőségeit. Jelentős váltó­(Folytatás a 2. oldalon) I. A textilruházati ipar fejlődése 1980 és 1984 között XXIV. évfolyam, 1. szám Ára: 2,50 forint A Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének beszámolója a XXVI. kongresszus óta végzett munkáról (Kivonat) 1986. JANUÁR Kongresszus előtt Hosszú folyamat előzte meg a nagy eseményt, szakszerve­zetünk kongresszusának ja­nuári munkáját. Az előkészü­letek jegyében már ősszel el­kezdődtek a választások, amelynek során 1379 bizal­mit, 1251 bizalmi helyettest, 187 főbizalmit, és 176 főbizal­mi­ helyettest választott a tag­ság, majd ez után a gyári, te­lepi, vállalati választói érte­kezletek és választások során igyekeztek felmérni a leg­utóbbi kongresszus óta vég­zett munkát. Ezen szakszerve­zeti „találkozások” során megerősítették a résztvevők mindazt, ami jó volt, s a kellő tapasztalatok tanulsága alap­ján határozták meg, mi az, amin javítani, változtatni kell. A választói értekezleteken a tagság nyolcvanöt-kilenc­venöt százaléka vett részt, s az aktivitás felülmúlta az ed­digieket. A jelölőbizottságok jól szervezett munkájának is köszönhető, hogy széles körű párbeszéd alakult ki a szak­­szervezeti munka minőségé­ről, a választott tisztségvise­lők feladatairól, kötelezettsé­geiről. Igazolódott az az el­képzelés, hogy a tagság bevo­nása a tisztségviselők kivá­lasztásába helyes volt, az elő­ző választásokhoz képest a rá­termettebb, a szakszervezeti munkát jobban értő és ellátó képviselőket választottak. A demokratizmus kiszélese­désének egyik bizonyítéka, hogy néhány helyen a tagság véleményének ismeretében a jelölőbizottságok éltek a ket­tős jelölés lehetőségével. A FÉKON kisújszállási gyár­egységében, a Május I. Ruha­gyárban Szolnokon, a PÁVA Ruhagyár mátraterenyei gyáregységében, a Magyar Divat Intézetben a választáso­kon két jelölt „futott”, s biz­tos, hogy a Jobbik győzött. A választói értekezleteken a vállalati szakszervezeti bi­zottságok értékelték az ötéves munkát, szóltak azokról a fel­adatokról, amelyek a mozga­lom számára is új tevékenysé­get jelentettek, azokról, ame­lyek megoldása új módszere­ket igényelt. Legtöbbet — ter­mészetesen — a termelést se­gítő tevékenységgel, az élet- és munkakörülmények alaku­lásával, a szociálpolitika ak­tuális kérdéseivel, az érdekvé­delmi, érdekképviseleti mun­kával, a rétegpolitikai tevé­kenységgel, a szakszervezeti élettel foglalkoztak. A tartal­mas beszámolókat tartalmas vita követte. A választói érte­kezletek azt bizonyították, hogy a tagság tenni akar, a fe­szítettebb feladatok végrehaj­tására is kész, de ugyanakkor megköveteli a biztonságosabb munkafeltételeket, a jobb elő­készítést a folyamatos tevé­kenység érdekében. Több he­lyen felvetették, hogy diffe­renciáltabban kell foglalkozni a fiatalokkal, beilleszkedésük segítésével, a gyesen levőkkel és az időskorúakkal. Kapjon érdemibb elismerést a szigorú normarendszerben foglalkoz­tatottak tevékenysége, amely a hozzászólók véleménye sze­rint, csak a bérhelyzet javítá­sával, a szabályozók rugalma­sabb alkalmazhatóságával oldható meg. Erősen hangsú­lyozták, hogy meg kell terem­teni annak a lehetőségét, hogy a fő munkaidőben ke­reshessék meg a dolgozók a megélhetéshez szükséges anyagiakat. Felléptek a szer­vezetlenség miatti túlóráztatá­sok ellen. Az egyéni beszélgetések és a választói értekezletek ta­pasztalatai alapján elnöksé­günk megállapította, hogy a szervezett dolgozók bizalma erősödött a szakszervezeti munka és a választott tiszt­ségviselők iránt. Elismerik azt a folyamatos, kitartó munkát, amelyet a dolgozó ember ér­dekében tesz a mozgalom és nagy várakozással tekintenek a kongresszus munkája elé.

Next