Ruházati Munkás, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986-12-01 / 12. szám

A meghitt ünnep varázsa A karácsonyi ünnepek alkalmával évről évre vizsgázunk a szeretet, az adni tudás képességéből. Mert legalábbis remélem, hogy minden olyan ember, aki kiegyensúlyozott családban, harmonikus társkapcsolatban él, az a másik örömét sokkal előbbrevalónak tartja a magáénál. A kölcsönösség úgyis óv a kínos meglepetésektől. Néhány ilyen emberrel beszélgettem az Elegant dolgozói közül. Ők hogyan készülnek az ünnepekre? — Kunné Vermes Anikó, mint a KISZ-bizottság titkára gyárszerte ismert. Azt már kevesebben tudják róla, hogy a huszonhárom éves fiatalasszony nem egészen két éve ment férjhez. Milyen változásokat hozott a házasság az ünnepi szokások alakulásába? — Egyrészt a férjemmel és hozzátartozóival kibővült a család, másrészt elköltöztem a szülői házból. Anyósommal együtt Mátyásföldön élünk, egy szép, kertes családi házban. A második közös karácsonyestet sógoroméknál töltjük, majd másnap mi látjuk őket vendégül ebédre, harmadnap a szüleim látogatnak meg bennünket, de az is lehet, hogy a tőlük örökölt Trabanttal mi ugrunk át hozzájuk. Laci, a férjem szenvedélyes horgász, így el sem képzelhető, hogy a halászlét ne ő főzze a latin módra. A hobbi a neki szánt ajándék kiválasztását is jócskán megkönnyíti. De egyébként is, egy új háztartásba mindig kell valami használati tárgy, vagy kiegészítő a berendezéshez. A család gyermekei pedig mindig a várva várt játékot kapják. Összetartó családból hasonlóba cseppentem, és az ünnep varázsát épp az adja, hogy a nagy karácsonyfa alatt együtt a család apraja-nagyja. — A KISZ-szervezetben is lesz élőünnep ? — Igen. Évek óta hagyomány, hogy néhány nappal karácsony előtt a KISZ-bizottság az alapszervezeti titkárokkal közösen ünnepi taggyűlést tart. Ekkor apróbb ajándékokkal lepjük meg egymást. Azt, hogy ki kit ajándékoz meg, kalapból, húzással döntjük el. Jelképes fenyőfát is díszítünk, amellyel a párt- és szakszervezet képviselői is köszöntik az ünnepet. — Az óévet is családi körben búcsúztatjátok ? — Á, dehogy. Sokéves hagyomány, hogy baráti társaságban pezsgős koccintással köszöntjük a — reméljük — boldogságot, megelégedettséget hozó új évet. Kochné Mizsei Gabriella is az ifjúság képviselője. Mindössze másfél éve házas a nagyon csinos, dekoratív megjelenésű, huszonöt éves közgazdász. Az egyetemi tanulmányok befejezése óta a bőrexport irodán üzletkötő. — Nekünk is ez a második közös karácsonyunk. A karácsonyest barangolással telik, mert mindkettőnk szüleit felkeressük, és kölcsönösen kicseréljük ajándékainkat. Az ajándékozásnál az elsődleges szempont, hogy a meglepetés személyre szóló legyen. Például nagyon örülnék, ha a férjem szép formájú, praktikus konyhai edénnyel kedveskedne, de akármilyen hasznos mütyürnek is tudok örülni. Az az igazság, hogy nagyon meg kell gondolni, mennyi pénzt szánunk az ünnepre, mert a férjem is friss diplomás építész és a kettőnk fizetése nem haladja meg a tízezer forintot, ebből pedig a megélhetésen felül a lakástörlesztést is fizetni kell. Ezt nehogy panasznak vegye, hisz örülünk, hogy ilyen fiatalon lakástulajdonosok vagyunk! Az ajándékok fedezetét többnyire az angol fordításaimért kapott különpénzek biztosítják. Azt hiszem, az sem egyedülálló jelenség, hogy együttélésünk rövid ideje alatt én már jobban megismertem a férjem és a családja ízlését, mint fordítva. Lutusné Simai Anna adminisztrátor, alig túl a harmincon, három gyermek édesanyja. A nagy család az ünnepekre útra kel. — A karácsony és az azt követő téli szünet az év egyetlen olyan időszaka, amikor az egész család együtt látogathatja meg Kunhegyesen élő szüleimét. A tizenegy éves Beatrix, a nyolcéves Jóska és a legkisebb, az ötéves Pisti nagyon élvezi, hogy a nagymamáéknál minden karácsony előtt disznóölés van, és az ünnepi menü az unokák rendelése szerint készül. Ilyenkor a húgom is hazajön a családjával, így az óriási karácsonyfát édesanyámmal hármasban díszítjük, míg a gyerekek a szomszédos szobában játszanak. Bizony, a két és fél méteres fenyőfán elkél az öt-hat kiló szaloncukor. Alatta ki-ki megtalálja a maga ajándékát. Kialakult szokás, hogy a húgommal előre megbeszéljük, melyik gyerek minek örülne a legjobban. A felnőttek pedig rendszerint azzal lepik meg egymást, amire éppen a legnagyobb szükségük van. Lontainé Árgyelán Róna, a számlázási osztály vezetője szűk családi körben ünnepel. — A szüleink részben meghaltak, részben vidéken élnek, ezért férjemmel és négyéves kislányunkkal hármasban várjuk az ünnepeket. Az első két napon otthon leszünk, feldíszítjük a fenyőfát, elkészítem az ünnepi menüt. Harmadnap aztán felkeredünk és meglátogatjuk a Gödön élő testvéreméket. Ja, és el ne felejtsem, valamelyik délután a Mikroszkóp Színpadon Levente Péterék gyermekszínjátékát, a Banyatanyát nézzük meg. Eléggé ínyencek vagyunk, nálunk a hagyományos halételek, töltött káposzta és mákosguba helyett ecetes tormával töltött sonka, hideg sült őszibarack befőttel, sült pulyka vegyes salátával és édesség gyanánt aprósütemény és a nagyon finoman elkészített gyümölcskenyér kerül a szépen terített asztalra. Az egyetlen, amit nem száműztünk, az a diós-mákos bejgli. A családi költségvetésben nagy érvágást jelent az ünnepi kiadás, mert amióta a férjem leszázalékolt kisnyugdíjas, és történész diplomája ellenére sem talál megfelelő könnyített munkát, jószerével csak az én keresetemre támaszkodhatunk. Sokat segít a novemberben visszafizetett KST-betét. Kislányunk megszületésétől drágult a karácsony, hiszen egyre nagyobb fenyőfát állítunk és a „Télapó” is igyekszik betűszenvedélyét sok szép képes- és mesekönyvvel, élővilág-szeretetét pedig állatfigurák ajándékozásával „kielégíteni”. Persze, egymás meglepetéséről sem feledkezünk meg. Nagy könnyebbség, hogy férjem szabadidejében a várost járva kutatja az erszényünkhöz méretezett ajándékot. Tuskán Gyuláné Gabi, a gyártmány-előkészítési osztály vezetője, amikor megkeresem, elsírja magát. Döbbenten veszem tudomásul, hogy a hetek óta hordott, divathódolatnak vélt fekete ruha a gyász szimbóluma. Hetvenhat éves édesapját néhány hete temette el. Friss még a fájdalom, félelemmel teli várja a család a máskor annyi örömet tartogató ünnepet. — Nem is tudom, édesanyám hogyan vészeli át a karácsonyt. Persze, hogy velünk lesz kőbányai otthonunkban, de azért most ő olyan, mint a félszárnyú madár. Ismersz, nem vagyok pityergős ember, a könnyeket az akaratlanul is feltörő gyermekkori emlékek csalták a szemembe. Két testvéremmel együtt szüleinknek köszönhetjük, hogy megtanultuk megadni az ünnep módját, értékelni a rangját. Pedig mi is szegények voltunk, mint a legtöbben abban az időben, mégis a szenteste előtti fürdés, a frissen mosott-vasalt ünnepi ruha felöltése, az ünnep kezdetét jelző, csengettyűt helyettesítő mozsár megkongatása mind, mind megadta a karácsonyok pénzzel, gazdagsággal nem pótolható hangulatát. A lakást belengő alma- és süteményillat máig kisér. Bár szomorúan tapasztalom, hogy mai ünnepeink fénye a rohanás, a pénzhajhászás közepette jócskán megkopott. Én a saját család alapításától arra törekszem, hogy képes legyek a nemes hagyományok átörökítésére. Nyilván ennek eredménye, hogy kisebbik leányom tavaly karácsony előtt a kirakatban meglátva egy gyönyörű blúzt, rögtön arra gondolt, mekkora örömet szerez nekem ennek megvételével. De az idősebb leányom, Andrea is velünk ünnepel, igaz, már férjestől. Az egész ünnepben leginkább az hal meg, ha a fenyőfa pompájában a családtagok arcán felfedezem az örömet, a boldogság meghatottságát. Hunyor Ágnes 4 RM 56 új ruhaipari üzemmérnök A Könnyűipari Műszaki Főiskolán 1986. szeptember 20-án tartották a diplomakiosztó ünnepséget. A ruhaipari szakon 56 végzett hallgató vehette át az üzemmérnöki diplomát. Közülük jeles 7, jó rendű 24 és szintén 24 közepes minősítésű volt. Elégséges diploma mindössze egy volt. A ruhaipari szakon kiadott államvizsga-feladatok egyre jobban közelítik az ipar valóságos problémáit, figyelembe veszik a fejlesztés irányait. Az utóbbi években a ruhaiparban is terjed a számítástechnika alkalmazása, a gyártás- és gyártmány-előkészítés területén. A hallgatók részben gyártás-előkészítő, részben technológuságazaton fejezték be tanulmányaikat. A gyártáselőkészítő ágazat hallgatói a szakdolgozathoz modellt is készítettek. Az alábbiakban néhány érdekesebb államvizsga-dolgozatról adunk rövid ismertetést. Andrjuskevics Irina, a főiskolán tanult szovjet hallgató feladata egy elegáns női ruha kialakítása volt. A modellhez poliamid-selyem anyagot választott, amely szép esésű, jó légáteresztő. A ruha nyitott hátú és válltól gazdagon redőzött. A redőzet formája és mérete lehetővé teszi a redőzet feltűzését a fejre, hajcsattal vagy diadémmal. Balázsik Katalin partneröltözéket alakított ki. A modellje a nők és férfiak számára egyaránt divatos, jól kihasználható, zakó-blúzonforma. Alapanyaga jó minőségű, szürke-fekete aprókockás, fésűs gyapjúszövet. Munkája során piackutatást is végzett, a megcélzott korosztály fogyasztóin belül. A tetszési indexe 90%-os volt a felmérés alapján. Gadányi Katalin az ikrek öltözködési szokásairól végzett felmérést. A modelljeit 3-6 éves korú gyermekek részére készítette. Az ikertestvéreknek hasonló, formakialakítású nadrágot, illetve szoknyát javasolt, nemüknek megfelelően. Alapanyagul pamutszövetet választott, amely eleget tesz — az alapanyag-vizsgálatok alapján — a gyermekruházattal szemben támasztott követelményeknek. Lenhardt Éva szakdolgozatában a mai igényeknek megfelelő női hálóruházattal foglalkozott. Dolgozata a PÁVA Ruhagyár termelési tevékenységéhez kapcsolódik. A modellhez hazai pamut-poliészter öszszetételű, nyomott mintás textíliát választott, amely kielégíti a hálóingekkel szemben támasztott igényeket és biztosítja viselőjének kényelemérzetét. Az anyag légáteresztése kiváló, nedvességelszívó és gyűrődésfeloldó képessége jó. Mester Ibolya szakdolgozatában a kockás anyagok szabásának korszerűsítésével foglalkozott. A diplomamunkája a Zalaegerszegi Ruhagyárhoz kötődik, a gyár lehetőségeit és adottságait veszi figyelembe. Boncsér Erzsébet a Rotor Cabinet gőzölőberendezést és alkalmazásának lehetőségeit ismertette. A gőzölőberendezés jól használható a konfekcióüzemekben is, kordbársony, bőr vagy impregnált anyagok gőzölésére. A berendezés előnye a kis helyigény és a könnyű kezelhetőség. Szilágyi Róbert a CS 330 gallér- és újravasaló gép elemzésével foglalkozott. A gépet a Csepel Jármű- és Konfekcióipari Gépgyárban fejlesztették ki és a prototípust több üzemben is kipróbálták. A gép több műveletet végez egyszerre, gallér-, fazon-, illetve újravasalást. Gazdasági számításokkal bebizonyította, hogy alkalmazása energiaköltség megtakarításával jár, valamint üzemeltetéséhez kisebb alapterület kell, mint két másik, azonos műveletre alkalmas géphez. Bakos Erzsébet dolgozatában egy kapacitásbővítést dolgozott ki, külső üzem létrehozásával, a FÉKON Vállalatnál. A kapacitásbővítést tszmelléküzemági varroda létrehozásával javasolja. A teljes szervezési folyamathoz, a varroda bevezetéséhez hálótervet készített. Az elemzés alapján a varroda üzemeltetése a FÉKON Vállalatnak és a tsz-nek is előnyös. Mayer Gyöngyi a bőrruházati termékek gyártástechnológiájának korszerűsítésével foglalkozott. Az eddig jól bevált technológiai módszereket megtartva, olyan gyártástechnológia kialakítására törekedett, amely viszonylag kis ráfordítással magasabb műszaki és minőségi színvonalat biztosít. A technológiai előírásokat vizsgálatokkal határozta meg. Javaslata eredményeit gazdasági számításokkal támasztotta alá. Krima Andrea a bőrök, Orlik Györgyi a kötött kelmék ragasztásával foglalkozott. Mindketten vizsgálták a ragasztás hatására bekövetkező légáteresztő-képesség- és merevségváltozást. Vizsgálatok sorozatával dolgozták ki az optimális ragasztási paramétereket, melyeknek alkalmazása kevesebb költséget (energia, munkabér) és jobb minőséget eredményez. A nappali hallgatók témáihoz hasonló, érdekes feladatokkal foglalkoztak az esti és a levelező hallgatók is. Egri Hedvig a Debreceni Ruhagyár gyártás-előkészítési rendszerének korszerűsítésével foglalkozott. Vizsgálta a gyárban alkalmazott hagyományos megoldásokat, valamint a számítógépes rendszereket. A női kosztüm alkatrészeit tipizálta, aminek segítségével csökkenthető a gyártás-előkészítési munka. Gazdaságossági szempontból összehasonlította a hagyományos és a számítógépes folyamatot. Helyes Judit a védőruházati termékek jellegzetes típusaival, speciális alapanyagaival és technológiájával foglalkozott. A kétrészes bányamentő védőruha technológiájára dolgozott ki korszerűsítési javaslatokat. Kovács László a Gyulai Harisnyagyár leányvállalat termékei közül a harisnyanadrág minőségjavításának lehetőségeit vizsgálta. Sznyida András a férfiingek gyártásánál a franciahasíték-készítő automata elemzésével foglalkozott. Ismertette az automata szerkezeti felépítését, működését, vezérlését, a termelésbe állítás feltételeit, a munkahely kialakítását, a gép beállításának műszaki és gazdasági kihatásait. Rózsás Edit a PÁVA Ruhagyárban blúzok gyártását elemezte, és az eladási ár alakításával foglalkozott. Pap Józsefné dr. a KMF Ruhaipari Tanszék adjunktusa Ebül bezárva Egy hűvös novemberi hajnalon furcsa zajra riadtak fel egy budapesti lakóház X. emeletének lakói. Riasztó és kétségbeesett kutyaugatás ugratta ki őket ágyukból. Néhányan álmukból felriadva rohantak a folyosóra. Ijesztő kép fogadta a pizsamás háziakat. Egy borjúnagyságú, vadul ugató újfundlandi állta útjukat, elfoglalva a „stratégiai” fontosságú lépcsőházat és a liftajtót, elvágva a külvilágtól a tizediken lakó négy családot. Eleinte — az álom elszálltával — még vidáman viselték sorsukat, de az idő múlásával kétségbeesésük egyre nőtt. A kutya minden ajtónyitási kísérletet meghiúsított, támadóan ugrott az óvatosan nyíló ajtókhoz. Itt- ott megszólaltak a vekkerek. Felkeltek a családtagok, a gyerekek. Sajnos, az eb fittyet hányt az órára, tudomást sem véve arról, hogy bizony eljött a munkába és az iskolába indulás ideje. A bennrekedtek kétségbeesetten telefonáltak segítségért az állatkórházba, a rendőrségre. Jó tanácson kívül azonban egyéb segítséget nem kaptak. A jóakarat kevésnek bizonyult, mert az eb csak nem tágított. A legbátrabb és legsietősebb lakó végül cselekvésre szánta el magát. Plédekkel betakarózva és vastagon felöltözve kimerészkedett megszabadítani a kijáratot. Rövid, de elkeseredett harc után sikerült a támadó kutyát a liftbe zárni. Az így felszabadult lépcsőházon át, futva távoztak a korai munkába menők. Fél hét volt, mire az újabb sürgető telefonok hatására megérkezett a kerületi rendőrkapitányság riadóautója rendőrkutyákkal, és így végérvényesen felszabadították a házat... — mr— SZOT-ösztöndíjasok kiállítása 1982. március 15-én határozta el a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkársága, hogy a több éves múltra visszatekintő irodalmi ösztöndíjak kiegészítéseként megalapítja a SZOT képző- és iparművészeti ösztöndíját is, amely 1982. július 1-jével kezdődően, évente 10-12 alkotó számára biztosít támogatást értékes műalkotások, festmények, szobrok, grafikai és fotóciklusok, valamint használati tárgyak létrehozására. Az ösztöndíj megalapításával és adományozásával a szakszervezeti mozgalom ismételt jelét adta annak, hogy a dolgozók művelődésének szolgálatát kiemelt feladatként kezeli, s a maga módján mecénási szerepet is vállal azért, hogy ez a művelődés minél korszerűbb és tartalmasabb, elmélyültebb és demokratikusabb legyen. Az ösztöndíjjal a SZOT olyan műalkotások létrejöttét kívánta — és kívánja a jövőben is — elősegíteni, amelyek híven tükrözik napjaink társadalmi, gazdasági és politikai törekvéseit, igényes művészi megjelenítésben. Ez az erkölcsi és anyagi támogatás voltaképpen előlegezett bizalom, olyan magas művészi színvonalú alkotásokra, amelyek realista szemlélettel, közösségi elkötelezettséggel közelítik meg és elemzik a valóságot. Ezeket a kritériumokat természetesen hiba lenne valamiféle tartalmi-formai leegyszerűsítéssel, vagy az alkotói megnyilvánulás korlátozásával azonosítani. A díjalapító is tudja, hogy napjainkban a realizmus speciális formákat, gyakran metaforikus megjelenést ölt, bár alapvető ismérvei: a konkrétség és az aktualitásigény, változatlanok. Ha van is tehát „tartalmi megkötés”, nincsen kifejezésbeli behatároltság: minden olyan művész, aki az alkotást társadalmi tevékenységként értelmezi és gyakorolja, számíthat a szakszervezetek mecenatúrájára. A SZOT-ösztöndíj kitüntetettjei nem most találkoznak első ízben a közönséggel, már ezt a tárlatot megelőzően is több alkalommal bemutatkoztak a nyilvánosság előtt, az ösztöndíjas évet követő, ún. beszámoló kiállításokon. A SZOT-ösztöndíjasok eddigi három kiállítását a fővárosi érdeklődők mellett Nyíregyháza Tatabánya, Győr, Kecskemét művészetbarátai is megtekintették. Úgy véljük, hogy ez a mostan kollektív bemutató híven tükröz a szakszervezeteknek a művészettel kapcsolatos törekvéseit A mozgalom a művészetet nem uniformizálni, hanem demokratizálni igyekszik: helyt ad minden értelmes és értékes kezdeményezésnek. Ki-ki azzal jelentkezik itt, ami mintegy természetes fejlődésébe illeszkedik. Mégis a tárlat egésze egyfajta többletes összhatást, összképet is nyúj amely talán az általánossá szintjén is megmutatja azt, ami ebben a negyvenöt, egymást elütő teljesítményben is közöl - a dolgozó ember szolgálatána szándékát. A kiállítás megnyitása: 198 december 19-én 15 órakor, a Magyar Nemzeti Galériában.