Ruházati Munkás, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
Központi vezetőségünk napirendjén Vállalataink tervei, eredményei A ruhaipari vállalatok középtávú terveiről, az 1986. évi ruhaipari gazdasági eredményekről és az 1987. évi tervekről tárgyalt december 18-án központi vezetőségiünk. A napirend előadója Cseh József ipari miniszterhelyettes és Wittich Tamás, szakszervezetünk titkára volt Igények és realitások Mint az ipari minisztériumi előterjesztésből kitűnik, a VII. ötéves terv a textilruházati ipartól azt igényli, hogy az ipar átlagának megfelelő fejlődési dinamikát érjen el; a mind jobban differenciálódó belföldi igényeket egyre magasabb színvonalon elégítse ki, növekedjen az iparág exportorientáltsága. A minisztériumi alapítású vállalatok VII. ötéves tervei alapján viszont az állapítható meg, hogy a vállalati termelési szándékok nem érik el a népgazdasági terv számítási anyagában elvárt növekedést. A tervek a tervidőszak első két évében nagyságrendcsökkenést, illetve stagnálást, későbbre dinamikus növekedést tartalmaznak. A minisztérium álláspontja az, hogy meg kell fordítani az évek óta tartó kedvezőtlen folyamatokat. Az 1987. évben az iparágnak önerőből, a szabályozás keretei között a tartalékok további erőteljes igénybevételével, a szakmai, szellemi tudás fokozott hasznosításával kell eredményesen gazdálkodnia. Világpiaci élénkülés nem várható, de a piaci munka fokozása elősegítheti a tervek megvalósítását. A szakszervezet álláspontja szerint a ruházati ipar a legfontosabb célkitűzéseket az 1986. évben teljesítette. Az évindítás a rossz alapanyag-ellátás miatt gyenge volt, ezt a hátrányt az év végéig nem sikerült behozni. Romlott a piaci helyzet, ebben a helyzetben a tervtől 2%-kal elmaradó tőkés export nagy eredmény. A kapacitás sem volt elég a tervteljesítéshez, ennek oka a nagymértékű létszámcsökkenés és a műszaki fejlesztés elmaradása. A nyereség is elmaradt a tervezettől, vállalatonként különböző mértékben. Mindezek ellenére azt mondhatjuk, hogy a ruházati ipar az 1986-os évben, a tehetségéhez képest nagyszerűen teljesített. A múlt esztendő nem mondható a belső tartalékok feltárása évének, ami már jelzi is az 1987-es feladatokat. A szakszervezet ajánlja, hogy a vállalatoknál a három évforduló — a nagy októberi szocialista forradalom 70., a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete fennállásának 95., a textilruházat-ipari szervezett újítómozgalom 10. évfordulója — tiszteletére szervezzenek munkaversenyszakaszokat. Vélemények Az előterjesztéshez többen elkeseredett hangnemben szóltak hozzá. Juhász Péterné például kifejtette: nehéz ma ebben az ágazatban lelkesíteni akkor, amikor anyagellátási hibák miatt kényszerszabadságra kell küldeni a dolgozókat, utána pedig túlórával próbálnak szépíteni. A sok túlórát már a család sem viseli el. Szabó Bálintné megkérdezte: mikor jut nyitott fülekhez a ruhaipari dolgozók sok keserve? Papp Ferenc véleménye szerint a várható szabályozások miatt bizonytalan helyzetbe kerülnek a vállalatok. Ecsédi Károlyné véleménye: bűn, hogy a sok megoldatlan probléma miatt az iparág szakmai színvonala folyamatosan romlik. Szarvas Andrásné országgyűlési képviselő, aki meghívottként vett részt az ülésen, optimistábban nyilatkozott, mert hisz a ruházati dolgozók kitartásában és bízik az iparág jövőjében. Markovics Frigyesné hozzászólásából: „Egyetértünk azzal, hogy teljesítményarányos legyen a bérezés, de nekünk pont az a gondunk, hogy nem az.” A központi vezetőség ülésén részt vett Kósáné dr. Kovács Magda, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára. Hozzászólását a következőkkel kezdte: „Úgy érzem, kötelességem, hogy az ilyen nehéz helyzetükben meghallgassam Önöket. Ilyen helyzetben sokan közömbösek, vállvonogatók lettek, de az Önök előterjesztéséből azt látom, hogy nem váltak közömbössé. A Szakszervezetek Országos Tanácsának vezetése egyetért azzal, amit a központi vezetőség az október 29-i ülésén elfogadott. Elmondhatom, hogy gondjaiban a ruhaipari ágazat nincs egyedül. A SZOT vezetése tudja azt, hogy az új keresetszabályozás intézkedései ezt az ágazatot nehéz helyzetbe hozták. A SZOT Elnökségének van egy elképzelése a legégetőbb bérezési feszültségben lévők helyzetének rendezésére, köztük szerepelnek a ruhaipari dolgozók is. Olvashatták, hogy a SZOT és a kormány tárgyalásán e rétegek bérének emelésében megállapodni nem tudtunk. De ez nem jelenti azt, hogy a SZOT nem képviseli tovább érdekeiket. Mi a záloga annak, hogy azok a remények, amelyek a kongresszusukon melengettek bennünket, megvalósulnak? Az alkotó, a teremtő ember. Legyenek meggyőződve arról, hogy mindaz, amit a kongresszuson elmondtak, nem pusztába kiáltott szó. A SZOT számon tartja ezeket, és problémáik megoldását képviseli.” Állásfoglalás A központi vezetőség állásfoglalása az 1986. évi teljesítményt elismerő sorok után tartalmazza azokat az ajánlásokat, amelyeket az 1987. évi tervek teljesítéséhez ad. S ezeket a vállalatok vezetői megkapják. Az állásfoglalás tartalmazza azokat a kéréseket is, melyeket az alapszervezeti szakszervezeti testületekhez intézett a központi vezetőség. A terjedelmes állásfoglalás tükrözi azt a szemléletet, amelyet Czerván Mártonné főtitkár összefoglalója tartalmazott: „Problémáink ne legyenek takarói a hanyag, felelőtlen magatartásnak. A mi magatartásunk csak egy lehet: a ruházati ipar tagsága érdekeit védeni, képviselni és ütköztetni.” * A központi vezetőség elismerését és köszönetét fejezte ki a ruhaipari dolgozóknak és családtagjaiknak a végzett munkáért és a sok megértésért. Szabad vállalkozni Beszélgetés SZABÓ IMRE államtitkárral Textiltechnikus, szövettervező, majd textilmérnök, aki hosszú ideig vezette a Könnyűipari Minisztérium ruházati főosztályát. 1977-ben miniszterhelyettes, majd az Ipari Minisztérium államtitkára lett. Egész életében, hivatásában, családjában mindig jelen volt a divattal való foglalkozás. A divatipar sikeres ágazatnak számít a magyar népgazdaságban. Mindnyájan emlékezünk rá, hogy fejlődésünk első periódusában az volt a legfontosabb feladatunk, hogy felruházzuk a lakosságot, de már akkor is teljesített az ipar exportfeladatokat. Ez az exportorientáltság — úgy gondolom — előnyére vált az ipar fejlődésének, meg nekünk, fogyasztóknak is. Ugyanis az exportra kényszerített iparágak és vállalataik mindig kénytelenek megküzdeni a konkurenciával, naponta érzékelik, hogy a világon mi a divat, mit lehet eladni és mennyiért, és ez visszahat az ipar fejlesztésére, valamint az árviszonyokra is. — És itt jutunk el az árrendszerhez. — Mai árrendszerünk olyan, hogy ha valamilyen termékcsoportban egy vállalat kiemelkedő eredményt ér el, ezzel egyidejűleg nem javul az export hatékonysága, mert amit az egyik árucsoporton nyert, azt egy másikon el kell engedni. Ettől csökken a vállalat érdekeltsége. Az elv helyes, csak az lenne jó, ha az árleszállításra nem az árrendszer, hanem a verseny késztetné a vállalatokat. Sajnos, miután a piacunk hiányos vagy nem valós piac, az árrendszerünk sem a kínálati piac versenyét tükrözi, és ezek a torzulások kihatnak a kínálatra is. — A termelési ciklus is sok gondot okoz a ruházati iparnak. — Ha évente, félévente ki kell cserélni divatosabbra a termékeket, akkor ehhez nemcsak új festéket, új nyersanyagot kell venni, hanem új gépeket is. Az elmúlt néhány évben sok gondot okozott — és okoz ma is — az a körülmény, hogy nem volt elegendő gépünk a divat követésére. Sajnos, több pénzünk a jövőben sem lesz, de ami van, azt okosabban kell elkölteni. El kell tudni menni a lényegtelen dolgok mellett, kegyetlenül kell megszüntetni azt, ami rossz, hogy ne egye a pénzt és ne kelljen a veszteséges épületekhez, gyártmányokhoz gépet, eszközöket, embereket lekötni. Ez tarthatatlan helyzet. Erőszakosan meg kell szabadulni attól, ami nem hoz hasznot, és erőteljesebben koncentrálni azokra a területekre, ahol nagyobb esélyünk van a divathoz, a korszerűbb termékhez, sőt a csúcstechnológiákhoz felzárkózni. — Hogyan? Milyen eszközökkel, milyen emberekkel, milyen bérekkel? — A magyar ruházati ipar, több vállalat helyzete — különösen egyes méteráru-termelőké — nagyon nehéz. Ennek belső, külső okai vannak. A közelmúltban minisztériumunk, a szakszervezetek és a nagyvállalatok vezetői együtt vizsgálták az ipar helyzetét, és javaslatokat tettek az államilag szükséges intézkedésekre. Valamennyi kormánybizottság a közeljövőben ezt a helyzetet várhatóan tárgyalja, és a stabilizáláshoz a megfelelő határozatokat meghozza. Azonban támogatva jól még senki sem boldogult! Egy nehéz helyzetből kijönni mindenkinek magának kell. A ruházati iparnak is. Muszáj az iparunkat hatékonyabbá tenni, muszáj jobban alkalmazkodnunk a piacváltozáshoz, a feltételek változásaihoz, és a saját szabályozóinkhoz is jobban meg kell tanulni alkalmazkodni. Itt (Folytatás a 3. oldalon) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A RUHÁZATIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXV. évfolyam, 1. szám Ára: 2,50 forint 1987. JANUÁR ELNÖKSÉGÜNK TÁRGYALTA A Modex tevékenysége A Modex Konfekciókereskedelmi Közös Vállalat tevékenységéről adott tájékoztatást elnökségünknek a decemberi ülésen Konitz József igazgató. Mint ismeretes, a vállalat 1983. január 1-jén alakult meg, a magyar konfekcióipar jelentős termelővállalatai, szövetkezetei és a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalat társulásával. Az alapító vállalatok a következők voltak: Color Ruházati Vállalat, Egri Ruhaipari Szövetkezet, Hegyalja Ruházati Szövetkezet, Kaposvári Ruhagyár, Május 1. Ruhagyár, Salgótarjáni Ruhagyár, Styl Ruházati Vállalat, Szegedi Ruhagyár, Vörös Október Férfiruhagyár, Zalaegerszegi Ruhagyár és a Hungarotex. Mint a tájékoztató tartalmazta, az új típusú vállalat létrehozásának célja az volt, hogy a termelés és a kereskedelem összekapcsolásával, a közös érdekeltség megteremtésével a korábbiaknál hatékonyabb, rugalmasabb értékesítési formát teremtsenek a magyar konfekciótermékek külkereskedelmében. A közös vállalat működéséhez szükséges alaptőkét az alapító vállalatok adták. A tagvállalatok megállapodtak, hogy a külkereskedelemben és a termelésben együttműködnek, az elért eredményből közösen részesednek és a veszteséget is közösen viselik. Ennek érdekében a Modex és az alapítók kölcsönösen kötelezettséget vállaltak abban, hogy a termelők csak a Modexen keresztül értékesíthetik exportárualapjukat, és a Modex alapvetően a tagvállalatok exporttermékeinek értékesítésével foglalkozik. A kizárólagosságra vonatkozó megállapodás 1985. december 31-én járt le, modernizálása folyamatban van. A közös vállalat irányító szervezete az igazgatótanács, amelyben minden alapító vállalat vezetője vesz részt. A Modex igazgatóját és igazgatóhelyettesét az igazgatótanács nevezi ki, illetve menti fel. Ahogy Kánitz József igazgató elmondta, a Modex tevékenysége a megállapodás értelmében a felsőruházati konfekciótermékek tőkés és szocialista exportjára, az ehhez szükséges és az alapító vállalatok által igényelt méteráru és kellékek importjára terjed ki. Az alapítók termelésének jelentős hányada exportra kerül, ezért a Modex szerepe a magyar textilruházati külkereskedelemben meghatározó, indulásától kezdve az iparág tőkés exportjának mintegy 50 százalékát bonyolítja. A vállalat megalakulása óta elsőrendű feladatának tekinti az alapító vállalatok felajánlott kapacitásának értékesítését. A cél elérését azonban nehezítette, hogy megalakulásuk egybeesett a textilruházati piac kedvezőtlen konjunktúrájával, és ezzel egy időben a belső gazdasági helyzet is nehezebbé vált. A kedvezőtlen tendenciák ellenére tőkés exportjuk az első két évben dinamikusan növekedett. A világgazdasági helyzet rosszabbodása azonban a ruházati piacon is egyre koncentráltabban éreztette hatását, a kereslet visszaesése számos piacon komoly árcsökkentési törekvéssel párosult, így 1985-től az exportnövelés lehetősége korlátozódott. Itthon továbbra is fennáll, sőt rosszabbodik mennyiségben és vállasztékban is a méteráru-ellátottság, így a forgalom jelentős részét csak külföldi méteráruval tudják bonyolítani. Ugyanakkor a hazai szabályozás elsősorban az export növeléséhez kapcsolja az iparvállalatok érdekeltségét. Ebben a helyzetben pedig a belső és a külső feltételek, a külkereskedelem erőfeszítései ellenére sem engednek lehetőséget az (Folytatás a 2. oldalon)