Ruházati Munkás, 1989 (Rendkívüli kiadás)
1989-02-01 / Rendkívüli kiadás
tanácsok képviselőin keresztül, valamint vállalati társadalmi akciókkal, kommunista szombatok szervezésével teremtett a szakszervezet jobb lehetőséget. Maradtak a feszültségek Tovább növekedett a ruhaipari dolgozók bér- és keresetlemaradása az ipar átlagához viszonyítva. A kereseti lemaradás 1985-ben 1696 Ft/fő/hó, 1987. évben már 1992 Ft/fő/hó volt. A tagság a már elviselhetetlen mértékű és igazságtalan bérlemaradásért egyaránt felelőssé teszi a SZOT és a kormány vezetőit, mert az RDSZ ez irányú kérését nem vették figyelembe. A mai megélhetési viszonyokat is figyelembe véve, valóban halaszthatatlan a ruhaipari dolgozók nagymértékű bér- és keresetlemaradásának felszámolása. A foglalkoztatottak számának, a fizikai létszámnak további jelentős csökkenése három év alatt 12 százalék kapacitásveszteséget okozott. A munkaerőállomány belső összetétele romlik, mert a jó képességű fizikai és szellemi dolgozók köréből is sok a pályaelhagyók száma. A szakmunkássá vált ipari tanulók 30 — 50 százaléka hagyja el az őket kiképző vállalatokat. A termelés jövedelmezősége és a nyereség alakulása relatíve csökkent, az infláció, a költségnövekedés, a szabályozók változásai miatt. Minimális jövedelmezőség sincs a szocialista exportnál, alacsony a belkereskedelmi értékesítésű termékeknél. Néhány vállalatnál jelentős gondokat okozott a szocialista export kényszerű mérséklése. A gazdálkodást zavarta, hogy a közgazdasági szabályozók továbbra is visszamenőleg, a szovjet export ösztönzései év közben is változtak. A rossz anyagellátás, a folyamatos létszámcsökkenés, az esetenkénti szervezetlenségek nagymértékben növelték a túlmunkát, amely komoly feszültséget, túlterhelést okozott a dolgozóknak. A személyi jövedelemadórendszer a kedvező változtatások ellenére is teljesítmény-visszatartó hatású, az adómentes határ még mindig irreálisan alacsony. Mit jelentsen a megújulás? Ahogy az egész szakszervezeti mozgalomnak, a ruhaiparosok szakszervezetének is meg kell újulnia. De miből álljon a megújulás? Módosítani kell az arányokat szakszervezetünk funkciói között. A középpontba az érdekvédelem és az érdekképviselet kerüljön, és minden más ennek alárendelten működjön. Módosítani kell az érdekképviselet tartalmát, és változtatni kell a szemléleten is. Az érdek fogalmába sok minden tartozik. Egyrészt elmondható az, hogy az alapvető munkavállalói érdek a létbiztonság, a munkahely jövője, a kifejtett munkával összhangban álló kereset elérése, a biztonságos és egészséges munkakörülmények, a vállalati szociális ellátás jó színvonala. Másrészt alapvető munkavállalói érdek az is, hogy az országban legyen olyan gazdaságpolitika, iparpolitika, amely a kibontakozást megalapozza, álljon meg az életszínvonal- és reálbér csökkenése, megfelelő társadalombiztosítási és nyugdíjrendszer működjön. Legyen átgondolt foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer, és alakuljon ki az úgynevezett állami szociális védőháló. A ruhásszakszervezetnek, meggyőződésünk szerint, az érdekek említett széles skáláját figyelembe véve, a tagság egészének érdekeit alapul véve kell működnie. Döntésre váró dilemmák Vannak azonban olyan dilemmák, amelyek eldöntése szükséges ahhoz, hogy konkrét ügyekben eredményesen léphessen fel a szakszervezet. Mi legyen a magatartása a munkáltatói és a munkavállalói érdekekkel, azok lehetséges ütközésével kapcsolatban, mert ezek már ma sem esnek egybe. Erre egy példa! A vállalati vezetés elsősorban abban érdekelt, hogy a bérfejlesztés csak az adómentes határig történjen. A vállalati szakszervezeti bizottságok pedig abban, hogy a bérhelyzet javítása, a bérek emelése, a reális adóterhek vállalása árán is bekövetkezzen. Egy másik példa: nem kizárt, hogy a vállalatok vezetése, amikor arról gondolkodik, hogy hogyan lehetne a vállalat működési költségeit csökkenteni, a költségként elszámolt szociális ráfordításokat szándékozik megkurtítani. A szakszervezet nyilvánvalóan ezzel nem érthet egyet. A szakszervezetnek mindig a tagság, tágabb értelemben a munkavállalók érdekeiből kell kiindulnia, és csak akkor és addig képviselhet munkáltatói érdekeket, amikor és ameddig ez megfelel a munkavállalók érdekeinek is. Tisztában kell lenni azzal is, hogy az egyes érdeke képviselete nem jelent mindenki számára egyidejűleg érdekképviseletet. Lehetséges, hogy egy vállalatnál a dolgozók többségének érdekelt a vállalat átszervezése. Ez együtt járhat létszám-leépítéssel, ami az ebben érin Kedves Olvasóink! A Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete az önmegújulás folyamatában keresi azokat az új módszereket és kezdeményezéseket is, amelyek a hatékonyabb információáramlást, a nyilvánosság növelését szolgálják. Ebbe a sorba tartozik az is, hogy a Ruházati Munkás, a szakszervezet lapja új formában jelenik meg. Egy különkiadást tartanak most a kezükben, amely már mutatja, hogy a következő, 12 oldalas lapszámok külső megjelenési formája milyen lesz. A Ruházati Munkás egy évben négyszer jelenik meg. A megjelenési forna változtatása mellett a tartalmi megújulás is elhatározott szándék. Az a cél, hogy a lap az eddiginél is jobban szolgálja a tagság tájékoztatását, a szakszervezeti tagságot foglalkoztató kérdéseket tartalmazza, és tükrözze a dolgozók hangulatát, közérzetét. Reméljük, hogy olvasóink szívesen fogadják az új arcú Ruházati Munkást!