Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1922. január-június (3. évfolyam, 1-145. szám)

1922-05-16 / 111. szám

2. Oldal ."тзваянежаавга^явя 1 >!Д ,-L11922 május 10 RUSZINSZKO! MAGYAR HÍRLAP segítség elé. A szindikátus a legmesszebb­­menő támogatást ígérve megbízta Rácz Pál elnököt, hogy az UAC. zászlajába a szindikátus nevében zászlószeget verjen. Az elnök ezután az újságírók betegse­­gélyze és baleset biztosítására vonatkozó indítványát adta elő, melyet a kongresz­­szus egyhangúlag elfogadott. A vasúti sza­badjegyek ügyében Havas Emil tájékoz­tatta a kongresszust, melynek során rá­­mutatt arra a minősíthetetlen eljárásra, mellyel a vasútügyi minisztérium kezeli ezt az ügyet. Indítványára elhatározta a kongresszus, hogy tiltakozó táviratot küld Bramek vasútügyi miniszterhez a ruszin­­szkói újságírókat ért jogtalan mellőzése miatt. Foglalkozott még a kongresszus Jam­­niczky Nándor azon átiratával, melyben arra kéri a szindikátust, indítson propa­gandát a kalaplevétel nélküli köszönés érdekében. Mi­után a szindikátus nem tartja magát illetékesnek az ily nem újítás propagálásában, az indítvány felett napi­rendre tért. Szó volt végül a kaucióról, mely fölött viharos vita indult meg. A kongresszus végül úgy határozott, hogy tiltakoznak e reakciós törvényt végrehajtása ellen. E tiltakozásukat pedig elküldik Dolanszky igazságügyi miniszternek, de a kongresz­­szus megbízta Rácz Pált és Havas Emilt, hogy e tiltakozást nyújtsák át Ehrenfeld h. kormányzónak is. A kongresszus este fél 8 órakor fejező­dött be. nak, úgy határozott, hogy a színigazgatónak át­engedi a színházat napi 400 koronáért, míg a mozi a délutáni előadásokért 300 koronát fizet Azokon a napokon azonban, amikor a mozi nem tarthat előadást, a színigazgató az egész 700 koronát köteles megfizetni. Ehhez a határozathoz igen sok szó fér ugyan, de — tekintettel a főváros anyagi érde­keire — most nem kívánunk vele foglalkozni, csupán azt a tényt szögezzük le, hogy ilyen kö­rülmények között a mozi vezetősége nem képes a mozit a szini szezon alatt is működésben tar­tani, mivel a nyári délutánok erősen veszélyez­tetik az intézmény ekszisztenciáját. Ezen a helyzeten tehát segíteni kell. A szini szezon bekövetkeztével módot kell adni a mozi­vezetőségének arra, hogy az üzemet működés­ben tarthassa, amely — tekintettel a filmek ma­gas kölcsön­díjaira — csak úgy lehetséges, ha a főváros minden kedvezményt megad a mozi vezetőségének, amit csak megadhat. A mozi látogatók nevében a fentieket nyoma­tékosan ajánljuk a főváros vezetőségének fi­gyelmébe. A mozi és a színház Ungvár, május 13. Úgy a mozinak, mint a színháznak megvan Ungváron a maga közönsége. Mindig elégedet­lenséget váltott ki a mozilátogatókból, ha a szini­­szezon beálltával a mozi háttérbe szorult Azért vannak most is, kik a magyar színügy minden pártolása mellett szükségesnek tartják, hogy a mozi is helyet kapjon a működésre. A pénzügyi bizottság pénteken délután tartott ülésén, mikor a színház bérbeadásáról volt szó, a fővárosi fő­számvevő — tisztán a főváros anyagi érdekeit tartva szem előtt — úgy állította be a színház és a mozi­bérletet, hogy annak a napi összege a 700 koronát tegye ki. Ez a számítás a tavalyi eredményen alapult, melynek végösszege a na­pok számával elosztva, napi 700 koronát tett ki A pénzügyi bizottság helyt adva a kalkuláció- Gyűjtsük a magyar helyrajzi neveket! Felhívás a szülőföldet szerető emberekhez. Minden nemzetnek kétféle története van. Az egyiket leírják krónikába és „oknyomozó“ tör­ténelmekbe. Ezt nagyurak csinálják és íratják ra­gyogó, vagy sötét nevüek s ennek a történetnek gerince az örök rossz a háború. A másik névtelen emberek története, a senkiké, helyesebben a mindenkié, a nemzet lelkéé. Ez nincs leírva, tehát nincs is meghamisítva. És mégis megvan, mégis velünk él, annyira, hogy észre sem vesszük a jelenlétét. Az első tudo­mány, tehát kitalálás, jó másik költészet, tehát örök igazság. Minden falunak, minden falusi portának meg­van a maga külön története. Nem a háborúk, de a munka története. A Névtelen Jánosnak a családja van olyan régi, mint az aranykulcso­soké, csak a kutyabőr hiányzik hozzá. De ezek a névtelen őseink gondoskodtak arról, armális és hiteles helyek nélkül is, hogy nyomuk marad­jon az idők végzetéig, tartásában, mint minden okmány révén, maradandóbban, mint a nemesi előjogok. Nevet adtak mindennek, ahol kicsi éle­tüket leélték, ledolgozták. A falvak neve nem a legelső ezen a családfán, van még régebbi is­ elrejtve, de örök életűen a falu határában. Keresztút és útszéli kereszt, folyó, folyamrész, zugó, patak, híd, forrás, mocsár, vízesés sánc­part, majorság, kastély, várrom, malom, düllő, falu- és határrész, erdő, pagony, domboldal, ha­lom, hegy, szakadék, vízmosás, vadcsapás, marhajárás, egyes fa, bokros, sziget, földnyelv... • és ki tudná megmondani még milyen természeti alakulat, vagy emberi alkotás, mind, mind be­szél a rég­i elmúlt időkről, csak meg kell érteni a szavát! Egy név elég annak, aki ért ezen a néma nyelven, hogy következtetést vonjon a tör­ténelmi korokra, a település idejére. A név része az élő nyelvnek, tehát kopik, mint maga a nyelv, mint minden, amit használ­nak. Lehet, hogy idegen nyelvű település elron­totta az eredeti nevet, de végleg nem ölhette meg. Az idegen köntösből is kicsillan az ősi származás. Az Ellenzéki Pártok kultúr-referátusa elhatá­rozta, hogy összegyűjti ezeket a némaságokban is beszédes, kultúrtörténeti szempontból megbe­csülhetetlen értékű dokumentumokat egész Szlo­­venszkó és Podkarpatska Rus területén. Minden faluban és városban remélhetőleg van legalább egy ember, aki rajongva szereti a szülőföldjét, kenyeret adó édesanyját. Ezeket kéri a kultúr­­referátus, járjanak a kezére, hogy a gyűjtemény lehetőleg tökéletes legyen. Gyűjtsön minden le­hető és lehetetlennek látszó helyrajzi nevet és elnevezést. Nem szabad semmit lekicsinyleni, mert a legjelentéktelenebbnek látszó név lehet a legértékesebb a szakértőnek. Ha a név el van ferdítve, nem baj, mert ezeknek a beteg nevek­nek a fontossága talán nagyobb, mint a tisztán megmaradt, egészségeseké! Drasztikumtól, dur­vaságtól nem szabad megijedni, a tudományos kutatásnak a szalonokban ki nem ejthető név olyan becses, mint a legzengzetesebbé, legtisztább. A nevek gyűjtésénél irányelvként a követke­zőket lehet szem előtt tartani: 1. A falu neve, melynek határában az illető természeti tárgy van. 2. Az elnevezés lehetőleg ponton, hangtani leírása a népies kiejtés, tehát nem a tudomá­nyos helyesírás szerint. 3. A természeti tárgy, vagy emberi alkotás fekvése, kiterjedése, viszonya a környezethez esetleg fénykép felvétel. 4. Név változatok különösen az öregebb епь berek által használt elnevezések. 5. Esetleges népies szájhagyományok a név eredetét s a hely történetét illetőleg. 6. Ma már nem használt, de emlékezetben még élő helyrajzi nevek. Az igy összegyűjtött anyagot szíveskedjék min­denki dr. Sziklay Ferenc kultur-referens címére beküldeni, Kosice, Éder­ utca 9 sz. alá. Kincseket érő képgyűjtemény Ungvár, máj 13. A mióta Kom­ratovics Viktor volt szegedi tör­vényszéki bíró Ungváron telepedett meg tábla­­birói minőségben, magával hozott egy egész kis kulturvilágot a festőművészet terén. Ritka szép képgyűjteménye valóságos szenzációja a kis ruszin földnek, mert mondhatjuk eddig még Ungvár nem dicsekedett ily nevekkel mint amilyenek Kontra­­tovics Viktor birtokában van. Franz Stuck: egy életnagyságú féri fé­­aktja, amely csodálatos anatómiai tudásnak örökszép dokumentuma. Stuck a bajorok szeme fénye. Lotz Károly: Pálffy gróf bécsi palotájának vázlata. Rőfnyi nagyságú kép, de méltán helyez­hetjük Makart mellé. Feszty Árpád : Pihenő parasztasszony egy ko­sár almával. Qlatter: Cigarettázó pirosruhás nő. Végtele­nül finom hisztike, azokból a főrangú hölgyekből való, aki akár születésénél fogva, akár káderjé­nél fogva, de ugyan rafináltan kényelmes éle­tet él. Bálint: Egy juh akolban. Régi mesterek iskolá­jára emlékeztet. Pólya Károly: Egy kis modern, de kedvesen színes piáim airje. Barabás: Eötvös Tamás gárdakapitány arc­képe. Tenyérnyi finom akvarell festés 1847-ből. Végül Roskovits Ignác ungvári születésű festő egy plafon kép vázlata. Az Atyaisten négy evan­gélistával. Ezen kicsi, de felette értékes gyűjtemény Kontratovics Viktor kiváló műgyűjtő birtokában van s szeretnők, bár soha sem kerülne el szű­­­kebb hazánkból s hogy egykor városunk most szervezőben lévő múzeumába térne a közcso­dálat és közmegbecsülés templomába. Kérjük­ Kontratovics táblabírót, hogy a Magyarországon hagyott többi képeit is hozassa el minél előbb, jusson nekünk is szemlélése révén a nemes él­vezetből. Az adótárgyalások kedden, május hó 15-án a következők kerülnek irra : sorra Wassermann Zsigm­ond házbirt. Vágó Manó birt. kötöttárukén Váradi György birt. özv. Weinberger Zsigmondné birt. Vrábely Józsefné birt. Vrábely Pál birt Volgocsik János birt. Vozár László pék, birt. Vojtkó István birt. Wohl Lipót birt. Wittenberg István birt. Virágh Ferencné házbirt. özv. Vágner Ferencné házbirt. Weiszberger Mór birt. Weisz Mór bor és faker., birt. Visán József házbirt. Vályi Gyula házbirt. Vrábely György örökösei, házbirt. Vrábely Mihályné házbirt. Varjú József házbirt. ifj. Vrábely Pál házbirt. Valykó Mihály házbirt. Weinbergerger Simon házbirt. Weig Rezsőné házbirt. Wajnai Márton házbirt., asztalos Welkovics Léka utóda házbirt. özv. Wasszerman Károlyné korcsm. hárb Weisz Mór bankhiv. házbirt. Völgyi József könyvkén Csehszlovák­iába­n és Muszinszkóban lakó honfitársaimnak Magyarországba költözése, ott letelepedése, lakhatási enge­dély megszerzése, ingatlan vétele ügyében készségesen eljár és az érdeklődőknek le­­­velben válasszal szolgál Mock József vár­megyei t. főjegyző, Ungvé­rmegye Zéi­­honyban székelő alispotai hív dalának volt vezetője, Debrecen, Veres­ u. 19. Olvassuk és terjesszük a Ruszinszkói Magyar Hírlapot!

Next