Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1922. január-június (3. évfolyam, 1-145. szám)

1922-01-15 / 12. szám

2. ainai RUSZINSZKYI MAGYAR HÍRLAP 1922. január 15. Somgörts Esvány közpogár tulkúrát keres Egy betsületes magyar paraszti ember tapasztala­ti a­zuj vi­lágba. — Mutatvány az іУс2-ік évi Magyar Gazdanaptárból. — Folytatás. — Somgörtsék a kávéházba. Egy nagy tükrös ablaku kotsmába bévetődünk oszt, le is ülünk tisztességgel, odagyűn egy frakkos, asszondi. — Mi tetzik? — Tulkura. — Az nállunk nincs, hanem fekete kávé, sör, finom bor, hideg büffé. — Ha nincs tulkura, akkor legalább egy fe­kete kávét iszunk. A koma gusztust kap a kávéra, fut a nyála utána, oszt pökik egygyet, A kellnyer hoz egy fejér tálatskát oszt leteszi a fődre, a köp járásába, A koma ujfent pökire, de odébb, mert félt, hogy a tálatskába sertzint. A kellnyer a tálatskát még jobban megigaziti, ma én szólni is akartam, de megelőzött a koma: — Hallja , kellnyer, vigye odébb azt a tá­latskát, mert még bele tanálok pökni. — Hász épp arra való a, mer köpőtsésze a mondi a kellnyer — Mi a tsudát, hát itt tányérba pöknek ? Nem is maradunk ijen beteges héjén, — oszt elkövetkeztünk, mer ott se vót tulkura, azaz hogy miveltsig, A tálba pökni, uram Isten, de baráthér nipsig. Jóska, a rendör. Ahogy kilépünk, ott áll a zutzán egy rendőr. Megtávozom jól a teszemmel. — Én mán láttalak téged valahon, hé — szó­lok hozzá. — Hotynem, hotynem, maka fan a Somkerts pázsi a pitykesekeif alápól és én vagyom a Jóská, a huszonnyoltzasaktól. — Ahá te akasztófavirág, hát te vagy a Jóska, aki a tyúkjaimat — — No nem haraguszni Sonktrts pázsi, az lenni rossz idő most lenni jó idő. Mit itt ke­resik? — Miveltsiget, azaz tulkurát, Tsak nem rugy­­gyuk, hun lehet miveltsiget tanánk. — Menni kell neki pete m­uzipa, szinhaszpa, — Abbijony — mondok a komának oda el­megyünk. Somgörtsék a m­uziba. Hosszú borgás után beigazitottak egy fényes házba, hogy a­z a muzi. Megvátuk a büfétát oszt menni akarunk befele, hát mivelhogy olvasni tudó ember vagyok, keresem a zirást, hun kell bémenni. Ki van írva, hogy asszondi. — No itt kell bémenni — mondok a komának. Bényitunk, hát követem a ásón, nem a reterát vót? Ma éppen a tannyateremtése körül rólam, mikor azt mondik ott körülöttem: — Bácsi, nem láti, hogy a tö bötün jel van, úgy mondik aztat, hogy m­uzsi, oszt aztat teszt, hogy férfiaknak. A muziba amott kell bekö­vetkezni. Be is megyünk, le is ülünk, ezzel tsak setit­­sig támad, akar Egyiptomba, oszt a fejér lepe­dőn, uramfia ott giátszodnak a zemberek. Oszt r­msigesen szip­pót. — Ahogy meresztgetem a szemem, érzem, hogy a szomszéd un, akki későbbet gyűlt be a setiibe, a zsebem­ táján kaparász. — Mi? akar , gondolom — tán csak nem tolvaj ? De bijön arról, mert érzem, hogy megfogj a bugyellárisomat. Én is csak megkapom a kézit amúgy Somgerth módra, megszorítom úgy, hogy jajt kiátott, de a kezét nem bírta visszarántani a zsebembül. — Tolvaj, tolvaj — kiátok rettentőt. Nagy zaj, piszegés, taszigálás. — Mi az, mi az? Rendőrt, rendőrt! Felgyűl a villanyos lámpa, fényes lesz a szája, hát megpillantom a tolvajt. Mit gondol t­écé szerkesztő ur, ki vót? Hát a főborzos vót, a főszellemi dögozó. (Folytatjuk... 1 113 M U 2 1 і Állítsák föl Ruszinszkóban a kath. autonómiát . . .Ungvár, jan. 15. A Podkarpatska Rust jellemző, rendezetlen közállapotok erősen éreztetik káros hatásukat a kath. egyházi és hitélet terén is. ” A saint germain-en layer s a traboni béke­­szerződések által Ruszinszkó területét au­tonómá­nak nyilvánították és Csehszlovákia kiegészítő részeként az azonban létesült állam szuvereni­­tása alá helyezték. Ruszinszkóinak és Ung megyének Szlovénszkóba kebelezett nagy részének katolikusai a régi egyházi beosztás alapján ma is változatlanul a szatmári püspökség fenhatósága alá tartoznak, azonban sajnos inkább csak formailag, elvileg, mert egyházi, iskolai és alapítványi ügyeiknek célirányos vezetése a püspökség részéről gyak­ran el sem hárítható akadályokba ütközik. Ezen helyzet további fentartása határozottan ártalmára van az itteni katolikusoknak. Ung, Ugocsa, Bereg és Máramaros megyék Ruszinszkóban lévő katholikusságának számát megközelítőleg 50-6Э ezerre teszem, felettük a lelkipásztorkodást 46 lelkész végzi s ez a nagy számú hivő ma mondhatni, hogy egyházfő, püs­pök nélkül van, mert a püspök nem érinkez­­hetik akadálytalanul papjaival és híveivel s egy­házfejedelmi jogait csak a Civilul Sprava egy­házi referatusa közvetítése utján gyakorolhatja. A szatmári püspökség székhelye a román ki­rályság területén van s a szatmári püspöknek juris díctiója három szuverén i és egy autonom állam területére terjed ki, nevezetesen Romániára Magyarországra, Csehszlovákiára és Ruszinsz­­kóra. Különösen­ po­ltikailag mozgalmasabb idők­ben a püspöki juris dictió csak előzetes hosz­­szas diplomáciai tárgyalások során kiküszöböl­hető akadályok legyőzése után gyakorolható, ugyanis ajra, hogy a lelkészek gyakran a legha­­laszthatatlanabb hivatali dolgaikat sem képesek a püspökséggel közölni. Ezen hátrányoknak gyökerében való megszün­tetése, a fejlettebb egyházi élet után való vá­gyakozásunk, a szunyadó hitélet fellendítése, a vallási kérdéseknek nagyobb körökre kiható eleven, intenzívebb megvitatása minden elfogu­latlan előtt szüségessé teszik, hogy keressünk már mielőbb valamely kivezető helyes utat, al­kalmas megoldást a mostani számtalan szem­pontból tarthatatlan, sőt káros helyzet szanálá­sára. A megoldásnak útját elsősorban az ideszakadt katholikusság autonómiájában találjuk meg, amely pillérül szolgálna azután a további egyházi fejlő­­­désre is, amely legfőkép alkalmas módot nyúj­tani arra, hogy a hívek is részt vehessenek az egyház szervezeti és adm­inistracionális ügyeiben. Véssük lelkünkbe, hogy a háború és a forra­dalmi idők utáni szomorú tapasztalatok súlyos feladatokat rónak ránk vallási és erkölcsi neve­lés terén, ezen kötelességet nem lehet tisztán csak a lelkészek váljaira raknunk. Itt fontos fel­adatok várnak sürgős megoldásra s a teher nagy részét a laikus hívőknek is vállalni kell.­" Szögezzük le, elérkezett az idő, hogy a lelkész és a hívők közötti érintkezést mélyítsük, ken­­­sebbé tegyük, hogy az közöttük ne csak kizá­rólag a templomra szorítkozzék Szomorú tünete római katolikus társadalmak­nak, hogy az egyházi élettel vajmi kereset­től­ő­­dünk s e tekintetben valóságos letargiában, s öntud­atlán álomban vagy­unk elmés ülve. Tagad­­­­hatlan, hogy ennek ered­őjét szervezetlen egy­­­házi életünkre, automoniánk hiányára kell vissza­­­vezetnünk. Mennyire éberebb a református kereszténység viselkedése! Ezek valóban megacélozódtak az egyházukért folytatott évszázados harcokban, s lám a mostani kritikus idők elmúltával is,­­ nehogy legkisebb hátrányt szenvedhessenek bátran kibontották már zászlaikat, kiléptek a küzdőtérre autonómiájuk, a viszonyoknak meg­felelő egyházi szervezeti berendezkedésük, s ennek keretében biztosítható jogaik érdekében. Katolikusok ! Szedjük össze erőinket első­sorban egyházi automániánk felépítése, ki­küzdése érdekében. Automoniánk megvalósítá­sára ezelőtt sem volt­­módunk, mert ez eddig olyan kormány­hatalmi kérdé­s volt, mellyel nem volt erőnk szembeszállani, eg­y régi virágzatot azonban velünk szemben nem folytathat m­ár egy kifejezetten demokratikus kormányhatalom. Akadályozta eddig autonómiánk kiépítését a kegyúri jog is, most ezen akadály is össze­omlott De a katolikus autonómia kivívása alapul szolgálna együtt­­ arra is, hogy az összes ke­resztény felekezetek között az igazi krisztusi szeretet fejlődjék ki s hogy egyházpolitikai dolgokban az autonóm egyházak között szerves együttműködést teremtsünk Az autonómia keretében megoldást nyerne a lelkészek és felekezeti tanítók anyagi viszonyai­nak immár holiszthatlanná vált rendezése, vala­mint az iskolai és nevelési ügyek nagy komp­lexuma. Hatalmas fegyvert kell kovácsolnunk az auto­nómiából a szárnyait most bontogató schizmá­­val szemben is, mely iránt nekünk sem lehet tétleneknek maradnunk, sőt mielőbb harcot feell kezdenünk görög katolikus testvéreink érde­kében. " Készítsük elő fontosabb egyházi ügyeinket az autonómia keretében Ruszinszkó siormja részére, mely szervnek az Alkotmányokirat hatáskörébe utalta a vallási ügyek rendezését. A huszinszkói katholikusság autonómiája al­kalmas, közjogi tényező lesz Ruszinszkó politkai autonómiájának kidomborzására is. Gondolkozzunk mélyebben, érezzük át, hogy a jelenlegi fenyegető veszedelem fél ment isme­rése megélője lehet egyházi, hitéleti, erkölcsi és kulturális téren Ruszinszkó katholikusságának. Vegyük ezért kezünkbe önnönmagunk — buzgó lelkipásztoraink közreműködésével — egyházi életünknek rendezését, s valósítsuk meg miha­­mar a kath. autonómiánkat. Jarass Gyula: Olcsó liszt — fő üzlet Ungvár, jan. 14. A zángára reklömszerüleg hat az Országos G­izdis-igi Hivatalnak azon hirdetménye, melyben közhírré teszi, hogy a közélelmezési miniszté­rium 1922. évi január hó 7 én kelt 432­47 szármi rendesz­te értelmében 5 , 50 filléres főzőlisztet fognak osztogatni, і­­. A reklám ott van benne, hogy az Országos G­azdasági Hivatal 1,2 koronával olcsóbb lisz­tet fog a piacra dobni és ezzel élét veszi a köz­élelmezési minisztérium, a Ruszinszkói Magyar Hírlap január elseji számában Benes dr.­hoz intézett in­terpellációja tartalmának, melyben a Zemska Obchodná Rozgyelovná (Országos Ke­reskedelmi Elosztó), valamint az Országos Gaz­dasági Hivatal romániai tisztüzleteinek kulisszái titkai felől érdeklődtünk. A közönség szempontjából természetesen ör­vendetes jelenség ez az úr­leszállítás, de azért senki se gondo­ja, hogy ez az üzleti manőver tisztára a mi szép szén­ünkért történt, mivel­ a prágai lapokból tudjuk, hogy a liszt ára annyira esett, hogy a közélelmezési minisztérium rendeleté- .­­ben mega lapi ott árnál jóval olcsóbban beszerezhető az, úgy hogy például a prágai pékek még 5 koronájával sem akarják a lisztet, mert 4 korona 40 fil­lérért elsőrangú amerikai lisztet kaphat­ ,­nak bármilyen menny­is­égben. ~ ■ ■

Next