Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1925. július-december (6. évfolyam, 27-54. szám)

1925-07-05 / 27. szám

1925. JULIUS 5 VASÁRNAP, VI. ÉVF- 27­­ .HELYB­EN ÉS VIDÉKÉN EGYES PÉLDÁNY Ш 1 KORONA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHI­VATAL: U.HOROD-MNOVÁR SZÉ­­CMENYI (KORJATOVICH)-TÉR 33. IKUNKÁCS PÜSPÖK-U. 3. Г1ЕО­­JBLENIK MINDEN VASÁRNAP.­­ A RUSZINSZKYI MAGYAR PÁRTOK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA FELELŐS SZERKESZTŐ: ZOMBORY DEZSŐ DR. SZERKESZTŐK: RÁCZ PÁL UNGVÁR , R. VOZÁRY ALADÁR MUNKÁCS. ELŐFIZETÉSI ÁR: EGÉSZ­­ÉVRE 52 KORONA, FÉLÉVRE 26 KORONA, NEGYEDÉVRE 13 KO­RONA. • TELEFONSZÁMOK: UNGVÁR 240. MUNKA** 80 Nem cáfolunk Esztendők óta tart már Szlovenszkóban is, de nálunk is az az undok munka, mely magyar nyelven megjelenő lapok hasábjain rágalmazza, piszkolja, feketíti a magyar­ság küzdelmeit s annak ve­zéreit. Eleinte lassan, lopva, ravaszul, később már egész rendszerként kialakulva folyt a munka s nem volt nap, hogy valamelyes módon meg­­ne nyilatkozott volna az a ten­dencia, mely éket akar verni a magyarság egymáshoz vetett házai közzé. Itt nálunk a leghihetetle­nebb ravaszsággal, a legkép­mutatóbb módon folyik e hadjárat. Egymásután alakul­tak a legkülömbözőbb című lapok, egymásután bukkantak fel a legkülömbözőbb nevű vállalatok, melyeknek céljai mindenkor az volt, hogy a magyar sajtó csalétkén át lopják be a bomlasztó mér­get a magyarság, sőt az ős­lakosság szervezetébe. Egyik­másik kidőlt a küzdelemben, lett helyette uj, mely koncért, kenyérért, kalácsért oda állott a hatalom szolgálatába s ma­gyar tollát mocsokba mártva telehullatta hétről-hétre, nap­­ról-napra a fehér papirt. Eleinte nehéz volt a küz­­­­delem ellenök. A magyar fajta becsületes, nyílt, nem­­ tud lecsúszni a sajtóocsmány­ságok mocsarába. Ami írva van, azt írottnak s igy igaz­nak veszi. Sejtelme sincs róla, hogy a nyomott betű hazug­ságot, csalást, visszaélést s a nyomott betűk sorozatának bizonyos irányzat szolgálatába való állítása : kenyérkeresetet, і bőséges existenciát is jelent­het. Ma már évek után föl­­nyilt a magyarság szeme. Annyin ment keresztül még a falusi magyar is, hogy a legravaszabb módok mellett elhelyezett írások mögé is oda tud látni. Ismeri már a „Válság a kisgazdapárt-­­­ban“, a „Romlik az őslakosok­­ sorra“, a „Mit kíván a reá­lis politika ?“ és sok más, más, hasonló újságcím ten­­tendenciáit, mint malacainak a fülét. A Horthy-huszár, az irredenta, a reakció csahosa, a grófok bérence és ezer más meg már a könyökén jön ki s nincs ma már szükség arra, hogy négy esz­tendő megfizetett felvilágo­sító munkája után, mi tanít­suk ki a magyarságot arra, mi az, amit neki nem sza­bad küzdelmünk célja és eszközeink megítéléseinél fi­gyelembe venni. Ez az oka annak, hogy mi nem cáfolunk. Nem! Nincs ma már szükség erre. A magyarság már tudja, melyek azok a lapok, amikr­e reá se kell hederítenie s kik azok az emberek, kiknek írá­saira fittyet kell hányni. Folyjék hát a tinta, állja­nak ólomsorba a betűk, ír­ják meg Ruszinszkó ez irá­nyú lapjai a pártválságok so­rát, a titokzatos események naponként ismétlődő kirívó kontúrját, bűneinket, okta­lanságainkat, vagy mást, mi nem cáfolunk. Nincs már kinek cáfolnunk és nincs is mit. Mikor tartandó be a vasárnapra megállapított munkaszünet ? Kavarodás a 65/1925. számú törvény végrehajtása körül. A csehszlovák köztársaság nem­zetgyűlése ez év folyamán új tör­vényt hozott, melyet általánosság­ban mint az ünnepnapok rende­zéséről szóló törvényt ismernek. Tényleg azonban e törvény nem­­ az ünnepnapokat szabályozza, hanem egyedül és kizárólag azt mondja ki, hogy mely napokon van munkaszüneti nap az állami hivatalokban s az iskolákban. Az állam ugyanis nem hozhat oly törvényt, mely valamely val­lásfelekezet által egyházi ünneppé emelt naptól az egyházi ünnepi jelleg megvonását célozza, és épp ezért a csehszlovák köztár­saság nemzetgyűlése által hozott 65/1925. számú törvény sem te­kinthető a lat. szerk. róm. kath. egyház egyik-másik ünnepének eltörlésére irányulónak, hanem ki­zárólag az állami hivatalok és is­kolák hivatalos szünnapjai újabb szabályozójának veendő. Tudni kell ugyanis, hogy a Cseh­szlovák Köztársaság területén a 65/925. számú törvény meghoza­taláig minden lat. szerz. róm. kath. ünnepnap egyúttal szünnapot je­lentett az állami hivatalok és az összes állami iskolák részére is. De mert akadtak kormányfér­fiak, akik szükségesnek tartották az állami hivatalok és állami is­kolák szünnapjainak újbóli szabá­lyozását, illetve több évforduló­nak emléknappá emelését, — ezért, hogy a hivatalos szünna­pok száma ne emelkedjék, a hiva­talos szünnapok közül kihagytak több lat. szert. róm. kath. egy­házi ünnepet. Az egyház azonban e napokon is ünnepel, s igy továbbra is megünnepli az állami ünnepnapok közé fel nem vett február 2-át, március 25-ét, szept. 8-át, a hus­­vét, pünkösd és karácsony má­sodnapját. A dolog ilyetén állása mellett ép azért nagy meglepetéssel ol­vasta e hó 2-án az ungvári kö­zönség a városi főjegyző hivatal­nak következő hirdetményét: Az 1925. év április hó 3-án kelt 65. számú törvény 1. és 2. bekezdésében felsorolt ünnepek és emléknapok a következők: Ünnepek: január 1, január 6, június 29, augusztus 15, no­vember 1, december 8, decem­ber 25. Emléknapok: Július 5, július 6, szeptember 28, május 1, ok­tóber 28, valamint az 1919. év október hó 14-én kelt 555. sz. törvényben előírt emlékünnep­nap. Ezeken a napokon a vasár­napi munkaszünet tartandó be. Az ellene vétők az 1925. év április hó 3-án kelt 65. számú törvény 3. §-ának értelmében 10.000 koronáig terjedhető pénz­­büntetéssel, avagy egy hónapig terjedhető elzárással sújthatók. A főjegyzői hivatal hirdetmé­nye szerint tehát az összes ünnep- és emléknapokon a vasárnapi munkaszünetre vonatkozó rendel­kezések betartandók volnának, tehát e napokon az üzleteket d. e. 10 órakor zárni, az ipari munká­nak pedig szünetelni kellene. Pedig ez nincsen kimondva a törvényben;­­ a főjegyzői hiva­talnak ily irányú magyarázata épp oly téves, mint hiányos az ün­nepnapok megállapítása. Mert az ünnepnapok közé a hirdetmény­ben felsoroltakon kívül fel van véve az Ur mennybemenetelének napja és az Ur napja is. A 95/925. számú törvény 3. §-a az emléknapok közül kiemeli október hó 28-át, s kimondja, hogy erre a napra a vasárnapi munkaszünetre vonatkozó összes rendelkezések érvényesek. Tehát az összes felsorolt ün­nep- és emléknapokon — októ­ber 28-át kivéve — mindenki egész napon át nyílva tarthatja üzletét, végezheti ipari, gyári vagy gazdasági munkáját, mert a tör­vény 4. §-a szerint a többi em­lék- és ünnepnapra vonatkozólag a vasárnapi munkaszünetre hozott rendelkezések csak annyiban tar­tandók be, amennyiben határidő­­számításokra, nyilvános hivatalok, hatóságok, állami intézmények és vállalatokra, valamint iskolákra vonatkoznak. Vagyis, először: ha valakinek váltója, szerződési és fizetési kö­telezettsége, felebbezési határideje a felsorolt többi ünnep- vagy em­léknapok egyikén jár le vagy áll be, úgy a lejárati idő egy nap­pal kitolódik; — másodszor: a többi ünnep- vagy emléknapokon hivatalos szünet van a hivatalok­ban, hatóságoknál, állami intéz­mények és iskoláknál. Tízezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel vagy egy hóna­pig tartó elzárással tehát nem azok a kereskedők, iparosok és

Next