Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1926. január-június (7. évfolyam, 2-26. szám)

1926-01-10 / 2. szám

2 old tudja az egyszer-egyet, vagy pedig szándékosan dolgozik helytelenül, így pl. a mai színházépületnek meg nem engedhető átalakítására rendkívüli és kölcsönből fedezendő költségül felvesz 450,000 ¥-t, a színház épületnek javítására és felszerelések kiegészítésére mégis külön a pótadóból fedezendő 35,000 К-t irányoz elő, s emellett e címen a mozi bevételeket is megterheli 28,500 K-val. I Vegy pl. a városi pótadó terhére beszerzendő motoros seprő és öntözőgép költségére 150,000 К-t, a soffőr fizetésére 14,000 К-t, benzin és olajra 32,000 K-t, összesen tehát 196,000 К-t akar új szükségletként költeni, — a kocsisoknak, a városi kovácsnak, és útkaparóknak bérét, illetve létszámát meg sem apasztja, de nem apasztja a lovak élelmére eddig szükségelt összeget sem, sőt még két lónak kicserélésére is előirányoz 6000 ¥ szükségletet, holott a motoros gép beszerzésének szükségességét épp azzal indokolták, hogy így a lovak, szekerek, kocsisok stbbi száma apasztható lesz.* Érdekes, s a költségvetés lelkiismeretes összeállítására jellemző, hogy míg a Fehér Hajó épület eddigi 64,894 ¥-t tevő bérjövedelme most 170,700 , vagyis 105,806 K-val több, a Korjatovicstéri árucsarnoké pedig 7300 Ľ helyett 24,470, vagyis 47,170 K- val, e két tétel tehát 122,976 K- val több, a városi épületek után eddig előirányzott 135,000 Ľ adó csakis 120,000 K-ban van előirányozva mint szükséglet. Hogyan, nagyobb bérjövedelem mellett kevesebb adót kellene a a városnak fizetni, avagy talán az az 1925. évi volt a tényleges szükségletnél magasabban előirányozva ?* Hát ahhoz a számos existenciát tönkresilányító és az ingatlanok értékét is erősen leszorító törekvéshez, a Masaryk téri piactérnek a jelenlegi vásártérre való áthelyezéséhez és az ezzel járó 105.000 költségnek előirányzásához mit szólunk. Sajnos, nekünk egyelőre még szólnunk sem szabad, vagy legalább is nem lehet úgy, hogy szavunk ne találjon süket fülekre. Ma Ungvár város adózó közönsége az uj háromság kénye-kedvének van kiszolgáltatva, ennek az uj háromságnak pedig kismiska a város közönségének érdeke. * És mintha még az eddigi megterhelést is kevésnek találnák* beállítanak a költségvetésbe szintén pótadóból fedezendő 30,000 ¥-t koldulási váltságdíj címén. Ugyan, ugyan kedves új háromság, hát mire való ez ? Hisz Önök maguk sem hiszik el, hogy 30,000 K-val képesek Ungváron a koldulást beszüntetni. Gondoljanak csak a szegényházra, melynek évi fenntartási költsége 72,000 ¥-ban van előirányozva, — oda bekivár kozó szegény er bért mégis csak kötéllel sikerült fogniok * Hát a katonai gyakorlótér bére ! miért nincsen a költségvetésbe ! felvéve? »' ■ ''' * Még egyet. Az 1924. év elején a város egyezséget kötött az állammal a „Kis Galagó“ parcellá і zott területén és az ezekkel szom-szédos szabályozott városrészen szükséges utak építése ügyében. Eszerint az egyezség szerint a város bizonyos összegnek 10 év alatt és kamatmentesen való megfizetésére kötelezte magát olykép, hogy egyben az állam hajtja végre az útépítéseket, s e célra a város átengedi a városi kőbányát. És most a rendkívüli költségvetésbe a kis-galagai új utcák építésére 172,054 K, új folyókák építésére 31,500 K, új járdák építésére 226,625 K van felvéve ! Ha nincsen is törvényes képviselőtestülete a városnak, azt mégsem tartjuk megengedhetőnek, hogy ilyen, az állam és a város között kötött egyezséget az új háromság felborítson. Avagy tán a törvényes képviselőtestület visszaállítását épp azért halasztják, hogy a város közönségének akarata ne érvényesülhessen ? * No de nem folytatjuk tovább a részletezést. Ehedett még csak a következőket jelentjük ki: A költségvetés külső formája nagyon szép. Finom fehér simító, papírra van sokszorosítva, a számok is nagyon szépen vannak csoportosítva, különösen a vagyonmérlegnél, ahol a tiszta cselekvő vagyon 33.038,735 K- nak van feltüntetve. Meglátszik az egész munkán, hogy az reprezentálás, vagyis a kölcsönöknek nyakra-főre való felvehetése végett lett kinyomatva. Hadd lássák a bankok — hogy van a városnak hypotékája, van mire kölcsönt adni. A belső tartalom azonban — eltekintve a pótadók ijesztő magasságától — nagyon gyenge. A tételeknél sehol sincsen indokolás, az alkalmazottak illetményeinél nincsenek felsorolva az állások, s így egyáltalán nem ellenőrizhető az előirányzott illetmények törvényessége. Új tételek leállításánál nincsenek feltüntetve, hogy előzőleg felsőbb hatóságilag engedélyeztettek-e. Pl. a prágai nyugdíjintézettől felvett 3.000,000 a kölcsönt teljes homály borítja. Nem szerepel az sem a fedezeti részben, sem a vagyonmérleg szenvedő tételei között. Vagy ezt a 3.000.000 még fel sem vették ? Hát akkor meg milyen címen állítanak be annak első törlésztéseként 115.099 , 14 fillért. Kérdés, melyre szeretnénk elfogadható feleletet nyerni ! * Végül még egyet. A 294/921. számú törvény 5. §-a a következőkép szól: „ A jelen törvény 4. §-a szerinti jövedelmi hadipótlék az önkormányzati testek pótlékai és járulékai alapjául nem szolgál.“ Tehát a jövedelmi adók után is fizetendő a városi pótlék. És mindamellett jövedelmi adó után egyetlen egy fillér városi pótlék sincsen előirányozva. Azt meg tudjuk érteni, hogy a tőkekamat és járadékadóval, a házosztály- és hátbéradóval, az I. és III. osztályú kereseti adóval is megterhelt jövedelmi adót fizetők ezen adójuk után a városi pótadó fizetésének kötelezettsége alól mentesítessenek, de azt, hogy a kizárólag jövedelmi adóval megrovottak a község terheihez való hozzájárulástól a törvény kötelező rendelkezése ellenére — szintén mentesítessenek, ezt nem tartjuk megengedhetőnek. És ha a pénzügyigazgatóság ebben a kérdésben a tételes törvénynyel ellenkező állásponton volna, miért nem tesz e kérdés rendezése érdekében megfelelő lépéseket az új háromság ? Dani bácsi esetei. Irta: Dienes Adorján. XVIII. Szent Antal feje. így ilyenkor, mikor a gyönge paszuly csövedzik, nagy a kupeckodás a falun. Jönnek az ágensek, összeszedik a finom sárga meg zöld paszulyt és messze városokba szállítják, hogy ott a fényes vendéglők úri népe éldelegjen a korai csemegén. Vagy amelyik asszony kívánatosabbnak tartja azt, hogy beruccanjon a városba : nincs az a pénz, hogy oda adja az árut a közvetítőnek, hanem hátára veszi a tésztaterítőbe takart nagy kosarat, a terítő lelóggó csücskéhez hozzá köti elől a kis kosarat és úgy megy-mendegél a közeli vasútállomáshoz már délután hat órakor az éjjeli tízórás vonataibe, mert hogy nem lehessen tudni a fránya gőzkocsik bolondos futkározását. Megesik, hogy már a vonathoz való mendegélése közben eladhatná portékáját jobb áron, mint azt a városban tehetné: igen ám, de akkor elmarad a városbéli körültekintés, meg a nagy lánynak is kéne holmi viganóra valót szerzeményezni, hiszen itt az Úrnapja a fényes, az édes. Hát csak neki megy az asszony a rémisztő úrnak külsőlegesen nagy sopánkodtok közepette, de belsőlegesen nagy izgalmakkal és büszkeséggel telten, hogy ime, a nagy város piacán sikerkednek majd az úri népek az ő kosara körül. Hogy esetleg olcsóbban adta el batyujának tartalmát mint itthon, no az nem jöhet számításba ; fölér ezzel, hogy volt a városban — gőzkocsin volt ott! Ezalatt itthon a férfinépség a mezőt tekinti meg, mert hogy vasárnap van. Hiszen látja, látja naponta a gazda szeme az Isten áldását oda kinn, mikor benne dolgozik, de hát az csak látás és nem nézés. Vasárnap délután kell azt és lehet azt csak alaposan megókumlálni, hogy mi a munkának egy heti eredménye- Ártott-e az a jégstráf a gabonának, maradt-e még szedni való paszuly az asszony részére a jövő piacra, kivánja-e már töltögetését a burgonya ; kívánatos idő esetén azt a kis szőlőcskét is meg kellene e héten permetezni, a szőlő közé plántált káposzta meg egyéb nemű rásza bizony lám esőért esdekel; ejnye a kujonok megint itt nyalakodtak a cseresznyefa alatt, addig csak épp hogy piroskodni kezd a szemetej, és a szomszéd megint belekapart a tagba, ennek már csakugyan törvény lesz a vége. Hát ilyetén képen úgy vasárnapokon a gazdaember gondolatainak kereke odakinn. De még ott a templom aryas oldalán a finom zöld fűbe dőlve, még ott is ilyenféle hasznos, — mert a falusi ember megélését irányító — gondolatok körül forog a barátságos beszélgetés tárgya, mialatt a beharangozás megkondulására várakozik a hivők serege. Közéjük vegyülök Megtörténik a kezdés, de ez is valahogy más mint a hétköznapi: bátrabban, ünnepélyesebben nyújtja ide a falu embere ma kérges tenyerét, mert hogy talán örül Isten szép napjának, vagy hogy talán letisztálkodta kezéről, arcáról, alsó-felső ruhájáról a heti munka nyomait, azért. Aki még nincs ott, az lassú majesztással jön felfele a templomnak : a rangosan kipucolt csizma fényén meg-megtörik s villan a napsugár, a bajusz kipödörve, a bajusz alatt meg ott a kurtaszáru kis selmeci pipa. Ha nem is füstöl egész érvényességgel, az nem baj, de templomba jövés nem eshetik meg pipa nélkül. Mikor aztán odaér az ember a többiekhez, a jobbkéz mutatóujja felemelődik a kalaphoz, a pipa kiverődik a szájból, hogy egy nyilt és hangsúlyozott „Dicsérteik “-nek adjon helyet, a balkéz mutatóujja pedig háromszor megnyomtatja a pipa hamuját és ezzel meg is szűnt annak reprezentációs szerepe, mert zsebre tevődik. Ott találom Dani bácsit is, mer szabad napja van, hát eljött ő is Istent dicsérni Beszélgettünk erről is, arról is. Mikor egy kis hallgatás állott be, durcásan szólal meg Dani bácsi. — Mán késik. — Már hogy kicsoda? — kíváncsiskodók. — Hát az az öreg nyőgös harangozó, a Kocsár Pesta. Már elmúlt a tíz óra, oszt még se harangozik be. De már is megenyhültek vonásai és öreg arcára kiült az a mosoly, melyet az ő jóságos és becsületes arcán — fenntartva a fenntartandókat — talán bájosnak is mondhatnék, amint úgy oldalról reám nézett. — Mi jutott most eszébe Dani bácsi ? — A szent Antal. RLASZiNSZixOS MAGYAR HIRLAP 1926. január 10.